2019. június 20., csütörtök , Rafael

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2001 július-augusztus

Fogyatékos tanulók helyzete az ezredfordulón

2009. június 17.

A tanulmány egy, a hazai gyógypedagógiai intézmények egészére kiterjedő felmérés eredményeit összegzi. Áttekintést ad a gyógypedagógia helyzetéről, a speciális neveléssel foglalkozó intézmények állapotáról, továbbá elemzi azt, hogy mennyire jutnak érvényre a fogyatékos tanulók nevelését-oktatását szabályozó törvények, szabályok.

Salné Lengyel Mária - Kőpatakiné Mészáros Mária

Fogyatékos tanulók helyzete az ezredfordulón1

Immár ez a harmadik századforduló a magyar történelemben, amikor a gyógypedagógia is jelen van a társadalmi valóságban, amikor szereplői: érintettjei és képviselői hallatnak magukról, számot adnak helyzetükről, teret, lehetőséget kérnek és követelnek a maguk számára, és megoldásokat kínálnak ügyük kezelésére.

A gyermekek jogairól 1989-ben New Yorkban született nemzetközi egyezményhez való csatlakozást a Magyar Köztársaság az 1991. évi LXIV. törvénnyel hirdette ki. Ezzel annak szabályai a magyar jogrendszer szerves részévé váltak.

A közoktatásról szóló többször módosított 1993. LXXIX. törvény kimondja: a fogyatékos gyermek joga, hogy különleges gondozás keretében állapotának megfelelő pedagógiai ellátásban részesüljön attól kezdődően, hogy a fogyatékosságát megállapították.

A fogyatékosság a gyógypedagógia egyik alapfogalma. Megjelöli azt a tulajdonságot vagy tulajdonságcsoportot, amely rászorulttá teszi a gyermeket a gyógypedagógiai ellátásra. A közoktatási törvény meghatározása értelmében a gyógypedagógiai ellátásra jogosultak a testi és érzékszervi fogyatékosok (mozgáskorlátozottak, siketek, nagyothallók, vakok, alig látók, gyengén látók); az értelmi fogyatékosok (enyhén, illetve középsúlyos értelmi fogyatékosok); a beszédfogyatékosok; "más" fogyatékosok (átható pervazív zavar [autista], a pszichés fejlődés egyéb zavara, valamint iskolai teljesítményzavar).

Sajátos nevelési szükségletről beszélünk azoknál a gyermekeknél, akiknek nevelhetősége eltér a többi gyermekétől. Az ebbe a csoportba tartozó gyermekek nevelése-oktatása eredményességének érdekében biztosítanunk kell az óvodai, iskolai követelmények módosítását és a szokásostól eltérő, nagyobb mértékű pedagógiai segítségnyújtást.

A sajátos neveléshez és oktatáshoz szükséges feltételek közé tartozik a fogyatékosság típusának és súlyosságának megfelelő személyzet biztosítása, a magánoktatáshoz, az integrált óvodai és iskolai neveléshez, a képzési kötelezettséghez, az illetékes szakértői bizottság által meghatározottak szerinti foglalkozáshoz szükséges szakirányú végzettségű gyógypedagógus foglalkoztatása, speciális tanterv és tankönyv, speciális gyógyászati és technikai eszközök és más segédletek megléte, a gyermek/tanuló részére a szakértői és rehabilitációs bizottság által meghatározott szakmai szolgáltatások biztosítása.

Mindehhez akadálymentes vagy adaptált környezetet kell teremteni, ahol a különböző fogyatékossággal élő emberek könnyen, biztonságosan, az egyéni lehetőségeikhez képest önállóan mozoghatnak. Mindezt a közoktatási törvény és a jogszabályok tartalmazzák.

A fogyatékos gyermekek/tanulók "állapotának megfelelő pedagógiai ellátása" különböző szervezeti keretek között történhet: gyógypedagógiai nevelési-oktatási intézményekben szegregáltan vagy ép társaikkal együtt integráltan, "befogadó" iskolákban.

Az utóbbi évek gyakorlata azt mutatja, hogy a fogyatékos gyermekek, tanulók nevelésében-oktatásában bizonyos tényezők a szegregáció, mások az integráció irányában hatnak.

Az utóbbi 5-6 évben a szegregált intézmények számára új tényező a tanulói összetétel markáns változása. A tanulók diagnózisában az előforduló kórformák ugyanis a súlyosabb esetek felé tolódtak el.

A többségi intézmények egyre gyakrabban vállalják, hogy integráltan nevelnek-oktatnak fogyatékos gyermekeket, ami az eddigiekhez képest más kompetenciákat kíván az intézménytől.

A fogyatékos gyermekek/tanulók ezredvégi oktatása

Az Országos Közoktatási Intézet Program- és Tantervfejlesztési Központjában két jelentős kutatás zajlott 2000/2001-ben. Az egyik a szegregált nevelés-oktatás területét érintette "A gyógypedagógiai intézmények helyzete az ezredforduló Magyarországán" címmel, a másik "Az integráltan nevelt-oktatott fogyatékos tanulók helyzete" feltárásával foglalkozott.

A kutatás eredményétől világosodó kép kialakulását vártuk, látleletet a kétféle helyszínen folyó oktatásról-nevelésről.

Mindkét kutatásban a kérdőíves adatfelvételt és az interjút választottuk az információgyűjtés módszeréül.

A kérdőívet minden intézménybe személyesen vitték el azok a szakértők, szaktanácsadók, akik részt vettek a kérdőívek összeállításában, ismerik a megye vagy az adott régió oktatási helyzetét. Az intézmények vezetőjének vagy helyettesének véleményét írásban rögzítették.

Az adatok feldolgozása számítógéppel történt.

Oktatás-nevelés speciális intézményekben

A szegregáltan nevelt-oktatott fogyatékos tanulók helyzetének vizsgálata 549 intézményre terjedt ki, amelyekben 40 505 gyermek nevelése-oktatása folyik 6337 osztályban, 8386 fő pedagógus-munkakörben foglalkoztatott (ebből 947 fő férfi) segítségével.

A vizsgálat során 301 950 adatot dolgoztunk fel.

Felmérésünkben 570 épületről kaptunk adatot. Ebből 89 húsz-harminc éve épült, 364 harminc évnél régebben (63%).

Az 570 épületből az adatok szerint mindössze 72 volt olyan, amely eredetileg is fogyatékos tanulók számára készült. A jelenleg használt intézmények között van olyan, amely eredetileg magtárnak, istállónak, illetve börtönnek épült.

A fogyatékos gyermekek/tanulók iskoláinak jelentős része régi, felújításra szorul.

Az épületek állagáról 506 intézmény vezetője nyilatkozott.

1. ábra  A felmérésben részt vevő intézménytípusok

2. ábra  A tanulók megoszlása fogyatékossági kategóriák szerint

 

1. táblázat  Az épületek állaga

A tatarozás, felújítás ideje Az intézmények száma
0-2 éve 117
3-5 éve 100
6-10 éve 101
11-15 éve 73
Több mint 15 éve 115
Összesen 506

Bár az akadálymentesítési munkálatok már megkezdődtek, a szándék szintjén mindenütt megjelenik a törvényi előírásoknak való tárgyi megfelelés igénye, az iskolaépületek többségében nincs tornaterem, sem olyan helyiség, ahol a pedagógiai habilitációs és rehabilitációs tevékenységek helyt kaphatnának. Logopédiai szoba 188, gyógytestnevelésre alkalmas helyiség mindössze 103 intézményben található.

A törvényben meghatározott eszközök és felszerelések hiányosan és általában rossz minőségben találhatók az intézményekben.2

Az eszközök mennyisége és minősége az intézmények 5,8 százalékában megfelelő, 47,5 százalékában sem a mennyiség, sem a minőség nem felel meg az előírásnak.

Ez utóbbi főképp az értelmi fogyatékos tanulók többségi iskolák mellett működő osztályaira, valamint az összevont osztályokra jellemző. A gyógypedagógusok hiánya erőteljesen körvonalazódó probléma. Enyhítése, majd megoldása sürgős feladat.

2. táblázat  A pedagógusok képesítés szerinti megoszlása

A képesítés megnevezése Fogyatékossági terület      
Értelmi   Testi, érzékszervi  
% %
Gyógypedagógus 3199 45,7 799 57,6
Óvónő 786 11,3 97 7
Tanító, tanár 2196 31,3 422 30,4
Pedagógiai képesítés nélküli, de felsőfokú végzettséggel rendelkező 173 2,5 52 3,7
Képesítés nélküli 645 9,2 17 1,3
Összesen 6999 100 1387 100

Az értelmi fogyatékos tanulók iskoláiban dolgozó 6999 pedagógusból mindössze 3199 rendelkezik gyógypedagógiai képesítéssel (45,7%), képesítés nélküliek 645-en (9,2%). A testi-érzékszervi fogyatékos tanulókat nevelő-oktató intézményekben a pedagógus-munkakörben foglalkoztatottak 57,6%-a gyógypedagógus. Itt a képesítés nélküliek aránya 1,3%.

A gyógypedagógusok képzésének szerkezete az intézményvezetők megállapítása szerint nem a valós igényekhez igazodik.

Az interjú kérdései között a válaszadók 0-5 fokú skálán jelölték be, hogy milyen szakot, szakpárosítást tartanak a legfontosabbnak, illetve a leginkább hiányterületnek a jelenlegi gyógypedagógus-képzésben.

3. táblázat  A szakemberhiányról és a képzési igényekről

A megkérdezettek (gyógypedagógiai intézmények vezetői) szerint a legfontosabb teendők Az osztályzatok átlaga
Logopédia szakos gyógypedagógiai tanárok képzése 4,4
Az enyhén értelmi fogyatékos tanulók képzésére szakosodott gyógypedagógiai tanárok képzése 4,18
Kétszakos gyógypedagógus-képzés 4,13
Egyszakos gyógypedagógus-képzés 3,85
A középsúlyos értelmi fogyatékos tanulók képzésére szakosodott gyógypedagógiai tanárok képzése 3,77
Pszichopedagógia szakos gyógypedagógiai tanárok képzése 3,68
Terapeuták képzése 3,59
Szurdopedagógia szakos gyógypedagógiai tanárok képzése 3,36
Tiflopedagógia szakos gyógypedagógiai tanárok képzése 3,29
Három- vagy többszakos gyógypedagógus-képzés 3,17

A gyógypedagógiai tevékenység differenciálásának, a különleges gondozási, nevelési, oktatási igények kielégítésének fontos eszköze a közoktatási törvényben biztosított egészségügyi rehabilitáció feltételeinek megteremtése. Az egyes tanuló igényeinek megfelelő differenciált gyógyító és mentálhigiénés gondozás a társszakmák hatékony bevonásával valósulhat meg. A felmérés adatai alapján az orvosi, egészségügyi és mentálhigiénés gondozás tekintetében a normatívákhoz képest jelentős lemaradást tapasztaltunk.

Az integráltan oktatott fogyatékos tanulók helyzete

Felmérésünk kiindulópontja az 1998/1999. tanév októberi statisztikája volt, amelyben a közoktatási intézmények jelezték az oktatási minisztériumnak, hogy integráltan nevelnek-oktatnak fogyatékos gyermeket.

A statisztika és a 2000. december elején történt felmérés létszámadatai közötti eltérések a közben eltelt egy év változásaiból adódtak. (Néhány intézményben már nem volt integrált fogyatékos tanuló, de Baranya megyében a statisztikában közöltnél több tanulót találtunk.)

Felmérésünk része az MTA országos kutatásának. Az Országos Közoktatási Intézet Program- és Tantervfejlesztési Központja a fővárosban, Baranya és Hajdú-Bihar megyében folytatta a vizsgálatot. Budapesten 60, Baranya megyében 27, Hajdú-Biharban 29 intézmény vezetői adtak választ a kérdéseinkre. A válaszadó intézmények között mindössze 3 százalékban fordultak elő alapítványi fenntartásúak, ezek mindegyike a fővárosban található. A befogadó intézmények tanulói összlétszáma 24 537 fő, ebből fogyatékosnak jelölt tanuló 742 (3%).

Reális kép akkor alakítható ki, ha mindvégig elfogultság- és érzelemmentesen, a külföldi és hazai tapasztalatok elemző, objektív figyelembevételével, a befogadó intézmény lehetőségeinek tárgyilagos elemzésével tekintjük át az adatokat.

A kutatás közvetlen célja az volt, hogy

  • vizsgálja azoknak a feltételeknek a meglétét, amelyeket a törvényi és jogszabályi háttér előír a fogyatékos tanulók fejlesztése és fejlődése érdekében;
  • feltárja, hogy a vizsgált térségben milyen fogyatékosságú tanulókat nevelnek integráltan a többségi intézményekben;
  • keresse a befogadás okait, azt, hogy mi motiválta erre az intézményt;
  • választ kapjon arra a kérdésre, van-e az együttnevelést vállaló intézmények között olyan, amely nemcsak a fogyatékos tanulók befogadásának szándékával, hanem az intézményi pedagógiai dokumentumok, tartalmi szabályozók, tantervek és fejlesztési tervek meglétével is tudatosan készült új feladatára;
  • választ keressen arra, hozott-e, és ha igen, akkor milyen változásokat az intézmények életében, a közreműködőkben az a tény, hogy fogyatékos tanulót nevelnek-oktatnak.
A tárgyi feltételekről

Budapesten 40 intézmény (66,6%) rendelkezik az egyéni foglalkozáshoz szükséges tanteremmel, a helyiségek átlagos alapterülete 18,63 négyzetméter. A külön teremmel nem rendelkezők a foglalkozásokat fejlesztőszobában, a tanuló otthonában, a logopédiai szobában, az osztályteremben, a tanári szobában, illetve az orvosi rendelőben tartják.

Baranya megyében 26 intézmény (96,3%) nyilatkozott úgy, hogy rendelkezik az egyéni foglalkozáshoz szükséges tanteremmel, a helyiségek átlagos alapterülete 21,45 négyzetméter. Ennek némiképp ellentmondani látszik, hogy az ebédlőt, a szertárat, az orvosi szobát egy-egy intézmény, a könyvtárat kettő, az osztálytermeket hat intézmény jelölte meg a foglalkozások színhelyéül.

Hajdú-Biharban 15 intézmény (51,7%) rendelkezik az egyéni foglalkozáshoz szükséges tanteremmel, a helyiségek átlagos alapterülete 23 négyzetméter. A külön teremmel nem rendelkezők a foglalkozásokat a logopédiai szobában, az osztályteremben, a tanári szobában, illetve a tornateremben tartják.

A vizsgált intézmények dokumentumai

Budapesten a fogyatékos tanulók nevelése 13 intézmény alapító okiratában szerepel, 20 intézményben jelenik meg a pedagógiai programban, és 17 intézmény rendelkezik a fogyatékosok integrációjához egyéni fejlesztő programmal is.

Baranya megyében a fogyatékos tanulók nevelése 14 intézmény alapító okiratában, 15 intézmény pedagógiai programjában szerepel, és 9 intézmény rendelkezik a fogyatékosok integrációjához egyéni fejlesztő programmal.

Hajdú-Bihar megyében a fogyatékos tanulók nevelése 11 intézmény alapító okiratában, 15 intézmény pedagógiai programjában szerepel, és 10 intézmény rendelkezik a fogyatékosok integrációjához egyéni fejlesztő programmal. Az intézmények jelentős része legalább kétévnyi tapasztalattal rendelkezik a fogyatékos gyermekek/tanulók együttneveléséről mindhárom helyszínen.

3. ábra  A befogadás időtartama

A fogyatékossági kategóriák megoszlása kategóriánként és helyszínenként is nagy különbségeket jelez. Budapesten az ún. egyéb ("más") fogyatékosság és a beszédfogyatékosság fordul elő a legnagyobb számban, a két vizsgált megyében jelentős számú az enyhe értelmi fogyatékos tanulók integrálása. A vak, alig látó és siket tanulók száma mindenütt alacsony, illetve meg sem jelennek a többségi intézményekben.

A fogyatékos tanulók évfolyamonkénti megoszlásában közös vonás, hogy az integráció az alsó tagozatra jellemzőbb. Budapesten a második és az ötödik évfolyamban a legmagasabb a létszám, Baranyában és Hajdú-Biharban a harmadik-negyedik, illetve a negyedik évfolyamon. Mindenütt viszonylag kevés idő áll rendelkezésre arra, hogy megtörténhessen a felkészülés a fogyatékos tanulók fogadására a felső tagozatban.

4. táblázat  Fogyatékossági kategóriák szerinti létszám

  Budapest Baranya Hajdú-Bihar
Enyhe
33
70
62
Közép
4
1
0
Mozgás
28
11
15
Vak
0
1
0
Alig látó
1
0
1
Gyengén látó
8
7
1
Siket
5
0
0
Nagyothalló
36
7
5
Beszéd
226
2
0
Autista
7
0
1
Egyéb
375
11
3
Összesen
723
110
88

4. ábra  A fogyatékos tanulók megoszlása évfolyamonként

 

Az integráció tanulságai

A beiskolázást minden helyszínen a legnagyobb arányban a szülők kezdeményezték. Ez pozitív jelzés a partnerkapcsolatok kialakíthatóságára, a szülők és a pedagógusok együttgondolkodására, közös elvek megfogalmazására és elfogadására vonatkozóan.

Az 5. ábra azt szemlélteti, mi motiválta a szülőket arra, hogy integráltan taníttassák gyermeküket.

5. ábra  A család motivációi 124 válasz alapján

Az "Egyéb" kategórián belül Budapesten a hiúság, a presztízs, a meggyőződés, az, hogy "nincs rá máshol lehetőség", a szakértői bizottság szakemberének véleménye, az, hogy "ne legyen megbélyegezve a gyerekem", Hajdú-Biharban a közelség, a más lehetőség hiánya és a presztízs, Baranyában szintén a közlekedés kizárásának igénye, a kényelem és a presztízs a fő indok.

Az egyértelműen megnyilvánuló szülői akarat és főként a bizalom nagy felelősséget ró azokra az intézményekre, amelyek valamilyen ok miatt hosszabb-rövidebb időre szoros kapcsolatot alakítanak ki a fogyatékos gyermekkel. Úgy kell dönteniük, hogy magasabb szintű értékeket közvetíthessenek a fogyatékos gyermeknek, mint a részvét és a védettség. Hinniük kell abban, hogy a fogyatékos gyermeknek is joga és esélye van arra, hogy képességeit - integráltan vagy szegregáltan - a legmagasabb szinten kibontakoztassa.

Jelesül: minden további feltételnek úgy kell megfelelniük, hogy készek lehessenek a fogyatékos tanulók fogadására. A nyitottság, az innovációs készség mellett a többletfeladatok tudatos vállalását, a kompetenciák körének kiterjesztését is biztosítaniuk kell.

A tanulmányi követelmények nagy arányban azonosak az épekével még azokon a helyszíneken is, ahol enyhe értelmi fogyatékos tanulók integrációja a jellemző (Baranya megyében 13 iskola - 48,1%, Hajdú-Biharban 8 iskola - 27,5%.) Sehol sem jelenik meg relevánsan a fogyatékos tanulók speciális tantervei szerinti követelmények figyelembevétele.

A fogyatékos tanulókat nevelő-oktató pedagógusok között mindenütt alacsony arányban vannak jelen szakirányú képesítéssel rendelkezők. Komoly gond ez azokban az intézményekben, ahol az értelmi fogyatékos tanulókat együtt nevelik ép társaikkal, de közvetlenül a tanítási órákon gyógypedagógus nem tud velük foglalkozni (4 gyógypedagógus dolgozik Baranyában és egy sincs Hajdú-Biharban).

5. táblázat  Az integráltan oktatott, nevelt fogyatékosok tanulmányi követelményei összehasonlítva az ép tanulókéival, százalékban

  Budapest Baranya megye Hajdú-Bihar
Minden tárgyból azonosak 35 13 8
Minden tárgyból eltérőek 2 4 11
Némely tárgyból azonosak 23 10 10

Az integráció vállalása - bevallottan vagy sem - konfliktusokkal jár, amelyek kialakulhatnak tanulók és tanulók, pedagógusok és szülők, szülők és szülők, pedagógusok és pedagógusok között is.

Az integráció sikeres megvalósításának akadályait a válaszadók (116 intézmény vezetője) nem a konfliktusok megjelenésében látják, hanem az anyagi (36%), a személyi (34%) és a tárgyi feltételek (30%) hiányában. Mindannyian úgy ítélik meg, hogy változtatásokra van szükség az intézményi dokumentációban, a feltételekben ahhoz, hogy sikeresen valósuljon meg az integrált nevelés.

Amint az ábra is mutatja, a jövő számára biztató, hogy mindenekelőtt a szakmaiság meglétének szükségességét jelzik az integrációra vállalkozó iskolák. A befogadó iskolákban kialakuló és a gyógypedagógiában meglévő kétféle szakmaiságnak kell segítő kezet nyújtania egymásnak tanítványaink érdekében.

6. ábra  Konfliktusok kialakulása az integráció következtében

7. ábra  Min kell változtatni

 

Összefoglalás

Az integráció vagy szegregáció? kérdés egyre gyakrabban hangzik el pedagógiai fórumokon. Lelkes védői és még lelkesebb ellenzői akadnak mindkét formának, annak ellenére, hogy már a kérdés feltevése is helytelen. Helytelen azért, mert a választás kötelezőségét sugallja, és azzal, hogy általánosságban szól, figyelmen kívül hagyja az egyén számára leginkább megfelelő oktatási forma választásának lehetőségét, azt a sok összetevőt, amely az integrált és/vagy a szegregált nevelés sikerét befolyásolhatja.

A fejlesztés - akár szegregáltan, akár integráltan történik - garanciákat kap a törvényi szabályozókból. Ezekből megtudhatók a lehetőségek és a fogyatékos gyermekek, tanulók nevelésével-oktatásával foglalkozó intézményekre (fenntartókra) háruló kötelezettségek.3

Irodalom

Baráth Tibor (szerk.): Minőség és oktatás. Szeged, 1999, Qualitas.

Illyés Sándor (szerk.): Gyógypedagógiai alapfogalmak. Budapest, 2000, ELTE B.G.Gyógypedagógiai Főiskolai Kar.

Gordosné dr. Szabó Anna: A magyar gyógypedagógusképzés története. Budapest, 2000, ELTE B. G. Gyógypedagógiai Főiskolai Kar.

OM oktatási statisztikái 1999/2000.

Dr. Salné Lengyel Mária: A fogyatékos tanulók helyzete az ezredforduló Magyarországán. (kézirat) Budapest, 2000. Országos Közoktatási Intézet Program- és Tantervfejlesztési Központ.

Dr. Salné Lengyel Mária: Az integráltan oktatott fogyatékos tanulók helyzete. (kézirat) Budapest, 2001. Országos Közoktatási Intézet Program- és Tantervfejlesztési Központ.

 

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.