2019. október 20., vasárnap , Vendel

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2001 február

Hága Antónia :: Az iskolás vagy az iskola sikertelensége?

2009. június 17.

A roma fiatalok sikertelenségével kapcsolatban egyetlen szakmai érdekcsoportban sincs ellenvetés. Mindenki által ismert és elfogadott tény, hogy a sikertelenség, a kudarcélmény szorosan követi a roma tanulókat iskolai pályafutásuk során évfolyamról évfolyamra.

Mit kell tudnunk a hazai cigányságról?

A cigányság Magyarország legnagyobb lélekszámú kisebbsége, 550 ezer főre tehető a létszámuk. A magyarországi cigányokon belül három, egymástól jól elkülöníthető csoportot tartunk számon aszerint, hogy mikor és honnan érkeztek Magyarországra, és milyen nyelvet beszélnek. A legrégebben Magyarországon élő cigányok az úgynevezett rom-ungrók. Később érkeztek a Balkán területéről a lovári vagy oláh cigányok; és Európa utolsó rabszolgái a beás cigányok, akik Románia területéről menekültek hazánkba. E három csoport alkotja a kívülállók szemében homogénnek látott, csak jónak vagy rossznak, illetve hagyományőrző vagy asszimiláns cigánynak nevezett etnikumot.

A cigányok 71%-a magyar; 21,2%-a cigány és 7,8%-a román anyanyelvű. A cigányok Magyarország területén szétszóródva élnek, eloszlásuk nem egyenletes. A két nyugati megyében elenyésző a számarányuk, szemben a három keleti megyével, ahol a cigányság 32%-a lakik.

A legnagyobb számú és valójában a legképzetlenebb népcsoportról van szó. Kemény István és munkatársai 1971-ben és 1993-ban végzett kutatásai szerint 1971-ben az ország cigány lakosságának 87%-a nem rendelkezett általános iskolai végbizonyítvánnyal. 35% nem végzett egyetlen általános iskolai osztályt sem. Érettségihez 0,5% jutott, egyetemi végzettséggel 0,2% rendelkezett.

Ezekből a statisztikai adatokból következtetni lehet arra, hogy milyen jellegű munkák voltak azok, melyeket az úgynevezett teljes foglalkoztatás idején végezhettek a hetvenes, nyolcvanas években. Az 1993-as felmérés adatai kedvezőbb képet mutatnak, hiszen a vizsgált 14 és 70 év közötti korosztály 45,6%-a végezte el az általános iskolát (nem szól a statisztika arról, hogy a tanköteles koron belül vagy később). 10,4% rendelkezik valamilyen szakmával és 1,5% érettségi bizonyítvánnyal. Nem történt előrelépés az egyetemet végzettek tekintetében, amely a vizsgálat szerint 0,2% csakúgy, mint 1971-ben.

Arról, hogy ez a vitathatatlanul látványos javulás piacképesebbé tette-e a cigány munkavállalókat az élet bármely területén, Radó Péter a következőket írja egy 1997-es tanulmányában: "bár az analfabetizmus felszámolása terén a cigányság hatalmas lépést tett előre, a többségi társadalom iskolázottságához viszonyított lemaradása tovább nőtt, mert az érettségit adó középfokú oktatás expanziója elkerülte." 1

Ha az 1971-es és az 1993-as adatokat önmagukban nézzük, vagy összehasonlítjuk a többségi lakosság hasonló adataival, megállapíthatjuk, hogy a cigányság iskolázottsága, felkészültsége vagy szerepvállalása a piacgazdaságban drámaian rossz képet mutat annak ellenére, hogy az adatok szerint jelentős előrelépés, javulás történt. Ez azonban nem olyan mértékű, hogy a többségi társadalom mellett versenyképességet biztosíthatna.

A cigány fiatalok a munkaerőpiacon semmilyen körülmények között nem vehetik fel a versenyt a többségi társadalom azonos életkorú tagjaival, s ha versenyhelyzetbe is kerülnek, eleve a vesztes szerepét öltik magukra.

Az iskolai sikertelenség okai

A kudarcokat nem lehet egyetlen tényezőre visszavezetni, többféle ok együttes hatása következtében jönnek létre. A legfontosabbak:

C a családok szociális helyzete;

  • az óvodai előkészítés elmaradása;
  • a nyelvi különbözőség;
  • a tanulási motiváció;
  • az iskola és a szülő kapcsolata;
  • a pedagógiai gyakorlat.

1. táblázat A családok legfontosabbnak tartott bevételi forrásai2

Bevételi források Cigány (%) Nem cigány (%)
Bér 12,9 49,0
Háztáji - 1,5
Vállalkozás 2,6 3,2
Gyed, gyes 21,3 8,2
Családi pótlék 37,4 10,2
Árvaellátás 1,3 2,0
Nyugdíj, rokkant nyugdíj 9,7 11,1
Rendszeres szociális segély 1,3 1,2
Munkanélküli-járadék - 3,8
Jövedelempótló támogatás 13,5 8,2
Egyéb - 1,6

A kilencvenes évek gazdasági összeomlása tömegesen kényszerítette munkanélküliségbe vagy a feketegazdaságba a képzetlen vagy alacsonyan képzett cigányokat. Vannak települések, ahol a munkanélküliség már két- vagy háromgenerációsra tehető. A munkavállalási hagyományokkal rendelkező betanított és szakmunkásokat sem kímélte ez az időszak. Sőt, őket érintette legérzékenyebben ez a helyzet, nemcsak azért, mert már elértek egy bizonyos társadalmi presztízst, de azért is, mert az előző időszak pártállami retorikája - tanulni, tanulni, tanulni - hamisnak bizonyult a szemükben, hiszen azt tapasztalhatták, hogy a tanulásuk eredményeként megszerzett társadalmi státus nagyon is könnyen elveszthető. Természetes tehát, hogy ezekben a családokban a tanulási motiváció közel sem olyan meghatározó, mint más családoknál.

A közösségek jelentős része bizonytalan forrásból él (1. táblázat).

2. táblázat A családokban eltartott gyermekek száma százalékban

A fiatalkorú eltartottak száma Cigány Nem cigány
Egy 26,7 33,0
Két 22,9 43,4
Három 31,2 15,7
Négy 9,6 4,4
Öt vagy több 9,6 3,5
Összesen 100,0 100,0

3. táblázat Egy főre jutó havi nettó jövedelem százalékban

Az egy főre jutó havi nettó jövedelem nagysága Cigány Nem cigány
-5000 29,3 5,6
5100-6000 13,4 3,0
6100-7000 14,0 10,1
7100-8000 20,4 15,2
8100-9000 5,7 16,2
9100-10 000 6,4 12,1
10 100-11 000 5,7 18,5
11 100-12 000 1,9 11,4
12 100 forint felett 3,2 7,9
Összesen 100,0 100,0

A táblázatok elemzésekor meg kell említeni, hogy az adatok nem országos felmérés eredményei. Laki László és Békés Zoltán által 1998-ban végzett kutatás vizsgált területei Jász-Nagykun-Szolnok megye egy városa és a körülötte elhelyezkedő két község. Terepválasztásukat a falusi vagy falusias körzetek szegénységével, annak kiterjedtségével illetve a generációs újratermelődéssel magyarázták. Ez a terep az ország közepén található, itt még nem tapasztalható a keleti és a nyugati országrész közötti gazdasági és munkaerő-innovációs leszakadás. A táblázatok adatainak azért is lehet valamiféle reprezentációt kölcsönözni, mert - mint említettem - a cigány lakosság nagyobbik része a települési megoszlás szerint éppen a falusi vagy falusias környezetben él.

A 3. táblázatból jól látható, hogy az érintett családok 70 százalékánál az egy főre jutó jövedelem 10 000 forint alatt marad, s a vizsgált családok 50 százalékánál az egy főre jutó nettó jövedelem 7000 forint alatt van.

Az eltérő gyerekvállalási szokások további nagy terhet rónak azokra a családokra, melyeknek a gyerekei elérték a tanköteles kort. Sok esetben nem képesek a taníttatással járó költségeket fedezni, egyre égetőbb szükségük van a nagyobb gyermekek által nyújtott jövedelemre. A vizsgált családok körülbelül egyharmadában három gyerek van, ez még az ingyenes oktatás esetében is komoly anyagi terheket ró a szülőkre. Nagy nehézséggel jár például két gyermek étkezési költségének a kifizetése. Számos települési önkormányzat a gyermekek után járó szociális támogatásokat, nevelési segélyeket az iskolán keresztül tanszer- és iskolai étkezési térítés formájában juttatja el a családokhoz.

Más a helyzet a "depressziós" településeken. A fizetésképtelen vagy csődközeli önkormányzatok - a források hiánya miatt - nem képesek a gondosodásnak ezeket a formáit biztosítani. Éppen azokon a településeken a leggyakoribb ez, ahol a cigányság létszáma növekvő trendet mutat, az önkormányzatok fizetésképtelenek vagy nagyon is feszített költségvetésűek.

Az utolsó tíz esztendőben felnövekedett munkavállaló életkorú fiatalok munkanélküliségére jellemző, hogy nem is alakultak ki a munkába járási, munkavállalói attitűdök. Azokban a családokban, ahol általános a munkanélküliség, nagy valószínűséggel az iskolába járási és tanulási attitűdök is torzulnak.

Szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy a szociális problémák nemcsak ott érhetőek tetten a cigány családoknál, hogy a tanulóknak nincs megfelelő öltözékük, élelmük és tankönyvük, hanem ott is, hogy nem működnek azok az alapvető ritmusok a családokban, melyek az életszervezést segítik és a társadalmi kapcsolattartást erősítik. Az iskolába járási szokások fellazultak, és a vonzó napközis ellátás a rendszeres étkezésekkel már vállalhatatlan terheket jelent a családok számára. Abban az esetben pedig, ha a települési önkormányzatok ezt a terhet még részben sem tudják felvállalni, a gyerekeknek és a szülőknek az iskola csak a "szükséges rossz", melyet nem elvégezni, hanem "megúszni" a cél.

Az óvodai előkészítés elmaradása

Az óvoda az a hely, ahol a hagyományos cigány családok gyermekei első ízben találkozhatnak a többségi társadalom szokásaival és elvárásaival, ahol a magyar nyelv magabiztos használatán túl megtanulhatják azokat a verbális és nonverbális kommunikációs formákat, melyeket a többségi társadalom megkíván tőlük. Az OKI-FKK 2000. évi munkatervének egyik alapfeladata egy verbális és nonverbális óvodai készségfejlesztő program kidolgozása volt, melyet reményeink szerint 2001 őszétől már hasznosíthatnak az óvodák.

A cigány családok hagyományos berendezkedése, az óvodába járással kapcsolatos terhek (sok esetben magának az óvodának a földrajzi elhelyezkedése) olyan helyzetet teremtenek, melyben a szülő lemond ennek az alapvetően meghatározó oktatási intézménynek az igénybevételéről.

Kaltenbach Jenő kisebbségi országgyűlési biztos és munkatársai egy 1998-as vizsgálatban megállapították, hogy a kisegítő iskolák és speciális osztályok tanulóinak több mint 80%-a cigány. A kutatási adatok azt mutatják, hogy azok a cigány tanulók, akik óvodába jártak, sokkal sikeresebbek az általános iskolában, mint azok a gyerekek, akik egyenesen a családi környezetükből kerülnek oda.

Sajnos a példák azt mutatják, hogy az óvoda intézménye nem népszerű a cigány családok körében. Abban az esetben, ha a települési önkormányzatok ingyenessé teszik az óvodai ellátást, a szülők - ha másért nem is - az ingyenes és rendszeres étkezésért elviszik a gyerekeket. Ennek hiányában viszont ez megint olyan teherként fogalmazódik meg, mely az ő olvasatukban egy újabb - többé-kevésbé teljesíthetetlen - elvárás a többségi társadalomtól, a "gádzsóktól".

A nyelvi különbözőség

A kétnyelvűség pedagógiai értelemben előnyt jelent az egynyelvűekkel szemben. Sajnos a helyzet a cigány fiatalok esetében nem ilyen egyszerű. Az iskola nem tudja tolerálni a magyar nyelv bizonytalan vagy hibás használatát, így azok a gyerekek, akik nem magyar anyanyelvűként, óvodai előkészítés hiányában kerülnek be az általános iskolába, nagy valószínűséggel kudarcra vannak ítélve. Fokozódik a gond a felső tagozatban a szaktantárgyi terminológiák használatával.

A magyar anyanyelvűek 77%-a, a román nyelvet beszélők 58%-a, a cigány nyelvűeknek pedig az 52%-a végzi el sikeresen az általános iskolát.

Tanulási motiváció

Általános az a vélekedés, hogy a család nem motivált eléggé abban, hogy a gyermek minél többet tanuljon az iskolában, minél tovább maradjon meg a közoktatási rendszerben. A cigány családok túlélési stratégiájában a tanulás erősen leértékelődött, mindenekelőtt a munkanélkülivé vált, de képzettséggel rendelkező családfők helyzetének következményeképpen. A szülők, gyakran a személyes kudarcaikra emlékezve, különleges kötelezettségként kezelik az iskolát - ami a tankötelezettség szempontjából akár igaz is lehet -, s mint nem önként vállalt kötelezettséget igyekeznek ki is játszani.

Azok a személyek, akik sikeres vállalkozóként vagy munkavállalóként vannak jelen a munkaerőpiacon, egytől egyig azt vallják, hogy a szülői háttér ösztönzése döntően befolyásolta az iskolai pályafutásukat. Ezt a tényt támasztja alá az a kutatási tapasztalat, mely szerint a magasabban iskolázott és munkával rendelkező szülők gyermekei sikeresebbek, mint azokéi, akik maguk is tanulási nehézségekkel küzdöttek. A tanulás sok esetben fárasztó, fájdalmas folyamat, melynek elviseléséhez feltétlenül szükség van a család megerősítésére. Ennek hiányában hihetetlenül nagy a tanulók kísértése arra, hogy tanulmányaikat elodázzák, időszakosan felfüggesszék vagy végleg abbahagyják.

Az iskola és a szülő kapcsolata

A pedagógusok kezében óriási lehetőség van akkor, amikor egy - esetleg nem magyar anyanyelvű - cigány tanuló oktatását kapják feladatul.

Sajnos napjainkban a pedagógusok leginkább a középosztály gyermekeinek oktatására vannak felkészülve. Pedagógiai gyakorlatukban új elemként jelenik meg a másság, a tolerancia, a nemzetiségi autonómia és identitás. Az ismeretlenség bizalmatlanságot, illetve ellenérzéseket szülhet.

Az amerikai példák azt mutatják, hogy akkor eredményes az indián gyermekek oktatása, ha a szülőt is bekapcsolják az oktatási folyamatba. Több magyarországi iskola is próbálkozott már hasonló ötletekkel, s a siker nem sokáig váratott magára. A szülők bevonása az oktatási folyamatba nemcsak azért fontos, mert bizalomépítő lépés az iskola és a szülők között, hanem azért is, mert a képzetlen szülőt az iskolai közeg esetenként képes visszavezetni az iskola világába, az oktatási rendszerbe.

A cigány családfők és édesanyák általában maguk is fiatalok, ezért sok esetben nemcsak a gyermeket, hanem a szülőt is érdemes tanítani. Ehhez olyan bizalmi légkör szükséges, amelyet a pedagógusnak kell kiépítenie. Ez azonban nagyon nehéz, mert - mint már említettem - az alacsonyan iskolázott szülők iskolai és tanulási presztízse erősen alulértékelt.

A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy egy jó kapcsolat képes arra, hogy a szülő a későbbiekben a fiatalabb gyermekeinek a sorsát is rábízza az általa tisztelt pedagógusra. A megfelelő bizalmi viszony kialakításához fontos feladat, hogy a tanárképzésben a cigányság történelméről, kultúrájáról és hagyományairól megfelelő minőségű tudáshoz juthassanak a jelöltek.

Pedagógiai gyakorlat

A megszokott, a többségi társadalom számára kialakított, a középosztály gyermekeire formált iskola nem alkalmas arra, hogy integrálja, tartósan sikerekhez juttassa a cigány tanulókat.

A hagyományos gondolkodás, mely szerint a pedagógus arra kíváncsi, hogy mit nem tud a tanuló, eközben nincs ideje kideríteni, hogy mit tud, milyen különleges képességekkel, részképességekkel rendelkezik, a cigány gyermekek esetében nem lehet eredményes.

Az alternatív, illetve személyiség-központú iskolák, amelyek más megközelítéssel dolgoznak, a cigány tanulók és a bizonytalanabb anyagi körülményekkel rendelkező gyermekek számára nem érhetők el.

A tantervi követelményeket törvényként tisztelő pedagógusok nem merik a gyermek másságát kezelni, mint ismeretlent taszítják el ezt a tényt.

Sajnos minden egyes gyermek, akinek a családja nem rendelkezik komoly iskolai és tanulási tradícióval, olyan kihívást jelent a pedagógus számára, melyre nem a módszertani sokszínűséggel, hanem a sztereotípiák sokszínűségével válaszol.

Munkám során azonban természetesen több alkalommal találkoztam pedagógusokkal, akik sikeresen vállalják a roma gyermekek oktatásával járó többletterheket. Ennek hátterében elsősorban kiemelkedő pedagógiai képességek és a cigányság eltérő körülményeinek, sajátosságainak gyakorlati ismerete áll.

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.