2019. november 15., péntek , Albert, Lipót

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Hátrányos helyzet, második esély >> Fókuszban a roma többségű iskolák

A helyi önkormányzat és az oktatás

2009. június 17.

Kazár Klaudetta

A helyi önkormányzat és az oktatás

Bevezetés

Az Országos Közoktatási Intézet Felnőttoktatási és Kisebbségi Központja 2003 őszén – egyszerű véletlen mintavételi eljárással kiválasztott – 1000 önkormányzatot kért meg arra, hogy egy postai úton kézbesített kérdőív (lásd Melléklet 1.) kitöltésével segítse azt az információgyűjtő munkát, amelyben a hátrányos helyzetű és a roma tanulók problémáit hatékonyan kezelő fenntartói stratégiákat kívánta feltérképezni. Az önkormányzatok több mint 50 százaléka teljesítette kérésünket, ami önkitöltős kérdőívek esetében jó aránynak tekinthető. Tanulmányomban a vizsgálat tényleges mintáját alkotó önkormányzatok legfontosabb jellemzőit mutatom be az alábbi dimenziók mentén: területi megoszlás; az igazgatási apparátus és a képviselő-testület összetétele (ki foglalkozik az oktatás ügyeivel); az önkormányzati költségvetés és az oktatásra fordítható kiadások nagysága; a település roma lakosságának helyzete, az önkormányzat meglátása szerint.

A minta területi megoszlása

A magyarországi régiók fejlettségüket tekintve különböznek egymástól. Köztudott, hogy jelentős társadalmi, gazdasági, kulturális, oktatási, szociális egyenlőtlenség mutatkozik az ország keleti és nyugati része között (lásd 1. táblázat). Három régió (az észak-magyarországi és a két alföldi) földrajzi fekvése és történelmileg kialakult infrastrukturális hálózata tekintetében hátrányos helyzetben van. A kilencvenes évek elején zajlott társadalmi változások után Magyarország inkább Európa nyugati területei felé orientálódott, ezzel párhuzamosan a keletirányú kapcsolatok jelentősen visszaestek, leértékelődtek, tovább fokozva e régiók gazdasági, kulturális hátrányát. Láthatjuk, hogy jóval a rendszerváltás után is ezek a területek azok, melyek felzárkóztatása továbbra is nehezen megoldható feladat maradt.

1. táblázat. Az egy főre jutó GDP a magyarországi régiókban, 2000
Régió
Az egy főre jutó GDP
ezer forintban
az országos átlag százalékában
az EU 15 tagállamának százalékában
az EU 25 tagállamának százalékában
Forrás:Területi Statisztikai Évkönyv, KSH, 2002
Közép-Magyarország 1998 155 77 83
Közép-Dunántúl 1303 101 47 55
Nyugat-Dunántúl 1462 114 58 62
Dél-Dunántúl 956 74 39 41
Észak-Magyarország 823 64 34 36
Észak-Alföld 809 63 33 35
Dél-Alföld 913 71 38 40
Magyarország 1288 100 51 55

A megkeresett önkormányzatok válaszolási hajlandósága régiók szerint jelentős eltéréseket mutat. Mint az a 2. táblázatból látható, a fejlettebb dunántúli régiók és különösen Közép-Magyarország önkormányzatai alulreprezentáltak, a legnagyobb arányban pedig az észak-alföldiek válaszoltak.

2. táblázat. A válaszoló önkormányzatok régiók szerinti megoszlása
Régió
Települési önkormányzatok száma összesen
Válaszoló önkormányzatok száma
A válaszadás mértéke régiónként (%)
A válaszadók megoszlása régiónként (%)
Forrás: KSH, 2004; Önkormányzati vizsgálat adatbázisa, OKI, 2003
Közép-Magyarország 210 17 8,1 3,2
Közép-Dunántúl 401 39 9,7 7,3
Nyugat-Dunántúl 655 37 5,6 7,0
Dél-Dunántúl 654 129 19,7 24,3
Észak-Magyarország 605 149 24,6 28,1
Észak-Alföld 389 101 26,0 19,0
Dél-Alföld 254 59 23,2 11,1
Összesen 3168 531   100,0

Vizsgálatunk adatainak elemzésében a térbeli elhelyezkedéshez köthető társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségek nemcsak regionális, hanem települési szinten is megmutatkoznak, s egyben jelentős magyarázó erővel bírnak. Mintánkban túlnyomórészt községi önkormányzatok kerültek (az összes válaszadók 67 százaléka). Ezen belül azok, melyekben az állandó lakosok száma 500 fő alatt van, 27 százalékot tesznek ki – főleg a dél-dunántúli régióból –, további 23 százaléknyi válaszoló pedig településméretét tekintve az 500-1200 fős kategóriába tartozik. Közigazgatási státus szerint a válaszoló települések 23 százaléka város, a megyei jogú városok aránya pedig 3,2 százalék. A válaszoló városok 62 százalékában a település állandó lakosainak száma 7001 és 25 000 fő között van.

Az önkormányzatok költségvetése

Az egyenlőtlenségek hatékony kezelésének egyik kulcsát a település gazdasági fejlettsége adja. Az önkormányzatok költségvetése, a kiadásokkal és a bevételekkel történő hatékony gazdálkodás hozzájárul ahhoz, hogy a község vagy a város minél versenyképesebb legyen. Ugyanakkor a pénzügyi lehetőségek jelentős mértékben meghatározzák azt is, hogy egy adott településen mennyit lehet fordítani a hátrányos helyzet javítására, a szociális és egyéb feszültségek kezelésére, vagy a hoszszabb távon gondolkodók esetében az oktatásra, vagy akár a kitörési stratégiák finanszírozására. Bár a pénzügyi adatokat különböző okokból óvatosan kell kezelni, nem haszontalan megvizsgálni, mekkora az az összeg, amiből a válaszadó szervezetek évente gazdálkodnak. Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy egy település életszínvonalának, társadalmi-gazdasági helyzetének alakulását nem pusztán a költségvetés határozza meg, hanem az egy sokkal összetettebb erőtérben formálódik, jelentős hatása lehet a regionális elhelyezkedésnek, a lakosság számának, a helyi infrastruktúra fejlettségének stb.

A települési önkormányzatok 21 százaléka kevesebb, mint 30 millió forintból gazdálkodott a 2003. évben (lásd 3. táblázat). Ők azok, akik a településméret alapján leginkább az 500 főnél kevesebb lakosú községek közé tartoznak, regionális elhelyezkedésüket tekintve elsősorban (35 százalékban) a Dél-Dunántúlon helyezkednek el. Érdekes, hogy ezen kistelepülések mellett a dél-alföldi régióban elhelyezkedő megyei jogú város, Békéscsaba is 30 millió forint alatti összegből gazdálkodott a 2003. évben.

3. táblázat. A válaszoló önkormányzatok megoszlása a 2003. évi költségvetés összege szerint
Költségvetés (Ft) Gyakoriság (%)
30 millió alatt 21
31-100 millió 20
101-500 millió 31
501 millió-10 milliárd 24
10 milliárd felett 4
Összesen 100

A 31-100 millió forinttal rendelkezők között ismét magas az 500 fő alatti községek aránya (63,6 százalék), és ebben a kategóriában a területi elhelyezkedést tekintve leginkább az észak-magyarországi régió dominál (42 százalékban). Mindezek mellett fontosnak vélem megemlíteni, hogy Szeged 100 millió forint alatti költségvetést jelölt a 2003. évre. Azon önkormányzatok fele (52 százaléka), akik kevesebb, mint 500 millió forinttal gazdálkodnak, leginkább az 1201-7000 lakosú településkategóriába tartoznak, s ezek többsége az észak-magyarországi régiókban helyezkedik el. Az önkormányzatok 24 százaléka több mint 500 millió forinttal gazdálkodott. E hivatalok leginkább az észak-alföldi régióban lévő kisvárosokban találhatóak, ahol a 25 ezer főt nem haladja meg a helyi lakosok száma (54,3 százalék). Az összes válaszadó mindössze 4 százaléka jelölt 10 milliárd forintot meghaladó éves költségvetést. Ezek az önkormányzatok kivétel nélkül a megyei jogú városokban működnek.

Az önkormányzati munka személyi feltételei

Az anyagi lehetőségek mellett a helyi önkormányzatok felépítése, létszáma, a képviselő-testület összetétele szintén döntő módon befolyásolja az adott település életét meghatározó döntéseket. Kérdőívünkben önálló kérdésblokk foglalkozott a helyi irányításban dolgozók, illetve az abban résztvevők létszámadatainak feltárásával. Nyilvánvaló, hogy alapvető különbségek vannak egy község, illetve egy megyei jogú város önkormányzatának működése között. Már az éves költségvetés összegéből is kitűnik, hogy az önkormányzat anyagi lehetőségei egyenes arányban állnak a település lélekszámával, az adott régió gazdasági fejlettségével stb. Nem meglepő, hogy az adminisztratív dolgozók, illetve a képviselő-testület taglétszáma is e dimenzió függvénye.

A válaszadó önkormányzatok kétharmadának (65 százalékának) a képviselő-testülete kevesebb, mint 10 személyből áll, 28% a 11-20 fő létszámú döntéshozó testületek aránya, és mindössze 8 százalék a 21 fő felettieké, amelyek leginkább a 25 ezres lélekszámot meghaladó nagyvárosokban működnek, és leginkább 10 milliárd forint feletti éves költségvetésről számoltak be. Az adminisztrációs feladatokat ellátó munkatársak száma a válaszadó önkormányzatok 32 százalékában három főnél kevesebb, 38 százalékában 4-11 fő között van, 18 százalékában 12 és 50 fő között mozog, és mindössze 12 százalék az 50 főt meghaladóké aránya.

Az oktatásra fordított kiadások

Tudjuk, az emberi erőforrásokat befolyásoló tényezők között elsődleges szerepe van az iskolai végzettségnek. Az iskolázottság és a hátrányos helyzet szoros kapcsolatban áll egymással, közismert, hogy az alacsonyabb iskolai végzettség magasabb szegénységi kockázatot jelent. Ez az állítás igaz lehet a településekre is, hiszen az ott élők oktatása, annak minősége és eredményessége nagymértékben befolyásolja az adott terület piaci pozícióját, versenyképességét, nem mindegy tehát, hogy menynyit áldoznak erre a célra.

A települési önkormányzatok negyede nyilatkozott úgy, hogy költségvetésük kisebb, mint 20 százalékát fordítják az oktatás fenntarthatóságára, fejlesztésére. Ezek a települések tipikusan 500 fő alatti lélekszámúak, Észak-Magyarországon vagy a Dél-Dunántúlon fekszenek, és önkormányzatuk 2003. évi költségvetése nem haladta meg a 100 millió forintot. Mindössze 17 városi önkormányzat jelezte a 20 százalék alatti oktatási támogatást. A 30 százalékos oktatási finanszírozást az összes válaszadó csaknem egyharmada, 140 hivatal jelölt be. Ez volt a leggyakrabban választott kategória ebben kérdésben. A 40 százalékot meg nem haladó támogatás gyakorisága mintánkban 21,5 százalék. A 40 százalékot meghaladóké 24 százalék (113 válaszoló), és leginkább olyan településekre jellemző, amelyeknek a lélekszáma nem haladja meg a 7000 főt, és a 2003. évi költségvetése nem haladta meg az 500 millió forintot. A mintánkba bekerült, 500 főnél kevesebb lakosú kisközségek közül mindössze három, a megyei jogú városok közül pedig tíz nyilatkozott 40 százalék feletti oktatási támogatásról.

A helyi oktatásirányítás személyi feltételei

Az iskolázottságnak, magának a tanulás folyamatának döntő szerepe van a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok felzárkóztatásában. Az oktatás – akár alapfokú közoktatás vagy felnőttoktatás – eredményessége és fejlettsége egy jól megszervezett, működő háttérbázist igényel. A települési önkormányzatok komplex tevékenységet folytatnak, ellátó, szervezési és közigazgatási feladatokat látnak el, beleértve az oktatás fenntarthatóságát, mint részfeladatot.

Azonban – ahogy az 1. ábra is mutatja – az önkormányzatok 75 százaléka (394 hivatal) nem rendelkezik önálló oktatási osztállyal, csoporttal, illetve oktatási előadóval sem. Ez nyilván összefügg azzal, hogy a minta kétharmadát községi önkormányzatok alkotják. Az összes megkérdezett szervezet 84 százalékában nincsen önálló oktatási bizottság. Mindössze egy, a dunántúli régióban fekvő községben, 14 városban és 14 megyei jogú városban (Hódmezővásárhely kivételével) működik célzottan az oktatás ügyeivel foglalkozó bizottság, igaz, ők javarészt 500 millió forint feletti költségvetésről számoltak be, és 12 főnél több adminisztrációs munkatárs dolgozik a hivatalban.

1. ábra. A válaszok megoszlása az önálló oktatási osztály, csoport vagy előadó működését tudakoló kérdésre (%)

  1. ábra.
A válaszok megoszlása az önálló oktatási osztály, csoport vagy előadó működését tudakoló kérdésre (%)

Valószínűsíthető, ha nincs elkülönült oktatási osztály, akkor egy munkatárs feladatkörébe tartozik az oktatási ügyek intézése, hiszen a helyi önkormányzatok alapfeladata az alapfokú oktatás biztosítása. Az önkormányzatok 36 százalékában egy személyhez tartoznak az oktatás, a szociális terület, az ifjúság és a sport ügyei. Tizenöt százalékos nem válaszolási arány mellett1 közel 50 százalék (265 település) azon települések aránya, ahol nem létezik ilyen megosztott munkakör. Legfőképpen az észak-magyarországi régióban elhelyezkedő, 7000 fő lélekszám alatti kistelepülésekre jellemző, ahol az önkormányzatnál dolgozók száma 10 fő alatt van. Közülük mindössze 20 település rendelkezik önálló oktatási bizottsággal, külön oktatási előadóval. Közel 150 önkormányzat a helyi oktatási ügyeket eltérően, más-más módszerrel kezeli. A legtöbb esetben a települések jegyzője foglalkozik a helyi oktatási ügyekkel. Van, ahol kistérségi együttműködés, társulás történt, így a települések vezetői együttesen döntenek a közös fenntartású oktatási intézmények irányítása felett.

Az előzőekben már vizsgáltuk az önkormányzatok képviselő-testületét. A létszámon túl azonban arra is kíváncsiak voltunk, hogy működik-e azon belül kifejezetten oktatási, egészségügyi és szociális döntésekkel foglalkozó csoport. Összesen 102 település önkormányzatában (az összes válaszadó 19 százaléka) található egyszerre mind a három szakterületi döntéshozó csoport.

A testületeken belül azonban leginkább a szociális ügyek intézése az elsődleges, mert az összes válaszadó 51,4 százalékában, azaz közel 280 településen működik ezzel a feladattal megbízott döntéshozó csoport. A hátrányos helyzet megkívánja az állam adta szociális lehetőségeket, juttatásokat, és ezek helyi felosztása a területi döntéshozók feladata. Így érthető, hogy az egyik legjobb helyzetben lévő (a konjuktúra jelzőszámok alapján) közép-magyarországi régió mellett a hátrányos helyzetű régiókban is nagyarányú a képviselő-testületen belül a szociális bizottságok gyakorisága; például a dél-alföldi önkormányzatok 70 százaléka rendelkezik ilyen bizottsággal. Képviselő-testületen belüli oktatási bizottság az összes válaszadó önkormányzat 32 százakéban (169 település) működik. A dél-dunántúli, illetve az észak-magyarországi régióból válaszoló önkormányzatok kevesebb mind 20 százakéban található oktatási bizottság, ezzel szemben ez az arány a közép-dunántúli régióban közel 60 százalék.

Leginkább azokban a városi rangot viselő településeken működik oktatási bizottság, ahol az önkormányzat 500 millió forintot meghaladó éves költségvetést könyvelt el, és ennek több mint a 20 százalékát fordítja a helyi oktatásra. Mindössze 31 településre (az összes válaszadó 5,8 százalékára) jellemző, hogy az önkormányzaton belül önálló oktatási osztályt és a képviselő-testületen belül oktatási bizottságot is működtet.

Az önkormányzatok mindössze egynegyede jelezte, hogy a képviselő-testületében egészségügyi bizottságot is fenntart. A dél-dunántúli, illetve az észak-magyarországi régió rendkívül alacsony mutatója itt is szembetűnő, hiszen a dél-dunántúli régióból válaszoló 129 önkormányzatból csupán 16 jelezte, hogy rendelkezik egészségügyi bizottsággal. A 7000 lélekszám alatti települések 80 százaléka nem működtet ilyen testületet.

A roma lakosság életkörülményei

A hátrányos helyzetű tanulók oktatási problémáinak kezelésére szolgáló önkormányzati stratégiák feltérképezésekor nem kerülhető meg az a kérdés, hogyan értékelik a helyi önkormányzatok településük roma lakosságának életkörülményeit. Ezzel kapcsolatban több összetevőre is rákérdeztünk, így a település roma lakosságának arányára, az életkörülményeket leíró dimenziók közül az iskolai végzettségre, a foglalkoztatottsági adatokra, a szociális, az egészségügyi és a lakáshelyzetre, az oktatási és művelődési intézményi ellátottságra.

Arra a kérdésünkre, hogy hány roma lakos él az adott településen, hétszázalékos (37 település) nem válaszolási arány mellett mindössze 24 település válaszolta azt, hogy nincs a birtokában semmilyen adat a helyi cigányság lélekszámáról. Az önkormányzatok legnagyobb része (65 százalék) a becslés módszerével élt, és megpróbált valamilyen adatot konstruálni a helyi cigányság számáról.

A beérkezett adatok szerint a települések 14 százalékában nincsen roma származású lakos. Alacsony számú (1-50 fő) roma lakosságról a települések 21 százaléka számolt be, 600 fő feletti roma népességet a válaszolók 18 százaléka jelölt. A 4. táblázatból látható, hogy a roma népesség területi elhelyezkedése településméret és régiók szerint nem egyenletes.

4. táblázat. A roma lakosság becsült létszámának megoszlása településméret és régiók szerint (%)
Megnevezés A roma lakosság becsült száma (fő) Összesen
Nincs 1-50 51-200 201-600 600 fő felett
Településméret
1200 fő alatt 16,2 31,6 36,8 15,4 0,0 100,0
1201 fő felett 0,0 10,9 13,9 27,1 36,1 100,0
Régiók
Közép-Magyarország és Közép-Dunántúl 25,0 30,4 1,8 19,6 23,2 100,0
Nyugat-D.túl 24,3 29,7 16,2 21,6 8,2 100,0
Dél-Dunántúl 7,8 25,6 38,7 17,1 10,8 100,0
Észak-Magyarország 14,1 12,8 29,5 27,5 16,1 100,0
Észak-Alföld 10,9 17,8 19,8 20,8 30,7 100,0
Dél-Alföld 18,6 25,4 20,3 16,9 18,8 100,0
Teljes minta 14,3 21,3 25,0 21,3 18,1 100,0

Kérdőívünkben egy ötfokú skálán kellett a válaszadóknak rangsorolni különböző problémák mértékét településükön. Meg kell említeni, hogy az ezekkel a témákkal foglalkozó válaszok esetében közel 19 százalékos nem válaszolási arányt tapasztaltunk (ez 100 települést jelent!), 76 település pedig azt jelezte, hogy nincsen roma származású lakosuk.

5. táblázat. A válaszoló önkormányzatok véleménye a roma lakosság helyzetéről I. (átlagosztályzatok ötfokú skálán)
A roma lakosság… Átlagosztályzat Szórás
Magyarázat: 1=egyáltalán nem megfelelő; 2=nem megfelelő; 3=megfelelő meg nem is; 4=inkább megfelelő; 5=megfelelő.
szakképzettségének mértéke 1,78 0,81
munkanélkülisége 1,79 0,90
iskolázottságának színvonala 2,35 1,00
szociális helyzete 2,52 0,97
lakáshelyzete 2,98 0,94
egészségügyi helyzete 3,35 1,10
Roma gyerekek óvodáztatásának helyzete 4,19 0,91

A fenti táblázat alapján egyértelműen láthatóvá válik, hogy a válaszadók véleménye szerint a roma lakosság legsúlyosabb problémája a szakképzetlenség és az ebből adódó munkanélküliség. Az a tény, hogy a roma gyermekek óvodáztatásának helyzetét átlagosan inkább megfelelőként jellemzik, míg a szakképzettség és az iskolázottság színvonalát nem megfelelőként értékelik, az általános iskolának a felnőtt roma lakosság életkörülményei alakulásában betöltött kulcspozíciójára enged következtetni. Annak ellenére, hogy a roma gyermekek – a fenti adatok alapján – megfelelően felkészítve lépnek az általános iskola falai közé, az általános iskola a középfokú oktatás felé ugyanilyen felkészítő feladatának nem tesz eleget. A közoktatással kapcsolatos problémák súlyossága még erőteljesebben kirajzolódik, ha figyelembe vesszük, hogy mind az egészségüggyel, mind a szociális háttérrel kapcsolatos problémák sokkal pozitívabb megítélés alá esnek.

A romák szociális helyzetét a válaszadók 14 százaléka (60 település) egyáltalán nem tartotta megfelelőnek. Leginkább a dél-dunántúli és az észak-magyarországi régióból válaszoló 500 lélekszám alatti községek jelezték a súlyos gondokat. Náluk 50 és 400 fő közötti roma származású lakosról beszélhetünk. Ezeken a településeken a helyi önkormányzatok 2003. évi költségvetése nem haladta meg az 500 millió forintot, és nem jellemző az sem, hogy lenne külön szociális csoport az önkormányzaton belül. Azok a települések, akik a nem megfelelő választ karikázták be, szintén az előbb jelzett két régióból származnak. Nagyarányú (22 százalék) az észak-alföldi régió ilyenfajta jelöléseinek az aránya. Itt az 1200 lakos feletti települések vannak többségben (36 százalék), ahol általában 1000 fő alatti a roma lakosok száma. Az önkormányzatok 2003. évi költségvetése itt 500 millió körül forog, ám külön önálló szociális bizottság többnyire biztosított.

A roma lakosság szociális helyzetét az önkormányzatok mindössze 10 százaléka tartja megfelelőnek, és csupán 4 százaléka teljesen megfelelőnek, igaz, esetükben leginkább 50 főnél kevesebb a roma származású lakosok aránya, és leginkább a közép-magyarországi, illetve a közép-dunántúli régióban helyezkednek el.

A cigányság lakáshelyzetét a válaszadók leginkább közepes mértékű problémának tekintik, hiszen 47 százalék a „megfelelő is meg nem is” kategóriát választók aránya. Az önkormányzatok 23 százaléka nem tartja megfelelőnek a romák lakáshelyzetét. Csekély az aránya azoknak az önkormányzatoknak, akik a skála két szélsőértékét jelölték. Csupán 5 százalékuk tartja egyáltalán nem megfelelőnek, leginkább a dél-dunántúli 500 fő alatti kisközségek, ahol nem működik a településen cigány kisebbségi önkormányzat. A romák lakásügyét mindössze a válaszolók 6 százaléka tartotta teljesen elfogadhatónak, bár ezeken a területeken is kevés arányú (50 fő alatti) roma lakosról beszélhetünk.

A roma kisebbség hátrányos helyzete egyrészt aluliskolázottságukból ered. A többség megrekedt az általános iskolánál, sőt jelentős százalékuk befejezett általános iskolai végzettséggel sem rendelkezik. Ahhoz, hogy e hátrányos helyzetű csoportokat helyzetbe hozhassuk a tanulás szempontjából, meg kell teremteni azt a feltételrendszert, amely biztosítja számukra az iskolák és a tananyag elérhetőségét,2 illetve az iskolai integráció minden lehetőségét.3 A települési önkormányzatok többsége (67 százaléka) nem tartja megfelelőnek a helyi romák iskolázottságának színvonalát, 22 százalékuk közepes mértékűnek, 12 százalékuk elfogadhatónak ítéli meg azt. Ahogy már említettük, illetve az adatokból is kitűnik, a negatív megítélés többsége az olyan elmaradott régiókban lévő községekre jellemző, ahol a helyi lakosság számához képest jelentős roma lakos él. Az ilyen települések túlnyomórészt több szempontból is hátrányos helyzetben vannak, és a problémák egymásból fakadhatnak.

Napjainkban is érvényes, hogy a teljes népességhez viszonyítva alacsony a romák foglalkoztatottsága. Kevesen vannak közülük, akiknek munkahelyük van, és még kevesebben, akiknek stabil, teljes munkaidős állásuk van. Mindezzel a kérdőívünkre válaszolók is tisztában vannak, hiszen a válaszadók közel 90 százaléka nincs megelégedve a településen élő cigányság foglalkoztatottságával. Közel 50 százalékuk egyáltalán nem tartja megfelelőnek a cigányság munkaerő-piaci helyzetét, 38 százalékuk pedig szintén nagy problémának tekinti azt. Ismerve mintánkban az elmaradott régióban elhelyezkedő községek nagy arányát, nem is lepődünk meg ezeken a válaszokon. Mindössze 50 település tekinti mérsékletesnek, illetve elfogadhatónak ezt a kérdést. Ők a Dunántúlon fekvő települések közé tartoznak.

Fontosnak tartottuk, hogy a roma lakosság életkörülményeivel kapcsolatban maguk az önkormányzatok rangsorolják azokat a problémákat, amiket mi a kérdőívünkben megjelenítettünk, és feltételeztük, hogy az adott településen előfordulnak. A beérkezett válaszokból látható, hogy a megkérdezettek véleménye szerint a környezetükben működő közoktatási intézményekkel való ellátottság csak kis mértékben okoz problémát, és hasonló átlagosztályzatot kapott a közművelődési intézményekkel való ellátottság színvonala is. A két intézménytípus működését túlnyomórészt az önkormányzatok finanszírozzák. A finanszírozási adatoknál azonban azt is láttuk, hogy az önkormányzatok közel 41 százaléka kevesebb, mint 100 millió forintból gazdálkodik egy évben, és jelentős problémákkal küzd. Így az intézményi ellátottsággal való elégedettség nagyobb részt a fejlett régiókban elhelyezkedő, városi rangot viselő településekre jellemző.

6. táblázat. A válaszoló önkormányzatok véleménye a roma lakosság helyzetéről II. (átlagosztályzatok ötfokú skálán)
Megnevezés Átlagosztályzat Szórás
Magyarázat: 1=napi gondot okoz; 2=néha okoz gondot; 3=okoz gondot, meg nem is; 4=ritkán okoz gondot; 5=nem okoz gondot
A munkanélküliség aránya 1,47 0,92
A szegénység mértéke 1,64 0,87
A bűnözés mértékének alakulása az utolsó öt évben 3,14 1,16
A közoktatás intézményi ellátottságának minősége 3,64 1,27
Közművelődési intézményi ellátottság (művelődési ház, teleház stb.) 3,53 1,37

A munkanélküliség aránya, valamint a szegénység mértéke a roma lakosság helyzetét firtató második kérdés során is a válaszadó települések roma lakosságának fő problémáiként jelennek meg. Míg e két tényező egyértelműen erősíti egymást,4 addig ez nem mondható el a problémalista harmadik helyén szereplő bűnözés kategóriáról.5 Az adatok alapján megállapítható, hogy válaszadóink véleménye szerint nincs szoros kapcsolat a megélhetési nehézségek és a településen előforduló bűncselekmények között.

A két fő problémát – a roma lakosság munkanélküliségének arányát és szegénységének mértékét – a településnagyság és a regionális elhelyezkedés dimenziója mentén vizsgálva láthatóvá válik, hogy az 1200 főnél kisebb települések 80, illetve 65 százalékának esetében napi gondokról van szó. Ugyanakkor az 1200 főt meghaladó települések esetében ez az arány 64, illetve 48 százalék (lásd 2. ábra).

  2. ábra.
A munkanélküliség és a szegénység problémájának mértéke településméret szerint (%)

Magyarország regionális felosztását figyelembe véve mind a munkanélküliség, mind a szegénység kiterjedése az észak-magyarországi, az észak-alföldi, valamint a dél-dunántúli régió településein jelent elsősorban napi gondot.

7. táblázat. A munkanélküliség és a szegénység problémájának mértéke régiók szerint (%)
Régiók Munkanélküliség aránya Szegénység mértéke
Napi gondot okoz Gyakran okoz gondot Ritkán v. soha nem okoz gondot Napi gondot okoz Gyakran okoz gondot Ritkán v. soha nem okoz gondot
Közép-Magyarország és Közép-Dunántúl 40,4 28,8 30,8 34,6 36,5 28,8
Nyugat-Dunántúl 40,0 22,9 37,1 28,6 31,4 40,0
Dél-Dunántúl 75,2 16,3 8,5 56,6 26,4 17,1
Észak-Magyarország 86,2 8,0 5,8 69,8 22,3 7,9
Észak-Alföld 80,8 14,1 5,1 62,2 25,5 12,2
Dél-Alföld 65,5 25,5 9,1 49,1 41,8 9,1

Természetes, hogy a gazdaságilag passzív rétegek nagy megterhelést és kihívást jelentenek a helyi közigazgatási intézmények számára. Kérdés, hogy a településeken működő cigány kisebbségi önkormányzatok mennyire tekinthetők érdekvédő szervezeteknek, mennyire segítik a (helyi) cigány lakosság életét, alakítják annak körülményeit. (Erről a problémakörrel lásd Németh Szilvia és Kardos Zsófia tanulmányát.)

Összegzés

Kérdőíves vizsgálatunk fentiekben elemzett adatai is elegendőek annak megállapítására, hogy a korábbi roma kutatások alapján felszínre kerülő problémák megoldása, megoldódása még nem érzékelhető. Különösen aggasztóak a roma lakosság esetében az ország nyugat/centrum és az észak-kelet/kelet/dél-nyugat irányban ható gazdasági/kulturális törésvonalai. E törésvonalak megerősödése, és az azokon túl élők szegénysége, esélytelensége az ország sikeres európai integrációjának legerősebb „rizikófaktorát” jelenti.

A cigány kisebbségi önkormányzatok amellett, hogy érdekvédelmi funkciót töltenek be, egyfajta szervezési és igazgatási feladatokat is ellátnak. Különböző felméréseik hozzájárulnak ahhoz, hogy tényleges képet kapjunk a helyi romák életkörülményeiről, szociális helyzetéről, foglalkoztatottságáról.

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.