2019. június 25., kedd , Vilmos

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Az oktatás társadalmi-gazdasági környezete >> Hogyan tovább?

Előszó

2009. június 17.

Lannert Judit

Előszó

A kilencvenes évek során a korábbi évtizedekhez képest sok minden megváltozott a magyar közoktatásban. Ebben az évtizedben fogyatkoztak meg jelentős mértékben az iskoláskorú nebulók, ekkor indult meg a harc a tanulóért az iskolák közt. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy az új 6 és 8 évfolyamos gimnáziumi képzés az évtized első felében igen dinamikusan fejlődött. Ebben az időszakban modernizálódott sikeresen a szakképzés egy része, a hagyományos szakmunkásképzés iránt viszont egyre kisebb lett az érdeklődés. Egyre nagyobb arányban jutottak be a fiatalok a középiskolákba, miközben a középiskolai képzés színvonala igen egyenetlenül alakult. Egy olyan sokszínű iskolai struktúra alakult ki, amelyben ma sem könnyű kiigazodni. A pedagógusok, tanulók és szülők egy része káoszként élte meg a kialakult helyzetet. A korábban megszokott lineáris továbbtanulási út helyett sokféle továbbtanulási út alakult ki, ugyanakkor, paradox módon, leépült a pályaválasztási intézményrendszer, noha egyre több információ lenne szükséges a továbbtanulási döntések meghozatalához. Az új információs és kommunikációs technológiák újszerű ismereteket és készségeket igényelnek, ami az ezt a fajta tudást biztosító intézmények felértékelődését eredményezte. A korszerű ismeretekhez való hozzájutás, a minőségi továbbtanulás kérdése így alapvető kérdéssé vált. A tudatosabb szülő és tanuló tudta: nem mindegy, hogy valaki hol és mikor tanul tovább. Ez a réteg tehát rendelkezett valamilyen továbbtanulási stratégiával, miközben mások inkább csak sodródtak az árral.

A kötet középpontjában a fiataloknak a továbbtanulásról a kilencvenes évek második felében vallott elképzelései állnak. A tanulmányok alapjául az Országos Közoktatási Intézet Kutatási Központjának vizsgálata szolgált, mely Békéscsaba, Kecskemét és Szombathely kistérségeiben kutatta a fiatalok pályaorientációs elképzeléseit. A fiatalok továbbtanulási elképzeléseit és konkrét továbbtanulását számtalan szociológiai mű méltatta már, kidomborítva azt az ismert tényt, hogy a szülők iskolai végzettsége és foglalkozása erősen befolyásolja a gyerekek iskolai pályafutását. A kötetben szereplő tanulmányok újdonságértéke kettős: egyrészt arra is rákérdeznek, hogy hogyan, milyen mechanizmuson át hat a szülők társadalmi-gazdasági pozíciója a gyermekek továbbtanulási aspirációira, másrészt, kistérségi kutatásról lévén szó, a térségi különbségeket, jellegzetességeket állítják középpontba a továbbtanulás terén is.

A kötetet nyitó tanulmány a vizsgálat mintáját és terepét írja le, s ezzel fontos háttérinformációt biztosít a tanulmányok jobb megértéséhez. Mártonfi György a foglalkozási pályákról való elképzeléseket vizsgálja a továbbtanulási aspirációkkal szinkronban. Figyelmeztető jel, hogy a jövendő foglalkozást illetően a konkrét szakmákat tanuló szakmunkástanulók rendelkeznek a legkevésbé határozott elképzelésekkel, és a jelenlegi iskolájukkal és szakmájukkal is ők a leginkább elégedetlenek. A tanulmány felhívja a figyelmet arra, hogy a bizonytalan, gyengébb osztályzatú gyerekeknek nem áll rendelkezésükre megfelelő segítség a pályaválasztás során, sőt a körükben a legjellemzőbb az úgynevezett kényszerátirányítás is, amelynek hatékonysága mind az iskola, mind a tanuló szempontjából erősen megkérdőjelezhető. Lannert Judit és Sági Matild tanulmánya egyaránt arra keresi a választ, hogy a családi háttér milyen mechanizmusokon át hat a gyerekek továbbtanulási elképzeléseire. Mindkét tanulmány az iskolaválasztás egy-egy oksági modelljét mutatja be a racionális cselekvéselmélet alapján. Lannert Judit tanulmánya a továbbtanulási döntéseknél meglevő költség-haszon-kalkulációt teszi elemzése tárgyává. Sági Matild tanulmányának középpontjában pedig az áll, hogy a továbbtanulási döntéseknél a lefelé mobilitás elkerülése az egyik fő cél. Imre Anna tanulmányából a kistérségek közötti különbségek domborodnak ki. Kiderül, hogy mind az oktatáspolitikát, mind az iskolaszerkezetet, mind pedig a továbbtanulási irányokat illetően jellegzetes eltéréseket találhatunk a különböző kistérségek közt. A helyi társadalomszerkezet igen eltérő mindhárom vizsgált térségben, és a jelek szerint a helyi oktatáspolitikában, az intézmények beiskolázási politikájában fellelhető különbségek éppen a helyi igényekhez történő igazodásból fakadnak. Szabó Ildikó tanulmánya elsősorban a 13 és 17 éves tanulók tanulási attitűdjeit vizsgálja, azt, hogy hogyan vélekednek iskolájukról, az iskola funkcióiról. A kötet végén mellékelve megtalálhatóak a vizsgálat során használt kérdőívek is.

A kötetben szereplő tanulmányok mind azt firtatják, hogy a fiatalok továbbtanulási elképzeléseit milyen tényezők befolyásolják, megközelítésmódjuk azonban igen különböző. Ezért remélik a szerzők és a szerkesztő, hogy ez a kötet gazdagítani tudja az ebben a témában eddig felgyülemlett bőséges szakirodalmat.

 

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.