2019. június 25., kedd , Vilmos

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Hátrányos helyzet, második esély >> Fókuszban a roma többségű iskolák

Önkormányzati stratégiák a roma tanulók iskolai eredményességének növelésére

2009. június 17.

Németh Szilvia

Önkormányzati stratégiák a roma tanulók iskolai eredményességének növelésére

Jelen tanulmány arra vállalkozik, hogy megkísérelje feltárni, hogyan viszonyulnak a helyi önkormányzatok a roma tanulók oktatási problémáihoz. Választ keresünk arra a kérdésre, hogy az önkormányzatok számára melyek a roma tanulók oktatásának legproblematikusabb területei, s mint iskolafenntartók próbálnak-e ezek orvoslására megoldásokat keresni. Szorosan idetartozó, egyben oktatáspolitikai és -irányítási szempontból is fontos kérdés, hogy tapasztalható-e különbség azon települések megoldási stratégiái között, ahol létrejött cigány kisebbségi önkormányzat, illetve ahol nem.

A roma tanulók oktatása során felmerülő problémák

A fenti problémakörök értelmezéséhez döntően a helyi önkormányzatok által kitöltött postai kérdőív (lásd 1. Melléklet) vonatkozó kérdéseire adott válaszokat használjuk fel. A roma tanulók oktatása során felmerülő problémákat egy ötfokú skálán értékelték az önkormányzatok képviselői.

1. táblázat: A roma tanulók oktatása során felmerülő problémák megítélése I.
A probléma megnevezése Átlagos érték Szórás
A feltett kérdés: „Az önkormányzat számára melyek a kisebbségi (roma) oktatás legnagyobb problémái?” (1=súlyos gondot okoz; 2=gondot okoz; 3=közepes mértékben okoz gondot; 4=kis mértékben okoz gondot; 5=nem okoz gondot)
A finanszírozás elégtelensége 2,84 1,4
Az iskolai infrastruktúra elégtelensége 3,89 1,2
A roma családok iskolához való attitűdje 4,00 1,0
A roma és nem roma tanulók ellentétei 4,16 0,9
A nem roma szülők más település iskolájába íratják gyermekeiket 4,39 1,1
Az iskolában tanító pedagógusok szakmai, módszertani felkészületlensége 4,52 0,8
A pedagógusok előítéletei 4,60 0,7

A táblázatban bemutatott értékek alapján egyértelműen elmondható, hogy a felsorolt területek közül a válaszadók az oktatási intézmények finanszírozási és infrastrukturális hátterét jelölték meg a legtöbb gonddal járóként, míg az iskolai élet szereplőivel kapcsolatos kérdések megítélésük szerint kevésbé problémásak. Az önkormányzatok munkatársai a pedagógusok előítéletességét tartják a leginkább problémamentes területnek, a kérdés megítélése ráadásul itt a legegységesebb (ezt jelzi, hogy itt a legkisebb a szórás).

Faktoranalízis segítségével a válaszok mögötti háttérdimenziókat vizsgáltuk. Eredményeinkből az látható, hogy a finanszírozási és infrastrukturális feltételek élesen elkülönültek a személyi tényezőkön múló problémáktól. Míg az első faktor esetében a pedagógusok módszertani felkészületlensége, előítéletessége, a roma családok iskolaellenessége és a tanulói ellentétek jelennek meg nagy súllyal, addig a második faktort a finanszírozás és az infrastruktúra elégtelenségének problémája uralja.

2. táblázat: A roma tanulók oktatása során felmerülő problémák megítélése II.
A problémák megnevezése Első faktor: személyi jellegű problémák Második faktor: tárgyi eredetű problémák
Megjegyzés: Extraction Method: Maximum Likelihood. Rotation Method: Varimax with Kaiser Normalization. a. Rotation converged in 3 iterations.
A finanszírozás elégtelensége 0,100 0,783
Az iskolában tanító pedagógusok szakmai, módszertani felkészületlensége 0,512 0,329
Az iskolai infrastruktúra elégtelensége 0,181 0,594
A pedagógusok előítéletei 0,649 0,169
A roma családok iskolához való attitűdje 0,591 0,115
A roma és nem roma tanulók ellentétei 0,684 0,072

A fentiekben bemutatott elkülönülés az egyes változók egymásra hatásának vizsgálata során is megjelenik. A válaszok alapján megállapítható, hogy a megkérdezettek feltételezése szerint az egyes személyi eredetű problémák főként más ilyen jellegű gondokkal állnak összefüggésben, míg a tárgyi eredetű problémák szintén tárgyiakat vonnak maguk után.

A személyekhez köthető tényezők esetében két fontos összefüggés rajzolódik ki. Egyrészt a válaszadók feltételezik, hogy a tanárok módszertani felkészültségének és előítéletességének mértéke között szoros összefüggés áll fenn. Vagyis minél felkészületlenebb a pedagógus, annál inkább előítéletes.1 Másrészt az iskola roma és nem roma tanulói közötti konfliktusok gyakoriságával egyenes arányban nő a roma családok iskolaellenessége, vagyis minél gyakoribb a tanulók közötti villongás, annál inkább nő a roma szülők iskolával szembeni ellenállása.2 A pénzügyi és tárgyi eredetű problémák esetében szoros kölcsönhatás mutatható ki: a pénzügyi nehézségek az iskola felszereltségére, az iskolának otthont adó épület állagára is hatással vannak.3

A személyi és tárgyi elégtelenségekből fakadó problémák között szoros kölcsönhatások nem körvonalazódnak. Gyengébb kapcsolat néhány esetben azért kirajzolódik. A megkérdezettek véleménye szerint, minél súlyosabbak a pénzügyi nehézségek, annál inkább felmerül annak lehetősége, hogy a nem roma szülők más település iskolájába íratják gyermekeiket.4 Hasonló összefüggés az infrastrukturális problémák esetében is fennáll, azaz a válaszadók feltételezik, hogy minél elavultabb az iskola berendezése, minél lerobbantabb maga az épület, a nem roma tanulók annál inkább elvándorolnak.5 A tárgyi és személyi problémák kölcsönhatása még egy esetben, a finanszírozási nehézségek és a pedagógiai módszertani felkészültség elégtelensége tényezők kapcsolatában ragadható meg. A megkérdezettek úgy vélik, a finanszírozási problémák befolyással bírnak az iskolában tanító pedagógusok szakmai, módszertani felkészültségére, azaz minél súlyosabb anyagi nehézségekkel küzd az iskola, annál kevésbé képes minőségi oktatást nyújtani.6

A problématerületek megítélését településnagyság szerinti bontásban vizsgálva megállapítható, hogy az általunk „tárgyi eredetű problémákként” meghatározottakat illetően, azaz a pénzügyi nehézségek és az infrastrukturális elégtelenségek esetében, nincs különbség az egyes településtípusok között, míg az ún. „személyi vonatkozású problémák” közül a pedagógusok előítéletessége, a roma szülőknek az iskolához való attitűdje, valamint a roma és nem roma tanulók közötti ellentétek megítélése az egyes településkategóriákban eltérő módon jelenik meg.

  1. ábra.
A pedagógus-előítéletesség problémájának megítélése a települések lélekszáma szerint (%)

A pedagógusok előítéletességének kérdéskörét vizsgálva éles különbség tapasztalható a 7000 lakosnál többet számláló városok és a kisebb települések között. Míg válaszadóink az előbbiek 58 százalékában jeleznek ilyen jellegű problémát, addig az utóbbiak esetében ez az arány nem éri el a 30 százalékot sem.

  2. ábra.
A roma szülők iskolához való viszonyának megítélése a települések lélekszáma szerint (%)

Az előbbi tendencia e kérdés esetében még hangsúlyosabban megjelenik. Minél kisebb a település, a megkérdezettek annál kevésbé jelölik problémás területként a roma szülők és az iskola kapcsolatát. A maximum 500 főt számláló kisfalvak 54 százaléka esetében egyáltalán nem okoz gondot ez a kérdés, míg ez az arány a 7000 főnél népesebb települések esetében 25 százalékra csökken.

  3. ábra.
A roma és nem roma tanulók közti ellentétek megjelenése a települések lélekszáma szerint (%)

A roma és a nem roma tanulók iskolai ellentéteinek problémája szintén a nagyobb települések sajátja. A maximum 500-1200 lélekszámú településeken a válaszolók szerint a nem okoz gondot kategória túllépi az 50 százalékot, miközben a városokban már csak 21 százalék osztja ezt a véleményt.

  4. ábra.
A finanszírozás elégtelenségét súlyos gondként érzékelők területi megoszlása (%)

A problémák megítélését területi bontásában vizsgálva kitűnik, hogy az egyes régiók között szignifikáns különbség egyedül a finanszírozási kérdések esetében található. A finanszírozási nehézségek legsúlyosabb gondként az észak-magyarországi, illetve az észak-alföldi régiókban jelennek meg.

A roma tanulók iskolai eredményességének növelését célzó intézkedések

A roma tanulók iskolai sikertelensége válaszadóink szerint a fenti problémák következménye. A diákok iskolai kudarcainak csökkentését a fenntartók különféle eszközökkel próbálják befolyásolni. Kérdőívünknek az ezeket az intézkedéseket firtató kérdéseire kapott válaszok alapján elmondható, hogy az önkormányzatok döntő hányada (82%) az iskolai sikeresség kulcsának a leendő tanulók óvodai jelenlétét tartja. Véleményük szerint a fenntartó főként a roma gyermekek óvodáztatásának biztosításával járulhat hozzá azok majdani iskolai teljesítményének növeléséhez. Mivel a kérdésre több válasz megadása is lehetséges volt, egyértelművé vált, hogy az önkormányzatok e prevenciós intézkedésen kívül, az iskola világára koncentrálva is számos eszközzel kísérleteznek.

  5. ábra.
A roma tanulók iskolai sikerességét célzó önkormányzati támogatások előfordulási gyakorisága (%)

Az intézkedések között mind a szociális jellegű, mind a kizárólag oktatási vonatkozásúak megtalálhatóak. Az alkalmazott eszközök a tanórai munkára kifejtett hatásuk alapján közvetlen és közvetett befolyással bíró támogatásokként is értelmezhetőek.

3. táblázat: A roma tanulók iskolai eredményességét célzó intézkedések csoportosítása
Támogatások, intézkedések fajtái Oktatási intézkedések Szociális jellegű intézkedések
Tanórai munkára közvetlen hatással bíró támogatások • felzárkóztató programok
• speciális készségfejlesztés
• felzárkóztató osztályok
• korrepetálás
• ingyenes taneszköz
Tanórai munkára közvetett hatással bíró támogatások • délutáni programok
• speciális szakemberek
• napi kapcsolat a roma szülőkkel
• roma szülők bevonása az iskolai programokba
• pedagógus-továbbképzés
• ingyenes étkeztetés
• kollégiumi elhelyezés

Az intézkedési típusok előfordulási gyakoriságának elemzése során a tanórai munkára közvetett hatással bíró oktatási támogatások néhány százalékos túlsúlya figyelhető meg. Míg az összes intézkedés 43 százaléka sorolható ebbe a kategóriába, addig a tanórai munkára közvetlen módon ható oktatási támogatások 40 százalékban jelennek meg (lásd 6. ábra). Miként a 3. táblázatban látható csoportosítás jól tükrözi, a közvetlen hatású oktatási támogatások közös jellemzője, hogy a tanulók iskolai sikerességének javítását mindegyik szegregált csoportokban, osztályokban, a többségi vagy átlagos tanulóktól elkülönítve képzeli el. Ezzel ellentétben a közvetett hatással bíró oktatási intézkedések olyan tanórákon kívüli tevékenységeket jelölnek, amelyek az iskolai élet legkülönbözőbb szereplőinek aktivizálásával történnek. A speciális szakemberek és a szülők napi bevonása az iskolai életbe közvetett módon támogatja a tanulók iskolai eredményességét, segítséget nyújtva egy átlátható és átjárható, nyitott iskola megteremtéséhez. A felzárkóztató osztályok, az elkülönített csoportokban zajló speciális képességfejlesztés és a délutáni, egyéni vagy kiscsoportos korrepetálás – úgy véljük – az iskola zárt jellegét erősíti.

  6. ábra.
A roma tanulók iskolai eredményességét célzó intézkedések előfordulási gyakorisága (%)

Az oktatási intézkedések kiegészítéseként az önkormányzatok szociális jellegű támogatásokkal is megpróbálják befolyásolni a hátrányos helyzetű tanulók iskolai eredményességét. Kollégiumi férőhelyek és térítésmentes étkeztetés biztosításával, valamint ingyenes taneszközökkel kívánnak hozzájárulni a tanulás optimális feltételeinek a megteremtéséhez.

Miként a fentiekben utaltunk rá, az önkormányzatok majdnem azonos arányban próbálják szegregált és nem szegregált formában csökkenteni a roma tanulók iskolai kudarcait. Kérdőívünk segítségével megkíséreltük feltérképezni, hogy a megkérdezett önkormányzatok miként viszonyulnak a hátrányos helyzetű és a roma tanulók iskolai integrációjának kormányszintű programjához. A válaszok feldolgozása után elmondható, hogy válaszadóinak 62 százaléka támogatásának adott hangot, 3 százaléka elutasította az integráció programját, s a megkérdezettek 35 százaléka jelezte, hogy nem rendelkezik elég információval ahhoz, hogy véleményt nyilvánítson e témában. A kérdőív lehetőséget biztosított arra, hogy az integrációs politikával esetlegesen egyet nem értők saját alternatív javaslataikat is kifejthessék. Ezzel a lehetőséggel a megkérdezettek hat százaléka élt. E válaszok alapján két fontos javaslat emelhető ki. Az egyik szerint a leszakadók és a romák iskolai teljesítményének és ez által munkaerő-piaci esélyeinek növelése csak kis létszámú felzárkóztató osztályokban valósítható meg. A második elképzelés az iskola és a szülők közötti szoros kapcsolat kialakítását, a szülőknek az iskolával szemben tanúsított ellenséges attitűdjének az átalakítását hangsúlyozza.

Az adatokat településnagyság szerinti bontásban is vizsgáltuk. Tettük ezt annak ellenére, hogy az integrált nevelést egyértelműen elutasítók csoportja kis elemszámú kategória, de ez esetben az információhiányt jelzők megoszlása is jelzésértékű számunkra.

  7. ábra.
Az integráció elfogadásának mértéke településméret szerint (%)

A fenti adatok alapján egyértelmű különbség rajzolódik ki a kisfalvak és a városok integrációval kapcsolatos véleménye között. Az 500 főnél kisebb falvak rendelkeznek a legkevesebb információval az oktatási tárca integrációs törekvéseiről, s egyben az ő esetükben a legalacsonyabb az integrációt támogatók aránya is. A 7000 lakos feletti települések esetében épp ezzel ellentétes megoszlással találkozunk. E csoportban a legnagyobb (88%) az együttnevelés támogatottsága, s egyben a legalacsonyabb (11%) az információval nem rendelkezők aránya. Az adatok alapján megállapítható, hogy a település nagyságának növekedésével egyenesen arányos az integrációs törekvések elfogadottsága, és fordítottan arányos a véleményalkotáshoz kellő információval nem rendelkezők aránya.

Az integrációs törekvések elfogadásán vagy elutasításán túl válaszadóinknak lehetőségük nyílt a roma tanulók iskolai integrációja főbb akadályainak a meghatározására is.

  8. ábra.
A roma tanulók integrációjának akadályai (%)

Az integráció akadályainak elemzésekor a roma tanulók oktatási problémái meghatározása során kialakult struktúra (lásd 1. táblázat) köszön vissza. A megkérdezettek legnagyobb mértékben (30%) ez esetben is az integrációhoz szükséges források hiányára hivatkoznak. Ha ehhez még hozzávesszük azokat a kategóriákat is, ahol az anyagi források elégtelensége más tényezővel társul, akkor a pénzügyi nehézségekre való hivatkozás még nagyobb súllyal jelenik meg (61%). Válaszadóink, egy kivétellel, nem jelölték a helyi önkormányzat érdektelenségét az integrációt akadályozó tényezők között.

Az integrációt akadályozó egyes tényezők említési gyakoriságát településméret szerint vizsgálva ismét jelentős különbség látható a falvak és városok képviselői között. Míg a városok esetében döntő mértékben a személyi eredetű tényezők – a pedagógusok módszertani felkészültségének elégtelensége, a szülők előítéletei, valamint a helyi cigány kisebbségi önkormányzat (CKÖ) érdekérvényesítő képességének hiánya – jelennek meg, addig a kistelepülések válaszaiban az anyagi források hiányának enyhe dominanciájával az összes tényező szinte azonos súllyal szerepel. Egyedüli kivételt a CKÖ szerepének megítélése képez, mivel ez a tényező az 500 fős vagy kisebb falvak esetében meg sem jelenik.

  9. ábra.
A roma tanulók integrációjának akadályai településméret szerint (%)

Az integrációt elősegítő tényezők közül a megemelt pénzügyi támogatás, a település közvéleményének a támogatása, valamint az önkormányzat törekvései a legnagyobb hatással bíró eszközök. A válaszadók a pedagógiai-módszertani kérdéseket, valamint az iskolai integráció közvetlen érintettjeit, megvalósítóit, a pedagógusokat és a roma szülőket nem jelölik az integrációt elősegítő fő tényezők között. Az adatokat lakosságszám szerinti bontásban nem mutatjuk be, mivel nincs jelentős eltérés az egyes csoportok között.

  10. ábra.
A roma tanulók integrációját segítő tényezők előfordulási gyakorisága (%)

A helyi cigány kisebbségi önkormányzat szerepe és lehetőségei a település oktatási problémáinak rendezésében

Mintánk majdnem fele-fele arányban oszlik meg a tekintetben, hogy a kérdőívet visszaküldő településeken működik-e cigány kisebbségi önkormányzat. A megkérdezettek 57%-a jelezte, hogy az általuk képviselt településen van cigány kisebbségi önkormányzat, míg 43% nemleges választ adott. A CKÖ-vel rendelkező szűkített mintába tartozó települések 15 százaléka maximum 500 lakost, 19 százaléka 501-1200 főt, 32%-a 1201-7000 lakost és 34 százaléka több mint 7000 lakost számlál.

A helyi cigány önkormányzattal való együttműködés mikéntjéről nyilatkozva a válaszadók 73 százaléka véli úgy, hogy a helyi önkormányzat és a CKÖ között rendszeres, konstruktív együttműködés van. A megkérdezettek 20%-a ad hoc jellegű, akadozó kapcsolatról számol be, míg 7% véleménye szerint a két önkormányzat között alig van vagy egyáltalán nincs együttműködés.

A cigány kisebbségi önkormányzatoknak a helyi problémák megoldásába való önkormányzati bevonásáról árnyaltabb képet kapunk, ha az esetleges helyi oktatási és szociális problémák rendezésének mikéntjére kérdezünk rá. Annak ellenére, hogy az előző kérdés kapcsán a válaszadók több mint 70 százaléka rendszeres, konstruktív együttműködésről számolt be, az oktatási problémák rendezése esetében már csak 53% nyilatkozik a CKÖ teljes körű aktivizálásáról, és a szociális problémák kezelésekor ez az arány még alacsonyabb.

  11. ábra.
A cigány kisebbségi önkormányzat bevonásának gyakorisága az oktatási és a szociális problémák megoldásába (%)

Ezen adatok ellenére a helyi önkormányzat és a helyi cigány kisebbségi önkormányzat közötti, az elmúlt három évben történt nyílt konfliktusról a válaszadók mindössze 15 százaléka számol be. E tekintetben az egyes településtípusok között nincs számottevő különbség.

A felvett adatok alapján elemezhetővé válik, hogy a roma tanulók oktatásával kapcsolatos problémák önkormányzati meghatározása különbséget mutat-e azokon a településeken, ahol működik helyi cigány kisebbségi önkormányzat, illetve azokon, ahol nem. Az eredmények alapján megállapítható, hogy jelentős különbség mutatkozik a települések két csoportja között a finanszírozási kérdések7, a pedagógusok előítéletessége8, a roma családok iskolával szembeni attitűdje9, a roma és nem roma tanulók iskolai ellentétjeinek10 esetében, valamint annak a kérdésnek a vonatkozásában, hogy a nem roma szülők a roma többségű általános iskolák helyett inkább más települések iskolájába íratják gyermekeiket.11 A különbség mibenlétéről információhoz juthatunk, ha vizsgálatunkba még egy változót, az önkormányzati iskola és a település roma lakossága közötti konfliktusok kérdését is bevonjuk.

Oktatási problémákból származó, az önkormányzati fenntartású iskola és a település roma lakosai közötti helyi konfliktusokról – az egész mintát figyelembe véve – a megkérdezettek 31 százaléka számol be. Jelentős különbség tapasztalható e tekintetben az 1200-nál kevesebb, és az 1200-nál több lelket számláló települések között.

  12. ábra.
Az iskola és a roma lakosok közötti, oktatási problémákhoz köthető helyi konfliktusok előfordulási gyakorisága településméret szerint (%)

A lakosság számának növekedésével egyenes arányban nő az iskola és a roma lakosok közötti konfliktusok száma. Minél kisebb a település, annál kevesebb öszszeütközésről számolnak be. A kérdést régiónként vizsgálva egyértelműen láthatóvá válik, hogy a legtöbb vitás helyzetről az észak-magyarországi és az észak-alföldi régióban tesznek említést, a legkevesebb konfliktus pedig Nyugat- és Közép-Dunántúlon, illetve Közép-Magyarországon történt.

  13. ábra.
Az iskola és a roma lakosok közötti, oktatási problémákhoz köthető helyi konfliktusok előfordulási gyakorisága régiók szerint (%)

A konfliktusok előfordulásának aránya nem változik aszerint, hogy működik-e a településen cigány kisebbségi önkormányzat, avagy sem.

A roma tanulók oktatása során felmerülő problémák és a helyi konfliktusok kölcsönhatását vizsgálva összefüggés rajzolódik ki a roma családok iskolával kapcsolatos attitűdje, az iskola roma és nem roma tanulóinak ellentétei, valamint az önkormányzati fenntartású iskola és a roma családok közötti konfliktusok változója között. Az adatok alapján elmondható, hogy minél inkább nő a roma szülőknek a gyermekük iskolájával kapcsolatos elégedetlensége, annál több nyílt konfliktus jelenik meg az önkormányzati iskola és a roma lakosság között.12 Ugyanilyen kölcsönhatás állapítható meg a nem roma és roma tanulók iskolai ellentétei és a konfliktusok megjelenése között is. Minél súlyosabb gondot okoznak az iskola életében a tanulók etnikai alapú villongásai, annál kiélezettebb a konfliktus az iskola és a roma lakosság között.13

Kérdőívünk alapján rendelkezünk adatokkal arról is, hogy a mintát alkotó települések közül hányban volt az elmúlt három évben olyan konfliktus a roma és nem roma lakosok között, amelynek megoldásában a helyi önkormányzatnak szerepet kellett vállalnia. A válaszadók 27 százaléka számolt be ilyen konfliktusról. A konfliktust jelzők csoportján belül nincs lényeges különbség a cigány kisebbségi önkormányzattal rendelkező és a CKÖ-t nem működtető települések között.

E kérdést, valamint az önkormányzati iskola és a roma lakosság közti konfliktusok megoldásának módját illetően lehetőség nyílik arra, hogy bepillantsunk az egyes helyi önkormányzatok konfliktusrendezési szokásaiba is. A válaszadók 55 százaléka szerint a problémás helyzetek többségét végül a vitában részt vevő felek együttműködéssel meg tudták oldani. Az esetek 35 százalékában az önkormányzatnak hivatalos közvetítő szerepet kellett ellátnia, míg 9,5 százalékban az önkormányzat a felek bevonása nélkül, egyedül rendezte a konfliktust. A cigány kisebbségi önkormányzattal rendelkező és nem rendelkező települések között e kérdés vonatkozásában sincs különbség. Ha ezt a rendezési listát szemügyre vesszük, láthatóvá válik, hogy az önkormányzat konfliktuskezelési technikái között a helyi cigány kisebbségi önkormányzattal való közös segítségnyújtás opciója meg sem jelenik.

Összegzés

A jelen tanulmány célja az volt, hogy feltárja, a települési önkormányzatok mint iskolafenntartók szerint, az iskolai oktatás mely területei és résztvevői játszanak szerepet a roma tanulók iskolai kudarcaiban; az önkormányzatok rendelkeznek-e stratégiákkal a tanulók iskolai eredményességének növelésére; s hogy a felmerülő problémák, konfliktusok rendezésébe beleszólást biztosítanak-e a településen működő cigány kisebbségi önkormányzatoknak.

Az önkormányzatot képviselő válaszadók a pénzügyi és infrastrukturális nehézségeket jelölték az iskolai oktatás legsúlyosabb problémáiként. Ezek a gondok különös nagy hangsúllyal jelennek meg az észak-magyarországi és az észak-alföldi régiókban. A pénzügyi nehézségek a hátrányos helyzetű és a roma tanulók integrált oktatásának fő akadályaként is feltűnnek. Ebből adódóan a válaszadók az integráció sikerének kulcsát elsősorban a megemelt normatív támogatásban látják.

Az általunk személyi eredetű problémákként nevezett tényezőket, mint a pedagógusok előítéletessége, módszertani felkészültsége, a roma szülők iskolával szembeni attitűdje, a tanulók ellentétei, nem jelölték súlyos gondot okozó területekként. A pedagógusok módszertani felkészületlensége és előítéletessége a felsorolás legkevésbé problémás tényezőiként jelennek meg, annak ellenére, hogy az integrált nevelés fő akadályaiként – a pénzügyi források hiányán túl –, épp az előítéletességet és a módszertani problémákat említik.

A személyi és pénzügyi eredetű problémák kölcsönhatásának nem kívánt következménye az, hogy a roma többségű iskolákból a nem roma tanulókat más települések iskoláiba íratják. Válaszadóink e jelenség hátterében nem etnikai alapú indítékot látnak. Véleményük szerint a pénzügyi nehézségek hatással vannak az oktatás minőségére, s e két tényező együttes jelenléte okozza az elvándorlást.

Az oktatási problémák súlyosságának meghatározása jelentős különbséget mutat az 1200 főnél kevesebb és ennél több lakost számláló településeken. Minél nagyobb a település, az önkormányzat számára annál nagyobb gondot okoz a pedagógusok előítéletessége, szakmai-módszertani felkészültsége, ezzel párhuzamosan a roma szülők iskolával szembeni attitűdje, valamint a roma és nem roma tanulók közötti ellentétek kérdése.

Annak dacára, hogy az oktatással kapcsolatos problémák listáján a pénzügyi nehézségek jelennek meg a legnagyobb gondot okozó tényezőként, az önkormányzatok a roma tanulók iskolai sikerességének támogatását mégis a személyi jellegű problémák rendezésében látják. Az általuk rangsorolt intézkedések – az intézkedések hatása és jellege alapján – négy csoportja különböztethető meg. Ezt a felosztást a tanórai munkára közvetett és közvetlen hatással bíró oktatási intézkedések dominanciája jellemzi. Ez a két fő kategória egyben jellemzi, hogy a megkérdezett önkormányzatok milyen két irányelv mentén képzelik a roma tanulók iskolai sikerességének növelését. Míg az első csoportba tartozók az ún. nyitott iskola híveiként az iskolai eredményességet a szülők és a szakemberek minél szorosabb bevonása segítségével, valamint délutáni programok szervezése által kívánják elérni, addig a települések másik része a tanulók eredményességének növelését elkülönített csoportok, felzárkóztató osztályok és kiscsoportos korrepetálás által tartja megvalósíthatónak.

Annak ellenére, hogy a szegregált csoportokban történő oktatás gyakorlata sok település esetében markánsan megjelenik, a válaszadók túlnyomó többsége egyetértésének adott hangot az oktatási tárca integrációs törekvéseivel kapcsolatosan. A mintán belül különbség ismét a kisebb és a nagyobb települések között jelentkezett. Egyrészt az 1200 lakosnál kevesebbet számláló települések esetében az integrációval kapcsolatos információhiány sokkal nagyobb mértékben jelenik meg, mint a nagyobb városokban. Másrészt az integrált nevelés akadályainak meghatározásában a városok esetében a pedagógusok módszertani felkészültségének kérdése és az előítéletesség mellett a helyi cigány kisebbségi önkormányzatok érdekérvényesítő képességének hiánya is megjelenik.

A cigány kisebbségi önkormányzatnak a település szociális és oktatási problémáinak rendezésébe való rendszeres bevonását az önkormányzatok több mint fele jelzi. A településen a roma és nem roma lakosok közötti nyílt konfliktusok, illetve az önkormányzati iskola és a roma szülők közötti konfliktusok rendezésének önkormányzati technikái között azonban nem jelenik meg a helyi CKÖ bevonása. A konfliktusok települési jelenlétének gyakorisága nem mutat különbséget a cigány kisebbségi önkormányzattal rendelkező, illetve nem rendelkező települések között.

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.