2019. október 14., hétfő , Helén

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2000 december

Gondolatok az informatika kerettanterv kapcsán

2009. június 17.

Gondolatok az informatika-kerettanterv kapcsán

Az információs társadalom "kapujában" elengedhetetlen, hogy az iskola felkészítse a diákokat az információszerzési, -tárolási és -átalakítási technikákra, továbbá megismertesse velük az információkezelés jogi és etikai szabályait. E célok elérésére mind az informatika tantárgy, mind az iskola egészét átható informatikai nevelés hivatott. A kerettantervek bevezetése olyan kérdéseket vet fel, amelyek az informatika tantárgyként való tanítását, illetve más tanórákon való alkalmazását is érintik. Beszélgetésünk résztvevői: Bánhidi Sándorné, az Informatika-Számítástechnika Tanárok Egyesületének alelnöke és Végh András, a Fővárosi Pedagógiai Intézet számítástechnika vezető szaktanácsadója, az informatika-kerettantervi bizottság elnöke. A beszélgetést - a szerkesztőséget is képviselve - Kőrösné Mikis Márta, az OKI tudományos munkatársa vezette.

- A kerettanterv bevezetésének egyik fontos célja az, hogy a tanításközpontú iskola a tanulásközpontú iskola felé mozduljon el. Mennyire alkalmas e cél megvalósítására az informatika-kerettanterv?

Végh András: A kerettantervek két szinten foglalkoznak kiemelten a tanulás folyamatával. Egyrészt az Általános fejlesztési követelményekben, ahol viszonylag részletesen felsorolják a tanulás során fejlesztendő készségeket, képességeket és ismereteket. Másrészt Belépő tevékenységformák cím alatt fogalmazzák meg konkrétan a tanulási tevékenységeket. Többségük úgy is kiemeli a tanulói tevékenységek elsődleges voltát, hogy a képzési tartalmak elé helyezi azokat. Már az a tény, hogy a tevékenységformák felsorolása mint strukturális elem megjelent a kerettantervekben, bizonyítja, hogy a tanulás-központúság irányába kívántunk lépni.

Bánhidi Sándorné: Napjainkban az egész iskolafilozófia, a közoktatás megújulási folyamata mindinkább a tanulásközpontú iskola felé indult el, a pedagógusok menedzsmentje, közösségi szemlélete erősödik. A tanítás-központúság a pedagógus szemszögéből nézve meglehetősen individuális megközelítés, és természetesen a gyermekekre gyakorolt hatása is az. Mivel az iskola funkciója, a felé irányuló társadalmi elvárás is más, ezért ezt a tantervnek tükröznie kell. Úgy látom, hogy ez az informatika-kerettantervben sikerült is.

- A kerettantervtől az is elvárás, hogy a NAT és a helyi tanterv között közvetítő-szabályozó-korlátozó funkciót töltsön be. Hogyan hat az informatika-tanterv az iskolák helyi tantervére? Mennyire kell majd "átszabni", átalakítani a jelenlegi helyi tanterveket?

Végh András: A kerettanterv szabályozó funkciója nyilvánvaló. A meglévő informatika-tantervek jelentős részét mind tartalmi, mind terjedelmi szempontból módosítani kell. Úgy vélem, hogy a legtöbb helyi tantervet át kell szabni, mégpedig két okból. Először is az óraszámok miatt. Az általános iskolák egy része növelni fogja az informatikára fordított óraszámait, mert jelenleg nem érik el a kerettanterv szintjét sem. Azokban az iskolákban, ahol kevés óraszámban tanították eddig - például csak nyolcadik osztályban -, azért, mert a tantárgy megjelenik már a hatodik és a hetedik osztályban is. Akik pedig nagyobb óraszámmal tervezték a tantárgyat (esetleg már alsó tagozaton is tanítottak informatikát), ott azért, mert lehet, hogy nem lesz annyi szabadon felhasználható óra. Azaz az óraszámot csökkenteniük kell, mert sokkal több órában tanítanak, és a szabad órakeret nagy részét elviszik más tantárgyak. Bár a középiskolákat a kerettantervi óraszámok erősebben érintik, itt mégis több lehetőség adódik az órák pótlására, azaz kevesebben kényszerülnek tantervváltoztatásra. A másik ok, amiért át kell szabni a helyi tanterveket, a tartalmi különbség. A NAT-ra épülő legtöbb helyi tantervből ma még hiányzik néhány olyan újdonság, amit a kerettanterv már megfogalmaz. Például nagyon sok helyi tantervben nem jelenik meg az elektronikus levelezés, az e-mail használata. Az informatikabizottság elvégezte a NAT korrekcióját is, így a modern tartalmak a kerettantervben már megjelentek.

Bánhidi Sándorné: A tantervszerkesztő bizottság a munka során többször is megkereste az Egyesületet. Mindvégig egyetértettünk azzal, hogy a tartalmilag új elemeket be kell venni a kerettantervbe. A NAT-ban még nem voltak rögzítve olyan ismeretanyagok, amelyek ma már természetesek. Régebben csupán egyes középiskolák (egyetemi gyakorlók vagy a Soros Alapítvány C3-programjához kapcsolódó intézmények) tudtak csatlakozni az internetre. Emiatt 1993-ban nem lehetett pedagógiai célként megfogalmazni az internet használatát. Az elmúlt 6-8 év szükségessé tette, hogy új ismeretekkel egészüljön ki az alaptanterv. Ezzel a módosítással az informatikatanárokat képviselő egyesületünk vezetősége is egyetértett. A kerettantervi munkálatok megkezdésekor többször konzultáltunk szakértőkkel, és állásfoglalást készítettünk. A technikai változás gyorsaságát jól jelzi az a tény, hogy míg az Egyesülettel kapcsolatban álló mintegy ezer iskola nagy része két éve még a 3.1-es Windowshoz kért segédanyagot, ma ilyen igény már nincs, hanem az iskolák valamilyen módon megszerezték legalább a Windows 95-ös változatot. Ami pedig az óraszámokat illeti, a NAT ajánlásában több időkeret állt rendelkezésre, és nem volt megszabva, hogy mi legyen a tanulók terhelésének felső határa.

Az informatika-kerettanterv bővült azáltal, hogy korszerűbb lett a követelménye, de nincs hozzárendelve az időkeret, amellyel ezt a megújult tananyagot meg lehetne tanítani. Nem arról van szó, hogy a tanítás- és a tanulás-központúság között ellentmondást kreálok, hanem arról, hogy a gyerekek esélyei nem azonosak. Nem baj, ha a tanterv modern és előremutató, a problémát az jelenti, ha nem létező vagy hiányos tárgyi-személyi feltételekre ad kimeneti követelményeket. A KSH legutóbbi statisztikája szerint a családoknak csupán 16,5 százalékában van személyi számítógép, és mindössze 3 százalékuk rendelkezik internettel1, azaz a korszerű informatikai ismereteket a gyerekek döntő többségének az iskolában kell megtanulnia. Az iskolának az esélyegyenlőséget is meg kellene teremtenie, márpedig ha a kerettanterv követelményei korszerűbbek, és nem kevesebbek, mint a NAT követelményei, akkor a tudnivalók elsajátíttatásához az iskolának segítséget kell nyújtania, leginkább elegendő időkeret biztosításával. Emiatt például a tantárgyközi, kisebb óraszámot igénylő műveltségi területeknek az informatikával való összehangolására kell törekedni. Elképzelhető, hogy az egyik tantárgy a másikat kiegészítve jelenik meg bizonyos tantervi variációban, amelynek tanítására alkalmas az informatikatanár. Az informatika alkalmazását erősebben kellene ösztönzi a különböző tantárgyak tanulása során is, hogy a diák önálló ismereteket szerezzen az internet, a CD-ROM-ok, multimédiák segítségével. Mindezek eszközfeltételeit még legalább 3000 iskolában meg kell teremteni!

- Beszéltünk arról, hogy a NAT 1995-ös elfogadása óta az informatika fejlődésének új elemei jelentek meg, amelyek a kerettantervbe már bekerültek. A mostani tantárgyi rendszerben mennyire érvényesül az informatika tantárgyközi, interdiszciplináris jellege?

Végh András: Véleményem szerint ahogyan a nyelvtan vagy a matematika sem nevezhető interdiszciplináris tudománynak, ugyanúgy az informatika sem. E három terület azért hasonlít egymáshoz, mert mindegyikük általános eszközöket nyújt az adat, az információ és a tudás leírására, feldolgozására és a kommunikációra. Az informatika tudomány és gyakorlat, amely olyan eszközöket ad a kezünkbe, amelyek minden tudományban, sőt majdnem minden szellemi munkában használhatók. Kicsit hasonlóan ahhoz, ahogyan a matematika vagy a nyelv is használható a különböző tudományokban, illetve a gyakorlati, szellemi munkában. Fontos e három terület rokonsága, de megjegyzem, hogy az informatika nem olvasztható bele a másik kettőbe. Amíg a nyelvi és matematikai leírás elsősorban azt szolgálta, hogy a tudást, az ismeretet rögzítse - egyfajta tárgyiasult emberi memóriaként -, addig a korszerű informatika nemcsak ezt teszi meg, hanem eggyel tovább lép. Hagyományosan a műveletvégzés központja az agy volt, mi gondoltuk végig a nyelvi, a matematikai lépéseket, mi gondoltuk végig a logikus gondolatmenetet, most a műveletvégzés központja is tárgyiasul, ez is egy külső eszközrendszerbe kerül bele. Persze a végső forrás a gondolkodó ember, de a műveletvégzés az algoritmusokban, programokban, végső soron a felhasználói szoftverekben tárgyiasul. Ez a továbblépés fontos mozzanat. Ahogyan a nyomtatás tömegessé tette az ismeretek rögzítését, most a mikroelektronika és a szoftvertechnológia teszi tömegessé a tárgyiasult műveletvégzést, egyszerűbben fogalmazva: az adatok mozgatását, átalakítását, feldolgozását és tárolását.

Bánhidi Sándorné: A szellemi műveletek jó része függetlenedik az embertől. A műveletvégzés már nem egyedül az ő feladata, az ember az informatikát eszközként veszi igénybe a különféle feladatok elvégzése során.

Végh András: A gyakorlati oldal az eszköz használata, ám van egy elméleti oldal is, amely miatt egy kategóriába sorolom az említett tantárgyakat. Míg a matematika és a nyelv inkább csak a memóriát tárgyiasította, addig az informatika már a műveletvégzés központját is. Tudjuk, hogy az írás és az olvasás akkor lett közkincs, amikor a könyvnyomtatást feltalálták. Napjainkban a személyi számítógép kifejlesztése és elterjedése azért lett tömeges méretű, mert megjelentek a mikroprocesszorok és azok a szoftvertechnológiák, amelyek a használatot "emberközelivé" tudták tenni. Az igazi áttörés oka nemcsak az alkalmazások sokfélesége, hanem egy új információs nyelv is, amely túlnyomóan verbális, vizuális és manuális elemekből épül fel, és kiválóan alkalmas az ember-számítógép kommunikációra.

Bánhidi Sándorné: Ma az iskola már ki sem tudná kerülni az informatika alkalmazását. Az a hivatása, hogy tanulásközpontúvá váljon, hogy a diák úgy kerüljön ki az iskolapadból, hogy ne csak "tanítva" legyen, hanem valóban tudjon is. Emiatt lenne nagyon fontos az alkalmazás, amit elméleti szinten a kerettanterv megfogalmaz. Az önálló ismeretszerzéshez lehetőség szerint az új technikai eszközöket is célszerű használni, de az informatikának van egy tantárgyi, elméleti része, amelyet valamilyen szinten el kell sajátítani. Tehát az informatikai eszköztudást át kell adni, ehhez szaktanár szükséges. Ezt a feladatot soha nem fogja átvenni a biológia- vagy a testneveléstanár, mert ő is csak felhasználó a maga tantárgyában.

- A kerettanterv tantárgyként jeleníti meg az informatikát, ugyanakkor számos lehetőséget ad a tantárgyközi alkalmazásokra, elsősorban az önálló ismeretszerzés során, illetve a könyvtári informatika témakörében. Hogyan ítélik meg az informatika tantárgyi szerepét?

Bánhidi Sándorné: Van információnk arról, hogy más országok oktatásában hogyan van jelen az informatika. Ahol nincs külön tantárgy, ott az általános iskola első szakasza végén a gyerekek vizsgát tesznek informatikából. Tovább nem is tanítják, mert az ismereteket a tanuló hozza a családból, az életből. Például Franciaországban nincs önálló informatika tantárgy, minimális tanulnivaló van a technika, technológia tárgy anyagába építve, illetve a korrepetáló szabad órákon használják a számítógépet. A többi tárgyban éppúgy találkoznak az új technikával, mint akár a vasútállomáson. Mivel nálunk kevés család rendelkezik számítógéppel, a gyermekeknek legfeljebb negyede lát vagy használ az iskolán kívül számítógépet, ezért az iskola ismeretátadó szerepe nálunk még pótolhatatlan, nem lehet a szülői házra hárítani ezt a feladatot.

Végh András: A mondottakat kiegészíteném a Fővárosi Pedagógiai Intézetben végzett felmérés tapasztalataival. Budapesten 66 iskolában kérdeztük meg a nyolcadik évfolyamos tanulókat a számítógép alkalmazásával kapcsolatban. A tanulók 54 százaléka válaszolta azt, hogy szokott otthon számítógépet használni. Az országos átlag bizonyára ennél lényegesen alacsonyabb.

- A kerettantervi informatika tantárgy mennyire segíti a tanulás- és tevékenységközpontú iskola céljainak elérését? Álom vagy realitás az információs társadalomban oly fontos informatikai alapműveltség iskolai megszerzése?

Bánhidi Sándorné: Az informatika tantárgy arra hivatott, hogy felkészítse a tanulót az információs társadalomra. Legalább az alapokat el kell sajátítania a kötelező képzés során, esetleg némi pályaorientációval együtt. Ugyanakkor az egyéni tanulásban, más tantárgyak feldolgozása során is használni kellene ezt a technikát. A kérdés az, hogy a rendelkezésre álló óraszám - ami ugyan kibővíthető a szabadon tervezhető óraszámokkal - mennyire elegendő arra, hogy az alapot, a minimumot nyújtsa az adott évfolyamokon a tanulóknak, vagyis az a bizonyos tevékenység-központú iskola vagy tanulás megvalósuljon. Véleményem szerint sikerült a kerettantervbe beépíteni azokat a követelményeket, amelyekkel minden iskolát végzett tanulónak rendelkeznie kellene ahhoz, hogy az informatikát eredményesen használja az ismeretszerzésre. A kerettanterv tartalma mindenképpen megfelelő, más kérdés az, hogy az óraszám mire elegendő.

Végh András: Abban az esetben, ha az informatikatanár megfelelő, korszerű hardver-szoftver feltételeket kap, továbbá megfelelően fordítja le a kerettantervet helyi tantervvé, akkor elég a tantervi óraszám is, mivel a kerettanterv általánosan fogalmaz. A megfelelő fordítás azt jelenti, hogy a konkrét ismereteket viszonylag szűken kell meghatározni és megkövetelni, ha csak a kerettantervi óraszám áll rendelkezésre. Ezt talán egy konkrét példával jellemezném. Tantervi anyag például a fájlok tömörítése, megtekintése, kicsomagolása. Lehet, hogy ezt három-négy órában tanítja valaki, de meg lehet tanítani fél órában is, attól függően, hogy a tanár milyen szoftvereket és milyen módszertant használ. Rövid bemutatás után lehet a tömörítést gyakoroltatni, s a tevékenység valamennyire rögzül. Később pedig olyan komplex feladatokat kaphat a tanuló, hogy időnként neki kell tömöríteni. Használnia kell megszerzett ismereteit, mert különben elfelejti azokat. Ha viszont nem megfelelő szoftvert választunk, és parancsok sokaságát gépeltetjük be a tanulóval, és ezt gyakoroltatjuk hetekig. Ennek a tananyagnak a megtaníthatósága attól függ, milyen szoftver- és hardverfeltételeink vannak, és attól, hogyan fordítja le a tanár saját hétköznapi gyakorlatára a kerettantervi tananyagot. Hangsúlyoznám, hogy nem a minél több ismeret megtanítása a cél, hanem az ismeretek gyors megtalálásának és alkalmazásának képességét kell megfelelő szintre fejleszteni.

Bánhidi Sándorné: A kerettanterv adott korú tanulócsoportra adja meg az időkeret felső határát, viszont nem tájékoztat arról, hogy van-e valamilyen korlátja a csoportbontásnak. Ez módszertan és eszköz kérdése. A főváros XIII. kerületében, ahol dolgozom, sokkal magasabb óraszám van a tantárgyfelosztásban iskolánként is és kerületi összesítésben is, mint amennyit a kerettanterv minden tantárgyra évfolyamonként meghatároz. A mi önkormányzatunk azt állítja, hogy képes lesz mindezt finanszírozni. Nem léphet vissza mint iskolafenntartó, mert ha a kerettanterv javasolt óraszámaihoz igazodna, akkor gyakorlatilag akár kétharmadukra csökkennének a jelenlegi óraszámok, és ez azzal járna, hogy el kellene küldenie pedagógusokat. Az évek során minden iskolának egyéni arculata alakult ki, és úgy gondolom, hogy ez országosan is így van. Ha az iskolafenntartó fontosnak érzi azt, hogy nemcsak ellátási feladata, hanem minőségi ellátási kötelezettsége is van, akkor nem szűkíti le a közoktatási intézmények lehetőségeit, hanem azon igyekszik, hogy csoportbontásra adja ezeket az óraszámokat.

- A csoportbontás hardverfeltételei is adottak?

Bánhidi Sándorné: Ha kevés számítógép van, akkor kevés gyereket szabad leültetni melléjük. Az 1/1998-as taneszközrendelet 2003-ig kötelezővé teszi, hogy a rendeletben foglalt szükséges eszközöket az iskola beszerezze. A számítógépteremre nincs különös előírás, csak az, hogy két tanulóra jusson egy számítógép, de ez nem azt jelenti, hogy csak ennyi lehet. Ha a fenntartó nem lép vissza, és nem mondja azt, hogy csak annyi a kötelessége, amennyit a kerettanterv előír, akkor még javulhat is a helyzet. Jó lenne, ha az iskolák azért szállnának síkra, hogy a jelenleg meglévő tantárgyfelosztási órakeretüket a fenntartó adja meg, sőt adjon többet azért, hogy differenciált módszerekkel, csoportbontással elvégezhessék azt a munkát, amelyet a kerettanterv meghatároz, annak a követelményei teljesíthetőek legyenek. Erre látok esélyt. A pedagógusoknak, a tantestületeknek a helyi tanterv átalakítása során komplexen kell látniuk az egész iskola fejlődését. Visszafelé egy tapodtat sem szabad lépni, hanem inkább a módszereken kell változtatni. Így nem nőne a tanuló óraszáma, hanem kevesebb diák jutna egy tanárra, tehát biztosítva lennének a differenciálás feltételei, és hatékonyabban lehetne tanítani. Sosem lehet cél, hogy harminc számítógép legyen egyetlen teremben, mert ez a tanár számára átláthatatlan. Ha a pedagógus kevesebb gyerekkel tud foglalkozni, mindegyik gyerekhez oda tud menni, és az egyéni segítséget is meg tudja adni neki. Azt tanácsolom, hogy az iskolák ne azért lobbizzanak, hogy óraszámot nyerjenek, hanem a meglévő kereten belül a fenntartó által hozzáteendő támogatást szerezzék meg.

- Van-e olyan további ötlet, javaslat, amely a meglévő eszközkészlet, illetve órakeret még jobb kihasználására irányul?

Végh András: Mivel az említett rendelet jóval a kerettantervek megszületése előtt jelent meg, szükség lesz az átdolgozásra. Például annyi ergonómiailag is megfelelő számítógépre lesz szükség, ahány gyereket le kell ültetni melléjük az informatikaórán. Nagyon sok iskolában szükség van fejlesztésre, korszerű gépekre, internet-hozzáférésre, szoftverekre, oktatási anyagokra, mert e nélkül a legtöbb helyen nincsenek meg a feltételek a kerettantervi anyag megtanításához. Az órakeret szorításában az informatikatanárnak meg kell mutatnia, hogy ért az információ hatékony átadásához, képes hatékony tanítási módszereket alkalmazni, éppen saját tantárgya eszközeit felhasználva. Ez csak úgy lehetséges, ha a kormányzat, a fenntartó és az iskolavezetés biztosítja a megfelelő, korszerű hardver- és szoftverfeltételeket az intenzív munkához.

Bánhidi Sándorné: Legfontosabbnak én is az eszközök meglétét tartom, továbbá a jogtiszta programokat, amelyekkel az iskolák nincsenek ellátva. Nem biztos, hogy a már említett újabb Windows-változatok jogtisztán vannak meg az oktatási intézményekben. Az Oktatási Minisztérium éves statisztikájába be kell írni a szoftvereket is. Sok tanár kér tanácsot az Egyesülettől, hogy mit valljon be, ha például 40 számítógépére mindössze négy vásárolt programmal rendelkezik. Természetesen ilyenkor azt tanácsoljuk a tanároknak, hogy csak a jogtiszta szoftvereket említsék, mert ebből legalább kiderül az illetékesek számára a helyzet fonáksága. A kerületünkben harcolni kellett azért, hogy vírusvédő kerüljön minden iskola gépére. Versenyeztek a szoftverforgalmazó cégek, már 97 százalékos kedvezménnyel is kínálták termékeiket, mert 800 számítógép esetén ez már jó lehetőség. Ugyanezt tudom javasolni az oktatóprogramokra is. Minden iskolafenntartónak kötelező intézkedési tervet készítenie, és ebbe az informatikai fejlesztési feladatok is beletartoznak. Kerületünkben az intézkedési terv 2003-ig internetkapcsolatos számítógépet helyez el a különböző iskolai kabinetekbe, legalább egyet tanári demonstrációs célra. Az említett eszközrendeletet alkalmazva négy kabinet (a természettudományi, az idegen nyelvi, a számítástechnikai és a művészeti termek) felszerelését tervezi. Az iskolafenntartók számára adva vannak a lehetőségek és ismertek a jogszabályi kötelezettségek is. Függetlenül attól, hogy a kerettanterv mennyi időkeretet adott, az iskolafenntartói feladatokat el kell látni.

- Az informatika kapcsán felmerülő izgalmas kérdés a tananyaghordozók átalakulása. Hogyan látják ezek jövőbeli fejlődését, alkalmazását?

Végh András: A közeljövőben valószínűleg elterjednek majd a digitális tankönyvek, amelyekhez az informatika tantárgy nyújtja az alapokat. Természetesen nem az a cél, hogy a tankönyv szövegeit a gyerekek a monitorról olvassák. A hagyományos, nyomtatott tankönyvre továbbra is szükség lesz. Olyan interaktív, hipermédia tananyaghordozókra gondolok, amelyek hatékonyabbá teszik a tanulást. A hipermédia oktatási vagy ismeretterjesztő digitális anyagok egy részét nevezhetjük kiberkönyvnek. Az ilyen számítógépen használható kibertankönyv nemcsak ismereteket nyújt változatos, multimédiás formában, nemcsak motiválja a tanulót, hanem a tanulás folyamatát is irányítja, ezért alkalmas önálló tanulásra.

Bánhidi Sándorné: Már most is vannak multimédia-oktatóprogramok, a Sulinet kapcsán is tucatnyi CD-ROM jutott el az iskolákba. Bár a legtöbb esetben a készítők nem kérdezték meg a pedagógusokat, nem mérték fel az iskolai igényeket, a folyton változó tanterveket sem vették figyelembe. Emiatt a rendelkezésre álló CD-ROM-ok szinte köszönő viszonyban sincsenek a tantervi követelményekkel. Elvétve akad olyan CD-ROM, amely jó lenne hálózati alkalmazásra is. Azaz a CD-t a tanórán egy időben csak egyetlen gépen lehet használni. Ez nagy akadályt jelent, mivel igen költséges egy oktató CD elkészítése. A fejlesztők azért nem kezdik meg a beruházásaikat, mert az iskola nem fizetőképes. Nincs minőségbiztosítási rendszer, mert az oktatási intézmények nem tudják megfizetni a cégeket. A Comenius 2000 minőségfejlesztési program azért indult úgy, hogy a külső konzulenst fizetik meg, mert az iskolák nem tudják megfizetni a minőségi munka ilyen feltételeit.

Végh András: A jelenlegi oktatási anyagokat valóban úgy fejlesztették ki, hogy figyelmen kívül hagyták a tanterveket és a tananyagot. Éppen ezért olyan oktatási anyagok fejlesztése a feladatuk, amelyek a kerettanterv követelményeit figyelembe véve taníthatóak. Ezeket CD-re vagy a világhálóra kell vinni. Olyan tankönyveket kell írni, amelyek digitálisak, hipermédia-rendszerűek, vagyis kibertankönyvek. Ezek strukturálisan is elősegítik azt, hogy a tanuló ne kalandozzon össze-vissza az anyagban.

Bánhidi Sándorné: Eddig úgy tudtam, hogy kell a tanárnak szóló segédanyag, amelyből felkészül, és van a gyereknek szóló tankönyv, amelyből feladat adható, amelyből tanul. A kerettantervvel párhuzamosan új filozófia hangzik: a könyv szóljon a tanárnak is és a tanulónak is. A tanárt vezérelje, igazítsa el, ugyanakkor segítse a tanuló ismeretszerzését, gyakorlását és önértékelését is. E kettős célra megfelelő a digitális forma. Az informatika nyújtotta interaktivitás, a tanulói aktivitás erősödése nagymértékben segítheti a tanulásközpontú iskola kialakulását. Fontosnak tartom, hogy a digitális taneszközökkel való ismeretszerzés során szükség legyen a gyerek válaszaira. A tanuló ne csak befogadó legyen, hanem mindenképpen tevékenykedjen. Építenünk kell arra, hogy a számítógéppel való foglalatosságot szereti. Lehet, hogy nem szeret tanulni, talán nem szereti a pedagógust, de ez az eszköz izgatja őt, főképp akkor, ha interaktív és megköveteli tőle, hogy vegyen részt a munkában. Nem a tanár parancsolja a tennivalókat, hanem aktívan közreműködve jut ismerethez a diák. Ezt a kihívást feltétlenül a pedagógiai célok szolgálatába kell állítani.

- Úgy tűnik, hogy a tankönyv ismeretközvetítő egyeduralmát megtöri az elektronikus tanulás, az eLearning. Az EU-elképzelések szerint a 2000. évet követő étvizedben az önálló ismeretszerzés súlypontja az internet, a multimédia, a digitális tananyaghordozók felé tolódik. Kérdés az, hogy felkészült-e a magyar közoktatás erre a kihívásra.

Bánhidi Sándorné: Az EU fejlett országaiban stratégiát dolgoztak ki az információs társadalomra való felkészülés elősegítésére. A kormányok számára stratégiai kérdés, hogy a közoktatásuk előre haladjon. Nálunk megtorpanásokkal történik ez az előrehaladás, illetve néha úgy látszik, mintha magától menne. Ennek a meglévő jelentős hazai innovációs készség az oka. De a pénzszerzés, a pályázatok írásába fektetett energia és a szórványos képzés nem elég. Stratégia megfogalmazására és taktikai lépésekre lenne szükség mielőbb, még egy olyan kis országban is, mint a miénk.

Végh András: A digitális tananyaghordozók használatára való törekvés már érzékelhető. Valóban tendencia az, hogy a nyomtatott tankönyv jelentősége csökken, mert nagyon sok anyag elérhető például az interneten. A könyvtár továbbra is adott, bár kissé átalakul. Megjelenik benne az internet, a CD-tár úgy, hogy mindez nem csökkenti olyan mértékben a tankönyv súlyát, mint ahogyan mi feltételezzük. Mivel rengeteg vonzó információforrás van, ezért a pedagógus feladata megtanítani az értelmes, hasznos válogatásra. Az országos tanterveknek kell meghatározniuk a műveltségi területeket, valamint azokat a tudástartalmakat, amelyeket fontosaknak gondolunk. Már a tanterv is egyfajta hatalmas információszűrő, és a tantervekre épülő tankönyvek is szűrt, koncentrált, lényegi ismeret- és információhalmazt jelenítenek meg.

- Az informatika-kerettantervnek azon elemei, amelyek az önálló ismeretszerzésre, könyvtárhasználatra, multimédia-használatra ösztönöznek, gyakorlati jellegű informatika tantárgyat sugallnak. Az elméleti tudnivalók elsajátításán túl mennyire érvényesül a kerettantervben az informatika gyakorlati jellege?

Végh András: Sajnos ezt a tényt még a kerettantervi rendelet sem ismerte el. Az informatikát nem sorolja a gyakorlati jellegű tantárgyak közé. Szerencsére a társadalmi igény nyomására az iskolai praktikum az informatikát gyakorlati tantárgynak tekinti. A tantervben, a különböző tantárgyakban nem eléggé jelenik meg az informatika eszközjelleggel. Néhány tantárgy az informatikában csak oktatástechnológiai eszközöket, illetve oktatási anyagokat lát, a CD-t, a multimédiát, az internetet. Mint a szaktudományt, a módszereket többé-kevésbé átformáló eszköz- és ismeretrendszert a tantárgyak még kevéssé veszik figyelembe. Éppen ezért óriási irányító-eligazító szerepe van a pedagógusnak, amikor a gyerekeknek olyan feladatokat ad, amelyek megoldásához információtechnikai eszközöket kell használniuk.

Bánhidi Sándorné: Ne felejtsük el, hogy akármilyen technikai eszközök is állnak rendelkezésünkre, a tanár hivatása a helyes informatikai felhasználói szemlélet kialakítása. A tanár élettapasztalata révén is segít a diáknak különbséget tenni az értékes és értéktelen információk áradatában, a választásban, figyelembe véve az életkori sajátosságokat is. A kerettanterv általános célkitűzései között kiemelten szerepel az információkezelés etikai szabályainak tudatosítása. A kerettantervek bevezetése előtt minden iskolában el kell kezdeni a meglévő tanterv felülvizsgálati munkálatait. Az Informatika-Számítástechnika Tanárok Egyesületének egyik alapfeladata ebben a folyamatban az, hogy segítséget adjon az iskoláknak, az informatikával foglalkozó tanároknak ahhoz, hogy könnyen és jól át tudják dolgozni helyi tantervüket. Hogy be tudják emelni a kerettantervi követelményeket a meglévőkbe, hogy gazdálkodni tudjanak azokkal az óraszámokkal, amelyek most a rendelkezésükre állnak, és módosíthassák a tartalmakat, ha szükséges. Első lépésként olyan segédanyagot jelentettünk meg Egyesületünk újságjában, az Inspirációban, amelyben az informatika-kerettantervi bizottság tagjai leírták, hogy az 1-12. évfolyamokon milyen tartalmakat, résztémákat milyen módszerrel, milyen óraszámban lehet és javasolt tanítani. Ezzel ösztönözzük az informatika oktatásáért felelős pedagógusokat arra, hogy ne az óraszám növeléséért harcoljanak, hanem - a tantestület többi tagjával karöltve - törekedjenek a meglévő feltételek jobb, tartalmasabb kihasználására, az informatika gyakorlati jellegének, mindennapi alkalmazásának erősítésére.

Végh András: Az Oktatási Minisztérium is rövidesen megjelentet egy kerettantervi segédletet, amely segítséget kíván nyújtani a helyi tanterv módosításához. Az informatika tantárgy a múltban egyike volt azon tárgyaknak, amelyek a legerősebben csökkentették az esélyegyenlőséget. Biztos, hogy a kerettanterv javít valamit ezen a helyzeten. Az iskolák közötti átjárhatóság is javulni fog, ha nem is radikálisan. A kerettanterv bevezetésével a gyakorlatias informatika tanítása azzal, hogy információkezelésre, logikus gondolkodásra, problémamegoldásra oktat és praktikus alkalmazói tudást, készséget és képességet fejleszt, a korszerű informatikai eszközök használatával valamennyi tantárgy tanulását segíti. Olyan eszköztudást ad, amely lehetővé teszi, hogy más tudáshoz jussunk. Emiatt különösen nagy szerepet játszhat a tanulásközpontú iskola kialakításában, a képességfejlesztésben, az információs társadalomra való felkészítésben, amely egyik lényeges kiváltó eleme volt a kerettanterv kidolgozásának.

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.