2019. október 16., szerda , Gál

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2001 május

Háttér – Kicsi a bors, de... Szemelvények a Mórahalmon rendezett közoktatási szakmai konferencia kiadványából

2009. június 17.

Háttér - Kicsi a bors, de...

Szemelvények a Mórahalmon rendezett közoktatási szakmai konferencia kiadványából

Az alábbiakban a később részletesen is bemutatásra kerülő Natraforgó program keretében megrendezett konferencia kiadványából közlünk részleteket. Az idézett összefoglalók alapján átfogó képet kaphatunk a kistelepülési iskolák és önkormányzatok helyzetéről és problémáiról.

Köszöntő helyett...

Egy minikonferencia "minibeszámolóját", a szakmai rendezvényen elhangzott előadások és prezentációk rövid összefoglalóját tartja kezében a Kedves Olvasó - emlékeztetőül azok számára, akik részesei voltak rendezvényünknek, valamint tájékoztatásul azoknak, akik az idén hiányoztak.

A történet 1998 tavaszán kezdődött, amikor a Soros Alapítvány vezetőképző kuratóriuma pályázatot hirdetett a minőségbiztosítás területén szervezendő szakmai rendezvények megtartására. Itt a mórahalmi Móra Ferenc Általános Iskola és Szakiskola "Kicsi a bors, de..." című programja bizalmat és támogatást kapott. 1998 nyarán a Csongrád megyei kistelepülések és kisvárosok iskoláiban dolgozó igazgatók és pedagógusok számára szervezendő konferencia tervét beépítettük a KOMA által meghirdetett kistérségi együttműködési pályázatunkba is, s az ott elnyert támogatásnak is köszönhetően realitássá vált egy megyei nagyságrendű szakmai konferencia megszervezése.

1999. szeptember 29-én a minikonferenciának elkeresztelt rendezvény "kinőtte magát", s közel 180 iskolavezető és önkormányzati szakember részvételével érdekes kísérletre vállalkozott. Egyfelől a kistelepülési iskolák és önkormányzatok mai helyzetét és lehetőségeit kívánta bemutatni neves oktatáskutató szakemberek előadásainak tükrében, másfelől a valóságot, a kistelepülési iskolákról kirajzolódó nem túl fényes képet szembesíteni szerette volna olyan mintaértékű kistelepülési, kisvárosi iskolák és önkormányzatok programjaival, amelyek már találtak valamilyen megoldást a hátrányos helyzet kezelésére.

A konferencián részt vevők valamennyien hitet tettek amellett, hogy van jövője a kistelepülési iskoláknak. E hit további erősödésének reményében kívánunk a kiadvány áttekintéséhez kellemes olvasást.

A szervezők nevében
Porkoláb Mihály

 

Kereszty Zsuzsa tudományos főmunkatárs

OKI Program- és Tantervfejlesztési Központ

Kistelepülések iskolái ma, értékek és lehetőségek

Az előadó a Budapesti Tanítóképző Főiskola kurzusán, valamint egy Borsod megyei cigányfalu összevont iskolájában találkozott személyesen a kistelepülési iskolák, pedagógusok problémáival.

Az előadás első részében Kereszty Zsuzsa a találkozások során felmerült problémákat két fő vonulat, kérdéskor alapján csoportosította.

Az elsőben a 20. század által indukált értékválságról és az ebben való eligazodás nehézségeiről beszélt, a másodikban pedig a nagyvárosok és a kistelepülések oktatásügyi háttere közötti jelentős szakadék következményeiről szólt.

Mindkét kérdéskör irritálja a vidéki pedagógusokat, az értékválság bizonytalanná teszi őket, a budapesti és nagyvárosi iskolák lehetőségei (elit osztályok létrehozása, nevelési tanácsadók hálózat, nehezebben kezelhető gyerekeket fejlesztő osztályokba irányítják) pedig oly módon hatnak rájuk, hogy olyan véleményük alakul ki, hogy ilyen körülmények között könnyű eredményeket produkálni.

Előadásában megismerkedhettünk a szegregáció és integráció fogalmainak nyugat-európai gyakorlatával, amelyet leginkább a "mindenki iskolája" gondolattal lehet jellemezni.

Kereszty Zsuzsa egyértelműen az integrált osztályok, tanulócsoportok kialakítása mellett tette le a voksot, s a kistelepülések hatalmas lehetőségeként értékelte azt, hogy ezekben az iskolákban szinte egyszerűbb úgy alakítani a gyerekekkel való kapcsolatot, a tantárgyi rendszert, az időbeosztást, a helyi tantervet és pedagógiai programot, az iskola struktúráját, amely fejlődés-lélektani szempontból jó a gyerekeknek, s ami megfelel a nyugat-európai gyakorlatnak.

A kistelepülési iskolák értékeinek és lehetőségeinek megvilágítása során saját, a már említett Borsod megyei cigány kisfaluban szerzett tapasztalataiból merített.

A kistelepülési iskoláknak véleménye szerint három területen van nagyobb esélyük, mint nagyvárosi társaiknak:

  • a személyesség varázsában,
  • a dolgoknak, a világnak a tananyagnak az egységben láttatásában,
  • a művészeti nevelés nagyobb arányának alkalmazása a megszokottnál.

A személyesség másik fontos eleme az értékelés módja. Kereszty Zsuzsa meggyőződése szerint szövegesen kellene értékelni a gyermekek teljesítményét.

Az egységben láttatás az alternatív iskolákban már teret kapott, s nem tantárgyközpontú, hanem témaközpontú tananyag feldolgozást jelent. Ennek a módszernek az előnye, hogy több idő jut a gyerekeknek az elmélyülésre, jobban meglehet figyelni a gyerekeket, hogy az adott témában hol tartanak, valamint a pedagógusnak is könnyebb a felkészülés.

Az előadó szerint az első hat év iskoláztatását meglehetne újítani a művészeti nevelés nagyobb arányának alkalmazásával, hiszen a mozgásképességek, ének-zenei képességek és vizuális képességek fejlődésének kitüntetett szakasza 12 éves kor alatt van.

Kereszty Zsuzsa záró gondolatában abbéli hitét osztotta meg velünk, hogyha a kistelepülési iskolában dolgozó pedagógusok meg tudnák érteni a világot, elhinnék, hogy egy kistelepülési iskola jó választ tud adni arra a problémakörre, hogyan lehet személyesebben, nagyobb egységben láttatva iskolát csinálni, a Monitor-vizsgálatok adatai, arányai megváltozhatnának.

 

Vámos Ágnes ügyvezető

Önkonet Kft., Budapest

A kistelepülési iskolákat fenntartó önkormányzatok viszonya az oktatáshoz a kutatások és tapasztalatok tükrében

Vámos Ágnes éveken keresztül az OKI Kutatási Központjának oktatáskutatójaként kistelepülési iskolákkal és társulásokkal foglalkozott, s az előadásához felhasznált adatokat és információkat saját, valamint munkatársaival közösen készített felméréseiből merítette.

Az előadás elején megtudhattuk, hogy kifejezetten kistelepülésekkel és kistelepülési iskolákkal foglalkozó átfogó kutatás az elmúlt 10 évben nem volt.

Vámos Ágnes beszámolt arról, hogy az 1990-es önkormányzati törvény után ugrásszerűen megnövekedett a magyar iskolák száma, a legkisebb települések is megragadták az önálló iskoláztatás lehetőségét. Míg 1990-ben 3548 általános iskola működött Magyarországon, addig az 1994/95-ös tanévben már 3814 ez a szám.

A Bokros-csomag hatásaként, a tanulói létszám drámai csökkenése és az állami szerepvállalás folyamatos szűkítése eredményeként, valamint a társulások preferálása után ez a szám jelentősen csökkent.

A statisztikából kiolvasható, hogy a 200 lakosnál kevesebb lakosú falvakban ma nem működnek iskolák, 500 lakos fölött viszont tendenciává válik az önálló iskola fenntartása. Úgy tűnik, ez jelent megtartó erőt.

Elsősorban Borsod, Somogy, Győr-Sopron és Baranya megyékben működnek nagyszámban, míg a legkevesebb az Alföldön és Pest megyében található.

A kutatási eredmények tapasztalataiból három témát emelt ki az előadó:

  • a szakmaiság kérdését,
  • a pénzügyi, fenntartási kérdést,
  • az irányítási, irányítástechnikai kérdéskört.

A szakmaiság kérdéskörének vizsgálatakor a tapasztalták, hogy a kistelepülési iskolákban a megfelelő szakképesítéssel rendelkező pedagógusok száma alacsonyabb az átlagnál. Sok esetben a szakanyagokhoz jutás lehetősége nagyon kicsi volt (közlönyök, szakmai folyóiratok hiánya). Ezekben a kisiskolákban kevésbé ismerték a pályázati lehetőségeket, s a pedagógusok szakmai érdekérvényesítése gyenge volt. Teljesen hiányoztak az újszerű oktatási formák (pl. differenciálás) is.

A kistelepülési iskolák nagy többsége régi épületekben, magas fajlagos költségekkel dolgozik, s a tanuló/pedagógus arányszám miatt természetszerűleg magasak a személyi kiadások is. Az állami finanszírozást kiegészítő helyi forrás fordított arányban nő a település nagyságával.

Az irányítási kérdéskör legfontosabb tapasztalata, hogy a 3000 lakosnál kisebb lélekszámú települést fenntartó önkormányzatok 80%-ában nincs oktatásügyért felelős személy, s emiatt leggyakrabban a szakmai tervezést, értékelést sem tudják végrehajtani az önkormányzatok.

Kijelenthető, hogy az önkormányzatok kis mérete nehezíti a szakmaiság érvényesülését.

 

Nádor Rudolfné polgármester, elnök

Községi Önkormányzatok Országos Szövetsége, Hosszúhetény

A kistelepülési iskolákat fenntartó önkormányzatok viszonya az oktatáshoz az önkormányzati tapasztalatok tükrében

Nádor Rudolfné Kolozsvári Grandpierre Emil szavaival köszöntötte a konferencia résztvevőit: "Jó, új ismereteket csak jól nevelt emberekbe lehet beletölteni."

A polgármesterasszony kilenc éve polgármester a 3200 lakosú baranyai Hosszúhetényben.

Előadása első részében korábbi pedagógusi-szakfelügyelői tapasztalataiból indította gondolatmenetét: "Amikor belép a tanár a terembe, megállapítható, prognosztizálható, hogy milyen lesz óra, a közös munka, partnerek lesznek-e. Vajon az életben partnerek vagyunk-e?"

A polgármesterasszony tapasztalati alapján ez utóbbi partnerség hibádzik, melynek legfőbb oka, hogy nem vagyunk jól neveltek.

Vámos Ágnes előadására utalva elmondta, hogy a rendszerváltáskor minden önkormányzat iskolát akart. Baranyában még olyan település is volt, ahol 61-en éltek, s ez a kistelepülés is élt az iskolalétesítés szabadságával. Ezek a kistelepülések egyet felejtettek el, hogy az iskolafenntartáshoz szellemi és anyagi háttér szükséges. Rövid idő múlva kiderült, hogy a túlságosan kicsi településeken az iskolákat az önkormányzatok több okból fakadóan nem tudták megfelelően működtetni (ma sem tudják).

A települési önkormányzatok bizonyítani akartak a lakosságnak: utakat, járdákat, telefont, kábeltévét, szennyvízcsatornát építettek, s a szükséges forrásokat az oktatástól, a kultúrától vonták el.

Ilyen kettős torpedó alatt élt a kistelepülések sora, hiszen egyrészről arra kellett figyelni, hogy alulról ne kapjanak léket, másrészről akkoriban az elvonási tünetek már föntről is jelentkeztek. Az önkormányzati vezetők rájöttek arra, hogy az ország nem képes 3000 iskolát működtetni. Megindultak a társulások, s ezek hatására is gyorsan csökkent a kisiskolák száma.

Az előadás második felében Nádor Rudolfné arról beszélt, hogy a kulturális különbségek növekedésének oka elsősorban az elszigeteltség.

A nagyvárosban több impulzus éri a gyereket, a pedagógust; vidéken az információ beszűkülése olyan mértékűvé vált, hogy akit nem érnek impulzusok az maga is bezárttá válik. Úgy gondolja, hogyha egy kisgyerek születése pillanatától kezdve otthon megkapja a megfelelő impulzusokat, otthon fog maradni, s nem akar megfelelni a fogyasztói társadalom városba hívó szavának.

 

Dr. Tóth Jánosné igazgató-helyettes

Békés Megyei Pedagógiai Intézet, Békéscsaba

Hogyan segítheti a szakmai szolgáltatás a hátrányos helyzetű kistelepülési iskolákat?

Az előadó először a pedagógiai intézet és az iskolák kapcsolatának múltját mutatta be röviden, s elmondta, hogy a rendszerváltás utáni évekre az volt jellemző, hogy akkor még az intézet "kínálta" a szolgáltatásokat az iskolák számára. Hamarosan azonban megtörtént a fordulat, s egyre inkább az iskolák (a kisiskolák is nagy számban) jelentkeztek problémáikkal, igényeikkel, ötleteikkel.

Az előadás további részében az igazgató-helyettes bemutatta saját intézetének tevékenységi körét, mellyel a Békés megyei iskolák szakmai munkáját segítik.

A legfontosabb területek (a teljesség igénye nélkül):

  • pályázati tanácsadás, segítség a pályázatok elkészítésében, tanfolyam erről a témáról;
  • az iskolák, pedagógusok felkészítése a NAT bevezetésére;
  • segítségnyújtás a pedagógiai programok, helyi tantervek elkészítésében, adaptálásában;
  • alternatív pedagógiai módszerek megismertetése;
  • különböző tantárgy-pedagógiai tanfolyamok szervezése;
  • pedagógiai-pszichológiai tanfolyamok szervezése;
  • mentálhigiénés képzések szervezése (ezeknek volt a legnagyobb sikerük);
  • szaktárgyi szaktanácsadó-hálózat működtetése (az egyes pedagógus is hívhatja a szaktanácsadót);
  • mérési csoport működtetése (mérőlapok készítése);
  • a kisiskolák kezdeményezésére öt évvel ezelőtt megalakult a "Kisiskolák Alapítvány" - az összefogás első jele;
  • levelező tehetséggondozó feladatmegoldás szervezése;
  • tanulási képességet vizsgáló bizottság működése;
  • jogi és gazdálkodási tanácsadás az intézmények részére.

Az előadó beszámolójából kirajzolódott, hogy a pedagógiai intézet és az iskolák között megindult együttműködés eredményeképpen rengeteg közösen elért sikert és jó munkakapcsolatot tudhatnak magukénak Békés megyében.

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.