2020. május 25., hétfő , Orbán

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Az oktatás társadalmi-gazdasági környezete >> Hatékonysági problémák a közoktatásban, 2005

A közoktatásban foglalkoztatottak összetételének és keresetének változása, 1996–2004

2009. június 17.

Varga Júlia

A közoktatásban foglalkoztatottak összetételének és keresetének változása, 1996–2004

A tanárok minősége minden eddigi empirikus vizsgálat szerint az egyik legfontosabb tényező a tanulói teljesítmények meghatározói közül (Rivkin–Hanushek–Kain, 2000; Darling-Hammond, 1999). A jó képességű, megfelelően képzett tanárok közoktatásba való vonzása és ott tartása a fejlett országok egy részében is egyre nagyobb nehézségekbe ütközik, mivel a tanári pálya relatív kereseti helyzete romlott az elmúlt 20-30 évben. A pozícióvesztés azonban sokkal kisebb mértékű volt ezekben az országokban (Lakdawalla, 2001), mint Magyarországon az átalakulást követő első tizenhárom évben, lassabban következett be, és nem különbözött olyan jelentős mértékben a tanárok egyes csoportjai számára, mint nálunk.

A tanulmány a közoktatásban foglalkoztatottak összetételének és keresetének 1992–2004 közötti változását vizsgálva bemutatja, hogyan változott az oktatásban foglalkoztatottak kereseti helyzete 1992 és 2002 között, majd 2004-ig, az alapbéremelést követően. Áttekinti, hogy a közoktatásban foglalkoztatottak összetételének változása hogyan befolyásolta a közoktatási szektor relatív kereseti pozícióját, és a közoktatási szektor kereseti helyzetének változása hogyan hatott a pedagógusok összetételének alakulására: milyen csoportok hagyták el a közoktatást, és kik maradtak.

Az elemzés az Országos Foglalkoztatási Szolgálat (ÁFSZ) által gyűjtött „Az egyéni bérek (illetmények) és keresetek adatszolgáltatás” (Bértarifa-felvétel) adatainak felhasználásával készült. A felvételt 1992 óta minden év májusában megismétlik. Az adatgyűjtés a költségvetési intézményekben foglalkoztatottakról teljes körű a helyi költségvetési intézményekben, a központi költségvetési intézményekben pedig 9%-os reprezentatív minta segítségével történik az adatszolgáltatás. A tanulmányban az 1999., 2000., 2001., valamint a 2003. és 2004. évekre teljes mintát használtam, a korábbi évekre pedig a teljes mintából vett reprezentatív minta adatait.

Először áttekintjük, hogy milyen változások jellemezték 1992 és 2004 között a közoktatási szektorban foglalkoztatottak foglalkozási csoportok, iskolai végzettség és nemek szerinti összetételét, majd azt, hogy a közoktatási szektor egészének relatív kereseti pozíciójának változása mennyiben magyarázható a foglalkoztatottak összetételének, és mennyiben az iskolázottság hozamának változásával. A tanulmány második része a pedagógusok összetételének és a különböző pedagóguscsoportok relatív kereseti pozíciójának összefüggését vizsgálja.

A közoktatásban foglalkoztatottak összetételének változása

Az oktatási szektorban foglalkoztatottak száma az 1990-es évek elején megfigyelhető növekedést követően 1993 és 1997 között több mint 10 százalékponttal csökkent, majd 1997 után – a 2001-es kismértékű csökkenéstől eltekintve – 2003-ig ismét nőtt (Függelék 1. táblázat). Az 1. ábrán látjuk, hogy 1995-ig az oktatási szektorban foglalkoztatottak aránya a létszámcsökkenés ellenére – a foglalkoztatottság szűkülése következtében – még növekedett is, 1997-től pedig – a foglalkoztatottság változásának megfelelően – kisebb hullámzással állandó volt.

1. ábra • Az oktatási szektorban foglalkoztatottak száma (ezer fő) és aránya, 1992–2003 (%)

Ha megnézzük, hogy az elmúlt 10 év néhány kitüntetett pontján a különböző foglalkozási csoportok1 milyen arányban voltak képviselve a közoktatásban, akkor azt látjuk, hogy az 1990-es évek elején a pedagógusokon kívüli foglalkozási csoportok aránya növekedett, vagyis a létszámemelkedés elsősorban a nem pedagógus-munkakörben foglalkoztatottak számának növekedéséből adódott. Az egyéb foglalkozási csoportok arányának emelkedése főként az oktatási intézmények számának növekedésével függött össze. 1992 és 1995 között az oktatási szektorban foglalkoztatottak között 2-ről 7%-ra nőtt a vezetői munkakörökben dolgozók, nőtt a pedagógus foglalkozásokon kívüli, felsőfokú végzettséget igénylő foglalkozásokban dolgozók, az irodai és a szolgáltató munkakörökben dolgozók aránya, miközben a pedagógus-munkakörökben dolgozók aránya 13 százalékponttal csökkent. Ezt követően állandósult a foglalkozási csoportok szerinti megoszlás, 2004-ig csak néhány százalékpontnyi elmozdulás volt megfigyelhető az egyes foglalkozási csoportok között.

A pedagógus-munkakörökben foglalkoztatottak aránya az 1990-es évek elején megfigyelhető több mint 70%-kal szemben 60% alá csökkent, a szakképzett pedagógusok aránya pedig csak alig valamivel volt több, mint 50% az 1990-es évek második felében. 2001 után ismét növekedni kezdett a pedagógus-munkakörökben foglalkoztatottak aránya (2. ábra, Függelék 2. táblázat).

2. ábra • A közoktatásban foglalkoztatottak foglalkozási csoportok szerinti összetétele, 1992–2004

Az oktatási szektorban foglalkoztatottak iskolai végzettség szerinti összetételének változása is az előbb elmondottakat mutatja (Függelék 3. táblázat). 1992 és 1996 között növekedett a középiskolánál alacsonyabb végzettségű foglalkoztatottak aránya a közoktatásban, miközben a felsőfokú végzettségű foglalkoztatottak aránya kis mértékben csökkent, annak nyomán, hogy – az intézmények számának növekedésével – nőtt a szolgáltató munkakörökben foglalkoztatottak aránya. 1996-tól kezdődően viszont nőni kezdett a felsőfokú végzettségűek aránya az oktatásban foglalkoztatottak között, és 2004-re már elérte a 66%-ot. Az oktatásban dolgozók – a pedagógusok magas aránya miatt – értelemszerűen jóval iskolázottabbak, mint a nemzetgazdaság egészében foglalkoztatottak. Az átalakulás során, az 1990-es évek elejétől kezdve viszont a nemzetgazdaság egészében nőtt a magasabb iskolázottságú foglalkoztatottak aránya, nemcsak a felsőfokú, hanem a középiskolai végzettségűeké is, miközben a közoktatásban a középiskolai végzettségű foglalkoztatottak aránya csökkent.

A foglalkoztatottak nemek szerinti megoszlásában folytatódtak a korábbi tendenciák. Az elmúlt 10 évben tovább nőtt a közoktatásban foglalkoztatott nők aránya (Függelék 4. táblázat), 2001-re már elérte a 82%-ot.

A közoktatási foglalkoztatás tehát nem írható le egyszerűen a tanárok foglalkoztatásaként az 1990-es években, és az ágazat egészének helyzete sem azonosítható a tanárok helyzetével, mivel a foglalkoztatottakon belül csaknem felerészben egyéb foglalkozási csoportokhoz tartozók képviseltetik magukat.

A közoktatásban foglalkoztatottak kereseti pozíciójának változása

A közoktatásban dolgozók átlagkeresete 1992-ben 8%-kal maradt el a nemzetgazdasági átlagkeresettől. Az alapfokú oktatásban dolgozók átlagkeresete 15%-kal volt kisebb a nemzetgazdasági átlagnál, a középfokú oktatásban dolgozók keresete viszont annál 15%-kal magasabb volt (Függelék 5., 6. táblázat és 3. ábra). 1992 és 1996 között a közoktatás egészének relatív kereseti pozíciója 10 százalékponttal romlott; a középfokú oktatásban dolgozóké 21 százalékponttal, az alapfokú oktatásban dolgozóké 7 százalékponttal. Az ezt követő években egy-egy évben, így 1997-ben, 1999-ben egy-két százalékponttal javult az oktatásban dolgozók relatív kereseti helyzete, majd 2001-ben elérte a legalacsonyabb szintet, a nemzetgazdasági átlagos keresetek 80%-a alá süllyedt. A 2002-es alapbéremelés hatására 2003-ban a közoktatásban dolgozók átlagkeresete a nemzetgazdasági átlag fölé emelkedett, a közoktatás egészében 8, ezen belül az alapfokú oktatásban 5, a középfokú oktatásban pedig csaknem 30 százalékkal voltak magasabbak az átlagkeresetek a nemzetgazdasági átlagnál. 2004-re ez az előny már mérséklődött, a középfokú oktatásban dolgozók relatív kereseti helyzete nagyjából az 1989-es szintnek megfelelően alakult, az alapfokú oktatásban dolgozók relatív kereseti helyzete viszont kedvezőbbé vált, mint 1989 óta bármikor.

3. ábra • A közoktatás egészében és az alapfokú és középfokú oktatásban foglalkoztatottak bruttó átlagkeresete a nemzetgazdasági átlag %-ában, 1989–2004

Ha összehasonlítjuk a reálkereset indexének alakulását a nemzetgazdaság egészében és a közoktatásban (4. ábra), akkor látjuk, hogy 1995-ig a reálkeresetek a nemzetgazdaság egészében is csökkentek, de a csökkenés mértéke a közoktatás esetében jóval nagyobb volt, mint a nemzetgazdasági átlag. 1997 után egy-egy évben (1997-ben, 1999-ben) a különböző bérkorrekciók eredményeként a reálkeresetek közoktatási növekedése még meg is haladta a nemzetgazdasági átlagot, de ez a növekedés sem tudta megakadályozni a közoktatás relatív kereseti pozíciójának további romlását a 2000-es évek elejére. A két utolsó vizsgált évben a reálkeresetek növekedése a közoktatásban – a költségvetési szektor egészéhez hasonlóan – jóval magasabb volt, mint a nemzetgazdasági átlag.

4. ábra • A reálkereset indexe a nemzetgazdaságban és a közoktatásban, 1992–2003

Az összes foglalkoztatott keresetének összehasonlítása a közoktatásban és a nemzetgazdaság egészében ugyanakkor nem veszi figyelembe a közoktatás és a nemzetgazdaság egészének igen eltérő foglalkoztatási szerkezetét. Láttuk, hogy a közoktatási foglalkoztatás jelentősen különbözik a nemzetgazdaság egészétől a foglalkoztatottak iskolázottságát, nemét tekintve.

A közoktatási ágazatban dolgozók relatív pozíciójának változása több tényezőtől függ: (1) a foglalkoztatottaknak a nemzetgazdaság egésze és a közoktatás közötti iskolázottságbeli különbségének változásától, (2) az összes foglalkoztatott iskolázottság szerinti kereseti különbségének változásától, (3) az iskolázottság nemzetgazdasági és közoktatási hozama különbségének változásától, valamint (4) az összes foglalkoztatott iskolázottság szerinti megoszlásának változásától. (A felsoroltak mellett még számos más tényező is befolyásolhatja a közoktatás relatív helyzetét, például a foglalkoztatottak nemek szerinti megoszlása és változása, de ezek vizsgálatától most eltekintünk.)

Az egyes tényezők önálló hatását az átlagkeresetek különbségének változására dekompozíciós modell segítségével különíthetjük el. (A dekompozíció leírását a függelék közli.) A dekompozíció során az 1996 és 2001 közötti időszakot vizsgáltam, mivel arra a kérdésre kerestem választ, hogy mely tényezők játszottak szerepet a közoktatás további relatív pozícióvesztésében az 1990-es évek második felében. Hasonló dekompozíciós modell alkalmazásával korábbi vizsgálatok (Kézdi, 1998) azt találták az 1986 és 1996 közötti időszakra vonatkozóan, hogy a versenyszektor és a közoktatás közötti kereseti különbség változása, a közoktatás relatív helyzetének 16 százalékpontnyi romlása teljes egészében az iskolázottság közoktatáson belüli hozamának romlásához köthető.

Az 1996 és 2001 közötti időszakban tovább romlott a közoktatás relatív kereseti pozíciója: a közoktatási átlagkeresetek nemzetgazdasági átlagkeresetektől való elmaradása az 1996-os nemzetgazdasági átlagos reálkeresetek arányában csaknem 8 százalékponttal nőtt.

A dekompozíció eredményei azt mutatják, hogy a változás oka ebben az időszakban is elsősorban az volt, hogy tovább nőtt a különbség az iskolázottság átlagos hozama és a közoktatásban elérhető hozama között (Függelék 8. táblázat). Minden egyebet változatlannak tekintve az oktatási átlagkereseteknek a nemzetgazdasági átlagkeresetektől való elmaradását ez önmagában több mint 10 százalékponttal növelte volna 1996 és 2001 között. A különbség növekedését azonban két tényező bizonyos mértékben ellensúlyozta: egyrészt – kisebb részben – a foglalkoztatottaknak a nemzetgazdaság egésze és a közoktatás közötti iskolázottságbeli különbségének változása, az, hogy a közoktatásban gyorsabban nőtt a felsőfokú végzettségűek aránya; másrészt az iskolázottság szerinti kereseti különbségek változása a nemzetgazdaság egészében, a magasabb iskolázottság hozamának további növekedése.

A pedagógusok relatív kereseti pozíciójának változása

A közoktatás kereseti pozíciójának a nemzetgazdasági átlagtól való elmaradása is, és romlása is tehát elsősorban az iskolázottság nemzetgazdasági és közoktatási hozamának különbségére vezethető vissza, nemcsak az 1992 és 1996 közötti időszakban, de 1996 és 2001 között is. A kereseti elmaradás a legiskolázottabb csoport – vagyis a pedagógusok – esetében volt a legnagyobb a hasonló iskolázottságúak nemzetgazdasági átlagos keresetéhez képest. Az 5. ábrán nyomon követhető, hogy miként változott a közoktatásban foglalkoztatott szakképzett pedagógusok bruttó átlagkeresetének a felsőfokú végzettségűek nemzetgazdasági átlagkeresetétől való elmaradása.

5. ábra • Az alap- és középfokú oktatásban foglalkoztatott szakképzett pedagógusok keresete a felsőfokú végzettségű foglalkoztatottak átlagos keresetének arányában, 1989–2004 (%)

1989 és 1992 között, vagyis a rendszerváltozás kezdetén valamennyit javult az alsófokú és a középfokú oktatásban foglalkoztatott pedagógusok helyzete, de az alapfokú oktatásban dolgozó szakképzett pedagógusok már 1992-ben is majdnem 40, a középfokon dolgozó szakképzett pedagógusok pedig majdnem 30%-kal kevesebbet kerestek az átlagos felsőfokú végzettségű foglalkoztatottnál. 1992-től 1998-ig – az egy évig tartó (1997) javulástól eltekintve – zuhanásszerűen romlott a szakképzett pedagógusok relatív kereseti pozíciója. 1998-ban volt a mélypont, amikor az alapfokon dolgozó pedagógusok az átlagos felsőfokú végzettségű keresetnek már kevesebb mint 40%-át, a középfokon dolgozó pedagógusok alig több mint 40%-át keresték. 1998 és 2000 között javult a helyzet, és a pedagógusok csaknem 10 százalékpontot behoztak lemaradásukból, de a közoktatásban dolgozó pedagógusok keresete a javulás ellenére is csak az átlagos felsőfokú végzettségű keresetek felét érte el. A 2002-es alapbéremelés nyomán az alapfokon dolgozó szakképzett pedagógusok keresete a felsőfokú végzettségűek átlagos keresetének 80%-ára emelkedett, a középfokon dolgozó szakképzett pedagógusok keresete pedig meghaladta a felsőfokú végzettségűek átlagos keresetét. 2004-re – a versenyszféra béremelkedése következtében – a pedagógusok felsőfokú végzettségűekhez viszonyított keresete nagyjából az 1989-es szintnek megfelelően alakult.

A gazdasági átmenet során a nemzetgazdaság egészében emelkedett az iskolázottság relatív értéke, a felsőfokú végzettségűek kereseti előnye jelentősen nőtt. A hozamnövekedés azonban nem volt egyforma a különböző korosztályok számára: 1992-től, majd 1995-től még nagyobb mértékben a legfiatalabb, 0–5 év tapasztalati idejű korosztály hozamemelkedése volt a legnagyobb, de 1999-re a 6–10 év tapasztalattal rendelkezők hozamemelkedése is behozta a legfiatalabbakét (Kertesi–Köllő, 2001). Az iskolai végzettség hozamának emelkedését a munkaerő-piaci tapasztalat hozamának csökkenése kísérte, különösen az idősebb korcsoportoknál, a gyakorlati idő hozama csak a fiatalabb korcsoportoknál emelkedett. Vagyis a fiatal korosztályok, a rendszerváltozás után diplomát szerzettek iskolázottságának nőtt a legjobban a hozama, és ezeknél a korcsoportoknál a munkaerő-piaci tapasztalat hozama is növekedett.

A pedagógusként dolgozóknál más volt a helyzet. A közalkalmazotti bérrendszer következményeként a pedagógusok alapilletménye az életkor előrehaladtával egyenletesen növekszik, és teljes keresetük hasonlóképpen. Az 6. ábra a felsőfokú végzettségűek átlagos (teljes) keresetét veti össze a szakképzett pedagógusok keresetével, a tapasztalati idő és a képzettség szintje szerint, tehát az azonos tapasztalati idejű és ugyanolyan képzettségi szintűek keresetét, 1989-ben és 2001-ben. Látható, hogy 1989-ben, tehát a fiatal korosztályok iskolázottságának a rendszerváltozást követő felértékelődése előtt, a felsőfokú végzettségűeknek az életkor előrehaladtával együtt növekedett a kereseti előnyük a szakképzett pedagógusokkal szemben. 2001-ben viszont a legfiatalabb, 2–10 év gyakorlati idejű korcsoportokban az átlagos felsőfokú végzettségűek keresete 2,5-szerese volt az ugyanilyen gyakorlati idejű szakképzett pedagógusok keresetének, az idősebb korcsoportokban pedig a szakképzett pedagógusok kereseti lemaradása már kisebb volt, mint a fiatalabbaké. A 22 évnél hosszabb gyakorlati idejű szakképzett pedagógusok kereseti lemaradása ugyanakkor nem volt nagyobb, mint a rendszerváltozást megelőzően. A pedagógusok kereseti lemaradásának ezek az életkorral összefüggő sajátosságai az 1990-es évek közepétől mindvégig megfigyelhetők voltak.

6. ábra • A felsőfokú végzettségűek átlagos bruttó keresete a szakképzett pedagógusok keresetének arányában gyakorlati idő szerint 1989-ben és 2001-ben

Ha az életkor (tapasztalati idő) szerinti kereseti különbségeket végzettségi szintek szerint vizsgáljuk, azt találjuk, hogy az egyetemi végzettségűek esetében nagyobb a kereseti különbség az oktatásban dolgozók és az azonos végzettségűek átlagos keresete között, mint a főiskolai dolgozók esetében. Vagyis az átlagos egyetemi végzettségű foglalkoztatott kereseti előnye az egyetemi végzettségű pedagógusokhoz képest nagyobb, mint az átlagos főiskolai végzettségű foglalkoztatott kereseti előnye a főiskolai végzettségű pedagógusokéhoz képest.

A 7. ábra a végzettségi szintek szerinti kereseti különbségeket mutatja életkoronként a pedagógusok és az átlagos főiskolai és átlagos egyetemi végzettségűek keresete között 2001-ben és 2004-ben, vagyis az alapbéremelés után. A kereseti különbség a két csoport (oktatásban, szakképzett pedagógusként dolgozók, illetve nemzetgazdasági átlag) között az életpálya első 10 évében volt a legnagyobb 2001-ben, és ekkor emelkedett a legmeredekebben az egyetemi végzettségűek esetében. Az átlagos egyetemi végzettségű pályakezdő keresete több mint kétszerese volt az egyetemi végzettségű pályakezdő pedagógus keresetének. Az életpálya tizedik évére (nagyjából a 33-34 életkor körül) ez a kereseti különbség már a háromszorosára növekedett. A 10–20 éves gyakorlati idővel rendelkezők között ennél jóval kisebb volt a kereseti különbség, a 20–30 éves gyakorlati idővel rendelkezőknél pedig a legkisebb, körülbelül kétszeres. Az ábrán látjuk, hogy az alapbéremelés – bár enyhített a kereseti különbségeken – az életkorhoz köthető sajátosságokat nem tudta eltüntetni. Az egyetemi végzettségűek esetében a különbség az életpálya első 13 évében emelkedik a legmeredekebben, és a 12–13 éves gyakorlati idővel rendelkezők esetében a legnagyobb. A korábbi több mint 2,5-szeres különbség viszont 1,7-szeresre csökkent a béremelést követően.

7. ábra • A főiskolai végzettségű foglalkoztatottak átlagos keresete a főiskolai végzettségű szakképzett pedagógusok keresetének arányában és az egyetemi végzettségű foglalkoztatottak átlagos keresete az egyetemi végzettségű szakképzett pedagógusok keresetének arányában gyakorlati idő szerint 2001-ben és 2004-ben

A főiskolai végzettségűek esetében is a fiatalok között a legnagyobb a kereseti különbség az oktatásban dolgozók és a nemzetgazdasági átlag között. Az átlagos főiskolai végzettségű pályakezdő keresete 2001-ben csaknem másfélszerese volt a főiskolai diplomával rendelkező szakképzett pedagógus pályakezdőének. A kereseti különbség az életpálya ötödik évében több mint kétszeresére emelkedett, majd ezt követően csökken. A legalacsonyabb az életpálya 15–25 éve között volt. Itt is megállapítható, hogy az alapbéremelést követően kisebbek lettek a kereseti különbségek, de életkorhoz kötött jellegük megmaradt. A 20 évnél hosszabb gyakorlati idejű főiskolai végzettségűeknél csak 20%-kal keresnek többet az ugyanilyen gyakorlati idejű nem pedagógusként dolgozó főiskolai végzettségűek.

Ha ugyanezt az összehasonlítást nemek szerinti bontásban is elvégezzük (8. ábra), akkor azt találjuk, hogy a szakképzett pedagógusként dolgozó nők kereseti lemaradása jóval kisebb, mint a férfiaké, bár az életkorhoz kötődő sajátosságok mindkét nem esetében és mindkét iskolai végzettségi szintre megfigyelhetőek.

8. ábra • A főiskolai végzettségű foglalkoztatottak átlagos keresete a főiskolai végzettségű szakképzett pedagógusok keresetének arányában és az egyetemi végzettségű foglalkoztatottak átlagos keresete az egyetemi végzettségű szakképzett pedagógusok keresetének arányában gyakorlati idő szerint nemenként

A legnagyobb a különbség az egyetemi végzettségű férfi pedagógusok és az egyetemi végzettségű férfiak átlagos keresete között, és az életpálya első tíz évében emelkedik a legmeredekebben. Az életpálya 5. évében már két és félszeres, a 10. évben háromszoros. Az életpálya 15. évétől kezdve két, két és félszeres.

Az összehasonlításból kiderül, hogy a különböző korcsoportokat másként érintette az iskolázottság nemzetgazdasági és közoktatási hozambeli különbségének a változása. A legnagyobb veszteséget a fiatal korcsoportok könyvelhetik el, ha a közoktatásban dolgoznak, közülük is azok az egyetemi végzettségű férfiak, akik 10 évnél kevesebb gyakorlati idővel rendelkeznek. A tíz évnél hosszabb ideje, főiskolai végzettséggel a közoktatásban dolgozó nők kereseti lemaradása viszont nagyon csekély, a pedagóguspályával együtt járó egyéb előnyöket is (hosszabb szabadság, rövidebb munkaidő) tekintetbe véve nincsenek lemaradásban az átlagos főiskolai végzettségű foglalkoztatottakhoz képest.

Mivel a kereseti pozícióvesztés nem egyformán érintette a különböző pedagóguscsoportokat, a különbségek hatással voltak a pedagógusként dolgozók összetételére, az összetétel alkalmazkodott a kereseti hozamkülönbségekhez. Azok a csoportok, melyek jelentős hozamveszteséggel számolhatnak, elhagyják a közoktatást, vagy be sem lépnek az oktatási szektorba. Ezt tekintjük át a következő részben.

A pedagógusok összetételének változása

A közoktatásban foglalkoztatott pedagógusok összetételének elmúlt tíz évben megfigyelhető változását három jellemzővel lehet összefoglalni: a nők arányának növekedésével, a pedagógusok átlagos életkorának (és tapasztalati idejének) növekedésével és – a fiatalabb korcsoportokban – a végzettség szintjének csökkenésével. Ez utóbbi fejlemény annál is figyelemreméltóbb, mivel a közoktatáson belül növekedett a középfokú oktatásban foglalkoztatottak aránya, miközben az alapfokú oktatásban foglalkoztatottaké csökkent, aminek alapján inkább a képzettségi szint növekedésére számíthatnánk. Vegyük sorra a változásokat!

Életkor szerinti összetétel. A közoktatásban dolgozó szakképzett pedagógusok átlagos életkora 1989 és 2003 között 38,1-ről 43,2-re nőtt, az alsófokú oktatásban dolgozóké 37,2-ről 42,8-ra, a középfokon dolgozóké 40,5-ről 44,6-re. A szakképzett pedagógusok korcsoportok szerinti megoszlásának változásából (9. ábra, Függelék 18. és 19. táblázat) látjuk, hogy a 29 év alatti pedagógusok aránya az 1990-es évek elején még növekedett is, majd az alapfokú oktatásban 1994-től, a középfokú oktatásban 1995-től fogva csökkenni kezdett. Az alapfokú oktatásban 1994 és 2003 között 9, a középfokú oktatásban 4 százalékponttal csökkent a legfiatalabb korcsoporthoz tartozó pedagógusok aránya. (Az alapfokú oktatásban 19%-ról 10%-ra, a középfokú oktatásban 15%-ról 11,5%-ra.) A 30–39 éves pedagógusok aránya valamivel később kezdett csökkenni, viszont a csökkenés mértéke még nagyobb mértékű volt. Az alapfokú oktatásban 1996 és 2003 között a 30–39 éves pedagógusok aránya 14 százalékponttal (40%-ról 26%-ra), a középfokú oktatásban az ehhez a korcsoporthoz tartozó pedagógusok aránya 1994 és 2001 között 11 százalékponttal (30%-ról 19%-ra) csökkent. Az arány csökkenése nem egyszerűen abból adódott, hogy a megelőző években kevesebb pályakezdő pedagógus került be a közoktatásba, hanem abból is, hogy néhány év után az ehhez a korcsoporthoz tartozó pedagógusok egy része elhagyta a közoktatást. Láttuk, hogy a legnagyobb kereseti különbség – különösen az egyetemi végzettségűek esetében – az életpálya 10. éve, nagyjából 30-34 éves életkor körül van a közoktatásban szakképzett pedagógus-munkakörben dolgozók és a nemzetgazdasági átlag között. Tehát éppen azt a korcsoportot érintette a legjobban a kereseti különbség arányának növekedése, melynek aránya az 1990-es évek második felében jelentősen csökkent. A középfokú oktatásban a tanári kar elöregedése olyan körülmények között következett be, amikor a középiskolai oktatásban a továbbtanulási arányok növekedése következtében növekedett a pedagógusok iránti kereslet. Bár a közoktatás egészében – demográfiai okokból – csökkent a tanárok iránti kereslet, a középfokú oktatásban nem történt ilyen változás ebben az időszakban, részben az oktatási expanzió, részben a tankötelezettség 18 évre történő felemelése miatt. Ez azt is jelenti, hogy középfokon a bővülő szolgáltatások ellenére volt egyre kisebb a fiatal pedagógusok aránya.

9. ábra • A 29 év alatti és a 30–39 éves szakképzett pedagógusok aránya az alapfokú és középfokú oktatásban, 1992–2004

Az idősebb korcsoportokhoz tartozó tanárok arányának növekedését 1997-től kezdődően a nyugdíjkorhatár fokozatos emelése is elősegítette, de nem ez volt az egyetlen ok. A nyugdíjkorhatár felett dolgozó pedagógusok aránya ugyanis az egész időszakban emelkedett, ráadásul a nyugdíjas koron túl tovább dolgozók aránya éppen abban az időszakban nőtt meg a legnagyobb mértékben, amikor emelkedni kezdett a nyugdíjkorhatár (Függelék 21. táblázat). Tehát nem egyszerűen azért növekedett az 50 éven felüli korcsoporthoz tartozó pedagógusok aránya, mert felemelték a nyugdíjkorhatárt, hanem azért, mert a nyugdíjkorhatáron túl lévő pedagógusok is egyre nagyobb számban maradtak a közoktatásban. A nyugdíjkorhatáron túl is a közoktatásban dolgozó pedagógusok aránya 2001 és 2004 között is tovább nőtt. A teljes munkaidős pedagógusok között 2004-ben a közoktatás egészében 4, az alapfokú oktatásban 3, a középfokú oktatásban pedig 6% volt az arányuk.

Az öregedés nemzetközi összehasonlításban is jelentős volt. Az időszak elején a magyar közoktatásban dolgozó pedagógusok között nagyobb volt a két legfiatalabb korcsoporthoz tartozó pedagógusok aránya, mint az OECD-országok átlagában (Függelék 22. táblázat). Az alapfokú oktatásban az OECD-átlagnál jóval nagyobb arányban dolgoztak a fiatalabb korcsoporthoz tartozók. 2001-re viszont az alapfokú oktatásban már az OECD-átlag alá csökkent a 30–39 éves tanárok aránya. A középfokú oktatásban dolgozók között még jelentősebb arányú volt az öregedés. 2001-re nemcsak a 30–39 éves korcsoporthoz tartozók aránya csökkent az OECD-országok átlaga alá (19% a 27%-kal szemben), de az 50 év felettiek aránya is nagyobb volt már, mint az OECD-országok átlagában (33% a 27%-kal szemben). A legutolsó megfigyelt évben, 2004-ben – valószínűsíthetően az alapbéremelés hatására is – néhány százalékponttal növekedett a fiatalabb korcsoportokhoz tartozó tanárok aránya, de a kismértékű javulás ellenére arányaiban továbbra is kevés fiatal pedagógus dolgozik a közoktatásban. Eközben a középfokon tanító pedagógusok száma a középiskolások létszámemelkedése következtében emelkedett, ráadásul – különösen az 1990-es évek közepétől – a felsőoktatási expanzió következtében jelentősen megnövekedett az egyetemi szintű pedagógusképzésben végzettek száma is.

Nemek szerinti összetétel. A pedagógusok nemek szerinti megoszlása tovább tolódott a nők javára. A nők aránya a szakképzett pedagógusok között 1992 és 2003 között 74%-ról 82%-ra, az alapfokú oktatásban 85,4%-ról 88%-ra, a középfokú oktatásban pedig 46,9%-ról 63%-ra nőtt. A nők arányának növekedése a pedagógusok között tehát főleg a középfokú oktatásban volt jelentős. A nők arányának növekedése mellett az arány szintje is magasnak tekinthető nemzetközi összehasonlításban. Az OECD-országokban 2000-ben az alsófokú oktatásban dolgozók 77,6, az alsó középfokú oktatásban dolgozó 64,7, a felső középfokon dolgozóknak 50,3%-a volt nő (OECD 2002).

Ha a pedagógusok nemek szerinti megoszlását korcsoportonként is megvizsgáljuk, láthatjuk, hogy a nők arányának további növekedése várható. A 30 éves kor alatti pedagógusoknak a középfokú oktatási intézményekben már kevesebb mint egyharmada, az alsófokú intézményekben pedig alig több mint 10 százaléka férfi (Függelék 15. táblázat).

A tanárok összetételének változása tehát követte a korcsoportonkénti és nemenkénti hozamváltozásokat. Különösen a középfokú oktatásban hagyták el a fiatalabb, 5–10 év gyakorlati tapasztalattal rendelkező pedagógusok az oktatási szektort, és jelentősen csökkent a fiatalabb, 5–10 év gyakorlati tapasztalattal rendelkező férfiak aránya.

A tanárok végzettségi szintjének változása. A közoktatásban dolgozó pedagógusok előírt formális iskolai végzettsége az EU-országok többségében egyre inkább az egyetemi szintű végzettség. Az alsó középfokú (ISCED 2) oktatásban tanító tanároknak Magyarországot nem számítva csak két EU-országban nem kell egyetemi szintű végzettséget szerezniük (Belgium, Dánia). A felső középfokon (ISCED 3) minden országban feltétel az egyetemi végzettség (Key topics in Education in Europe, 2003). Magyarországon csak ez utóbbi csoport számára van előírva az egyetemi szintű végzettség, és úgy tűnik, hogy az elmúlt évtizedben ezzel együtt is egyre nagyobb nehézségbe került az iskoláknak megfelelően képzett fiatal tanárokat alkalmazniuk.

Mint korábban láttuk, a fiatal, egyetemi végzettségű (közülük is elsősorban férfi) tanárok kereseti lemaradása volt a legnagyobb az azonos korú, végzettségi szintű és nemű felsőfokú végzettségűek nemzetgazdasági átlagához képest. A legnagyobb, és növekvő kereseti különbség az életpálya első tíz évében volt megfigyelhető az egyetemi végzettségűek esetében a közoktatásban dolgozók és a nemzetgazdasági átlag között. Mivel a tanári pálya a középfokon tanító pedagógusoknál megköveteli az egyetemi végzettséget, érdemes szemügyre vennünk a középiskolában oktató pedagógusok végzettség szerinti összetételének változását annak megítéléséhez, hogy milyen hatással volt a relatív kereseti helyzet bemutatott változása a tanárok képzettség szerinti összetételére. A középiskolában dolgozó szakképzett pedagógusok korcsoportok szerinti iskolai végzettségenkénti összetétele azt mutatja, hogy ahogy haladunk a fiatalabb korcsoportok felé, úgy csökken az egyetemi végzettséggel dolgozók aránya. Az általánosan képző középiskolában (10. ábra, Függelék 22. táblázat) 2001-ben a pályakezdő tanárok immár több mint felének nem volt egyetemi, csak főiskolai (vagyis általános iskolai tanári) végzettsége. A 25–30 évesek korcsoportjában, vagyis az életpálya első 5 évében lévő pedagógusoknak is csak alig több mint fele egyetemi végzettségű. Az idősebb korcsoportoknál az arány több, mint kétharmad, és minél idősebb korcsoport felé haladunk, annál magasabb.

10. ábra • A szakképzett pedagógusok végzettség szerinti megoszlása korcsoportonként az általánosan képző középiskolákban, 2001

Az aggregált adatok az általánosan képző középiskolákban tanító pedagógusok képzettségi szintjéről – az idősebb korcsoportok túlreprezentáltsága miatt – egyelőre elfedik a tanárok kiinduló képzettségi szintjének romlását.

A szakmai képzést nyújtó középiskolákban (11. ábra, Függelék 23. táblázat) a pályakezdő és az életpálya első 5 évében lévő pedagógusoknak is nagyjából 60%-a rendelkezik már csupán főiskolai végzettséggel.

11. ábra • A szakképzett pedagógusok végzettség szerinti megoszlása korcsoportonként a szakmai képzést nyújtó középiskolákban, 2001

Az alapbéremelést követően csekély javulás figyelhető meg a 25–29 éves, gimnáziumban, illetve szakközépiskolában dolgozó pedagógusok végzettségi szint szerinti összetételében, de továbbra is felük rendelkezik csak főiskolai végzettséggel. (A legfiatalabb, 20–24 éves korcsoportban pedig már többségbe kerültek a főiskolai végzettségű pedagógusok.)

A pedagógusok között az idősebbek és a nők arányának növekedése a legtöbb fejlett országban is megfigyelhető. Viszont a nők aránya már jóval magasabb Magyarországon, mint az OECD-országok átlagában. A magyar pedagógusok között még mindig valamennyivel nagyobb a legfiatalabb korcsoportokhoz tartozók aránya, mint az OECD-országok átlagában az alapfokú oktatást nézve, de a középfokú oktatás tekintetében már azok közé az országok közé tartozunk, ahol a tanárok elöregedése aggodalomra adhat okot. Ráadásul a korcsoportok szerinti átrendeződés gyorsasága arra utal, hogy az a fiatalabb korcsoportokhoz tartozó pedagógusoknak a fiatal, felsőfokú végzettségű foglalkoztatottakhoz viszonyított relatív pozícióvesztésének a következménye. Mivel a fiatal és iskolázottabb foglalkoztatottak vesztesége jóval nagyobb, mint az idősebb korcsoportoké, ők azok, akik elhagyják a közoktatási szektort, vagy be sem lépnek oda. A belépők minőségére vonatkozóan csak feltételezésekkel élhetünk, de a főiskolai végzettségűek, vagyis az általános iskolai tanári diplomával rendelkezők túlsúlyba kerülése a középfokú oktatásban mérhetően is jelzi a minőségromlást.

A közoktatási ágazat és a pedagógusok kereseti pozícióvesztése mindenképpen azzal a következménnyel jár, hogy a tanári pálya kevésbé lesz vonzó a pályakezdők – és a pedagógusképzésre jelentkezők – számára. Mint láttuk, Magyarországon a közoktatási ágazat pozícióvesztését súlyosbította az a körülmény, hogy az emberi tőke rendszerváltást követő átértékelődése a fiatal, felsőfokú végzettségűek számára jobban növelte az iskolázottság hozamát, mint az idősebbek számára. A közoktatásban viszont a közalkalmazotti bérbesorolási rendszer nem ad módot arra, hogy a pályakezdő vagy néhány év gyakorlati idejű tanárokat magasabb keresetekkel próbálják a pályára vonzani, vagy ott tartani. A teljes kereseten belül a besorolási alapilletményeken kívüli kereseti elemek aránya is nagyobb az idősebb korcsoportok esetében, mint a fiataloknál. Ez igaz a teljes vizsgált időszakra vonatkozóan, az 1990-es évek elejére éppúgy (Nagy, 1998), mint a legutolsó évekre. Az összehasonlításból az is kitűnik, hogy csaknem kivétel nélkül az összes, alapilletményen kívüli egyéb kereseti elem az életkorral együtt nő. Egyedül a helyettesítési díjban mutatkozik nagyon csekély, 0,2 százalékpontos előny a legfiatalabb korcsoport javára, valamint az egyéb havi térítési díjakban.

Regressziós becslés segítségével is megvizsgáltam a besorolási alapilletményeken kívüli kereseti elemek arányának meghatározóit, azt, hogy a tanárok megfigyelhető jellemzői milyen hatással vannak az egyéb kereseti elemek arányára (Függelék 26. táblázat). Az eredmények azt mutatták, hogy a gyakorlati idő önállóan is pozitív szignifikáns hatással van az egyéb kereseti elemek arányára, vagyis minél nagyobb a gyakorlati idő, annál nagyobb az egyéb kereseti elemek aránya a szakképzett pedagógusok teljes keresetén belül, az egyéb jellemzők rögzítése mellett. Ugyancsak nagyobbnak mutatkozott – minden egyebet változatlannak tekintve – az egyéb kereseti elemek aránya a férfiak esetében. Teljes keresetükben 2 százalékponttal nagyobb ez az arány, mint a nők keresetében, ha egyéb jellemzőiket tekintve egyformák. Ugyanez az egyetemi végzettségű pedagógusok teljes keresetében 1,5 százalékponttal nagyobb, mint a főiskolai végzettségűek esetében. Ez a különbség viszont – a keresetek alacsony szintje mellett – csekély ahhoz, hogy az egyetemi végzettségűeket és a férfiakat a pályára vonzza, vagy ott tartsa.

Iskolatípusonként is jellegzetes különbségek mutatkoztak. Az általános iskolákban dolgozókhoz képest a szakmai képzést nyújtó középiskolák pedagógusainak teljes keresetében csaknem 8 százalékponttal nagyobb az egyéb kereseti elemek aránya, az általános képzést nyújtó középiskolákban pedig 4 százalékponttal. A Budapesten és az egyéb városokban dolgozók között szintén szignifikáns volt a különbség (nem volt viszont szignifikáns különbség a Budapesten és a községekben dolgozók között az egyéb jellemzőiket azonosnak véve). A megyeközpontokban dolgozók teljes keresetében 6, az egyéb városokban dolgozók teljes keresetében nagyjából 2,5 százalékponttal kisebb az egyéb kereseti elemek aránya, mint a Budapesten dolgozók keresetében. Az előző naptári évben munkába lépők és a már ennél hosszabb ideje az adott munkahelyen dolgozók között jelentős különbség mutatkozott. Az új belépők teljes keresetén belül 12 százalékponttal kisebb az egyéb kereseti elemek aránya. Jelentősek a különbségek pedagógus-munkakörönként is. A középiskolai tanárok keresetében 13, az általános iskolai tanító és tanár munkakörökben dolgozók teljes keresetében 12, a gyógypedagógus-munkakörökben dolgozók teljes keresetében 20 százalékponttal magasabb az egyéb kereseti elemek aránya, mint az óvónők teljes keresetében (minden egyéb jellemző rögzítése mellett).

Az egyéb kereseti elemek meghatározói közül a fiatal, képzett tanárokat érintő megfigyelés tehát az, hogy a besorolási alapilletményen kívüli kereseti elemek nem, vagy csak nagyon kis mértékben enyhítik a pedagógusok béremelkedésének életkorhoz kötött jellegét. A pályakezdő tanárok közoktatásba vonzására és pályájuk első néhány évében a pályán tartására tehát sem az alapilletményi besorolási rendszer, sem az egyéb kereseti elemek elosztásának jelenleg érvényben lévő gyakorlata nem ad módot akkor, amikor az azonos végzettségi szintű és gyakorlati idejű diplomásokhoz képest éppen a pályakezdőknek és az életpályájuk első tíz évében lévőknek a kereseti lemaradása a legnagyobb.

Az iskolák viszont – úgy tűnik – szeretnék a magasabban képzett pályakezdőket alkalmazni. Mivel a kereseti alkalmazkodás lehetősége nagyon korlátozott számukra, magyarán nem tudnak a pályakezdőknek magasabb bért kínálni, a munkahely stabilitását próbálják biztosítani. Erre utal, hogy a pályakezdő diplomások munkaerő-piaci helyzetének vizsgálata szerint a pedagógus diplomával rendelkezők körében egyetemi végzettséggel nagyobb eséllyel lehet állandó és határozatlan idejű munkaszerződéshez jutni, mint főiskolai diplomával (Galasi, 2002). Ezek az előnyök viszont már nem tűnnek elegendőnek.

A fiatal, képzett pedagógusok közoktatásba vonzásának problémáját valószínűleg még az olyan jelentős bérkorrekciók is csak kismértékben enyhíthetik, mint a legutóbbi, az alapilletmények átlagosan 50%-os emelése, mivel ez a megoldás sem vette figyelembe az alternatív, a közoktatási szektoron kívüli kereseti lehetőségek különbségét a fiatalabb és idősebb korcsoportok számára – vagyis azt, hogy a fiatal, egyetemi végzettségűek azok, akik a legtöbbet veszítenek azzal, ha a közoktatásban helyezkednek el.

Összefoglalás

A tanulmányban áttekintettem a közoktatásban foglalkoztatottak összetételének és kereseti pozíciójának változását. A foglalkoztatottak összetételének változásából láttuk, hogy az 1990-es évek közepére a közoktatásban foglalkoztatottaknak már csaknem fele nem pedagógus-munkakörben dolgozott. Az egyéb foglalkozási csoportok alkalmazásának bővülését főként az intézmények számának növekedése okozta.

A közoktatás egészének relatív kereseti pozíciójának vizsgálata azt mutatta, hogy 1996 és 2001 között tovább folytatódott a közoktatás relatív pozícióvesztése, annak ellenére, hogy egy-egy évben a reálkeresetek növekedési üteme a közoktatásban meghaladta a reálkeresetek növekedési ütemének nemzetgazdasági átlagát. Az 1996 és 2001 közötti időszakra vonatkozóan a közoktatási és nemzetgazdasági átlagkeresetek különbségének változására ható különböző tényezők hatását dekompozíciós modell segítségével különítettük el. Az eredmények azt mutatták, hogy az átlagkeresetek különbségének növekedését ebben az időszakban is elsősorban az okozta, hogy tovább nőtt a különbség az iskolázottság átlagos hozama és a közoktatásban elérhető hozama között. Az iskolázottság hozamának különbsége elsősorban a legiskolázottabb csoport, a pedagógusok számára nőtt 1996 és 2001 között is. A szakképzett pedagógusok keresetének nem, a képzettség szintje és gyakorlati idő szerinti keresetének az azonos jellemzőjű felsőfokú végzettségűek nemzetgazdasági átlagkeresetével való összehasonlítása azt mutatta, hogy a különböző pedagóguscsoportoknak nagyon különböző mértékű veszteséggel kell számolniuk a hasonló jellemzőjű foglalkoztatottak átlagos keresetéhez képest, ha a közoktatásban dolgoznak. A legnagyobb kereseti veszteség a fiatal, 10 évnél kevesebb gyakorlati idejű, egyetemi végzettségű férfiakat érte, míg a főiskolai végzettségű, 15 évnél hosszabb gyakorlati idejű pedagógusoknak, ha nők, gyakorlatilag nem okoz veszteséget, ha a közoktatásban dolgoznak.

A pedagógus-munkakörben dolgozók összetételének változása azt mutatta, hogy azok a csoportok hagyták el a közoktatást – vagy be sem léptek oda –, akik a legnagyobb kereseti veszteséggel számolhatnak: a fiatalok, a férfiak és az egyetemi végzettségűek.

Úgy tűnik, hogy a pedagógusok fiatalabb korcsoportjaiban minőségi romlás kezdődött. A közoktatási szektorban csökkent a fiatal korcsoportokhoz tartozó pedagógusok aránya, a belépők képzettségi szintje alacsonyabb, mint az idősebb korcsoportokhoz tartozóké, és még nagyobb arányban nők, mint az idősebb korcsoportokhoz tartozók.

A pedagógusok 2002-es alapilletmény-emelés utáni keresetének vizsgálata azt mutatta, hogy a bérkorrekció nyomán azoknak a pedagóguscsoportoknak érdemes a közoktatásban maradniuk – vagy esetleg oda visszatérniük –, akik korábban is a legkevesebbet veszítettek azzal, ha a közoktatásban dolgoznak, vagyis az alapilletmény-emelésnek a pedagógusok nem, végzettség és kor szerinti összetételének alakulására csak szerény hatása lehet.

A pedagógusok összetételének átalakulása hosszabb távon – ha az idősebb korcsoportokhoz tartozók már elérik a nyugdíjkorhatárt – még nagyobb hatással lehet az oktatás minőségére, és valószínűleg olyan szelekciós folyamatokat indít be, mely nemcsak a pedagóguspályára lépéskor, hanem már korábban, a pedagóguspályára felkészítő felsőfokú intézményekbe történő jelentkezéskor is távol tartja a jobb képességűeket a pedagóguspályától. Ha elfogadjuk azoknak az empirikus vizsgálatoknak az eredményét, melyek azt mutatják, hogy a tanulói teljesítményekre elsősorban a pedagógusok minőségének van hatása az iskolai változók közül, akkor – a körülmények megváltoztatása nélkül – nem számolhatunk a tanulói teljesítmények javulásával, hanem további romlásra kell felkészülnünk.

A tanulmány elkészítését az Országos Közoktatási Intézet „Hatékonysági problémák a közoktatásban” és „Önkormányzati oktatásfinanszírozás és oktatáspolitika” című kutatásai támogatták.

Irodalom

Darling-Hammond, L. (1999): „Teacher Quality and Student Achievement: A Review of State Policy Evidence”. Research Report. Center for the Study of Teaching and Policy, University of Washington.

Galasi Péter (2002): Pedagógus diplomával rendelkező pályakezdők munkaerő-piaci helyzete. Országos Közoktatási Intézet, kézirat.

Kertesi Gábor – Köllő János (2001): A gazdasági átalakulás két szakasza és az emberi tőke átértékelődése. Budapesti Munkagazdaságtani Füzetek, 2001/6.

Kézdi Gábor: Wages, Employment and Incentives in the Public Sector in Hungary. Budapest Working Papers on the Labour Market, 1998/3.

Key topics in Education in Europe (2003): The teaching profession in Europe. Eurydice – European Commission, Brussels.

Lakdawalla, D. (2001): The declining quality of teachers. NBER Working Paper Series. Working Paper 8263.

Nagy Mária: Tanári pálya és életkörülmények. Országos Közoktatási Intézet, OKKER, 1998.

OECD (2002): Education at a Glance 2002. OECD, Paris.

Rivkin, G. R. – Hanushek, E. A. – Kain, J. F. (2000): Teachers, Schools and Academic Achievement. Working Paper 6691 (revised) National Bureau of Economic Research, Massachusetts.

Függelék2

1. táblázat • Az oktatási szektorban foglalkoztatottak száma és aránya, 1992–2003
  1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003
A foglalkoztatottak száma (ezer fő) 311,8 342,8 338,6 335,4 319,6 296,9 305,5 306,9 317,8 309,8 318,0 329,0
A foglalkoztatottak aránya (%) 7,6 9,0 9,0 9,1 8,8 8,1 8,3 8,1 8,3 8,0 8,2 8,4

 

2. táblázat • A közoktatásban foglalkoztatottak foglalkozási csoportonkénti összetétele, 1992–2004 (%)
Év Vezető (1) Felsőfokú (2) Irodai (3) Szolgáltató (4) Takarító, őr (5) Szakképzett pedagógus (6) Egyéb pedagógus (7) Pedagógus összesen (6)+(7) Együtt (1)–(7)
1992 2,6 1,9 0,1 7,2 16,7 67,8 3,2 71,0 100
1994 8,5 7,6 2,6 10,4 15,7 49,9 5,4 55,3 100
1995 7,0 7,1 2,8 10,0 15,9 51,6 5,7 57,3 100
1996 8,6 6,6 2,6 9,2 15,3 52,7 5,0 57,7 100
1997 8,7 7,1 2,5 9,3 15,2 52,5 4,8 57,3 100
1998 8,7 6,2 2,5 9,3 14,9 53,2 5,1 58,3 100
1999 8,8 5,7 2,3 9,6 15,5 54,0 4,1 58,1 100
2000 9,7 7,1 2,5 8,9 14,6 53,9 3,4 57,2 100
2001 8,7 6,0 2,6 9,0 14,7 55,7 3,6 59,3 100
2003 8,0 6,4 2,2 8,6 15,5 55,9 3,6 59,5 100
2004 8,0 6,6 2,1 8,4 15,0 56,7 3,1 59,8 100

 

3. táblázat • A közoktatásban foglalkoztatottak és az összes foglalkoztatott iskolai végzettség szerinti összetétele, 1996–2001
Év Közoktatás Összes foglalkoztatott
Legfeljebb szakmunkás Középiskola Felsőfok Együtt Legfeljebb szakmunkás Középiskola Felsőfok Együtt
1992 22,3 18,2 59,5 100 56,0 29,5 14,5 100
1996 27,0 18,1 54,9 100 53,2 30,6 16,2 100
2000 22,9 13,5 63,6 100 50,1 32,7 17,2 100
2001 23,0 12,2 64,8 100 50,3 32,4 17,3 100

 

4. táblázat • A közoktatásban foglalkoztatottak és a nemzetgazdaságban az összes foglalkoztatott nemek szerinti megoszlása, 1992–2003 (%)
Év Közoktatás Összes foglalkoztatott
Nők Férfiak Együtt Nők Férfiak Együtt
1992 78,2 21,8 100 45,7 54,3 100
1996 79,2 20,8 100 44,2 55,8 100
2000 80,6 19,4 100 44,9 55,1 100
2001 81,7 18,3 100 44,8 55,2 100
2003 81,3 18,7 100 45,8 54,2 100

 

5. táblázat • A közoktatásban, az alap- és középfokú oktatásban foglalkoztatottak bruttó havi átlagkeresete, 1989–2004 (Ft)
Év Közoktatás összesen Alapfokú oktatás Középfokú oktatás
1989 10 453 9 531 13 405
1992 20 628 18 908 25 713
1994 32 452 30 438 37 526
1995 34 708 33 007 39 131
1996 38 738 36 615 44 137
1997 48 987 47 167 55 852
1998 55 743 53 452 62 447
1999 66 849 63 968 75 805
2000 73 012 70 820 80 263
2001 82 488 79 639 92 391
2002 105 233 101 821 116 618
2003 148 554 142 908 166 816
2004 154 711 148 386 174 881

 

6. táblázat • A közoktatásban, az alap- és középfokú oktatásban foglalkoztatottak bruttó átlagos keresete a nemzetgazdasági bruttó átlagkeresetek arányában, 1992–2004 (%)
Év Közoktatás összesen Alapfokú oktatás Középfokú oktatás
1992 92,5 84,8 115,3
1994 95,6 89,6 110,5
1995 89,2 84,8 100,5
1996 82,7 78,1 94,2
1997 85,5 82,3 97,5
1998 82,2 78,8 92,1
1999 86,6 82,8 98,2
2000 83,3 80,8 91,5
2001 79,6 76,9 89,2
2002 85,9 83,1 95,2
2003 108,9 105,1 128,9
2004 107,6 103,2 121,6

 

A nemzetgazdasági átlagkereset és a közoktatásban dolgozók átlagkeresete különbségének 1996 és 2001 közötti változásának dekompozíciója

Az átlagkereset az iskolázottsági szintek szerinti átlagos keresetek súlyozott átlagainak összegeként adódik.

Vagyis:

1996-ban: WNG96 = Σi fNG96 WNG96 és WKO96 = Σi fKO96 WKO96

2001-ben pedig : WNG01 = Σi fNG01 WNG01 és WKO01 = Σi fKO01 WKO01

Ahol W az átlagkereseteket jelöli; NG alsó index a nemzetgazdaság egészét; KO alsó index a közoktatási szektort; i az iskolázottsági kategória indexe; fi az i-edik kategória adott szektoron belüli súlyát jelöli; a 96 és 01 felső index pedig az évet (1996 és 2001) mutatja.

A közoktatási szektorban és a nemzetgazdaság egészében megfigyelhető átlagkeresetek különbsége tehát:

D96 = WKO96 – WNG96 = Σi fKO96 WKO96 – Σi fNG01 WNG01

A közoktatási szektor és a nemzetgazdasági szektor átlagkeresetének különbségét két módon bonthatjuk tényezőire: (1) feltételezve, hogy az egyes iskolázottsági kategóriák aránya ugyanakkora volna a közoktatásban, mint a nemzetgazdaság egészében, de az egyes iskolázottsági kategóriák átlagkeresete változatlan volna, és (2) feltételezve, hogy az egyes iskolázottsági kategóriák átlagkeresete a közoktatásban megegyezne az adott iskolázottsági kategória nemzetgazdasági átlagkeresetével, de az iskolázottsági kategóriánkénti arányok változatlanok maradnak a közoktatásban.

D96 = Σi (fKO96 – fNG96) WNG96 + Σi (WKO96 – WNG96) fKO96 =

= Σi (fKO96 – fNG96) WKO96 + Σi (WKO96 – WNG96) fNG96

A közoktatási és a nemzetgazdasági átlagkereset különbségének 2001 és 1996 közötti változását a következőképpen írhatjuk fel:

ΔD = D01 – D96= (WKO01 – WNG01) – (WKO96 – WNG96) = ΣiWiΔDfi + ΣiDfiWi + ΣfiΔDwi + DwiΔfi

Ahol

Dfi = fKOi – fNGi

Dwi = WKOi + WNGi

A dekompozíció során választható különböző súlykombinációk közül az összehasonlítás megkönnyítése érdekében a Kézdi Gábor-féle súlykombinációval dolgoztam.

A dekompozíció a használt súlyok feltüntetésével a következő módon adódott:

ΔD= Σi WKO01 ΔDfi + Σi Dfi96Δ WKO + Σi fNG01ΔDwi + Σi Dwi96 ΔfNGi

A felhasznált adatokat a 7. táblázat tartalmazza.

 

7. táblázat • A foglalkoztatottak iskolai végzettség szerinti összetétele és átlagkeresete 1996-ban és 2001-ben a közoktatásban és a nemzetgazdaság egészében
Foglalkoztatottak iskolai végzettség szerinti összetétele (%)
  1996 2001
Legfeljebb szakmunkás Középiskola Felsőfok Összesen Legfeljebb szakmunkás Középiskola Felsőfok Összesen
Közoktatás 27,0 18,1 54,9 100 23,0 12,2 64,8 100
Népgazdaság összesen 53,2 30,6 16,2 100 40,2 40,4 19,4 100
Bruttó reálkeresetek iskolai végzettség szerint, Ft (1996-os áron)
  1996 2001
Legfeljebb szakmunkás Középiskola Felsőfok Összesen Legfeljebb szakmunkás Középiskola Felsőfok Összesen
Közoktatás 23 346 33 588 48 013 38 741 27 516 34 139 55 101 46 199
Népgazdaság összesen 34 774 46 738 87 067 46 906 39 500 56 973 99 020 58 105

 

8. táblázat • Az iskolázottság szerinti foglalkoztatás és az iskolázottság szerinti kereseti különbségek változásának hatása a közoktatási és nemzetgazdasági átlagkeresetek különbségének 1996 és 2001 közötti változására
A közoktatási és nemzetgazdasági átlagkereset különbségének változása (a reálkereset különbségének változása az 1996-os nemzetgazdasági átlagkereset %-ában) –7,9
Az egyes tényezők átlagos elkülöníthető hatása a kereseti különbség változásának %-ában
1. A foglalkoztatottaknak a nemzetgazdaság egésze és a közoktatás közötti iskolázottságbeli különbségének változása 1,7
2. Az iskolázottság szerinti kereseti különbségek változásának hatása 3,4
3. Az iskolázottság nemzetgazdasági és közoktatási hozama különbségének változása –10,8
4. A foglalkoztatottak iskolázottság szerinti megoszlásának változása –2,2

 

9. táblázat • A közoktatásban, az alap- és középfokú oktatásban szakképzett pedagógus-munkakörben foglalkoztatottak havi bruttó átlagkeresete, 1989–2004 (Ft)
Év Közoktatás összesen Alapfokú oktatás Középfokú oktatás
1989 12 718 11 478 13 405
1992 24 376 22 203 25 713
1994 35 228 35 228 37 526
1995 39 960 38 080 39 131
1996 44 298 41 464 44 137
1997 56 781 54 574 65 431
1998 63 736 56 529 62 447
1999 77 807 74 002 75 805
2000 82 640 78 860 80 263
2001 92 455 88 765 92 391
2002 120 418 101 919 129 898
2003 174 368 167 364 196 645
2004 180 157 172 308 204 899

 

10. táblázat • A közoktatásban, az alap- és középfokú oktatásban pedagógus-munkakörben foglalkoztatottak havi bruttó átlagkeresete, 1989–2004 (Ft)
Év Közoktatás összesen Alapfokú oktatás Középfokú oktatás
1989 12 318 11 045 13 793
1992 23 950 21 758 27 883
1994 36 429 33 857 38 505
1995 38 573 36 477 39 461
1996 43 017 40 062 45 845
1997 54 489 52 098 55 271
1998 61 101 56 075 62 456
1999 75 670 71 609 79 645
2000 80 870 76 923 86 517
2001 90 379 86 454 94 650
2002 117 827 101 907 128 779
2003 170 367 163 144 194 041
2004 176 493 168 481 202 393

 

11. táblázat • A közoktatásban, az alap- és középfokú oktatásban szakképzett pedagógus-munkakörben foglalkoztatottak bruttó átlagos keresete a felsőfokú végzettségű bruttó átlagkereset arányában, 1989–2004 (%)
Év Közoktatás együtt Alapfokon foglalkoztatott szakképzett pedagógusok Középfokon foglalkoztatott szakképzett pedagógusok
1989 63,9 57,7 67,4
1992 68,4 62,3 72,2
1994 48,4 48,3 51,5
1995 49,9 47,6 48,9
1996 42,2 39,5 42,1
1997 45,3 43,5 52,1
1998 41,1 36,4 40,2
1999 53,9 51,3 52,5
2000 54,6 52,2 53,0
2001 50,5 48,4 50,4
2003 91,2 87,6 102,9
2004 69,1 66,2 78,6

 

12. táblázat • A főiskolai végzettségű pedagógusok átlagos keresete a főiskolai végzettségűek átlagos keresetének és az egyetemi végzettségű pedagógusok átlagos keresete az egyetemi végzettségűek átlagos keresetének arányában, 1998–2004 (%)
Év Foiskolai végzettségű Egyetemi végzettségű
1998 68,9 50,9
1999 71,3 55,0
2000 62,7 47,7
2001 62,0 47,9
2003 96,2 88,0
2004 78,0 68,7

 

13. táblázat • A szakképzett pedagógusok átlagos és medián életkora, 1989–2004 (év)
Év Közoktatás együtt Alsófokú oktatás Középfokú oktatás
Átlagos életkor Átlagos életkor Az életkor mediánja Átlagos életkor Az életkor mediánja
1989 38,1 37,2 36 40,5 41
1992 39,6 38,7 38 41,9 43
1994 39,0 38,4 38 40,8 41
1995 39,4 38,6 38 41,4 42
1996 39,6 38,7 38 41,7 42
1997 39,9 39,5 39 41,9 43
1998 39,8 39,2 39 41,7 43
1999 40,7 40,2 40 42,5 44
2000 41,0 40,4 40 43,1 44
2001 41,5 41,0 41 43,1 45
2003 43,2 42,8 43 44,6 45
2004 42,6 42,2 43 43,7 43

 

14. táblázat • A szakképzett pedagógusok nemek szerinti megoszlása a közoktatásban, 1989–2004 (%)
Év Közoktatás együtt Alapfokú oktatás Középfokú oktatás
Nők Férfiak Együtt Nők Férfiak Együtt Nők Férfiak Együtt
1989 74,5 25,5 100 85,4 14,6 100 46,9 53,1 100
1992 74,9 25,1 100 84,9 15,1 100 48,3 51,7 100
1994 78,2 21,8 100 86,0 14,0 100 56,7 43,3 100
1995 79,2 20,8 100 87,5 12,5 100 55,9 44,1 100
1996 79,2 20,8 100 87,1 12,9 100 57,3 42,7 100
1998 80,7 19,3 100 87,5 19,3 100 59,2 40,8 100
1999 81,9 18,1 100 88,5 11,5 100 61,2 38,8 100
2000 82,2 17,8 100 88,0 12,0 100 61,6 38,4 100
2001 82,0 18,0 100 88,0 12,0 100 61,1 38,9 100
2003 82,0 18,0 100 88,1 11,9 100 62,9 37,1 100
2004 81,6 18,4 100 87,6 12,4 100 63,0 37,0 100

 

15. táblázat • Az alap- és középfokú oktatásban foglalkoztatott szakképzett pedagógusok nemek szerinti megoszlása korcsoportonként, 2001-ben és 2004-ben (%)
  Alapfokú oktatás Középfokú oktatás
Férfi Együtt Férfi Együtt
2001
20–24 éves 87,2 12,8 100 72,2 27,8 100
25–29 éves 87,4 12,6 100 70,1 29,9 100
31–34 éves 86,6 13,4 100 63,6 36,4 100
35–39 éves 88,7 11,3 100 64,4 35,6 100
40–44 éves 90,6 9,4 100 65,9 34,1 100
45–49 éves 90,5 8,1 100 64,8 35,2 100
50–54 éves 89,9 10,1 100 59,5 40,5 100
55 év felett 81,1 18,9 100 47,9 52,1 100
2004
20–24 éves 89,4 10,6 100 69,8 30,2 100
25–29 éves 84,7 15,6 100 70,4 29,6 100
31–34 éves 84,0 16,0 100 64,8 35,2 100
35–39 éves 88,5 11,5 100 67,7 32,3 100
40–44 éves 90,0 10,0 100 66,8 33,2 100
45–49 éves 89,6 10,4 100 65,4 34,6 100
50–54 éves 90,2 9,8 100 64,2 35,8 100
55 év felett 85,5 14,5 100 54,0 46,0 100

 

16. táblázat • A szakképzett pedagógusok átlagos gyakorlati ideje a közoktatásban, 1992–2001 (év)
Év Alapfokú oktatás Középfokú oktatás
1992 17,1 20,5
1994 17,1 18,8
1995 17,2 19,8
1996 17,2 20,0
1997 16,9 19,4
1998 18,2 20,0
1999 18,1 20,1
2000 18,4 20,7
2003 20,8 22,2
2004 21,0 21,8

 

17. táblázat • A szakképzett pedagógusok korcsoportok szerinti megoszlása a közoktatásban, 1992–2004 (%)
Év 29 év alatt 30–39 éves 40–49 éves 50–59 éves 60 év felett Együtt
1992 16,7 35,4 28,9 18,4 0,6 100
1994 17,9 36,3 29,3 15,8 0,7 100
1995 17,2 35,3 30,5 16,4 0,6 100
1996 13,7 36,4 32,8 17,0 0,1 100
1997 12,7 35,1 34,8 17,3 0,1 100
1998 12,5 35,1 35,9 16,3 0,2 100
1999 11,8 32,7 35,8 18,3 1,4 100
2000 11,7 32,3 35,8 18,9 1,3 100
2001 13,5 28,4 36,4 19,4 2,3 100
2003 10,7 26,0 36,1 23,9 4,0 100
2004 11,4 26,7 35,7 23,1 3,1 100

 

18. táblázat • A szakképzett pedagógusok korcsoportok szerinti megoszlása az alapfokú oktatásban, 1992–2004
Év 29 év alatt 30–39 éves 40–49 éves 50–59 éves 60 év felett Együtt
1992 18,6 38,1 26,1 16,6 0,6 100
1994 18,9 38,7 27,4 14,3 0,7 100
1995 17,6 38,8 29,2 13,9 0,5 100
1996 14,2 40,1 31,4 14,2 0,1 100
1997 13,0 37,2 34,2 15,4 0,2 100
1998 12,7 37,6 36,1 13,5 0,1 100
1999 11,5 35,4 36,6 15,2 1,3 100
2000 11,5 34,9 36,5 15,9 1,2 100
2001 13,2 30,2 37,7 17,0 1,9 100
2003 9,6 26,5 38,8 22,2 2,8 100
2004 10,8 27,3 38,4 21,4 2,8 100

 

19. táblázat • A szakképzett pedagógusok korcsoportok szerinti megoszlása a középfokú oktatásban, 1992–2004
Év 29 év alatt 30–39 éves 40–49 éves 50–59 éves 60 év felett Együtt
1992 11,9 27,9 36,8 22,8 0,6 100
1994 15,4 29,3 34,3 19,9 1,1 100
1995 15,8 25,8 34,2 23,1 1,1 100
1996 12,3 26,1 36,6 24,6 0,4 100
1997 11,3 26,1 37,0 25,3 0,4 100
1998 11,9 27,3 35,5 24,8 0,5 100
1999 12,5 24,4 33,3 28,2 1,6 100
2000 12,9 23,0 33,3 29,6 2,7 100
2001 11,7 18,8 32,9 32,7 3,9 100
2003 11,5 24,2 27,3 29,4 4,0 100
2004 13,5 24,8 27,1 28,5 6,1 100

 

20. táblázat • A pedagógusok korcsoportok szerinti összetétele az OECD-országok átlagában, 2001 (%)
  29 év alatt 30–39 éves 40–49 éves 50–59 éves 60 év felett
Forrás: OECD 2002, Table D8.1
Alapfokú oktatás 16,4 25,2 32,4 23,4 2,6
Alsó középfokú oktatás 13,3 25,1 31,6 26,9 3,2
Felső középfokú oktatás 10,5 24,9 34,2 26,5 4,0

 

21. táblázat • A teljes munkaidőben foglalkoztatott, szakképzett pedagógusokon belül a nyugdíjkorhatár felett lévő pedagógusok aránya a közoktatás egészében, az alapfokú, általánosan képző és szakmai képzést nyújtó középiskolákban, 1992, 2001, 2004 (%)
Év Közoktatás együtt Alapfokú oktatás Általánosan képző középiskola Szakmai képzést nyújtó középiskola Középfok együtt
Forrás: Az OMMK Bértarifa-felvételének felhasználásával számított adatok.
A nyugdíjkorhatár 1996-ig: nők 55 év, férfiak 60 év; 1997–1999: nők 56 év, férfiak 60 év; 2001: nők 57 év, férfiak 61 év; 2004 nők 58 év, férfiak 62 év.
1992 0,63 0,65 1,40 0,40 0,59
2001 3,43 2,71 3,98 4,17 4,01
2004 3,72 3,00 4,82 6,58 6,07

 

22. táblázat • A szakképzett pedagógusok iskolai végzettség szerinti megoszlása korcsoportonként az általánosan képző középiskolákban, 2001-ben és 2004-ben (%)
Korcsoport Főiskolai végzettségű Egyetemi végzettségű Felsőfokúnál alacsonyabb végzettségű Együtt
2001
20–24 éves 51,6 48,0 0,4 100
25–29 éves 46,7 52,9 0,4 100
31–34 éves 36,2 63,6 0,2 100
35–39 éves 33,8 65,9 0,3 100
40–44 éves 36,2 63,6 0,2 100
45–49 éves 33,5 66,3 0,2 100
50–54 éves 31,2 68,3 0,5 100
55–60 éves 18,6 80,7 0,7 100
60 év felett 22,0 78,0 0,0 100
2004
20–24 éves 71,8 28,2   100
25–29 éves 45,2 54,4   100
31–34 éves 40,2 59,3   100
35–39 éves 36,2 63,5   100
40–44 éves 35,4 64,4   100
45–49 éves 39,7 60,3   100
50–54 éves 33,9 65,5   100
55–60 éves 27,6 71,8   100
60 év felett 21,8 77,5   100

 

23. táblázat. A szakképzett pedagógusok iskolai végzettség szerinti megoszlása korcsoportonként a szakmai képzést nyújtó középiskolákban, 2001-ben és 2004-ben (%)
Korcsoport Főiskolai végzettségű Egyetemi végzettségű Felsőfokúnál alacsonyabb végzettségű Együtt
2001
20–24 éves 58,5 38,8 2,7 100
25–29 éves 61,7 36,5 1,8 100
31–34 éves 52,8 45,9 1,3 100
35–39 éves 51,8 46,5 1,7 100
40–44 éves 54,1 43,9 2,0 100
45–49 éves 53,9 42,7 3,4 100
50–54 éves 52,7 42,9 4,4 100
55–60 éves 44,7 50,5 4,8 100
60 év felett 39,0 57,9 3,1 100
2004
20–24 éves 70,5 20,5 0 100
25–29 éves 56,7 41,7 0,6 100
31–34 éves 53,4 45,2 1,4 100
35–39 éves 53,2 45,1   100
40–44 éves 55,0 43,6   100
45–49 éves 54,2 43,3   100
50–54 éves 54,4 41,9   100
55–60 éves 49,2 46,3   100
60 év felett 37,6 58,8   100

 

24. táblázat • A részmunkaidőben foglalkoztatott pedagógusok aránya Magyarországon (2004) és az EU-országokban (2001) az összes pedagógus arányában (%)
  Közoktatás összesen Alapfokú oktatás
(ISCED 1)
Alsó középfokú oktatás
(ISCED 2)
Felső középfokú oktatás
(ISCED 3)
Forrás: A Magyarországra vonatkozó adatok az ÁFSZ Bértarifa-felvételének felhasználásával számított adatok.
EU-adatok: Key Data on Education in Europe, 2002
Magyarország 7,0 5,95 10,31
EU 21,1 20,0 19,8 24,4

 

25. táblázat • A különböző kereseti elemek aránya a szakképzett pedagógusok bruttó teljes keresetében korcsoportonként, 2000 (%)
Korcsoport Alapilletmény Egyéb pótlék Túlmunkadíj Helyettesítési díj Havi prémium Egyéb havi térítési díj Egyéb* Együtt
* Vezetői pótlék, egyéb nem havi térítési díj, nem havi prémium együtt.
20–24 85,3 1,7 6,0 2,7 0,9 3,3 0,1 100
25–29 78,2 2,3 7,7 2,5 3,2 2,4 3,7 100
31–34 77,8 2,4 7,3 2,3 4,1 2,0 4,1 100
35–39 76,2 2,4 7,2 2,2 5,1 1,7 5,2 100
40–44 75,4 2,5 7,9 2,2 5,0 1,5 5,5 100
45–49 74,9 2,6 8,5 2,2 4,8 1,3 5,7 100
50–54 74,5 2,6 9,3 2,2 4,5 1,2 5,7 100
55–60 74,9 2,4 9,3 2,4 4,0 1,1 5,9 100
60–64 78,9 1,7 7,1 2,3 2,5 1,1 6,1 100

 

26. táblázat. A besorolási alapilletményen kívüli kereseti elemek arányának meghatározói a szakképzett pedagógusok keresetében, 2000
  Együttható t
Függő változó: A teljes kereset aránya az alapilletmény %-ában.
Referenciakategória: nő; főiskolai végzettségű; Budapest; alapfokú oktatási intézményben dolgozik; az előző naptári évnél régebben dolgozik az adott munkahelyen; munkaköre: óvónő.
* Valamennyi együttható 0,01 szinten szignifikáns kivéve a *-gal jelzetteket.
Nem – Férfi 2,098 10,93
A végzettség szintje – Egyetem 1,532 6,58
Gyakorlati idő 0,113 15,10
Településtípus    
Megyeközpont –5,923 –25,17
Város –2,466 –10,58
Község –0,222 –0,91*
Iskolatípus    
Általánosan képző középiskola 4,153 9,64
Szakmai képzést nyújtó középiskola 7,923 20,42
Új belépő –12,549 –52,12
Munkakör    
Általános iskolai tanító, tanár 12,926 91,65
Középiskolai tanító, tanár 12,483 31,78
Szakoktató 4,830 8,49
Gyógypedagógus 20,657 44,56
Egyéb szakképzett pedagógus-munkakörben dolgozó –0,225 –0,04*
Konstans 119,436 450,06
Esetszám 98056
F(14, 98041) 1404,08
Prob > F 0,0000
R2 0,1439

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.