2019. október 15., kedd , Teréz

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2006 március

A gyermekbűnözés és sajátosságai

2009. június 17.

A tanulmány a szakirodalomban meglehetősen mostohán kezelt gyermekbűnözéssel foglalkozik. A szerző megvizsgálja, hogyan alakult a gyermekkorú elkövetők és az általuk végrehajtott bűncselekmények száma 1994 és 2003 között. Elemzi a gyermekkorú elkövetők és a gyermekbűnözés sajátosságait, a magas latencia lehetséges okait.

Sipos László

A gyermekbűnözés és sajátosságai

A közvélemény leginkább egy-egy kirívóan súlyos bűneset – például iskolatársak sérelmére elkövetett németországi vagy amerikai emberölések – hallatán szembesül a gyermekkori bűnözés égető problémájával. Így van ez Magyarországon is.

Havonta egy-két, a híradásokban is szereplő eset figyelmünket a 14 év alatti elkövetők kriminalitására irányítja. Érdemes a legmegbízhatóbb statisztikai adatok felhasználásával megvizsgálni, hogyan változik a gyermekkori bűnözés, és mi jellemzi azt.1

A magyar büntetőjog szerint gyermekkorú az, aki a cselekmény elkövetésekor a 14. életévét még nem töltötte be. (1961-ig ez a korhatár a 12. életév volt!)

A Büntető Törvénykönyv (Btk.) 22. § a. pontja szerint:

„A büntethetőséget kizárja: a gyermekkor…”

A Btk. 23. §-a kimondja, hogy:

„Fiatalkorú az, aki a bűncselekmény elkövetésekor tizennegyedik életévét betöltötte, de a tizennyolcadikat még nem.”

A Btk. 108. §-a pedig kimondja, hogy:

(1) „A fiatalkorúval szemben alkalmazott büntetés vagy intézkedés célja elsősorban az, hogy a fiatalkorú helyes irányba fejlődjék, és a társadalom hasznos tagjává váljék.”
(2) „Büntetést akkor kell kiszabni, ha intézkedés alkalmazása nem célravezető.”
(3) „Szabadságelvonással járó intézkedést alkalmazni vagy büntetést kiszabni csak akkor lehet, ha az intézkedés vagy a büntetés célja más módon nem érhető el.”

A gyermekbűnözés és a kriminológia

Évtizedek óta állandó az igény a fiatalkorúak bűnözésének vizsgálatára, a változások megállapítására, bűnözésük mélyebb elemzésére, mivel az elkövetésre vezető okokat megismerve szélesebb információs alap áll rendelkezésre a megelőzést szolgáló intézkedések kidolgozására, a felnőttkori bűnözés várható alakulásának megítélésére.

A gyermekkori bűnözés vizsgálatára – feltehetően a gyermekkorú elkövető büntethetőségének hiánya miatt – sokkal kevesebb figyelem és erőfeszítés jutott. Ennek egyik oka talán az, hogy 1994 és 2003 között az évente átlagosan földerített közel négyezer 14 éven aluli bűnelkövető önmagában nem igazán dermesztő adat.

Ugyanakkor a gyermekkorú elkövetők esetén a legnagyobb latencia, a bűnüldöző hatóságok látókörébe csak igen-igen kis százalékban kerülnek a 14 éven aluliak.

  • A sértettek a legritkább esetben tesznek feljelentést a bűncselekményeket elkövetők ellen, ha tudják vagy sejtik, hogy az gyermekkorú, tehát nem büntethető.
  • Az oktatási intézmények is ódzkodnak feljelentést tenni diákjaik ellen, nemritkán csak pedagógiai problémaként tekintenek erre a cselekményre, tartanak attól, hogy csorba esik az iskola jó hírén.
  • Az ismeretlen tettesek által elkövetett hatalmas mennyiségű ügy mögött is megalapozottan feltételezhető nagyszámú gyermekkorú elkövető, akik valamely ok/okok nem kerültek a nyomozó hatóság látókörébe, nem egy esetben azért sem, mert fel sem tételezték, hogy az elkövető 14 év alatti lehet.

Mindezeket figyelembe véve meglehetős biztonsággal becsülhetjük úgy, hogy a gyermekkorú elkövetők tényleges száma több tízezer lehet.

A bűnözés általános visszaszorítására irányuló törekvések egyik, ha nem a legfontosabb eleme a gyermek- és a fiatalkorúak bűnözésének csökkentése, a 14 év alattiak bűnelkövetéssel, a bűncselekmények megítélésével kapcsolatos attitűdjének alakítása annak érdekében, hogy egyetlen közösségben se lehessen a vagányság, illetve a „felnőttség” kritériuma a bűncselekmények elkövetése, természetesen a „megúszásra” játszva.

A gyermekkorú elkövetők számának alakulása

Magyarországon az utóbbi években az ismertté vált bűnelkövetők száma évente 120 ezer körül, a nem büntethető 14 éven aluli elkövetők száma 1994–2003 között évente 3553 és 4287 között volt. 2003-ban 3553 gyermekkorú, 10 453 fiatalkorú, 104 119 felnőttkorú követett el bűncselekményt.

Az ismertté vált gyermekkorú elkövetők száma a vizsgált időszak első felében még a négyezren felül volt, az utóbbi öt évben némi csökkenés volt tapasztalható. Arányuk a gyermekkorú lakónépesség 2,2 és 2,6 ezreléke között alakult.

A gyermekkorúak bűnözésének elemzésekor szem előtt kell tartani e korcsoport demográfiai változásait is. A gyermekkorú lakónépesség 1999 és 2003 között 7%-kal csökkent. A csökkenés minden évben folyamatos volt. Ennek fényében a gyermekkorú bűnelkövetők számának „mérséklődése” korántsem olyan nagy eredmény. Akár az elmúlt évtizedet vizsgálva, akár a vizsgált utolsó három évet figyelembe véve – a demográfiai korrekció mellett is – levonhatnánk azt a következtetést, hogy a gyermekbűnözés „hullámzóan csökken”, ez a csökkenés azonban a depönalizációra, az elkövetésiértékhatár-emelésekre való tekintettel szinte teljesen elhanyagolható. A korábban bűncselekménynek – vétségnek – minősülő vagyon elleni bűncselekmények egy részét ugyanis az 1998-as Btk.-módosítás szabálysértéssé minősítette.

A gyermekbűnözés területi megoszlása

A gyermekkorú elkövetők száma – 2003-as területi (megyénkénti) megoszlás szerint – Borsod-Abaúj-Zemplén megyében volt a legmagasabb (502 elkövető, az országos érték 14,13%-a), ezt követi sorrendben Szabolcs-Szatmár-Bereg (305, 8,58%), valamint Hajdú-Bihar (290, 8,16%) megye.

Az ország északkeleti negyedének „előkelő” helyezése még kirívóbb, ha figyelembe vesszük, hogy néhány dél-dunántúli és dél-alföldi megyében a bűnelkövetés nagyságrenddel alacsonyabb: Tolnában (52, 1,46%) és Somogyban (103, 2,64%), illetve Csongrádban (109, 3,07%) és Békésben (110, 3,1%).

A gyermekkorúak által elkövetett bűncselekmények száma

A gyermekkorúak részvételével elkövetett bűncselekmények száma – a vizsgált 5 évet figyelembe véve – 2002-ben volt a legmagasabb (7836).

A 2003-ban felderített 7325 bűnesetből kiugróan sokat – 1455-öt (19,9%) – Borsod-Abaúj-Zemplén megyében követtek el. Szabolcs-Szatmár-Bereg a 452 bűncselekménnyel a negyedik a kriminalitási listán.

A gyermekkorúak által elkövetett összes (felderített!) bűncselekmény túlnyomó többsége 72–80%-a vagyon ellen, 5–9%-a személy ellen irányult.

Nyugtalanítóan magas (13–17%) és ráadásul erősen növekszik a közrend elleni bűncselekmények száma (2003-ban 1240) és aránya (16,93%).

A gyermekkorúak által elkövetett bűncselekmények

A gyermekkorúak túlnyomó többsége – 81,3–86,3%-a – vagyon elleni bűncselekményeket követ el. (Számuk 1999-ben 3566, 2003-ban 2888 volt.) Az esetek közel fele lopás, 15,2%-a betöréses lopás, de sajnos kiveszik a részüket a gyermekkorúak a súlyosabb megítélésű erőszakos, vagyon elleni bűncselekményekből, így a rablásokból is.

Egyéb erőszakos bűncselekményt, például a személy elleni erőszakot megvalósító testi sértést vagy a közrend elleni erőszakkal jellemzett garázdaságot összesen mintegy 10%-ban követnek el 14 éven aluliak.

Különösen nyugtalanító, hogy a személy elleni bűncselekmények száma folyamatosan, négy év alatt közel negyven százalékkal nőtt, a kirívóan közösségellenes és ugyancsak erőszakos garázdaságé pedig csaknem megduplázódott. Ráadásul minden évben fény derült gyermek által elkövetett emberölésre is.

Minden adatsor szerint évről évre nő az erőszakos bűncselekményeket elkövető gyermekkorúak száma. Ez 2003-ban már több mint félezer gyermekkorú elkövetőt jelentett! A valós helyzet – tekintettel a kifejezetten nagyarányú latenciára – sokkal riasztóbb számokkal lenne jellemezhető. Gyermekkorúak által gyermekkorú sérelmére elkövetett könnyű testi sértés miatt szinte soha, és az utcai (vagy iskolai) rablások miatt is alig tesznek a sértettek feljelentést.

Különleges veszélyt jelent a gyermekkorúak által elkövetett kábítószeres bűnözés. A vizsgált időszakban évente 7 és 13 között alakul az ismertté vált (!) elkövetők száma.

A latencia hihetetlen nagy mértékére tekintettel a valós elkövetési számok nagyságrendekkel is magasabbak lehetnek. (Ezzel a jelenséggel kapcsolatban a szankcionálás vagy az „elterelés” kérdésében egyébként maga a büntetőpolitika is meglehetős zavarban van.)

A gyermekkorú elkövetők

A gyermekkorú elkövetők összetétele nemek szerint a vizsgált időszak utóbbi 5 évét figyelembe véve: 86-89% fiú, 11-14% a lányok aránya. Ez nagyjából megegyezik a többi korosztályéval.

Életkoruk szerint a 23 és 13 év közöttiek alkották az elkövetők 61–63%-át. Ezen belül 2003-ban a 13 éves elkövetők aránya 40% körül volt. Ugyanakkor igencsak meglepő, hogy egészen kis gyerekek – 10 évesek vagy annál fiatalabbak (alsó tagozatos általános iskolások) – közül is sok százan, 1999-ben csaknem ezren követtek el bűncselekményt.

A hiedelmekkel ellentétben a gyermekkorú elkövetők háromnegyed részét a szülők közösen nevelik (2003-ban 74,7%), azaz legalábbis „papíron” ép családdal állunk szemben, és meglepően kis arányban szerepelnek elvált szülők által nevelt gyerekek (12-13%). A nevelőotthonban, gyermekvédő, nevelő- és más intézetben élő gyermekkorú elkövetők aránya pedig csak 5-7%.

A 14. életévét még be nem töltött bűnelkövető tehát jellemzően fiú, a szülőkkel közös háztartásban él, s tipikusan vagyon elleni bűncselekményeket követ el.

A bűncselekmény elkövetésének módjára jellemző, hogy csoportosan történik (71-80%). Ez is rámutat arra, hogy a mintakövetés, a társaknak való megfelelés, a sajátos „csapatszellem” komoly szerepet játszik a gyermekbűnözésben. Egyedül csupán 20–29%-uk követ el a büntető törvénykönyvbe ütköző jogsértő magatartást. A felnőttkorúak esetében ez az arány fordított; ott az egyéni elkövetés tipikus. Jellemzően a gyermekkorúak együtt, illetve fiatalkorúakkal „bűnöznek”, ám felnőttkorúval együtt szinte elenyésző (3,5–6,1%) arányban.

A gyermekkorúak sérelmére elkövetett bűncselekményeket semmiképpen sem szabad csupán statisztikai adatként kezelni. Nem kapunk igazán átfogó képet a valós helyzetről, gondoljunk csak az iskolatársak sérelmére elkövetett vagyon elleni bűncselekményekre, a drogfogyasztás sajátosságaira, az iskolai és az utcai verekedésekre, a családon belüli erőszak óriási latenciájára. A statisztikai adatok inkább csak egy kis ablakot nyitnak a gyermekbűnözés világára.

Mindannyiunk felelőssége, hogyan alakul a jövő...

Irodalom
Bárd–Gellén–Szigeti–Margitán–Wiener: Büntetőjog általános rész. Budapest, 2002.
Földvári–Vígh: Kriminológia. Budapest, 1978.
Vígh józsef: Fejezetek a szakkriminológia köréből. Budapest, 1993.
A Központi Statisztikai Hivatal évkönyvei (1994–2003)
Büntető Törvénykönyv (Btk.) (A többszörösen módosított 1978. évi IV. tv. a Büntető Törvénykönyvről)
Tájékoztatók a gyermekkorúak és fiatalkorúak bűnözésével összefüggő egyes kérdésekről. (Kiadta a Legfőbb Ügyészség Számítástechnika-alkalmazási és Informatikai Főosztálya, 1994–2003.)
A szerző e témában megjelent fontosabb publikációi
Ügyészségi vizsgálat a gyámhivataloknál. Kelet-Magyarország, 1999. június 22.
Alapítványok a gyermek- és ifjúságvédelemben. Család Gyermek Ifjúság, 1999/6. 22–23.
A gyermekkori bűnözésről. Köznevelés, 2001. 33–34. sz.

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.