2020. május 24., vasárnap , Eszter, Eliza

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Felnőttoktatás, élethosszig tartó tanulás >> Médiaismeretek és felnőttoktatás >> V. Függelék

V. Függelék :: Hírügynökségek kialakulása és fejlődése

2009. június 17.

1. Az első hírügynökségek

Ma már vitathatatlan tény, hogy a média jelenti a negyedik hatalmi ágat a törvényhozói, a végrehajtói és bírói hatalom mellett. A média hatásaira és működési mechanizmusára vonatkozó tanulmányok szinte kivétel nélkül egyetértenek abban, hogy a tömegkommunikáció csatornái – a médiumok – meghatározó szerepet játszanak mindennapi életünkben. Így a média kiszolgálására létrehozott vállalkozások, a hírügynökségek szerepe is legalább ilyen lényeges a jelenlegi mediatizált világban. Annak érdekében, hogy a folyamatot jobban megértsük, érdemes megismerni a hírügynökségek kialakulásának történetét, amely a sajtó létrejöttéhez kötődik.

A hírtermelés ugrásszerű megnövekedése, a társadalmi információszükséglet rohamos bővülése az 1800-as évek első felére tehető. A hengeres nyomtatógép – amely gyorssajtó néven vált ismertté – és a szedőgép feltalálása, valamint a gőzgép és az első vasútvonalak kialakítása megteremtették a tömeges méretű nyomtatott sajtó elterjedésének technikai feltételeit.1

A térbeli korlátok ekkor már nem jelentettek leküzdhetetlen akadályokat, így ezeknek a technikai újításoknak köszönhetően a társadalmi információszükséglet kielégítése már gazdaságilag is megalapozottá vált, kezdetét vette az újságok térhódítása.

Az újságok tulajdonosait a fokozódó verseny együttműködésre késztette a hírek gyártásában, és önálló hírtermelő szervezetek, hírügynökségek létrehozásában. A hírek megszerzésének, gyűjtésének, feldolgozásának és továbbításának újabb távlatai nyíltak meg a távíró feltalálásával és elterjedésével, ám az új találmány mindennapi használatának költségeit az újságok önállóan már nem voltak képesek finanszírozni. Ezek a technikatörténeti és gazdasági folyamatok vetették meg a hírügynökségek kialakulásának és elterjedésének alapját.

„A hírügynökségek kialakulásával egy olyan évezredes szakasz zárult le, amelyben a nemzetközi információ sohasem létezett független realitásként, hanem a hatalmasok, a főpapok, a királyok ellenőrzése alatt állt.”2

Az első hírügynökség megalapítása Charles-Louis Havas, nevéhez kötődik, aki a globális újságírás atyjaként, 1835-ben megteremtette az alapját egy olyan nemzetközi hírforgalmi rendszernek, amely az országhatárokon átívelve, a nemzetközi társadalomban is szabályozó szerepet kapott. Az Agence Havas of Paris tevékenységének köszönhetően az információ többé már nem az elit kiváltsága volt, így a napjainkban szállóigeként használt információs szabadsághoz vezető út egyik fontos mérföldkövének tekinthető az első hírügynökség megszületése.

Az információs szabadság eszményképe helyett a XIX. századot inkább a klasszikus kapitalizmus elterjedése jellemzi. Nyugat-Európa és az Egyesült Államok városaiban az 1800-as évek első évtizedeiben egymás után jelentek meg az üzleti vállalkozások, megélénkült a tőzsdei élet, bővültek a kereskedelmi kapcsolatok. A gazdasági előnyszerzés egyik lehetséges módozata volt az értékes információ megszerzése és továbbítása, így a növekvő igények kielégítésének érdekében sorra nyíltak a különféle gazdasági információs irodák és sajtóügynökségek.

1832-ben Charles-Louis Havas is így kezdte tevékenységét, külföldi lapokból fordított cikkeket bocsátott bankárok, üzletemberek, diplomaták rendelkezésére. Három év elteltével, 1835-ben alakult át a Havas Iroda Havas Hírügynökséggé, amely a mai AFP francia hírügynökség előfutárának tekinthető. 1850-ben már csaknem valamennyi jelentősebb európai lap előfizetett a Havas híreire.3

A távíró megjelenésével (1839, Morze) a Havas hírügynökség elveszítette a hírpiacon kiváltságos helyzetét, de lehetőség nyílt más távirati irodák, hírügynökségek színre lépésére. 1849-ben Németországban megkezdte működését a berlini Continental Telegraphen Compagnie (Wolffs), amely ma már Deutsche Presse Agentur (DPA) néven ismert. Angliában 1851-ben nyitotta meg irodáját a Németországból áttelepült Paul Julius Reuter, Reuters néven, ugyanabban az évben, mikor elkészült a világ első tenger alatti kábele Dover és Calais között.

A technika és az információáramlás ötvözetét kihasználva, a Reuters távíróval küldte a tőzsdei árfolyamokat Londonból Párizsba, végérvényesen szakítva a jól bevált postagalambokkal.4 A kereskedelmi, gazdasági és tőzsdei információk ebben az időszakban nemcsak az angol, hanem a francia és német távirati irodák adásaiban is túlsúlyban voltak, a gyorsan fejlődő pénzpiacok megnövekedett információs igényeinek köszönhetően.

Az észak-amerikai hírügynökségek fejlődése nem követte szorosan az európai modellt, mivel ezen a területen már a távíró használata előtt is elfogadott volt az újságok közötti hírcsere. Ebben az időben az újságok vitorlásokon küldték munkatársaikat a kikötőkbe érkező gőzhajók elé, hogy még a nyílt tengeren hozzájussanak a hírekhez, és kinyomtassák azokat, mielőtt az Európából érkező hajó partot ér.

A tengerentúli hírverseny fokozódása az európaihoz hasonlóan hatalmas költségeket rótt az újságokra, így 1848 májusában a 6 legjelentősebb New York-i lap képviselője megalapította a Harbour News Association-t, a későbbi New York Associated Presst (AP, 1857), amelynek célja a legfrissebb európai hírek gazdaságos összegyűjtése és országon belüli terjesztése volt. A hírek továbbítására ekkora már a távírót használták, viszont a két kontinenst átívelő távolságot először csak 1858-ban sikerült legyőzni, amikor létrejött az első közvetlen kábelkapcsolat Európa és Amerika között.

Az első európai hírek Angliából érkeztek az Associated Press-nek, 42 szóban összegezve öt vezető hírt, melyek így zárultak: „A lázadást levertük, Indiában nyugalom van” (“Mutiny being quelled, all India becoming tranquil.”).5

Az amerikai polgárháború (1861-1865) volt az első nagyobb katonai konfliktus, ahol az AP haditudósítói megjelentek, hogy hitelesen számoljanak be a történésekről. Bár ebben a konfliktushelyzetben a két részre szakadt ország újságjai eltérő módon foglalkoztak az eseményekkel, ez mégsem csorbította az AP megnövekedett hírforrás szerepét.

Európában ekkor már a francia, a német és az angol távirati iroda is egyaránt felismerte, hogy gazdaságilag előnyösebb számára az együttműködés, így 1869-ben háromoldalú hírcsereszerződést kötöttek,6 amelyhez egy évvel később, 1870-ben az amerikai AP is csatlakozott.

A szerződésben a hírcsere mellett a hírügynökségek meghatározták azokat a területeket is, ahol kizárólagos gyűjtési és -terjesztési joggal rendelkeztek. Ezzel tulajdonképpen megszületett a globális hírpiac első nagymértékű felosztása, az a hírkartell, amelynek az 1909-ben megalakult és időközben megerősödött William Randolph Hearst vezette amerikai United Press International (UPI) vetett véget 1934-ben.

2. Hírügynökségek térhódítása Európa-szerte

Az első világméretű hírügynökségek – amelyek szervezetüket és bevételeiket figyelembe véve mind a mai napig a legnagyobbaknak tekinthetők – gazdasági alapon szilárdították meg helyzetüket. Ezzel szemben a nemzetállamok kialakulása és a technika fejlődése szükségszerűen a politikailag független és az államilag befolyásolt nemzeti hírügynökségeket hívta életre.

Kelet-Európa jó néhány hírügynöksége abból az 1859-ben alapított k.k. Telegraphen-Korrespondenz-Bureau („Korrbureau” – Császári és Királyi Távirati és Levelező Iroda, APA) hálózatból eredezteti magát, amelyet az osztrák-magyar birodalom hírügynöksége épített ki. Ebből jöttek létre Magyarország, Csehszlovákia, Bulgária, Románia és Törökország egykori területein az első nemzeti hírügynökségek. A bécsi központú Korrbureau a német Wolff iroda stratégiai szövetségeseként összekötő láncszem volt a balti országok és Közép- Európa között. A Korrbureau – azon túl, hogy irodahálózatot működtetett az osztrák-magyar birodalom területén – élénk kapcsolatot is fenntartott a különböző nemzetiségi csoportokkal.7 Ezt a fajta központosított hírgyűjtést és hírellátást, a gazdasági versennyel szemben, az abszolutista állam hívta életre, amely már nem hagyhatta figyelmen kívül a sajtó egyre növekvő szerepét.

A XIX. század második felében Európa-szerte sorra alakultak a hírügynökségek, amelyeknek kétirányú feladata volt. Egyfelől a helyi sajtónak biztosították a híreket, míg a másik oldalon a helyi híreket juttatták el más országok felé.

Ebben az időszakban hozták létre a dán hírügynökséget, a Ritzaus Bureau Dania-t (1866), a norvég Norsk Telegrambyra-t (1867), az angol Press Association-t (1868), a Magyar Távirati Irodát (1880), a finn Suomen Sähkösanomatoimisto-t (1887).

Az évszázad utolsó évtizedében kezdte meg működését a svájci Agence Télégraphique Suisse-Schweizerische Depeschenagentur hírügynökség (1894), a görög Athinaikon Praktorion Idiseon (1896) és a bolgár Bylgarska Telegrafna Agencija Bulgaria (1898) hírügynökség.8

3. Az információ felosztása, a hírkartellek

Ezek a kisebb európai nemzeti hírügynökségek főként az országon belüli hírek gyűjtésével foglalkoztak, a nemzetközi híreket pedig attól a hírkartelltől kapták, amelynek saját híreiket továbbították. Az európai államok nagy részében ezek a nemzeti hírügynökségek kizárólagos joggal rendelkeztek a hírek gyűjtésére és terjesztésére, ám a határaikon túli hírek tekintetében attól a három nagy nemzetközi hírügynökségtől függtek, amely egyrészt a világ híreivel látta el őket, másrészt híreiket terjesztette a nemzetközi hírfolyamban. Ezek a hírügynökségek – amelyeknek szinte mindegyike hivatalosan vagy félhivatalosan állami tulajdonban volt – saját piacukon monopolhelyzetben voltak, a vezető hírtovábbítási technológia, a távíró kizárólagos használatának köszönhetően. Ebben az időben szinte nem volt más olyan ügynökség, amely a nemzetközi híreket kábelen keresztül kapta vagy továbbította volna.

A 20 század elejéig, amíg nem volt vezeték nélküli adatátviteli technológia, a távírón keresztüli hírtovábbítás volt a hírek terjesztésének leggyorsabb módja. Az újságok egyedüli nyilvános információforrásként az 1920-as évekig egyedülálló szerepet játszottak a tömegek informálásában, ám ekkor már a legújabb tömegmédium, a rádió fejlődésének kezdeti szakaszába lépett.

Ez a nemzeti hírügynökségek történetének egyedülálló szakasza volt, mivel a nemzetközi hírek tekintetében teljes monopóliumot élveztek.9 Ezek a hírügynökségek tudatában voltak a közvélemény befolyásolásában betöltött fontos szerepüknek, amelyet országaik kormányai is tisztán felismertek, így nem meglepő ezeknek a szervezeteknek a hivatalos vagy félhivatalos állami kontrollja.

Az első világháborút követően a helyzet némileg megváltozott. A hírkartellek világfelosztási modellje megmaradt, ugyanakkor a német hírügynökséget legtöbb korábbi területétől megfosztották.

Annak ellenére, hogy a német Wolff ebben ez időben a hírkartellben csekélyebb szerepet töltött be, mégis különleges megállapodásokat köthetett más országokkal (Lengyelországgal, Csehszlovákiával, Ausztriával, Bulgáriával, Romániával, Törökországgal, Görögországgal, a Szovjetunióval és a skandináv országokkal). Az osztrák hírügynökség az első világháborút megelőzően fontos szerepet töltött be a kartellben, a békeszerződések után viszont kis nemzeti hírügynökséggé zsugorodott, miközben a környező országokban addigra már sorra jelentek meg a nemzeti hírügynökségek. Időközben a függetlenné vált baltikumi államokban is megkezdték működésüket a hírügynökségek (pl. Litvániában az ELTA 1920-ban).

A „világraszóló” információ birtokosai között továbbra is létezett azonban egy rangsor, amelynek élén a Reuters, a Havas és a tengerentúli partnerük, az AP állt. A két európai hírnagyhatalom a nemzeti hírügynökségekkel az alábbi alapelv szerint állapodott meg: A hírügynökségek egymás között biztosították a hírcserét, és ezért nem fizettek mást, mint a továbbítás díját. A Reuters és a Havas viszont a hírügynökségeknek nem csak a saját nemzeti híreik áramlását tette lehetővé, hanem a területeiken kívül eső nemzetközi híreket is szállította számukra, amelyért külön díjazást kapott. A Reuters biztosította Nagy-Britannia és az angol gyarmatbirodalom, valamint Kanada és Japán híreit, míg a Havas ügynökség szállította Franciaországból, az afrikai és ázsiai francia gyarmatokból, továbbá Dél-Amerika egy részéből a híreket.

A kisebb ügynökségek ennek köszönhetően kiszolgáltatott helyzetbe kerültek, a kapott szolgáltatásokért pedig igen magas díjat fizettek. Mégsem voltak elégedetlenek a nemzeti hírügynökségek, mert saját piacukon egyedülálló tevékenységet folytattak, egyedül pedig nem lettek volna képesek megszervezni egy világméretű hírszolgáltatást.

4. Fejlődő technika, fokozódó verseny

A hírügynökségek látszólagos nyugalmi helyzetét a vezeték nélküli rádiótechnika (vezeték nélküli jelátviteli rendszerek) elterjedése alapjaiban változtatta meg. A hírek továbbítása így tovább egyszerűsödhetett a hírügynökségek számára, és az előállítási költségek is csökkentek. Ez a két tényező együttesen oda vezetett, hogy sorra jelentek meg az új, önálló hírügynökségek, amelyek az információ-továbbítás vezeték nélküli technológiájával további szolgáltatásokat kínáltak, ezek pedig leginkább gazdasági információk voltak.

Ez a folyamat odáig vezetett, hogy a függőségbe került kisebb hírügynökségek a két európai hírnagyhatalommal tárgyalásokat kezdtek a szolgáltatási díj csökkentéséről.

Már ebben az időszakban is tisztán látható volt, hogyan befolyásolta a hírügynökségek életét a telekommunikációs vívmányok megjelenése és tömeges elterjedése. Természetesen ez a fejlődés nem szűkíthető le kizárólag a hírügynökségre, de a találmányok hasznosításának ebből a perspektívából történő megközelítése révén nyilvánvalóvá válik, hogy az információ továbbítása milyen meghatározó erővel bír egy erre szakosodott vállalkozásra és a befogadására berendezkedett információalapú társadalomra egyaránt.

Érdemes áttekinteni a fejlődés néhány fontosabb állomását, párhuzamot vonva a telekommunikációs vívmányok és egy globális méretű hírügynökség jelentősebb újításai között. Az általam választott példa a Reuters hírügynökség közel másfél évszázada.10

1790
Claude Chapell francia fizikus feltalálja a szemaforrendszeren alapuló optikai távírót.
1833
Gauss és Wilhelm német fizikusok elektromágneses tűvel működő távírót helyeznek üzembe.
1844
Samuel Morse Washington és Baltimore között bemutatja az első elektromágneses jelíró távírót, az alábbi üzenettel: „What hath God wrought?”, vagyis „Mit művelt Isten!” (Mózes Könyve, IV. 23:23)11.
1850
Reuters
Paul Julius Reuter a korabeli informácótovábbítási rendszerek kombinációját használja, hogy részvényárfolyamokat és tőzsdei híreket juttasson el nyugat-európai pénzügyi vállalkozásoknak. Reuter az első, aki e célból rendszeresen használja a távírót, a kiépítetlen vonalak pótlására pedig postagalambokat alkalmazott.
1851
Elkészül a világ első tenger alatti kábele Dover és Calais között.
1851
Reuters
Reuter az első, aki arra használja a világ első tenger alatti kábelét, hogy híreket és tőzsdei árfolyamokat cseréljen London és Európa más politikai és gazdasági központjai között.
1855
Hughes angol fizikus betűnyomtató távírókészüléket talál fel12.
1858
Az első kísérleti kábelkapcsolat létrejötte Európa és Amerika között.
1863-1866
Reuters
A Reuters kiépíti Írországon belül a távirati vonalat, így a tengerentúli hírek nyolc órával a versenytársak előtt érkeznek Londonba.
1876
Alexander Graham Bell amerikai fizikus szabadalmat kap a telefonra.
1882
Reuters
A híreket elektronikus úton továbbítják az ügyfeleknek, a továbbfejlesztett betűnyomtató távíró használatával.
1886
Heinz Hertz fizikus felfedezi az elektromágneses hullámokat, a rádióhullámot.
1897
Gugliemo Marconi szabalmaztatja a rádiót.
1901
Létrejön az első transzatlanti rádiókapcsolat Anglia és Új-Foundland között.
1902
Fessenden találmányának, a rádión való hangátvitelnek a bejegyzése.
1908
Campbell-Swinton kidolgozza a televízió működési elvét, a katódsugárcső alkalmazását.
1915
Bell elindítja az első transzkontinentális telefonvonalat New York és San Francisco között.
Az első kereskedelmi rádióadó indulása (KDKA) Amerikában.
1921-1923
Reuters
A Reuters rádión keresztül továbbítja híreit, a nemzetközi partnereknek is a morse jelrendszert alkalmazva. 1939-re már a Reuters hírek 90 százalékát rövidhullámú rádiófrekvencián továbbítják.
1926
Létrejön az első tévéközvetítés Nagy-Britanniából. A skót John Lorgie Baird ad televíziós közvetítést mozgó tárgyakról.
1927
Reuters
Bemutatják a telexet, amely híreket továbbít a londoni lapoknak. Ugyanebben az időben a telex a Reuters legfontosabb eszköze az írott információ gyors fogadására és továbbítására a világ minden tájára.
1928
Először teremt televíziós összeköttetést London és New York között a skót John Logie Baird.
1933
Armstrong bemutatja az FM-rádiót. A frekvencia-moduláció (FM) tette lehetővé a torzításmentes rádiózást. Ma az FM a televízió, a rádió, a mikrohullámú és műholdas kommunikáció közege.
1939
Armstrong megépíti az első FM-állomást.
1941
Elindulnak a televízióadások Amerikában.
1946
Megszületik az első elektronikus számítógép, az ENIAC
1950
Nyilvános Kapcsolt Távbeszélő Hálózatok (PSTN) már használják az időosztásos multiplexelést (TDM), a mikrohullámú rádiófrekvenciákat és a modemeket is (voice band modem).
1953
Reuters
Egy új (le)hallgató állomás nyílik meg London külvárosában. A rádióadások figyelése egyre fontosabb feladattá válik, annak érdekében, hogy naprakész információhoz jussanak a kommunista országokról.
1957
Szovjetunióban felbocsátják a világ első mesterséges holdját. A első műholddal kezdetét veszi az űrkorszak.
1962
Transzatlanti műholdas tévé létrejötte. A Telstar I. műhold televíziós képeket közvetít Amerika és Anglia között.
1962
Reuters
A Reuters elküldi első műholdas tudósítását az Egyesült Államokba a Telstar műholdon keresztül. Ezzel a lépésével magánvállalkozásként az első, amelyik az űrkorszak kommunikációs kísérleteiben részt vesz.
1964
A Sony cég bemutatja az első háztartási képmagnót az Egyesült Államokban.
1964
Reuters
A Reuters elsőként használja a számítógépet gazdasági adatok nemzetközi továbbítására a Stockmaster készülékkel.
A kábeltelevízió-hálózatok fejlődésnek indulnak az Egyesült Államokban
1969
Eindul az Arpanet, a ma ismert internet előfutára. Erre épülnek az olyan alkalmazások, mint a világháló (WWW) és az elektronikus posta (e-mail)
1970
Reuters
A Reuters Videomastert bemutatják, amely képernyőn jelzi ki az értéktőzsdei és árutőzsdei árfolyamokat.
A Codex kifejleszti a 9600 bit/másodperc adatátvitelű modemet
Bemutatják a „cellás mobiltelefon” rendszert, a mai mobiltelefon elődjét.
1973
Bob Metlcafe és a Xerox cég kifejlesztik a mai napig legelterjedtebb helyi-hálózati technikát, az Ethernetet.
1973
Reuters
A Reuter Monitor Money Rates Service elindul. Az új szolgáltatás lehetővé teszi a devizakereskedőknek, hogy a legfrissebb árfolyamokat jelentessék meg a képernyőn ahelyett, hogy ugyanerre a célra a telefont vagy a telexet használnák.
Ugyanebben az évben az első videóeditáló rendszert is használatba veszik a Reuters New York-i irodájában. Az újságírók ekkor már képernyővel ellátott terminálokat (Visual Display Unit, VDU) használnak hírek írására és továbbítására az írógépek helyett.
1981
Reuters
A Reuters bevezeti a Reuter Monitor Dealing Service-t, amelynek segítségével a brókerek videóterminálokon keresztül is kereskedhetnek. A szolgáltatás egy átlagos üzletkötés idejét 40 másodpercről 2 másodpercre csökkenti.
1982
A Time Magazine a számítógépet választja az év „emberének”13
1983
Kiépítik az első optikai kábeles átviteli (száloptikai) rendszert Newt York és Washington D.C. között.
Az Arpanet-et átállították a ma is használatos TCP/IP protokollra. Innen számítják az internet születését.
1986
Reuters
A Reuters megvásárolja az Instinet céget, amelyik a világ egyik legnagyobb elektronikus tőzsdei platformja.
1987
Reuters
A Reuters elsőként használja hír, kép és üzleti információi továbbítására az Intelnet 1 műholdalat.
Megkezdi működését a Reuters News Picture terminál, egy elektronikus képszerkesztő rendszer, és a Pocket Monitor elnevezésű mobiltelefonos üzleti információs szolgáltatás.
A Reuters megnyitja rendszerét az ügyfelei előtt, így azoknak többé nem kell bérelni a berendezéseket, hanem saját eszközeiket használhatják. Ezzel rugalmasabbá válik az információ feldolgozása.
1989
Tim Bernes-Lee a genfi központú részecskefizikai laboratóriumban kidolgozza a hypertext nyelvére alapuló www-szolgáltatást, amely mindenki számára egyszerűen elérhetővé teszi az adatelérést, a barangolást.14
1993
Megjelenik az első internetes böngésző a Mosaic.
1994
A Netscape böngészőt bevezetik a piacra, és ezzel kezdetét veszi az internet és a hálóvilág aranykora. Az internezők száma már ekkor eléri a 3 000 000 főt.15
1994
Reuters
Elindul a Reuters Financial Television. A napi gazdasági televízióadás nem a hagyományos tévékészüléken nézhető, hanem kizárólag az előfizetők számítógépén keresztül.
Reuters megvásárolja a szoftverfejlesztéssel foglalkozó Tibco vállalatot
1998
Reuters
A Reuters Mobile bevezetésével a vásárlók az interneten keresztül férhetnek hozzá a hírügynökség szolgáltatásaihoz.
Piacra dobják a Newsbreaker interaktív videóalapú multimédiás hírszolgáltatást.
A Reuters fotóriporterei a franciaországi futball-világbajnokságról öt perc alatt továbbítják fényképeiket a vezeték nélküli (Wavelan/WiFi) technológia segítségével.
1998
Az internetezők száma eléri a 100 000 000 főt világszerte.
2002
Reuters
Megkezdi működését a Reuters Messaging globális üzenetközvetítő szolgáltatás, amelynek célja, hogy a pénzügyi világ dolgozói egymással és partnereikkel gyorsabban és biztonságosabban kommunikáljanak.

Világhírügynökségi gyorsjelentés

Az előzőekben megpróbáltam választ adni arra kérdésre, hogy a médiapiac milyen irányban változik. Tényleg csak egy szereplő, a legnagyobb maradhat talpon, vagy lehetőség van a többeknek is a fennmaradásra?

A hírügynökségek esetében is hasonló kérdések merülnek fel, hiszen alapvetően a médiapiac hozta létre őket. Itt is jól kirajzolódnak a különbözőségek.

Azok a hírügynökségek, amelyek történelmi fejlődésük vagy gazdasági hátterük következtében korábban eszmélhettek, ma némileg könnyebb helyzetben vannak, mint a világ 190 hírügynökségének többsége. Három ilyen kivételes helyzetben lévő globális hírügynökség van jelenleg a piacon, ők dolgozzák fel és terjesztik a világszerte leadott információtömeg legnagyobb hányadát. Rájuk is igaz azonban a tétel, amely szerint komoly nehézségekkel küzdenek és már vesztettek korábbi erejükből. Ez a három hírügynökség volt a vezetője annak a hírkartellnek, amely 1869-től közel hetven éven át uralta a nemzetközi hírek piacát.

1. Agence France Presse, a legidősebb

Az első hírgyűjtésre és -terjesztésre szakosodott francia vállalkozás, amely 1835-ben Agence Havas of Paris néven kezdte meg működését, ma AFP néven a világ harmadik legnagyobb hírügynöksége. Munkatársai méltán lehetnek büszkék arra, hogy 1953-ban Sztálin halálát a moszkvai rádió híradása előtt tették közzé, és elsőként számoltak be 1972-ben a müncheni olimpián túszul ejtett izraeli sportolók haláláról is.

A hírvállalkozás globális státuszának megfelelően 165 ország fővárosban van jelen és naponta 400-600 000 szónyi szöveges hírtartalmat és mintegy 750 fényképet, hírgrafikát bocsát ki ügyfelei részére. A 2000 AFP-alkalmazott közül 1250 fő az újságírók és fotósok száma, akik hat nyelven – a francián kívül angolul, spanyolul, portugálul, németül és arabul – készítik jelentéseiket.

A két legnagyobb hírügynökséggel ellentétben az AFP nem kizárólag a piaci bevételekből tartja fenn magát, költségvetésének felét állami előfizetések teszik ki. Az anyagi függőség miatt a szerkesztői függetlenséget rendszeresen megkérdőjeleződik, a támadások ellenére az ügynökség professzionális tevékenységét és megbízhatóságát széles körben elismerik. 1957-ben jogi garanciaként törvénybe iktatatták az intézmény függetlenségét. Jelenleg a működtetésben részt vevő szereplők a francia kormány és a francia sajtó részvényesei, akik jogaikat az igazgatótanácson keresztül gyakorolják.

Az AFP érdekeltségébe tartozik az AFX news, amely pénzügyi hírszolgáltatással foglalkozik, a Fileas nevű cég, amelynek fő profilja a műholdas adattovábbítás, a sajtóközlemények terjesztésére szakosodott Companynews vállalat, valamint a médiavállalkozások részére információtechnológiai megoldásokat nyújtó Inédit.

Annak ellenére, hogy a hírügynökség az utóbbi éveket rendszerint jelentős veszteséggel zárta, a folyamatos állami támogatásnak köszönhetően mégis fenntartotta szolgáltatásait és változatosabbá tudta tenni termékskáláját.

Ennek egyik eredménye, hogy a francia intézmény 1985-ben indított fotószolgáltatása ma már egyike a legjelentősebbeknek, a tavalyi pedig a piacvezető Getty képügynökséggel társulva, nagyarányú terjeszkedésbe kezdett Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban. Szintén az elmúlt évben merült fel egy francia, angol és arab nyelvű nemzetközi hírtelevízió létrehozása a francia kormány részéről a CNN, a BBC és az Al Jazeera ellensúlyozása érdekében. A „CNN a la francaise” és CFI-24 néven emlegetett csatornát közpénzekből finanszíroznák, az AFP pedig egyedülálló tudósítói hálózatával és logisztikai hátterével jelentős szerepet vállalna kialakításában és működtetésében.

A telekommunikáció fejlődése és az internet térhódításának köszönhetően az AFP a hagyományos hírtartalmak mellett – többek közt leányvállalatain keresztül – különböző tematikus, infografikai, internetes, telefonos és multimédiás szolgáltatásokkal jelentkezett.

Az új szolgáltatások nem minden esetben jelentik új termékek létrehozását is, inkább a már létrehozott tartalmak különböző eszközökre való implantálását.

Az AFP telefonos hírszolgáltatása kiváló példa ennek illusztrálására. Az érdeklődő egy központi számot tárcsázva elérheti a híreket, ott pedig érdeklődésének megfelelően kiválaszthatja a számára fontos hírcsomagot. A telefonos hírek, a szöveges tartalom alapján előállíthatók, ehhez még hírolvasó sem szükséges, mivel már léteznek felolvasó programok. Ezzel a XXI. században ismét életre kelt a telefonhírmondó.

A hírügynökség internetes médiumok számára kínált valós idejű online hírszolgáltatásai (AFP News Online) a megrendelő igénye szerinti témakörök és formai kötöttségek figyelembevételével készülnek. Az így létrehozott angol, francia, spanyol, német, portugál és arab nyelvű hírcsomagok szöveget, képet és grafikát egyaránt tartalmazhatnak.

Az AFP internetes kínálatában a vezető, a világpolitikai, az üzleti és a sporthírek mellett a tudományos élet, a technológia és a sztárvilág érdekességei is helyet kapnak.

A francia hírügynökség megpróbálja a legtöbbet kihozni hír alapanyagaiból multimédiás szolgáltatásai segítéségével. Az újracsomagolt és megfelelően szelektált tartalmak közül érdemes kiemelni az internetes oldalak számára kínált tematikus microsite-okat. Ilyen előre gyártott weboldalak készülnek az európai nemzeti labdarúgó bajnokságokról, a Tour de France és a Forma-1-es futamokról. A szerkezetkész internetes oldalakat a legfrissebb sporthírekkel és képekkel az AFP folyamatosan tölti fel, a megrendelőnek pedig nem kell mást tennie, csak elhelyeznie weboldalán.

A változatos termékskála és a szakmai elismertség ellenére a francia hírügynökség elmúlt évei nem tekinthetők sikeresnek, azokat rendszerint veszteséggel zárta. A tavaly elért 195 millió fontos bevétel – bár európai szinten jelentősnek mondható – nem elég egy olyan hírügynökség esetében, amely a világ 165 országában van jelen, és amelynek kiélezett versenyben kell helytállnia az amerikai Associated Press és a brit Reuters hírügynökséggel szemben. A veszteségek lefaragására a vezetőség költségcsökkentést irányzott elő és tervbe vette a párizsi AFP székház eladását.

2. Reuters, a hírvilág vezetője

Az 1851-ben alapított Reuters a hírvilág vezetője, amely 19 nyelven naponta mintegy 8 millió szónyi hírtartalmat és 5,5 millió pénzügyi jelentést bocsát ki. A telekommunikációs eszközök fejlődésével párhuzamosan növekedő vállalatot már megalakulásától kezdve a hírpiac legnagyobb szereplői között tartják számon.

A Reuters Group Plc teljes dolgozói létszáma 14 700 fő, amelyből 2 300 az újságírók, szerkesztők, fotósok és operatőrök száma (2003). A cégcsoport 92 országban 197 helyi irodát tart fenn, munkatársai pedig összesen 130 országban vannak jelen,16 amellyel a világ legnagyobb szöveget, képet, grafikát, hanganyagot és mozgóképet előállító globális hírügynöksége.

A Reuters volt az első Európában, amely hírül vette 1865-ben Abraham Lincoln meggyilkolását, a későbbiekben pedig a legújabb kori történelem szinte minden lényeges eseményénél jelen voltak tudósítói. Elsőként küldték beszámolóikat a normandiai partraszállásról, a Himalája megmászásáról, a berlini fal felépítéséről, valamint az Öböl-háborúk megindulásáról.

A Reuters a hírügynökségek között az első volt abban is, hogy felismerte, ha nem akar eltűnni a hírszolgáltatás piacáról, akkor termékskáláját diverzifikálnia kell. A helyszíni közvetítésekkel piacot szerző CNN hírtelevízió megjelenésével és a televíziózás világszerte tapasztalható fellendülésével egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a hírügynökségi gyorsjelentések már kevésbé versenyképesek. A Reuters így alapítója jól bevált receptjét alkalmazva a pénzügyi hírek és adatok szolgáltatásban határozta meg a jövőképét. Ez a lépés nem jelentett szakítást a gazdasági világon kívüli hírekkel, mindössze ésszerű stratégiaváltás volt.

A Reuters-csoport termékei közt ma egyaránt megtalálhatók a nemzetközi írott és elektronikus sajtó piacára szánt hírszolgáltatások, valamint a bankoknak, értékforgalmazóknak és alapkezelőknek nyújtott pénzügyi adat- és hírszolgáltatások. Ez utóbbiból származott a cégcsoport előző évi 3,2 milliárd fontos bevételének 90%-a.

Az 1984-ben tőzsdére vezetett Reuters valós idejű hírei és adatai a vezető pénzügyi intézmények 427 000 számítógépes képernyőjén világszerte. A cég üzletfelei között megtalálhatók a hagyományos média szervezetek, a lapok és a tévéállomások is, csakúgy, mint az internet üzletág képviselői. A Reuters becslése szerint 2001-ben 73 millió egyedi látogató fért hozzá havonta az általa előállított tartalmakhoz, 1400 különböző internetes honlapon.

Ezek az adatok első látásra minden bizonnyal lenyűgözően hatnak, de az utóbbi évek már a hatalmas számokon túl a nehézségekről is szóltak. Az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában tapasztalható gazdasági visszaesés költségcsökkentésre kényszerítette a pénzintézeteket, amelyek a Reuters legfontosabb ügyfelei voltak. A bankok, a pénzügyi szolgáltatók nagymértékű létszámleépítéseket hajtottak végre, sorra mondták fel a megkötött szerződéseket, és adták vissza a hírügynökség termináljait. A Reuters az elmúlt évben másfél évszázados fennállásának legnagyobb veszteségéről adott hírt, ezzel párhuzamosan háromezer fő elbocsátását is magában foglaló átszervezési programot jelentett be. Ebben a kiélezett helyzetben zárkózott fel az elsőszámú pénzügyi információszolgáltatóhoz versenytársa a Bloomberg, amely idén először megelőzte a Reuterst az évi 6,7 milliárd dolláros piacon. A Reuters erre válaszul leszállította szolgáltatásainak árát és további költségcsökkentési stratégiába kezdett.

A költségcsökkentés részeként a vállalat 3000 fős központi személyzetet fokozatosan egyetlen épületbe helyezi át, és eladja legendás Fleet street-i főhadiszállását, amely korábban a brit sajtó fellegvára volt.

A Reuters átszervezése azonban nem csak a központot érinti, miután a hírügynökség tervei szerint munkatársainak mintegy 10 százalékát átcsoportosítja a dél-indiai Bangalore-ba – az indiai Szilícium-völgybe –, ahol felállítja eddigi legnagyobb adatgyűjtő központját. 2005 végére az indiai alkalmazottak jelentős része technikai és adatkezelő szakember lesz a mintegy negyvenfős újságíró csapat mellett. A cég jelentős költségcsökkenést és a korábbinál hatékonyabb munkát vár ettől a lépéstől.

A megszorítások újabb jele, hogy ez év áprilisában a Reuters korlátozást jelentett be az ingyenes internetes portálokon található pénzügyi és üzleti híreinek elérhetőségére vonatkozóan is. Ennek következtében a felhasználók csak szalagcímekhez és tömörített hírváltozatokhoz férhetnek majd hozzá, a teljes információért pedig a Reuters saját előfizetői online felületét kell felkeresni. A cég azzal indokolta a lépést, hogy maguk szeretnék kihozni a lehető legtöbb bevételt, közismerten pontos és független pénzügyi és üzleti információszolgáltatásukból.

Az utóbbi, az internetes tartalmakat érintő lépés egyértelmű irányváltás a hírügynökség másfél évszázados történetében. Nyitás a fogyasztók felé, akiket eddig csak közvetve ért el. A hírügynökség úgy döntött, hogy kilép egy újabb piacra és azokkal a médiumokkal is felveszi a versenyt, akiknek szolgáltatásait eddig értékesítette.

A szándék komolyságát mutatja, hogy a gazdasági tartalmak közvetlen értékesítésén túl, a Reuters a Microsoft szoftverkészítő vállalattal együttműködve speciális hírtelevíziót indított Reuters Channel néven. Az új hírcsatorna azonban nem a hagyományos értelemben vett hírtévé, hanem olyan multimédiás videószolgáltatás, amely 3 éven belül megközelítőleg 20 millió személyi számítógép felületén érhető el a Microsoft Media Center programjának segítségével. A bevételt ezúttal nem az előfizetéses rendszer, hanem a felületein elhelyezett hirdetések biztosítják.

Reuters Channel-en egyaránt megtekinthetők szerkesztett gazdasági hírek, a legfrissebb vágatlan híranyagok, szórakoztatóipar, a divatvilág és a tudomány hírei, valamint a hagyományos világpolitikai tartalmak. Az internetes „híradó” anyagait a nézők önmaguk választhatják ki az aktuális és az egy héttel korábbiak közül, amely lényegesen más, mint a jelenleg megszokott passzív televíziónézés.

3. Associated Press, a jövő útján

Több mint 150 év telt el azóta, hogy 1848-ban a hat legjelentősebb New York-i lap létrehozta az Associated Press elődjét, hogy együttes erővel gazdaságosabban gyűjtsék és terjesszék a legfrissebb híreket. Ma az AP 1500 amerikai napilap közös tulajdonában álló hírügynökség, amelynek célja a megalakulás óta változatlan. A világ második legnagyobb hírszervezetének tartott AP munkatársai a szakmai elismerések tekintetében eddig minden versenytársukat megelőzték. Újságírói és fotósai a mai napig összesen 47 Pulitzer-díjat nyertek el.

Az újságírás nemzetközi szabványát diktáló hírügynökség a világ 121 országában 3700 újságírót és adminisztrátort foglalkoztat, akik naponta öt nyelven 20 millió szót és több ezer fotót bocsátanak ki. Az AP angol, német, holland, francia és spanyol nyelvű tartalmaival 8500 nemzetközi előfizetőjét szolgálja ki, többek között 1700 amerikai lapot, 5000 rádió-és tévécsatornát.

Az AP már születése pillanatában sikerre volt ítélve. Sajtóvállalkozások keltették életre, története szervesen összefonódott tulajdonosaival, az amerikai médiumokkal. A változó médiakörnyezet, a lappéldányszámok hanyatlása, a televíziók és az internet térhódítása így nem hagyta érintetlenül a hírügynökséget sem, amelynek szolgáltatásai is tükrözik a modern idők igényeit.

A hagyományos hírügynökségi tevékenység, amely korábban a lapok szöveges hírtartalommal és képekkel való teljes körű kiszolgálását jelentette, mára egyre kisebb piacot jelent. Folyamatosan jelennek meg az új termékek, szolgáltatások, a média egyéb területeire szakosodva.

Az AP Broadcast televízió- és rádióállomásoknak kínálja híreit. A médiumok sajátos igényeinek megfelelően a szöveges tartalmon kívül audió és videóformátumban, grafikával és fényképpel ellátva kaphatnak híreket.

Az AP 1994-ben létrehozott videóhálózata, az APTV ma már piacvezető a videóhírek területén. Vásárlói között televíziócsatornák és internetes portálok egyaránt megtalálhatók.

Az APTV indulásával egy időben kezdte működését az AP All News Radio 24 órás rádiós hírszolgáltató hálózat. A hírügynökség ma már minden szabad kapacitását az elektronikus fejlődésre és a minél gyorsabb és nagyobb tömegű híráramlásra összpontosítja.

A hírügynökség legújabb szolgáltatásait az AP Digital fogja össze, amely folyamatos online hírforrásként kínál multimédiás tartalmakat. Az internetes oldalak, mobiltelefon-szolgáltatók és az új médiumok számára kialakított szolgáltatások a már létrehozott termékek ötvözetét kínálják.

Az Associated Press elnök-vezérigazgatója szerint az internet korában a jövő az elektronikus hírügynökségeké, így meghirdetette az „eAP” programot. Az elektronikus AP interaktív webalapú adatbázisokra és összekapcsolt hírhálózatokra épül, így növelhető a híráramlás sebessége, a médiumok pedig igényeik szerint juthatnak hozzá a számukra értékes tartalomhoz.

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.