2019. június 27., csütörtök , László

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Az oktatás társadalmi-gazdasági környezete >> Hogyan tovább?

Az iskolaválasztástól a pályaválasztásig

2009. június 17.

Szabó Ildikó

Az iskolaválasztástól a pályaválasztásig

Tizenévesek életstratégiái és jövőképei

Bevezetés

Tanulmányunkban a hetedik osztályosok és az utolsó előtti évfolyamra járó középiskolások iskolájukról és jövőjükről alkotott véleményével foglalkozunk. Ezen belül megvizsgáljuk, hogy iskolai teljesítményük, iskolához és tanuláshoz való viszonyuk, valamint életstratégiáik és jövővel kapcsolatos elképzeléseik között vannak-e különbségek, és ha igen, milyenek. Ahol lehet, arra is kitérünk, hogy az iskolához és jövőjükhöz való viszonyukat befolyásolja-e, hogy az ország melyik régiójában élnek.

Arra keressük a választ, hogy a diákok elképzelt életpályája honnan hová ível: társadalmi starthelyzetükből milyen életcélok rajzolódnak ki, hogyan képzelik el jövőjüket, és mennyire tekintenek rá optimistán vagy pesszimistán, valamint, hogy milyen értékek vezérlik a munkával és a sikerrel kapcsolatos elképzeléseiket. Jelenlegi életviszonyaikat olyan társadalmi starthelyzetnek fogtuk fel, amelytől nemcsak az függ, hogy későbbi életük hogyan alakul majd, hanem az is, hogy erről milyen előképeik vannak.

A diákok társadalmi starthelyzetét családi és iskolai-kulturális dimenzióban is vizsgáltuk. A családi dimenzióban szüleik iskolai végzettségével jellemeztük helyzetüket. Iskolai-kulturális viszonyaikat iskolájuk típusával, iskolájuk minősítésével, tanulmányi eredményükkel, az iskolában vagy az iskolán kívül megszerezhető hagyományos kulturális tudástőkével (nyelvtudás, különórák), valamint az új típusú mobilitáshoz és kommunikációhoz szükséges ismeretekkel és eszközhasználattal jellemeztük.

  • Először a diákok iskolaválasztásának regionális sajátosságaival foglalkozunk. Ezután az iskolához való viszonyukat elemezzük. Ezen belül a következőkre keressük a választ:
  • Hogyan ítélik meg iskolájuk, tagozatuk, szakmájuk, szakirányuk választását?
  • Milyen a viszonyuk iskolájukhoz, a tanuláshoz és az egyes tantárgyakhoz?
  • Mennyire tartják fontosnak az iskola különböző funkcióit?
  • Milyen – az iskolai tudást és szakképzést – kiegészítő ismeretekkel rendelkeznek (milyen különórákra járnak, és rendelkeznek-e a modern kommunikációs, közlekedési, informatikai, banki és nyelvi ismeretekkel és jogosítványokkal)?

Végül a diákok jövővel kapcsolatos elképzeléseit vizsgáljuk:

  • Milyen elképzeléseik vannak a továbbtanulásról és az elhelyezkedésről, és ezekben milyen szerepet játszik a család és az iskola?
  • Milyen elvárásaik vannak leendő foglalkozásukkal szemben?
  • Milyen a személyes és a társadalmi jövőképük?

Az iskolaválasztás regionális sajátosságai

A hazai szociológiai kutatások tapasztalatai szerint Magyarországon a középfokú iskolázással megszerezhető tudás gazdasági „konvertálhatósága” nagymértékben függ mind az iskola típusától, mind pedig azoktól a kulturális előnyöktől, amelyeket a családok közvetítenek gyermekeiknek azzal, hogy

  1. milyen iskolába küldik őket;
  2. az iskola oktatási funkcióit mennyire vállalják át;
  3. mennyire juttatják őket úgynevezett kiegészítő ismeretekhez (nyelvtanulás, informatika stb.).

A családok iskolázáshoz való hozzájárulása és így a későbbi, munkaerő-piaci pozícióik szempontjából a gimnazisták vannak a legelőnyösebb helyzetben. Ők azok, akiknek a szülei a legiskolázottabbak, a legelőnyösebb társadalmi státussal rendelkeznek, és leginkább alárendelik a családi szocializációt gyermekeik sikeres iskolai előmenetelének (Havas, 1973; Ferge, 1976; Andor–Liskó, 2000; Gazsó–Gazsó–Laki, 1998). Az is kiderült az eddigi kutatásokból, hogy az iskola típusa nemcsak az iskolai tudást, hanem a legszélesebb értelemben vett társadalmi tudást – így az állampolgári kultúrát – is alapvetően meghatározza. Ennek kiválasztásában mintegy összegződnek az iskolán kívüli kulturális előnyök és hátrányok (Szabó–Örkény, 1998).

A mi adataink is megerősítik azt a tényt, hogy az iskolatípus kiválasztásában kifejeződik a diákok családjának társadalmi státusa. A szülők iskolai végzettsége szignifikánsan összefügg azzal, hogy gyermekük milyen típusú középiskolában tanul. Mindhárom városban a diplomás apák gyermekei jutottak be legnagyobb arányban a gimnáziumokba. A középfokú oktatási intézmények utolsó előtti évfolyamaira járó diákok közül a nyolc osztályt végzett apák gyermekeinek többsége szakképző intézménybe (41%-uk szakmunkásképzőbe, 48%-uk szakközépiskolába) jár, és csak 11%-uk gimnáziumba. A másik végletet az egyetemet végzett apák gyermekei jelentik, akiknek csak 5%-a jár szakmunkásképzőbe, 32%-uk szakközépiskolába, 63%-uk pedig gimnáziumba. A hat- és nyolcosztályos gimnáziumokban tanulók majdnem felének diplomás az édesapja (1. táblázat).

1. táblázat – A középiskola típusa az apa iskolai végzettsége szerint (%)
  A diákok iskolájának típusa
Az apa iskolai végzettsége 8 osztályos gimnázium (N=128) 6 osztályos gimnázium (N=107) 4 osztályos gimnázium (N=774) Szakközépiskola (N=1696) Szakmunkásképző (N=766) Összesen
8 általánosnál kevesebb 1 1 1 1
8 általános 2 1 3 6 11 6
Szakmunkásképző 16 21 25 43 56 40
Szakközépiskola, technikum 30 18 28 29 19 27
Gimnázium 3 14 10 6 6 7
Főiskola 18 18 17 10 5 11
Egyetem 30 28 17 6 2 8
Összesen 100 118 100 100 100 100

 

Megnéztük, hogy a regionális helyzet hogyan befolyásolja a családok iskoláztatási stratégiáit, azaz hogy az azonos iskolai végzettségű apák gyermekeinek iskolatípusában milyen különbségek vannak a három településen. Ehhez az apákat iskolai végzettségük szempontjából négy kategóriába soroltuk, az iskolákat pedig háromba (2. táblázat).

2. táblázat – Az azonos iskolai végzettségű apák gyermekeinek aránya a különböző iskolatípusokban a három városban (%)
  A diákok iskolájának típusa
Az apa iskolai végzettsége Gimnázium Szakközépiskola Szakmunkásképző
Nyolc általános vagy ennél kevesebb
Békéscsaba (N=156) 13 29 48
Kecskemét (N=130) 5 64 31
Szombathely (N=128) 13 52 35
Szakmunkás végzettség
Békéscsaba (N=403) 15 39 46
Kecskemét (N=192) 10 62 28
Szombathely (N=279) 11 58 31
Érettségi
Békéscsaba (N=588) 30 47 23
Kecskemét (N=275) 27 57 16
Szombathely (N=542) 29 60 11
Egyetemi, főiskolai végzettség
Békéscsaba (N=311) 47 38 15
Kecskemét (N=177) 60 34 6
Szombathely (N=359) 57 40 3
Összesen 29 48 23

 

Az általunk kapott eredményeket az országos vizsgálatok adataival összevetve megállapíthatjuk, hogy a három regionális központban végzett vizsgálatunk az országos átlagnál magasabb iskolázottságú szülői háttérrel rendelkező középiskolásokra terjedt ki. Ezt minden bizonnyal azzal magyarázhatjuk, hogy a regionális központok más településekhez képest szellemi, kulturális és az iskolázottság terén is érvényesülő előnyökkel rendelkeznek, és ezen a téren egyfajta szívó hatást is gyakorolnak a környező településekre.1A különbség főképp abban mutatkozik, hogy a mi mintánkban mind a szakképzetlen, mind a szakmával rendelkező apák aránya alacsonyabb a gimnáziumokban és a szakközépiskolákban, mint országosan. Az érettségizett apák aránya a gimnáziumokban megegyezik az országos adatokkal, a mi szakközépiskoláinkban viszont magasabb az arányuk, mint országosan. Végül, a felsőfokú diplomával rendelkező apák aránya ugyancsak magasabb a mi vizsgálatunkban, mint az országos vizsgálatokban.>

Az apák valamennyi iskolázottsági csoportjában Békéscsabán a legmagasabb a szakmunkásképzőbe járó gyerekek aránya. Itt az érettséginél alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkező apák többségének gyermeke szakmunkásképzőbe jár, míg Kecskeméten – és valamivel kisebb arányban Szombathelyen – szakközépiskolába. Ami az érettségizett apákat illeti, többségük gyermeke mindhárom városban szakközépiskolában tanul, míg a felsőfokú végzettségűeké gimnáziumban. Mindhárom városban a gimnáziumban tanulók legnagyobb részének (47–60%) az apja felsőfokú végzettséggel rendelkezik.

Bár a családok iskolaválasztó stratégiáit az adott településen megtalálható iskolák piaci értéke (a bennük megszerezhető tudás helyi értéke) is befolyásolja, valószínűsíthetjük, hogy a nyugat-kelet irányú lejtő a generációk közötti mobilitásban érezteti hatását: Békéscsabán sokkal kisebb arányban mennek a szakmunkás vagy ennél alacsonyabb végzettségű apák gyermekei érettségit adó középiskolákba, mint Kecskeméten és Szombathelyen, miközben az érettségizett és a diplomás apák gyermekei jóval nagyobb arányban tanulnak szakmunkásképzőben.

Az iskolához való viszony

Az iskolával való elégedettség

A diákok általában elégedettek iskolájukkal és iskolaválasztásukkal. A hetedikesek fele jelenlegi iskoláját a település és a környék jobb iskolái közé sorolja, további egynegyedük pedig egyenesen a legjobbnak tartja. Ez önmagában is mutatja, hogy a gyerekek szemében iskolájuknak jó a szakmai presztízse. A településtípusok közti különbségek azonban az iskolák helyi árfolyamában és a tanulmányi eredményekben is kifejeződnek. A városi gyerekek közül többen tartják iskolájukat a legjobbnak, mint a vonzáskörzetekben élők közül. Úgy tűnik, a város és vidék közötti, Magyarországon hagyományosan jelentős hierarchikus viszony fennmaradásában az általános iskolák is szerepet játszanak.

Egy-egy iskola helyi értékében konszenzus van. Ezt támasztja alá, hogy az iskolák megítélésében a hetedik osztályos gyerekek és a szülők véleménye az esetek 37%-ában tökéletesen megegyezik. Ahol mégsem, ott a gyerekek jobb véleménnyel vannak iskolájukról, mint szüleik (az esetek 34%-ában). Ha összevonjuk azok válaszait, akik a legjobbnak tartják az iskolát, azokéival, akik szerint a jók közé tartozik, még nagyobb (54%-os) az egyetértés a felnőttek és a gyerekek között. Különösen a kecskemétiek elégedettek iskolájukkal: a gyerekek és a szülők háromnegyedének van róla jó véleménye. Az általános iskolák tehát el tudják magukat fogadtatni klientúrájukkal, és az oktatási rendszerhez való, hosszú távú viszony kialakításában a többség számára pozitív szerepet játszanak.

A hatodik osztályos év végi bizonyítványok átlaga ugyancsak követi az iskolák közmegítélésének településtípustól függő tendenciáját. Az iskolájukat többre értékelő városi gyerekek bizonyítványa rendre jobb volt (3,98–4,03), mint a vidékieké (3,62–3,86). Ez az összefüggés elválaszthatatlan attól, hogy a városi iskolákba járó gyerekek szülei magasabb iskolai végzettségűek, mint falusi társaikéi. A tanulmányi eredmények az apák iskolai végzettségének szintjével párhuzamosan nőnek. A 8 általánost vagy ennél kevesebbet végzett apák gyermekei a leggyengébb tanulók; a szakmunkás végzettségűek gyermekeinek jegyei viszonylag egyenletesen oszlanak el a különböző átlagosztályzat-kategóriák között, míg az egyetemet végzett apák gyermekeinek már a kétharmada jeles tanuló.

A középfokú iskolák presztízsének megítélése ellentmondásos a hetedikesek körében. Kutatásunk figyelemre méltó eredménye, hogy kiderült: továbbtanulási terveik és a középfokú iskolák „értékéről” alkotott véleményük nincs összhangban. Többségük szíve szerint szakközépiskolában tanulna tovább (és úgy gondolja, ott is fog), de a gimnázium presztízsét nagyobbnak érzik. Arra a kérdésre, hogy a mai 14 éveseknek hol érdemes tovább tanulniuk, 49%-uk azt válaszolta, hogy gimnáziumban, 37%-uk, hogy szakközépiskolában, és csak 8%-uk, hogy szakmunkásképzőben. A gyerekek értékítéletei jelentősen eltérnek szüleikéitől is. Szüleik 57%-a szerint ugyanis a mai 14 éveseknek szakközépiskolában érdemes tovább tanulniuk, 25%-uk szerint gimnáziumban, és egyedül a szakmunkásképzőt tartották gyermekeikkel egyforma arányban kívánatos iskolatípusnak.

A családok egyharmadában tartják a szülők ugyanazt az iskolatípust a legjobbnak, mint amit gyermekeik. Leginkább a szakközépiskolát értékelik azonosan. Különösen a gimnázium megítélésében látványosak a nemzedéki különbségek. A gimnáziumot preferáló gyerekek szüleinek 58%-a a szakközépiskolát tartja a legjobbnak, 8%-uk pedig a szakmunkásképzőt. A szakmunkásképzőt preferáló gyerekek szüleinek többsége (66%) ugyancsak a szakközépiskolát tartja a legjobbnak a továbbtanulás szempontjából, míg 20%-uk a gimnáziumot.

A középiskolákra vonatkozó értékítéletek a társadalom iskolázottság szerinti szegregációját mutatják. A gimnázium elsősorban a legiskolázottabbak szemében érték: a 8 általánost végzett apák 6, a szakmunkás végzettségűek 14, a szakközépiskolában érettségizettek 29, a gimnáziumi érettségivel rendelkezők 34, de már a főiskolai diplomások 42, és az egyetemi végzettségűek 68%-a tartja a továbbtanulók számára a legjobb iskolatípusnak. A szakközépiskola megítélésében az érettségi a választóvonal. Míg azoknak az 57–65%-a, akik érettségivel vagy ennél kevesebbel rendelkeznek, a szakközépiskolát tartja a legjobbnak, addig a főiskolát végzetteknek már csak a 46, az egyetemi végzettségűeknek pedig a 28%-a. Végül a szakmunkásképző iskolát a 8 általánost végzett apák tartják másoknál többre. A vállalkozó apák nagyobb arányban ítélik a gimnáziumot a legjobbnak, és kisebb arányban a szakmunkásképzőt, míg a munkanélküli apák éppen ellenkezőleg: kevésbé értékelik a gimnáziumot, és jobban a szakmunkásképzőt.

A gimnáziumhoz való viszony a hetedikeseket is markánsan megosztja. A hármasnál alacsonyabb tanulmányi átlagúak 26%-a, a 3–3,9 közötti bizonyítvánnyal rendelkezők 36%-a, míg az ennél jobb eredményt elérőknek már 61%-a tartja ezt az iskolatípust a legmegfelelőbbnek. A gimnázium tehát a társadalmi struktúra magasabb fokozataihoz vezető utat szimbolizálja számukra. A hozzá való személyes viszonyuk társadalmilag meghatározott, amely a tanulmányi hierarchiában elfoglalt helyük függvénye. Többségük annak ellenére szakközépiskolába készül, hogy nem ezt az iskolatípust találja a legérdemesebbnek arra, hogy ott tanuljon. Ami pedig tényleges iskolaválasztásaikat illeti, a gimnáziumot választóktól a szakmunkásképzőt választók felé haladva drámaian csökken a gyerekek és szüleik körében is azok száma, akik azért választották leendő középiskolájukat, mert az jó. Ez a kritérium különösen a szakmunkásképzőbe készülő gyerekek szüleinek szempontjai közül hiányzik. Ugyanakkor ők mondták a legtöbbször, hogy azért választották ezt az iskolát, mert itt gyermekük azzal foglalkozhat, ami érdekli.

A tanulmányi eredmények alapvetően meghatározzák az oktatáshoz fűződő érzelmi viszonyokat. A nem kedvelt tantárgyak tekintetében a hetedikesek között szinte teljes egyetértés van, de a tantárgyak iránti pozitív érzelmeik már erősen megosztják őket. A legnépszerűbb a testnevelés és a biológia (14-14%), valamint a matematika, a történelem és a magyar (10-10%); a legnépszerűtlenebb a fizika (17%), a matematika (15%), a kémia (14%) és a magyar (11%). Látható, hogy a matematika és a magyar osztja meg őket leginkább. A legalább négyes átlagot elérő hetedikesek elsősorban azokat a tantárgyakat szeretik, amelyeknek a magyar közoktatásban hagyományosan magas a presztízsük: a matematikát, a történelmet, a magyart és az idegen nyelvet. Ezzel szemben a hármasnál gyengébb tanulók a testnevelést és a technikát. A biológia viszont mindkét körben népszerű (3. táblázat).

3. táblázat – A legjobban és a legkevésbé kedvelt tantárgycsoportok a hetedikesek körében
  Magyar, történelem Matematika, fizika Biológia, földrajz Idegen nyelv Technika Ének, rajz, testnevelés
A legjobban szeretett tantárgy
3-nál gyengébb tanulók 11 7 19 2 13 39
3–3,9 közötti tanulók 16 11 22 6 7 28
4-nél jobb tanulók 23 17 20 11 2 16
A legkevésbé szeretett tantárgy
3-nál gyengébb tanulók 29 33 5 9 1 9
3–3,9 közötti tanulók 20 34 11 10 1 7
4-nél jobb tanulók 20 31 11 10 3 13

 

A szülőknek nincs igazán pontos képük arról, hogy gyermeküknek milyen érzelmei vannak a tantárgyak iránt. Csak minden tizedik szülő nevezte meg ugyanazt gyermeke kedvenc tantárgyaként, mint amit maga a gyermek is. Valamivel nagyobb ugyanez az arány (kb. 15%) a legkevésbé szeretett tárgyak esetében. Bár a szülők által megnevezett tárgyak rendszerint ugyanahhoz a tantárgycsoporthoz tartoztak, mint a gyerekeik által megnevezettek, a különbségek arra utalnak, hogy a családi kommunikációban nem tematizálódnak eléggé a gyerekek tantárgyak iránti érzelmei.

Az iskolák tehát igen különböző útravalóval látják el a hetedikeseket. A falusi gyerekek valamivel rosszabb tanulmányi eredménnyel indulnak valamivel kisebb presztízsű iskolákból, mint városi társaik. A települési hátrányokat pedig átszövik a családiak: az iskolázatlanabb szülők gyermekeinek rosszabb bizonyítványa nagymértékben korlátozza továbblépési lehetőségeiket. Az iskolához mint intézményhez és az iskolai tudáshoz fűződő viszonyokban a regionális és a szociológiai hátrányok egyaránt leképeződnek.

A középiskolások között igazán magas presztízsűnek csak a gimnazisták érzik iskolájukat. A 8, 6 és 4 osztályos gimnáziumok tanulóinak 25, 38 és 27%-a tartja iskoláját a környék legjobb iskolájának (további 62, 55 és 43%-uk pedig a jobb iskolák közé tartozónak) – tehát a hatosztályos gimnáziumok tanulói értékelik iskolájukat a legjobbnak. A szakközépiskolások 18, a szakmunkástanulóknak pedig csak a 9%-a tartja iskoláját a környéken a legjobbnak (53 és 38%-uk a jobbak közé tartozónak). Az iskola típusa és az iskola színvonalának megítélése szignifikánsan összefügg egymással.

Arra a kérdésre, hogy ha most kellene iskolát választaniuk, hová jelentkeznének, a középiskolásoknak valamivel több mint fele azt válaszolta, hogy ugyanabba az iskolába (és ugyanarra a tagozatra, szakra, szakirányra) menne, ahol most is tanul. Figyelemre méltó, hogy ezúttal is a hatosztályos gimnáziumi osztályokba járók a legelégedettebbek, míg legtöbben a nyolc évfolyamos gimnáziumokba járók közül döntenének másképpen (4. táblázat).

4. táblázat – Ha most kellene középiskolát választani, hogyan döntenének? (%)
Válaszok 8 osztályos gimnázium N=130 6 osztályos gimnázium N=106 4 osztályos gimnázium N=796 Szakközépiskola N=1747 Szakmunkásképző N=833 Összesen N=3612
Ugyanezt az iskolát és tagozatot 48 68 49 55 53 53
Ugyanezt az iskolát, de más tagozatot 4 7 7 7 16 9
Ezt a tagozatot/szakot, de más iskolát 17 5 13 7 4 8
Más iskolát és más tagozatot/szakot 31 21 32 31 27 30

 

A középiskolások jó egyharmada azonban nem elégedett választásával.2 Ha eltekintünk a nagyon elégedett hatosztályos és a nagyon elégedetlen nyolcosztályos gimnazistáktól, azt látjuk, hogy a szakképzésben résztvevők összességükben elégedettebbek jelenlegi iskolájukkal, mint a gimnazisták.

Az iskolához való viszony érdekessége, hogy a diákok többsége az iskolaválasztástól függetlenül szeret jelenlegi iskolájába járni (5. táblázat).

5. táblázat – A különböző iskolatípusok tanulóinak iskolához való kötődése (százalékban és átlagpontokban)
Válaszok 8 osztályos gimnázium 6 osztályos gimnázium 4 osztályos gimnázium Szakközép-
iskola
Szakmunkás-
képző
Összesen
Az átlagokat úgy kaptuk, hogy a „nagyon” választ adók számát beszoroztuk 100-zal, az „eléggé” választ adókét 66-tal, a „kicsit” választ adókét 33-mal, az „egyáltalán nem” válaszok számát pedig 0-val, és összegüket elosztottuk a válaszolók számával.
Nagyon 8 18 15 12 13 13
Eléggé 55 59 51 58 57 56
Kicsit 34 17 27 26 27 26
Egyáltalán nem 3 6 7 4 4 5
Átlag 56 63 57 59 59 59

 

A középiskolások 52%-a mondta, hogy iskolája a környéken a legjobb vagy a jobbak közé tartozik, és egyúttal azt is, hogy nagyon vagy eléggé szeret iskolába járni. Több mint felük tehát mind szakmai, mind pedig személyes szempontokból elégedett iskolájával.

Ugyanakkor a nyolcosztályos gimnáziumba járók rosszabb és a hatosztályos gimnáziumba járók jobb iskolai közérzete az 5. táblázat adataiból is kiderül: az előbbiek több mint egyharmada csak kicsit vagy egyáltalán nem szeret iskolába járni, és közülük mondták a legkevesebben azt is, hogy nagyon szeretnek iskolába járni.3 Ettől eltekintve azonban kiegyenlítettek a válaszok, amiben valószínűleg az is szerepet játszik, hogy az iskolához való viszonyban az iskola típusától függetlenül meghatározó szerepet játszanak a kortársi csoportok, a közös együttlétek. Az együttlét alkalmainak az iskola ad keretet. Ezt az is megerősíti, hogy amikor azt kérdeztük, mennyire fontos számukra a tanulás, erről a jellegzetesen az iskolához kötődő tevékenységről a különböző iskolatípusokba járó diákok igen különböző válaszokat adtak (6. táblázat).

6. táblázat – A tanulás fontossága a különböző iskolatípusokba járók körében (%)
Válaszok 8 osztályos gimnázium 6 osztályos gimnázium 4 osztályos gimnázium Szakközép-
iskola
Szakmunkás-
képző
Összesen
Nagyon 37 37 37 25 18 27
Eléggé 54 57 56 65 64 62
Kicsit 9 6 7 10 17 11
Egyáltalán nem 1 1 1
Átlag 75 77 76 71 66 71

 

A tanuláshoz való viszonyban már nem találunk különbségeket a gimnáziumok között: ezt alapvetően az határozza meg, hogy gimnáziumi, szakközépiskolai vagy szakmunkásképző osztályba jár-e valaki. A gimnazisták 37, a szakközépiskolások 25 és a szakmunkástanulók 18%-ának nagyon fontos a tanulás.

A jövő az iskolából nézve

A tanulmányi eredmény és a vágyak között sajátos összefüggések vannak. Ha a hetedikeseknek egy jó tündér teljesítené három kívánságukat, a következőket kérnék.

A kívánságok listáját minden csoportban a pénz és a leendő foglalkozásokkal kapcsolatos vágyak vezetik. A maximum hármas tanulmányi átlagot elért diákok közül azonban többen fogalmaznak meg materiális és társas (szülőkkel, szerelemmel, házassággal kapcsolatos) értékeket, míg a legjobb tanulmányi eredménnyel rendelkezők körében az elvontabb (egészség, boldogság) és az összemberi értékek fordulnak elő nagyobb arányban. A vágyak közötti különbségek mögött a hetedikesek jelenlegi társadalmi státusában meglévő különbségek húzódnak meg: a gyengébb tanulmányi eredményt elért diákok szülei alacsonyabb iskolai végzettségűek, több közöttük a munkanélküli, és ezek a gyerekek látják a legkevésbé reálisnak azt is, hogy érettségit adó középiskolában tanuljanak tovább.

A foglalkozás választásánál mindenki számára a létbiztonság a legfontosabb: az, hogy az ember ne kerüljön az utcára (8. táblázat). A pályaválasztáshoz közelebb került középiskolások számára a szempontok többsége felértékelődött. Mindössze két szempont veszített jelentőségéből: az, hogy maradjon idő a családra is, valamint hogy foglalkozásuk révén sok emberrel kerüljenek kapcsolatba. A munka érdekessége a hetedikesek közül a 4-es átlag fölötti tanulmányi eredménnyel rendelkezőknél a legfontosabb, a középiskolások közül pedig a gimnazistáknak. Ugyanakkor az, hogy a keresetből mindent meg lehessen venni, a maximum 3-as átlaggal rendelkezők és a szakmunkástanulók számára érték. Érdekes, hogy a rokonszenves munkatársak és a vezető beosztás a legjobb tanulmányi eredménnyel rendelkező hetedikesek számára jelent másoknál nagyobb értéket, a középiskolások között pedig a szakmunkástanulók számára.

/thead>
7. táblázat – A hetedik osztályosok kívánságai a jó tündértől (%)
  Tanulmányi átlag
Kívánságok 3,00 vagy alatta N=451 3,1–4,0 N=734 4,1–5,0 N=1010
Egy válaszoló maximum hármat kívánhatott. A százalékok összege ezért több mint 100.
Pénz 54 49 41
Foglalkozás 39 39 35
Társas kapcsolatokkal összefüggő értékek 30 26 27
Anyagiak 30 23 16
Egészség 21 26 33
Vizsgák, tanulás 26 29 21
Boldogság 14 16 27
Személyes értékek 12 13 10
Tudás 3 3 3
Béke 3 5 12
Szociális célok 3 3 8
Környezetvédelem 1 2 4
A betegségek leküzdése 1 3 4
Morális célok 1 2 4

 

8. táblázat – Amikor az ember foglalkozást választ, mennyire fontosak a következő szempontok? (1-től 5-ig terjedő átlagosztályzatokban)4
Annak fontossága, hogy… Hetedik osztályosok Gimnazisták Szakközép-
iskolások
Szakmunkás-
tanulók
az ember lehetőleg ne kerüljön az utcára 3,2 4,8 4,8 4,8
maradjon sok idő a családra is 4,7 4,4 4,5 4,6
az embernek érdekes legyen a munkája 4,1 4,5 4,4 4,3
az ember sok pénzt keressen 4,1 4,3 4,5 4,5
a keresetből mindent meg lehessen venni 4,1 4,2 4,4 4,5
rokonszenvesek legyenek a munkatársak 3,9 4,2 4,2 4,4
az ember a maga ura legyen, önállóan dolgozhasson 3,9 4 4,1 4,2
az ember munkája során sok új dolgot tanuljon 4,2 4,1 4,1 4,4
sok emberrel kerüljön kapcsolatba 3,8 3,9 4 4,2
az ember hamar vezető beosztásba kerüljön 3,2 3,5 3,6 3,7

 

Vélemények az iskola funkcióiról

Az iskola különböző funkciói közül a tudásszerzéssel kapcsolatosakat a gimnáziumoktól a szakmunkásképzőkig haladva egyre kevésbé tartják fontosnak a 17 éves középiskolások (9. táblázat).

9. táblázat – Mennyire fontos, hogy az iskola ellássa a következő feladatokat? (-100-tól +100-ig terjedő skálán)
  8 osztályos gimnázium 6 osztályos gimnázium 4 osztályos gimnázium Szakközépiskola Szakmunkásképző Összesen
A skálát úgy képeztük, hogy aki az adott feladatot nagyon fontosnak tartotta, +100, aki kissé fontosnak, 0, aki pedig nem tartotta fontosnak, -100 pontot kapott.
1. Felkészítés a továbbtanulásra 91 98 92 83 73 83
2. A gondolkodás, az értelem fejlesztése 92 90 91 82 70 82
3. Idegen nyelvek megtanítása 89 90 86 78 47 74
4. Egy jó szakma elsajátítása 14 -1 30 86 90 70
5. Az anyanyelv megfelelő elsajátítása 70 72 79 69 58 69
6. Az egyéni képességek fejlesztése 81 87 79 66 50 67
7. Tisztességre, erkölcsre nevelés 42 59 60 53 55 55
8. Mozgás és sportolási lehetőség biztosítása 69 59 60 54 48 55
9. Másokkal való együttműködésre nevelés 63 45 52 54 54 54
"10. A tudományos ismeretek átadása " 58 74 65 53 37 53
11. Szeretetteljes bánásmód 40 43 50 44 51 47
12. A közösségi szellem fejlesztése 53 50 47 37 23 37
13. Rendre, fegyelemre nevelés 29 25 34 30 45 34
14. A haza szeretetére való nevelés 15 39 34 23 37 29
15. Játék, szórakozás, kellemes elfoglaltságok 7 18 12 22 29 20
16. A magyar nemzeti hagyományok megismertetése 19 31 34 10 6 16
17. Szexuális nevelés 5 12 6 14 30 16
18. Politika, állampolgári nevelés 17 12 17 1 -9 3
19. Megfelelő étkezés, napközi ellátás 1 16 -2 1 -1 0
20. Vallásos nevelés -67 -38 -53 -80 -77 -72

 

A gimnáziumok tanulói mindenekelőtt a továbbtanulás során hasznosítható szolgáltatásokat várnak el az iskolától: készítsen fel a továbbtanulásra, fejlessze a gondolkodást és az értelmet, bontakoztassa ki az egyéni képességeket, emellett pedig tanítson idegen nyelveket. Két feladat kivételével a szakképzésben résztvevők is fontosnak tartják ezeket, de valamivel kevésbé, mint a gimnazisták. A nyelvtanulást és az egyéni képességek kibontakoztatását a szakmunkástanulók sokkal kevésbé tartják fontosnak. Az ő szemükben az iskola legfőbb feladata az, hogy lehetővé tegye egy jó szakma elsajátítását. Ennek viszont a gimnazisták tulajdonítanak sokkal kisebb jelentőséget. A közösségi szellem fejlesztése ugyancsak kevésbé fontos a szakmunkástanulók számára, mint a többi diák számára. Ennek talán az lehet az oka, hogy ők az iskolát másoknál kevésbé tartják a közösségi élet szervezőjének és keretének. Ugyanakkor a rendre, fegyelemre nevelést, a haza szeretetére nevelést, a szexuális nevelést és a játékot, szórakozást jóval fontosabb iskolai feladatnak látják, mint a szakközépiskolások és a gimnazisták.

Az iskola funkcióival foglalkozó kérdések az elmúlt években több vizsgálatban is szerepeltek. Így a vizsgált régiók 17 éves diákjainak iskola iránti elvárásait össze tudjuk hasonlítani néhány országos vizsgálat eredményeivel. A 10. táblázat az egyes feladatokat nagyon fontosnak tartók arányát mutatja.

10. táblázat – Az iskola különböző feladatait nagyon fontosnak tartó felnőttek, pedagógusok*** és 17 éves középiskolások aránya (%)
  Felnőttek 1990-ben Felnőttek 1995-ben Felnőttek 1997-ben Pedagógusok 17 éves diákok
Forrás: *Oktatásügyi közvélemény-kutatások, 1990, 1995 és 1997, valamint **Szabó, 1999
***Szabó, 1999
1. Tisztességre, erkölcsre nevelés 68 74 89 92 61
1. Tisztességre, erkölcsre nevelés 68 74 89 92 61
2. Az anyanyelv megfelelő elsajátítása 65 76 86 93 72
3. A gondolkodás, az értelem fejlesztése 64 79 85 96 84
4. Egy jó szakma elsajátítása 61 64 83 43 77
5. Rendre, fegyelemre nevelés 63 63 82 81 43
6. Az egyéni képességek fejlesztése 81 92 70
7. Felkészítés a továbbtanulásra 57 72 79 76 85
8. A haza szeretetére nevelés 51 51 76 73 43
9. Az idegen nyelvek megtanítása 56 72 74 74 77
10. Másokkal való együttműködésre nevelés 40 46 72 75 58
11. Tudományos ismeretek átadása 44 50 70 55 56
12. Szeretetteljes bánásmód 49 58 70 83 55
13. Megfelelő étkezés, napközi ellátás 37 49 70 49 29
14. A magyar nemzeti hagyományok megismertetése 40 45 67 67 31
15. A közösségi szellem fejlesztése 32 44 67 71 45
16. Mozgás és sportolási lehetőség biztosítása 46 59 66 69 60
17. Szexuális nevelés 19 27 53 39 35
18. Politikai, állampolgári nevelés 11 14 43 25 23
19. Játék, szórakozás, kellemes elfoglaltságok 22 20 38 26 35
20. Vallásos nevelés 28 15 24 10 6

 

A sorrendek összevetése azért tanulságos, mert látszik, hogy a diákok a funkciók legnagyobb részét kevésbé tartják fontosnak, mint akár a tanárok, akár az elvárásaikat fokozatosan növelő felnőttek, viszont a továbbtanulásra és a szakmára való felkészítést, a játékot, szórakozást, kellemes elfoglaltságokat sokkal fontosabbnak találják, mint a ők.

Ha a diákoknak az iskola feladatairól alkotott véleményeit egységesen kezeljük, és azt nézzük meg, hogy az egyes vélemények milyen logika szerint kapcsolódnak össze, azt találjuk, hogy öt rendkívül markáns véleménynyaláb különül el, amelyek mögött az iskola öt lehetséges alapfunkciójának felfogása húzódik meg.5 Ezek szerint az iskolának a szociabilitásra, az intellektualitásra, a hazafiságra, a hedonizmusra és végül a szakmára kell nevelnie (11. táblázat).

11. táblázat – Az iskola alapfunkciói és az ezeket kifejező részfunkciók szerkezete a faktorsúlyok alapján
  Szociális készségek fejlesztése Intellektuális készségek fejlesztése Hazafias nevelés Az élet élvezetére való nevelés Szakmai képzés*
*A szakmai képzéshez mint alapfunkcióhoz egy jó szakma elsajátításának igenlése és a vallásos nevelés markáns elutasítása kapcsolódik.
1. Tisztességre, erkölcsre nevelés 0,772
2. Másokkal való együttműködésre nevelés 0,695
3. Rendre, fegyelemre nevelés 0,663 0,312
4. Szeretetteljes bánásmód 0,592
5. A közösségi szellem fejlesztése 0,334
6. Az idegen nyelvek megtanítása 0,667
7. A gondolkodás, az értelem fejlesztése 0,599
8. Felkészítés a továbbtanulásra 0,596
9. Az egyéni képességek fejlesztése 0,473
10. A magyar nemzeti hagyományok megismertetése
11. A haza szeretetére nevelés 0,633
12. Politikai, állampolgári nevelés 0,589
13. Az anyanyelv megfelelő elsajátítása 0,414
14. Tudományos ismeretek átadása 0,426
15. Játék, szórakozás, kellemes elfoglaltságok 0,699
16. Szexuális nevelés 0,59
17. Megfelelő étkezés, napközi ellátás 0,574
18. Mozgás és sportolási lehetőség biztosítása 0,534
19. Egy jó szakma elsajátítása 0,739
20. Vallásos nevelés -0,677

 

Az iskola lehetséges alapfunkcióiról kialakított felfogásokban jelentős különbségek vannak a különböző iskolatípusok diákjai között. Nem meglepő, hogy a többségükben felsőoktatási intézményekbe készülő gimnazisták – különösen a hatosztályos gimnáziumba járók – markánsan elutasítják azt a felfogást, hogy az iskola szakmai képzést nyújtson, ugyanakkor határozottan elvárják – különösen a nyolc- és a hatosztályos gimnáziumok tanulói –, hogy fejlessze az intellektuális készségeket. Ezzel szemben a szakmunkástanulók és a szakközépiskolások szerint az iskolának szakmát kell adnia, ugyanakkor elutasítják, hogy az intellektuális készségeket fejlessze. A szociális készségeket ugyancsak a szakképzésben résztvevők szerint kell az iskolának fejlesztenie, a gimnazisták szerint viszont nem. Végül a hazafiságra nevelés koncepciójával, bár nem túl intenzíven, de a gimnazisták azonosulnak leginkább.

A kiegészítő tudás

A kiegészítő tudás megszerzésének lehetősége a családok társadalmi státusának függvénye. Az iskolázottabb, magasabb státusú szülők gyermekeinek több esélye van ezeknek az ismereteknek a megszerzésére. Ebből a szempontból a kutatások szerint Budapesten a legjobb a helyzet, ahol a szülők iskolai végzettsége eleve magasabb, az ő körükben a legkisebb a munkanélküliség, és az itt lakó diákoknak a háromnegyede érettségit adó középiskolában (42%-uk gimnáziumban) tanult tovább. A budapesti középiskolások 42%-a járt különórára – majdnem egynegyedük nyelvtanfolyamra (Gazsó–Gazsó–Laki, 1998).

Az iskolák szakmai, képesítési és továbbtanulási profiljában, valamint szociológiai sajátosságaiban (a diákok családjának társadalmi helyzetében és életkörülményeiben) meglévő nagy különbségek abban is megmutatkoznak, hogy nyújtanak-e általános képzési profiljukon kívül bárminemű speciális szakképzést és szakosodást a diákok számára. A gimnáziumok ebből a szempontból is messze magasabb minőséget mutatnak, mint a szakközépiskolák, hiszen az előbbiek közel 80 százalékát, az utóbbiaknak viszont csupán az egyharmadát jellemzi valamilyen speciális képzési forma. Hasonló arányokat találunk abban is, hogy e két iskolatípus diákjai járnak-e bárminemű különórára a kötelező képzésen túl.

Különórákra elsősorban a gimnazisták járnak. Különösen megnő a különórák száma az érettségi évében. Az utolsó éves középiskolások körében 2000-ben végzett országos vizsgálat szerint a gimnazistáknak már a 78%-a járt valamilyen különórára az iskola szervezésében (a szakközépiskolásoknak csak a 22%-a), az iskolán kívül pedig a 61%-uk (a szakközépiskolásoknak csak a 32%-a) (Örkény–Szabó, 2001). A különórákra járás adatai megerősítik, hogy a középiskolai évek nem egyszerűen önmagukról szólnak, hanem legalább ennyire a középiskola befejezése utáni időszakról: a továbbtanulásról vagy a munkába állásról, illetve a további életutak konkrét formáiról, amelyeket viszont nagymértékben meghatároz az iskola típusa. Az utolsó előtti évfolyamok diákjainak különóráira vonatkozó adatokból ugyancsak kiolvasható, hogy a további életutak függvényében más-más mértékben törekszenek kiegészítő tudás megszerzésére az egyes iskolatípusok diákjai (12. táblázat).

A különórák szempontjából a gimnazisták vannak a legelőnyösebb, és a szakmunkástanulók a leghátrányosabb helyzetben. Még sportfoglalkozásra is csak egynegyedük jár, szemben a szakközépiskolások harmadával és a gimnazisták kétötödével. A sorrendben második helyen szereplő nyelvóra is csak 9%-uk számára elérhető. A középiskolásoknak valamivel több mint egynegyede jár nyelvtanfolyamra. Különösen szembeötlő, hogy majdnem minden második gimnazista külön is tanul nyelvet.

A hatosztályos gimnáziumok tanulói különórákra is kiemelkedően magas arányban járnak. Az, hogy a korrepetálás elsősorban a négyosztályos gimnáziumok és a szakközépiskolák tanulói körében gyakori, valószínűleg azzal magyarázható, hogy a szerkezetváltó gimnáziumokban az utolsó előtti évre már végbement egy olyan szelekció, amely nyomán fölöslegessé vált a felzárkóztatás eme formája, a szakmunkásképző osztályok tanulói számára pedig a továbbhaladás lehetőségének korlátozottsága miatt nem ösztönző a jobb osztályzat megszerzése.

12. táblázat – A különórákra járók aránya a különböző iskolatípusok tanulói körében (%)
Jár... 8 osztályos gimnázium 6 osztályos gimnázium 4 osztályos gimnázium Szakközép-
iskola
Szakmunkás-
képző
Összesen
sportfoglalkozásra 44 40 39 35 27 35
nyelvórára 44 48 47 26 9 28
korrepetálásra 9 10 27 28 4 21
számítógépes tanfolyamra 9 14 14 10 7 10
szakkörre 12 4 13 8 3 8
felvételi előkészítőre 14 23 14 7 1 8
vizsga-előkészítőre 7 13 12 6 2 7
művészeti foglalkozásra 15 12 10 5 3 6

 

Az iskolán belüli különórák elvileg valamennyi diák számára elérhetőek. Ezzel szemben az iskolán kívüli órák piaci viszonyok között működnek: igénybevételük a családok anyagi lehetőségeinek függvénye. Különösen költségesek a nyelvórák. A diákok többsége nem az iskolában szervezett nyelvtanulási lehetőségeket említette, ami alapján joggal feltételezhetjük, hogy a nyelviskolák piacán elsősorban a magasabb társadalmi státusú családok gyermekei vannak kedvező helyzetben. Míg a gimnazisták fele tanul valamilyen formában külön is nyelvet, addig a szakközépiskolásoknak már csak az egynegyede, a szakmunkástanulóknak pedig csak az egytizede (13. táblázat).

13. táblázat – A külön nyelvórára járók aránya a különböző iskolatípusok tanulói körében (%)
  8 osztályos gimnázium 6 osztályos gimnázium 4 osztályos gimnázium Szakközép-
iskola
Szakmunkás-
képző
Összesen
Az iskolában jár 5 19 10 10 6 9
Az iskolán kívül jár 39 29 37 16 3 19
Nem jár 56 49 53 74 91 71

 

A nyolcadik osztály utáni starthelyzet egyenlőtlenségei a későbbi továbbtanulás esélyeinek egyenlőtlenségeiben is éreztetik hatásukat. A munkaerőpiacon jól konvertálható nyelvtudás egyenlőtlen eloszlása jól illusztrálja, hogy a közoktatás keretein kívül megszerezhető tudáshoz is az iskolarendszeren keresztül vezet az út. A nyelvtanulás iránti igények növekedését mutatja, hogy az utolsó éves középiskolások körében végzett országos vizsgálat szerint 2000-ben már a gimnazisták 18%-a tanult nyelvet külön is az iskolában, 38%-uk pedig az iskolán kívül. Ugyanez az arány a szakközépiskolások körében 11, illetve 30% volt.6

A modern mobilitáshoz szükséges eszközök, technológiák és jogosítványok (számítógép-, internet- és e-mail használat, jogosítvány, nyelvvizsga és bankkártya) birtoklása ugyancsak megosztják a középiskolásokat attól függően, hogy érettségit adó vagy érettségit nem adó képzési formában tanulnak-e (14. táblázat). Ez alól országos adatok szerint a mobiltelefon képez kivételt, amely nagyon hamar a modern társadalmi életben való részvétel általános, szinte megkerülhetetlen kellékévé vált.

14. táblázat – A kiegészítő ismeretekkel és ismeretszerzési lehetőségekkel rendelkezők aránya a különböző iskolatípusba járók körében (%)
  8 osztályos gimnázium 6 osztályos gimnázium 4 osztályos gimnázium Szakközép-
iskola
Szakmunkás-
képző
Összesen
Van nyelvvizsgája 2 5 1 1
Van jogosítványa 23 26 23 27 16 23
Van saját bankkártyája 28 25 21 18 14 18
Van saját e-mail címe 17 8 8 6 4 6
Rendszeresen levelezik e-mailen 29 9 12 10 3 10
Néha levelezik e-mailen 26 28 23 20 9 19
Rendszeresen használja az internetet 43 16 21 20 5 17
Néha használja az internetet 36 40 49 37 17 35
Volt már külföldön 96 90 89 79 60 78

 

Összehasonlításképpen érdemes megnézni a Minoritás Alapítvány korábban már említett 2000-es vizsgálatának hasonló adatait (15. táblázat). Az adatokból kiderül, hogy a középiskola utolsó évére ugrásszerűen megnő a modern mobilitás kellékeivel rendelkezők aránya, és ezen a téren Magyarországon sokkal kedvezőbb a helyzet, mint Romániában.

15. táblázat – A modern kommunikációs eszközökkel rendelkezők aránya a különböző iskolatípusba járók körében 2000-ben Magyarországon és Romániában (%)
  Magyarország Románia
Gimnázium Szakközépiskola Gimnázium Szakközépiskola
Van saját mobiltelefonja 37 38 19 17
Használ számítógépet  
Otthon 56 53 35 21
az iskolában 51 65 45 40
máshol 26 22 56 42
Van internet-hozzáférése  
Otthon 23 12 9 4
az iskolában 83 82 26 24
máshol 26 22 56 42
Rendszeresen használja  
az internetet 20 18 13 9
az e-mailt 23 15 12 7
Van jogosítványa 32 31 14 10
Saját bankkártyáját használja 27 25 2 1
Szülei bankkártyáját használja 12 13 5 5

 

Magyarországon az utolsó éves középiskolások jó harmadának van saját mobiltelefonja, és az egyébként rosszabb anyagi körülmények között élő szakközépiskolások közül még többnek is, mint a gimnazisták közül. Mindkét iskolatípusban 30 százalék körül mozog azok aránya, akiknek már van jogosítványuk, és további 50 százalék tervezi megszerezni a közeljövőben. A fiúk és a lányok között meglepő módon ebben nem volt különbség (Örkény-Szabó, 2001).

A szakmunkástanulók egyértelműen hátrányban vannak másokhoz képest az elektronikus lehetőségek használása terén, de külföldön is kevesebben voltak közülük, mint a többi iskolatípus diákjai közül. Hátrányaik között a jogosítvány megszerzésének alacsonyabb arányát azért nem említjük az adatok ellenére sem, mert a rövidebb képzési idő miatt ők általában fiatalabbak, mint az ugyancsak utolsó előtti évfolyamon tanuló gimnazisták és szakközépiskolások. Az elektronikai eszközök használatában megmutatkozó társadalmi egyenlőtlenség viszont azért elgondolkoztató, mert olyan dolgokban nyilvánul meg, amelyekben nem szükségszerűek a különbségek, hiszen a közoktatásnak elvileg mindenki számára biztosítania kellene az egyenlő eszközhasználat és hozzáférés lehetőségét.

Az azonos iskolatípusba járó diákok kiegészítő ismeretekhez való jutását és ismeretszerzési lehetőségeit nagymértékben meghatározza szüleik társadalmi helyzete. Így például 24 diák rendelkezik nyelvvizsgával (közülük 17-en gimnáziumban járnak), ezek felének apja felsőfokú végzettséggel rendelkezik. A jogosítvánnyal rendelkező gimnazisták 44%-ának, a bankkártyával rendelkező gimnazisták 46%-ának az apja felsőfokú végzettségű. Ezek az adatok azt jelentik, hogy ugyanabban az iskolatípusban is nagyobb eséllyel jutnak hozzá a kiegészítő ismeretekhez és az ilyen ismeretek forrásaihoz az iskolázottabb szülők gyermekei. Ugyanez érvényesül a jogosítvány megszerzésében is. A gimnazisták közül a nyolc osztályt végzett apák gyermekeinek 15%-a, a szakmunkás végzettségűek 18%-a, az érettségizett apák gyermekeinek 23, és a diplomás apák gyermekeinek 27%-a szerzett már jogosítványt.

Életstratégiák, jövőképek

A hetedik osztályosok 91%-a azt mondta, hogy tovább fog tanulni, 5%-uk pedig azt, hogy dolgozni fog (4%-uk még nem tudta, mit fog csinálni). A hármasnál nem magasabb tanulmányi eredményt elérők 77%-ával szemben a 3,1–4-es közötti átlaggal rendelkezőknek már 90, az ennél is magasabb átlagúaknak pedig 97%-a fog tovább tanulni. A leggyengébb átlagúak 9%-a nem tudja még, mit csinál majd az iskola után. A továbbtanulók 33%-a gimnáziumba, 48%-a szakközépiskolába, 18%-a szakmunkásképzőbe megy. Az előbbiek tanulmányi átlaga volt a hatodik év végén a legmagasabb, az utóbbiaké a legalacsonyabb.

A hetedikesek középiskolai orientációjában erőteljes regionális hatások érvényesülnek. A gimnáziumok a városi gyerekek előtt jobban kinyílnak, mint vidéki társaik előtt. Ez alól csak a Békéscsaba környékén élők jelentenek kivételt. E tendencia másik oldalán pedig a szakmunkásképzők rekrutációs bázisa áll. Ezek az iskolák elsősorban a regionális központok vonzáskörzetében lakó gyerekekre számíthatnak.

A gyerekek 61%-a olyan típusú középfokú iskolába megy, amilyenben véleménye szerint a 14 éveseknek a legérdemesebb tovább tanulniuk. A többiek azonban kompromisszumot kötnek. 20%-uk gimnázium helyett szakközépiskolába vagy szakmunkásképzőbe, 7%-uk szakközépiskola helyett szakmunkásképzőbe megy. A másik oldalon 6%-ot képviselnek azok, akik annak ellenére, hogy nem ezt tartják a legjobbnak, mégis gimnáziumba mennek.

A vágyak és a valószínűségek a szakközépiskolák felé orientálódók körében vannak a legjobban összhangban egymással. A gimnáziumba többen vágynak, mint amennyien oda fognak járni, a szakmunkásképzőbe pedig több gyerek életútja vezet, mint amennyien oda szeretnének menni. Összesen 36%-uk vágyik gimnáziumba, és 31%-uk gondolja úgy, hogy ott tanul tovább. A szakmunkásképzőbe 16%-uk vágyik, és 22%-uk jár majd ide. Ez utóbbi iskolatípus tűnik a leginkább kényszerpályának.

Kíváncsiak voltunk arra, hogy a vágyak milyen közel állnak a megvalósuláshoz, ezért megnéztük, hogy azoknak, akik valamelyik iskolatípusba készülnek, hány százaléka szeretett volna oda is menni. Ez az arány a gimnáziumba járók között 92, a szakközépiskolákba járók között 85, a szakmunkásképzőkbe járók között 69%. Ezek az adatok azt valószínűsítik, hogy a gimnáziumok leendő tanulóinak lesz a legkönnyebb azonosulniuk új iskolájukkal.

A hetedikesek 86%-a azt is tudja, mit fog csinálni a középiskola után. 54%-uk tovább tanul majd, 32%-uk dolgozni fog. A felsőfokú tanulmányokhoz a gimnáziumon keresztül vezet a legegyenesebb út: az ide készülők 82%-a gondolja, hogy tovább tanul majd, míg a szakközépiskolába menőknek 41, a szakmunkásképzőbe készülőknek pedig csak a 16%-a.

A három régió gimnazistáinak kilenctizede, a szakközépiskolásoknak pedig háromötöde szeretne az iskola befejezése után tovább tanulni, egy részük úgy, hogy mellette dolgozna. Ezek az arányok megfelelnek az utolsó éves középiskolások körében végzett országos vizsgálat adatainak. A többségnél az ilyen irányú elképzelések az utolsó előtti tanévre már alapvetően kialakulnak.7 Ez azonban nincs így mindenkinél. Amikor úgy tettük fel a kérdést, hogy mit gondolnak, hogyan alakul az életük, ha elvégzik az iskolát – tovább tanulnak, dolgozni fognak, vagy pedig otthon maradnak –, nagyobb arányban adtak bizonytalan válaszokat. A bizonytalanság leginkább a szakmunkástanulókra jellemző (16. táblázat).

16. táblázat – Az iskola befejezése utáni tervek a középiskolások körében (%)
  8 osztályos gimnázium 6 osztályos gimnázium 4 osztályos gimnázium Szakközép-
iskola
Szakmunkás-
képző
Tovább tanulni 92 90 87 62 42
Dolgozni 1 7 3 15 32
Otthon maradni 2
Nem tudja 6 3 10 22 26
Tovább tanulni
Egyetemen 71 53 35 13 2
Főiskolán 25 40 50 52 6
1-2 éves szakképző tanfolyamra járni 4 7 13 24 23
Leérettségizni 46
Képesítést nem adó tanfolyamra járni 2 6
Nem akar továbbtanulni 1 6 17

 

A szakmunkástanulók többsége úgy véli, hogy fizikai munkával fogja kenyerét keresni. A diákok kétötöde gondolja, hogy vállalkozóként is fog dolgozni. A továbbtanulás és a pályaválasztás tervezett iránya az esetek kétharmadában összhangban van az iskolai tanulmányok képzési profiljával. A középiskolások tartanak a munkanélküliségtől: a gimnazisták kétötöde, a szakképző intézményekbe járók egyötöde véli úgy, hogy az iskola elvégzése után valószínűleg nem lenne munkája.

Mind az optimizmus, mind a pesszimizmus az érettségit adó iskolák tanulóira a legjellemzőbb (17. táblázat). A szakmunkástanulók a legkevésbé optimisták, de a legkevésbé pesszimisták is. A jövő megítélésének iránya azonban nem függ az iskola típusától. Ez inkább egyfajta „honnan hová” mérleg eredménye, és más középiskolás-vizsgálatok szerint a starthelyzet érzékelése rendkívül kiegyensúlyozott Magyarországon, azaz a többség közepesnek, átlagosnak tekinti azt.8

17. táblázat – A jövő megítélése a különböző iskolatípusba járók körében (%)
  8 osztályos gimnázium 6 osztályos gimnázium 4 osztályos gimnázium Szakközép-
iskola
Szakmunkás-
képző
Összesen
Optimista 71 50 53 58 47 54
Pesszimista 10 15 15 12 7 12
Nem tudja eldönteni 19 35 32 30 46 34

 

Személyes sorsukat illetően a diákok többsége ugyancsak életszínvonala emelkedésére számít a következő években (18. táblázat). A különböző csoportok között nincsenek szignifikáns különbségek. Ezt megint azzal magyarázhatjuk, hogy a személyes helyzet szubjektív észlelésében és az anticipált mobilitásban a „honnan hová” mérlege a meghatározó.

18. táblázat – A személyes életszínvonal alakulásának megítélése a különböző iskolatípusba járók körében (százalékban és átlagosztályzatokban)
  8 osztályos gimnázium 6 osztályos gimnázium 4 osztályos gimnázium Szakközép-
iskola
Szakmunkás-
képző
Összesen
Jelentősen javulni fog 19 21 20 24 31 24
Egy kicsit javulni fog 54 43 53 53 47 51
Nem fog változni 21 30 21 19 17 19
Egy kicsit romlani fog 6 4 5 3 3 4
Jelentősen romlani fog 1 2 1 1 3 1
Átlag 3,8 3,8 3,9 4 4 3,9

 

Abban a kérdésben ugyanakkor, hogy Magyarországon hogy fog alakulni az emberek életszínvonala, már megoszlanak a vélemények (19. táblázat).

19. táblázat – Az emberek életszínvonalának alakulása Magyarországon a következő években (a különböző iskolatípusba járók körében, százalékban és átlagosztályzatokban)
  8 osztályos gimnázium 6 osztályos gimnázium 4 osztályos gimnázium Szakközép-
iskola
Szakmunkás-
képző
Összesen
Jelentősen javulni fog 6 12 6 4 6 5
Egy kicsit javulni fog 56 50 48 39 29 40
Nem fog változni 27 22 24 28 29 27
Egy kicsit romlani fog 8 9 15 18 17 17
Jelentősen romlani fog 4 7 7 11 19 12
Átlag 3,5 3,5 3,3 3,1 2,9 3,1

 

Az életszínvonal javulására elsősorban a gimnazisták számítanak – azok, akiknek szülei a legelőnyösebb társadalmi helyzetben vannak.

Irodalom
Andor Mihály – Liskó Ilona (2000): Iskolaválasztás és mobilitás. Budapest, Iskolakultúra.
Ferge Zsuzsa (1976): Az iskolarendszer és az iskolai tudás társadalmi meghatározottsága. Budapest, Akadémiai.
Gazsó Ferenc – Gazsó Tibor – Laki László (1998): Fiatalok a munkaerőpiacon. Budapest, Okker.
Havas Gábor (1973): A munkásgyerek, a munkásszülő és az iskola. Szociológia, 4.
Oktatásügyi közvélemény-kutatások. Országos Közoktatási Intézet-Szocio-Reflex Kft. (1000 fős, a magyar felnőtt lakosságot reprezentáló mintán, 1990 és 1995 tavaszán) és Országos Közoktatási Intézet-Marketing Centrum (1000 fős, a magyar felnőtt lakosságot reprezentáló mintán, 1997 májusán).
Örkény Antal – Szabó Ildikó (2001): Középiskolások értékvilága Magyarországon és Romániában. Budapest.
Szabó Ildikó – Örkény Antal (1998): Tizenévesek állampolgári kultúrája. (Kézirat.) Minoritás Alapítvány.
Szabó Ildikó (1999): Pedagógusok közoktatási koncepciói. (Kézirat.)

 

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.