2019. október 14., hétfő , Helén

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2000 december

A gyermekek, tanulók, szülők helyzete a közoktatásban

2009. június 17.

Szüdi János

A gyermekek, a tanulók és a szülők helyzete
a közoktatásban

A tanulmány a közoktatási törvény alapján áttekinti a szülők, gyermekek, diákok és a közoktatási intézmény közötti lehetséges jogi kapcsolatokat. Az ismert oktatásjogász szerző bemutatja az oktatási intézmények felelősségi kötelezettségeit, továbbá a szülői érdekképviselet lehetséges formáit, jogosítványait.

A szülő, a gyermek, a tanuló, valamint a nevelési és oktatási intézmény közötti jogi kapcsolat (jogviszony) keletkezése

Az óvodába, iskolába, kollégiumba járó gyermekek túlnyomó többsége nem töltötte be a tizennyolcadik életévét, ennek megfelelően a magyar jog szerint kiskorú. A kiskorú gyermek saját ügyeinek intézésében, életének megszervezésében, jogai érvényesítésében, kötelezettségeinek teljesítésében segítségre szorul, ezért a családjogi törvény 70. §-a alapján szülői felügyelet vagy gyámság alatt áll. Ebből a rendelkezésből azonban nem következik, hogy az óvodába, iskolába, kollégiumba belépő gyermekért felelősséggel tartozik a nevelési-oktatási intézmény, illetőleg annak dolgozói, hiszen a szülői felügyelet, illetőleg a gyámi tevékenység ellátása nem feladatuk. Mindenképpen indokolt ezért tisztázni, létezik-e intézményi felelősség a gyermekért, tanulóért, s ha igen, mi alapján keletkezik s mi a tartalma. Az óvodák, iskolák és kollégiumok felelősségét kétféle szempontból is vizsgálni lehet: hogy mikortól meddig és miért felelnek a náluk lévő gyermekért, tanulóért, és hogy mennyiben tartoznak felelősséggel a gyermek, tanuló cselekedeteiért abban az esetben, ha akár saját magának, akár tanulótársának vagy másoknak balesetet vagy kárt okoz.

A választ a közoktatásról szóló törvény rendelkezéséből kiindulva lehet megtalálni, amely [Kt. 41. § (5) bekezdése] szerint a nevelési-oktatási intézménynek gondoskodnia kell a rábízott gyermek, tanuló felügyeletéről. A "rábízott" kifejezés törvényi alkalmazásából arra lehet következtetni, hogy a szülő akkor, amikor a felvételi kérelem benyújtásakor él az intézményválasztás szabadságával nemcsak azt kezdeményezi, hogy gyermekének a szükséges pedagógiai szolgáltatásokat biztosítsák, hanem azt is, hogy ellássák a felügyeletét. Másik oldalról megközelítve: a nevelési-oktatási intézmény a gyermek felvételével kötelezettséget vállal arra, hogy a gyermek, tanuló részére átadja mindazokat az ismereteket, amelyekre történő felkészítés a nevelési-oktatási intézmény feladatkörébe tartozik, továbbá arra is, hogy gondoskodik a gyermek, tanuló felügyeletéről. A szülő döntésével bevonja az óvodát, iskolát, kollégiumot a szülői felügyelettel összefüggő kötelezettségeinek ellátásába. A szülői felügyelet ugyanis magában foglalja a kiskorú gyermek gondozásának, nevelésének a kötelezettségét is [Csjt. 71. § (2) bekezdés]. Ebből viszont következik, hogy a nevelési-oktatási intézménynek a gyermek, tanuló felügyeletével összefüggő kötelezettsége addig az időpontig áll fenn, ameddig a szülői felügyelet, vagyis a kiskorúság időtartamáig, a gyermek tizennyolcadik életévének betöltéséig. (A nagykorúság elérése után, tehát a tizennyolcadik életév betöltését követően is fennáll a nevelési-oktatási intézmény felügyeleti kötelezettsége abban az esetben, ha olyan tanulóról van szó, akit fogyatékossága miatt a bíróság gondnokság alá helyezett. A nagykorúság elérése után megszűnik a szülői felügyelet, a szülőnek az a joga, hogy gyermeke ügyeiben döntsön, s az a kötelessége, hogy gondoskodjon gondozásáról, neveléséről. Abban az esetben azonban, ha a nagykorúvá vált személy állapotánál fogva nem tud eljárni saját ügyeiben, a bíróság gondnokot rendel ki. Ekkor az iskola, illetőleg kollégium a gondnok "rábízása" alapján gondoskodik továbbra is a tanuló felügyeletéről.)

A nevelési-oktatási intézménybe történő beíratással egy más jogágban nehezen elhelyezhető kapcsolat jön létre a nevelési-oktatási intézmény és a gyermek, tanuló között. Annak ellenére, hogy a polgári törvénykönyv a szerződéses szabadság elvén alapul, amelynek lényege, hogy a felek szabadon dönthetnek a szerződés tartalmát és típusát illetően, innen közelítve nehéz lenne meghatározni, milyen szerződés jön létre az óvodai felvétellel, a tanuló jogviszony, illetőleg a kollégiumi tagsági viszony létesítésekor. A jogviszonyok a közoktatásról szóló törvényen alapulnak, amelyik meghatározza e jogviszony keletkezésének, tartalmának és megszűnésének legfontosabb tartalmi elemeit. Létrehozását meghatározott időben kötelezővé teszi mindkét fél számára, hiszen az ötödik életév betöltése, illetve a tankötelezettség beállta esetén sem a szülőt, sem a lakóhely szerint illetékes óvodát, általános iskolát nem illeti meg a választás joga. Az óvoda, iskola, kollégium szolgáltatása leginkább a megbízásra hasonlít, melynek lényege, hogy a megbízott köteles a rábízott ügyet ellátni. De nem ígéri azt, hogy tevékenysége meghatározott eredménnyel fog járni. A megbízásnál a szolgáltatás lényege a szerződésben meghatározott tevékenység kifejtése annak érdekében, hogy a kívánt célt elérjék. A megbízást a megbízó utasításai szerint kell teljesíteni. Az óvoda, iskola, kollégium is köteles mindent megtenni annak érdekében, hogy a gyermek, a tanuló fejlődését a lehető legteljesebb mértékben biztosítsa. Ennyiben hasonlít az említett megbízási szerződéshez. A szülőnek, tanulónak azonban a feladatellátás mikéntjére nincsen utasításadási joga. Sőt a szülő köteles közreműködni abban, hogy a nevelési-oktatási intézmény minél eredményesebb legyen. Terheli ugyanis az a kötelezettség, hogy minden elvárhatót megtegyen gyermeke fejlődéséért, elősegítse gyermekének a közösségbe történő beilleszkedését, az iskola, kollégium rendjének, a közösségi élet magatartási szabályainak elsajátítását [Kt. 14. § (2) bek.]. Az óvodai felvétel, a tanulói jogviszony és a kollégiumi jogviszony keletkezése a polgári jog alapján azért is magyarázható és értelmezhető nehezen, mivel a jogviszonyok létrejöttében az, akire egyébként a jogviszonyból jogok és kötelezettségek hárulnak, koránál fogva hosszú ideig nem tud közreműködni. A jogviszony létrehozását harmadik személy, a szülő kezdeményezi.

A kiskorú gyermek óvodai, iskolai, kollégiumi felvételével gyakorlatilag kétféle jogi kapcsolat jön létre: a gyermek, a tanuló, valamint a nevelési és oktatási intézmény között az óvodai felvétel, a tanulói jogviszony, a kollégiumi tagsági jogviszony; a szülő, illetve a nevelési és oktatási intézmény között pedig a szülői felügyeleti jogba tartozó nevelési feladatokban való közreműködési jogviszony, melyet célszerű gondozói jogviszonynak nevezni. Míg azonban a gyermek, a tanuló, valamint a nevelési és oktatási intézmény között létrejött jogviszony a közoktatásról szóló törvényben jogilag szabályozott kapcsolat, addig a szülő, illetve a nevelési és oktatási intézmény közötti megállapodásnak nincsen nevesített, alakszerű formája, bár a kapcsolatból eredő jogokat és kötelezettségeket a közoktatásról szóló törvény meghatározza. Az óvoda, iskola, kollégium felelőssége, kötelezettségei is eltérőek attól függően, hogy melyik jogviszonyból származó feladatának tesz eleget. Természetesen ezek merev szétválasztására nincs szükség, és nem is lenne egyszerű dolog, hiszen szorosan kapcsolódnak egymáshoz.

Ha a tanuló eléri a nagykorúságot, és megszűnik a szülői felügyelet, személyesen tehet jognyilatkozatot. Ennek megfelelően az iskolai, kollégiumi felvételi ügyekben is önállóan járhat el. Ettől az időponttól kezdődően a szülővel szemben az iskolának, kollégiumnak nincsenek jogi kötelezettségei, és "csupán" a tanulói jogviszonyból, kollégiumi tagsági viszonyból származó kötelezettségeket kell teljesítenie.

Szülői kötelezettség - intézményi felelősség

A szülő, amikor rábízza gyermekét a nevelési-oktatási intézményre, abban a tudatban teszi ezt, hogy ott megfelelő módon gondoskodnak gyermekéről, s ez a gondoskodás nemcsak felkészítést, hanem megőrzést, felügyeletet is jelent. Mindenképpen indokolt azonban megvizsgálni azt a kérdést, hogy meddig tart a szülői kötelezettség, és hol kezdődik, illetőleg hol fejeződik be a nevelési-oktatási intézmény felelőssége. A közoktatásról szóló törvény nem a pedagógust, illetőleg más dolgozót, például a dajkát, hanem a nevelési-oktatási intézményt teszi felelőssé a felügyelet ellátásáért. Ebből viszont következik az is, hogy az óvodai élet, az iskolai, kollégiumi munkarend kialakítása során kell gondoskodni arról, hogy a gyermeket, tanulót megóvják, megőrizzék. A felügyeleten a közoktatásról szóló törvény azt érti, hogy gondoskodni kell a gyermek, tanuló testi épségének megóvásáról és erkölcsi védelméről a nevelési-oktatási intézménybe történő belépéstől a nevelési-oktatási intézmény jogszerű elhagyásáig terjedő időben, továbbá a nevelési, illetve a pedagógiai program részeként tartott kötelező, a nevelési-oktatási intézményen kívüli foglalkozások, programok ideje alatt [121. § (1) bek. 11. alpont]. Ez annyit jelent, hogy az intézmény kötelezettsége abban a pillanatban kezdődik, amikor a gyermeket, tanulót a meghatározott munkarend szerint behozzák az óvodába, iskolába, kollégiumba, és addig az időpontig áll fenn, ameddig ott jogszerűen tartózkodik. (Nem felelős ennek megfelelően a nevelési-oktatási intézmény abban az esetben, ha a tanuló szombaton vagy vasárnap bemászik az iskola udvarába, és ott megsérül.) Felelős az iskola a falain kívül szervezett foglalkozásokon, az iskolai tanulmányokkal összefüggő kirándulásokon bekövetkezett balesetekért. Nem felelős azonban abban az esetben, ha a pedagógus magánemberként a tanítványait szombaton vagy vasárnap kirándulni viszi, és ott következik be baleset. Nem állapítható meg az iskola felelőssége a nyári szünetben szervezett táborok ideje alatt bekövetkezett balesetekért sem, mivel azok megszervezése nem iskolai feladat, és nincs összefüggésben a tanulói jogviszonnyal.

Az óvodai felvétellel, tanulói jogviszonnyal, kollégiumi tagsági jogviszonnyal kapcsolatos bármilyen vitás ügyben a szülő vagy a nagykorú tanuló nem a nevelési-oktatási intézmény dolgozóival, pedagógusaival szemben kell hogy fellépjen, hanem az intézménnyel szemben. Miután egyre több nevelési és oktatási intézmény működik alapítvány, magánszemély, gazdálkodó szervezet fenntartásában, amelyek szolgáltatásaikért ellenszolgáltatást, pénzt kérhetnek, joggal vetődik fel az a kérdés, hogy amennyiben a szülő, illetőleg a tanuló elégedetlen az óvodával, iskolával, kollégiummal, visszakövetelheti-e a tandíjat. Bírósági gyakorlat hiányában nehéz megadni erre a kérdésre a választ. Feltételezhető, hogy egy esetleges bírósági perben azt kellene vizsgálni, milyen módon tett eleget a nevelési és oktatási intézmény a gondozói jogviszonyban vállalt kötelezettségének, mennyire teljesítette a gyermek, tanuló erkölcsi védelmével összefüggő kötelezettségeit. A polgári jog a kártérítési felelősség szabályainál foglalkozik a gondozói felelősséggel. A gondozó felelőssége a bírói gyakorlat szerint nem csak a felügyeletre, ellenőrzésre korlátozódik. A gondozónak feladatai közé tartozik a kiskorú jellemének, egyéniségének formálása, alakítása, szellemi, értelmi fejlődésének, egyéniségének alakítása, vagyis a gondozott nevelése. Ennek megfelelően a gondozói jogviszonyból eredő kötelezettség teljesítésénél is ezeket a kérdéseket lehet vizsgálni.

Annak ellenére, hogy a tanulói jogviszony, kollégiumi tagsági viszony létrejötte, az e jogviszonyból eredő jogok és kötelezettségek, a jogviszony megszűnése a közoktatásról szóló törvényen alapulnak, ha ezt a tevékenységet ellenszolgáltatás fejében végzik, az érdekeltek között létrejött kapcsolatnak vannak olyan elemei, amelyek megtartása polgári bíróság előtt számon kérhető. Az iskolai oktatással összefüggésben a bizonyítás, a kötelezettség teljesítésének mérlegelése azért nehéz, mivel a jogviszony minden résztvevőjének vannak kötelezettségei. Az iskola feladata, hogy megfelelő színvonalú ismeretanyag elsajátítását tegye lehetővé, s ebből a célból megfelelő színvonalú tanítási órákat szervezzen jól felkészült pedagógusokkal. A szülő viszont köteles megfelelő otthoni környezetet biztosítani a tanuláshoz és segíteni gyermekét a felkészülésben. A tanuló kötelezettsége, hogy figyeljen az órán, elkészítse házi feladatait, megtanulja a feladott tananyagot.

Felelősség a gyermeknek, a tanulónak okozott kárért, a gyermek, a tanuló által okozott kárért és a gyermek, a tanuló felügyeletének elmulasztásáért

A közoktatásról szóló törvény 77. §-ának (3) bekezdése szerint amennyiben a gyermeket az óvodai elhelyezéssel, a tanulót az iskolai tanulmányai folytatásával, kollégiumi elhelyezésével összefüggésben kár éri, az óvoda, iskola, kollégium - tehát nem a pedagógus - köteles a kárt megtéríteni. A közoktatásról szóló törvénynek ezek az előírásai összhangban állnak a polgári törvénykönyv 348. §-ának (1) bekezdésében foglaltakkal, miszerint, ha az alkalmazott a munkaviszonyával (közalkalmazotti jogviszonyával) összefüggésben harmadik személynek kárt okoz, a károsulttal szemben a munkáltató felel. A munkáltató, tehát az óvoda, iskola és kollégium a polgári törvénykönyv rendelkezései alapján köteles helytállni mindazokért a károkért, amelyek a gyermeket, a tanulót érik.

A munkavállaló, illetőleg a közalkalmazott a munkaviszonyával, közalkalmazotti jogviszonyával kapcsolatos kötelezettségének vétkes megszegése esetén az okozott kárért kártérítési felelősséggel tartozik. A kártérítési felelőssége azonban nem teljes körű, mivel gondatlan károkozás esetén a kártérítés mértéke nem haladhatja meg a munkavállaló, közalkalmazott átlagkeresetének ötven százalékát. Gondatlan károkozás esetére a munkaszerződés, illetőleg kollektív szerződés a károkozás körülményeire vagy a vétkesség fokára tekintettel ennél szigorúbb szabályokat is meghatározhat. A közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény lehetővé teszi a kártérítési felelősség háromhavi illetmény erejéig történő megállapítását, például abban az esetben, ha a kárt az ellenőrzési kötelezettség elmulasztásával, illetve hiányos teljesítésével okozták (Kjt. 81. § b) pont). Szándékos károkozás esetén a munkavállaló és a közalkalmazott teljes mértékben köteles megtéríteni a kárt.

Abban az esetben, ha a gyermek vagy a kiskorú tanuló okoz kárt másnak, például tanulótársának, a nevelési-oktatási intézmény dolgozójának vagy kívülálló harmadik személynek, esetleg a nevelési-oktatási intézménynek, együtt kell vizsgálni a kárt okozó gyermek, tanuló és a felügyeletét ellátó személy felelősségét. A polgári törvénykönyv 347. §-ának (1) bekezdése alapján ugyanis, akinek belátási képessége hiányzik vagy fogyatékos, nem vonható felelősségre, helyette gondozója felel. Ez alól a felelősség alól csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a felügyelet ellátása érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A gyermek, a tanuló belátási képességének vagy annak fogyatékosságának vizsgálatakor azt kell mérlegelni, hogy koránál vagy állapotánál fogva képes volt-e arra, hogy felismerje, mérlegelje magatartásának lehetséges következményeit. Abban az esetben, ha nem volt erre képes, akkor vétőképtelen, és ezért polgári jogilag nem vonható felelősségre. A vétőképtelenség ismérveit nem határozzák meg jogszabályok, és az korhatárhoz sem kötődik. Minden esetben az adott üggyel kapcsolatosan kell tisztázni azt a körülményt, hogy a gyermek, a tanuló képes volt-e felfogni magatartásának törvényellenességét és várható káros következményeit. Vizsgálni kell a gyermek, a tanuló személyi tulajdonságait, értelmi képességeit. A bírói gyakorlatban előfordult, hogy a gyermek vétőképességét akkor is megállapították, amikor koránál fogva egyébként cselekvőképtelen volt. A bíróság például vétőképesnek tekintette azt a tizenegy éves általános iskolai tanulót, aki a várható következményekre való figyelmeztetés ellenére kővel dobálózott, és játszótársának súlyos szemsérülést okozott. Megállapították annak a kilencéves tanulónak a felelősségét is, aki bosszúból betörte az ablakot. A kiskorú tanuló által okozott iskolai balesetnél nem elégséges annak vizsgálata, hogy a tanuló okozta-e a balesetet, s ezzel együtt a kárt, és mennyire felelős annak bekövetkeztéért. Legalább ilyen fontos annak kiderítése is, hogy kinek volt kötelessége ellátni a tanuló felügyeletét, és ennek során teljesítette-e feladatát. Abban az esetben azonban, ha a kiskorú vétőképtelen, az általa okozott kárt gondozója köteles megtéríteni. Gondozónak a bírói gyakorlat azt a személyt tekinti, aki a vétőképtelen személy felügyeletét ellátja, magatartását ellenőrizni, irányítani köteles. A gyermek gondozója nyilvánvalóan elsősorban a szülő. Óvodai, iskolai, kollégiumi felügyelet ideje alatt azonban az a személy, akinek adott időben az volt a feladata, hogy a kiskorúra felügyeljen. Nem gondozója a vétőképtelen személynek az, aki a felügyeletet, munkaviszony (közalkalmazotti jogviszony) alapján látja el. Ilyen például a tanár is. A gondozó ilyen esetben is az marad, aki a tanárt alkalmazta, tehát a munkáltató, az óvoda, az iskola, illetőleg a kollégium. Ugyanis a felügyelet ellátásáért a nevelési és oktatási intézet a felelős, míg az alkalmazott a munkajog, illetőleg a közalkalmazotti jog alapján felel.

Az óvodák, iskolák, kollégiumok vezetői, pedagógusai és más dolgozói büntetőjogi felelősséggel tartoznak a rájuk bízott gyermekekért, tanulókért. A büntető törvénykönyv 195. §-ában megfogalmazott kiskorú veszélyeztetése bűncselekmény megvalósulhat akkor is, ha az óvoda, iskola, kollégium dolgozója súlyosan megszegi a gyermek, a tanuló nevelésével, felügyeletével, gondozásával kapcsolatos kötelezettségeit, és ezzel a kiskorú testi, értelmi vagy erkölcsi fejlődését veszélyezteti. A büntető törvénykönyv 171. §-a alapján bűncselekményt követ el az is, aki foglalkozása szabályainak megszegésével más vagy mások életét, testi épségét vagy egészségét gondatlanságból közvetlenül veszélynek teszi ki, vagy testi sértést okoz. A büntetőjogi felelősség megállapítása elkülönül a polgári jogi, munkajogi felelősség megállapításától. Míg az előzőekben ismertetett szabályok szerint a munkaviszonnyal, közalkalmazotti jogviszonnyal harmadik személynek okozott kárért a munkáltató felelős, addig nyilvánvaló, hogy a büntetőeljárás keretében vizsgálni kell az óvoda, iskola, kollégium vezetőinek és emellett munkavállalóinak, közalkalmazottainak felelősségét is.

A szülők helyzete a közoktatásban

A közoktatásról szóló törvény a szülői jogok és kötelezettségek szabályozásával megteremtette a jogi kereteket ahhoz, hogy a nevelési és oktatási intézmény, valamint a szülő között megfelelő kapcsolat jöhessen létre. A szülői jogok és kötelezettségek határozzák meg az együttműködés kereteit, a gondozói jogviszony tartalmát.

A szülő mindenekelőtt felelősséggel tartozik azért, hogy ötödik életévét betöltött gyermeke az iskolai életmódra felkészítő foglalkozás keretében bekapcsolódjon az óvodai nevelőmunkába, illetőleg eleget tegyen tankötelezettségének [Kt. 14. § (2) bek.]. E kötelezettségek sajátossága, hogy míg a szolgáltatás igénybe vevője, a kötelezettség teljesítésének alanya a gyermek, a kötelezettség teljesítéséért egy másik személy, a gyermek szülője, gyámja felel.

Az intézmény szabad megválasztásának joga az egyik legfontosabb szülői jog. A Magyar Köztársaság Alkotmánya 67. §-ának (2) bekezdése szerint a szülőket megilleti az a jog, hogy a gyermeküknek adandó nevelést megválasszák. Az 1964. évi 21. törvényerejű rendelettel kihirdetett, Az oktatásban alkalmazott megkülönböztetés elleni küzdelemről szóló egyezmény 5. cikkének 1/b. pontjában a Magyar Köztársaság kötelezettséget vállalt, hogy biztosítja a szülők szabadságát abban, hogy gondoskodjanak gyermekeiknek saját meggyőződésük szerinti vallási és erkölcsi neveléséről. Mindezekre tekintettel a közoktatásról szóló törvény biztosítja a szülőnek a nevelési és oktatási intézmény szabad megválasztásának jogát.

Az intézményválasztás szabadsága annak lehetőségét is magában rejti, hogy a szülő eldöntse, gyermekét állami, önkormányzati, illetőleg nem állami, nem helyi önkormányzati óvodába, iskolába kívánja járatni. Az intézményválasztás szabadsága kiegészül még azzal a szülői joggal is, hogy eldöntse, gyermeke a tankötelezettségből eredő feladatokat iskolába járással vagy magántanulóként teljesíti.

A szülőnek jogában áll olyan óvodát, iskolát, kollégiumot választani, amelyik megfelel vallási és világnézeti meggyőződésének. Ezért nemcsak olyan szolgáltató rendszer kiépítésére, működtetésére köteles az állam, amelyik lehetővé teszi az ingyenes oktatásban való részvételt, hanem olyanra is, amelyik világnézeti, vallási meggyőződésétől függetlenül mindenki számára hozzáférhető. Mivel az ingyenes, bárki számára hozzáférhető szolgáltatásról a helyi önkormányzatok kötelesek gondoskodni, az általuk működtetett intézmények azok, amelyek nem lehetnek elkötelezettek egyetlen vallás vagy világnézet mellett sem. Ugyanakkor az intézménylétesítési szabadság alapján létrejöhetnek olyan nem állami, illetve nem önkormányzati óvodák, iskolák és kollégiumok, amelyek maghatározott világnézethez kötődnek. Ilyen intézményt a szülők is létrehozhatnak. A szülő az intézményválasztási jogának gyakorlásakor köteles gyermeke véleményét kikérni, ha pedig gyermeke elérte a tizennegyedik életévét, az iskolaválasztás jogát közösen gyakorolhatják.

A közoktatásról szóló törvénynek a nem kötelező, fakultatív hit- és vallásoktatással kapcsolatos rendelkezései az Alkotmány 60. §-ának végrehajtását szolgálják, ami biztosítja a Magyar Köztársaság területén élőknek a lelkiismereti és vallásszabadságot. A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény 5. §-a fogalmazza meg a szülőnek, gyámnak azt a jogát, hogy kiskorú gyermeke erkölcsi és vallási neveléséről döntsön és arról megfelelően gondoskodjon. E jog gyakorlásának feltételeit teremtik meg azok a rendelkezések, amelyek lehetővé teszik, hogy az egyházi jogi személy, az állam és az önkormányzatok által fenntartott nevelési-oktatási intézmény a szülők igényei szerint fakultatív tantárgyként vallásoktatást tartson. A nevelési-oktatási intézménynek nincs választási lehetősége. Abban az esetben, ha a szülők részéről igény érkezik, köteles biztosítani a szükséges feltételeket a hit- és vallásoktatáshoz.

A szabad iskolaválasztás jogával szorosan összekapcsolódik a nemzeti és etnikai kisebbséghez tartozókat megillető választási lehetőség is. A Magyar Köztársaság Alkotmánya 68. §-a leszögezi, hogy a Magyar Köztársaságban élő nemzeti és etnikai kisebbségek részesei a nép hatalmának: államalkotó tényezők. Ezért joguk van arra, hogy - többek között - anyanyelvű oktatásban vegyenek részt. A nemzeti vagy etnikai kisebbséghez tartozó gyermek, tanuló esetén a szülő jogosult dönteni abban a kérdésben, hogy gyermeke anyanyelvű, illetve anyanyelven és magyar nyelven történő oktatásban vegyen részt.

A szülő igényelheti [Kt. 13. § (3) bekezdés], hogy az iskola pedagógiai programja legyen tárgyilagos, és az ismereteket többoldalú módon közvetítse. Jogában áll továbbá, hogy megismerje a nevelési-oktatási intézmény nevelési programját, pedagógiai programját, házirendjét és tájékoztatást kapjon az abban foglaltakról [Kt. 14. § (1) bek. a) pont]. E rendelkezések nyilvánvaló célja, hogy a szülő megbizonyosodjon, gyermeke a személyiségének kialakulásához megkap-e minden szükséges ismeretet, információt. A szülőnek az intézményválasztási lehetősége - annak a kérdésnek az eldöntése, hogy rábízza-e gyermekét az óvodára, iskolára, kollégiumra - csak formális jog abban az esetben, ha nincs a megfelelő információk birtokában. A tényleges választási szabadság gyakorlásához szükség van arra, hogy megismerhesse azokat a legfontosabb szempontokat, amelyek jellemzik az intézményt. A nevelési, illetve pedagógiai program, a házirend tartalmazza mindazokat a gyermekekkel, tanulókkal szemben támasztott elvárásokat, amelyek meghatározzák az intézményben folyó pedagógiai tevékenységet, a gyermek várható helyzetét. A tájékozódáshoz való jog gyakorlása nem kötött semmilyen előzetes kérelemhez. A nevelési-oktatási intézmény köteles megteremteni azokat a feltételeket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a szülők a szükséges információkhoz hozzájussanak.

A szülő és a nevelési-oktatási intézmény közötti gondozói jogviszony fontos elemét fogalmazza meg a közoktatásról szóló törvény 14. §-a (1) bekezdésének b) pontja. A szülő joga, hogy gyermeke fejlődéséről, magaviseletéről, tanulmányi előmeneteléről rendszeresen részletes és érdemi tájékoztatást, neveléséhez tanácsokat, segítséget kapjon.

A szülők és a nevelési-oktatási intézmények kapcsolatát lényegesen befolyásolja a közoktatásról szóló törvény 14. §-a (1) bekezdésének d)-f) pontjában megfogalmazott többi szülői jogosítvány is, melyek alapján a szülő a pedagógus vagy a nevelési-oktatási intézmény vezetőjének hozzájárulásával részt vehet az óvodai, iskolai, kollégiumi foglalkozásokon. A szülő írásbeli javaslatát a nevelési-oktatási intézmény vezetője, a nevelőtestület, az iskolaszék (óvodaszék, kollégiumi szék), a pedagógus köteles megvizsgálni, és arra a megkereséstől számított harminc napon belül, illetőleg az iskolaszék (óvodaszék, kollégiumi szék) legkésőbb a harmincadik napot követő első ülésen érdemi választ köteles adni. (E válaszadási kötelezettség minden írásbeli javaslatra fennáll, függetlenül attól, hogy azt milyen témában, illetőleg milyen formában nyújtották be.) A szülőnek jogában áll nem kötelező tanulói foglalkozás megszervezését kezdeményezni, részt venni az iskolaszék (óvodaszék, kollégiumi szék), szülői munkaközösség létrehozásában úgy is, mint választó és úgy is, mint megválasztható személy.

A közoktatásról szóló törvény megkívánja, hogy a szülő aktívan közreműködjön gyermeke eredményes nevelésében. A szülői kötelezettségek nem szűnnek meg azáltal, hogy rábízza gyermekét az óvodára, iskolára, kollégiumra. A gondozói jogviszony teljesítésében a szülőnek is közre kell működnie, mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy elősegítse gyermeke fejlődését. Ugyancsak kötelezettségei közé tartozik, hogy hozzájáruljon ahhoz, hogy gyermeke beilleszkedjen a közösségbe, megismerje az iskola és a kollégium rendjét. A szülői kötelezettségek közé tartozik az is, hogy rendszeres kapcsolatot tartson a gyermekével foglalkozó pedagógusokkal [Kt. 14. § (2) bek.].

A szülői szervezet

A közoktatásról szóló törvény 59. §-ának (1) bekezdése lehetővé teszi, hogy az óvodában, az iskolában és a kollégiumban a szülők szülői szervezetet (közösséget) hozzanak létre. A szülői szervezet (közösség) nem hagyomány nélküli intézmény a közoktatás rendszerében, hiszen az elmúlt évtizedekben is létre lehetett hozni ilyen képviseleti szervet. Új mégis annyiban, hogy létrehozása nem kötelező, és kizárólagosan a szülők döntésén múlik. A szülői szervezet (közösség) része az óvodának, iskolának, kollégiumnak, attól nem különül el, nem rendelkezik önálló jogi személyiséggel. Létrehozására és működésére a közoktatásról szóló törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. (Természetesen annak sincs akadálya, hogy a szülők az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény rendelkezései alapján létrehozzanak társadalmi szervezetet. Ez a társadalmi szervezet azonban nem az iskola részeként működik, nem vonatkoznak rá a közoktatásról szóló törvény rendelkezései, és nem is gyakorolhatják az intézményi szülői érdekképviseleti jogosítványokat.) Az óvodában, iskolában és kollégiumban a szülők olyan közösséget hoznak létre, amelyet szükségesnek és jónak tartanak. Nincs tehát akadálya annak, hogy egy intézményben több szülői szervezet (közösség) jöjjön létre, azok kapcsolódjanak egymáshoz, vagy egymástól függetlenül működjenek. Az óvodában, iskolában, kollégiumban működő szülői közösségek közül az képviselheti valamennyi szülő érdekét, amelyiket az óvodába, iskolába, kollégiumba felvett tanulók szüleinek több mint ötven százaléka választott meg. Lehet tehát osztály vagy csoport szülői szervezet (közösség), évfolyamonként is működhetnek, de az összes szülő képviseletében csak a szülők többsége által választott óvodai, iskolai, kollégiumi szülői szervezet (közösség) járhat el. A nevelési-oktatási intézmény és a szülői szervezet (közösség) közötti kapcsolattartás formáját a nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló 11/1994. (VI.8.) MKM rendelet 4. §-a (1) bekezdésének g) pontja alapján a szervezeti és működési szabályzatban kell meghatározni. Jogszabályok nem sorolják fel azt a formát, amelynek keretében szabályozni kell vagy lehet a szülői szervezet (közösség) belső működésének a rendjét. Ennek kidolgozása, elfogadása és bevezetése az érdekeltekre tartozik.

Az iskolaszék (óvodaszék, kollégiumi szék)

A közoktatásról szóló törvény új intézményként hozta létre az óvodában az óvodaszéket, az iskolában az iskolaszéket (óvodaszék, kollégiumi szék), a kollégiumban a kollégiumi széket. Az iskolaszék (óvodaszék, kollégiumi szék) nem különül el az iskolától, a szülői munkaközösségekhez hasonlóan az óvoda, iskola, kollégium részeként működik. Az óvodaszék, iskolaszék, kollégiumi szék létrejöttéhez az szükséges, hogy kezdeményezzék a létrehozatalát. Kezdeményezési joguk van a szülőknek, a tanulóknak és a nevelőtestület tagjainak. Az iskolaszéket (óvodaszéket, kollégiumi széket) létre kell hozni, ha legalább két érdekelt közreműködik munkájában. Ha a szülők vagy a tanulók kezdeményezik létrehozását, a nevelőtestület tagjai kötelesek közreműködni a munkájában.

Az óvodában, iskolában, kollégiumban eltérők lehetnek az érdekek az egyes döntések meghozatalakor attól függően, hogy milyen szemszögből, milyen oldalról érinti az érdekeltet. Nem vitathatóan szembekerülhetnek egymással a fenntartó, a helyi önkormányzat, a nevelési-oktatási intézmény vezetője, pedagógusai és dolgozói, illetőleg a gyermekek ügyeiben eljáró szülők. Az iskolaszék (óvodaszék, kollégiumi szék) azt a célt szolgálja, hogy lehetővé tegye a vélemények kicserélését, egymás álláspontjának megismerését, ütköztetését és a lehető legjobb megoldás megtalálását, kidolgozását. Az iskolaszék (óvodaszék, kollégiumi szék) jogosult véleményt nyilvánítani a nevelési-oktatási intézmény működésével kapcsolatos valamennyi kérdésben, és korlátok nélküli javaslattevő jogkörrel rendelkezik a nevelési-oktatási intézmény irányításával, a vezető személyével, az intézmény egészét vagy a tanulók nagyobb csoportját érintő kérdésekben. E rendelkezésekből az következik, hogy az iskolaszék (óvodaszék, kollégiumi szék) gyakorlatilag bármilyen ügyben és bármilyen kérdésben állást foglalhat. A széles körű egyetértési jog biztosítása garantálja, hogy a pedagógiai szakértelem és a pedagógus szemlélete mellett más nézetek és érdekek, így döntő módon a szülők nézetei is érvényesüljenek. Az egyetértési jog ugyanis annyit jelent, hogy annak hiányában a döntés nem hozható meg. Egyetértési jog esetén a jogosított egyetértő nyilatkozatára van szükség a jogszerű döntéshez. Ezért a döntéshozónak mindaddig egyeztetnie kell a véleményeket, ameddig nem alakul ki olyan álláspont, amely mindenkinek megfelel.

Az iskolaszéket (óvodaszéket, kollégiumi széket) egyetértési jog illeti meg a házirend elfogadásakor. A házirend a közoktatásról szóló törvény 4. §-ának (6) bekezdése szerint megállapítja a nevelési-oktatási intézményben a tanulói jogok és kötelességek gyakorlásával, az iskolai munkarenddel kapcsolatos rendelkezéseket. Alapvető fontosságú ezért, hogy a szülői oldal érvényesítse a gyermekek, a tanulók érdekeit, és olyan házirendet alkossanak, amelyik segíti, megkönnyíti a nevelési-oktatási intézménnyel való azonosulást, a gyermekek, tanulók beilleszkedését a közösségi életbe.

Fontos területen gyakorol egyetértési jogot az iskolaszék (óvodaszék, kollégiumi szék) a nevelési-oktatási intézmény működését alapvetően meghatározó szervezeti és működési szabályzat elfogadásakor. A nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló 11/1994.(V.8.) MKM rendelet 4. §-ának (3) bekezdése differenciáltan határozza meg, melyek azok a szabályozandó területek, amelyek elkészítéséhez be kell szerezni az iskolaszék (óvodaszék, kollégiumi szék) egyetértését. Ezek a jogosítványok biztosítják, hogy az iskolaszék (óvodaszék, kollégiumi szék) egyetértése nélkül a szervezeti és működési szabályzatban nem lehet rendezni azokat a kérdéseket, amelyek alapvetően érintik a gyermekek, tanulók és a szülők helyzetét.

Az iskolaszék (óvodaszék, kollégiumi szék) működésének szabályait helyben kell kialakítani. Így például nem rendezi jogszabály, hogy az egyes oldalak milyen formában és módon alakítsák ki véleményüket, közvetítsék azokat az érdekeket, amelyeket képviselnek. Nyilvánvaló, hogy a szülői oldal csak akkor tud eredményesen működni, ha összehangolja tevékenységét a szülői szervezettel (munkaközösséggel), ha élő kapcsolatot tart fenn a választó szülőkkel, ha lehetőséget nyújt ahhoz, hogy az érdeklődő szülők megismerjék az iskolaszék (óvodaszék, kollégiumi szék) napirendjére tűzött anyagokat, továbbá biztosítja annak útját is, hogy a szülők az iskolaszék (óvodaszék, kollégiumi szék) szülői oldalához forduljanak segítségért, kezdeményezhessék meghatározott kérdések megvitatását, javaslatok előterjesztését is.

Az iskolaszék (óvodaszék, kollégiumi szék) munkájában való közreműködés révén a szülők képviselői részt vesznek a szülők, tanulók által az óvoda, iskola, kollégium döntései ellen benyújtott jogorvoslati kérelmek, az úgynevezett felülbírálati kérelmek elbírálásában. A felülbírálati kérelmek elbírálásánál megmutatkozhatnak azok a gondok és problémák is, amelyek jellemzik az óvoda, az iskola, a kollégium működését.

A tanuló helyzetéről általában

A gyermek, tanuló helyzete más akkor, ha a tanulói, kollégiumi jogviszonyával összefüggésben kell eljárnia, és más, ha a nevelési-oktatási intézmény falain kívül intézi az ügyeit. A tanulói jogviszony, illetőleg a kollégiumi tagsági viszony nem tesz különbséget a jogképesség és cselekvőképesség között. A tanulói jogviszonyból, illetőleg a kollégiumi tagsági jogviszonyból származó jogokat a tanuló életkorától függetlenül közvetlenül gyakorolhatja, illetőleg a kötelességeket életkorától függetlenül köteles teljesíteni.

A tanulókat megillető jogosítványok között találhatók olyanok, amelyek igénybevételére a szülő kezdeményezésére és ezt követően az iskola döntésére van szükség, vannak olyanok, amelyek gyakorlásához a tanuló elhatározása, nyilatkozata is elégséges, egyes jogosítványok biztosítása pedig az iskola feladata anélkül, hogy a tanuló részéről bármilyen kezdeményezés, kérelem érkezne. A kollégiumi, napközi otthoni, tanulószobai ellátás biztosításához szükség van a szülő nyilatkozatára, hiszen ezekhez a szolgáltatásokhoz általában térítésidíj-fizetési kötelezettség is járul, továbbá ezek kapcsolódnak a szülői felügyeleti jog gyakorlásához (a gondozói jogviszonyhoz), ahhoz, hogy a szülő felelős gyermekének fejlődéséért. Az iskola, kollégium minden tanulói vagy szülői kezdeményezés nélkül köteles gondoskodni a rendszeres felügyeletről és ellátásról, továbbá arról, hogy a tanuló hozzájusson a szükséges információkhoz, megkapja a jogai gyakorlásához szükséges tájékoztatást. A tanuló életkorától függetlenül, szülői hozzájárulás vagy beleegyezés nélkül élhet véleményezési, tájékozódási, javaslattételi jogával. Ugyancsak nem korlátozható az a joga, hogy részt vegyen a diákönkormányzat munkájában, diákképviselet választásában. A tanulói jogviszonnyal, kollégiumi tagsági jogviszonnyal összefüggő jogosítványok közé tartozik többek között az is, hogy a tanuló a választható tantárgyak, foglalkozások közül válasszon, illetőleg, hogy igénybe vegye az iskolában és kollégiumban rendelkezésre álló eszközöket, az iskolai és kollégiumi létesítményeket. Ez utóbbi jogosítványok összefüggnek az oktatás ingyenességével is, mivel abban a körben, amelyben az ellátást az iskolának, kollégiumnak ilyen módon kell biztosítania, nem kérhető ellenszolgáltatás az eszközök, létesítmények, helyiségek igénybevételéért, használatáért. A tanulói jogok érvényesülésének egyik előfeltétele az információ megszerzéséhez való jogosultság. A tanulónak joga, hogy hozzájusson a jogai gyakorlásához szükséges információhoz, tájékoztassák a jogai gyakorlásához szükséges eljárásokról. E törvényi rendelkezésből következik például, hogy adott esetben az iskola, kollégium döntése jogszabálysértő lehet annak következtében is, hogy a tanuló részére nem adta meg a szükséges információkat, illetőleg tájékoztatást. A tanuló elidegeníthetetlen joga az is, hogy részt vegyen a diákköri munkában és kezdeményezze azok létrehozását. A diákköröknél azonban tudni kell azt is, hogy ennél az ellátási formánál a közoktatásról szóló törvény lehetőséget nyújt ellenszolgáltatás, térítési díj kérésére is. A tanulói jogviszonnyal, kollégiumi tagsági jogviszonnyal összefüggő jogosítványok közé tartozik, hogy a tanuló jogai megsértése esetén eljárást indítson, továbbá, hogy igénybe vegye a nyilvánosságot. A tanuló a jogszabályban meghatározottak szerint személyesen vagy képviselője útján részt vehet az érdekeit érintő döntések meghozatalában, a nevelési-oktatási intézmény irányításában. A tanulónak jogában áll az is, hogy magántanuló legyen, illetőleg, hogy kérje a tanulói foglalkozásokon való részvétel alóli felmentését. A tanuló kérheti átvételét másik iskolába, továbbá azt, hogy független vizsgabizottság előtt adjon számot tudásáról.

A tanulói jogosítványok másik nagy csoportjába tartoznak azok, amelyek az emberhez mint természetes személyhez kötődnek és amelyek lényegében a Magyar Köztársaság Alkotmányából vezethetők le. E körbe tartozik a a véleménynyilvánítás szabadsága, amelynél a korlátot az emberi méltóság tiszteletben tartása jelenti. A véleménynyilvánítási szabadság minden kérdésre kiterjed, beleértve a tanulót nevelő és oktató pedagógus munkáját, az iskola és kollégium működését. Az Alkotmányból levezethető tanulói jogosítványok közé tartozik az is, hogy a tanuló vallási, világnézeti vagy más meggyőződését, nemzeti vagy etnikai önazonosságát tiszteletben tartsák és azt a tanuló kifejezésre juttassa. Alkotmányos jog a levelezéshez, kollégiumban a lakhatáshoz való jog.

A tanulói jogosítványok gyakorlásának korlátja a másik tanulót megillető hasonló jogosítvány, illetőleg az a közösségi érdek, hogy a jog gyakorlása ne gátolja az iskolai nevelőmunkát, a kollégiumi élet megszervezését. Nyilvánvalóan az egyéni jogosultság soha nem sértheti mások hasonló jogait, illetőleg a közösség érdekeit. Ezt a követelményt figyelembe véve a közoktatásról szóló törvény 40. §-ának (7) bekezdése alapján az iskola és a kollégium házirendjében kell megállapítani a jogszabályban meghatározott tanulói jogok és kötelességek gyakorlásának rendjét. Miután a házirend elfogadásakor az iskolai és kollégiumi diákönkormányzat egyetértési jogot gyakorol, az érdekelteknek közösen kell meghatározniuk azokat a szabályokat, amelyek alapján a törvényben és más jogszabályokban biztosított jogosítványokat a tanulók gyakorolhatják.

A diákönkormányzatok

A tanuló számára - az egyént megillető jogosítványok mellett - a közoktatásról szóló törvény rendelkezései lehetőséget nyújtanak sajátos érdekvédelmi szervezetek kialakítására és létrehozására is. E szervezetek nem az egyesülési törvény, hanem a közoktatásról szóló törvény alapján jönnek létre és működnek. Nem rendelkeznek önálló jogi személyiséggel, hanem az iskola részeként a közoktatásról szóló törvényben meghatározottak szerint gyakorolhatják jogaikat. Természetesen a közoktatásról szóló törvény rendelkezései nem helyettesíthetik az egyesülési jogról szóló törvényt. Annak tehát nincs akadálya, hogy a tanulók az iskolán kívül hozzanak létre az érdekeik védelmében eljáró egyesületet.

A diákönkormányzat létrehozása, működésének kialakítása tanulói jogosítvány. Az iskolában, kollégiumban több diákönkormányzat is működhet. Az egyes diákönkormányzatok a létrejövetelükben közreműködő tanulók érdekeiben járnak el. A diákönkormányzat tevékenységi köre kiterjed a tanulókat érintő valamennyi kérdésre. Véleményt nyilváníthat, javaslattal élhet a nevelési-oktatási intézmény működésével és a tanulókkal kapcsolatos valamennyi kérdésben. Abban az esetben, ha az iskolában, kollégiumban több diákönkormányzat működik, az adott diákönkormányzat a létrehozásában, tevékenységében közreműködő tanulók képviseletében teljes jogkörrel eljárhat. A közoktatásról szóló törvény ezért különbséget tesz a diákönkormányzatok között azon az alapon, hogy milyen széles körű a támogatottságuk. Az a diákönkormányzat ugyanis, amelyet a tanulók több mint ötven százaléka hozott létre, jogosult eljárni az iskola, kollégium valamennyi tanulójának a képviseletében. Ez azonban nem zárja ki, hogy a kívül maradt negyvenkilenc százalék tanuló képviseletében ne jöhessen létre másik diákönkormányzat. Az általános véleménynyilvánítási és javaslattételi jog mellett a jogszabály meghatározza azokat az eseteket, amikor nem hozható iskolai kollégiumi döntés az iskolai, kollégiumi diákönkormányzat meghallgatása nélkül. A nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló 11/1194. (VI. 8.) MKM rendelet 31. §-ában találhatók meg azok a kérdéskörök, amikor a nevelőtestület, illetőleg az iskola igazgatója nem mellőzheti az előzetes vélemény beszerzését (például tanulói pályázatok, versenyek meghirdetése, iskolai sportkör működési rendjének kialakítása). Ezeknek az ügyeknek a tételes felsorolása nem érinti a diákönkormányzat általános véleménynyilvánítási és javaslattételi jogát. A lényeges eltérés a kétféle jogosultság között abban van, hogy az általános véleményezési és javaslattételi jog gyakorlása nem előfeltétele a jogszerű döntésnek. Ezzel szemben azokban az ügyekben, amelyekben a döntést csak a vélemény kikérése után hozhatja meg a nevelőtestület, illetőleg az iskola, kollégium vezetője, a véleményezési jog megtagadása jogszabálysértő döntést eredményez. Az iskolai, kollégiumi diákönkormányzat részére a közoktatásról szóló törvény 64. §-ának (2) bekezdése számos kérdésben biztosít egyetértési jogot (például az iskolai szervezeti és működési szabályzat tanulókat érintő rendelkezéseinél, a házirend elfogadásakor). Az egyetértési jog lényege, hogy csak olyan döntés hozható, amelyet az iskolai, kollégiumi diákönkormányzat teljes egészében elfogad.

A diákönkormányzat jogainak védelmére a közoktatásról szóló törvény több rendelkezést is tartalmaz. Előírja, hogy a közoktatásban intézkedésre jogosult személy vagy szervezet a diákönkormányzat javaslatára harminc napon belül, a helyi önkormányzat képviselő-testülete, közgyűlése pedig legkésőbb a harmincadik napot követő első ülésen érdemi választ köteles adni [Kt. 83. (9) bekezdés]. A diákönkormányzat jogainak megsértése esetén tizenöt napon belül a fenntartóhoz törvényességi kérelmet nyújthat be. A fenntartó döntése ellen pedig a bírósághoz, illetve a képviselő-testület, közgyűlés döntése ellen a közigazgatási hivatalhoz fordulhat [84. § (2) bekezdés] segítségért.

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.