2019. szeptember 23., hétfő , Tekla

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Az oktatás társadalmi-gazdasági környezete >> Hogyan tovább?

A vizsgált kistérségek jellemzői és a kutatás mintája

2009. június 17.

Imre Anna – Lannert Judit

A vizsgált kistérségek jellemzői és a kutatás mintája

A kutatás előzménye

A kilencvenes évek a középfokú beiskolázás terén a hetvenes-nyolcvanas évekhez képest gyökeresen eltérő fejleményeket hoztak. A gyereklétszám csökkenésével drasztikusan megnőtt az érettségit adó középiskolákban tanulók aránya, ugyanakkor lezuhant a szakmunkásképzésben résztvevőké. Elmosódtak a korábban éles határok az általános iskola és a középfok, valamint a középfok és a felsőfok, illetve a munkaerőpiac között. A 6 és 8 évfolyamos gimnáziumok térhódítása következtében megbomlott a közoktatást korábban jellemző világos szerkezet. A munkaerőpiac átalakulásával, valódi piaccá válásával megszigorodtak és megváltoztak a sikeres pályakezdés feltételei. Miközben a középiskolai oktatás bővült, a közép- és felsőfokú intézmények bázisán kifejlődött az ún. posztszekunder szektor. Részben ennek is köszönhető, hogy a kilencvenes évek derekától a felsőoktatásban résztvevők aránya és száma is gyors, folyamatos növekedést mutat. Megszűnt a korábbi pályaút linearitása, amely az általános iskola 8 osztályának elvégzése után középiskolába, szakképzésbe, majd felsőfokú intézményekbe vagy a munkaerőpiacra vezetett. Fiatalok tömegeire jellemző, hogy szakmaszerzés után – rendszerint vonzó feltételekkel történő elhelyezkedési lehetőségek híján – újabb (szak)képzésben vesznek részt, érettségit adó kiegészítő képzésre iratkoznak be, vagy időlegesen nem tanulói inaktív státusban maradnak.

Ezekkel a változásokkal párhuzamosan a kilencvenes években a rendszerváltás után mély társadalmi átalakulások mentek végbe, melyek egyebek mellett a társadalmi rétegződésre, az egyes társadalmi rétegek értékvilágára is aktív hatást gyakoroltak. A pályaválasztás szempontjai átrendeződtek, folyamata eltérő feltételek között, időben elnyújtva, más kockázati tényezők mellett megy végbe.

Az oktatási területen a gyors változások óhatatlanul is megnövelték a bizonytalanságot. A pedagógusokról, iskolaigazgatókról, önkormányzati fenntartókról egyaránt elmondható, hogy sem a tényleges történésekről – például az egyes korosztályok pályaútjáról, az esélykülönbségek változásáról –, sem a belső történésekről – aspirációkról, motivációkról – nem rendelkeznek megbízható tudással. E hiányt többségük érzékeli is, de a finanszírozási források és a helyi szellemi kapacitások szűkössége miatt mégis ritkán kerül sor érdemi lépésekre a helyzet érdemi megismerése érdekében. A kutatás – melynek eredményeit e kötet tartalmazza – éppen az ezen a területen található fehér foltok kitöltését célozta.

A kutatás mintája és terepe

A kutatás három kistérség 13 és 17 éves tanulóinak pályaválasztási aspirációit igyekezett feltárni. Az első kérdőíves szociológiai vizsgálatot 1997 tavaszán végeztük el az ország három városában és vonzáskörzetében (Kecskeméten, Szombathelyen, Békéscsabán és Békésben), melynek során 2439 hetedik osztályos tanulót kérdeztünk pályaválasztási elképzeléseikről. 1999 tavaszán e kutatás folytatásaként a három városban ismét kérdőíves vizsgálatot folytattunk, de most már 3664 középiskolás körében, akik iskolájuk utolsó előtti évfolyamának tanulói voltak.<$fA kutatást az Országos Közoktatási Intézet Kutatási Központja végezte, az MKM-KOMA, majd az OM–MTA támogatásával. A kutatást Szabó Ildikó vezette, Imre Anna, Lannert Judit és Mártonfi György együttműködésével.> A diákok osztályukban töltötték ki a kérdőíveket, független kérdezőbiztosok jelenlétében. A két kutatás kérdéseinek egy része azonos volt.<$fA kérdőíveket lásd a Függelékben. A 13 éves tanulók szüleinek véleményére is kiváncsiak voltunk, őket postai kérdőív útján kerestük meg.> Ez lehetővé tette, hogy a későbbiekben az adatok részletes elemzése során összehasonlítsuk néhány kérdésben a két életkori csoport elképzeléseit. A vizsgálatba bevont tanulók életkorát úgy határoztuk meg, hogy a fiatalok gondolkodását még ne béklyózza meg a továbbtanulási döntési kényszer, de azért a problémák nagy részét már emésztett, előre átgondolt formában tudják számunkra közvetíteni.

A felmérés mintájának kiválasztása során arra törekedtünk, hogy azok egy-egy kisrégió teljes oktatási kínálatát lefedjék (különben – egyes rétegek kihagyásával – a korábbi vizsgálatokkal való korrekt egybevetés lehetősége szűnne meg). Az általunk választott három város mindegyike megyeszékhely, nagyságukban némileg eltérnek egymástól, de a népesség száma mindenütt 50 és 100 ezer fő közé esik. Földrajzi helyzetüket illetően a térségek az ország három különböző pontján helyezkednek el: Szombathely a Nyugat-Dunántúlon, az osztrák határ mentén fekszik, Békéscsaba az ország keleti részén, a román határ mentén, Kecskemét pedig a kettő között, az Alföld közepén. Mintánk sajátosságai közé tartozik, hogy míg az 1997-es általános iskolai minta a hetedikesek 50%-át fedi le, addig az adott városokban az 1999-es adatfelvétel teljes körű volt, azaz minden középfokú intézmény utolsó előtti évfolyamára kiterjedt.

Kutatásunkkal a következő kérdésekre kerestük a választ:

  • Melyek az iskolaválasztást befolyásoló főbb tényezők, ill. vannak-e ezek között területspecifikus tényezők?
  • Melyek a továbbhaladást befolyásoló főbb tényezők, ill. szerepet játszanak-e ezekben a területi és földrajzi különbségek?
  • Hogyan vélekednek a kívánatos továbbtanulási irányokról és leendő életpályájukról a fiatalok? Ezen belül miben és mennyiben térnek el az eltérő társadalmi hátterű, a különböző iskolatípusban tanuló, az egyes régiókban lakó diákok aspirációi, helyzetmegítélései, reményei?
  • Hogyan érzékelik és értékelik a szülők és a gyerekek az oktatási kínálatot? Döntéseikben mennyire korlátozzák őket külső – például a kínálat szabta vagy információhiányból eredő – kényszerek?
  • Hogyan változnak 13 éves kortól évek közepétől egy szuburbanizációs ? A pályaválasztásra ható tényezők mennyiben különböznek a két életkorban?
  • Hogyan képzelik el, megtervezik-e a fiatalok a munkaerőpiacon való megjelenésüket, ahhoz milyen elvárásaik, reményeik fűződnek?

A kistérségek

A kutatás terepéül szolgáló három város nemcsak földrajzi helyzetében különbözik, de három eltérő társadalomfejlődési utat is képvisel. Kecskemét klasszikus mezőváros, amely a tanyai gazdálkodásra szervesen épülő kertkultúra központjaként sajátos szőlő- és gyümölcstermelő gazdasági kultúrát hozott létre, és ezzel öntudatos parasztpolgári társadalmat alakított ki. Ez a gazdasági és társadalmi szerveződés a mezőgazdaság szocialista átszervezésével részben felbomlott, ami a tanyás körzet elszegényedését és a városról való leszakadását eredményezte. Az erre a környékre jellemző gazdaszellemet ugyanakkor az erőltetett szövetkezetesítés sem tudta teljesen megszüntetni. Ezt jelzi, hogy a 40 ezer tanyából a kilencvenes évek közepére is megmaradt több mint 30 ezer, s az itt dolgozó gazdáktól származott a mezőgazdasági termelés mintegy 40 százaléka. Kecskemét az 1950-es években lett megyeszékhely, az 1960-as évekre, a vidéki ipartelepítési program idejére tevődik a jelentősebb ipartelepítés, mely nagymértékben átalakította a város társadalomszerkezetét. Az 1970-es évek közepétől-végétől a város ismét gyors fejlődésnek indult. Az oktatási és kulturális beruházásoknak köszönhetően mára az Alföld egyik, a szélesebb értelmiségi rétegek számára is vonzó központjává vált.

Szombathely egyike azon kevés városnak, ahol a modernizáció, a polgári fejlődés nem hozott létre kettős társadalomszerkezetet a helyi társadalom szerveződésében. Sokkal inkább lassú, szerves fejlődés jellemzi. Szombathely mindig is inkább kereskedelmi, ill. kulturális központ volt, soha nem volt komoly ipara, s a városi kisiparosság is polgárias vonásokkal bírt. Erős hagyományokkal bíró polgári ethosz jellemezte már a múlt század végén, a lakosságnövekedés felgyorsulásakor. A város 1945 előtti gazdaságában a modernizált, intenzív gazdálkodást folytató nagybirtok súlya volt jelentős. A szocialista modernizáció később sem zavarta meg a szerves, lassú társadalomfejlődést, mivel a nehézipar – s ezzel a bérmunkástömegek beáramlása – elkerülte a várost. Sajátos módon a vasfüggöny árnyékában lévő térség több évtizedes perifériára kerülése hosszú távon voltaképpen előnyére vált a városfejlődésnek. A ‘70-es évek közepétől egy szuburbanizációs folyamat követhető nyomon. A városi lakosság a környékbeli falvakba áramlik, aminek következtében a városkörnyéki és a csatolt falvak lakosságának összetétele nem tér el jelentősen a város társadalmáétól.

Békéscsaba egy harmadik utat képvisel: a szocialista városfejlődését. A város a múlt század végén kezdett fejlődni, ami a századelőn, a ‘20-as, ‘30-as években kapott nagyobb lendületet. A századforduló idején főleg az olcsó munkaerőt igénylő textilipar és építőanyag-ipar honosodott meg Békésben. A város mai arculatát is meghatározó fejlődés viszont már a szocialista időszakban következett be, s az ‘50-es években indult be. Ennek legnagyobb íve a ‘60-as, ‘70-es évekre tehető, s a település megyeközponttá válásához és erőteljes iparosításához kapcsolódik. Békéscsaba 1951-ben lett megyeszékhely, kiszorítva Gyulát pozíciójából. Az ipar szerepe a város társadalomszerkezetében is leképeződik, a lakosságon belül az iparban, építőiparban foglalkoztatottak aránya kiugróan magas, alacsony a mezőgazdasági és a nem termelő ágazatok részesedése. Ez utóbbiakban a volt megyeszékhely, Gyula megelőzi Békéscsabát: ez jelzi, hogy a megyén belül több fontos szolgáltató és kulturális feladatot nem tudott a város Gyulától elhódítani.

A mai életlehetőségeket a három városban a közelmúlt változásai is nagymértékben meghatározzák. A ‘90-es évek gazdasági változásai a határ megnytása következtében kedveztek a nyugati országrészben fekvő Szombathelynek, Békéscsabát viszont inkább hátrányosan érintették.

Demográfia és foglalkoztatottság

A városok mai és jövőbeni perspektíváit vélhetően érzékenyen jelzi a lakosságszám és a munkanélküliség alakulása. A lakosságszám Kecskeméten 1980 és 1999 között dinamikusan nőtt, Szombathelyen nem változott lényegesen, Békéscsabán ezzel szemben tartósnak látszó csökkenésnek indult (1. táblázat).

1. táblázat – A lakónépesség alakulása a három vizsgált városban
Évszám Szombathely Kecskemét Békéscsaba
Népességszám Változás 1980=100% Népességszám Változás 1980=100% Népességszám Változás 1980=100%
Forrás: TSTAR
1980 82851 100 96828 100 68044 100
1990 85617 103,3 102516 105,9 67157 98,7
1997 82969 100 105155 108,6 64969 95,5
1999 81651 98,6 105535 109 63695 93,6

 

A munkanélküliek aránya 1994 és 1997 között 3-4% körül alakult (2. táblázat), arányuk mindkét évben Békéscsabán volt a legjelentősebb, és Szombathelyen volt a legkisebb. A kilencvenes évek második felére mindegyik városban csökkenés figyelhető meg, de míg 1994-re a kecskemétiek, addig 1999-ben már a békéscsabaiak kerültek a legkevésbé kedvező helyzetbe.

2. táblázat – A regisztrált munkanélküliek lakosságra vetített aránya a három városban (%)
Város 1994 1997 1999
Forrás: TSTAR
Szombathely 3,22 2,86 2,44
Kecskemét 4,45 4,05 3,3
Békéscsaba 4,19 4,02 3,68

 

A regisztrált munkanélküliek közt 1999-ben a szakmunkás végzettségűek, az alacsony iskolai végzettségűek és a középiskolát végzettek voltak jelentős arányban. Szombathelyen feltűnő a középiskolai végzettségűek relatív hátránya (arányuk meghaladja a szakmunkás végzettséggel munka nélkül maradók arányát is), de itt a diplomával elhelyezkedni vágyók helyzete is rosszabb valamivel, mint a másik két városban. A másik oldalon szembeszökő az a tény is, hogy Békéscsabán az alacsony iskolai végzettségűek számára nem rossz a munkához jutás esélye, köztük – a másik két városhoz viszonyítva – viszonylag kevés a munkanélküli (3. táblázat).

3. táblázat – A regisztrált munkanélküliek iskolai végzettség szerinti megoszlása a három vizsgált városban (1999)
Legmagasabb iskolai végzettség Békéscsaba Kecskemét Szombathely
N % N % N %
Forrás: TSTAR
Nyolc általános alatt 19 0,81 134 3,84 63 3,16
Nyolc általános 450 19,19 1140 32,69 517 25,91
Szakmunkásképző 873 37,23 1107 31,75 595 29,82
Szakiskola 39 1,66 94 2,69 34 1,7
Középiskola 830 35,39 862 24,72 657 32,93
Főiskola 104 4,43 110 3,15 97 4,86
Egyetem 30 1,28 40 1,15 32 1,6
Regisztrált munkanélküli összesen 2345 3,68 3487 3,3 1995 2,44

 

Az oktatás szerkezetében végbement változások

A három városban jelentős mértékben különbözik a középfokú oktatás szerkezete: szembeszökő a gimnáziumi oktatás súlya Kecskeméten, ill. a szakközépiskolaié Szombathelyen és Békéscsabán. Az eltérés a ‘90-es évek elején még jórészt a korábbi évtizedek öröksége, melynek révén az iparosodottabb dunántúli térségben, ill. az erősen iparosodott városokban valamivel nagyobb súlyt fektettek a szakmai oktatásra, mint az alföldi mezővárosban.

A kilencvenes évek során sajátosan alakult a megyeszékhelyek önkormányzati vezetése is: Szombathelyen 1990-ben és 1994-ben liberális, 1998-tól viszont konzervatív (FIDESZ–MDF) vezetése volt a városnak. Kecskeméten az első két ciklusban kisgazda polgármestert választottak, ami annál is érdekesebb, mivel 1994-ben a megye többi településén nagy többséggel szocialista városvezetőket választottak. A harmadik ciklus polgármesterét a FIDESZ–MDF–VP jelölte. Békéscsabán mindhárom ciklusban szabaddemokrata jelölt nyert.

Talán nem véletlen, hogy a szerkezetváltó gimnáziumok térnyerése Kecskeméten igen korán elkezdődött, és a szektor igen erőteljesen fejlődött. Ez arra késztette az ottani 4 évfolyamos középiskolákat, hogy ún. iskolaszövetséget alapítsanak, amelynek keretein belül megpróbálták stabilizálni tanulóik létszámát. Ezt a célt szolgálta többek közt az a gyakorlat, hogy az általános iskolák hatodikosainak körében ezek az intézmények is ún. előfelvételit tartottak. A szerkezetváltó gimnáziumok térnyerésével együtt a jelek szerint az általános iskolák közönsége is erősen szelektálódott. Kecskeméti interjúink során találkoztunk olyan általános iskolával, ahol a tanulók zöme cigány volt. Ezt a gyakorlatot ott pedagógiailag hatékonynak tartották, nagyrészt azért, mert sikerült homogenizálni az iskolák összetételét. Valószínűleg ez a homogenizációra való törekvés lelhető fel abban is, hogy ebben a kistérségben még a szakképző intézmények, sőt a szakmunkásképzők (!) is nagy előszeretettel felvételiztetnek. Ebben a térségben tehát erősen konzervatív iskolaszerkezetet találunk, ahol a tanulók helyét már nagyon hamar kijelölik. Ennek ellenpontja Szombathely, ahol a gimnáziumi kínálat szinte teljes mértékben 4 évfolyamos képzésből áll (csak egy szerkezetváltó gimnázium létezik), és nem jellemző a felvételiztetés még a gimnáziumi szektorban sem.

A vizsgált időszak alatt a három városban a szakmunkástanulók aránya átlagosan egyharmadról 30% alá, egynegyed körülire csökkent 1997-re, a középiskolásoké pedig 70% körül, két városban e felett alakult. A középiskolások aránya 1994-ben és 1997-ben Kecskeméten volt a legmagasabb, a növekedés azonban Békéscsabán volt a legerőteljesebb: itt több mint 10%-kal emelkedett 4 év alatt a középiskolások aránya. Különbség van azonban abban, hogy a középiskolásokon belül a gimnáziumi vagy a szakközépiskolás tanulók aránya növekedett-e nagyobb mértékben: Szombathelyen a gimnazista tanulók, Kecskemét és Békéscsaba esetében pedig a szakközépiskolások körében figyelhető meg növekmény (4. táblázat).

4. táblázat – A középfokú oktatási intézményekben tanulók száma és aránya a vizsgált városokban (%)
  Szombathely Kecskemét Békéscsaba
1994 1997 1994 1997 1994 1997
Forrás: TSTAR
Gimnáziumi tanuló 14,7 20,29 26 26,92 15,2 17,7
Szakközépiskolás 47,8 48,43 39,6 48,55 46,3 54,79
Szakmunkástanuló 35,1 29,57 32,6 24,53 33,9 26,99
Szakiskolás tanuló 1 1,71 1,8 0 4,6 0,52
Középiskola együtt 63,8 68,72 65,6 75,46 61,4 72,49
Középfokon tanulók együtt (N) 9621 8648 9339 9107 8097 8661

 

Az oktatás szerkezete 1999-ben a minta alapján

A középfok szerkezete az általunk 1999-ben megkérdezett tanulók adataiból ítélve is jelentős mértékben különbözik: átlagosan a tanulók 77%-a tanul középiskolában, legtöbben Szombathelyen (84%), legkevesebben Békéscsabán (69%), az átlaghoz közel esően Kecskeméten (80%). A középiskolai programtípusok között is nagy különbségek vannak: szerkezetváltó gimnáziumba legtöbben Kecskeméten járnak (12%), gimnáziumba és szakközépiskolába Szombathelyen, szakiskolába Békéscsabán (5. táblázat).

5. táblázat – A különböző iskolatípusokba járó diákok a három városban, 1999 (%)
  Békéscsaba N=1493 Kecskemét N=823 Szombathely N=1348
Forrás: utolsó előtti évfolyamos középiskolások mintája
8 osztályos gimnázium 1 7 4
6 osztályos gimnázium 5 4
4 osztályos gimnázium 21 16 27
Szakközépiskola 42 52 53
Szakmunkásképző 31 20 16

 

Mintánkban keletről nyugatra haladva csökken a szakmunkástanulók száma. Kecskeméten és Szombathelyen a diákoknak valamivel több, mint a fele szakközépiskolába jár. A gimnazisták aránya Szombathelyen, a szerkezetváltó gimnáziumokba járó diákok aránya Kecskeméten a legnagyobb.

A középfokon tanulók 42%-a lakik helyben, közel hasonló arányban vannak bejárók (40%), 18%-uk pedig kollégiumban lakik. A kollégisták arányában nincs jelentős különbség, Békéscsabán és Kecskeméten vannak nagyobb számban a tanulók közt. A bejárók aránya szintén Békéscsabán a legmagasabb, míg a Szombathelyen tanulók laknak a legtöbben helyben. Iskolatípusonként jelentős különbség van a három kategória között: a legtöbb helyi tanuló gimnazista; különösen magas a helyiek aránya a szerkezetváltó gimnáziumokban, elsősorban a 8 évfolyamos gimnáziumban (8 évfolyamos: 79%, 6 évfolyamos: 69%, 4 évfolyamos: 52%). A kollégisták a középiskolákban vannak az átlagot meghaladó (20% körüli) arányban, a bejárók aránya elsősorban a szakközépiskolában és a szakmunkásképzőben jelentős (40, ill. 58%).

A tanulói családi háttér területi különbségei

Mivel a kérdezés helyszíne mind a 13, mind a 17 éves tanulók esetében azonos volt, a tanulók összetétele is hasonlóképpen alakult a két korcsoport esetében. A 13 éves tanulók és szüleinek mintáján végzett családiháttér-elemzés bepillantást enged a három település különböző társadalomszerkezetébe. A mintánkba került szülőcsoportok a három térségben erősen különböznek egymástól a szülők iskolázottságát és foglalkozását tekintve, de lényeges különbségeket találunk a családok néhány más fontos jellemzőjében is.

A szülők iskolázottsága

A három város közül Békéscsaba és környéke mutatja a legkiegyensúlyozottabb iskolázottsági szerkezetet: a városkörnyék itt a városéhoz hasonló szerkezetű, a szórás ebben a kistérségben a legkisebb a szülők iskolai végzettségét tekintve (6. táblázat). Habár a három város közül Békéscsabán a legalacsonyabb az iskolázottság átlagos színvonala – Békéscsabán a magas iskolai végzettség az apák körében csak 20% körüli arányban jellemző, ami a város hagyományos ipari túlsúlyú gazdaságszerkezetéből következik –, az itteni városkörnyék a többi kistérséghez viszonyítva magasabb iskolázottsági színvonalat mutat. Ez betudható annak is, hogy Békéscsaba közvetlen közelében található még egy város, Békés. Kecskemét és környékének sajátossága, hogy viszonylag alacsony a középiskolai, és magas a felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkezők aránya. A magas iskolai végzettséggel rendelkezők magas arányát ellenpontozza a tanyasias településszerkezetű városkörnyéken élő szülők közt az alacsony iskolai végzettségűek magas aránya. Kecskemét környékén élnek a legalacsonyabb iskolai végzettséggel jellemezhető szülők: itt az apák 30%-a 8 általános vagy annál alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezik. Szombathelyen a legmagasabb az iskolázottság átlagos színvonala, és a szülők iskolai végzettségét tekintve a szórás kisebb, mint Kecskeméten és környékén. Itt a középfokú végzettséggel rendelkező apák (s ezen belül az érettségizett apák) magas aránya mellett az alacsony és a magas iskolai végzettséggel rendelkezők átlagos arányban vannak jelen.

Az anyák többségükben középiskolai végzettséggel rendelkeznek, e mellett jellemző a szakmunkás és a felsőfokú végzettséggel rendelkezők magas aránya. Az alacsony iskolai végzettségű anyák aránya Kecskeméten a legmagasabb (16,8%), Szombathelyen a legalacsonyabb (9,8%). Felsőfokú iskolai végzettséggel az anyák Szombathelyen rendelkeznek a legnagyobb arányban (27,4%), s az érettségizettek is itt voltak a legtöbben (41,4%). Békéscsabán a többi városhoz viszonyítva a szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkező anyák voltak felülreprezentálva (27,5%).

6. táblázat – Az apák iskolai végzettsége térségenként, 1999 (%).
Apák iskolai végzettsége Békéscsaba N=345 Békéscsaba környéke N=279 Kecskemét N=563 Kecskemét környéke N=181 Szombathely N=446 Szombathely környéke N=146 Összes
Forrás: szülői minta
Nincs érettségije 46,09 65,23 41,03 81,22 40,13 71,92 51,17
Érettségizett 32,75 26,16 28,24 13,26 34,75 21,92 28,37
Felsőfokú végzettségű 21,16 8,6 30,73 5,52 25,11 6,16 20,46
Szórás 0,7416 0,8284 0,7806 0,7889

 

Foglalkozásszerkezet

Ha a foglalkozásszerkezetet az apák foglalkozási adatainak segítségével elemezzük, hasonló tendenciák figyelhetőek meg az egyes városok között. Szombathelyen az apák körében a szakmunkások mellett a középfokú végzettséggel rendelkező egyéb szellemiek és az értelmiségiek vannak nagy számban, a város környékén a legnagyobb súlyt a kisiparosok képviselik, s nagy az alkalmazottak aránya mind a városban, mind a város környékén. Kecskeméten az értelmiségi réteg aránya az apák között kiemelkedő (27,6%), s itt számottevő a vállalkozók magas aránya is (20,8%). A városkörnyéken a segéd- és betanított munkások, valamint a munkanélküliek aránya magas (13,6%). Békéscsabán és környékén egyaránt a szakmunkások vannak többségben. A városban sokan vállalkoznak, környékén a munkanélküliek aránya (13,7%) még számottevő.

Családszerkezet

A tanulók családi helyzetét a családszerkezet szempontjából is elemezve azt vizsgáltuk, hogy hány gyerek jut egy családra térségenként, és milyen mértékben jellemző, hogy a szülők együtt nevelik a gyereket. A tanulók mintegy 76%-a teljes családban nevelkedik, 14,4%-ukat egyedül neveli édesanyjuk, 5,7%-ukat pedig édesanyjuk és nevelőapjuk neveli. A legstabilabb családi háttérrel a szombathelyi gyerekek rendelkeznek: a városban 80%-ukat, a város környékén 87%-ukat nevelik szüleik együtt (7. táblázat). A békéscsabaiak és a kecskemétiek ennél jóval kevésbé biztos háttérből indulnak: Békéscsabán 75%-uk, Kecskeméten 71%-uk él csak az eredeti szüleivel, az utóbbi azonban kiegészül annak nem csekély valószínűségével, hogy nem saját szüleikkel bár, de teljes családban élő gyerekekről van szó (ez jellemzően az édesanya és a nevelőapa).

A testvérek számát tekintve a leggyakoribb az egy testvér, a tanulók 52%-a esetében volt így. Két testvére a tanulók 23%-ának, három 8%-ának volt. Négy vagy annál is több testvér a gyerekek 6%-ánál fordult elő. A gyerekszám jellemzően a városkörnyéki településeken élő családok körében magasabb. A három város és környéke között is jelentős különbség fedezhető fel: a Szombathelyen és környékén élő családokra számottevő mértékben jellemző a testvér hiánya, azaz az egyetlen gyerek (8. táblázat).

7. táblázat – A családszerkezet a gyermeknevelés szempontjából, 1999 (%)
A gyereket nevelők Békéscsaba N=378 Békéscsaba környéke N=295 Kecskemét N=592 Kecskemét környéke N=187 Szombathely N=469 Szombathely környéke N=149
Forrás: szülői minta
Apja és anyja 75,1 73,2 71,1 79,7 79,7 87,2
Édesanyja egyedül 17,2 19,7 17,7 14,4 15,1 10
Édesapja egyedül 1,6 1,7 1,7 1,5
Édesanya, nevelőapa 4,8 4,4 6,8 3,7 4,5 1,3
Édesapa, nevelőanya 0,5 1,4 1,1 0,6
Más 0,8 1 1,3 1 0,6 1,3
Összesen 100 100 100 100 100 100

 

8. táblázat – Testvérek száma, 1999 (%)
A gyereket nevelők Békéscsaba N=440 Békéscsaba környéke N=653 Kecskemét N=653 Kecskemét környéke N=206 Szombathely N=546 Szombathely környéke N=163
Forrás: szülői minta
0 7,3 1,3 2,6 3,4 13 10,4
1 56,4 51,9 57 50,5 55,7 47,9
2 23,2 28,9 24,8 24,3 18,1 30,7
3 8,2 10,4 8,3 13,1 7,5 8,6
4 vagy több 5 7,6 7,4 8,8 5,7 2,4
Összesen 100 100 100 100 100 100

 

Egyéb dimenziók

A kutatás során a 16–17 évesek mintáján az anyagi ellátottság bizonyos dimenzióiban, valamint a felekezeti hovatartozásban találtunk szignifikáns különbségeket a térségek közt. Szombathelyen a tanulók 93%-a volt már külföldön, Kecskeméten 75%, míg Békéscsabán csak a tanulók kétharmada (9. táblázat). A jogosítvány meglétében ismét jelentős a különbség a három térség között: a legnagyobb arányban a szombathelyi tanulók rendelkeznek vele, a legkisebb arányban a kecskemétiek. A telefonellátottság terén szintén szignifikáns különbségek vannak a városok között, a keleti térségben fekvő békéscsabaiak a jelek szerint ezen a téren is hátrányban vannak. Az anyagi javakkal való ellátottság egyik jó indikátora a három évnél fiatalabb autó, ebben a dimenzióban is fellelhető a kelet-nyugati lejtő (9. táblázat). A felekezeti hovatartozás terén is szignifikáns eltéréseket tapasztalhattunk. A nyugati országrészben jóval nagyobb arányú a katolikus felekezethez tartozók száma, míg a keleti országrészben a protestáns felekezethez tartoznak nagyobb arányban. Érdekes módon az internet- és e-mail használat terén nincs szignifikáns különbség a térségek között, holott a telefonellátottság egyenetlensége erre utalhatna. Ez betudható annak, hogy az internet- és e-mail használatra az iskolába telepített számítógépek révén a tanulók többségének lehetősége van.

9. táblázat – Az igen választ adók aránya, 1999 (%)
Válaszadók aránya Békéscsaba Kecskemét Szombathely Átlag
Forrás: utolsó előtti évfolyamos középiskolások mintája
A külföldön már jártak 65,8 74,8 93,3 78,3
A jogosítvánnyal rendelkezők 20,9 18 29,8 23,5
A telefonnal rendelkezők 84 92,6 95,4 90,1
A katolikusok 40,3 73,4 88,9 67,6
A három évnél fiatalabb autóval rendelkezők 19,5 21,7 25,4 22,1

 

Összességében úgy tűnik, hogy vizsgálatunk szülői adatai a három városban három különböző karakterű társadalmat írnak le. Szombathelyen és környékén kiegyensúlyozott, erősen (kis)polgárias jellegűt, amelyben viszonylag nagy a foglalkoztatottsági biztonság, azaz alacsony a munkanélküliség, feltehetően magas a tercier szektorban dolgozók s ezen belül az alkalmazottként foglalkoztatottak aránya. Kecskeméten és környékén ezzel szemben a szülők iskolázottsági és foglalkozási szerkezete jóval kevésbé kiegyensúlyozott: míg a városban magas a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya, addig a város környékén élők között kiugróan magas az alacsony iskolai végzettség. A városban élő szülők körében az értelmiségi vagy egyéb szellemi foglalkozás a domináns, emellett magas a vállalkozók aránya is. Békéscsaba és környéke ismét kiegyensúlyozottabb társadalomszerkezetű, de ellenkező értelemben, mint Szombathely: itt mind a városban, mind a környékén sokan tartoznak egy hagyományosabb (szakmunkás végzettséggel rendelkező) munkásréteghez, sok köztük azonban a vállalkozó, s nem kevesen munkanélküliek. A három város összehasonlításában – a szülők adataiból ítélve, s ezeket egymással összevetve – kirajzolódni látszik a nyugat–keleti lejtő, amennyiben a legkedvezőbb helyzetben a legnyugatabbra fekvő városban, a nyugati határ mentén élők, a legkevésbé kedvező helyzetben a legkeletibb városban, a keleti határ mentén élők vannak, míg a kettő között fekvő város közbülső földrajzi helyzete a két előbbi közé eső helyi társadalmat valószínűsít. A család szerkezetének és a gyerekek számának térségenkénti elemzéséből is jellegzetes különbségeket lehet feltárni, ezek elsősorban Szombathelyt és a két alföldi várost állítják szembe egymással. A szombathelyi gyerekek a fentiekből következően a jelek szerint nemcsak a szülők társadalmi hátterét tekintve vannak előnyösebb helyzetben, hanem a család egységét tekintve is, valamint abban, hogy kevesebb testvérrel vagy egyáltalán nem kell megosztozni a szülői gondoskodáson. Kecskemét és környéke viszont elválik a másik két térségtől abban, hogy társadalomszerkezetére a végletek jellemzőek, itt találjuk legnagyobb arányban a nagyon magas és a nagyon alacsony iskolázottságú szülőket. Talán nem véletlen, hogy éppen erre a térségre jellemző a 6-8 évfolyamos gimnáziumi képzés dominanciája a gimnáziumi képzési szektoron belül, és itt a legelterjedtebb a felvételiztetés a középfokon. Az ilyen erősen rétegzett társadalom – ahol aránylag nagy a társadalmi rétegek közötti távolság – kedvez a szelekciós mechanizmusoknak az oktatás terén. Szombathely, Békéscsaba és környékük ennél egységesebb képet mutat, de míg Szombathelyen a magasabb iskolai végzettség a jellemző, addig ez a kiegyenlítettség Békéscsabán és környékén jóval alacsonyabb szinten állt be.

 

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.