2019. szeptember 23., hétfő , Tekla

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> A tanulás és tanítás helyzete >> A kompetencia >> Hazai fejlesztési irányok

Az Európai Képesítési Keretrendszer

2009. június 17.

Az Európai Képesítési Keretrendszer

Beszámoló a magyarországi konzultáció eredményeiről

Bevezető

Az Európai Unió különböző szakmai testületeiben, valamint az állam- és kormányfők tanácskozásain megszületett dokumentumok az elmúlt évek során egyértelműen jelezték, hogy a közösség egyre nagyobb jelentőséget tulajdonít az iskolarendszerben és az iskolarendszeren kívül megszerezhető ún. nem formális és informális tudásnak. Az elsajátított ismeretek, illetve képességek minősége, színvonala nemcsak az egyén és a munkáltatók, hanem az egész társadalom fejlődése szempontjából kiemelkedő fontosságú.

Az Európai Unió állam- és kormányfői felismerték a kérdés fontosságát, és a 2005. márciusi brüsszeli találkozójukon elfogadott határozatban – támogatva a szakminiszterek korábbi ajánlását – megfogalmazták az Európai Képesítési Keretrendszer (EKKR) kidolgozásának szükségességét.

A tagállamok szakmai együttműködésével kidolgozandó EKKR célja, hogy összehasonlíthatóvá tegye az egyes tagországok különböző szintű és eltérő rendszerben szerveződött képzési-képesítési struktúráját. Olyan referenciakeretet, illetve szempontrendszert alakítson ki, amely a tanulási eredményeket (tudás, készségek, képességek és kompetenciák) ismeri el, függetlenül attól, hogy azt mely országban, formális, nem formális vagy informális tanulás eredményeként szerezték meg. Emellett a keretrendszer működtetése egy átfogó minőségbiztosítási rendszer segítségével támogassa az egyes országok képzési-képesítési rendszerének továbbfejlesztését. Mindezeket a célokat úgy kívánják megvalósítani, hogy közben az EKKR nem ír elő kötelező érvényű harmonizációs lépéseket a tagországok számára.

Az állam- és kormányfői kezdeményezésre az Európai Bizottság szakértői 2005 nyarára elkészítették a keretrendszer tervezetét. Ebben a munkában kezdettől fogva magyar szakértők is közreműködtek. A szakmai anyagot 2005 nyarán megismerték a tagállamok oktatási szakemberei. Ezt követően pedig nemzeti konzultációsorozat kezdődött a tagállamokban a dokumentumokról. Hazánkban 2005 őszén zajlott le a tervezet széles körű szakmai vitája, amelynek legfontosabb megállapításait foglalja össze a jelen kötetben közölt beszámoló. A nemzeti konzultációk eredményeit, illetve az egyes tagországok szempontjait a 2006. február 27–28-án Budapesten megtartott nemzetközi konferencián ismertették a szakemberek. Az itt megfogalmazott javaslatok figyelembevételével kezdődött meg áprilisban az EKKR végleges változatának kidolgozása. Ez a munka már a befejező szakaszában tart. 2006 áprilisában az Oktatási Minisztérium kezdeményezésére az oktatási-képzési ágazatok szakértőinek bevonásával megindult az Országos Képesítési Keretrendszer kidolgozását előkészítő szakmai munka is. A szakértők július elejére elkészítették az OKKR megalkotásának szakmai koncepcióját. A tárcaközi egyeztetések után elkészülő végleges szakmai koncepció jelentheti majd az OKKR kidolgozásának alapját, amely vélhetően 2006 őszén kezdődik.

(Az EKKR-ről bővebb információk a http://www.okm.gov.hu/ekkr és a http://ec.europa.eu/education/policies/educ/eqf/index_en.html internetes címen találhatók.)

Visi Judit
az EKKR-munkacsoport
közoktatási szakértője

Beszámoló az Európai Bizottság által kidolgozott „Javaslat az egész életen át tartó tanulást szolgáló Európai Képesítési Keretrendszer kialakítása” című munkadokumentumról szóló magyarországi konzultáció eredményeiről

A magyarországi konzultáció

A hazai EKKR konzultációs folyamata a konzultációba bevont társtárcák képviselőivel történt előzetes egyeztetéseket követően az Oktatási Minisztérium 2005. szeptember 6-i miniszteri értekezletén elfogadott konzultációs terv (21726/2005) alapján történt.

Az Európai Bizottság által kibocsátott dokumentumot az Oktatási Minisztérium – a szakterminológia részletes egyeztetését követően – lefordíttatta magyar nyelvre, hogy a konzultációban a lehető legszéleseb kör vehessen részt. Továbbá a szakterminológia kapcsán készült egy glosszárium is, amely az oktatáspolitika és az ágazatok egyes területein használt különböző kifejezések, illetve eltérő definíciók okozta nehézségek áthidalására egységes keretet kívánt biztosítani a konzultációs dokumentum értelmezéséhez.

Mivel az EKKR jövőbeni esetleges bevezetése és a magyarországi rendszerhez történő illesztése várhatóan jelentős hazai munkálatokat kíván – és ez a konzultáció megkezdése előtt is világosan látható volt –, a konzultációt végzők további speciális, a magyarországi kontextusra vonatkozó, a hazai viszonyok feltérképezését segítő kérdéseket fogalmaztak meg a bizottsági konzultációs kérdések mentén és azokat kiegészítendő.

A konzultációs tervben foglaltaknak megfelelően az Oktatási Minisztérium a hazai partnerek széles körét kérte fel arra, mondják el véleményüket, vessék fel kérdéseiket, ismertessék a szerintük felmerülő kihívásokat az EKKR létrehozásával és alkalmazásával kapcsolatban. Így a konzultációban az oktatási alágazatok szervezetei, intézményei (a közoktatás, szakképzés, felsőoktatás szakértői, érdekképviseletei, pedagógusszervezetek, fejlesztők stb.) és az ágazati partnerek (az egyes szakképesítésekért felelős minisztériumok, azok partnerszervezetei, munkáltatók, munkavállalók szervezetei, civil szervezetek, informális és nem formális tanulással foglalkozó szervezetek) vettek részt. Az írásbeli egyeztetéseken túl számos intézmény szakmai fórumán is megtárgyalták az EKKR-t. A szervezetek a szaktárcáknak és az OM szakterületeinek küldték meg írásbeli észrevételeiket. Az ágazati egyeztetéseket követően tíz szaktárca készítette el az adott ágazat véleményének összefoglalóját a konzultációt koordináló Oktatási Minisztérium részére. Továbbá az egyes oktatási alágazatok (közoktatás, szakképzés, felsőoktatás, felnőttképzés) harmincöt (intézményi szintű) szereplőjével konzultáltak.

A közvetlenül érintett szakmai partnereken kívül a konzultáció kiterjedt minden lehetséges érintettre. A véleményformálásba bekapcsolódhatott minden érdeklődő az Oktatás Minisztérium honlapján (http://okm.gov.hu/ekkr), amelyen információt kaphattak az EKKR tervezetéről, egyéni kérdéseiket feltehették a szakértőknek, illetve amelyen keresztül reagálhattak az európai és a hazai konzultációs kérdésekre. Az elektronikus felületen kívül a konzultációt lebonyolító szakértők szakmai, illetve felkérésre más rendezvényeken is ismertették az EKKR tervezetét.

A konzultációban való részvételre nagy érdeklődést mutattak a partnerek. Az EKKR tervezete intenzív szakmai diskurzust indított több aktuális tematika mentén az oktatási és képzési ágazat fejlesztése, valamint az oktatás és a gazdaság közötti szorosabb együttműködés kapcsán. Előreláthatólag az EKKR tematikája a konzultációt követően is folyamatosan a szakmapolitikai fórumok napirendjén fog szerepelni, és mivel a meta-keretrendszer részét képező elemek egybeesnek a hazai oktatási és képzési ágazat fejlesztési irányaival, az EKKR-hez történő csatlakozás megjelenik a fejlesztési dokumentumok szintjén is.

A beérkezett észrevételek alapján készült az alábbiakban olvasható beszámoló.

Összefoglaló az Európai Képesítési Keretrendszerről (EKKR) szóló magyarországi konzultáció eredményeiről

Általános észrevételek

  • A konzultációs folyamat során egyértelművé vált, hogy az abban közreműködő szakértői csoportok, szervezetek és intézmények az EKKR célrendszerének minden elemét fontosnak tartják és támogatják.
  • Az EKKR alkalmazhatóságát a különböző alágazatok képviselői különböző módon ítélték meg. A bolognai folyamat reformjainak megvalósításában előrébb járó felsőoktatás képviselői az EKKR referenciaszintjei elveinek (tanulási eredményeken és kompetenciákon alapuló szintleírások) alkalmazását helyesnek ítélték, egyetértettek azonban a szakképzésben érdekelt résztvevőkkel abban, hogy számos további alkalmazást szolgáló fejlesztést tartanak szükségesnek.
  • Az EKKR-ről szóló magyarországi konzultáció során nagy hangsúllyal felvetődött kérdések a következők voltak:
    • az EKKR alkalmazásának hatása Magyarország nemzetközi gazdasági versenypozícióira;
    • az EKKR alkalmazhatósága, a magyar képesítési követelmények jövőbeni tartalmára és átalakítására gyakorolt várható hatása;
    • az EKKR-hez való alkalmazkodásnak az oktatási és képzési szektor egyes alágazataiban zajló folyamatokra gyakorolt hatása.
  • Az EKKR besorolási eszközként való alkalmazhatóságával kapcsolatban a konzultáció során nem merültek fel alapvető kétségek, a magyar képesítési rendszer egyes elemeinek besorolhatóságával – így általában az EKKR magyarországi alkalmazhatóságával – kapcsolatban viszont igen. Ugyanakkor egyetértés látszik kialakulni a tekintetben, hogy a magyar képesítések EKKR-referenciaszinteknek való megfeleltethetőségének biztosítása és e képesítési rendszerek elindult reformja nem mond ellent egymásnak.
  • A konzultációs folyamat erősítette az EKKR-referenciaszintekhez könnyen illeszthető, egységes nemzeti képesítési keretrendszer kialakításának igényét. Ugyanakkor az ennek útjában álló akadályok feltérképezése és a szükséges fejlesztések körének körvonalazódása hosszabb, hét-nyolc éves fejlesztési folyamatot igényel. Ennek következtében az EKKR alkalmazásának kiterjesztése a teljes oktatási-képzési rendszerre Magyarországon csak fokozatosan történhet meg.
  • Mivel az EKKR teljes használatbavétele Magyarországon – vélhetően több más európai országhoz hasonlóan – hosszú fejlesztési folyamatot igényel, arra van szükség, hogy annak elfogadása után középtávú EU-fejlesztési program induljon el, amely támogatja a nemzeti szintű fejlesztéseket.

A konzultáció kérdései és az azokkal kapcsolatban felmerülő legfontosabb magyarországi problémák

Az EKKR alapjai

A konzultációs dokumentum tartalmazza-e az EKKR legfontosabb célkitűzéseit és feladatait?
  • Érdeke-e Magyarországnak az EKKR-rendszerhez való csatlakozás? Ha igen, miért? Ha nem, miért?
  • Vannak-e a rendszer alkalmazásának a közös európai célokon túl sajátosan Magyarország szempontjából fontos céljai? Hogyan ragadhatóak meg ezek az Ön szakterületén?
  • Az EKKR az európai szintű funkciókon túlmenően milyen hatást gyakorolhat a magyar oktatási-képzési rendszer működésére, ezek közül melyek tekinthetők kívánatos vagy nemkívánatos hatásoknak? Kérjük, elemezze ezeket a saját szakterületén!

Magyarország kisméretű és nyitott gazdasága miatt egyértelműen érdekelt minden olyan eszköz alkalmazásában, amely a munkaerő és a szolgáltatások áramlását hivatott megkönnyíteni. Ez a támogatás komolyan felvetődött a magyar munkavállalók és vállalkozások külföldi piacokon való érvényesülése és a külföldi vállalkozások magyarországi befektetéseinek ösztönzése szempontjából egyaránt. Utóbbi szempont azt az előnyt jelenti, hogy a Magyarországon befektető vállalkozások pontosabb képet kaphatnak a magyar munkaerő szakképesítéseinek valóságos értékéről. Az oktatás minden szintjén és ágában fokozódó nemzetközi mobilitással kell számolni, az EKKR-rendszerhez való csatlakozás elmaradása ezt a mobilitást jelentős mértékben korlátozhatja. Így például a felsőoktatásban végzettséget szerzők jelentős része az EU munkaerőpiacán szeretne elhelyezkedni.

Az EKKR-rendszer alkalmazása hajtóerőt jelenthet a jelenleg fragmentált magyarországi kimeneti szabályozóeszközök (képesítési követelmények) megújítása számára. Ez már egy elindult folyamat, amelynek folyamatossága – egyebek között – nemzetközi viszonyítási pontok segítségével biztosítható. Az EKKR viszonyítási alapként való alkalmazása segítheti a magyar képzési rendszer átláthatóságát, egymásra épülését.

Az EKKR alkalmazása felgyorsíthatja a jelenleg még erőteljesen kínálatközpontú oktatási és képzési rendszernek a tanulói igényekhez jobban alkalmazkodó átalakítását. E tekintetben – különösen a szakképzésben – kulcsfontosságú a képzők, munkáltatók és munkaügyi szervezetek közötti kommunikáció, amelynek serkentésében az EKKR hasznos szerepet játszhat.

Az EKKR alkalmazhatóságának biztosítása ki kell hogy kényszerítse az egységes országos képesítési keretrendszer megteremtését. Az ehhez vezető folyamat erősítheti az oktatási rendszeren belüli politikakoordináció hatékonyságát, biztosíthatja a tanulási utak egyes állomásainak egymásra épülését, és részben helyreállíthatja a képzettségek munkáltatókat informáló szerepét. Az EKKR-hez való magyarországi alkalmazkodási folyamatnak biztosítania kell a tanulásba való befektetés jelenleginél jobb megtérülését és az egész életen át tartó tanulás szempontjából kiemelkedő készségek fejlesztését.

Magyarországon a megszerzett végzettségek nemzetközi és országon belüli összehasonlíthatósága is akadályokba ütközik. A munkaerő országon belüli mobilitásának gyengesége számos nehezen kezelhető probléma forrása, melynek enyhítését az EKKR-hez illeszthető kimeneti szabályozóeszközök megkönnyítenék.

Az EKKR hasznos eszközt kínál a magyar felsőoktatás bolognai rendszerre való átállást célzó reformja számára is, ha a korábbi teljes képzési kínálat helyett egyre inkább a nemzetközi oktatási piacon is versenyképes, specializált képzési szerkezet kialakítása kerül előtérbe. Vannak emellett olyan specializált képzési területek, amelyek a csekély részvétel miatt Magyarországon nem működtethetők gazdaságosan, s amelyek fenntartása külföldi hallgatók bevonását teszi szükségessé. A Magyarországon megszerzett végzettségek összehasonlíthatósága ezt jelentős mértékben megkönnyítheti bizonyos specializált szakképzési területeken is.

A felsőoktatási intézményekben működik minőségbiztosítási rendszer, melynek megválasztása a felsőoktatási intézmények joga és feladata. E rendszerek kialakítását kézikönyv is segítette. Az új felsőoktatási törvény szellemében az új szakrendszernek a megfelelő képzési és kimeneti követelmények kidolgozása jelenik meg feladatként. Az EKKR alkalmazása serkentheti ezt a folyamatot, továbbá az EKKR referenciákat szolgáltathat a felsőoktatási akkreditáció számára is.

Az EKKR magyarországi alkalmazásával kapcsolatos veszélyek közé tartoznak a következők:

  • Ha az EKKR-szinteknek való megfeleltetés nem akkreditációs/minőségbiztosítási mechanizmusokra épül (hanem azokat megkerülve működik), gyengülnek a képzési programok minőségét garantálni hivatott mechanizmusok.
  • Az EKKR alkalmazásának költségigénye nem jelentős, az alkalmazhatóság feltételeinek megteremtése azonban jelentős források felhasználását teszi szükségessé, e források hiányában az EKKR kapcsolódása a magyar képesítési rendszerhez gyenge marad, így legfontosabb funkcióit nem lesz képes betölteni.
  • A végzettségek nemzetközi összehasonlíthatósága fel fogja erősíteni a képzési ráfordításokkal kapcsolatos nemzetközi referenciák súlyát, ami nehezen kezelhető feszültségek forrása lehet.
Mire van szükség ahhoz, hogy az EKKR gyakorlati szempontból működjön (az egyének, az oktatási és képzési rendszerek, a munkaerőpiac szempontjából)?
  • Mennyire alkalmas a pályaorientációs és munkaügyi tanácsadás informálására?
  • Megfelelően informálja-e a munkaadókat a különböző végzettségek értékéről?
  • Megfelelően informálja-e a tanulókat a saját tanulási erőfeszítéseikkel kapcsolatos döntések meghozatala során? Milyen változtatásokat tartana szükségesnek?
  • Megkönnyíti-e a magyar munkaerő szabad vándorlását az Unió területén, illetve külföldi állampolgárok foglalkoztatását Magyarországon?

Az EKKR pályaorientációt támogató funkciója akkor érvényesíthető hatékonyan, ha a PLOTEUS-adatbázis feltöltöttsége és hozzáférhetősége biztosított lesz, és ha az Euroguidance-hálózat tagjai közreműködnek a besorolások elvégzésében.

A jelenleg működő magyarországi pályaorientációs és munkaügyi tanácsadási rendszer nem felel meg a vele szemben támasztott elvárásoknak, és nagyon gyenge az egyéni tanulási utakra, az oktatásból a munka világába való átmenet nehézségeinek leküzdésére és a munkaerő-piaci elhelyezkedésre gyakorolt hatása. Az EKKR lehetővé tenné, hogy e szolgáltatások fejlesztése és az azokban közreműködő szakemberek (pedagógusok, tanácsadók, gazdasági szervezetek HR-szakemberei) képzése és tevékenysége egységes referenciák és normák alapján történjen. E lehetséges szerep kiaknázása természetesen a rendszer más elemeinek fejlesztését is szükségessé teszi.

Különös figyelmet kell kapnia az iskolai pályaorientációs szolgáltatásoknak, melyeket jelenleg a szakképzésben a szakmai alapozó képzés helyettesít, a közoktatásban pedig csak elszigetelt kísérletek működnek. A teljes munkaerő-piacra ható pályaorientáció csak hatékony iskolai pályaorientációra épülve jöhet létre. Ennek megfelelően az EKKR alkalmazását lehetővé tevő információra nem csupán a munkaügyi, de a közoktatási szakembereknek is szükségük van.

A megfelelő szakképesítést igénylő területeken a szintbesorolás orientálhatja a munkaadókat, akik Magyarországon is egyre inkább a végzettségek mögött álló jártasságok és képességek felmérésében érdekeltek. Ha a magyar képesítési rendszer és általában a képzési rendszer minőségbiztosításának megbízhatósága garantálná a megfeleltetés hitelességét, az EKKR alkalmazása olcsóbbá, informáltabbá tenné az alkalmazással kapcsolatos munkáltatói döntési mechanizmust, és csökkentené az alkalmazás kockázatait.

A magyar képzési rendszer differenciáltsága miatt a konzultáció során felvetődött, hogy az EKKR nyolc referenciaszintje nem elegendő a tanulásba való egyéni befektetést célzó döntések meghozatalához. Ha az EKKR használata a tanulók informálására is kiterjed, szükséges, hogy a különböző kompetenciaszintek leírása általuk is emészthető fogalmak segítségével történjen.

A magyar konzultációs folyamat résztvevői szerint a munkaerő szabad áramlását nem a képesítésekben levő különbség korlátozza, hanem leginkább a különböző diszkriminatív intézkedések sora, a magyar munkavállalók idegen nyelvi kompetenciáinak hiánya és mobilitásuk gyengesége akadályozza. Mindazonáltal a képesítések elismertetésében és a külföldi munkaadók informálásában az EKKR jelentős hatást gyakorolhatna.

A referenciaszintek és szintleírások

Az EKKR nyolc referenciaszinttel leírt struktúrája megfelelően fogja-e át az egész életen át tartó tanulás teljes kérdéskörét Európában?
  • Van-e olyan szintje vagy típusa a magyarországi oktatási kínálatnak, amelynek tanulási eredményekben rögzíthető követelményei nem feleltethetőek meg a nyolc EKKR-referenciaszint valamelyikének? Milyen gondok merülhetnek fel ezzel kapcsolatban?
  • Mennyire alkalmas az EKKR az informális és nonformális tanulás során megszerezhető ismeretek, készségek és kompetenciák elismerésére?

Nem egyszerű az egyes EKKR-szintek megfeleltetése az oktatási szinteknek, ugyanis a nyolc szint nem minden esetben elég az egymásra épülő vagy párhuzamos programok besorolására. Az ezzel kapcsolatos problémák a gyakorlati alkalmazás során kerülnek felszínre, ezért szükség van az EKKR folyamatos karbantartására. Néhány szakember szerint az EKKR jelenlegi referenciaszintjei túlságosan részletezőek, ennek következtében túl merev rendszert alkotnak.

Ennek figyelembevételével is elmondható, hogy a jelenlegi kompetenciaszintek átfogják az egész életen át tartó tanulás teljes eredményességi ívét. A felsőoktatásban nem merül fel majd illesztési probléma, más területeken az EKKR alkalmazhatóvá tétele a besorolást végző szakemberek számára további kidolgozást és számos kísérleti besorolást igényel. (A magyar konzultációs folyamat során bizonyos végzettségek és vizsgakövetelmények kísérleti megfeleltetése megtörtént, ezek technikai tanulságait érdemes az EKKR referenciaszintjeinek véglegesítését szolgáló szakértői munka során figyelembe venni.)

A formális, informális és nem formális tanulási formák értelmezésével kapcsolatos bizonytalanság miatt az EKKR bevezetése során hangsúlyt kell fektetni azok egységes használatának kimunkálására. Magyarországon nincs elterjedt rendszere a formális oktatáson kívül szerzett kompetenciák elismertetésének, ezért a magyarországi alkalmazás több lépcsőben történhet, a formális oktatásban szerzett képesítések besorolása után kerülhet sor az informális és nem formális tanulásban szerzett kompetenciák fokozatos besorolására. Szakértők szerint ez Európa legtöbb országában újszerű kihívás.

Az 1. táblázatban1 szereplő szintleírások megfelelően ragadják-e meg a tanulási kimeneteket és azoknak az egyes szintek közötti különbségét?
  • Van-e olyan létező kimeneti szabályozás Magyarországon, amelyben a már rögzített ismeretekre, készségekre és kompetenciákra vonatkozó követelmények nem rendelhetőek hozzá egyértelműen az EKKR egyes referenciaszintjeinek valamelyikéhez? (Különböző elemek különböző referenciaszintekhez kapcsolódnak.)

Az EKKR referenciaszintjei önmagukban és egymáshoz viszonyítva jól érthetőek, a magyar oktatási-képzési rendszer egyes szintjeinek és programtípusainak való megfeleltetése azonban súlyos nehézségeket okoz, ugyanis azok kimeneti követelményei nem feltétlenül az EKKR által alkalmazott tanulási eredmények formájában vannak meghatározva. A megfeleltetés nem okoz problémát a 'Tudás' és a 'Készségek, képességek' tekintetében, viszont jelentős mértékű a 'Személyes és szakmai kompetenciákkal' összefüggésben. Mivel a magyar megfeleltetési kísérletek többnyire csupán a két előbbi kategória-rendszer alapján történhettek meg, az egyes szintek közötti lehetséges aránytalanságokat nem tárhatták fel. A magyar képesítési rendszerek – bizonyos területeken elindult – modernizációja egyre inkább a szükséges kompetenciák formájában azonosítja a kívánatos tanulási eredményeket. Az EKKR referenciaszintjei a jelenleg még erősen input- és folyamatorientált akkreditációs és képesítési rendszerek reformját szolgáló munka egyik lehetséges mintájaként szolgálhatnak.

Felmerült a viták során, hogy a korábban (hatvanas-hetvenes években) szerzett végzettségek megfeleltetése megtörténhet-e, és az EKKR alkalmassá tehető-e erre a célra.

Mi legyen a tartalma és a szerepe az oktatási, képzési és tanulási struktúrákra és ráfordításokra vonatkozó „kiegészítő és magyarázó információknak” (2. táblázat2)?
  • Az EKKR jelenlegi formájában mennyire orientálja a tanterv- és programfejlesztést, illetve a különböző képzési programok fejlesztését és minőségbiztosítását? Milyen információkra van szükségük az ezzel foglalkozó szakembereknek?

A programfejlesztő szakemberek Magyarországon jelenleg nem az EKKR-ben szereplő célrendszer alapján dolgoznak. A kiegészítő magyarázatok és információk hallatlanul fontosak a megfeleltetést végző szakemberek számára, a szélesebb értelemben vett magyarországi alkalmazkodás támogatásához azonban elégtelenek. Ez utóbbi az EKKR-hez kapcsolódó képzési programok (más képzési programokba illeszthető modulok) kidolgozását teszi szükségessé. Ugyanakkor a kiegészítő információk további gazdagítása jelentős segítséget nyújthat a pályaorientációs tanácsadók és az e területen dolgozó más szakemberek számára.

Hogyan illeszthetők a nemzeti és ágazati képesítések a javasolt EKKR-szintekhez és a tanulási kimenetek szintleírásaihoz?
  • Mennyire alkalmas az EKKR nyolc referenciaszintje arra, hogy az beépüljön a különböző oktatási szintek és típusok kimeneti követelményeinek felülvizsgálata alapjául szolgáló „megrendelésbe” (szabályozás, vizsgakövetelmények, akkreditáció, feladatleírások stb.)?

A magyar képesítési követelmények illeszthetősége – egységes országos képesítési keretrendszer hiányában, valamint az egyes ágazatokban e területen zajló modernizáció eltérő üteme miatt – oktatási szintenként és azokon belül szakterületenként eltérő mértékű. A közoktatásban például a tantervi alapokra épülő eredményességi standardok megalkotását célzó előmunkálatok csak most kezdődtek el.

A jelenlegi magyar szabályozási rendszert figyelembe véve a nyolc referenciaszint alsó és felső tartományai alkalmasak a hazai képesítési követelmények orientálására, a 3–6. szint esetében azonban ezt a szakemberek nem tartják problémamentesnek.

Nemzeti képesítési keretrendszerek

Hogyan lehet az Önök országában kialakítani az egész életen át tartó tanulásra vonatkozó – az EKKR alapelveit tükröző – nemzeti képesítési keretrendszert?
  • Mennyire időszerű Magyarországon egy egységes nemzeti képesítési keretrendszer kialakítása? Kik lennének annak legfontosabb kedvezményezettjei?
  • Mi jellemzi az egyes oktatási szintek és ágak szakértői között jelenleg zajló szakmai együttműködést a kimeneti szabályozások megújítása terén Magyarországon? Milyen keretek között lehetne erősíteni ezt az együttműködést?
  • A jelenlegi hazai politikakoordinációs mechanizmusok lehetővé teszik-e az egységes nemzeti képesítési rendszer kialakítását?
  • Szükség van-e Magyarországon egy olyan ügynökségre, amely az egész oktatási szektor számára folyamatosan „karbantartja” a tanulási eredményeken alapuló képesítési rendszert?

Az egész életen át tartó tanulás feltételét képező rendszerek kiépítése nem teszi szükségessé az EKKR-hez való csatlakozást, az e nélkül is megvalósítható. E tekintetben Magyarországon elsősorban a kimeneti szabályozórendszer egységesítésére, a finanszírozási rendszer újragondolására, a pályaorientációs rendszer fejlesztésére és más területeken zajló fejlesztésekre van szükség. Mindazonáltal az EKKR alkalmazása támogathatja e rendszerek átalakítását.

Magyarországon minden tekintetben időszerűvé vált az egységes nemzeti képesítési keretrendszer kialakítása, ennek hiánya az egész életen át tartó tanulás egyik legfontosabb akadályává vált. A formális oktatás relevanciavesztése, a végzettségek munkaadókat informáló erejének csökkenése, az oktatási kínálat diverzifikációja és a tanulók számára egyre kevésbé átlátható jellege, valamint a tanulási eredményekben kifejezett eredményességi célok felértékelődése ezt elkerülhetetlenné teszi.

A felsőoktatásban élénk vita folyik az akadémiai minőséget és a munkaerő-piaci hatékonyságot hangsúlyozó álláspontok között, így jelenleg nem a kimeneti szabályozás minősége, hanem annak elfogadtatása áll a figyelem középpontjában.

Az egységes nemzeti képesítési rendszer kialakításának legfontosabb feltételei az ezzel kapcsolatos politikai elkötelezettség, a politikakoordinációs mechanizmusok hatékonyságának erősítése, a szociális partnerek bevonásával zajló intenzív konzultációs folyamat lebonyolítása és a megfelelő szakértői és információs háttér biztosítása. A politikakoordinációs mechanizmusok erősítésének egyik ma még hiányzó feltétele a politikai konszenzus hiánya, a kormányzati ciklusokon túlnyúló gondolkodás gyengesége.

Az egyes alágazatokon belül zajló, a kimeneti szabályozóeszközök modernizációját célzó munkálatok kellő nyitottsággal, az érdekeltek bevonásával zajlanak. Az alágazatok közötti kommunikáció azonban gyenge, ami a párhuzamos fejlesztések divergenciáját eredményezi.

Mivel a meglévő, alágazatok szintjén karbantartott képesítési követelményrendszer a jelenlegi intézményrendszer segítségével működtethető, a konzultáció résztvevői általában nem tartják szükségesnek önálló ügynökség létrehozását. Ha azonban egy egységes képesítési rendszer összekapcsolja a közoktatás, a szakképzés, a felsőoktatás és a felnőttoktatás képesítési követelményeit, ennek működtetésére alkalmas intézmény jelenleg nincs Magyarországon. Egy erre a célra létrehozott országos ügynökség felállításával kapcsolatban a felsőoktatás képviselői voltak a leginkább nyitottak.

Hogyan és milyen időszakon belül tudják Önök nemzeti képesítési rendszereiket a tanulási kimenetek megközelítésének irányába fejleszteni?
  • A magyar oktatás egyes szintjein és ágaiban működő szolgáltató intézmények munkatársai körében mennyire elfogadott az oktatási-képzési célokról kívánatos tanulási eredményeken alapuló gondolkodás?
  • A magyar oktatási szektor egyes szintjei és ágai területén milyen stádiumban van a képesítési rendszerek tanulási eredményeken alapuló követelményrendszerré alakítása?
  • E folyamat folytatása milyen intézményfejlesztési, kapacitásépítési (képzési), szabályozási és finanszírozási feltételek megléte esetén biztosítható?

Az egyes alágazatok szabályozása jelenleg is kimeneti jellegű, az EKKR referenciaszintjeinek való megfeleltethetőség biztosítása azonban egy hosszabb fej-

lesztés eredménye lehet. A jelenleg zajló közoktatási, szakképzési és felsőoktatási fejlesztések is ezt a folyamatot erősítik.

Az oktatási szektor egyes szegmenseiben különböző mértékben vált általánossá a tanulási eredményekben rögzített célokban való gondolkodás. A legtöbb oktatási szolgáltató rendszer még ma is erősen kínálatorientált, így például bizonyos hagyományos ipari szakmákat oktató szakképző intézményekben vagy a közoktatásban a tanulási eredményekre orientált gondolkodás nem vált általánossá. Ennek megfelelően a kimenetekre épülő megközelítés érvényesítése és általánossá válása hosszabb folyamat eredménye lehet csak. Az EKKR-ről és a továbbiakban az egységes nemzeti képesítési rendszerről szóló konzultáció ezt a folyamatot jelentős mértékben gyorsíthatja.

Az egységes nemzeti képesítési rendszer – a közvetlenül erre irányuló fejlesztésen kívül – szükségessé teszi a fragmentált szakképzési és felsőoktatási képzési kínálat erőteljesebb integrációját, valamint a jelenleginél sokkal hatékonyabb minőségértékelési rendszer kiépítését. A kínálat egységesítése a „térségi integrált szakképzési központok” létrehozásával, a felsőoktatásban pedig a bolognai rendszerre való átállással kezdődött meg. Az egységes minőségértékelési rendszer kialakítása a tervezési fázisban tart.

Az egységes nemzeti képesítési rendszer megteremtéséhez szükséges fejlesztések több forrásból finanszírozhatóak, e tekintetben kiemelkedő szerepe lehet a szakképzési hozzájárulásnak, az EU strukturális alapjainak, de szükség van költségvetési forrásokra is. A konzultációs folyamat során visszatérő javaslat volt az EKKR alkalmazhatóságához szükséges fejlesztések megjelenítése a második Nemzeti Fejlesztési Tervben.

Ágazati képesítések

Milyen mértékben válhat az EKKR fejlesztési katalizátorrá ágazati szinten?
  • Alkalmas-e az EKKR az egyes ágazatokban zajló, a képesítési rendszer megújításáról szóló szakmai diskurzus támogatására?

A konzultációs folyamat is bizonyította, hogy az EKKR a szakmai, szakmapolitikai diskurzus támogatásának jó eszköze. A további fejlesztésekről szóló konzultáció során azonban kulcskérdés, hogy az EKKR hitelessége és elfogadottsága milyen mértékben lesz biztosítható. Mivel Magyarországon a nemzetközi referenciák minden korábbinál erősebben hatnak az oktatásról való gondolkodásra, az EKKR katalizátorszerepe az egyes alágazatokon belül zajló diskurzusban is érvényesülhet.

Bizonyos hatósági képzések esetében a képesítési kereteket nemzetközi megállapodások szabályozzák, ezeket összhangba kell hozni az EKKR logikájával.

Hogyan használható ágazati szinten az EKKR a tudás, a készségek és a kompetenciák szisztematikus fejlesztésére?

Az EKKR referenciaszintjei mögött meghúzódó tudás- és kompetenciafogalom vélhetően komoly szakmai viták forrása lesz Magyarországon, ami termékenyen hat majd az egyes alágazatok hasonló eszközeit fejlesztő és működtető szakemberek gondolkodására. Ezen túlmenően az EKKR hatása még nem prognosztizálható.

Hogyan vonhatók be az ágazati szintű partnerek az EKKR megvalósításának támogatásába?
  • Feltárhatóak-e az egyes oktatási ágazatok eredményességében érdekelt csoportok tanulási eredményekkel kapcsolatos elvárásai? Mennyire működőképesek az ezt szolgáló magyarországi konzultációs mechanizmusok?

Az egyes alágazatokban a partnerek bevonásának kialakult és legtöbb esetben jól működő mechanizmusai vannak Magyarországon. E mechanizmusok eddigi működtetése arra figyelmeztet, hogy az oktatás és képzés nem homogén partnercsoportokkal áll szemben. Így például a munkaadói szféra a vállalatok méretétől és iparági elhelyezkedésétől függően sok esetben egymással ellentétes elvárásokat közvetít az oktatás felé. Ennek megfelelően a konzultációs folyamatoknak nyitottaknak kell lenniük, a szolgáltató rendszerekben végrehajtott változtatásoknak pedig a rugalmas alkalmazkodóképességet kell erősíteniük.

Hogyan javítható az ágazati fejlesztés és a nemzeti képesítések közötti kapcsolat?

Ennek legfontosabb feltétele az ágazati irányítás széttagoltságának mérséklése és a politikakoordináció javítása.

Kölcsönös bizalom

Hogyan járulhat hozzá az EKKR a kölcsönös bizalom kialakításához (pl. a közös minőségbiztosítási elveken alapulva) az egész életen át tartó tanulásban részt vevő partnerek között európai, nemzeti, ágazati és helyi szinten?
  • Milyen eszközökkel javítható Magyarországon az egyes oktatási ágazatok szolgáltató szervezeteivel-intézményeivel szembeni bizalom? Ebben milyen szerepe lehet az EKKR-nek?

Az oktatással szembeni bizalom a szolgáltatások relevanciájának, eredményességének és minőségbiztosításának erősítése révén javítható. Az EKKR mindhárom szempontból hasznos eszközzé válhat.

Hogyan válhat az EKKR referenciaponttá az egész életen át tartó tanulás összes szintjének minőségjavítása tekintetében?
  • A különböző oktatási minőségértékelési és minőségbiztosítási rendszerek mennyire képesek integrálni az EKKR által felkínált referenciákat?

Ennek legnagyobb akadálya Magyarországon az, hogy a közoktatásban és a szakképzésben nem működik olyan mérési-értékelési (teljesítménymenedzsment) rendszer, amely a tanulási eredmények alapján kitűzött célok teljesüléséről gyűjtött információkat visszacsatolná az oktatási-képzési szolgáltatókhoz és a működésükben érdekelt csoportokhoz. Amikor az oktatás vagy képzés minőségéről esik szó, legalább két aspektust kell figyelembe venni, nevezetesen a kimenet (a munkaadó/társadalom mint kliens) és a folyamat/körülmény (a tanuló mint kliens) minőségét. Az EKKR a kimenet minősége szempontjából jelenthet referenciát, a folyamat/körülmények szempontjából nem elsődlegesen befolyásolja az oktatást, képzést.

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.