2020. május 25., hétfő , Orbán

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Az oktatás társadalmi-gazdasági környezete >> Hatékonysági problémák a közoktatásban, 2005

A pedagógus szakokra jelentkezők és a pedagóguspályán elhelyezkedő pályakezdők jellemzői

2009. június 17.

Varga Júlia

A pedagógus szakokra jelentkezők és a pedagóguspályán elhelyezkedő pályakezdők jellemzői

Az OECD- és az EU-országok növekvő hányada küzd pedagógushiánnyal. Magyarországon az iskoláskorú népesség számának csökkenése és a pedagógusképzésben részt vevők számának növekedése miatt úgy tűnik, hogy a közeljövőben nem kell mennyiségi pedagógushiánnyal számolni, sőt a közelmúltban inkább a pedagógustúlképzés veszélyét vetették fel többen is. A pedagóguskínálat azonban nem egyszerűen a képesített pedagógusok számától függ, hanem a pedagógusok relatív keresetétől, munkakörülményeitől is. Kialakulhat pedagógushiány a pedagógiai képesítéssel rendelkezők számának növekedése mellett is, ha a pedagógiai képesítéssel rendelkezők adott keresetek mellett más pályán kívánnak és tudnak elhelyezkedni.

Magyarországon a felsőoktatási kibocsátás növekedése ellenére egyelőre úgy tűnik, hogy nincs jelentős pedagógustúlkínálat. A Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium Foglalkoztatási Hivatalának felmérése alapján 2003 első félévében készített, rövid távú munkaerő-piaci prognózis szerint a pedagógus foglalkozások nem tartoznak a túltelített szakmák körébe, és egyes megyékben jelentős igény jelentkezik a felsőfokú és középfokú oktatási intézményekben tanári állások betöltésére (Szép, 2003).

A pedagógusképzésben részt vevők számának változása és a pedagógusképzés iránti kereslet alakulása is csak részben szolgáltat információt arról, hogy a jövőben mekkora pedagóguskínálatra lehet számítani, mivel ennek megítéléséhez arról is rendelkeznünk kell információval, hogy a pedagógus szakon végzettek adott keresetek mellett pedagóguspályán helyezkednek-e el.

A pedagógusok relatív keresetének és munkakörülményeinek hatása a pedagógusok minőségét is befolyásolhatja. Ha a pedagógusok relatív kereseti helyzete hosszú időszakon keresztül romlik vagy kedvezőtlen, miközben a felsőfokú végzettségűek helyzete javul vagy változatlan, akkor olyan szelekciós mechanizmusok indulhatnak el, melyek során a jobb képességű, képzettebb pályakezdők nem pedagóguspályán helyezkednek el, és/vagy a jobb képességűek már korábban, a felsőfokú tanulmányok megválasztásakor egyre kevésbé kívánnak pedagógusképzésben részt venni.

Jelen tanulmány ezeknek a problémáknak egy részét vizsgálja. Először áttekinti a pedagógusképzésben részt vevők számának változását és a pedagógusképzés iránti kereslet alakulását az 1990 és 2003 közötti időszakra, majd azt vizsgálja, hogy milyen hallgatói csoportok jelentkeznek pedagógusképzésre, hogy a pedagógusképzésre jelentkezők miben különböznek a más felsőfokú képzésre jelentkezőktől, valamint hogy a pedagógus képesítést szerzettek közül kik helyezkednek el az oktatásban.

A pedagógus szakra jelentkezők jellemzőit és a pedagógusképzés választásának meghatározóit az érettségizők körében 2000-ben végzett adatfelvétel eredményeit felhasználva tekintjük át, a pedagógus képesítéssel rendelkező pályakezdők pedagógiai pályán történő elhelyezkedésének meghatározóit pedig a FIDÉV második adatfelvételét felhasználva. Mindkét adatbázis 2000-es adatokat tartalmaz, ennél frissebb adatforrások nem állnak rendelkezésre. 2002-ben a közalkalmazotti béremelést követően javult a pedagógusok kereseti helyzete, ám ennek hatását a jelenleg rendelkezésre álló adatforrások alapján még nem tudjuk megítélni, ahogy azt sem, hogy a kereseti helyzet javulása mennyire lesz tartós a következő években. Ezt megelőzően azonban több mint 10 éven keresztül hatottak azok a tényezők, melyeket a 2000-es adatforrások felhasználásával vizsgálni fogunk, a pedagógus szakokra történő jelentkezések, a pedagóguspályán való elhelyezkedés elmúlt 12 évi alakulása meghatározza a fiatal pedagógusok minőségét.

A pedagógusképzésre jelentkezők, pedagógusképzésben tanulók számának alakulása 1990 és 2003 között

A szakképzett pedagógusok relatív kereseti helyzete 1989 és 2002 között jelentős mértékben romlott. Keresetük 1989-ben a felsőfokú végzettségűek átlagos keresetének 65%-a volt, majd az 1990-es években romlásnak indult. 1998-ban volt a mélypont: a pedagógusok bruttó keresete a hasonló iskolázottságúak keresetének mindössze 40%-át érte el. A különböző korú és gyakorlati idejű pedagógusokat nem egyformán érintette a pedagógusok kereseti pozíciójának romlása. A legnagyobb veszteséget a fiatal korcsoportokhoz tartozó, pályakezdő pedagógusok szenvedték el. Az 1. ábra a felsőfokú végzettségűek átlagos keresetét mutatja a pedagógusok keresetének arányában gyakorlati idő szerint 1989-ben és 2001-ben. Látható, hogy míg 1989-ben a legkisebb veszteséggel a pályakezdő és életpályájuk elején lévő pedagógusoknak kellett számolniuk, ha a közoktatásban dolgoztak, az 1990-es évek során a helyzet megváltozott, és a fiatal korcsoportokhoz tartozók jóval nagyobb veszteségeket szenvedtek el, ha a közoktatásban dolgoznak, mint az idősebbek.

1. ábra • A felsőfokú végzettségűek keresete a szakképzett pedagógusok keresetének arányában gyakorlati idő szerint 1989-ben és 2001-ben

A tanári pálya választásával, a tanárok munkakínálatával foglalkozó tanulmányok általában azt találták, hogy a tanárok relatív kereseti helyzete, és különösen a pályakezdő keresetek más pályákhoz viszonyított aránya befolyásolja a tanárképzésben való részvétel, valamint a pedagóguspályára lépés valószínűségét (Zabalza, 1979; Court–Reilly–Williams, 1995; Dolton, 1990; Chevalier–Dolton–McIntosh, 2002). Magyarországon a tanárok relatív kereseti helyzetének romlása a felsőoktatási expanzióval egyidejűleg ment végbe. A felsőoktatásba jelentkezők és a felsőoktatásban tanulók száma jelentősen nőtt az elmúlt évtizedben (1. ábra).

A pedagógusképzésben részt vevők száma 1990 után, a felsőoktatás egészével összhangban, növekedésnek indult. A pedagógusképzésben részt vevők számának növekedési üteme viszont jóval lassabb volt, mint a felsőoktatás egészében a hallgatói létszám növekedési üteme. 1998 után pedig csökkenni kezdett a pedagógusképzésben részt vevők száma (2. ábra). Ha a növekedést képzési szintek és szakirányok szerint vizsgáljuk (3. ábra), akkor azt látjuk, hogy a tanár- és tanítóképző főiskolák nappali tagozatos hallgatóinak száma 1992 és 1994 között nőtt jelentősen (nagyjából 2000, illetve 1000 fővel, ami nagyjából 20, illetve 30%-os növekedésnek felel meg), majd 1998-ig nagyjából szinten maradt, és 1998 után csökkenni kezdett. 2000-től pedig már kevesebben tanulnak tanár- és tanítóképző főiskolákon, mint 1990-ben.

2. ábra • A pedagógusképzésben és a felsőoktatásban részt vevők száma nappali tagozaton, 1990–2003

 

3. ábra • A pedagógusképzésben és a felsőoktatásban részt vevők száma nappali tagozaton képzési szintek és szakirányok szerint, 1990–2003

Az óvónőképző főiskolákon 1996-ig nőtt a nappali tagozaton tanulók száma, majd 1996-tól csökkenni kezdett, és az évtized végére ugyancsak az 1990-es szint körül stabilizálódott. Az egyetemi szintű pedagógusképzést folytató szakokon viszont jóval jelentősebb volt a hallgatói létszám növekedése, főként a bölcsészettudományi karokon, ahol 1990 és 1998 között megháromszorozódott a pedagógusképzésben részt vevők száma. 1998 és 2000 között a hallgatólétszám valamelyest csökkent, majd kismértékben nőtt, és az 1990-es hallgatólétszám háromszorosa körül alakult. A természettudományi karokon pedagógusképzésben tanulók száma kisebb mértékben emelkedett. 1998-ig nagyjából kétszeres létszámnövekedés volt megfigyelhető, majd 1998 után itt is csökkent a hallgatólétszám. 2003-ban a létszám nagyjából másfélszerese volt az 1990-esnek.

Nagyjából kétszeresére nőtt 1990 és 1995 között a pedagógusképző intézményekbe való jelentkezések száma is (4. ábra). 1996-tól kezdve a jelentkezők már több helyre beadhatták jelentkezésüket. Ez a változás a pedagógusképző intézményeket több irányból érintette. Egyrészt – mint az ábrán látjuk – 1996-ban zuhanásszerűen lecsökkent az első helyen történő jelentkezések száma, valószínűleg azért, mert akik korábban elsősorban a felvételi esélyeiket szem előtt tartva jelentkeztek a pedagógusképzésbe, most már egyéb, kedvezőbbnek vélt szakokra adták be első helyen a jelentkezésüket. Ugyanakkor az összes jelentkezések száma jelentősen nőtt, sokan ugyanis, vélhetően a kedvezőbb felvételi esélyeket figyelembe véve, sokadik jelentkezésként pedagógusképző intézményt is megjelöltek. Az összes jelentkezések száma az óvó- és tanítóképző intézetekben 1996-ban (a felvételi szabályozás változását követő első évben) 31%-kal nőtt az előző évhez viszonyítva, miközben az első helyen jelentkezések száma 40%-kal csökkent. A tanárképző főiskolákon az összes jelentkezések száma 1996-ban 60%-kal nőtt az előző évihez viszonyítva, míg az első helyen való jelentkezések száma 40%-kal csökkent. Az egyetemi szintű pedagógusképzésben kisebb arányban csökkent az első helyen jelentkezések száma (a bölcsészettudományi egyetemeken 11, a természettudományi karokon 19%-kal), az összes jelentkezések számának növekedése viszont nagyobb volt, mint a főiskolai szintű pedagógusképzésben: a bölcsészettudományi karokon 66, a természettudományi karokon 70%.

4. ábra • A jelentkezettek, első helyen jelentkezettek és felvettek száma a pedagógusképzést nyújtó intézményekben intézménytípusonként, 1990–2004

Mivel a felsőoktatás egészében ugyanebben az időszakban háromszorosára növekedett a hallgatólétszám, a potenciális hallgatók egyre nagyobb eséllyel kerülhetnek be nem pedagógusképzést nyújtó intézményekbe. Ennek következtében viszont változhatnak a pedagógusképző intézményekbe felvételizők és bekerülők jellemzői. Erre utal az első helyen történő jelentkezések számának csökkenése is. A következő fejezetben – egyéni adatok segítségével – a pedagógusképzésre történő jelentkezés meghatározóit tekintjük át.

A pedagógusképzésre jelentkezők jellemzői, a pedagógusképzés választásának meghatározói

A pedagógusképzés iránti keresletet az érettségizők körében 2000-ben végzett reprezentatív adatfelvétel eredményei alapján vizsgáljuk. A felvétel az érettségi előtt állókat kérdezte meg továbbtanulási szándékaikról, a különböző diplomás foglalkozásokban dolgozók átlagos keresetéről, saját kereseteikre vonatkozó várakozásaikról és álláshoz jutásuk valószínűségéről. A továbbtanulási szándékokra és munkaerő-piaci várakozásokra vonatkozó információk mellett a felvételből rendelkezésre állnak az érettségizők tanulmányi előmenetelére és családjuk társadalmi/szociális helyzetére, az érettségit adó iskola típusára vonatkozó adatok.1 Arra a kérdésre keressük a választ, hogy milyen munkaerő-piaci várakozásaik vannak a pedagógus szakokra jelentkezőknek, hatnak-e ezek a várakozások a jelentkezés valószínűségére, valamint azt vizsgáljuk, hogy van-e különbség a pedagógus szakokra és más típusú képzésre jelentkezők tanulmányi előmenetelében, képességeiben.

Az ugyanezen adatfelvétel alapján végzett korábbi vizsgálatok azt mutatták, hogy az érettségizőknek átlagosan nagyon pontos információik vannak az átlagos keresetekről (Varga, 2001). Azt is igazolták a korábbi vizsgálatok, hogy az érettségizőknek a saját életkereseti hozamukra vonatkozó várakozása befolyásolja annak valószínűségét, hogy tovább akarnak-e tanulni, illetve milyen szintű tanulmányokra kívánnak felvételizni. Az életkereseti hozamra vonatkozó várakozásokat az érettségizők saját jövőbeli kereseti lehetőségeikre adott becslései alapján lehetett kiszámolni. A kérdezetteknek meg kellett adniuk az életpálya három pontjára vonatkozóan (pályakezdő, 30 és 40 éves), hogy milyen keresetekre számítanak, ha nem kerülnek be a felsőoktatásba, és középiskolai végzettséggel kell állást keresniük, illetve ha felveszik őket a pályázott intézménybe/szakra, és sikerül diplomát szerezniük. A tanulók saját életkereseti hozamra vonatkozó várakozása jelentős szóródást mutatott, és eltért az adott tudományterület átlagos kereseteire vonatkozó becslésektől. Az eltérés abból következik, hogy az érettségizők saját képességeiket, lehetőségeiket az átlagostól eltérően értékelik.

A pedagógusképzésre jelentkezők is elég pontos ismeretekkel rendelkeznek a pedagógus-munkakörökben elérhető keresetekről (Függelék 1. táblázat). Ha összehasonlítjuk a pedagógusképzésre jelentkezők és az egyéb felsőfokú továbbtanulásra jelentkezők saját keresetekre vonatkozó várakozásait, jellegzetes különbségek mutatkoznak. Az 5. ábra a főiskolai, illetve egyetemi szintű pedagógusképzésre jelentkezők, valamint az egyéb főiskolai tanulmányokra és egyéb egyetemi képzésre jelentkezők kereseti várakozásait mutatja, arra a feltételezett esetre vonatkozóan, ha nem kerülnek be felsőoktatási intézménybe, és középfokú végzettséggel helyezkednek el. Az érettségizők kereseti várakozásai alapján megrajzolt életkereseti görbék azt mutatják, hogy a legalacsonyabb keresetekre azok számítanak középiskolai végzettséggel, akik főiskolai szintű pedagógusképzésre jelentkeznek, őket követik az egyetemi szintű pedagógusképzésre jelentkezők. Mindkét csoportnál magasabb keresetekre számítanak a más főiskolai képzésre jelentkezők, a legmagasabb kereseteket pedig az egyéb egyetemi képzésre jelentkezők feltételezik középiskolai végzettség esetén. A Függelék 2. táblázata a pedagógus szakokra jelentkezők várakozásait mutatja részletesebb bontásban. A táblázatból látjuk, hogy a pedagógus szakokra jelentkezők, bármely szintre és bármilyen képzési szakirányra jelentkezzenek is, alacsonyabb kereseteket várnak érettségivel, mint akár az egyéb főiskolai, akár az egyéb egyetemi szintre jelentkezők. A legkisebb kereseteket a tanító-, óvónőképző intézetbe jelentkezők várják középiskolai végzettséggel, őket követik a tanárképző főiskolákra jelentkezők, majd az egyetemi természettudományos karokon folyó pedagógusképzésre, és végül az egyetemi bölcsészettudományi karokra jelentkezők.

5. ábra • A pedagógus / nem pedagógus szakokra jelentkező érettségizők életkereseti várakozása középiskolai végzettséggel

Mindez azt jelenti, hogy a jelentkezők saját számításai szerint a felsőfokú tanulmányok idejére kieső keresetek – ami a felsőoktatás egyéni költségeinek túlnyomó részét kiteszi – az óvó- és tanítóképzőbe jelentkezők esetében a legalacsonyabbak, őket követik a tanárképző főiskolákra jelentkezők, majd az egyetemi természettudományi karokra és végül az egyetemi bölcsészettudományi karokra jelentkezők. Az egyéb főiskolai és egyetemi tanulmányokra jelentkezők magasabb elmulasztott keresetekkel számolnak, vagyis számukra magasabb a felsőfokú tanulmányok egyéni költsége. Az egyéni várakozások alapján számított költségek ennél is alacsonyabbak a pedagógusképzésre jelentkezők esetében, mivel ők jóval kisebb esélyt látnak rá, hogy megfelelő álláshoz jussanak középiskolai végzettséggel, mint az egyéb képzésekre pályázók (Függelék 4. táblázat).

Az óvó- és tanítóképző intézménybe jelentkezők csak 43% esélyt látnak arra, hogy megfelelő álláshoz jutnak középiskolai végzettségükkel, az egyéb pedagógus szakokra jelentkezők is kevesebb, mint 50% esélyt. A nem pedagógus szakokra jelentkezők ennél kedvezőbben ítélik meg lehetőségeiket, valamivel több, mint 50% esélyt látnak arra, hogy megfelelő álláshoz jutnak.

A pedagógusképzésre jelentkezők alacsonyabb kereseti és álláshoz jutási valószínűségre vonatkozó várakozásai részben adódhatnak abból, hogy ezek a középiskolások saját képességeiket alacsonyabbra becsülik, mint a máshova jelentkezők. Erre utal az is, hogy a valóságos keresetekre vonatkozó becslések meghatározóit vizsgálva nem volt kimutatható a választott tudományterület elkülöníthető hatása (Varga, 2001), vagyis a pedagógus szakokra és egyéb szakokra pályázók között nem volt különbség a munkaerőpiacra vonatkozó ismeretekben. Ha viszont kisebbek a tanulás egyéni költségei, akkor alacsonyabb keresetihozam-várakozások mellett is érdemes lehet az adott szakra, intézménybe jelentkezni. Úgy tűnik, hogy a pedagógusképzésre jelentkezők esetében ez az egyik meghatározó tényező.

Sikeres felvételit és a felsőfokú tanulmányok sikeres befejezését feltételezve a továbbtanulásra jelentkezők kereseti várakozásai a középiskolai végzettséggel elérhető kereseti várakozásokkal megegyező sorrendet követnek (6. ábra és Függelék 3. táblázat). Vagyis a pedagógusképzésre jelentkezők bármely szintű és szakirányú képzésre jelentkeznek is, ugyancsak alacsonyabb keresetekre számítanak a diploma megszerzése után, mint akár az egyéb főiskolai, akár az egyéb egyetemi szintű képzésre jelentkezők. A legalacsonyabb kereseteket ismét az óvó- és tanítóképző intézetekbe jelentkezők várják, őket követik a tanárképző főiskolákra, majd az egyetemi természettudományos karokra pedagógusképzésre jelentkezők, végül az egyéb főiskolai és egyetemi tanulmányokra jelentkezők. Ugyancsak alacsonyabb esélyt látnak a pedagógusképzésbe jelentkezők arra, hogy a diploma sikeres megszerzése után megfelelő álláshoz jussanak (Függelék 4. táblázat): az óvó-, tanítóképző képzésre jelentkezők csak 54%-os esélyt, a tanárképző főiskolai szakokra jelentkezők 60%-os, az egyetemi szintű pedagógusképzésre jelentkezők pedig 63%-os esélyt, szemben az egyéb főiskolai képzésre jelentkezők 65, és az egyéb egyetemi szakokra jelentkezők 71%-os esélyével.

6. ábra • A pedagógus / nem pedagógus szakokra jelentkező érettségizők életkereseti várakozása diplomával

A pedagógusképzésre jelentkezők tehát felsőfokú végzettségük pénzbeni hozamát alacsonyabbra becsülik, mint a máshová jelentkezők, de mivel alacsonyabb költségekkel (kisebb elmulasztott keresetekkel) is számolnak, a felsőfokú továbbtanulás megtérülése nem feltétlenül alacsonyabb számukra az egyéb szakokra jelentkezőkénél.

Az érettségizők életkeresetihozam-várakozásai (a felsőfokú végzettséggel és középfokú végzettséggel megszerezhető keresetek különbsége) azt mutatják (7. ábra), hogy a felsőfokú tanulástól a főiskolai szintű pedagógusképzésre jelentkezők várják a legkisebb kereseti hozamot. Az egyetemi szintű pedagógusképzésre jelentkezők pedig nagyjából akkora hozamra számítanak, mint az egyéb szakokra, főiskolai szintű továbbtanulásra jelentkezők, és jóval alacsonyabb hozamra, mint az egyéb szakokra egyetemi képzésre jelentkezők.

7. ábra • A pedagógus / nem pedagógus szakokra jelentkező érettségizők életkeresetihozam- várakozása a diploma megszerzése esetén az érettségihez mérten

A felsőoktatási jelentkezéseket az életkeresetihozam-várakozások mellett egyéb tényezők is befolyásolják. Ezek közül az egyik legfontosabb az érettségizők bekerülési esélye a választott intézménybe, szakra. Hiába kedvezőek a kereseti lehetőségek egy-egy intézmény, szak végzősei számára, ha az érettségiző bekerülési esélye az adott intézménybe alacsony, akkor számára az a racionális döntés, ha olyan szakot (is) választ, ahol szerényebbek ugyan a hozamok, de nagyobb a bekerülési esély (feltéve, hogy a képzés megtérülése pozitív a számára).

A rendelkezésre álló adatfelvételből ismerjük az érettségizők 11. évfolyami év végi és a 12. évfolyami félévi jegyeit a különböző tantárgyakból, valamint hogy rendelkeznek-e nyelvvizsgával, és ha igen, milyen típusúval és szintűvel. Vagyis az adatokból kiszámolható minden érettségiző „hozott pontszáma”, valamint ez a pontszám az általa választott intézmény és szak előző évi felvételi ponthatárának arányában. A hozott pontszámot az érettségizők „képességeinek” hozzávetőleges mérésére használjuk, a hozott pontszám arányát az előző év felvételi ponthatárának százalékában pedig az érettségiző bekerülési esélyének mérésére.

A pedagógus és egyéb szakokra jelentkezők hozott pontszámainak egyszerű összehasonlítása azt mutatja, hogy a legalacsonyabb hozott pontszámuk az óvó- és tanítóképző intézményekbe jelentkezőknek van. A tanárképzőbe jelentkezők hozott pontszáma átlagosan nem különbözik az egyéb főiskolai szakokra jelentkezők hozott pontszámától. Az egyetemi képzésre jelentkezők hozott pontszáma, „képességei” átlagosan magasabbak, mint a főiskolai képzésre jelentkezőké. A bekerülési esélyeket tekintve az egyetemi szintű képzés esetén a bölcsészettudományi szakok pedagógus szakára jelentkezők indulnak a legkedvezőbb esélyekkel, az egyéb egyetemi képzésre jelentkezők átlagos esélyénél is jobbal. A főiskolai képzésre jelentkezők között viszont a pedagógus szakokra jelentkezők bekerülési esélyei valamivel alacsonyabbak, mint az egyéb főiskolai képzésekre jelentkezőké (Függelék 5. táblázat).

A munkaerő-piaci várakozások és a „képességek” egyszerű összehasonlításából nem ítélhetjük meg megbízhatóan, hogy ezeknek a változóknak milyen elkülöníthető hatásuk van arra, hogy az érettségiző pedagógusképzésre jelentkezik-e, vagy inkább más szakirányra. A pedagógusképzésre jelentkezés meghatározóit ezért egy olyan modellel becsüljük (multinominális logit), aminek a segítségével megítélhető a különböző jellemzők elkülöníthető hatása a különböző szintű és szakirányú pedagógusképzésekre történő jelentkezés valószínűségére.

Az érettségizőket továbbtanulási szándékaik szerint négy csoportra bontottuk: (1) főiskolai szintű pedagógusképzésre jelentkezők, (2) egyetemi szintű pedagógusképzésre jelentkezők, (3) főiskolai szintű egyéb képzésre jelentkezők és (4) egyetemi szintű egyéb képzésre jelentkezők. (Ennél részletesebb bontásra a rendelkezésre álló adatbázis nem adott lehetőséget.)

A jelentkezések meghatározói, a magyarázó változók az érettségizők többféle jellemzőit leírják. A változók első csoportja a munkaerő-piaci várakozásokat foglalja magában: először, a felsőfokú tanulmányoknak az érettségizők kereseti várakozásai alapján kiszámítható életkereseti hozamát, melyet a felsőfokú végzettség esetén megszerzett „emberi tőkéjük” nettó jelenértékével mértem; másodszor, az érettségizők becslését álláshoz jutásuk valószínűségére középiskolai végzettséggel; végül, az érettségizők becslését álláshoz jutásuk valószínűségére a jelentkezésnek megfelelő szakon megszerzett diplomával. Az érettségizők képességeinek mérésére a hozott pontszámot használtam.

A nettó jelenértéket egységesen 10%-os diszkontráta felhasználásával számítottam ki. Ez valamivel torzítja az eredményeket, mivel a különböző jövedelmi helyzetű érettségizők valószínűleg különböző diszkontrátákat használnak. A nettó jelenérték:

ahol Wfelső az érettségizőknek a saját kereseti várakozásaiknak megfelelő, diplomával elérhető keresete, Wközépfok a saját maguk számára becsült, érettségivel elérhető kereset, n az adott képzés tanulmányi ideje, T pedig az érettségizőnek az adott szak befejezésekor elért várható életkora (ha azonnal bekerül a felsőoktatási intézménybe, és azt az előírt tanulmányi idő alatt elvégzi), valamint a nyugdíjkorhatár (62 év) közötti évek száma, vagyis az aktív életpálya várható hossza. Az oktatás figyelembe vett egyéni költségei az elmulasztott keresetekre korlátozódnak.

A munkaerő-piaci várakozásokat és a képességet leíró változók mellett a modellben szerepeltek az érettségizők társadalmi/gazdasági helyzetét és egyéb jellemzőit leíró változók. Ezek a család jövedelmi helyzetét, a szülők iskolai végzettségét, a tanuló lakóhelyének településtípusát, az érettségit adó iskola típusát és a hallgató nemét írták le. Egy további változó pedig azt, hogy jelentkezik-e az érettségiző költségtérítéses képzésre is.

Az eredményeket a Függelék 6. táblázata közli. Az eredményeket a referenciacsoportként használt nem pedagógus szakra, egyetemi szintű képzésre jelentkezőkkel összehasonlítva kell értelmezni. Az eredmények a következőket mutatják.

A férfiak szignifikánsan alacsonyabb valószínűséggel választanak főiskolai és egyetemi szintű pedagógusképzést, mint a nők. A parciális hatások összehasonlítása azt is mutatja, hogy a hatás erőssége az egyetemi szintű pedagógusképzés esetében a legnagyobb. A férfiak a nőknél 7%-kal kisebb valószínűséggel jelentkeznek egyetemi szintű pedagógusképzésbe. A főiskolai szintű képzést tekintve viszont – a jelentkezők egyéb megfigyelhető jellemzőinek rögzítése mellett – nincs különbség a pedagógus és nem pedagógus szakokra jelentkezők között. Mindkét képzési típusnál a férfiak 5%-kal kisebb valószínűséggel fogják a főiskolai képzést választani, mint a nők. Vagyis az, hogy a pedagógusképzést nyújtó főiskolai képzésre zömmel nők jelentkeznek (az egyéb főiskolai szintű képzések többségében viszont nem figyelhető meg ilyen markáns különbség), nem a két nem preferenciakülönbségeiből, életpályájukra vonatkozó eltérő elképzeléseiből következik, hanem egyéb tényezők (a különböző munkaerő-piaci várakozások) hatását tükrözi. (A munkaerő-piaci várakozásokat nemek szerinti bontásban lásd a Függelék 2–4. táblázataiban.)

A munkaerő-piaci várakozásokat mérő változók közül az életkeresetihozam-várakozások szignifikáns hatással vannak a pedagógus szakok választásának valószínűségére. Az eredmények azt mutatják, hogy azok a felvételizők, akiknek életkeresetihozam-várakozásai alacsonyabbak, nagyobb valószínűséggel jelentkeznek pedagógusképzést nyújtó intézményekbe (és egyéb főiskolai képzést nyújtó intézményekbe), mint más egyetemi képzést nyújtó szakokra. A parciális hatások azt is mutatják, hogy az életkeresetihozam- várakozások szerepe az egyetemi szintű pedagógusképzésre jelentkezés esetén nagyobb, mint a főiskolai szintű pedagógusképzés esetében. Vagyis az egyetemi szintű pedagógusképzésre jelentkezők kisebb hozamvárakozások mellett is tovább kívánnak tanulni, mint a főiskolai pedagógusképzésre jelentkezők. Az álláshoz jutás valószínűségére vonatkozó várakozások közül a középiskolai végzettséggel való álláshoz jutás valószínűségére vonatkozó várakozásoknak szignifikáns hatásuk van a főiskolai szintű pedagógusképzés választásában. Akik úgy látják, hogy kisebb esélyük van középiskolai végzettséggel álláshoz jutni, akiknek a tanulmányok miatt elmulasztott keresete kisebb, azok nagyobb valószínűséggel választanak főiskolai szintű pedagógusképzést nyújtó szakokat.

Az érettségizők képességei (hozott pontszámuk) a következőképpen befolyásolják különböző képzési irányok választásának valószínűségét a becslési eredmények szerint. Az egyetemi szintű pedagógusképzést és az egyéb egyetemi szintű képzést választók között nincs szignifikáns különbség, tehát az eredmények nem támasztják alá azt a feltételezést, hogy a pedagógusképzettséget biztosító egyetemi szakokat a rosszabb képességűek választanák. A főiskolai szintű pedagógusképzés valószínűségét viszont növeli az, ha az érettségizőnek kevesebb hozott pontja van („rosszabbak a képességei”). Ez az eredmény – a főiskolai szintű pedagógusképzés esetében – megerősíti azt a feltevést, hogy az önszelekciós mechanizmusok révén a főiskolai szintű pedagógusképzésbe a kevésbé jó képességű tanulók jelentkeznek.

Sem a főiskolai, sem az egyetemi szintű pedagógusképzés választásának valószínűségére nincs szignifikáns hatással az érettségizők szociális, társadalmi helyzete: a szülők iskolai végzettsége, a család jövedelmi helyzete, valamint az érettségiző lakóhelyének településtípusa nem áll szignifikáns kapcsolatban a választás valószínűségével. A középiskola típusa is csak egyetlen esetben hat a pedagógusképzés választásának valószínűségére. Egyetemi szintű pedagógusképzésre 10%-kal kisebb eséllyel jelentkeznek azok, akik középiskolai tanulmányaikat szakközépiskolában végezték.

Végül a költségtérítéses képzésre történő jelentkezés hatása azt mutatja, hogy azok, akik költségtérítéses képzésre is jelentkeznek, 8%-kal kisebb eséllyel adják be felvételi kérelmüket egyetemi szintű pedagógusképzésre, mint egyéb egyetemi tanulmányokra. A főiskolai szintű pedagógusképzés választásának esélyére viszont nincs hatással az, hogy valaki költségtérítéses képzési formában is tanulna.

Az eredmények alapján tehát azt látjuk, hogy a pedagógus / nem pedagógus szakokat választók között az egyetemi szintű képzés esetében nincs képességkülönbség, a rosszabb képesség (alacsonyabb hozott pontszám) viszont valóban növeli a főiskolai szintű pedagógusképzésre jelentkezés valószínűségét. Vagyis főiskolai szintű pedagógusképzésre azok jelentkeznek, akiknek alacsonyabb a hozott pontszámuk, kisebb a felsőoktatás miatt elmulasztott keresetük, kisebb álláshoz jutásuk valószínűsége érettségivel, és kisebb kereseti hozammal is beérik. Az egyetemi szintű pedagógusképzés választását viszont a képességek nem befolyásolják, az ezekre a szakokra jelentkezők kisebb kereseti hozam mellett is szeretnének továbbtanulni.

Az érettségizők körében végzett adatfelvételből arra vonatkozóan nem állnak rendelkezésre információk, hogy a továbbtanulásra jelentkezők a választott szak elvégzése után végzettségüknek megfelelő munkakörben szeretnének-e elhelyezkedni. Egyetlen információból vonhatunk le következtetéseket arra vonatkozóan, hogy a pedagógus szakra jelentkezők csak tanulmányaik egyik állomásának tekintik-e a pedagógusképzést, és később más pályára szeretnének felkészülni: rendelkezésre áll a továbbtanulásra jelentkezők becslése arról, hogy hány százalék valószínűséggel gondolják, hogy még 26 éves korukban is nappali tagozaton fognak tanulni. Bár ennek valószínűségét számos egyéb tényező (a felsőoktatási bekerülés, évhalasztás, ismételt felvételi stb.) szintén befolyásolja, érdemes a különböző szakokra jelentkezők becsléseit összevetni.

A különböző pedagógus szakokra történő jelentkezés hatásának vizsgálatára egyszerű regressziós becslést végeztem. Az eredmények azt mutatták (Függelék 7. táblázat), hogy azok, akik egyetemi szintű pedagógusképzésre jelentkeznek bölcsészettudományi karokra, szignifikánsan nagyobb valószínűséggel gondolják, hogy 26 éves korukban még nappali tagozatos tanulmányokat fognak folytatni, mint a referenciakategóriának választott nem pedagógus szakokra, főiskolai szintre jelentkezők. Bár az egyetemi tanulmányokra való jelentkezés az egyéb szakok esetében is növeli a továbbtanulók becslésének értékét, a hatás a pedagógus szakra jelentkezők esetében jóval nagyobb, ami annak is lehet a jele, hogy a bölcsészettudományi szakokra pedagógus szakra jelentkezők már a jelentkezés beadásakor olyan tanulási stratégiákban gondolkodnak, melyek eredményeként nem pedagógus végzettségüket szeretnék hasznosítani a munkaerőpiacon.

A felsőoktatásból kilépő pedagógus végzettségűek munkaerő-piaci helyzete

A jelentkezések vizsgálatából láttuk, hogy a főiskolai pedagógusképzésre jelentkezők (hozott pontszámmal mért) átlagos képességei alacsonyabbak, mint az egyetemi szintű képzésre jelentkezőké, ahogy azt is, hogy az egyetemi szintű pedagógusképzésre jelentkezők képességei nem különböznek a más egyetemi szakokra jelentkezők képességeitől. A következő fejezetben a FIDÉV 2. adatfelvétele alapján (mely a felsőoktatás nappali tagozatán 1999-ben végzettek 2000-ben megfigyelhető munkaerő-piaci helyzetéről gyűjtött információt) a felsőoktatásból kilépő pedagógus végzettségűek elhelyezkedését vizsgáljuk.

A pályakezdő diplomások munkaerő-piaci helyzetét a FIDÉV-adatbázisok alapján vizsgáló eddigi kutatások azt találták, hogy a pedagógus képesítéssel rendelkezők fele nem pedagógusként helyezkedik el (Galasi, 2002; Galasi–Varga, 2003). Ugyanezek a vizsgálatok azt is bemutatták, hogy pedagóguspályára nagyobb valószínűséggel kerülnek főiskolai, mint egyetemi végzettséggel a pályakezdők.

Ha a pedagógus végzettségűek munkaerő-piaci helyzetét a pedagógus végzettség részletesebb bontása szerint vizsgáljuk, akkor a következőt találjuk (Függelék 8. táblázat). Legmagasabb arányban az óvó-, tanítóképző végzettségűek dolgoznak pedagógus-munkakörben a pedagógus végzettséget szerzettek közül (62%). A tanárképző főiskolai szakokat végzettek 40%-a, az egyetemi szintű pedagógusképzésben végzettek közül a természettudományi szakokat végzettek 37, a bölcsészettudományi karokat végzettek 40%-a dolgozik pedagógus-munkakörben. A nők valamennyi csoportban jóval nagyobb arányban helyezkednek el tanárként, mint a férfiak. A tanárképző főiskolát végzettek között a megfelelő arányok: 29% (férfiak) és 46% (nők); a természettudományi karokon végzettek esetében 35% és 51%; az egyetemi bölcsészszakokat végzettek között 43% és 32%.

A pedagógus végzettségűek munkaerő-piaci státusa ugyanakkor azt mutatja (Függelék 9. táblázat), hogy a pedagógus végzettségűek között az óvó-, tanítóképző főiskolát végzettek magasabb arányban foglalkoztatottak (alkalmazottak vagy vállalkozók), mint a nem pedagógus főiskolát végzettek (Függelék 10. táblázat), és a természettudományi karokon egyetemi szintű pedagógus diplomát szerzettek kivételével a többi pedagógusképzésben részesült csoport foglalkoztatási aránya is a nem pedagógusok foglalkoztatási arányai közelében van. A munkanélküliek aránya – ha ismét az azonos képzési szintű nem pedagógusokkal vetjük össze a pedagógus végzettségűek arányait – alacsonyabb a főiskolát végzett pedagógusok esetében, mint a más szakokon diplomát szerzettek között. Az egyetemi végzettségű pedagógusok közül a bölcsészszakokon végzettek munkanélküliségi aránya alig haladja meg a nem pedagógus végzettségűek munkanélküliségi arányát, a természettudományi karokon végzetteké viszont magasabb (5,9% és 4,9%).

A pedagógus szakokon végzettek jóval nagyobb arányban tanulnak nappali tagozaton, mint a nem pedagógus szakokon végzettek. A legmagasabb arányban a természettudományi és a bölcsészszakokon egyetemi szintű képzésben végzettek tanulnak nappali tagozaton egy évvel a diploma megszerzése után.

Mint láttuk, a pedagógus szakokon végzettek fele nem pedagóguspályán helyezkedik el. A pedagógus-munkakörben és nem pedagógus-munkakörben dolgozók keresetének összevetéséből az látszik, hogy a pedagógus-munkakörben dolgozó óvó-, tanítóképző szakot végzettek keresete az ugyanilyen végzettségű, nem pedagógus-munkakörben dolgozók keresetének 77%-a. A tanárképző főiskolai szakokon és az egyetemi bölcsészettudományi karokon pedagógus végzettséget szerzettek keresetében mutatkozik a legnagyobb különbség attól függően, hogy pedagógus- vagy nem pedagógus-munkakörben helyezkednek-e el. A pedagógus-munkakörben dolgozók a nem pedagógus-munkakörben dolgozók keresetének 67, illetve 68%-át keresik. Ugyanez az arány a természettudományi egyetemi karokon végzettek esetében 71%. Azok, akik nem szereztek pedagógus végzettséget, de pedagógus-munkakörben dolgoznak, ugyancsak kevesebbet keresnek, mint a hasonló végzettségűek nem pedagógus-munkakörben. A főiskolát végzettek esetében az arány 75, az egyetemi végzettségűek esetében 74%. A nem pedagógus-munkakörben elérhető keresetek, az alternatív kereseti lehetőségek azt mérik, hogy az adott (pedagógus) végzettség hogyan értékesül a munkaerőpiacon. A kereseti lehetőségek alapján a pályaelhagyóknak nem kell attól tartaniuk, hogy iskolázási befektetésük kárba veszne. Az alternatív pályakezdő kereseti lehetőségek befolyásolhatják a pedagógus-munkakör választását. Ennek vizsgálatára még visszatérünk.

A kereseti lehetőségek mellett az egyéb munkakörülmények is hatnak a pedagógus-munkakör választására. Ezek egyik fontos eleme a különböző állásokban ledolgozott munkaidő.2 A korábbi vizsgálatok (Galasi–Varga, 2003) azt találták, hogy a pedagógus-munkakörben dolgozók munkaideje, átlagos munkaóráinak száma jóval alacsonyabb, mint a nem pedagógus-munkakörben dolgozóké, ennek következtében a tanári munkakörben dolgozó pedagógus diplomával dolgozók órakeresete magasabb, mint a nem tanári munkakörben dolgozó, pedagógus diplomával nem rendelkezőké. A pedagógus-munkakör választását befolyásolja a pályakezdőknek a munkaidő hosszára vonatkozó preferenciája. Azok, akik kevesebb munkaórát kívánnak dolgozni, nagyobb valószínűséggel választják a pedagógus foglalkozásokat (Galasi–Varga, 2003).

A pedagógus végzettség részletes bontása alapján a munkaidőben mutatkozó különbségekből a következőt látjuk (Függelék 11. táblázat). A pedagógus-munkakörben dolgozó pedagógus végzettségűek közül a tanárképző főiskolán végzetteknek a legalacsonyabb a munkaidejük (62%) a nem pedagógus-munkakörben dolgozó, ugyanolyan végzettségűekhez viszonyítva. Ennél valamivel kisebb a különbség a természettudományi karokon végzettek (68%) és a bölcsészettudományi karokon pedagógus diplomát szerzettek esetében (71%). A legkisebb különbség az óvó-, tanítóképzőn diplomát szerzettek esetében van, a pedagógus-munkakörben dolgozók a nem pedagógus-munkakörben dolgozók munkaidejének 77%-át érték el.

A tanári pályára kerülés esélyének egy korábbi vizsgálata azt mutatta, hogy a tanári pályát nagyobb valószínűséggel választják a főiskolai, mint az egyetemi végzettségűek (Galasi–Varga, 2003). A korábbi elemzést a következőkben kibővítve tanulmányozzuk egy olyan modell segítségével, melyben a pedagógus-munkakörbe kerülés esélyét a pedagógus végzettség szintje és szakiránya, az alternatív kereseti lehetőségek és a munkaidő, valamint egyéb tényezők függvényében vizsgáljuk. Azt becsültem meg tehát, egy logit modell segítségével, hogy hogyan befolyásolják a következő tényezők annak valószínűségét, hogy a pedagógus végzettségű pályakezdő pedagógus-munkakörben dolgozik: a nem pedagógus- és pedagógus-munkakörben elérhető kereset különbsége, a nem pedagógus-munkakörben és pedagógus-munkakörben szükséges munkaidő különbsége, a pedagógus végzettség szintje és szakiránya, valamint a pályakezdő képességei. A pályakezdők képességeit más információk híján két változó segítségével mértem: az érettségi és felvételi között eltelt idő hosszával (abból a feltételezésből kiindulva, hogy a jobb képességűek nagyobb eséllyel kerülnek be hamarabb a felsőoktatási intézményekbe) és a pályakezdő középiskolájának átlagos felvételi arányával (abból a feltételezésből kiindulva, hogy a középiskola választásánál minőségi szelekció történik, valamint hogy a sikeresebb középiskolák jobban felkészítik tanulóikat). A becslések elvégzéséhez szükség volt a pedagógus- és nem pedagógus-munkakörben elérhető kereseteket, valamint a pedagógus- és nem pedagógus-munkakörben megkövetelt munkaidőt illető adatokra. Mivel értelemszerűen csak azok tényleges keresetét (és munkaidejét) tudjuk megfigyelni pedagógus-munkakörben, akik ott dolgoznak, és azokét nem pedagógus-munkakörben, akik nem pedagógusként dolgoznak, a kétféle keresetekre és munkaidőre becsléseket végeztem, és ennek különbségét használtam a számításokhoz. A kereseti becslésekhez két egyenletet futtattam le, egyet a pedagógus-munkakörben dolgozók mintáján, egyet pedig a nem pedagógus-munkakörökben dolgozókén. A kereseti függvény magyarázó változói között – hogy a felsőoktatási intézményenkénti szakirányok (feltételezve, hogy a végzettség különbözőképpen értékesül a munkaerőpiacon szakirányonként és attól függően, hogy az adott végzettséget melyik intézményben szerezte a pályakezdő), a pályakezdő neme, valamint a pályakezdők képességbeli különbségeinek hatása kiszűrhető legyen – az érettségi és felvételi között eltelt idő, a középiskola felvételi aránya szerepelt, valamint az, hogy a pályakezdő végzettségét költségtérítéses képzési formában szerezte-e. A becsült kereseti egyenletek alapján minden pályakezdőnek prediktáltam a nem pedagógus- és pedagógus-munkakörben elérhető keresetét, és ezek különbségét használtam magyarázó változóként a tanári pálya választásának valószínűségét leíró modellben. Hasonló módszert használtam a munkaidő különbségének becsléséhez. Két egyenletet futtattam le a munkaidőre, egyet a pedagógus-munkakörben dolgozók, egyet a nem pedagógus-munkakörben dolgozók mintáján (a magyarázó változók: a pályakezdő neme, szakképesítése, foglalkoztatójának ágazata, beosztottjainak száma, hányadik munkahelyen dolgozik).

A tanári pálya választásának valószínűségét meghatározó becslések eredményét, az együtthatókat és parciális hatásokat a Függelék 12. táblázata mutatja. Az eredményekből kitűnik, hogy a tanári munkakör választásának valószínűségét befolyásolják az alternatív munkaerő-piaci lehetőségek. Minél nagyobb a nem pedagógus-munkakörben és (ugyanazzal a végzettséggel) a pedagógus-munkakörben elérhető bér különbsége, annál kisebb eséllyel dolgozik a pedagógus végzettségű pályakezdő pedagógus-munkakörben. A bérkülönbség 10%-os növekedése esetén a tanári pálya választásának valószínűsége 2,5%-kal csökken. A munkaidő különbségének hatása ugyancsak szignifikáns a tanári pálya választására. Minél nagyobb a nem pedagógus-munkakörben dolgozók és a pedagógus-munkakörben dolgozók munkaidejének különbsége, annál nagyobb valószínűséggel választják a pedagógus végzettségű pályakezdők a tanári pályát. Vagyis valóban érvényesül a tanári pálya választásában a munka és szabadidő (alacsonyabb bér – több szabadidő) közötti átváltás hatása. A parciális hatások azt is mutatják, hogy a pedagógus végzettség szintjének és szakirányának hatása valójában a különböző végzettségűek alternatív kereseti (és munkaidőre vonatkozó) lehetőségeinek hatását tükrözi.

Mindebből arra következtethetünk, hogy a magasabb végzettségű (jobb képességű) pedagógusok közoktatásba vonzására a magasabb végzettségűek kereseti lehetőségeinek javítása adhat módot. A munkaidő emelése valószínűsíthetően ellentétes hatást válthat ki.

Összefoglalás

A tanulmányban áttekintettem a pedagógusképzés iránti kereslet alakulását, a pedagógusképzésre jelentkezés motivációit, valamint a pedagógus végzettségű pályakezdők elhelyezkedési esélyeinek alakulását.

Az eredmények azt mutatták, hogy főiskolai pedagógus szakokra azok a középiskolások jelentkeznek, akik gyengébb képességűek, akik alacsonyabbra értékelik munkához jutásuk valószínűségét és a lehetséges keresetüket középiskolai végzettséggel, mint az egyéb szakokra jelentkezők. Az eredmények azt is megmutatták, hogy bár a főiskolai szintű pedagógus szakokra a férfiak szignifikánsan kisebb valószínűséggel jelentkeznek, mint a nők, a két nem különbsége a pedagógus főiskola választásának valószínűségében nem nagyobb, mint az egyéb főiskolai szakok választásának valószínűségében. A nők kiugróan magas aránya a főiskolai pedagógusképzésre jelentkezők között más hatásokat tükröznek: elsősorban azt, hogy az óvó-, tanító- és tanárképző főiskolások kisebb esélyt látnak arra, hogy középiskolai végzettséggel álláshoz juthatnak, és alacsonyabb keresetekre is számítanak középiskolai végzettséggel.

Egyetemi szintű pedagógus szakokat a férfiak szignifikánsan alacsonyabb valószínűséggel választanak, mint a nők. Az ezekre a szakokra jelentkezők viszont nem különböznek képességeiket tekintve a más egyetemi szakokra jelentkezőktől. Az egyetemi szintű pedagógusképzés választásában tehát nincs szerepük a képességbeli különbségeknek. Azok jelentkeznek egyetemi szintű pedagógusképzésre, akik alacsonyabb kereseti hozam esetén is a továbbtanulást választják. A bölcsészettudományi karokra jelentkező továbbtanulók választásukat valószínűleg egy hosszabb „tanulási program” egyik elemének tekintik, mivel szignifikánsan nagyobb esélyt látnak arra, hogy az előírt tanulmányi időn túl is nappali tagozaton fognak tanulni.

A pályakezdő pedagógus diplomával rendelkezők (az óvó-, tanítóképző főiskolát végzettek kivételével) több mint 60%-a nem pedagógus-munkakörökben helyezkedik el. A nemek szerinti különbségek azt mutatták, hogy a pályakezdő pedagógus diplomával rendelkező férfiak ennél is kisebb arányban választják a tanári pályát. A főiskolai végzettségű pedagógusok nagyobb valószínűséggel helyezkednek el tanári pályán, mint az egyetemi végzettségűek. Az eredmények alapján tehát úgy látjuk, hogy valóban megindultak azok a szelekciós mechanizmusok, melyek a kevésbé jó képességűeket vonzzák a tanári pályára. A szelekció két lépésben történik: először a továbbtanuláskor, amikor a rosszabb képességűek inkább a főiskolai szintű pedagógusképzést választják, majd a munkába lépéskor, amikor az egyetemi végzettségű (képességeik átlagát tekintve a többi egyetemi végzettségű pályakezdővel megegyező) pedagógusok kisebb eséllyel helyezkednek el pedagógus-munkakörben (miközben a főiskolai végzettségűek pedagóguspályára lépésének valószínűsége nagyobb).

A tanári pálya valószínűségének meghatározóit vizsgálva azt találtuk, hogy a pedagógus végzettség szintjének és irányának nincs elkülöníthető hatása a pedagóguspályára lépés valószínűségére. Két tényező hatása mutatkozott meghatározónak: a nem pedagógus/pedagógus-munkakörben elérhető keresetek különbsége és a nem pedagógus/pedagógus-munkakörhöz szükséges munkaidő különbsége. Az tehát, hogy például az óvó- és tanítóképző főiskolát végzettek nagyobb arányban helyezkednek el pedagógus-munkakörben, nem a képzés szintjének és irányának következménye, hanem annak, hogy ez a csoport kisebb kereseti nyereséget könyvelhet el, ha nem pedagógus-munkakörben helyezkedik el. A képzettebb csoportok pedig azért helyezkednek el nagyobb valószínűséggel nem tanári pályán, mert alternatív kereseti lehetőségeik jobbak, ezért ezeknek a csoportoknak a pedagóguspályára vonzásához a kereseti lehetőségek tartós javítására van szükség. Az eredmények azt is megmutatták, hogy a pedagóguspályára lépés valószínűségét a pedagógus-munkakörökben megkövetelt alacsonyabb munkaidő is jelentősen befolyásolja.

A tanulmány elkészítését az Országos Közoktatási Intézet „Hatékonysági problémák a közoktatásban” című kutatása támogatta.

Irodalom

Chevalier, A. – O. Dolton – S. McIntosh (2002): Recruiting and Retaining Teachers in the UK: An Analysis of Graduate Occupation Choice. From the 1960s to the 1990s. Centre for the Economics of Education. London School of Economics and Political Science.

Court, G. M. – B. Reilly – M. Williams (1995): Teachers: Recruitment and the Labour Market. Institute for Employment Studies Report. 292. University of Sussex.

Dolton, P. (1990): The Economics of UK Teacher Supply the Graduate’s Decision. Economic Journal 100. 91–104.

Galasi Péter (2002): Pedagógusdiplomával rendelkező pályakezdők munkaerő-piaci helyzete. Kézirat. Országos Közoktatási Intézet Kutatási Központ.

Galasi Péter – Varga Júlia (2003): Eredményes tanárok toborzása, képzése és megtartása a tanári pályán. Munkaerőpiaci helyzet. Háttértanulmány. OM–OECD.

Neuwirth Gábor (2001): A 12. osztályok létszáma, jelentkezők és felvettek. 1991–2000. Teljes adatbázis. Kézirat. Országos Közoktatási Intézet.

Szép Zsófia (2003): A pedagógusok foglalkozási jellemzői. Országos Közoktatási Intézet Kutatási Központ.

Varga Júlia (2001): A kereseti várakozások hatása az érettségizők továbbtanulási döntésére. Közgazdasági Szemle, 7–8. szám. 615–640.

Zabalza, A. – P. Turnbull – G. Williams (1979): The Economics of Teacher Supply. Cambridge, Cambridge University Press.

Függelék

 

1. táblázat • A pedagógus szakokra és egyéb szakokra jelentkezők becslése a 30 éves középiskolai tanárok átlagos keresetéről a továbbtanulás szakiránya és szintje szerint
  Becsült kereset
(ezer Ft)
Becsült kereset eltérése a ténylegestől (%)
Óvó-, tanítóképzőbe jelentkezők 52,9 –10,1
Tanárképző főiskolai képzésre jelentkezők 53,3 –9,4
Egyetemi természettudományi karokra pedagógusképzésre jelentkezők 59,5 1,3
Egyetemi bölcsészettudományi karokra pedagógusképzésre jelentkezők 57,4 –2,7
Egyéb főiskolai képzésre jelentkezők 57,4 –2,8
Egyéb egyetemi képzésre jelentkezők 60,0 2,0

 

2. táblázat • A pedagógus szakokra és egyéb szakokra jelentkezők kereseti várakozásai érettségivel (ezer Ft)
  Pályakezdőként 30 évesen 40 évesen
Nők
Óvó-, tanítóképzőbe jelentkezők 32,7 42,7 47,4
Tanárképző főiskolai képzésre jelentkezők 36,7 50,5 56,9
Egyetemi természettudományi karokra pedagógusképzésre jelentkezők 35,5 49,1 55,0
Egyetemi bölcsészettudományi karokra pedagógusképzésre jelentkezők 39,5 52,8 60,8
Egyéb főiskolai képzésre jelentkezők 39,7 53,4 61,0
Egyéb egyetemi képzésre jelentkezők 41,6 56,0 63,8
Férfiak
Óvó-, tanítóképzőbe jelentkezők
Tanárképző főiskolai képzésre jelentkezők 44,6 56,7 65,4
Egyetemi természettudományi karokra pedagógusképzésre jelentkezők 42,8 58,4 67,3
Egyetemi bölcsészettudományi karokra pedagógusképzésre jelentkezők 46,4 66,7 78,0
Egyéb főiskolai képzésre jelentkezők 51,5 77,2 89,9
Egyéb egyetemi képzésre jelentkezők 52,5 75,2 91,4
Együtt
Óvó-, tanítóképzőbe jelentkezők 32,7 42,7 47,4
Tanárképző főiskolai képzésre jelentkezők 38,2 51,7 58,5
Egyetemi természettudományi karokra pedagógusképzésre jelentkezők 38,7 53,3 63,8
Egyetemi bölcsészettudományi karokra pedagógusképzésre jelentkezők 40,7 55,3 63,8
Egyéb főiskolai képzésre jelentkezők 44,6 62,7 72,6
Egyéb egyetemi képzésre jelentkezők 47,0 65,6 78,0

 

3. táblázat • A pedagógus szakokra és egyéb szakokra jelentkezők kereseti várakozásai diplomával (ezer Ft)
  Pályakezdőként 30 évesen 40 évesen
Nők
Óvó-, tanítóképzőbe jelentkezők 51,0 63,6 73,4
Tanárképző főiskolai képzésre jelentkezők 67,3 92,4 113,1
Egyetemi természettudományi karokra pedagógusképzésre jelentkezők 62,4 87,5 109,5
Egyetemi bölcsészettudományi karokra pedagógusképzésre jelentkezők 71,6 98,5 123,0
Egyéb főiskolai képzésre jelentkezők 74,5 96,7 116,5
Egyéb egyetemi képzésre jelentkezők 83,8 117,7 148,9
Férfiak
Óvó-, tanítóképzőbe jelentkezők
Tanárképző főiskolai képzésre jelentkezők 84,2 104,7 128,7
Egyetemi természettudományi karokra pedagógusképzésre jelentkezők 82,8 111,8 155,1
Egyetemi bölcsészettudományi karokra pedagógusképzésre jelentkezők 88,8 129,2 180,7
Egyéb főiskolai képzésre jelentkezők 99,3 132,4 168,2
Egyéb egyetemi képzésre jelentkezők 118,9 168,2 252,8
Együtt
Óvó-, tanítóképzőbe jelentkezők 51,0 63,6 73,0
Tanárképző főiskolai képzésre jelentkezők 70,6 94,8 116,1
Egyetemi természettudományi karokra pedagógusképzésre jelentkezők 71,3 98,2 129,3
Egyetemi bölcsészettudományi karokra pedagógusképzésre jelentkezők 74,5 103,8 133,0
Egyéb főiskolai képzésre jelentkezők 85,2 111,4 137,9
Egyéb egyetemi képzésre jelentkezők 101,7 143,9 203,1

 

4. táblázat • A pedagógus szakokra és egyéb szakokra jelentkezők becslése megfelelő álláshoz jutásuk valószínűségéről érettségivel, illetve diplomával
  Érettségivel Diplomával Különbség
Nők
Óvó-, tanítóképzőbe jelentkezők 42,4 54,0 11,4
Tanárképző főiskolai képzésre jelentkezők 46,0 59,3 13,3
Egyetemi természettudományi karokra pedagógusképzésre jelentkezők 42,3 61,8 19,5
Egyetemi bölcsészettudományi karokra pedagógusképzésre jelentkezők 49,1 63,5 14,4
Egyéb főiskolai képzésre jelentkezők 48,3 63,1 14,8
Egyéb egyetemi képzésre jelentkezők 50,9 68,0 17,1
Férfiak
Óvó-, tanítóképzőbe jelentkezők      
Tanárképző főiskolai képzésre jelentkezők 56,6 64,4 7,8
Egyetemi természettudományi karokra pedagógusképzésre jelentkezők 46,1 64,4 18,3
Egyetemi bölcsészettudományi karokra pedagógusképzésre jelentkezők 52,7 59,3 6,6
Egyéb főiskolai képzésre jelentkezők 54,3 67,4 13,1
Egyéb egyetemi képzésre jelentkezők 54,6 73,6 19,0
Együtt
Óvó-, tanítóképzőbe jelentkezők 42,4 54,0 11,4
Tanárképző főiskolai képzésre jelentkezők 48,2 60,3 12,1
Egyetemi természettudományi karokra pedagógusképzésre jelentkezők 44,0 63,0 19,0
Egyetemi bölcsészettudományi karokra pedagógusképzésre jelentkezők 49,9 62,7 12,8
Egyéb főiskolai képzésre jelentkezők 50,8 65,3 14,5
Egyéb egyetemi képzésre jelentkezők 52,3 70,7 18,4

 

5. táblázat • A pedagógus szakokra és egyéb szakokra továbbtanulásra jelentkezők hozott pontszáma és a hozott pontszám az előző évi felvételi ponthatár %-ában
  Hozott pontszám Hozott pontszám az előző évi bekerülési ponthatár %-ában
Óvó-, tanítóképzőbe jelentkezők 41 47,1
Tanárképző főiskolai képzésre jelentkezők 45 48,5
Egyetemi természettudományi karokra pedagógusképzésre jelentkezők 51 54,5
Egyetemi bölcsészettudományi karokra pedagógusképzésre jelentkezők 53 56,2
Egyéb főiskolai képzésre jelentkezők 45 49,3
Egyéb egyetemi képzésre jelentkezők 53 55,7

 

6. táblázat • A pedagógusképzés választásának meghatározói
  Pedagógusképzés, főiskola Pedagógusképzés, egyetem Egyéb főiskola
Együttható Marginális hatás Együttható Marginális hatás Együttható Marginális hatás
Multinomiális logit becslés, zárójelben a robusztus standard hibák alapján számított z-értékek.
* 10%-os szinten szignifikáns; ** 5%-os szinten szignifikáns; *** 1%-os szinten szignifikáns
Referenciakategória (függő változó): nem pedagógusképzést nyújtó egyetemi szakok választása.
Referenciakategória (magyarázó változók): nő; nem pedagógus szakra egyetemre jelentkezik; 4 osztályos gimnázium; város, község; apa középfokúnál alacsonyabb végzettségű; anya középfokúnál alacsonyabb végzettségű; 1 főre jutó családi jövedelem kevesebb, mint 31 ezer Ft.
Férfi –1,763 (–5,54)*** –0,053 (–4,45)*** –1,088 (–5,10)*** –0,072 (–3,85)*** –0,526 (–3,49)*** –0,051 (–1,53)
Életkeresetihozam-várakozás –0,427 (–4,22)*** –0,009 (–2,68)*** –0,385 (–5,11)*** –0,022 (–3,33)*** –0,304 (–5,03)*** –0,050 (–3,83)***
Álláshoz jutás becsült valószínűsége érettségivel –0,036 (–2,92)*** –0,001 (–2,91)*** –0,004 (–0,62) –0,00004 (–0,06) –0,005 (–1,14) –0,0004 (–0,44)
Álláshoz jutás becsült valószínűsége diplomával –0,007 (–1,30) –0,0002 (–1,03) –0,008 (–1,86)* –0,001 (–1,65) –0,002 (–0,75) –0,0001 (–0,14)
Hozott pontszám –0,149 (–8,82)*** –0,003 (–5,26)*** –0,047 (–3,62)*** 0,001 (1,25) –0,121 (–12,46)*** –0,025 (–11,55)***
Iskolatípus
8 osztályos gimnázium –0,337 (–0,59) –0,006 (–0,33) –0,154 (–0,51) 0,002 (0,07) –0,375 (–1,33) –0,077 (–1,27)
6 osztályos gimnázium –0,516 (–0,80) –0,009 (–0,47) –0,246 (–0,81) 0,001 (0,04) –0,581 (–2,08)** –0,118 (–2,03)**
Szakközépiskola –0,105 (–0,37) –0,011 (–1,30) –0,865 (–3,36)*** –0,101 (–5,68)*** 0,674 (4,24)*** –0,007 (5,84)***
Szülők iskolai végzettsége
Apa középfokú végzettségű 0,217 (0,67) 0,007 (0,62) 0,159 (0,62) 0,014 (0,59) 0,016 (0,09) –0,007 (–0,17)
Apa felsőfokú végzettségű 0,266 (0,70) 0,014 (0,95) –0,022 (–0,07) 0,005 (0,21) –0,196 (–0,94) –0,051 (–1,11)
Anya középfokú végzettségű –0,177 (–0,50) –0,002 (–0,21) –0,242 (–0,83) –0,014 (–0,55) –0,197 (–0,95) –0,034 (–0,77)
Anya felsőfokú végzettségű –0,655 (–1,58) –0,013 (–0,99) –0,256 (–0,80) 0,004 (0,15) –0,603 (–2,58)*** –0,123 (–2,51)**
Településtípus
Budapest –0,351 (–0,87) –0,013 (–1,04) –0,036 (–0,13) –0,005 (–0,20) 0,060 (0,29) 0,022 (0,46)
Megyei jogú város 0,091 (0,31) 0,001 (0,09) 0,173 (0,76) 0,011 (0,55) 0,113 (0,66) 0,018 (0,48)
1 főre jutó családi jövedelem
31–60 ezer Ft/fő 0,529 (1,73)* 0,018 (1,38) –0,060 (–0,25) –0,017 (–0,88) 0,213 (1,21) 0,045 (1,14)
61–100 ezer Ft/fő 0,294 (0,79) 0,011 (0,74) –0,300 (–1,03) –0,031 (–1,43) 0,098 (0,49) 0,031 (0,67)
100 ezer Ft/fő felett –1,196 (–1,11) –0,024 (1,36) –0,472 (–0,91) –0,019 (–0,45) –0,549 (–1,51) –0,098 (–1,27)
Jelentkezik költségtérítéses képzésre is 0,288 (0,89) 0,011 (0,86) –1,076 (–3,00)*** –0,087 (–4,81)*** 0,227 (1,22) 0,088 (2,08)**
Konstans 10,163 (9,26)***     4,878 (5,65)***     8,236 (12,62)***    
Esetszám 1477                      
Log likelihood –1357,2                      
LR χ2 (54) 683,2                      
Prob > χ2 0,0000                      
Pszeudo R2 0,2011                      

 

7. táblázat • A szakválasztás hatása a továbbtanulók becslésére a 26 éves kori nappali tagozaton folytatott tanulmányok valószínűségéről
  Együttható
OLS becslés, zárójelben a robusztus standard hibák alapján számított t-értékek.
Függő változó: (log) annak százalékos valószínűsége, hogy 26 éves korában még nappali tagozaton tanul.
* 10%-os szinten szignifikáns; ** 5%-os szinten szignifikáns; *** 1%-os szinten szignifikáns
Referenciakategória: nő; nem pedagógus szakra, főiskolára jelentkezik; város, község; apa középfokúnál alacsonyabb végzettségű; anya középfokúnál alacsonyabb végzettségű; 1 főre jutó családi jövedelem kevesebb, mint 31 ezer Ft.
Férfi –0,614 (–1,73)**
Óvó-, tanítóképző főiskolára jelentkezik –0,167 (–1,66)**
Tanárképző főiskolára jelentkezik 0,770 (0,96)
Pedagógusképzésre jelentkezik egyetemi bölcsészettudományi karra 0,340 (6,23)***
Pedagógusképzésre jelentkezik egyetemi természettudományi karra 0,138 (1,55)
Egyéb egyetemi szakra jelentkezik 0,144 (3,74)***
Településtípus
Budapest 0,006 (0,14)
Megyei jogú város 0,034 (0,83)
Szülők iskolai végzettsége
Apa középfokú végzettségű 0,069 (1,53)
Apa felsőfokú végzettségű 0,013 (2,50)***
Anya középfokú végzettségű 0,001 (0,23)
Anya felsőfokú végzettségű 0,023 (0,42)
1 főre jutó családi jövedelem
31–60 ezer Ft –0,040 (–1,00)
61–100 ezer Ft –0,021 (–0,40)
100 ezer Ft felett 0,061 (0,08)
Konstans 3,591 (71,65)***
Esetszám 2389
F 5,64
Prob>F 0,00
R2 0,28

 

8. táblázat • Az 1999-ben felsőoktatásban végzettek közül 2000-ben szakképzett pedagógusként dolgozik a végzettség szintje/iránya szerint nemenként
  Férfi Együtt
Óvó-, tanítóképző főiskola 63,6 45,9 62,3
Tanárképző főiskola 45,9 28,8 40,2
Egyetemi természettudományi karokon pedagógus végzettséget szerzett 50,5 34,8 37,3
Egyetemi bölcsészettudományi karokon pedagógus végzettséget szerzett 42,8 31,6 39,8
Egyéb egyetemi karokon pedagógus végzettséget szerzett 20,9 23,8 22,3
Egyéb főiskolai végzettség 4,3 0,89 2,7
Egyéb egyetemi végzettség 1,8 2,26 1,8

 

9. táblázat • Az 1999-ben felsőoktatásban végzettek munkaerő-piaci státusa 2000-ben a végzettség szintje/iránya szerint
  Alkalmazott Vállalkozó Munkanélküli Nappali tagozatontanul Nappali tagozaton tanul és dolgozik Egyéb Együtt
Óvó-, tanítóképző főiskola 79,8 1,6 6,8 2,2 4,4 5,2 100
Tanárképző főiskola 68,5 4,0 7,0 7,6 7,6 5,1 100
Egyetemi természettudományi karokon pedagógus végzettséget szerzett 59,3 2,4 5,9 18,6 9,6 4,2 100
Egyetemi bölcsészettudományi karokon pedagógus végzettséget szerzett 68,5 5,5 5,1 10,8 8,6 1,5 100
Egyéb egyetemi karokon pedagógus végzettséget szerzett 68,0 4,0 1,3 13,3 6,7 6,7 100
Egyéb főiskolai végzettségű 72,5 2,2 7,7 7,8 4,3 5,5 100
Egyéb egyetemi végzettségű 72,0 3,8 4,9 10,3 4,5 4,5 100

 

10. táblázat • A szakképzett pedagógusként és a nem pedagógusként dolgozók havi nettó átlagkeresete a végzettség szintje/iránya szerint
  Pedagógusként dolgozik Nem pedagógusként dolgozik Pedagógusként dolgozók keresete a nem pedagógusként dolgozók keresetének arányában (%)
Óvó-, tanítóképző főiskola 36,1 48,8 73,9
Tanárképző főiskola 36,8 65,4 56,2
Egyetemi természettudományi karokon pedagógus végzettséget szerzett 42,6 70,0 60,0
Egyetemi bölcsészettudományi karokon pedagógus végzettséget szerzett 42,0 66,7 62,9
Egyéb egyetemi karokon pedagógus végzettséget szerzett 42,6 74,9 56,8
Egyéb főiskolai végzettség 40,6 66,3 61,2
Egyéb egyetemi végzettség 58,4 81,8 71,3

 

11. táblázat • A pedagógusként és a nem pedagógusként dolgozók munkaideje a végzettség szintje/iránya szerint
  Pedagógusként dolgozik Nem pedagógusként dolgozik  
Óvó-, tanítóképző főiskola 109 141 77,3
Tanárképző főiskola 103 154 66,8
Egyetemi természettudományi karokon pedagógus végzettséget szerzett 109 153 71,2
Egyetemi bölcsészettudományi karokon pedagógus végzettséget szerzett 98 144 68,0
Egyéb egyetemi karokon pedagógus végzettséget szerzett 104 150 69,3
Egyéb főiskolai végzettség 121 161 75,1
Egyéb egyetemi végzettség 122 165 73,9

 

12. táblázat • A pedagógus-munkakör választásának meghatározói
  Együttható Marginális hatás
Logit regresszió, zárójelben a robusztus standard hibák alapján számított z-értékek.
Függő változó: pedagógus-munkakörben dolgozik (1), nem pedagógus-munkakörben helyezkedik el (0).
* 10%-os szinten szignifikáns; ** 5%-os szinten szignifikáns; *** 1%-os szinten szignifikáns
Referenciakategória: tanárképző főiskolai oklevél.
Nem pedagógus /pedagógus-munkakörben elérhető bér különbsége –1,464 (–2,51)** –,025 (–2,79)***
Nem pedagógus /pedagógus-munkakörbeni munkaidő különbsége 0,020 (4,57)*** ,0003 (2,90)***
Óvó-, tanítóképző főiskolai oklevél 1,148 (1,97)** ,032 (1,26)
Egyetemi, bölcsész pedagógus oklevél 0,802 (0,77) ,020 (0,56)
Egyetemi természettudományi karon szerzett oklevél 3,051 (2,10)** ,253 (0,90)
Egyéb egyetemi karon szerzett oklevél 2,050 (1,38) ,102 (0,65)
Érettségi és felvételi között eltelt idő 0,127 (0,49) ,002 (0,46)
Középiskolájának átlagos felvételi aránya 0,002 (0,21) ,00001 (0,21)
Konstans –1,959 (–2,82)***    
Esetszám 420      
Wald χ2 (8) 48,53      
Prob > χ2 0,0000      
Pszeudo R2 0,27      
Log pseudo-likelihood –58,54      

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.