2019. október 16., szerda , Gál

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2001 április

Gerencsérné Pungor Zsuzsanna--Bicsákné Némethy Terézia: - Valóban más...

2009. június 17.

A szerzők az Új Pedagógiai Szemle 2001. januári számában megje­lent Tankönyvmelléklet egyik írásához, Ligeti Csákné „Miért más?" című, első osztályos olvasókönyveket összehasonlító tanulmányához fűznek észrevételeket saját tanítási tapasztalataik alapján.

Az Új Pedagógiai Szemle 2001. januári számában cikket közölt az első osztályosok hangoztató-elemző-összetevő módszert alkalmazó olvasókönyveiről. A szerző, Ligeti Csákné arra vállalkozik, hogy négy különböző kiadónál megjelent könyvet összehasonlítva megkönnyít­se a tanítók számára a választást. Ez dicséretes elgondolás, de nagy felelősséget ró a szer­zőre. Megköveteli a tények pontos ismeretét, az elfogulatlan, érveken alapuló következ­tetést. Ezzel szemben nagyon sok állítása helyesbítésre szorul. A Dinasztia Kiadó A mesék csodái című olvasókönyvével kapcsolatosan szeretnék a tisztánlátás okán néhány fontos dolgot közzétenni. A szerzők (Adamikné dr. Jászó Anna, dr. Gósy Mária és Lénárd András) nem szorulnak védelemre, de a választásukban befolyásolni kívánt tanítók igen.

Nem tartozik az összehasonlító elemzéshez a cikk bevezetőjében leírt óhaj, hogy a tan­könyvválasztás ne kényszerítse a tanítót permanens továbbképzésre. Igenis kényszerüljön a tanító folyamatos tanulásra, legyen minden tanító számára presztízskérdés, hogy naprakész ismeretei legyenek választott munkájáról. Akár a tankönyvválasztás miatt, akár más okból.

A tankönyvek szerkezete című fejezet első táblázata a Dinasztia Kiadó könyvét kartonált fedelűnek tünteti fel pontatlanul, mert van kemény fedelű kiadás is, és ez szolgálhat tartós tankönyvként. A két könyv csak az árában különbözik. Persze ez igazán részletkérdés, de ha informálni akarunk, akkor kötelező a pontosság. Ugyanez a fejezet szempontként taglalja, hogy a szülők mennyire tudnak segíteni gyermeküknek az olvasás megtanulásában. E szempont alapján elmarasztalja a Dinasztia könyvét, mivel ehhez nem nyújt kapaszkodót. A tanítás az iskola feladata, ott van a gyermek reggel nyolctól délután négyig, és ott van a szakember is, akinek ez a dolga! Különös szemlélet az, amelyik a szülőnek szánja a tan­könyvet és őt akarja megnyerni. Az olvasókönyv élettelen tárgy, amelyet a tanítónak kell megtöltenie élettel. Az igaz, hogy erre csak a felkészült tanító képes! A szülő tájékoztatása a tanítás elveiről - a közoktatási törvény 14. § (1) bekezdése, a 44. § (2) bekezdése, vala­mint a 48. § (1) bekezdése alapján az alkalmazható tankönyvek, tanulási segédletek és tan­eszközök kiválasztásának elveit illetően - a megelőző tanév végén meg kell hogy történjen! Ez nem a használatban lévő tankönyv feladata, hanem az iskoláé és a pedagógusé.

Az előkészítő időszak című fejezet a Dinasztia Kiadó könyvéről azt állítja, hogy legfőbb tevékenység benne az átírás, rajzolás és a légzőgyakorlat. Ha csak az olvasókönyvet nézzük, és nem tekintjük a módszer elveit, amit az elemzőnek azért figyelembe kellene vennie, akkor is bővebb a választék. Van formaegyeztetés, párosítás, szótagolás, hangartikulációs gyakorlat, hosszú és rövid hangok megfigyelése. Az előkészítő időszakban alkalmazott feladattípusok táblázatában (3. táblázat) téves az a megállapítás, hogy nincs hangfelismerés, szótagolás, azonosság észrevétele, színek ismerete. A könyvek képeinek megfigyelésekor hibaként jelzi, hogy a Dinasztia könyveiben kevés cselekvést mutatnak a képek, ezért nehézkes róluk a mondat­alkotás. A képek valóban nem zsúfoltak, de ezek beszéd- és fantáziaserkentő szerepe nem vi­tatható. A hangokra bontást nem tapssal jelzi, hanem a tulipánok száma mutatja. A szótagolás történik tapssal, ami valóban bevett szokás, tehát nincs zavar a két tagolási forma között.

A betűtanulás című fejezetben a betűtípust nem tartja jónak a szerző, mert Times New Ro­mán stílus betűi talpacskákat és elvékonyodásokat mutatnak, amit nehéz a gyerekekkel megértetni, valamint nehéz táblai rajzon bemutatni. A rögzítéshez fontos formák jól kiemel­hetők ebből a betűtípusból is, valamint azonnal gyűjtenek a gyerekek más betűtípussal szedett betűket is egy-egy új betű megismerése kapcsán. Ez segíti a fő forma kiemelését és megjegyzését. Az 5. táblázat a betűtanulás feladatait bemutatva ugyancsak tévesen jelzi, hogy nincs szógyűjtés, szótagolás, hangok helyének keresése. Megállapítja, hogy a Dinasz­tia Kiadó könyve nem tartalmaz sok és változatos feladatot, valamint hiányoznak a szó­tagolás feladatai. Ha valaki csak a könyvet akarja használni, és elvárja, hogy oda minden bele legyen zsúfolva - egy laikus is felkészülés nélkül taníthasson belőle -, akkor ez a vád igaz. A szótagolás feladatai viszont nem hiányoznak.

A hívóképek közül valóban vannak olyanok, amelyek a homogén gátlás miatt keverhetők az „m" és az „u", vagy az „ö" betűnél nem biztos, hogy egyből a megfelelő szó jut a gye­rek eszébe, de az előkészítő időszak szókincsfejlesztő feladatai erre felkészíthetnek. Nem világos, miért jó hívóképnek az „a" betű esetében az alma az egyik könyvben, és miért nem jó az ajtó a Dinasztiáéban, és így tovább más betűk esetében is.

A hívóképek kapcsán azt állítja a szerző, hogy nem kaphatók a Dinasztia Kiadó könyvéhez, a tanítónak kell rajzolgatnia ezeket. Léteznek megrendelhető hívóképek és külön olvasólapok fólián, amelyekkel a könyv anyagát ki lehet egészíteni. (Tankönyvi adatbázis OKÉV 2000.)

A könnyen összecserélhető betűk esetében valóban fontos, hogy kellő távolságban legyenek a betűtanítás során, hiszen a Ranschburg-féle homogén gátlás miatt tévesztéseket okozhat a közelség. A Dinasztia könyvében a legnagyobb ez a távolság a vizsgált betűk között. Azt viszont nem értjük, miért kell a nagyon hasonló magánhangzókat gyorsan megtanítani. „A magánhangzók esetében az optikai, akusztikus és beszédmozgásos megkülönböztetés nehéz. Betűjeleik csak a középső sort foglalják el, nincs kiemelkedő elemük, s egy-egy ékezet már más hangokat jelöl. Akusztikailag és kiejtés szempontjából csak a szájüreg alak­jának kis változtatásával létrehozott felhangokban különböznek." (Meixner Ildikó: Az olva­sástanítás pszichológiai alapjai.)

Ami a betűtanítás kezdete utáni 20., 30., 40. oldalon lévő olvasnivaló mennyiségét illeti, nem ad reális képet az olvasás feladatainak mennyiségéről, hiszen van, ahol a következő oldalon már új betű van, és olyan is, ahol háromoldalnyi gyakorlófeladat következik. Akkor most hol van több olvasnivaló?

A szövegolvasás című fejezetben alulterhelésként értékeli a Dinasztia tudatosan visszafogott betűtanítási tempóját, a biztos betűismeret utáni nagy betűformával szedett szövegek olvastatását viszont túlterhelésként. A könyvben tudatosan vannak szétválasztva a szövegértést gyakoroltató és az olvasási technikát gyakoroltató feladatok, mivel a két szempontnak egyszerre nem lehet megfelelni. Az olvasási technika fejlesztésére szolgálnak a fólián lévő szószedetek, tehát ez a típusú feladat a könyvben kisebb teret kap.

A szerzők feltüntetése a tartalomjegyzékben, valamint annak közlése, hogy „részlet", az egyik kiadónál gondos eljárásnak minősül, a Dinasztiánál hiba, mivel a szöveg alatt külön nem jelenik meg.


A szerző nélküli szövegek a betűtanulás időszakában abból erednek, amiből a többi könyv­nél is, hogy behatárolt betűszámmal nehéz költői szöveget találni. A kisbetűk megismerése után a nagybetűs szakaszban gyakori „irodalmiatlan" szövegek szerzői: Kormos István, Szabó Magda, Kányádi Sándor, Nemes Nagy Ágnes, Gárdonyi Géza és így tovább...

A szövegolvasás céljai közé állítja a szerző a próza és a vers sajátosságainak megkülön­böztetését. A szövegolvasás célja első osztályban az értő olvasás kialakítása, a szövegrészek közti összefüggések megértése, a gondolkodás fejlesztése, az olvasottak tartalmára és eset­leg a szerzőre való visszaemlékezés. Végső és legfontosabb cél pedig az olvasóvá nevelés, ami az életkori sajátosságokat figyelembe vevő szövegekkel valósítható meg. Ez vonatkozik a szöveg tartalmára, mennyiségére és a hozzá kapcsolódó feladatokra is. Ha ezek megha­ladják a gyermek képességeit, akkor éppen az ellenkező hatást érik el.

A Nevelési lehetőségek a könyvekben című fejezetben azt írja a szerző, hogy a mesélést a szülők­től átveszi a tv és a videó, emiatt hatalmas mesekincsünk kihasználatlan marad. Ez sajnos valóban így van. Ezzel olyan lehetőséget hagyunk elveszni, ami semmi mással nem pótolható.

A képi kultúráról szóló fejezet azt írja, hogy a Dinasztia Kiadó könyvében sok a felismer­hetetlen ábra. A jelzett oldalszámokon lévő ábrák nem felismerhetetlenek és nem ijesztőek. Az illusztrációk minősítése, miszerint nem segítik a képek a mondatalkotást, a hangfelis­merést, a szövegértést, nem alapszik objektív tényeken. A cikkben szereplő többi könyv ké­peit átnézve, nem szebbek, nem kifejezőbbek, nem áttekinthetőbbek, mint a Dinasztia Kiadó könyvében. Valóban előfordul, hogy illusztráció és szöveg egymást fedik, de csak egy helyen zavaró, a 167. oldalon, ahol sötétkék alapra nyomták a világoskék betűket.

Összegzés: A Dinasztia Kiadó A mesék csodái című olvasókönyve valóban más, mint ami­lyennek a cikk szerzője leírja. A sok elmarasztalás abból eredhet, hogy olyan szempontokat kér számon az olvasókönyvön a szerző, amelyek hosszú távon nem szolgálják az olvasóvá nevelést. Engedtessék meg végül egy rövid leírás a Dinasztia olvasókönyvének alapvető cél­jairól, amelyek a bírálatban nem szerepelnek.

  • Valamennyi átlagos magyar gyermek számára megtanulható legyen,
  • erőteljesen lassítani a tanítási tempót, minden tekintetben betartani a fokozatosságot,
  • hangsúlyozni a beszédfejlesztést, az olvasás és a beszéd kapcsolatát, a hangos olvasás és a szótagolás szükségességét,
  • figyelembe venni a 6-7 éves gyermek kognitív és pszichés tulajdonságait,
  • kreativitást kívánni a tanítótól és a lehető legtöbb tanító-gyermek interakciót.

A program jelszava: beszélni és beszéltetni! Elméleti háttere a hazai - világszínvonalon álló - beszédpercepciós kutatás, a nyelvtudomány megállapításai és a hazai olvasástanítási hagyo­mányok.


Felhasznált irodalom

ADAMIKNÉ DR. JÁSZÓ ANNA - DR. GÓSY MÁRIA - LÉNÁRD ANDRÁS: Tanítói kézikönyv a Mesék csodái... című 1. osz­tályos taneszközcsaládhoz.

ADAMIKNÉ DR. JÁSZÓ ANNA: Higgyünk az iskolában! Csengőszó, 1997. 1.

ADAMIKNÉ DR. JÁSZÓ ANNA - DR. GÓSY MÁRIA: Hagyomány és újítás az olvasástanításban. Fejlesztő Pedagógia, 1997. 1.

DR. GÓSY MÁRIA: Mondatmegértés hatéves korban: ép és zavart folyamatok. Fejlesztő Pedagógia, 1994. 1.

ADAMIKNÉ DR. JÁSZÓ ANNA - KÁLMÁNNÉ BORS IRÉN - KERNYA RÓZSA - H. TÓTH ISTVÁN: Az anyanyelvi nevelés mód­szerei. Kaposvár, 1995, Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképző Főiskola.

MEIXNER ILDIKÓ: Az olvasástanítás pszichológiai alapjai. Budapest, 1967, Akadémiai Kiadó.

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.