2019. október 14., hétfő , Helén

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2001 február

Hogyan neveljünk lokálpatriótákat? -- Kerekasztal-beszélgetés

2009. június 17.

Hogyan neveljünk lokálpatriótákat?

Kerekasztal-beszélgetés a KOMA XX. pályázat díjnyertes beszámolóinak készítőivel

A KOMA pályázata több más szempont mellett azért érdemel figyelmet, mert bemutatja, miként lehet egymástól látszólag különböző ismereteket, műveltségtartalmakat egy komplex tevékenységbe integrálni. A beszélgetés résztvevői által kialakított tevékenységrendszer mindegyike akár modellként is szolgálhat ahhoz a mostanában folyó munkához, amelyben az intézmények helyi tanterveiket hozzáigazítják a kerettantervekhez. A négy - mellékletünkben részletesen is bemutatandó - pályázati tevékenység különösen arra szolgál példával, hogy miként lehet a kevésbé hagyományos műveltségtartalmakat, az úgynevezett tantervi modulokat beépíteni a tradicionális tantárgyak ismeretei közé úgy, hogy azok, úgymond, ne oldódjanak fel, ne tűnjenek el. A pályázatokban érdekes kezdeményezések találhatók például a környezeti nevelés, a hagyomány és népismeret és a természettudományi tárgyak sajátos integrációjára, illetve a hagyomány és népismereti modul önálló programként történő bevezetésére. A bemutatott példákban a közlejövőben minden bizonnyal erősödő folyamat körvonalai is kezdenek kirajzolódni: a tanórai és a tanórán kívüli tevékenységek szervesebb összekapcsolódása. A komplex ember-természet szakköri program vagy az erdei iskolai program nemcsak a környezeti nevelést, a biológiai ismereteket, a néprajzot és a helytörténetet integrálja, hanem számos ponton olyan kiegészítő ismereteket közvetít, amelyek holisztikusabbá teszik a tanulók szemléletét, gondolkodásmódját.

Az alábbi beszélgetésben a négy díjazott pályázót arra kértük, hogy személyesen is mutassák be egyéves munkájuk eredményeit.

A beszélgetés résztvevői: Borsi Mihály, a pomázi Mátyás Király Általános Iskola tanára, Csáki Balázsné és Vargáné Docs Valéria, a cigándi Kántor Mihály Általános Iskola pedagógusai, Somogyiné Keszthelyi Judit, a nagypeterdi Általános Iskola tanára és Óvári Zsuzsa, a lábatlani Petőfi Sándor Általános Iskola tanára.

Somogyiné Keszthelyi Judit: Iskolánkban hárman határoztuk el, hogy indulunk ezen a KOMA-pályázaton Ember és természet című pályamunkákkal. A program, amelyet iskolánk felső tagozatos gyerekei számára terveztünk, három, valamilyen szinten már létező, működő részprogramból tevődött össze. Az egyik ág, a kolléganő érdeklődéséből adódóan, a természetből származó anyagok mindennapi életben, illetve a díszítőművészetben történő felhasználásának megismertetésére irányult. A másik kolléganő rendszeresen szervez Magyarlukafán erdei iskolát, ahol a hagyományos erdei iskolai programok mellett a gyerekekkel szintén természetes anyagokkal kézműves munkákat végeznek. A pályázatnak ez a részprogramja a korábbi tevékenységet természetvédelmi elemekkel kívánta kiegészíteni. Én - mivel biológia szakos vagyok, s nagyon szeretek a madarakkal foglalkozni - a programot egy olyan szakkörrel egészítettem ki, amely a természet, az élővilág mélyebb megismertetését szolgálta. A pályázati összeg segítségével olyan programot valósítottunk meg, amely meghatározott tematika szerint minden hétre valami érdekes programot adott a gyerekeknek a három témában. A természetismeret szakkör keretében megismerkedtek a környék állat- és növényvilágával. Ez a szakköri foglalkozássorozat az iskolai tananyagnál sokkal mélyebb ismereteket adott a minket körülvevő természeti környezetről. Fontos elmondani, hogy a programot egy kirándulás zárta, elmentünk Pécsre a Duna-Dráva Nemzeti Parkba, ahol a gyerekek a park élővilágáról, népi kultúrájáról szóló vetélkedőn vettek részt, továbbá elmentünk az Ormánságba, Sellyére, megnéztük az arborétumot és a múzeumot, illetve a Dráván tettünk egy hajókirándulást. A kirándulás is nagy élményt jelentett a gyerekek számára, de a program igazán fontos része az volt, hogy a gyerekeket a különböző témájú szakköri foglalkozásokon felkészítsük arra, hogy az arborétumban, a múzeumban, során önálló tárlat- és idegenvezetők legyenek.

Ez azt jelentette, hogy előre felkészültek a különböző témákból a gyerekek, s ott a társaiknak előadták a látnivalók hátterét?

Somogyiné Keszthelyi Judit: Nem egészen. A helyszínen velünk együtt találtak ki megfigyelési, gyűjtési feladatokat, amelyek alapján tematikusan fel tudták dolgozni a látnivalókat. Ez a feladatsor a múzeumba látogató többi gyerek számára is hasznosítható. A három részterület egy programban történő egyesítése az ember és a természet kapcsolatát kibővítette, mivel a gyerekek a természetben fellelhető anyagok hasznosításáról, az így készülő tárgyak kultúrájáról is sok ismeretet szereztek, továbbá megismerkedtek azzal, hogy miként védhetik meg szűkebb környezetük természeti világát.

Csáki Balázsné: Mi kifejezetten helytörténeti, népművészeti témában pályáztunk. Pályázatunk címe: Cigánd története és népművészete. A pályázat közvetlen apropóját az adta, hogy iskolánk 1998-ban felvette Kántor Mihály híres néprajzkutató nevét. Kántor Mihály 1882-ben született és 1968-ig élt, tájegységünk egyik legjelentősebb néprajzkutatója volt, kapcsolatot tartott a Nemzeti Múzeum munkatársaival. Feltérképezte Cigánd és környékének, illetve az egész Bodrogköznek a népművészetét, néphagyományait. Elsősorban len- és kendermunkákkal foglalkozott. Sok könyvet írt ezzel kapcsolatban. Amikor iskolánk felvette az ő nevét, akkor határoztuk el, hogy munkásságát hasznosítva megismertetjük gyerekeinket szűkebb tájegységük, a Bodrogköz hagyományaival, népi kultúrájával. A mi településünk, Cigánd nagyon gazdag népművészettel, tárgyi emlékekkel rendelkezik, különösen szőtteseink híresek. 35 éve működik néptánccsoport, a Zemplén gyermekcsoport, amelyet Nagy István országosan ismert koreográfus vezet. A csoportban jelentős hagyományőrző munka folyik, mivel műsoraikban a tájegységhez kötődő gyermekjátékok, népdalok, mondókák is állandóan szerepelnek a táncok mellett. Településünk mezőgazdasági jellegű, s a régi gazdálkodási formák közül jó néhány mindmáig fennmaradt, például az ökörtartás. Változatlanul léteznek olyan ősi mesterségek is, mint a halászat és a vadászat, foglalkoznak az emberek gyékénymunkákkal, nádfeldolgozással, szőnyegszövéssel. A település és tágabb környezete sok hagyományt tartogat, amelyet fontos megismertetni a felnövő generációval.

A pályázatukban ezek szerint ennek a népi kultúrának a megismertetését szolgáló programot dolgoztak ki.

Csáki Balázsné: Kilenc témakört gyűjtöttünk össze, amelyekről azt gondoltuk, hogy azok megismerése a legfontosabb a gyerekek számára. Fontossági sorrendbe állítottuk a témákat. Ízelítőül megpróbálom áttekinteni a program egyes elemeit. A néptánc felelevenítését tartottuk talán a legfontosabbnak. A "Gyönygyösbokréta" korszakban - ez a népi kultúra megőrzését szolgáló országos mozgalom volt a harmincas-negyvenes években - sokféle táncot gyűjtöttek össze. Az akkori gyűjtések anyagát a ma még élő egykori táncosoktól igyekeztünk elsajátítani, akik bemutatták az általuk megtanult, eltáncolt formákat, lépéseket, dallamokat. Ami nagyon lényeges, az ő segítségükkel élőben mutattuk be a népviselet darabjait. Egy kedves nagymama részletesen elmondta, hogy melyik ruhadarabnak mi volt a rendeltetése.

Vargáné Dócs Valéria: A gyerekek ennek a bemutatónak a kapcsán jöttek rá arra, hogy mi volt a népviselet igazi funkciója. Korábban ugyanis úgy képzelték, hogy ezekben a gyönyörű hímzett, szőttesekből varrt díszes ruhákban jártak, kapáltak, dolgoztak az emberek. A foglalkozások során értették meg, hogy ezek a ruhák az ünnepi viselet részei voltak. Ugyancsak megismerték a programból a gyerekek Cigánd egyik fontos népi hagyományát, a "zöldágjárást". Ennek a több évszázadra visszanyúló hagyománynak az a lényege, hogy a fiúk május elsején, amikor már zöldelltek a nyárfák, a Tisza partján zöld ágat vágtak, a lányok szőttesekkel, szalagokkal feldíszítették azt, majd párba álltak, és dalolva, táncolva bevonultak a faluba, egészen a templomig. Ezt a hagyományt a gyerekkel együtt felújítottuk, összegyűjtöttük az erre vonatkozó emlékeket, s a tánccsoport bemutatta a falunk azt, hogy miként történt ez a májusünnep az egykori Cigándon.

Csáki Balázsné: A következő téma a régi gyermekjátékok, mondókák megismertetése volt. Cigándon még ma is nagy divat a névnapköszöntő. A különböző női és férfinevekhez jellegzetes rigmusok, mondókák tartoznak. A faluban működik egy kifejezetten hagyományőrző programot vállaló óvoda. Már itt elkezdődik ezeknek a rigmusoknak a tanulása, s persze a falu hagyományaiban fellelhető gyermekjátékoknak a megismerése is. A KOMA-pályázat lehetőséget adott arra, hogy az óvodai programot az életkori sajátosságoknak megfelelően bővítsük az iskolás korúgyerekek körében. A beszámolónkban szereplő program jól példázza, hogy e téren milyen nagy lehetőségek kínálkoznak a számunkra.

A mai tömegkultúrán nevelkedő, Barbie babával játszó, a különböző televíziós csatornák rajz- és mesefilmsorozatán nevelkedő gyerekek hogyan fogadták a népi hagyományt, ezt a tőlük valójában már távol álló kultúrát?

Vargáné Dócs Valéria: Nagy érdeklődéssel és szeretettel. Ez azzal is magyarázható, hogy a foglalkozásokon rengeteg lehetőséget biztosítottunk a játékra. Különösen fontos a játékosság az alsó tagozatos gyerekeknél, de a felsősök programjaiban is fontos elem volt az életkoruknak megfelelő játék. A népi kultúra iránti érdeklődés felkeltésében nagy szerepe volt a vetélkedésnek és az egyéni teljesítmények értékelésének. A megismert anyagból az osztályok között vetélkedőt rendeztünk, amelyet a KOMA-pályázattal nyert összegből díjaztunk. Nagyon fontosnak érzem az egyéni pályázat meghirdetését is. Ennek keretében a gyerekek saját gyűjtésekkel, maguk készítette tárgyakkal, hagyományokat leíró dolgozatokkal pályázhattak. Példaként említhetem azt a negyedikes kislányunkat, aki egy nagyon szép cigándi népszokás, a lakodalmas történetét, illetve magát a lakodalmas programot írta le. Különösebben nem kell bizonyítani, hogy egy-egy ilyen dolgozat mögött milyen összetett tevékenység van, s az milyen sokoldalúan fejleszti a gyereket. A kislány a lakodalmas menet dalainak, táncainak leírását egy maga készítette magnókazettával egészítette ki. A pedagógus számára egy-egy ilyen önálló munka hihetetlenül fontos eredményt jelent, az itt szerzett tapasztalatok, képességek más területeken, a tanulásban, a kommunikációban, az érdeklődés tágulásában is éreztetik fejlesztő hatásukat.

Borsi Mihály: Pályázatunk címe: Erdei iskolával Pomáz és környezeti értékeinek megismertetéséért. Pomáz a Dera patak völgyében helyezkedik el, régen úgynevezett "egyutcás" falucska volt, mára tizennyolcezer fős településsé vált, három általános iskolával. A mi iskolánk nagy intézmény, több mint 520 gyerek jár ide. Zömük a Pomázon épült lakótelepen él, ennek következtében a falu másik, a természeti környezet szempontjából nagyon értékes részét egyáltalán nem ismerik. Ezért tartottuk fontosnak, hogy az erdei iskola program keretében megismertessük a gyerekekkel Pomázt és a falut körülvevő környéket.

A pályázat megírása előtt létezett már ez az erdei iskola program?

Borsi Mihály: Maga a program létezett, mely némileg eltér az ezzel a fogalommal jelölt iskolai programoktól, mivel mi nem utazunk távolabbi erdei környezetbe, hanem saját környezetünkben maradunk. Pomáz ugyanis a Pilis kapujában van, ezért bármilyen hosszú napi programot is szervezünk, nem kell szállásról gondoskodnunk. Bár minden erdei iskolai programunkban van olyan nap, amikor kint alszunk Dobogókőn vagy a Kőhegyen, de ilyenkor csillagászkodunk, s a kőhegyi turistaszálláson vagy a dobogókői BM-üdülőben egy hetven férőhelyes faházban alszunk. Ennyiben emlékeztet a mi programunk a hagyományos erdei iskola programokra.

Mire kérték a KOMA támogatását?

Borsi Mihály: Például az imént említett csillagászati programhoz szükséges szállás- és étkezési költség részbeni fedezésére, valamint a program gazdagítására. A hagyományos erdei iskolai programot a falu és a tágabb környezet helytörténetét, néprajzát megismertető átfogó programmá fejlesztettük. Az igazi cél ma már a lokálpatrióta-szemlélet kialakítása. Bemutatjuk, hogyan alakult ki a település, milyen szellemi, tárgyi kultúra jellemezte az egyes történeti korszakokat, megismertetjük a gyerekekkel a falu híressé lett szülötteit, Jankovics Gyulától Sasadi Sándorig. Feltérképezzük a nálunk található várkastélyt, a régi romokat, megismertetjük az épületek történetét. Nagyon fontos része a programnak a Pomázon élő öt nemzetiség életének, szokásainak, kultúrájának megismerése. Ez a folyamatos gazdagodás azonban nem szorítja háttérbe az eredeti programot, a természeti környezet felfedeztetését, ami azért is fontos, mert szorosan kapcsolódik a természettudományi tantárgyak oktatásához. Minden alkalommal egy napot szánunk például a vulkanikus hegységek élővilágának tanulmányozására, ilyenkor a Rám-szakadékba szoktunk elmenni, és onnan pedig Dobogókőre. Egy másik napot a mészkőhegységek élővilágának felfedeztetésére fordítunk. Ilyenkor Pilisszentkeresztre megyünk el, mivel ezen a tájon nagyszerűen lehet vizsgálni a mészkőhegységekben kialakult flórát és faunát. Ezen a bakancsos túrán láthatnak a gyerekek búvópatakot, amit ma már nem sok helyen lehet élőben megszemlélni. De láthatnak a gyerekek mészégető kemencéket, s ennek kapcsán el lehet mesélni nekik, hogy mivel foglalkoztak régen az emberek. Egy-egy ilyen túra alkalmas az erdők, mezők élő világának bemutatására. Készült egy munkafüzet is, amely segíti a gyerekek tapasztalatainak összegzését, elmélyítését.

Óvári Zsuzsa: Biológia-rajz szakos vagyok. Pályázatunk címe: Faluszépítők. A pályázati támogatást egy olyan faluszépítő táborra kértem, amely a mi falunk, Lábatlan rendbehozatalára szerveződött. A tábort felső tagozatos gyerekek számára terveztük, mert a táborban a gyerekek településük szépítése érdekében fizikai munkát végeznek legalább napi négy órában, ásóval, lapáttal, talicskával. A tábor nem előzmény nélküli. Az Országos Falu- és Városvédő Egyesület több alkalommal írt már ki pályázatot iskolai csoportok város- és faluszépítő táborokban történő részvételének támogatására. Valójában ezt a lehetőséget díjként lehetett elnyerni. Így volt lehetőségünk arra, hogy az ország különböző tájain, falvaiban faluszépítő táborokban vegyünk részt. A táborokat Ráday Mihály városvédő vezette. Magyarországi és határon túli magyar gyerekek vettek benne részt. A táborok révén sok hazai tájat, sőt határon túli magyarlakta vidékeket is megismerhettünk. Innen jött az ötlet, hogy mi is próbáljunk tábort szervezni saját településünk rendbetételére. A tábor megszervezésének legfontosabb eleme, hogy megnyerjünk olyan embereket, akik értelmes, látható eredményekre vezető munkát tudnak adni a gyerekeknek. Nem szabad csak szemétgyűjtésre szervezni egy ilyen tábort, mert - jóllehet ez is fontos tevékenység - nincs maradandó eredménye. Egy ilyen tevékenységre nem tudja azt mondani a gyerek, hogy ezt én csináltam, s ez milyen szép, mennyire hasznos. Mi egy régi, elhagyott kúriát, nyári lakot hoztunk rendbe, amely régen egy híres sírkőfaragó família, a Gerenday család tulajdonában volt. Mivel a család kihalt, ezért az a falué lett. Sok értékes festményük, bútoruk, műtárgyuk maradt, amelyeket felújítottak, és Esztergomban kiállítottak. A tábort arra szerveztük, hogy segítsünk a felújítás munkáiban. Elsősorban a ház kiürítését segítettük, amelynek fontos része volt a család könyveinek, iratainak az áttekintése. Ez a munka segített például abban, hogy rengeteg német nyelvű könyvet, régi fotókat, iratokat megtekinthettünk. A gyerekek nagyon sok érdekes tapasztalathoz juthattak, a fizikai munka mellett nagyon sokat megtudtak Lábatlan múltjából. Emellett a helyi református gyülekezet adott még értelmes munkát a táborozóknak, jóllehet a résztvevő gyerekek között összesen két református ha akadt. Az irattár rendezésében vettek részt. Belenézhettek a gyerekek a régi aranykönyvbe, ahová a régi korok lelkészei beírták, hogy mi történt a faluban egy-egy évben - ki halt meg, ki milyen adománnyal segítette az egyházat. Nagyon érdekes volt számukra a sok gyöngybetűs írás, a régi nyelv, a régi időket idéző történetek. Amint utaltam rá, az ilyen jellegű táborok működésének alapvető feltétele az értelmes munka, továbbá az, hogy a gyerek lelkét, szellemét is megmozgassák a foglalkozások. Amikor a Gerenday házban dolgoztunk, kerestünk egy olyan helytörténészt, aki jól ismerte a Gerenday család történetét, de egy újságíró, aki a család egyik oldalági leszármazottja, is sokat mesélt. Ugyanígy a református lelkész több délutánját a gyerekekre szánta, mesélt a falu, a gyülekezet, a templom történetéről. Ezekkel tehető értelmessé, emlékezetessé a tábor, ez segítheti a faluhoz kötődést.

Talán nem tűnik túl pragmatikusnak a kérdés: Mi hasznosítható ezekből az értékes kezdeményezésekből egy másik intézményben? Hasznosíthatóak ezek a programok a helyi tantervekben, a tanítási munkában?

Somogyiné Keszthelyi Judit: Úgy érzem, hogy a mi programunk jól hasznosítható a honismeret tantárgyban. A már említett vetélkedők, amelyeket Sellyén és Szigetváron próbáltunk ki a gyerekekkel, szintén hasznosíthatók az ezen a vidéken tett kirándulás során, de maga a módszer is átvehető. Ha meglátogat valaki, szívesen segítek a program megszervezésében, a feladatlap összeállításában. A gyerek másként összegzi a látottakat, ha egy feladatlap készteti őt erre. Osztályfőnökként sokat vittem a gyerekeket kirándulni, múzeumlátogatásra, ahol sokat magyaráztam a látottakról, amire a gyerekek vagy figyeltek, vagy nem, tehát esetleges volt, hogy mi maradt meg bennük az egészből. Más a helyzet azonban, ha a gyerek tudja, hogy egy feladatlapon vagy egy vetélkedő keretében - ugyan játékos formában - számot kell adnia arról, hogy mit figyelt meg. Mindezek mellett én az összetett szakköri programot érzem a leginkább hasznosíthatónak. Ez a szakköri program széles körű környezeti, biológiai, néprajzi, helytörténeti ismeretekhez juttathatja a gyerekeket, s nagyon jól kiegészítik tanórán szerzett tudásukat.

Hogyan fogadták a cigándi kollégák a néphagyományokat feldolgozó szakköri programot?

Csáki Balázsné: Alsó tagozatos kollégáim nagyon örültek a programunknak, amelyben - jellegéből adódóan - nemcsak nekünk, a kidolgozóknak jutott feladat, hanem minden pedagógusnak. Sőt még a szülők egy része is bekapcsolódott a munkába. Egyik kolléganő kukoricacsuhéból készített, a másik rongyból varrt babát. De a program a gyerekeket is nagyon sokoldalúan fejlesztette, s nemcsak a táncokon, dalokon keresztül, hanem például olyan feladatokon keresztül is, mint a számítógépes plakáttervezés, a természetes anyagokkal való foglalkozás. A mi iskolánk is előnyben van a honismereti tananyagok kidolgozása terén. Programunk az egész tájegységben, a Bodrogközben hasznosítható lehet, átveheti sok iskola, persze úgy, hogy némiképp kibővíti saját településének, szűkebb környezetének a hagyományaival, s persze elhagy valamit a miénkből. Nagyon jól működött éveken keresztül a sátoraljaújhelyi Kossuth Gimnáziumban egy honismereti szakkör, amelyet Kovács Dániel tanár úr vezetett. A cigándi gyerekek a szakkör keretében írtak a falu hagyományairól tanulmányokat, amelyek jelentős része megjelent a Borsodi Szemlében. Ezeket a tanulmányokat kiadtuk a gyerekeknek, amelyeket aztán egyéni pályázataikban hasznosítottak. Erre azért utalok, mert az egyik intézményben született eredményt lehet, hogy évek múlva veszik át egy másik intézményben. Az egyéni pályázatra 20 munka érkezett be, a gazdálkodástól a lakodalmasig szinte minden területről írtak a gyerekek, továbbfejlesztve a Kossuth Gimnáziumban írott tanulmányokat. Persze a pályázat igazi haszna, hogy a gyerekek megismerték a falu múltját, szőtteseit, régi gazdálkodási tárgyait, a táncokat, dalokat. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert Cigándon nagyon sok családban már az ismeretlenség homályába vesztek ezek az emlékek, már nincs egy szőttes, egy régi cserépedény. A hagyományt ez a program a gyerekeken keresztül éleszti újra. Nálunk is vetélkedő zárta a programot. A gyerekek könnyedén felismerték a régi, szüleik által elfeledett tárgyakat, a guzsalyt, a kerekes ekét, a kútkávát, meg a többi régi tárgyat, elmondták, hogy mire használták őket. S az öregek örömmel hallgatták a beszámolókat, mert az ő gyerekkorukat idézték fel. Arra vagyunk a legbüszkébbek, hogy sikerült összehozni a három generációt ebben a programban.

Mennyire kötődik a Pomázt és környékét bemutató erdei iskola program Önhöz, illetve mennyire vált ez az egész iskola, a tantestület ügyévé?

Borsi Mihály: Iskolánkban a környezeti nevelés régóta prioritást élvez a nevelési területek között. Nagyon beépült az iskola pedagógiai programjába, az alsós és felsős nevelők pontosan tudják, hogy az egyes évfolyamok milyen tartalmú erdei iskolai programban vesznek részt, mivel ez a terület a pedagógiai programban írásban is szabályozott, tehát nem ötletszerű. Sőt, maguk a gyerekek is tudják, hogy egy-egy évfolyamon milyen konkrét programon, túrán vesznek részt, előre készülnek rá, érdeklődnek az egyes programokról. A programnak összetett haszna van. A gyerekek lényegesen többet tudnak a természeti és az épített környezetről, a település történetéről, az ott élő emberek életéről, a nemzetiségek szokásairól. Ezt jól bizonyítja az is, hogy az önkormányzat által meghirdetett Szülőföldünk című, helytörténeti, környezetismereti pályázaton a három pomázi iskola gyerekei között a mi tanulóink szerezték meg az első hat helyezést. A Sashegyi Sándorról, a falu híres amatőr régészéről elnevezett pomázi általános iskola minden évben megrendezi a Sashegyi-vetélkedőt a három iskola számára, amelyet most már második alkalommal a mi iskolánk nyert meg. Ezek a pályázatok, vetélkedők még inkább elmélyítik a gyerekek szülőföldjükre vonatkozó földrajzi, biológiai és történelmi, néprajzi ismereteit. De megmozgatják a szülők jelentős részét, különösen azért, mert az erdei iskola program fontos részét jelentő túrákra a családok jelentős része is eljön. A túra kimozdítja a szülőket, szorosabbá válik a gyerek-szülő és az iskola-szülő kapcsolat is. A közös főzés, beszélgetés oldottá teszi a kapcsolatot. Ugyanakkor maguk a szülők is sok ismeretet szereznek.

Mennyire hat a tantárgystruktúrára ez a program?

Borsi Mihály: Mi is a hon- és népismeret modultárgy alapozásában tudjuk majd ennek a programnak a tapasztalatait a legjobban hasznosítani. Gyakorlatilag a több évre visszanyúló tapasztalatok alapján készen van ez a modulunk. A mi programunkban azt tartom jónak, hogy jól megfér benne a környezeti, természetismereti szemlélet a hagyomány- és népismerettel, s így egészet alkot.

Hogyan fogadták Lábatlanban a pedagógusok és a szülők a faluszépítő tábor ötletét?

Óvári Zsuzsa: Az én pályázatom teljesen egyéni ötletre épül, nincs mögöttem csapatmunka. Én tartom fontosnak, én vállalom egyedül a szervezőmunka terhét. Látva, hogy ez mekkora feladat, nem is várhatom mástól, hogy a szabadidejét feláldozza erre. Én nemcsak faluszépítő tábort, hanem meglehetősen régóta erdei iskolát is szervezek. Ez utóbbi program nagyon nagy vitát váltott ki a tantestületben. Igazában a kollégák egy kicsit úgy kezelik ezt a tanításból úgymond kiesett időt, mint olyant, amely elvész az amúgy is kevés tanítási időből. Az igazság az, hogy ennek a programnak a megvalósításában huszonhat ember segített, zömében régi tanítványok, akik egy-egy szakterülethez jól értenek. Akadt azért két kolléga, aki mellém állt, segített. Aztán utólag elismerték az értékeit, de részvételük fontosságának felismeréséig nem jutottak el. A gyerekek nagyon élvezték, hiszen jobbnál jobb, érdekesebbnél érdekesebb embereket tudtam odahívni. Valaki hozott egy honfoglalás kori íjat, amellyel lőhettek a gyerekek. Hívtam Gerecsét kutató geofizikust, aki még a vacsora kanalazása közben is magyarázott a gyerekeket érdeklő problémákról.

A kollégákat nem lehet meggyőzni arról, hogy ezek a tanórán kívüli ismeretszerzési alkalmak sokszor több ismerethez juttatják a gyerekeket, mint a hagyományos iskolai tanulás?

Óvári Zsuzsa: Ez a legnehezebb feladat. A pedagógusok nagy részének a tanítási óra, a hagyományos iskolai keretek között történő tanítás, tanulás jelenti a legfontosabb tevékenységet. Pedig lehet, hogy a gyerek az élményekben gazdag táborozáson, szakkörben is nagyon fontos ismeretekhez jut. Ez a beszélgetés még inkább ebben erősített meg. S még egy gondolat: a kollégák az imént mind felajánlották, hogy az általuk kitalált módszert szívesen átadják másoknak. Én úgy látom, hogy az ilyen és ehhez hasonló módszerek nagyon kevéssé hasznosíthatók közvetlenül, inkább ötletként, példaként kell tekinteni őket. Igazi eredményt mindenki a maga iskolájában, szakkörében, táborában a maga erejéből érhet el, mivel minden iskolakörnyezet más. Egy-egy pályamunka igazán arra jó, hogy másutt valami hasonló kitalálására ösztönözze azt, aki újat szeretne csinálni.

A kerekasztal-beszélgetést Schüttler Tamás vezette és szerkesztette.

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.