2020. május 25., hétfő , Orbán

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> A tanulás és tanítás helyzete >> Fókuszban a nyelvtanulás

Imre Anna :: Nyelvoktatás, nyelvtanulás, nyelvtudás a középfokú oktatásban

2009. június 17.

Úgy tűnik, Magyarországon több mint másfél évtizeddel a rendszerváltás után is nagy gond a megfelelő nyelvtudás hiánya. Nemzetközi összehasonlításban még mindig alacsony az idegen nyelven – saját bevallásuk szerint – kommunikálni képes személyek aránya a népességen belül: 2005-ben az Európai Unió felmérése szerint míg az EU 25 tagállamában a 15 évnél idősebb kérdezettek átlagosan 50%-a nyilatkozta, hogy beszél valamilyen idegen nyelven, addig Magyarországon csak 29%-a (Europeans and Languages, 2005). Egy másik, az EU által alkalmazott, a nyelvoktatás helyzetét mutató egyik indikátor szerint is elmarad a hazai nyelvoktatás a kívánatostól: 2003-ban az unió tagállamaiban az alsó középfokon oktatott nyelvek átlagos száma 1,3, Magyarországon 1, a felső középfokon az EU-ban 1,6, nálunk 1,3 nyelv volt (Key data..., 2005). (A szakképzés területére átlagot mutató adat nincs, hazánkban 0,5 az itt oktatott nyelvek száma.)

Az elmaradás ellenére a fejlődés mégis igen komolynak mondható, ha az induló helyzethez viszonyítunk: 1990-ben a népszámlálás adatai szerint mindössze 9,1% volt az idegen nyelven – szintén saját bevallásuk szerint – beszélni képes személyek száma a lakosságon belül (Népszámlálás 2001, 2002). Az idegennyelv-oktatás expanziója az iskolai nyelvtanításban 1989 után, az orosz kötelező voltának eltörlése után tudott megindulni, de már korábban, a nyolcvanas évek második felében is érzékelhető volt a nyelviskolák piacán a társadalmi igények erősödése, illetve ennek nyomán az idegen nyelvet tanulók számának növekedése (Imre, 1994, 1995; 2000; Vágó, 2000). A 90-es évek elejétől a 2000-es évek elejéig a közoktatásban is megnyíló lehetőségek rövid idő alatt igen látványos átalakulást eredményeztek. A fejlődés fő hajtóerejét a társadalmi igények és a hozzájuk kapcsolódó intézményi érdekek jelentették, de a kedvező folyamatokat a jogszabályi változások és a különböző időszakok más-más területeket érintő oktatáspolitikai intézkedései is nagyban segítették. Ilyenek voltak például: a két tannyelvű iskolák szerveződése a nyolcvanas évektől, a szakiskolai nyelvoktatás kiterjedése a kilencvenes évek végétől, a Tempus Közalapítvány Világ–Nyelv programja, a nyelvvizsga tartósan érvényesülő beszámítása a felvételi pontszámokba, a nyelvtanulás költségeinek adókedvezménnyel történő támogatása, továbbá a nyelvi előkészítő évfolyamok indítása.

A kilencvenes évek elejétől eltelt időszakban a hazai nyelvoktatás terén – a mennyiségi elmaradás mellett – hasonló tendenciák körvonalazódtak, mint az Európai Unióban: a tankötelezettség ideje alatt idegen nyelvet tanulók száma az EU átlagában nőtt, s az utóbbi 10-15 évben a nyelvoktatás időtartama az iskolarendszeren belül több országban (például Lengyelország, Olaszország, Finnország, Norvégia) hosszabbá vált, az oktatás kezdetének korábbra tevődése miatt. A tanult nyelvek közül az első helyen a legnagyobb „kommunikációs potenciállal” rendelkező nyelv (Swaan, 2004), az angol áll, ezt követi a német vagy a francia. Az alapfokú oktatásban nyelvet tanulók között az angolul tanulók aránya a legmagasabb az EU-ban (átlagosan 46,4%), ezt követi a németül, illetve franciául tanulóké (7% és 3%). Még magasabb az angolul tanulók átlagos aránya (91%) a továbbtanulásra felkészítő felső középfokú oktatásban, a franciául és németül tanulóké pedig hasonló mértékű: 26-26% (Key data…, 2005). Az angolul tanulók aránya továbbra is növekvőben van, és ez az emelkedés különösen erős a közép- és kelet-európai országokban. Ezekre az államokra – így a hazai nyelvoktatásra is – az a jellemző, hogy az oktatott nyelvek közötti átrendeződés folyamata az orosz kötelező voltának eltörlését követően rendkívül gyorsan zajlott le. Másik közép-európai sajátosság, hogy a térség regionális nyelve hagyományosan a német volt, melynek tanítása az orosz mellett is igen elterjedt maradt, miközben az angol nyelv népszerűségének növekedésére is igyekeztek reagálni a volt szocialista országok oktatási rendszerei. A két „nagy” nyelv, az angol és a német így a kilencvenes évek során, az orosz visszaszorulását követően egymással került versenyhelyzetbe.1

A folyamat részben társadalmi, részben nyelvpolitikai oldalról magyarázható. Az utóbbihoz kapcsolódik hazánkban a nyelvek közötti versenyt megengedő szabályozás. Az orosz kötelező voltának eltörlését követően ugyanis a kormányzat nem jelölt ki egy másik nyelvet, így az egyes iskolákban kötelezően tanítandó idegen nyelv meghatározása a szülők igényeihez igazodó, helyi, intézményi szintű döntés eredménye lett. A szabad nyelvválasztás lehetőségének hatását felerősítette a szabad iskolaválasztás is. Mivel a nyelvoktatás kínálatának kialakítása ilyenformán decentralizáltan történt, ebben az intézményvezetők szerepe vált meghatározóvá, ők pedig a pedagógiai programok megfogalmazása során – a tantestületi adottságok, a jogszabályok, a finanszírozás és a fenntartói jóváhagyás között létező, meglehetősen tág kereteken belül – végső soron a munkaerő-piaci szempontokat preferáló szülői elvárásoknak igyekeztek megfelelni. A tanulólétszám gyors csökkenése idején a munkaerőpiacra igen érzékenyen reagáló nyelvoktatás ezért egyfelől az intézmények között a diákokért folyó verseny egyik legfontosabb eszközévé vált, másfelől területileg igen eltérő mintázatot alakított ki az oktatott nyelvek szerkezetét illetően. Korlátot az új helyzetben csak az intézmények személyi felkészültsége, azaz a képesített nyelvtanárok elégtelen száma és elérhetősége jelentett. A keresett angol és német szakos pedagógusok hiánya, valamint a nyelvtanárok kedvező munkaerő-piaci helyzetéből adódó jelentős mértékű fluktuáció hosszú ideig befolyásolta a nyelvoktatás helyzetét és minőségét. Ennek következtében a kilencvenes években a formális oktatási rendszerben megnyíló nyelvtanulási lehetőségek mellett még jó ideig megmaradt a piaci szektor szerepe is, a korábbi évtized gyakorlatához hasonlóan.

A nyelvoktatás hazai helyzetét, tapasztalatait és problémáit több elemzés, empirikus vizsgálat érintette az elmúlt másfél évtizedben (például Csapó, 2001; Einhorn, 2000; 2001; Imre, 2000; Nikolov, 2001, Petneki, 2002; Vágó, 1999; 2000; Vámos, 1993). A jelen elemzésben, amely döntően egy, a 9. évfolyamon történő teljes körű tanulói adatfelvételre épül2 – néhány korábbi vizsgálódáshoz is kapcsolódva –, a fenti területek közül elsősorban a nyelvoktatás feltételeinek alakulásával, illetve a tanulók nyelvtanulási esélyeivel összefüggő egyes kérdéseket érintjük. Feltételeztük, hogy a középfokon oktatott idegen nyelvek egyenlőtlen pozíciója a nyelvet tanulók helyzetében, tanulási útjaiban és későbbi nyelvtudásában is megragadható. Így igyekeztünk figyelemmel lenni erre, ezért a formális oktatási rendszeren belüli, illetve azon kívüli különböző tanulási utak követését is megkíséreltük. A tanulmány első részében a kilencvenes évtizedre jellemző fontosabb mennyiségi, átstrukturálódási változásokat tekintjük át idősorosan és nyelvenként, a másodikban pedig részben a jelenlegi helyzet közelebbi bemutatását kíséreljük meg a nyelvtanítás feltételei, majd a tényleges tanulási utak elemzése révén. A harmadik részben az Ifjúság 2000, 2004 elnevezésű kutatásokból származó adatok segítségével a kimeneti oldalon történt változásokat tekintjük át, ahol lehetőség van rá, szintén a területi és az idősoros megoszlások figyelembevételével.

A nyelvoktatás alakulása a kilencvenes évektől napjainkig

A nyelvoktatás kilencvenes évekbeli alakulásának vizsgálata azt mutatja, hogy az évtized folyamán igen gyorsan nőtt a nyelvet tanulók száma, s elég gyorsan lezajlott (a 90-es évek közepéig) az oktatott nyelvek összetételében a szerkezeti átalakulás is. Az évtized első fele még a változás, az átrendeződés időszaka, a második felében viszont már kirajzolódik egy tartós, az ezredforduló után is megfigyelhető oktatási programokra jellemző megoszlás is. Ha idősorosan, abszolút számokban vizsgáljuk az idegen nyelvet tanulók számának alakulását a különböző képzési programokban, a középfokú oktatásban a nyelvet tanulók folyamatos növekedését figyelhetjük meg (lásd 1. ábra és Melléklet 1. táblázat). Az emelkedés szerényebb, nagyjából egyenletes 1990 és 2004 között a szakközépiskolások esetében, jelentősebb a gimnáziumban tanulók között. A nyelvtanulók számában tapasztalható növekedés részben a tanulólétszám növekedésének a következménye, hiszen a vizsgált időszak a középiskolai expanzió időszaka is egyben. A növekedés a tanulólétszám felére történő csökkenése ellenére különösen nagymértékű, több mint három és félszeres a szakiskolások körében. Az ő esetükben a növekedés mértéke jórészt annak tudható be, hogy ez a csoport korábban csak igen szerény mértékben részesülhetett idegennyelv-oktatásban, s csak a Nemzeti alaptanterv bevezetésével vált egységesen kötelezővé számukra is az idegennyelv-tanulás a 9. és 10. évfolyamon. A 2004/05-ös tanévben az egy tanulóra jutó tanult nyelvek átlagos száma a gimnáziumokban 1,79, a szakközépiskolákban 1,03, a szakiskolákban 0,75 (lásd Melléklet 1. táblázat).

Külön is igyekeztünk idősorosan vizsgálni az angol, a német, a francia és az orosz nyelvek pozíciójának alakulását, ezt az egyes középfokú programtípusokon belül oktatott nyelvek súlyában, összetételében bekövetkezett változások elemzése teszi lehetővé. A gimnáziumokban a nyelvi szerkezet átstrukturálódása kevésbé gyorsan és látványosan következett be, mivel ebben az iskolatípusban már korábban is nagy számban oktatták a nagy nyelveket. A vizsgált időszak alatt mindazonáltal a gimnáziumokban az angolt és a németet tanulók számának folyamatos emelkedése figyelhető meg. A növekedés az angol esetében erőteljesebb, ennek a nyelvnek már az induláskor is megfigyelhető előnye tovább nőtt az évtized végére. A hazánkban preferált két nagy nyelv mellett a francia és az egyéb nyelvek aránya is számottevő a gimnáziumi kínálatban, s ezek közül az orosz sem tűnt el teljesen (lásd 2. ábra és Melléklet 2. táblázat).

1. ábra
A nyelvtanulók száma a középfokú iskolákban programtípusonként, 1990/91–2004/2005 (ezer fő)

Forrás: OM statisztika
Megjegyzés: A 2001/02-től tapasztalható megugró növekedés a nyelvtanulók számában a 4, 6 és 8 évfolyamos gimnáziumok adatainak összevonásából adódik (a korábbi években ezt külön kezelte a statisztika). A több idegen nyelvet tanulók minden tanult nyelvnél szerepelnek.

2. ábra
Az idegen nyelvet tanulók száma a gimnáziumokban nyelvenként, 1990/91–2004/2005 (ezer fő)

Forrás: OM statisztika

Radikálisabb változások figyelhetőek meg a szakközépiskolákban az új nyelvi szerkezetre történő átállás során, az orosz gyorsabb visszaszorulásával párhuzamosan a nagy nyelvek dinamikusabb előretörése figyelhető meg. A szakközépiskolai oktatásban az angolon és a németen kívüli nyelvek csak igen csekély arányban képviseltetik magukat, ezek között az orosz is jelen van igen szerény mértékben. A két nagy nyelv az évtized közepéig közel azonos súlyt képvisel, ám a kilencvenes évek második felétől a szakközépiskolákban is az angol veszi át a vezető szerepet (lásd 3. ábra és Melléklet 3. táblázat).

3. ábra
Az idegen nyelvet tanulók száma a szakközépiskolákban nyelvenként, 1990/91–2004/2005 (ezer fő)

Forrás: OM statisztika

A szakiskola az az iskolatípus, ahol a nyelvoktatásnak korábban igen csekély szerepe volt, a kilencvenes évek elején csak a tanulók 13%-a tanult idegen nyelvet. A nyelvtanulók aránya a szakiskolákban az évtized folyamán fokozatosan nőtt, 1998-tól a tartalmi szabályozás szerkezeti átalakulása adott lendületet a további növekedésnek, így az évtized végére a szakiskolások közel fele tanul idegen nyelvet (Einhorn, 2000). Az oktatott nyelvek egymás közötti helyzete úgy tűnik, a szakiskolákban nem igazán változik: a vizsgált időszak alatt mindvégig a németül tanulók voltak túlsúlyban. A nyelvoktatás jelentős kiterjedése időszakában, a 2000-es évek elejéig is a német nyelvet tanulók száma nőtt erőteljesebben, de az utóbbi években ez a trend megtört, ami az angol esetében nem tapasztalható. Hosszabb távon a két nyelv tanulása úgy tűnik, egyre inkább a kiegyenlítődik (lásd 4. ábra és Melléklet 4. táblázat).

3. ábra
Az idegen nyelvet tanulók száma a szakiskolákban nyelvenként, 1990/91–2004/2005 (ezer fő)

Forrás: OM statisztika

A nyelvoktatás és -tanulás a középfokú oktatásban

Az Európai Unió ajánlásai közé tartozik két idegen nyelv elsajátítása a közoktatáson belül. Míg az első nyelv tanulását jellemzően az alapfokú, addig a másodikét leggyakrabban a középfokú oktatásban kezdik meg a tanulók. A hazai oktatásban ez a célkitűzés a tartalmi szabályozás révén elvileg teljesülhet, hiszen az elsőként tanult nyelv tanítása nem ritkán az általános iskola 1., tipikusan a 4., legkésőbb pedig az 5. évfolyamán elkezdődik, a második nyelvet pedig a középfokra lépve, a 9. évfolyamon kezdik tanulni a diákok, az oktatási programoktól függően. Árnyalja a hazai képet, hogy több nyelv is szóba jöhet elsőként tanított nyelvként, továbbá a nyelvtanulás feltételei középfokon (is) igen különbözőek, ha a választható nyelvek körét, a nyelvtanulási lehetőségek szintjét, a tanárok felkészültségét, a nyelvi csoportok létszámát és összetételét közelebbről megvizsgáljuk.

Az iskolarendszerű nyelvoktatás jellemzői a középfokú programokban

A hazai szabályozás sajátosságainál fogva az iskolarendszerű nyelvoktatást az új évezred elején is erősen meghatározzák az intézményi és a helyi szinten érvényesülő tényezők, középfokon pedig a különbségek ezen túlmenően mindenekelőtt a három képzési program között figyelhetőek meg. A középfokú nyelvoktatás helyzetét egy 2004. évi kérdőíves vizsgálat segítségével elemeztük.3 „Az idegennyelv-tanulási utak” című kutatás adatai közül elsősorban a 9. évfolyamon folyó nyelvtanulásra vonatkozóakat elemezzük, de néhol kitérünk az általános iskolai nyelvoktatás néhány jellemzőjére is, mint a középfokú nyelvtanulás előzményére. Tanulmányunkban egyrészt az egyes középfokú oktatási programok közti különbségekre koncentráltunk, ezen belül azonban kiemelten kezeltük az angol és a német egymáshoz viszonyított helyzetét (a többi nyelvet összevontan vettük figyelembe), másrészt az ezen nyelvek tanulásával szignifikánsan összefüggő területi különbségekre figyeltünk.

A középfokú oktatásban oktatott idegen nyelvek

A középfokú oktatásban az általános iskolainál nagyobb a nyelvoktatás súlya, több a nyelvtanuló és a tanult nyelvek száma is, kedvezőbbek a minőséggel összefüggésbe hozható mutatók, s egyértelműbb az angol nyelv túlsúlya. A középfokon a diákok 95,6%-a tanul idegen nyelvet, második nyelvet is tanul 34,6%-uk, ők döntő többségükben gimnazisták. Ha nyelvenként vizsgáljuk a nyelvtanulók számát, sajátos megoszlást figyelhetünk meg az első és a második nyelv, illetve az egyes programtípusok között (lásd 1. táblázat). Az első nyelv esetében az átlagot tekintve az elsőbbség az angolé, bár előnye programtípusonként különböző. A gimnáziumokban első idegen nyelvként inkább az angolt tanulják, ez a nyelv a szakközépiskolákban már valamivel kisebb túlsúllyal van jelen, a szakiskolákban pedig a német áll ebből a szempontból az első helyen. A második idegen nyelv esetében az első helyen a német áll, a második az angolé, s hangsúlyos egy harmadik nyelv (leggyakrabban a francia, olasz, orosz, spanyol) jelenléte is, különösen a gimnáziumokban.

1. táblázat
A 9. évfolyamon első és második idegen nyelvet tanulók aránya nyelvenként és programtípusonként (%) N=97 619

Gimná-
zium
Szak-
közép-
iskola
Szak-
iskola
Átlag
Egy idegen nyelvet tanul 97,7 95,9 91,8 95,6
Ebből: Angol 61,1 57,4 37,3 54,3
Német 35,5 40,8 59,6 43,1
Más nyelv 3,4 1,8 3,1 2,6
Második idegen nyelvet is tanul 89,1 6,7 1,8 34,6
Ebből: Angol 34,3 46,1 41,4 35,3
Német 38,4 33,5 40,7 38,0
Más nyelv 27,3 20,4 17,9 26,7

Megjegyzés: Azoknál a táblázatoknál és ábráknál, amelyeknél külön forrásmegjelölés nem szerepel, az adatok „Az idegennyelv-tanulási utak” című kutatás adatbázisából származnak.

Az idegen nyelv oktatásának szintjét is figyelembe véve azt találjuk, hogy a középfokú oktatásban az első nyelv esetében a tanulók átlagosan kétharmada kezdő4 vagy alapszinten tanulja a nyelvet. Ez nem jelentéktelen arány, amely feltehetően az általános iskolai nyelvoktatás minőségi problémáival, kisebb részben a két képzési szint nyelvoktatásának szerkezeti különbségeivel függ össze. A megkérdezett diákok véleménye szerint a középfokú iskolatípusok közül igazán magas szinten csak a gimnáziumban lehet idegen nyelvet tanulni, s az ilyen szintű képzésben csak a tanulók egytizede érintett. A szakközépiskolákban az alap- vagy kezdő szint látszik tipikusnak, együttesen a diákok 77%-a tartozik ilyen csoportokba. A szakiskolákban nincs is reális lehetőség sem magas, sem középszintű tanulásra, csak kezdő vagy alapszintűre (együtt 94%). A második nyelv helyzete egészen más. Második nyelvet közel teljes körűen már csak a gimnazisták tanulnak, a másik két program diákjai csak elvétve. A második nyelvet tanulók közel háromnegyede kezdő szinten ismerkedik a nyelvvel, a teljesen kezdő vagy alapszintű oktatásban résztvevők együttes aránya 92%, és ebben már nincs jelentős programok közötti különbség (lásd 2. táblázat). A nyelvoktatás szintjével összefügghet a speciális kínálat léte is (emelt szintű, két tanítási nyelvű vagy nemzetiségi oktatási program): ilyen oktatási formában átlagosan a tanulók 18,5%-a részesül, a gimnáziumi tanulók között arányuk 28%, a szakközépiskolások körében 13,4 és a szakiskolásoknál 13% (lásd Melléklet 5. táblázat).

2. táblázat
Az első és második nyelvet tanuló 9. évfolyamos diákok megoszlása programonként a nyelvtanulás szintje szerint (%) N=97 619

Nyelvtanulási szint Gimnázium Szakközép-
iskola
Szakiskola Átlag
Első nyelv
Teljesen kezdő 10,9 20,3 33,7 19,9
Alapszintű 31,4 57,0 60,2 48,5
Középszintű 46,6 20,0 5,6 26,4
Magas szintű 11,1 2,7 0,5 5,2
Második nyelv
Teljesen kezdő 71,2 71,4 54,4 71,0
Alapszintű 20,6 20,1 34,6 20,8
Középszintű 7,0 7,3 8,1 7,0
Magas szintű 1,2 1,2 2,9 1,2

Az általános iskolai oktatáshoz hasonlóan (lásd Melléklet 6. táblázat) a középfokú oktatási kínálatban az általános tendencia mögött szélsőséges területi különbségek húzódnak. Mivel a szabad nyelvválasztás lehetővé tette, hogy a nyelvoktatás jelentős mértékben a kereslethez igazodjon, az ország egyes régióiban nagyon különböző arányokat figyelhetünk meg az oktatott nyelveket tekintve. A központi térségben és Észak-Magyarországon az angol nagyobb súlya figyelhető meg mindhárom programban, az egyes képzési típusokra jellemző nyelvi különbségek megmaradása mellett. Észak- és Dél-Alföldön a középiskolai programokban az angol, a szakiskolaiban a német dominál. Közép-Dunántúlon hasonló a helyzet, de érzékelhető a német nyelv erőteljes jelenléte: a középiskolákban csak kevéssel több az angol, a szakiskolában pedig az angolnál jóval erősebb a német. Dél- és Nyugat-Dunántúlon mind a középiskolákban, mind a szakiskolákban inkább a németet tanítják (lásd Melléklet 7. táblázat).

Az idegen nyelvi órák az első idegen nyelv esetében magasabbak, hetente átlagosan 4,08 órát tesznek ki (a gimnáziumokban 4,73, a szakközépiskolákban 4,21, a szakiskolákban 2,85 órát). A második nyelv esetében már jóval alacsonyabb az óraszám, egy óra jut rá átlagosan, de ténylegesen szinte csak a gimnáziumokban lehet második nyelv oktatásáról beszélni, átlagosan heti 2,48 órában. A konkrét óraszámok az első nyelv esetében a gimnáziumokban szórnak a leginkább: elterjedt a minimális, heti három óra (31%), gyakori a négy-öt órában folyó oktatás (27, illetve 24%), de nem ritka a magas (heti 6 óra vagy még több) óraszám sem (18,1%). A szakközépiskolákban a heti 4 óra a tipikus, de gyakori a csak heti háromórás nyelvoktatás is. A szakiskolákban a legjellemzőbb a legfeljebb 3 óra hetenként, de a szakiskolások egytizede esetében előfordul ennél kevesebb, heti 1-2 óra nyelvtanulás is! A második nyelv esetében kisebb a szórás, legelterjedtebb a heti 3 órában történő nyelvoktatás mindhárom programban (lásd 3. táblázat). A nyelvórák száma területi szempontból vizsgálva is eltérő: míg a központi országrészben átlagosan 4,59 az idegen nyelvi órák száma hetente, addig az Észak-Alföldön csupán 3,69 (lásd Melléklet 8. táblázat).

3. táblázat
A heti nyelvi órák száma a 9. évfolyamon programtípusonként az első és a második nyelv esetében (%) N=97 619

Első idegen nyelv Második idegen nyelv
Óraszám Gimná-
zium
Szakközép-
iskola
Szak-
iskola
Gimná-
zium
Szakközép-
iskola
Szak-
iskola
1-2 0,4 0,9 10,3 8,7 32,1 11,2
3 30,8 32,0 75,6 78,1 45,2 72,0
4 26,6 44,0 10,2 9,8 14,1 10,6
5 24,1 14,0 2,9 2,6 5,4 2,3
6-7 11,6 5,3 0,5 0,5 1,8 1,8
8-9 2,3 0,2 0,1 0,1 0,2 0,5
10 és több 4,2 3,6 0,4 0,2 1,2 1,6
Együtt 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

Idegen nyelvi csoportok

Az idegen nyelvi csoportok közelebbi vizsgálata lehetővé tette, hogy feltárjuk a létszámokban, a nyelvtanulási szintben és a nyelvismeret szerint mutatkozó különbségeket. A nyelvi csoportok átlagos létszáma a gimnáziumokban a legkisebb, átlagosan 15,6 fő, ennél valamivel nagyobb a szakközépiskolákban, átlagosan 16,2 fő, a legnagyobbak pedig a szakiskolákban, átlagosan 17,2 fő.

A csoportokban folyó nyelvtanítás szintje az első nyelvet tekintve a tanulók véleménye szerint saját nyelvtudásukhoz képest a legtöbb esetben éppen megfelelő, 18% esetében mégsem ez a helyzet. Amennyiben nem sikerül a nyelvtudás tényleges szintjének megfelelő csoportba kerülniük a tanulóknak, gyakrabban fordul elő, hogy a csoportban az oktatás szintje a diák nyelvtudásához képest alacsonyabb (átlagosan 13%), mint hogy magasabb lenne (átlagosan 5%). Ehhez az átlagos helyzethez (s egyben egymáshoz) igen közel esnek a gimnazisták és a szakközépiskolások. A szakiskolások helyzete valamivel rosszabb: 20%-ot tesz ki körükben azoknak az aránya, akik nem a nyelvtudásuknak megfelelő szintű csoportba kerültek (lásd 4. táblázat). A második nyelv esetében már valamivel rosszabb a megfelelő szintű csoportba sorolásnál a helyzet – a tanulók 21%-a nem a tudásának megfelelő szintű csoportba kerül –, de a tendencia ugyanaz: a nem teljes megfelelés esetében nagyobb a valószínűsége a nyelvtudásnál alacsonyabb szintű oktatásnak. A második nyelv esetében a programok közötti különbségek nagyobbak, ez valamelyest a gimnazisták és a szakközépiskolások között is érzékelhető, de a szakiskolásoknál jelentősebb az eltérés: 37,5% azoknak az aránya, akik tudásuknak nem megfelelő szinten tanulnak, közülük 27%, aki feltehetőleg elölről kezdte a már tanult nyelvet.

4. táblázat
A nyelvtanítás szintje a tanulók meglévő nyelvtudási szintjéhez képest a 9. évfolyamon, programtípusonként és nyelvenként (%) N=91 997

Nyelvtanulási szint Gimná-
zium
Szakközép-
iskola
Szak-
iskola
Átlag
Első idegen nyelv
Túlságosan alacsony 13,0 12,5 14,3 13,1
Éppen megfelelő 82,8 82,7 79,6 82,0
Túlságosan magas 4,2 4,8 6,1 4,9
Második idegen nyelv
Túlságosan alacsony 13,2 17,9 27,2 14,0
Éppen megfelelő 79,5 73,4 62,5 78,6
Túlságosan magas 7,2 8,7 10,3 7,4

Kedvezőnek tűnik az első nyelv esetében a nyelvtanulási csoportok összetétele abból a szempontból, hogy milyen az együtt tanuló diákok nyelvtudása egymáshoz képest. (Kedvezőnek tekintettük az összetételt, ha viszonylag kevesen voltak, akik a „túlságosan alacsony” vagy a „túlságosan magas” válaszokat jelölték meg). A túlnyomó többség esetében hasonló vagy csak kissé különböző a tanulók tudásszintje, s csak 13%-nyian mondták, hogy nagyon különböző nyelvtudásúak kerültek egy csoportba. A gimnazisták vannak ebből a szempontból a legkedvezőbb helyzetben: közel kétötöd arányban hasonló nyelvtudással kerültek egy csoportba a tanulók, a szakközépiskolásoknál csak egyharmad számára tudták ezt biztosítani, a szakiskolások a kettő között vannak (esetükben minden bizonnyal könnyebb ennek a megvalósítása, hiszen jelentős, egyharmad az eleve teljesen kezdő szintről induló diákok aránya). A második nyelv esetében a helyzet kedvezőbbnek tűnik, ez azonban látszólagos, mivel vélhetően abból adódik, hogy a tanulók döntő többsége kezdő szinten áll. A nagyon különböző nyelvtudással egy csoportba kerülő tanulók aránya itt is, csakúgy, mint az első nyelv esetében, igen alacsony. Némi oktatási programok közötti különbség mindazonáltal ebben a tekintetben is megragadható: a gimnáziumi nyelvi csoportokban a legjelentősebb a hasonló nyelvtudással rendelkezők aránya, míg a szakiskolások esetében számottevő a különböző nyelvtudással rendelkezőké (lásd 5. táblázat). (Nyelvenként vizsgálva nincs jelentős különbség.)

5. táblázat
Az azonos nyelvi csoportban tanulók nyelvtudásának homogenitása a 9. évfolyamon, programtípusonként és nyelvenként (%) N=91 997

Nyelvtanulási szint Gimná-
zium
Szakközép-
iskola
Szak-
iskola
Átlag
Első idegen nyelv
Többnyire hasonló 38,9 34,4 36,7 36,5
Kissé különböző 49,4 53,0 49,3 50,9
Nagyon különböző 11,7 12,6 14,0 12,6
Második idegen nyelv
Többnyire hasonló 46,9 44,6 32,6 46,5
Kissé különböző 41,6 42,7 49,2 41,7
Nagyon különböző 11,6 12,7 18,2 11,8

Nyelvtanárok a középfokú oktatásban

A nyelvtanárok néhány jellemzőjét a közoktatási statisztikai adatok felhasználásával igyekeztünk megragadni. A középfokú nyelvoktatás sajátossága a pedagógusok vonatkozásában, hogy általában megoldottnak tekinthető a szakos ellátottság. Míg a 2003/04-es tanévben a nyelvet oktató pedagógusok valamivel kevesebb, mint fele (45%) tanít általános iskolákban, addig a képesítés nélkülieknek csaknem 80%-a dolgozik ezen az oktatási szinten. Ez azt mutatja, hogy az általános iskolai nyelvoktatásban még nem sikerült minden szempontból felzárkózni a képzési igényekhez, a képesítés nélkül oktatók aránya az angol esetében 8,9%, a németében 10,4%. A középiskolai oktatásban ennél jóval kedvezőbb a helyzet: csak elvétve lehet képesítés nélkül tanító tanárral találkozni. A szakiskolák helyzete már nem ilyen kedvező, de az általános iskolánál még mindig jobb a szakos ellátottság: a leginkább oktatott német nyelv esetében a képesítés nélküliek aránya 5,8% (lásd 6. táblázat).

6. táblázat
A képesítés nélkül tanító nyelvtanárok megoszlása nyelvenként oktatási szintek és programtípusok szerint, 2003/2004 (N, %)

Programtípus Angol Német Egyéb nyelv
Összes tanár Képe-
sítés nélküli
Összes tanár Képe-
sítés nélküli
Összes tanár Képe-
sítés nélküli
N n % N n % N n %
Általános iskola 4731 421 8,90 4090 425 10,40 278 5 1,80
Szakiskola 293 29 9,90 452 26 5,75 47 4 8,51
Speciális szakiskola 17 0 0,00 18 4 22,22 1 1 100,0
Gimnázium 2796 34 1,22 2156 26 1,21 1265 15 1,19
Szakközépiskola 2077 49 2,36 1762 20 1,14 278 6 2,16
Összesen/átlag 9914 533 5,38 8478 501 5,91 1869 31 1,66

Forrás: OM statisztikai adatbázis, 2003/2004

Nyelvi osztályzatok

„Az idegennyelv-tanulási utak” című kutatás keretében lehetőségünk nyílt az általános iskolai utolsó és a középfokú első évfolyam nyelvi jegyeinek összegyűjtésére is. Az egyes nyelvek osztályzatait egymással a két vizsgált évfolyamon összehasonlítva az figyelhető meg, hogy következetesen eltér az angol, a német és az egyéb nyelvek osztályzata egymástól. Angolból jellemzően valamivel jobb eredményt érnek el a tanulók, mint németből, az egyéb nyelv átlaga az első tanult nyelvek esetében a kettő közé esik. Ez összefügghet a nyelvek különböző tanulási nehézségével és a tanulók motiváltságával egyaránt. A 8. és a 9. évfolyam között minden elsőként tanult nyelv esetében romlás figyelhető meg az osztályzatokban. A nyolcadik év végi osztályzatok tekintetében már érzékelhető különbség van a németül és az angolul tanulók között, de különösen drámai mértékűvé (több, mint egy érdemjegyű eltéréssé) a 9. évfolyam félévi jegyei esetében válik (lásd 7. táblázat). Ez utóbbi azzal függhet össze, hogy a németül tanulók körében felülreprezentáltak a szakiskolások, akik a 9. évfolyamon többnyire jól megfigyelhető tanulási gondokkal küzdenek.

7. táblázat
A 8. év végi és a 9. félévi osztályzatok a 9. évfolyamon tanulók esetében (átlagok) N=97 619

Első idegen nyelv 8. év végi osztályzat,
1. idegen nyelv
8. év végi osztályzatok
átlaga
9. félévi osztályzatok,
1. idegen nyelv
9. félévi osztályzatok
átlaga
Angol 3,75 3,66 3,43 3,92
Német 3,48 3,40 3,22 2,70
Egyéb 3,67 3,60 3,37 2,90
Átlag 3,63 3,55 3,34 2,82

Nyelvtanulási utak az iskolarendszerű oktatásban

A kutatás adatbázisának elemzése lehetőséget adott a nyelvtanulási utak követésére is. Ezek jelentős részben a nyelvtanulás elérhetőségének, kezdetének és a reálisan választható nyelvek kínálatának függvényében alakulhatnak, de nagymértékben befolyásolhatják a nyelvoktatás feltételei is, valamint a személyes célok, tervek és a motiváltság. A nyelvtanulási utak feltárásakor ezért vizsgáltuk a nyelvválasztást, a nyelvtanulási motivációt, illetve a nyelvtanulással összefüggő terveket a különböző oktatási programok tanulóinak körében, érintve az ezeket befolyásoló tényezők közül a legmeghatározóbbat, a szülői hátteret. Ebben a részben elemeztük a nyelvtanulási utak két másik fontos szempontját, a nyelvtanulással az iskolarendszerű oktatásban eltöltött összes, években mérhető időt, illetve az iskolarendszeren kívüli oktatásban való részvétel tényét is, a középfokú programok és a tanult nyelvek közti különbségekre fókuszálva.

Nyelvválasztás, nyelvtanulási motivációk

A nyelvválasztás lehetősége befolyásolhatja valamelyest a nyelvi képzésben tanított nyelvek súlyát az oktatásban, de döntő hatással lehet a tanulási motivációkra, s ennek révén a nyelvtanulás eredményességére is. Korábbi kutatások már alátámasztották ezt az összefüggést (Csapó, 2001; Nikolov, 2001), jelen elemzésben mi is igyekeztünk kitérni rá. A nyelvválasztás vizsgálata az első nyelv esetében arra enged következtetni, hogy a tanulók döntő része kedvező helyzetben van, vagyis az első nyelv esetében csak valamivel több, mint egyötödüknek (22%) kellett ebben a tekintetben kompromisszumot kötnie, feltehetően az intézményi adottságok korlátai miatt. A diákok egyharmada saját preferenciái alapján választhatott, fele pedig a korábban elkezdett nyelvet tanulhatta (ez akár tanulói választás, akár iskolai adottság következménye is lehetett). A saját választás lehetősége a két kötelezően tanult nyelv miatt tágabb a gimnazisták esetében, erre a legkevesebb esélyük a szakiskolásoknak volt. Mindhárom programban tanulók körében számottevő a korábban is tanult nyelv folytatása, ez leggyakrabban a szakközépiskolásoknál fordul elő. A második nyelv tanulásával kapcsolatban többen (20,7%) nyilatkozott úgy, hogy nem volt választási lehetősége, ugyanakkor magasabb azoknak az aránya is (46,6), akik azt a nyelvet tanulhatták, amit szerettek volna (lásd 8. táblázat).

8. táblázat
A nyelvválasztás okai programtípusonként a 9. évfolyamon (az említések százalékában*) N=96 707

A nyelvválasztás oka Gimná-
zium
Szakközép-
iskola
Szak-
iskola
Átlag
Első nyelv
Ezt szerette volna 40,5 31,7 23,2 32,9
Korábban is ezt tanulta 46,3 57,8 44,2 50,7
Csak erre vették fel 0,8 2,0 2,3 1,6
Csak ezt tanítják 1,5 3,2 6,7 3,4
Nem volt elképzelése 2,4 2,4 4,1 2,8
Nem volt választási lehetősége 14,0 10,6 20,9 14,1
Második nyelv
Ezt szerette volna 46,6 3,0 0,5 17,8
Korábban is ezt tanulta 8,1 0,8 0,4 3,3
Csak erre vették fel 1,7 0,2 0,2 0,7
Csak ezt tanítják 6,5 0,6 0,3 2,6
Nem volt elképzelése 6,5 0,4 0,2 2,5
Nem volt választási lehetősége 20,7 2,0 0,5 8,3

* A tanulók több választ is megjelölhettek.

Nyelvek szerinti bontásban vizsgálva a kérdést úgy tűnik, hogy a 9. évfolyamon az első nyelvként angolt tanulók – még ha korábban más nyelvet tanultak is – nem érzik úgy, hogy rosszul jártak: a tanulók közel fele korábban is ezt a nyelvet tanulta, de aki nem, azoknak is kétötöde nyilatkozott úgy, hogy már korábban is ezt szerette volna tanulni. A németül tanulók között csak valamivel több, mint egyötöd azok aránya, akik ezt szerették volna, ezen túl „nyelvválasztásukat” (ha volt ilyen) döntően inkább az indokolta, hogy korábban is ezt tanulták (lásd 9. táblázat).

9. táblázat
A nyelvválasztás okai a 9. évfolyamon az egyes nyelvek tanulói esetében (első nyelv) (az említések százalékában*) N=90 997

A nyelvválasztás oka Angol Német Egyéb Átlag
Korábban is ezt szerette volna 41,2 22,6 44,1 32,9
Korábban is ezt tanulta 49,4 56,7 9,1 50,7
Csak erre vették fel 0,7 2,5 8,5 1,6
Csak ezt tanítják 2,4 4,4 8,8 3,4
Nem volt elképzelése 2,2 3,2 6,5 2,8
Nem volt választási lehetősége 12,1 16,5 25,2 14,1

* A tanulók több választ is megjelölhettek.

A 9. évfolyamon történő nyelvválasztás láthatóan már csak egy korábbi döntést erősít meg: a kérdezett diákok fele az általános iskolai nyelvtanulást folytatja, egyharmada kezd új nyelvvel ismerkedni. A szülők iskolázottságának összefüggése a tanult nyelvvel azt mutatja, hogy választási lehetőség esetén a iskolázottabb szülők az angolt preferálják. Az angol nyelvet tanulók körében magasabb a két szülő átlagos iskolázottsága, mint a németesek között, mind az iskolában, mind az iskolán kívül tanult nyelv esetében (lásd 10. táblázat).

10. táblázat
A kilencedik évfolyamos diákok szüleinek átlagos iskolázottsága (év) a középfokon tanult nyelvek szerint N=91 700

Nyelv A két szülő iskolázottsági szintjének az összege (év)
Iskolában tanult első nyelv
Angol 9,36
Német 8,29
Egyéb 9,56
Iskolán kívül tanult nyelv
Angol 11,35
Német 10,57
Egyéb 11,21

Abban, hogy a diákok milyen motiváció alapján tanulják az adott nyelvet, azaz milyen terveik vannak a nyelvtanulással, az egyes képzési programok szerint igen jelentős eltérés figyelhető meg. Az első helyen általában az érettségi és a nyelvvizsga áll ugyan, ez azonban csak a középiskolások esetében jelent döntő motivációt, a szakiskolásoknál ez a cél az ötödik helyre került. Az érettségi és a nyelvvizsga utáni legerősebb belső késztetésnek az általában említett munka és a külföldi munkavállalás lehetősége szerepel a középiskolásoknál. A két középiskolás csoport között az jelent különbséget, hogy a szakközépiskolások számára a boldogulás és a jó jegy megszerzése hangsúlyozódik erősebben, míg a gimnazistáknál a továbbtanulással kapcsolatos elemek (érettségi, nyelvvizsga). A szakiskolások esetében – miután az érettségi és felvételihez szükséges nyelvvizsga nem nagyon jön szóba – a legerősebb motivációt a legrövidebb úton elérhető eredmény, az érdemjegy szerzése jelenti, ezt követik a távlatibb, de általánosan megfogalmazódó célok, a boldogulás és a munka. A szakiskolások egytizede abbahagyná a nyelvtanulást, ha tehetné, a középiskolásoknál ez a válasz alig fordul elő (lásd 11. táblázat)

11. táblázat
A diákok tervei a tanult nyelvvel a 9. évfolyamosok körében programtípusok szerint (az említések százalékában*) N=91 707

Szándékok Gimnázium Szakközép-
iskola
Szak-
iskola
Átlag
első nyelv második nyelv
Abbahagyni a nyelvtanulást, amilyen hamar csak lehet. 1,4 3,9 2,5 9,7 3,8
Annyira megtanulni, hogy a számomra megfelelő jegyeket megszerezzem. 7,4 12,8 15,3 32,7 16,
A nyelvet annyira megtanulni, hogy a mindennapokban elboldoguljak vele. 18,4 24,9 25,9 31,8 24,6
Annyira megtanulni, hogy érettségizzek (nyelvvizsgázzak) belőle. 51,3 37,1 55,7 16,8 45,3
Annyira megtanulni, hogy a munkámban használni tudjam. 30,2 19,7 32,2 23,8 29,6
Annyira megtanulni, hogy külföldön munkát tudjak vállalni. 31,4 15,6 29,2 18,8 27,6
Ebből a nyelvből főiskolai, egyetemi végzettséget szerezni. 16,6 7,0 10,9 2,1 10,9

* A tanulók több választ is megjelölhettek.

Az idegennyelv-tanulással kapcsolatos tervek közötti különbségek a tanult nyelvek szerint is kimutathatóak. Az angol esetében együtt van jelen a tárgy érdemi tanulását segíteni képes motiváció (boldogulás) és a motiválatlanság (abbahagyni, amint lehet és a jegy szerzése), s kiemelkednek az érettségihez, illetve a nyelvvizsgához kapcsolódó tervek. A németet tanulókat az angolosoknál valamivel kevésbé motiválja a boldogulás és az érettségi vagy a nyelvvizsga lehetősége, átlag körüli, illetve az angolt tanulókét kissé meghaladó mértékű a munka (külföldi is) során történő használathoz kapcsolódó terv. Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy körükben elenyésző azoknak az aránya, akik abbahagynák a nyelvtanulást, illetve akiknek nincs a jegyszerzésen kívül egyéb motivációjuk. Az egyéb nyelveket tanulók számára a munka, a továbbtanulás és a külföldi munkalehetőség még inkább motiváló tényező (lásd 12. táblázat).

12. táblázat
A diákok tervei az elsőként tanult nyelvvel, nyelvek szerint (az említések százalékában*) N=91 606

Szándékok Angol Német Egyéb nyelv Átlag
Abbahagyni a nyelvtanulást, amilyen hamar csak lehet. 2,2 0,6 0,8 1,6
Annyira megtanulni, hogy a számomra megfelelő jegyeket megszerezzem. 6,3 3,9 3,8 5,2
A nyelvet annyira megtanulni, hogy a mindennapokban elboldoguljak vele. 11,3 8,4 7,5 10,0
Annyira megtanulni, hogy érettségizzek (nyelvvizsgázzak) belőle. 15,3 13,5 14,1 14,5
Annyira megtanulni, hogy a munkámban használni tudjam. 7,8 8,0 10,4 8,0
Annyira megtanulni, hogy külföldön munkát tudjak vállalni. 6,0 6,5 10,4 6,3
Ebből a nyelvből főiskolai, egyetemi végzettséget szerezni. 2,5 3,0 5,4 2,8

* A tanulók több választ is megjelölhettek.

Nyelvtanulási utak az iskolarendszerű oktatásban

Az elsőként tanult idegen nyelvet átlagosan öt-öt és fél évig tanulták a 9. évfolyam tanulói, ha angol vagy német az adott nyelv, más nyelv esetében az átlagos tanulási idő lényegesen rövidebb. A német nyelv átlagos tanulási ideje minden programtípusban valamivel hosszabb, mint az angolé. Ez a nyelvoktatás területi különbségeivel függhet össze: az általános iskolában alsó tagozaton is németet tanulók körében felülreprezentáltak a nyugati ország részben élők. A gimnáziumok tanulói mindkét nyelv esetben több időt tudtak a 9. évfolyamot megelőzően a nyelvtanulásra fordítani. A leghosszabb tanulási idő az első nyelvként németet tanuló gimnazistáknak jutott, ők átlagosan közel hat évig tanulhatták a nyelvet (lásd 13. táblázat).

13. táblázat
Az első idegen nyelv korábbi tanulási ideje a 9. évfolyamosok körében programtípusok szerint és nyelvenként (átlag, év) N=90 997

Első idegen nyelv Angol nyelvet hány évig tanult az első 8 évfolyamon Német nyelvet hány évig tanult az első 8 évfolyamon
Átlag Szórás Átlag Szórás
Gimnázium Angol 5,40 2,12 1,14 1,46
Német 1,27 1,02 5,88 1,84
Egyéb 2,75 2,48 1,41 2,48
Szakközépiskola Angol 4,90 2,21 1,16 2,38
Német 0,52 1,54 5,54 1,92
Egyéb 3,22 3,03 1,97 2,84
Szakiskola Angol 4,38 2,16 1,00 2,13
Német 0,76 1,92 4,64 2,19
Egyéb 2,43 2,96 2,30 2,81
Átlag Angol 5,02 2,19 1,13 2,02
Német 0,82 1,57 5,37 2,05
Egyéb 2,80 2,78 1,80 2,70

A tanult nyelvben történő módosítás az általános iskolai nyelvtanulás során viszonylag ritkán fordult elő, elsősorban akkor, ha a tanuló másik iskolába került, vagy új nyelvtanár érkezett a régi helyébe. Az iskolaváltás a gimnazisták és a szakiskolások esetében, a nyelvtanárváltás a szakiskolások esetében fordult elő az átlagnál valamivel nagyobb arányban.

Nagyobb változást jelent a középfokra lépés a nyelvtanulási utakban, itt a két szinten eltérő súllyal és arányban oktatott nyelvek óhatatlanul nyelvváltásra kényszerítik a tanulókat, legalábbis az elsőként tanult nyelv tekintetében. Az alap- és középfokú oktatás közti, a nyelvoktatás nyelvi szerkezetében meglévő különbségek mértékének feltárása érdekében összevetettük az általános iskola utolsó és a középfokú oktatás első évfolyamán a nyelvtanulás nyelvenkénti arányait. A 8. és a 9. évfolyam között, azaz az alap- és a középfok közötti átmenet során érzékelhető elmozdulás figyelhető meg az oktatott nyelvek szerkezetében az angol javára: míg a 8. évfolyamon csak egy százalék volt a különbség a két nyelv tanulói között, addig a 9. évfolyamon angolul tanulók aránya több mint tíz százalékkal meghaladja a németül tanulók arányát (lásd 14. táblázat). A szerkezeti eltérés következtében feltehetően az általános iskolában a középfokú kínálattól eltérő nyelvet tanulók eredményes korábbi nyelvtanulás esetén is csak a kezdő csoportokba kerülhetnek.

14. táblázat
A 8. évfolyamon kötelezően és a 9. évfolyamon elsőként tanult nyelvek a 9. évfolyamos tanulók körében oktatási programok szerint (%) N=90 900

Nyelv Gimnázium Szakközépiskola Szakiskola Átlag
8. év-
folyam
9. év-
folyam
8. év-
folyam
9. év-
folyam
8. év-
folyam
9. év-
folyam
8. év-
folyam
9. év-
folyam
Angol 55,7 61,1 49,6 57,4 39,5 37,3 49,6 54,3
Német 42,6 35,5 49,0 40,8 58,4 59,7 48,7 43,0
Egyéb 1,7 3,4 1,5 1,8 2,1 3,1 1,7 2,8
Együtt 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

A nyelvi szerkezeti eltolódás azonban nemcsak az alap- és a középfokú oktatás között figyelhető meg, hanem az általános iskolai oktatáson belül is, az évfolyamokon felfelé haladva. Az általános iskola alsóbb évfolyamain még a németül tanulók vannak enyhe fölényben számarányukat tekintve, az 5. évfolyamtól azonban megfordul a helyzet, s az angol kerül – szintén enyhe – túlsúlyba.5 A középfokú oktatásban, a 9. évfolyamon a különbség hirtelen megnő az angol javára, s már 11%-kal haladja meg a németül tanulók arányát az első nyelv esetében (lásd 14. táblázat). Az angol „előretörése” nem egyformán érinti a középiskolai oktatásban részt vevő tanulókat: a szakközépiskolásokat valamivel jobban, a gimnáziumi tanulókat valamivel kevésbé. A szakiskolások sajátos módon a nyelvtanulási utak nyelvi folyamatossága szempontjából „jobban jártak”, legalábbis annyiban, hogy nem voltak olyan mértékben kitéve a nyelvváltásnak a középfokú oktatásba lépve, mint a középiskolások.

Az általános iskolában kötelezően tanult nyelv és a középfokon elsőként tanult nyelv közti különbség országosan sem jelentéktelen, régiónként azonban gyakran még inkább eltér. A két szint között az angol és a német nyelvet tanulók arányában kicsi a különbség a központi régióban és Észak-Magyarországon, jelentős mértékű azonban a három dunántúli régióban mind a gimnáziumban, mind a szakközépiskolában (lásd Melléklet 9. táblázat).

Nyelvtanulás az iskolarendszeren kívül, önállóság a nyelvtanulásban

Az iskolán kívüli nyelvtanulás az általános iskolai tanulmányok folyamán csak egy szűkebb kört érint, összességében az alsó tagozaton 1-4%-ot, a felső tagozaton 5-10%-ot tesz ki az iskolai kereteken kívül nyelvet tanulók aránya, ebben ez egyes évfolyamok között folyamatos növekedés figyelhető meg. A részvétel bár összességében nem jelentős, nagy különbséget mutat viszont a későbbi, középfokú program típusa szerint: a későbbi gimnazisták egy kis hányada már az alsó tagozaton is tanult nyelvet az iskolán kívül, arányuk a felső tagozatra jelentős mértékben megnövekszik, a 8. évfolyamra már 16%-ot tesz ki. A későbbi szakközépiskolások körében inkább csak a felső tagozaton fordul elő 4-8%-ban iskolán kívüli nyelvtanulás, a későbbi szakiskolások inkább csak elvétve, 3–4%-nyi arányban tanulnak ilyen keretek között nyelvet.6 A 9. évfolyamon mindhárom csoportban csökken az iskolán kívül nyelvet tanulók aránya. A nyelvek szerinti összehasonlítás azt mutatja, hogy mindvégig az angol iránt van erősebb érdeklődés, a tanulók több mint a fele ezt a nyelvet tanulja, de a német kb. egyharmados arányával szintén stabil részesedést mutat a nyelvoktatási piacból (lásd 15. táblázat). Az iskolai és az iskolán kívüli nyelvtanulás szerkezetét egymással összehasonlítva láthatóvá válik az is, hogy az iskolán kívüli nyelvtanulás szerkezete eltér az iskolaitól, itt egyértelműen az angol dominál (lásd Melléklet 10. táblázat). Az iskolarendszeren kívüli nyelvtanulásnál tapasztalható arányok vélhetőleg inkább mutatják az egyes nyelvek iránti keresletet, mint az iskolarendszeren belüli oktatásban. A nyelvek között megfigyelhető különbségek, az iskolai és az iskolán kívüli nyelvoktatás eltérő szerkezete arra enged következtetni, hogy az iskolarendszerű oktatásban tanult német nyelv a tanulók egy része számára adottság, és nem választás kérdése, s ténylegesen (korlátoktól mentes) szabad iskolaválasztás esetén feltételezhetően még inkább az angol javára tolódnának el az arányok.

15. táblázat
Az iskolán kívüli nyelvtanulás és a tanult nyelvek az általános iskolában és a középfokú iskola 9. évfolyamán programtípusonként (%)

Évfolyam Nyelv-
tanulók az összes tanulók száza-
lékában
9. évfolyam programtípusa szerint A tanult nyelvek megosztása
Gimná-
zium
Szak-
közép-
iskola
Szak-
iskola
Angol Német Egyéb Együtt
1. évfolyam (n=1692) 1,7 2,4 1,5 0,4 48,3 34,7 17,0 100,0
3. évfolyam (n=2754) 2,8 4,4 2,2 1,3 53,8 34,6 11,6 100,0
5. évfolyam (n=5322) 5,4 8,3 4,3 2,8 56,5 34,3 9,2 100,0
8. évfolyam (n=9756) 9,8 16,2 7,9 3,6 58,1 32,5 9,4 100,0
9. évfolyam (n=8225) 8,3 14,0 6,3 3,1 55,5 30,6 13,9 100,0

Településméret szerinti bontásban vizsgálva az iskolán kívüli nyelvtanulást, szintén az angol túlsúlya figyelhető meg. A fővárosban és a nagyvárosokban ez átlag feletti mértékű (65%) az általános iskola 8. évfolyamán, a 9. évfolyamra egy „egyéb” nyelv javára némi visszaesés figyelhető meg. A kisvárosokban és a kisebb településeken élő diákok esetében hasonló a tendencia, de kisebb az angol és a német közötti különbség, s esetükben is megfigyelhető a visszaesés egy harmadik nyelv megjelenésével (lásd Melléklet 10. táblázat). Régiók szerint csak a Nyugat-Dunántúlon egyértelmű a német túlsúlya. A másik két dunántúli régióban az alsóbb évfolyamokon a német ugyan magasabb, de ez az előny hamar eltűnik, és az angol veszi át a vezetést, igaz, az angol túlsúlya nem jelentős mértékű (lásd Melléklet 11. táblázat).

Az önálló nyelvtanulásról csak szórványos ismereteket tudtunk az adatfelvételből gyűjteni. Így nem kaptunk információt a tanulás rendszerességéről és módszerességéről, mégis vélhetőleg az előfordulások gyakorisága tendenciákat jelezhet. A 9. évfolyamon tanuló fiatalok körében a leggyakrabban a zene a tanulás forrása, ezt követi a film és a tv. A könyv és az internet átlagosan a tanulók egynegyede esetében fordul elő az önálló nyelvtanulással összefüggésben, az újságolvasás a legritkábban. A programok szerinti összehasonlítás ugyanakkor nyilvánvalóvá teszi, hogy mindezekkel a lehetőségekkel elsősorban a gimnáziumi tanulók élnek, akik a nyelvoktatás más formáit illetően is a legkedvezőbb helyzetben vannak. Az is elsősorban rájuk jellemző, hogy egyidejűleg több, 2-3 eltérő iskolán kívüli tanulási forrást is igénybe vesznek a felsoroltak közül (lásd 16. táblázat).

16. táblázat
Az önálló nyelvi ismeretszerzési források használati gyakorisága programtípusonként (az említések százalékában)

Forrás Gimná-
zium
Szakközép-
iskola
Szak-
iskola
Átlag
Filmekből 51,3 40,2 27,1 41,1
Zenéből 61,6 51,6 42,1 53,0
Tv-ből 43,4 36,3 27,4 36,8
Interneten 34,5 26,1 13,8 26,3
Újságból 23,6 16,6 11,1 17,8
Könyvből 28,8 18,3 13,8 26,3
Egyéb módon 26,8 25,7 18,6 24,5

Nyelvtudás a fiatalok körében

Az idegennyelv-oktatás és a nyelvtanulás eredményességét közvetlenül nem volt módunk mérni, de a középfokra járó, illetve onnan kilépő tanulók – önbevalláson alapuló – nyelvismerete és a nyelvvizsgával rendelkezők aránya a körükben valamelyest eligazíthat ebben a kérdésben. A kimeneti oldal legalább hozzávetőleges feltérképezését két, az itt elemzett vizsgálat időpontjához közel eső adatfelvétel tette lehetővé. A fiatalok idegennyelv-tudását részletesen egy 2000-es, illetve egy 2004-es tanulói szintű felmérés adatai alapján vizsgáltuk.7 Az alapvetően önbevallásra épülő információk bár nem jelentenek nagyon megbízható forrást, a tendenciákat illetően mindenesetre igen tanulságosak. Az adatfelvétel a 15 és 29 év közötti fiatalok iskolázottsági, munkaerő-piaci helyzetének, életmódjának és véleményének megismerésére irányult, jelen elemzésben azonban csak az idegennyelv-tudás helyzetét és az iskolarendszeren kívüli, nem formális tanulás keretei között történő nyelvtanulás egyes jellemzőit vizsgáltuk.

2000-ben a fiatalok kb. fele mondta magáról, hogy beszél valamilyen idegen nyelven. A korcsoportok szerinti bontás megmutatja, hogy az idegennyelv-tudásban az életkornak nagyon nagy jelentősége van, legalábbis a kérdezett fiatalok esetében: míg a legidősebb korcsoportnak még csak harmada mondta magáról, hogy beszél idegen nyelven, addig a legfiatalabbaknak már közel kétharmada (lásd 17. táblázat). A jelentős eltérés az egyes korcsoportok között abból is adódik, hogy más lehetőségeik voltak a nyelvtanulásra a formális rendszerű oktatásban: a 2000-ben legidősebbek még abban az időszakban jártak középiskolába, amikor az orosz oktatása volt a kötelező, s kisebb lehetőség nyílt más nyelvek tanulására, valamint a modern idegen nyelvek iskolarendszeren kívüli tanulását kevésbé ösztönözték külső tényezők (például a nyelvvizsga letételének szükségessége a felsőfokú diploma megszerzéséhez). A négy évvel későbbi vizsgálat átlagosan 12 százalékpontos növekedést mutat a nyelvet beszélő fiatalok arányában. A növekedés mértéke a 15–18 és a 19–24 évesek körében volt nagyobb, a legidősebb korcsoport esetében pedig kisebb, azonban arányaiban ez utóbbi korcsoport nyelvtudása mutatta a legnagyobb növekedést.

17. táblázat
Az idegen nyelven beszélők aránya korcsoportok szerint, 2000, 2004 (%) N=8000

Korcsoport 2000 2004
15–18 évesek 63,4 77,7
19–24 évesek 52,2 66,4
25–29 évesek 35,8 45,3
Összesen 48,9 61,1

Az adatokat iskolázottsági csoportok szerinti bontásban vizsgálva azt találtuk, hogy a növekedés a gimnáziumi érettségivel és a diplomával rendelkezők körében volt viszonylagosan a legkisebb, és az alacsonyabb iskolázottsági kategóriákba tartozók körében a legnagyobb. A két vizsgálat között különösen nagy növekedést tapasztalhatunk az általános iskolások és szakiskolások körében a legfiatalabb korcsoportban (lásd 18. táblázat). A befejezett általános iskolai végzettséggel rendelkezők magasabb szintű nyelvtudását magyarázza, hogy ebben a csoportban jelentős az adatfelvétel időpontjában az iskolarendszerben (feltehetően középfokon) tanulók aránya. A szakiskolai végzettségűek körében a nyelvismeretről beszámolók magas aránya elsősorban a közoktatás tartalmi szabályozásában bekövetkezett változásokkal függ össze (Einhorn, 2001).

18. táblázat
Az idegen nyelvet beszélők aránya korcsoportonként befejezett iskolai végzettség szerint, 2004 (%) N=8000

Iskolai végzettség 14–18 19–24 25–29 Átlag
Legfeljebb általános iskola 45,5 23,4 10,4 23,2
Szakiskola 63,1 38,6 19,2 33,5
Szakközépiskola 83,8 69,2 44,8 68,8
Gimnázium 88,5 69,7 52,9 74,5
Felsőfok 90,7 85,5 88,8

2004-ben a kérdezett fiatalok körében egyértelművé vált az angol nyelv fölénye: a válaszadók 69%-a beszélt angolul, és csak valamivel több, mint fele németül. Az angol előnye különösen jelentős (több, mint kétszeres) Budapesten, de számottevő (18%) a városokban is. A községekben ugyanakkor továbbra is a németül tudók vannak többségben. A két nyelv közötti különbség megfigyelhető a nyelvvizsgák arányában is: az angolul beszélők közel egynegyede rendelkezik legalább középfokú nyelvvizsgával, a németül tudóknak csak egyötöde. A településtípusok közt megfigyelhető különbségek mögött minden bizonnyal nagyobbrészt az egyes településtípusok eltérő társadalmi összetétele húzódik (lásd 19. táblázat).

19. táblázat
A fiatalok aránya, akik beszélnek legalább egy idegen nyelvet, településtípus szerint, 2004 (%) N=8000

Településtípus Angol Német
Beszéli Nyelv-
vizsga nélkül
Nyelv-
vizsgával
Beszéli Nyelv-
vizsga nélkül
Nyelv-
vizsgával
Budapest 85,1 65,0 34,4 40,4 70,3 29,7
Megyei jogú város 72,8 74,0 25,9 53,5 75,7 24,3
Egyéb város 71,3 79,5 20,3 53,1 80,8 19,2
Község 55,7 85,5 14,2 63,3 86,6 13,4
Átlag 69,3 76,6 23,2 54,1 80,5 19,5

A legfeljebb általános iskolát végzett fiatalok körében sem ritka a nyelvtudás, a kérdezettek közel fele beszél valamilyen idegen nyelven, nagyjából hasonló arányban angolt vagy németet. A végzett szakiskolások csoportja az egyetlen, ahol több a németül, mint az angolul beszélő, a középfokú nyelvoktatás nyelvi szerkezetének megfelelően. A szakközépiskolások esetében fordul meg ez a helyzet, s a gimnazisták és felsőfokú végzettséggel rendelkezők esetében csak tovább nő a különbség az angol javára. A legalább középfokú nyelvvizsga megléte csak a továbbtanulásban érintett csoportok esetében számottevő: a gimnazisták és a szakközépiskolások között e tekintetben kétszeres a különbség, a felsőfokú oktatásban érintettek és a gimnazisták között háromszoros az angol és közel négyszeres a német esetében (lásd 20. táblázat).

20. táblázat
A fiatalok angol, illetve német nyelvi tudása befejezett iskolai végzettség szerint, 2004 (%) N=8000

Iskolai végzettség Angol Német
Beszéli Nyelv-
vizsga nélkül
Nyelv-
vizsgával
Beszéli Nyelv-
vizsga nélkül
Nyelv-
vizsgával
Legfeljebb általános iskola 45,5 98,9 1,1 44,5 95,6 4,4
Szakiskola 43,1 96,7 3,3 57,4 98,9 1,1
Szakközépiskola 62,8 93,7 5,9 49,0 94,6 5,4
Gimnázium 81,0 87,1 12,9 57,1 89,8 10,2
Felsőfokú 78,5 59,8 39,8 54,9 61,8 38,2
Átlag 69,4 76,6 23,2 53,9 80,3 19,7

A régió szerinti elemzés is azt mutatja, hogy fennmarad a két nyelv közötti megosztottság a régiók között: az angol vezető szerepe ugyan öt régióban érvényesül, egyértelmű túlsúlyra csak négyben tett szert: Közép-Magyarországon, a két északi régióban és a Dél-Alföldön. Nyugat- és Dél-Dunántúlon a német van fölényben a fiatalok nyelvtudásában, de ennek ellenére nyelvvizsgát úgy tűnik, ők is szívesebben tesznek angolból, Közép-Dunántúlon pedig a két nyelv helyzete kiegyensúlyozottnak mondható (lásd 21. táblázat).

21. táblázat
A fiatalok angol, illetve német nyelvi tudása régiók szerint, 2004 (%) N=8000

Régió Angol Német
Beszéli Nyelv-
vizsga nélkül
Nyelv-
vizsgával
Beszéli Nyelv-
vizsga nélkül
Nyelv-
vizsgával
Közép-Magyarország 81,7 69,9 29,7 43,5 75,1 24,9
Közép-Dunántúl 64,7 79,7 20,0 62,0 79,4 20,6
Nyugat-Dunántúl 53,6 77,8 22,2 76,1 79,2 20,8
Dél-Dunántúl 56,6 78,9 21,1 67,0 79,4 20,6
Észak-Magyarország 70,8 81,9 17,8 49,6 83,6 16,4
Észak-Alföld 69,8 79,1 20,4 47,4 86,1 13,9
Dél-Alföld 67,4 81,7 18,3 53,4 85,1 14,9
Átlag 69,3 76,7 23,1 54,1 80,5 19,5

Összegzés

A középfokú oktatásban az idegen nyelvi képzésben való részvétel tekintetében a kilencvenes évek növekedési tendenciái az új évezredben folytatódni látszanak. A középfokú programokban a növekedés az angol nyelv esetében a legerőteljesebb, hosszabb távon feltehetően még a szakiskolában is képes megtörni a német túlsúlyát. A hazai középfokú oktatásban két nyelv, az angol és a német oktatása jellemző. Az elsőként tanított nyelv egyértelműen az angol, bár ebben jelentős területi különbségek figyelhetőek meg: egy-két dunántúli régióban a német súlya a 90-es évek óta egyértelműen meghaladja az angolét. Az extenzív növekedés ellenére az egyes oktatási programok között igen jelentős mértékű különbségek vannak a nyelvtanulási esélyeket illetően: egyelőre elsősorban a gimnáziumokban tud az Európai Unió célkitűzése, a két idegen nyelv elsajátítása megvalósulni, de egy-egy nyelv esetében magasabb szintű nyelvtudást is a gimnáziumokban van esély szerezni. Ennek oka, hogy valamivel hosszabb az ide kerülők nyelvtanulási előzménye, illetve hogy itt kedvezőbbek a nyelvoktatás és a nyelvtanulás feltételei: a legkevesebb a képesítés nélkül dolgozó nyelvtanár, s magasabb szinten, magasabb óraszámban és kisebb csoportokban folyik a nyelvi képzés. A szakközépiskolákban és a szakiskolákban inkább kezdő vagy alapszintű csoportokban tanítják az idegen nyelvet, gyakran csak a minimálisan kötelező óraszámban.

A „nagy” nyelvek, az angol és a német közötti – az általános iskolák szintjén még megfigyelhető – verseny a középfokon eldőlt: az angol vált hazánkban domináns nyelvvé az idegen nyelvek között. Az angol előnye megfigyelhető a nyelvtanulók számának fokozatos növekedésében az általános iskolai képzés során, majd a középfokra lépve a nyelvtanulók számának további emelkedésében. Érzékelhető a programok közötti különbségekben is: a szelektívebb, komoly követelményeket támasztó, magasabb presztízsű programokban nagyobb az angolul tanulók aránya, míg a kevésbé magas követelményekkel jellemezhető programban a németül tanulók vannak többen. Összefügg ezzel a különböző nyelvet tanulók némileg különböző családi háttere is: az angolul tanulók szülei iskolázottabbak, de úgy tűnik, maguk a tanulók is az angol nyelvet preferálják a nyelvválasztás lehetősége esetén. Árnyalják ugyanakkor ezt a képet a területi dimenzióban megfigyelhető erőteljes különbségek. A német nyelv valamelyest visszaszorult az angol előretörése nyomán: oktatása az általános iskolákban az alacsonyabb presztízsű, kistelepülési iskolákban gyakoribb, a középfokon pedig a szakiskolákban. Ez feltehetően összefügg az intézmények nyelvi kínálatát befolyásoló személyi feltételekkel. Mindazonáltal a német iránti egyharmados kereslet tartósnak mutatkozik, s a 14%-os egyéb nyelv iránti igény is.

A tanulási utak vizsgálata a nyelvtanulás hosszú és többé-kevésbé egységesen is kezelhető folyamatát igyekszik megragadni, tudomásul véve, hogy a nyelvtanulásnak különböző formái és helyszínei lehetnek, s nem ritkák ezek kombinációi. Ezekben az utakban kisebb-nagyobb eltéréseket figyelhettünk meg a tanult nyelvek és a tanulmányi utak szerint olyan kérdésekben, mint a nyelvek közti választási lehetőség, a motiváció és a nyelvtanuláshoz kapcsolódó konkrét tervek. Jellemző különbségek találhatóak a tanulási feltételekben az iskolarendszeren belül az egyes oktatási programok között, továbbá az iskolarendszeren kívüli tanulásban való részvételt illetően is. Az egyes oktatási programok és az egyes nyelvek tanulói némileg különböző tanulási időt tudtak a nyelvekre fordítani a 9. évfolyamot megelőzően, s különbözőképpen voltak a tanult nyelv tekintetében változásnak kitéve ebben a folyamatban. Az iskolán kívüli tanulás az angol pozícióit erősíti, az itt tanult nyelvek szerkezete valamivel még inkább az angol nyelv irányába tolódik el, mint az iskolarendszeren belüli nyelvoktatásban. A területi különbségek ugyanakkor ezt is árnyalják: egy régió továbbra is van, amelyikben az iskolán kívül tanult nyelvek között nagyobb súlya van a német nyelvnek, mint az angolnak, a Nyugat-Dunántúl. Az iskolában és az iskolán kívül tanult nyelvek némileg eltérő szerkezete arra enged következtetni, hogy a nyelvoktatás mégsem egészen a piaci, szülői igények szerint alakul, jelentős szerepe volt és van az oktatási rendszeren belül az intézményi kínálat sajátosságainak is egyes területeken.

A kimeneti oldalon megfigyelhető tendenciák, a saját bevallásuk szerint nyelvtudással, nyelvvizsgával bíró fiatalok aránya jelentős mértékű növekedést, javulást mutat. A középfokról kilépő fiatalok nyelvismerete láthatóan leképezi és megőrzi a nyelvoktatásban megfigyelhető programok és régiók közötti különbségeket mind mennyiségi, mind szerkezeti sajátosságaiban.

Hivatkozott irodalom

Csapó Benő (2001): A nyelvtanulást és nyelvtudást befolyásoló tényezők. Iskolakultúra, 8. sz.

Éger Istvánné (2003): Szabad-e kötelezően angolul tanulni? Új Pedagógiai Szemle, 3. sz.

Einhorn Ágnes (2000): Idegennyelv-tanítás a szakképző iskolákban. Educatio, Tél.

Einhorn Ágnes (2001): A német nyelv tanítás a szakképző iskolában. Iskolakultúra, 8.

Europeans and Languages (2005): European Commission, Eurobarometer, Brussels.

Imre Anna (1994): Nyelv, tudás, oktatás. Társadalomkutatás, 1994. 1–4. sz.

Imre Anna (1995): Tendenciák az elmúlt nyelvoktatásában. Iskolakultúra, 15–16–17. sz.

Imre Anna (2000): Az idegennyelv-oktatás a 90-es években. Educatio, Tél.

Key Data on Teaching Languages at School in Europe (2005): Eurydice–European Comision, Brussels.

Népszámlálás 2001 (2002): Területi adatok. 6.21. Összefoglaló adatok I. kötet. Központi Statisztikai Hivatal, Budapest.

Nikolov Marianne (2001): Minőségi nyelvoktatás – a nyelvek európai évében. Iskolakultúra, 8. sz.

Petneki Katalin (2002): Az idegen nyelv tanításának helyzete és fejlesztési feladatai. Új Pedagógiai Szemle, 7–8. sz.

Swaan, Abram De (2004): A nyelvek társadalma. Globális nyelvrendszer. Typotex Kiadó.

Szabó Andrea – Bauer Béla – Laki László (2002): Tanulmányok I. Nemzeti Ifjúságkutató Intézet, Budapest.

Vágó Irén (1999): Az élő idegen nyelvek oktatása. Egy modernizációs sikertörténet. In Vágó Irén (szerk.): Tartalmi változások a közoktatásban a 90-es években. Okker Kiadó, Budapest.

Vágó Irén (2000): Az idegennyelv-oktatás fő tendenciái a 80-as és 90-es években. Educatio, Tél.

Vámos Ágnes (1993): Magyarország tannyelvi atlasza. Keraban Kiadó, Budapest.

Melléklet

1. táblázat
Az idegen nyelvet tanulók számának alakulása az egyes középfokú programtípusokban, 1990/91–2004/05 (fő)

Tanév Gimnázium Szakközépiskola Szakiskola
Csak 4 év-
folyamos prog-
ramban tanulók száma
4, 6, 8 év-
folyamos prog-
ramban tanulók száma
Nyelv tanulók száma Tanulók száma Nyelv tanulók száma Tanulók száma Nyelv tanulók száma
1990/91 123 427 235 190 168 445 201 496 222 204 25 072
1991/92 130 378 134 139 240 234 178 973 193 183 221 720 24 887
1992/93 136 729 143 805 247 515 186 225 191 570 211 833 24 907
1993/94 138 198 150 163 245 336 192 388 195 401 198 859 26 795
1994/95 140 352 158 957 250 774 196 965 196 846 185 751 36 142
1995/96 140 884 164 203 260 113 208 415 208 809 172 599 39 012
1996/97 140 867 166 989 265 696 220 528 224 375 158 407 39 742
1997/98 141 402 169 107 272 682 227 243 232 608 143 911 44 373
1998/99 142 196 171 769 275 363 234 430 239 041 128 203 55 980
1999/00 145 210 175 492 281 626 241 369 246 455 117 038 62 783
2001/02 154 383 182 267 322 884 238 622 243 113 123 951 82 303
2002/03 158 664 186 508 337 180 239 793 247 974 123 341 90 946
2003/04 162 216 190 447 344 775 247 622 252 616 123 457 92 741
2004/05 165 182 193 366 346 951 245 302 252 485 123 403 94 163

Forrás: OM statisztikai adatbázis, 1990/91–2004/05

Megjegyzés: a 2001/02-től tapasztalható megugró növekedés a nyelvtanulók számában a 4, 6 és 8 évfolyamos gimnáziumok adatainak összevonásából adódik (a korábbi években ezt külön kezelte a statisztika). A több idegen nyelvet tanulók minden tanult nyelvnél szerepelnek.

2. táblázat
Az idegen nyelvet tanulók száma a gimnáziumokban nyelvenként, 1990/91–2004/05 (fő)

Tanév Angol Német Francia Orosz Egyéb
1990/91 70 993 54 118 15 649 75 891 18 539
1991/92 81 774 64 051 18 696 52 018 23 695
1992/93 94 083 72 159 20 307 33 080 27 886
1993/94 100 673 77 086 19 992 22 729 24 856
1994/95 106 615 82 614 19 724 17 115 24 706
1995/96 112 097 88 525 19 806 12 756 26 929
1996/97 116 467 93 054 19 997 8 854 27 324
1997/98 121 415 98 712 19 664 5 850 27 041
1998/99 123 400 101 757 19 451 3 858 26 897
1999/00 128 601 103 456 19 628 3 088 26 853
2001/02 150 815 116 577 20 691 2 638 32 163
2002/03 160 888 121 523 21 329 2 115 31 325
2003/04 166 842 123 753 21 357 2 092 30 731
2004/05 170 450 122 151 22 302 1 935 30 113

Forrás: OM statisztikai adatbázis, 1990/91–2004/05

3. táblázat
Az idegen nyelvet tanulók száma a szakközépiskolákban nyelvenként, 1990/91–2004/05 (fő)

Tanév Angol Német Francia Orosz Egyéb
1990/91 49 293 46 668 8 693 90 797 6 045
1991/92 64 782 64 207 9 055 49 541 5 598
1992/93 77 149 76 763 9 073 23 577 5 008
1993/94 85 350 83 989 9 058 12 537 4 467
1994/95 89 580 87 666 8 374 7 104 4 122
1995/96 98 045 92 612 8 189 5 244 4 719
1996/97 107 007 99 918 7 704 4 498 5 248
1997/98 113 968 102 484 7 914 3 362 4 880
1998/99 120 394 104 664 7 237 2 006 4 740
1999/00 127 211 105 541 7 287 1 468 4 948
2001/02 130 695 99 179 7 025 1 201 5 013
2002/03 136 941 99 792 5 983 642 4 616
2003/04 143 145 99 693 5 586 641 3 551
2004/05 146 790 97 284 4 882 587 2 942

Forrás: OM statisztikai adatbázis, 1990/91–2004/05

4. táblázat
Az idegen nyelvet tanulók száma a szakiskolákban nyelvenként, 1990/91–2004/05 (fő)

Tanév Angol Német Francia Orosz Egyéb
1990/91 4 102 13 165 1 188 n. a. 6 617
1991/92 5 891 13 750 1 317 n. a. 3 929
1992/93 5 905 14 921 1 135 n. a. 2 946
1993/94 5 536 17 769 1 010 1 702 778
1994/95 6 819 24 316 1 632 2 392 983
1995/96 7 556 26 790 1 548 1 786 1 332
1996/97 7 561 27 831 1 825 1 438 1 087
1997/98 9 299 30 907 1 558 1 532 1 077
1998/99 15 324 36 517 1 657 1 491 991
1999/00 18 950 40 098 1 442 1 475 818
2001/02 26 565 51 295 2 426 1 193 824
2002/03 32 087 55 053 1 763 883 1 160
2003/04 34 503 54 925 1 552 1 004 757
2004/05 37 501 54 217 1 152 810 483

Forrás: OM statisztikai adatbázis, 1990/91–2004/05

5. táblázat
A normál és a különböző emelt szintű nyelvoktatási programokban részt vevő tanulók megoszlása (%) N= 97 619

Gimnázium Szakközépiskola Szakiskola Átlag
Nem nyelvtagozatos osztály 72,0 86,6 87,1 81,5
Nyelvtagozatos osztály 21,6 8,0 8,7 13,1
Két tanítási nyelvű osztály 5,3 5,3 4,0 5,0
Nemzetiségi tanítási nyelvű osztály 1,1 0,1 0,2 0,4
Együtt 100,0 100,0 100,0 100,0

Megjegyzés: Azoknál a táblázatoknál, amelyeknél külön forrásmegjelölés nem szerepel, az adatok „Az idegennyelv-tanulási utak” című kutatás adatbázisából származnak.

6. táblázat
Az általános iskolában oktatott nyelvek régiók szerint (%) N=90 919

Régió Nyelv Évfolyam
1. 3. 5. 7. 8.
Közép-Magyarország Angol 61,7 64,0 64,8 65,3 65,4
Német 35,2 33,8 33,5 33,1 33,1
Egyéb 3,1 2,2 1,,7 1,5 1,5
Észak-Magyarország Angol 62,5 62,3 59,4 60,0 60,1
Német 34,2 35,8 39,1 38,5 38,5
Egyéb 3,3 1,9 1,5 1,5 1,4
Észak-Alföld Angol 60,6 58,3 53,0 53,1 53,1
Német 36,6 39,7 43,7 43,7 43,7
Egyéb 2,8 2,0 3,3 3,2 3,2
Dél-Alföld Angol 50,2 55,7 57,6 57,9 58,0
Német 43,5 40,3 40,2 40,1 40,0
Egyéb 6,3 4,0 2,2 2,0 2,0
Közép-Dunántúl Angol 28,7 35,2 35,7 36,0 36,0
Német 68,5 63,0 63,0 62,9 63,0
Egyéb 2,8 1,8 1,3 1,1 1,0
Dél-Dunántúl Angol 25,4 28,4 29,1 29,2 29,1
Német 72,1 69,7 69,5 69,5 69,6
Egyéb 2,5 1,9 1,4 1,3 1,3
Nyugat-Dunántúl Angol 20,2 20,7 18,0 18,1 18,0
Német 77,4 77,5 81,0 81,0 81,1
Egyéb 2,4 1,8 1,0 0,9 0,9
Átlag Angol 46,2 48,8 49,3 49,7 49,6
Német 50,5 49,0 48,8 48,6 48,7
Egyéb 3,3 2,2 1,9 1,7 1,7

7. táblázat
A 9. évfolyamon oktatott első idegen nyelv programtípusonként és régiók szerint (%) N= 90 919

Régiók Nyelv Gimnázium Szakközépiskola Szakiskola Átlag
Közép-Magyarország Angol 67,6 65,8 49,6 64,3
Német 26,3 31,9 47,4 31,7
Egyéb 6,1 2,3 3,0 4,0
Észak-Magyarország Angol 70,4 62,3 51,8 62,4
Német 27,7 34,3 45,9 34,9
Egyéb 1,9 3,4 2,3 2,7
Észak-Alföld Angol 65,2 61,7 40,6 57,4
Német 32,2 36,7 51,4 39,0
Egyéb 2,6 1,6 8,0 3,6
Dél-Alföld Angol 65,3 62,9 47,0 60,2
Német 31,9 35,9 52,3 38,2
Egyéb 2,8 1,2 0,7 1,6
Közép-Dunántúl Angol 52,1 52,3 29,6 46,6
Német 46,4 46,1 68,4 51,7
Egyéb 1,5 1,6 2,0 1,7
Dél-Dunántúl Angol 44,5 44,1 22,8 38,4
Német 52,3 55,0 75,5 59,7
Egyéb 3,2 0,9 1,7 1,9
Nyugat-Dunántúl Angol 45,5 33,8 7,1 31,7
Német 53,5 65,6 91,7 67,4
Egyéb 1,0 0,6 1,2 0,9

8. táblázat
A heti nyelvórák száma és a nyelvi csoportok létszáma a 9. évfolyamon régiók szerint (átlagok) N=90 919

Régió Első idegen nyelv Második idegen nyelv
Heti nyelvórák száma Nyelvi csoport létszáma Heti nyelvórák száma Nyelvi csoport létszáma
Közép-Magyarország 4,59 15,01 1,11 14,71
Észak-Magyarország 4,22 16,62 0,83 16,22
Észak-Alföld 3,69 17,69 0,92 16,38
Dél-Alföld 3,92 16,23 0,92 15,92
Közép-Dunántúl 3,81 16,39 0,88 15,75
Dél-Dunántúl 3,98 16,46 0,96 15,73
Nyugat-Dunántúl 3,97 15,67 1,10 15,57
Átlag 4,08 16,21 0,97 15,63

9. táblázat
A 8. évfolyamon kötelezőként tanult nyelv, illetve a 9. évfolyamon elsőként tanult nyelv oktatási programonként és régiónként (%) N=90 919

Régiók Nyelv Gimnázium Szakközépiskola Szakiskola Átlag
8. év-
folyam
9. év-
folyam
8. év-
folyam
9. év-
folyam
8. év-
folyam
9. év-
folyam
8. év-
folyam
9. év-
folyam
Közép-Magyarország Angol 70,1 67,6 63,9 65,8 55,8 49,6 65,4 64,3
Német 28,3 26,3 34,7 31,9 42,5 47,4 33,1 31,7
Észak-Magyarország Angol 65,4 70,4 59,8 62,3 52,7 51,8 60,1 62,4
Német 33,2 27,7 38,8 34,3 45,6 45,9 38,5 34,9
Észak-Alföld Angol 59,2 65,2 53,5 61,8 44,3 40,7 53,1 57,4
Német 38,3 32,1 44,0 36,7 50,7 51,4 43,7 39,0
Egyéb 2,5 2,6 2,5 1,6 5,0 8,0 3,1 3,6
Dél-Alföld Angol 60,0 65,3 45,3 62,9 50,7 47,0 58,0 60,2
Német 37,2 31,9 38,6 35,9 47,5 52,3 40,0 38,2
Közép-Dunántúl Angol 41,0 52,0 36,4 52,3 28,2 29,6 36,0 46,6
Német 58,0 46,4 62,6 46,1 70,9 68,4 63,0 51,7
Dél-Dunántúl Angol 37,0 44,5 27,0 44,2 21,2 22,8 29,1 38,4
Német 61,7 52,3 71,6 55,0 77,8 75,5 69,6 59,7
Egyéb 1,3 3,2 1,5 0,9 1,0 1,7 1,3 1,9
Nyugat-Dunántúl Angol 26,1 45,6 16,0 33,8 9,7 7,1 18,0 31,8
Német 72,8 53,5 83,3 65,6 89,4 91,7 81,1 67,4
Átlag Angol 55,7 61,1 49,6 57,4 39,5 37,3 49,6 54,3
Német 42,6 35,5 49,0 40,8 58,4 59,7 48,7 43,0

10. táblázat
Az iskolán kívüli nyelvtanulás nyelvei a 7., 8. és 9. évfolyamon településtípusonként (%) N=90 919

Évfolyam Nyelv Budapest és 100 000 fős települések 5 000–100 000 fős település 1 000–5 000 fős település Átlag
7. évfolyam Angol 64,1 56,3 50,9 57,6
Német 23,9 36,5 42,2 33,8
Egyéb 12,0 7,2 6,9 8,7
8. évfolyam Angol 65,0 56,7 51,9 58,2
Német 22,0 35,3 40,6 32,6
Egyéb 12,0 6,0 7,5 9,1
9. évfolyam Angol 61,8 54,8 45,8 55,7
Német 21,4 33,8 41,4 30,8
Egyéb 16,8 11,4 12,8 13,5

11. táblázat
Az iskolán kívüli nyelvtanulás nyelvenkénti arányai az általános iskola 7., 8. és a középfokú képzés 9. évfolyamán régiónként (%) N=90 919

Régiók Nyelv 7. évfolyam 8. évfolyam 9. évfolyam
Közép-Magyarország Angol 65,8 66,0 63,2
Német 22,5 21,7 20,3
Egyéb 11,7 12,3 16,5
Észak-Magyarország Angol 60,1 62,2 59,6
Német 30,3 28,3 27,1
Egyéb 9,6 9,5 13,3
Észak-Alföld Angol 63,2 65,1 61,7
Német 28,9 27,9 26,8
Egyéb 7,9 7,9 11,5
Dél-Alföld Angol 62,0 60,6 58,3
Német 28,3 29,6 28,1
Egyéb 9,7 9,8 13,6
Közép-Dunántúl Angol 50,3 52,1 47,1
Német 42,6 40,5 40,9
Egyéb 7,1 7,4 12,0
Dél-Dunántúl Angol 49,5 47,9 43,2
Német 42,5 42,2 40,9
Egyéb 8,0 9,9 15,9
Nyugat-Dunántúl Angol 38,7 40,1 38,2
Német 55,7 53,8 50,7
Egyéb 5,6 6,1 11,1
Átlag Angol 57,5 58,1 55,5
Német 33,5 32,5 30,6
Egyéb 9,0 9,4 13,9

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.