2019. október 19., szombat , Nándor

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2007 január

Foglalkoztatási státus és állásbiztonság I.

2009. június 17.

A tanulmány az európai pedagógusfoglalkoztatási gyakorlatban érvényesülő kétféle modell sajátosságait mutatja be. Az egyikben a pedagógusok foglalkoztatása közalkalmazotti, közszolgálati rendszerben történik, a másik lehetséges modell a gazdaság egészében megszokott alkalmazotti foglalkoztatás. A tanulmányból képet kaphat az olvasó arról, hogy az egyes országokban melyik foglalkoztatási forma a jellemző, és arról is tájékozódhat, hogy milyen előnyökkel és hátrányokkal járhat a kétfajta modell működtetése.

Foglalkoztatási státus és állásbiztonság I.

Bevezetés

A tanárok munkakörülményeinek bármilyen vizsgálatát a legalapvetőbb feltételekkel érdemes kezdeni. Ilyen egyrészt az, hogy milyen típusú foglalkoztatást ajánlanak a tanári pályán dolgozóknak, másrészt, hogy a különböző foglalkoztatási státusok következtében milyennek látják helyzetüket a tanárok. Másképp fogalmazva, miben különbözik egy köztisztviselőként foglalkoztatott tanár az általános foglalkoztatási szabályok szerint alkalmazott társától, illetve miben különbözik e két kategória a határozott idejű szerződéssel dolgozóktól. Végezetül – függetlenül a foglalkoztatási státustól – valójában milyen mértékű az Európában dolgozó tanárok állásbiztonsága.

Ez a tanulmány csak a közszférában (az államilag finanszírozott, irányított és ellenőrzött iskolákban) dolgozó tanárokra vonatkozik, Belgiumot, Írországot és Hollandiát kivéve, ahol a tanulók többsége államilag támogatott iskolákba jár (azaz olyan magániskolákba, amelyek pénzügyi forrásaik több mint felét kormányszervezetektől kapják).

Az elemzés azt vizsgálja, mit jelent a közszférai foglalkoztatás a tanárok számára a különböző európai oktatási rendszerekben. Nagy általánosságban két foglalkoztatási modell különböztethető meg, bár – amint azt az alábbiakban láthatjuk – ezek a kategóriák különböző variációkban jelentkeznek az egyes országokban.

Az első modell a közalkalmazott tanár. Legáltalánosabban ez azt jelenti, hogy a tanár állami alkalmazott, központi, regionális vagy települési hatóságok alkalmazásában áll. A közalkalmazotti státust élvező tanárokra más törvényi rendelkezések vonatkoznak, mint a köz- vagy magánszférában és szerződéses viszonyban foglalkoztatottakra.

Az európai rendszerek közelebbi vizsgálata alapján megállapítható, hogy a közalkalmazotti modell még tovább finomítható egy közszolgálati (köztisztviselői) karrier alkategória bevezetésével. A karrieralapú rendszerekben a munkáltató központi vagy regionális szinten helyezkedik el, ahol az oktatási hatóságoknak ez a legmagasabb szintje1, a tanárok kiválasztása ezen a szinten történik, és nagyon erőteljesen jelen van a határozatlan időre szóló kinevezés. A munkaviszony megszüntetése csak kivételes körülmények között lehetséges. Azt mondhatjuk, hogy Németországban, Görögországban, Spanyolországban, Franciaországban, Luxemburgban, Ausztriában, Portugáliában és Máltán a tanárok a köztisztviselői rendszer tagjai. A három belgiumi közösség mindegyikében a közösség által fenntartott iskolákban dolgozó tanárok is ehhez a rendszerhez tartoznak, míg a kormánytól függő szektorban foglalkoztatottak „asszimilálódtak” ehhez a státushoz.

A második modell a tanárokat alkalmazottként definiálja. Ebben a modellben a tanárokat a foglalkoztatási törvény általános rendelkezései szerint szerződéses alapon alkalmazzák. E modell ismertetőjegyei az általános foglalkoztatási törvény szerinti foglalkoztatási feltételek, mert közszférai alkalmazottként lehetséges, hogy a tanár munkáltatója valamilyen (rendszerint helyi szintű) kormányzati hatóság. Általában azonban a tanárokat közvetlenül az iskolák alkalmazzák.

A két modell többé-kevésbé egyenlő arányban van jelen Európában, sőt néhány országban egymás mellett működik. Meg kell jegyezni, hogy ebben a tanulmányban a „munkáltató” alatt azt a hatóságot értjük, amelynek közvetlen hatáskörébe tartozik a tanárok kinevezése és a szerződésük vagy foglalkoztatási feltételeik meghatározása. Ugyanakkor a bérköltségek céljára fordított pénzeszközök nem szükségképpen a munkáltató költségvetését terhelik.

A közalkalmazottként és az egyszerű alkalmazottként foglalkoztatott tanárok közötti különbségtételt nem kell eltúlozni. Valószínűleg nagyobb jelentőségű a közszférán belül elfoglalt helyük és az ennek a tanulmánynak a keretében vizsgált valamennyi tanárra vonatkozó jellegzetességek. A közszférában dolgozókra vonatkozó munkafeltételek meghatározása országonként különböző. Néhány országban a tanári szerződések megkötését nem előzi meg semmilyen kollektív alkufolyamat (vagy nincs semmilyen más, a tanári szakmára vonatkozó döntéshozatali mechanizmus). Ezekben az országokban a foglalkoztatási törvény rendelkezései határozzák meg – több-kevesebb részletességgel – a tanárok munkafeltételeit. Ez azt jelenti, hogy ezek az országok alkalmazotti státust ajánlanak a tanároknak, és itt a tanárok szorosabban igazodnak a munkaerőpiachoz.

Sok más országban vannak azonban a tanári szakmára vonatkozó kollektív megállapodások (vagy más döntéshozatali mechanizmusok), néha országos szinten egyeztetett központi keretmegállapodások formájában, ahol a részleteket helyi szintű tárgyalásokon döntik el. Ilyen típusú megoldások olyan országokban is léteznek, ahol a tanárok közalkalmazottak, és olyanokban is, ahol szerződéssel foglalkoztatottak.

A skála másik végén álló köztisztviselőknek erős állami tisztviselői szakmai identitásuk van. Ezekben az országokban a tanári kinevezés azt jelenti, hogy a tanár bekerül a köztisztviselői karba, és minden olyan feltétel vonatkozik rá is, amely az összes köztisztviselőre, ezek pedig meglehetősen különböznek a munkaerő-piaci foglalkoztatási feltételektől. Így azt mondhatjuk, hogy állásbiztonság tekintetében nem a közalkalmazottak és egyéb alkalmazottak között, hanem a köztisztviselő tanárok és az összes többi tanár között van a fő különbség.

Ez a tanulmány a tanárok állásbiztonságának mértékét attól függetlenül vizsgálja, hogy közalkalmazottként vagy más formában foglalkoztatják-e őket. A tanárok számára lehetséges foglalkoztatási típusokat is számba veszi, nemcsak a standard foglalkoztatási minta, hanem a határozott időre vagy részmunkaidőre szóló szerződések feltételei szerint is.

Irányzatok a foglalkoztatási státusban

A tanárok foglalkoztatási státusában a vizsgált tíz évben bekövetkezett fejlemények jó kiindulási pontként szolgálnak e téma tárgyalásához. Ezért az Eurydice nemzeti irodáitól gyűjtöttünk országos statisztikai adatokat, és megkíséreltük megállapítani, hogy milyen arányban volt köztisztviselői, közalkalmazotti kinevezésük, határozatlan vagy határozott időre szóló szerződésük a tanároknak a vizsgált időszak elején (1990-ben, ha másképp nem jeleztük) és végén (2000-ben, ha másképp nem jeleztük).

A statisztikai adatokat két dimenzióban lehet elemezni. Egyrészt a tízéves időszak elején, illetve végén gyűjtött adatok feltárják ebben az időszakban a tanárokra vonatkozó állandó státus típusában bekövetkezett változásokat. A tanulmányhoz gyűjtött háttéranyaggal együtt hasznos információkkal szolgálnak azokról az országokról, ahol a tanárok közalkalmazotti státusát megszüntették vagy megkurtították, illetve ahol ezt a státust bevezették vagy kitágították a tanárok számára. Ilyen esetekben a határozott időre szóló szerződéssel foglalkoztatott tanárok arányában bekövetkezett, ennek megfelelően alakuló változás is betekintést nyújthat az állásbiztonságra vonatkozó irányzatokba.

Érdemes azonban megjegyezni, hogy csak nagyon kevés ország képes teljes körű statisztikai adatokat nyújtani a különböző foglalkoztatási státusú tanárok arányáról. Ez vagy azt jelenti, hogy ezekben az időszakokban nem történt adatgyűjtés, vagy azt, hogy a foglalkoztatási státus nem felel meg az előbbiekben tárgyalt kategóriáknak. Ez utóbbi igaz az Egyesült Királyságra (Angliára), ahol az adatgyűjtés céljaira a képesített, „tényleges”, teljes munkaidőben vagy részmunkaidőben foglalkoztatott tanárok és az „alkalmi” tanárok között tesznek különbséget. „Tényleges” tanárok azok, akiknek legalább egy hónapra vagy hosszabb időre szóló szerződésük van. Ezek közé tartozhatnak olyanok is, akinek határozatlan idejű szerződésük van, vagy olyanok, akik egy hónapnál hosszabb időre szóló, határozott idejű szerződéssel dolgoznak. Az „alkalmilag” foglalkoztatott tanároknak egy hónapnál rövidebb időre szól a szerződésük. Ezért ebben az országban nem lehet meghatározni a határozatlan idejű vagy határozott idejű szerződéssel foglalkoztatott tanárok relatív arányait.

Változások a közalkalmazotti státusú tanárok arányában

Az olaszországi adatok azt mutatják, hogy az 1993-as reform következtében a közszférában alkalmazottak munkaszerződéseit privatizálták. A köztisztviselők számát jelentősen megkurtították. Olaszországban a tanárok munkaszerződéseit most decentralizált tárgyalások alapján megszületett országos keretmegállapodások szabályozzák. A szerződések az iskolavezetés és a tanárszakszervezet közötti tárgyalások eredményeként jönnek létre. Ezek az új intézkedések a 2000 szeptemberében bevezetett iskolai autonómia következményei. Érdekes, hogy az adatok azt mutatják, hogy a munkaviszonyok privatizálását a határozott idejű szerződések arányának megnövekedése kísérte (ez az arány 1990-ben 5,5%, 2000-ben 14,9% volt). A növekedés hosszú időszak alatt történt, amikor is a határozatlan idejű szerződések szokásos eljárását felfüggesztették. Ennek azonban az lett a következménye, hogy Olaszországban az iskolai oktatás az egyik legbizonytalanabb állami szektor lett, ezért 1999-ben törvényt hoztak a határozott idejű szerződések kötésének szabályozása és az ilyen szerződéssel foglalkoztatott tanárok státusának javítása érdekében.

Bár Dániára vonatkozóan nincsenek statisztikai adatok, de a tanárok ebben az országban is megtapasztalták a kikerülést a közalkalmazotti státusból. Ez a folkeskole intézményekre vonatkozó 1990-es törvény következményeként történt, amely szerint az iskolák működtetésének felelőssége a központi kormányzattól helyhatósági és iskolai szintre került át. 1993 óta a tanári béreket és munkafeltételeket helyhatósági szintű tárgyalások alapján határozzák meg, és a közalkalmazotti státust felváltotta a jövőbeli kinevezés alapjául szolgáló kollektív szerződéssel történő foglalkoztatás. Ezt a változtatást az a kívánság ösztönözte, hogy diverzitást, rugalmasságot és versenyképességet vezessenek be a közszférában is, és csökkentsék az oktatásra fordított kiadásokat. Az új tanárokat kollektív szerződés alapján alkalmazzák, bérük megállapítása pedig olyan új struktúra alapján történik, amely számos funkcióra és végzettségre vonatkozó elemet tartalmaz. Hasonló reform zajlott le Svédországban is 1991-ben, amikor a központi szintről a helyhatóságok hatáskörébe került a tanárok alkalmazása.

Ezzel szemben számos közép- és kelet-európai országban nemrégiben kaptak közalkalmazotti státust a tanárok. A közszféra átalakításának és a közigazgatási tevékenységek felülvizsgálatának szükségessége valójában sok új tagországot arra kényszerített, hogy előkészítsen és (a legtöbb esetben) elfogadjon egy közszolgálati törvényt. Magyarországon a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény 1992-ben történt elfogadását követően minden teljes munkaidős szerződéssel rendelkező tanár közalkalmazott. Csak azok a tanárok nem közalkalmazottak, akik a kötelező óraszám kevesebb mint 50%-ában tanítanak. A szlovén tanároknak 1994 óta van közalkalmazotti státusuk, Szlovákiában pedig 2002 áprilisában lettek a tanárok közalkalmazottak. Lengyelországban a határozatlan idejű szerződéssel rendelkező tanároknak úgynevezett „kinevezés alapú” státusuk van, ez az állásbiztonságot tekintve nagymértékben hasonlít a köztisztviselői státusra. Lengyelországban a legtöbb tanárnak (79,5%) ilyen típusú szerződése volt 2000-ben. Litvániában a közszolgálati törvény 1999-ben történt elfogadása után a tanárok köztisztviselők lettek. Azonban a 2002-ben elfogadott új közszolgálati törvény megváltoztatta ezt, 2002 júliusa óta a tanárok már nem köztisztviselők, hanem az általános foglalkoztatási törvény szerinti alkalmazottak.

Az új tagországokban az is motiválta a tanárok foglalkoztatási feltételeinek változását, hogy ezeket összhangba kellett hozni az Európai Unióban szokásos feltételekkel. Ez túlmutat a foglalkoztatás jogi alapjaira vonatkozó változások jelenlegi tárgyalásán, de fontos befolyásoló tényező volt a tanárok foglalkoztatásában bekövetkezett változásokban.

Négy országban (Németországban, Luxemburgban, Hollandiában és Ausztriában) a határozatlan időre foglalkoztatott tanárok esetében létezik közalkalmazotti és szerződéses státus is. Ezekben az országokban azt mutatják a statisztikai adatok (ahol vannak), hogy a tanárok döntő többsége közalkalmazott.

Németországban a köztisztviselők körülbelüli aránya 90% volt a vizsgált időszak elején, és 72,3% a végén. A köztisztviselői státus még mindig a tanárok uralkodó foglalkoztatási módja a korábbi Német Szövetségi Köztársaság tizenegy tartományában (bár néhány tartományban mostanában alternatív foglalkoztatási koncepciókat bocsátottak vitára). Kelet-Németország néhány tartományában viszont a tanárokat határozatlan idejű állami szerződések alapján alkalmazzák. Hozzá kell tenni, hogy a német tartományokban az állami szerződésekkel foglalkoztatott tanárok nagyon hasonló feltételeket élveznek, mint a köztisztviselők, következésképpen köztisztviselőknek tekinthetők (a legfőbb különbség a nyugdíjellátással kapcsolatos). Ausztriában a tanárok majdnem kétharmada továbbra is köztisztviselő, kissé nőtt a határozatlan idejű szerződéssel foglalkoztatottak aránya. Ebben az országban a tanárokat először egy magánjogi törvényen alapuló munkaviszonyt létesítő szerződéssel alkalmazzák. Korábban az volt az általános gyakorlat, hogy néhány év megfelelő minőségű munka után a tanárokat köztisztviselővé nevezték ki. Azonban a tanári túlkínálat miatt egyre nehezebben kerülhetnek be a köztisztviselők közé. Ausztriában ráadásul általános vita folyik arról is, hogy egyáltalán kell-e ilyen státust adni a tanároknak (és a közszféra más alkalmazottainak). Luxemburgban a tanároknak csak 3,8%-a (az úgynevezett chargés de cours és chargés d’éducation) volt szerződéses alkalmazott 2000-ben, 83,5%-uk köztisztviselő volt. Hollandiában a magán-, illetve az állami szférában alkalmazott tanároknak különböző típusú státusuk van.

Változások a határozott idejű szerződéssel foglalkoztatott tanárok arányában

Bár a hiányos statisztikai adatok alapján nehéz bármilyen egyértelmű következtetést levonni, figyelemre méltó, hogy szinte minden adatszolgáltató országban emelkedett a határozott idejű szerződéssel foglalkozatott tanárok aránya az 1990 és 2000 közötti tízéves időszakban.

Ezt a megfigyelést bizonyos mértékig igazolják az egyes országok által ehhez a tanulmányhoz összegyűjtött háttér-információk. Az Egyesült Királyság (Skócia) például rámutat arra, hogy a helyi hatóságokra nehezedő pénzügyi nyomás következtében emelkedik a határozott idejű szerződések száma. Frissen végzett tanárokkal szinte kivétel nélkül ilyen típusú szerződéseket kötnek, és nagy gondot jelentenek azok a bizonytalan foglalkoztatási feltételek, amelyekkel ezeknek a tanároknak szembe kell nézniük. Bár nincsenek hivatalos statisztikai adatok a Cseh Köztársaságról, a munka törvénykönyvének változásai következtében már nincs korlátozva, hogy hány határozott idejű szerződés köthető tanárokkal. A rövid határidejű szerződések alkalmazása bizonyos visszaélésekre adott okot, sok tanárral csak az iskolaév időszakára kötöttek szerződést (ők azután a Munkaügyi Hivatalhoz fordultak a nyári szünetben). Az Oktatási Minisztérium által 2001-ben kihirdetett rendelkezések megkíséreltek véget vetni ennek a gyakorlatnak megtiltva, hogy a kellő végzettséggel rendelkező tanárokat szerződéseik lejártával alapos indok nélkül újabb határozott idejű szerződéssel foglalkoztassák.

Az általános tendenciával szemben Franciaországban csökkent a határozott idejű szerződéssel rendelkező tanárok száma az 1990 és 2000 közötti tízéves időszakban. Ez a közszféra foglalkoztatási viszonyait a közszolgálati szakszervezetek javaslatára stabilizálni hivatott általános politikával magyarázható (résorption de l’emploi précaire). A határozott idejű szerződéssel alkalmazott tanárok számát azon a legalacsonyabb szinten tartják, amely összeegyeztethető az iskolák sajátos helyzetükhöz való alkalmazási igényeivel.

Az Egyesült Királyságban (Angliában) az adatok azt mutatják, hogy 1998 és 2001 között emelkedett az alkalmilag foglalkoztatott tanárok száma, ezt 2002-ben csökkenés követte. (Amint említettük, alkalmilag foglalkoztatottnak statisztikai célból nevezik azokat a tanárokat, akiket egy hónapra vagy annál rövidebb időre alkalmaznak.)

A foglalkoztatásért felelős adminisztratív szintek

A tanárok foglalkoztatásáért felelős szintek elemzése szerint a foglalkoztató hatóság három fő szinten létezhet. A „foglalkoztató hatóság” kifejezés arra a hatóságra vonatkozik, amelynek közvetlen hatáskörébe tartozik a tanárok kinevezése, munkafeltételeik meghatározása (más partnerekkel együttműködve, amennyiben helyénvaló) és annak biztosítása, hogy ezek a feltételek teljesüljenek. Ezek közé tartozik a tanárok bérének biztosítása, noha az ilyen célú források nem szükségképpen közvetlenül az adott hatóság költségvetését terhelik.2 Ezt meg kell különböztetni az iskolán belüli források kezelésének felelősségétől, ami (kisebb vagy nagyobb mértékben) az iskolaigazgató vagy az iskola irányító testületének hatáskörébe tartozik.

Fontos különbséget tennünk a központi vagy regionális szintű kormányzati hatóságok és a helyi szintűek, általában a helyi oktatási hatóság vagy az iskola által önállóan alkalmazott tanárok között. A legtöbb olyan országban, ahol a tanárok közalkalmazottak, ahol az oktatás a szövetségi tagállamok vagy regionális hatóságok3 kompetenciájába tartozik, vagy a központi kormányzati szinten, vagy a döntéshozatal legmagasabb szintjén helyezkedik el a foglalkoztató. A helyhatósági közalkalmazotti kinevezés két északi országra (Finnországra és Izlandra), valamint Hollandiára és Litvániára jellemző. Két országban (Bulgáriában és Magyarországon) a tanárokat közvetlenül az iskolaigazgató alkalmazza.

Azokban az országokban viszont, ahol a tanárokat szerződéssel alkalmazzák, a döntő foglakoztatási mód a tanár és az iskola közötti munkaviszony. Különösen igaz ez az új tagországokra. A Cseh Köztársaságban a reformok a foglalkoztatási viszonyt is érintették. 2003. január 1-jétől minden iskola jogi személy, közvetlenül a hatáskörébe tartozik a tanárokkal történő szerződéskötés. Ez a gyakorlatban azzal járt, hogy csökkent a tanárok állásbiztonsága, mert az iskolának mint jogi személynek ez a feltétel nélküli autonómiája azt jelentette, hogy a helyi vagy regionális hatóságok már nem ajánlhattak egy adott iskolában feleslegessé vált tanárnak alternatív álláshelyet egy másik iskolában.

A foglalkoztatási viszony második legáltalánosabb típusa a tanár és a helyhatósági/helyi oktatási hatóság közötti munkaviszony. Ez jellemző az északi országokra (Dániára, Svédországra és Norvégiára) és az Egyesült Királyságra (Skóciára). Az Egyesült Királyságban (Angliában, Walesben és Észak-Írországban) a tanár munkáltatója vagy az iskola irányító testülete, vagy a helyi oktatási hatóság (LEA vagy Oktatási és Könyvtár Tanács Észak-Írországban). Ez az iskola kategóriájától függ. Abban az esetben, ha a helyi hatóság a munkáltató (közösségi és önkéntes szervezetek által irányított iskolák), a legtöbb iskolavezetési és irányítási funkciót is az iskola irányító testülete látja el, beleértve a tantestület létszámának és összetételének meghatározását.

A legújabb olaszországi reform óta a tanárok foglalkoztatási viszonya átmeneti fázisban van. Csak a határozott idejű szerződéssel rendelkező tanárokat veszik fel közvetlenül az iskolák. A határozatlan idejű szerződéssel rendelkező tanárokat a 2003/2004-es tanévig még mindig a CSA, azaz a Centri Servizi Amministrativi (Adminisztratív Szolgáltató Központok), a Regionális Oktatási Hivatal helyi szintű adminisztratív testületei alkalmazzák. A tervek szerint a jövőben minden tanárt közvetlenül az iskolák alkalmaznak.

Próbaidők

A tanári szakmára való felkészítés és a kiválasztás kérdéseit a Jelentéseket ismertető sorozat korábbi fejezeteiben tárgyaltuk.4 Az alábbi rész röviden ismerteti a tanárok pályára kerülésének módozatait: vagy közvetlenül kinevezik őket a közszolgálatba, vagy határozatlan idejű szerződést kötnek, miután sikeresen teljesítették a tanárképzés valamennyi követelményét (beleértve a „munkahelyi képzés” formájában letöltött tanári gyakorlat idejét is), esetleg csak próbaidőre alkalmazzák őket határozott idejű szerződéssel, miközben állandó tanári állásra várakoznak. Bár a próbaidő a tanári végzettséget szerzettek esetében kevésbé általános azokban az országokban, ahol a közszolgálatba történő kinevezés az általános gyakorlat, viszont ahol létezik, ott szinte mindenhol kötelező, és néhány országban igen hosszú is lehet. Az általános foglalkoztatási törvények szerint alkalmazott tanárok szerződésében kiköthetnek próbaidőt, amelynek hossza a standard foglalkoztatási gyakorlatnak megfelelő, de ez gyakran a munkaadó belátására van bízva. Ez általában viszonylag rövid időszak, amelytől néha el is tekintenek, különösen akkor, ha a tanárnak már van szakmai gyakorlata.

Néhány országban a próbaidő a tanárképzés részét képezi a végső, vagy „munkahelyi képzés” fázisában.5 Ez mindenekelőtt Franciaországban és Luxemburgban van így, ahol a közszolgálatba történő kiválasztás versenyvizsgája a képzés befejezése előtt zajlik. Az Egyesült Királyságban (Skóciában) a kétéves próbaidőszakot hasonlóképpen a tanárképzés végső, „munkahelyi képzési” fázisának tekintik.

Számos országban ideiglenes pozícióba kerülnek a tanárok, mielőtt állandó tanári állást kapnak. Belgiumban legalább három tanévet felölelő szolgálati időt kell letölteniük, mielőtt jogosulttá válnak állandó tanári állásra. Spanyolországban a közszolgálatba történő kiválasztás versenyvizsgáján sikeresen szereplő tanárok először ideiglenes állást töltenek be, majd pályázatot kell benyújtaniuk egy állandó állásra (convocatoria de concurso de traslados).

Ausztriában a szakma iránti kereslet és kínálat függvényében vagy közvetlenül kinevezik a tanárokat köztisztviselői státusba, vagy határozott idejű, esetleg állandó szerződést kapnak egy magánjogi törvényen alapuló munkaviszonyban. Az ideiglenes státusú tanárokat az állandó tanári helyek listáján rangsorolják.

A pályakezdő tanároknak számos ország próbaidőt ír elő a foglalkoztatási státus mindkét típusában. Németországban a köztisztviselői szolgálatot kezdő tanárok esetében különösen hosszú ideig, kettőtől négy évig tarthat a próbaidő. A próbaidőszak végén az iskolaigazgató és a helyi oktatási hatóság (Schulamt) közösen értékeli a tanár teljesítményét. Az alkalmazotti státusban lévő tanárok esetében viszont hat hónap a próbaidő. Görögországban, Spanyolországban és Olaszországban, ahol nincs végső, „munkahelyi képzési” fázis, a pályakezdő tanároknak egy év próbaidőt kell letölteniük, s ez alatt az idő alatt képzéseken is részt kell venniük.6 Írországban és Máltán szintén egyéves a próbaidő, Liechtensteinben két év. Lengyelországban egy évet tanárjelöltként és további három évet szerződéses tanárként kell dolgozni, mielőtt egy tanár eléri az állandó státust, vagyis „kinevezés alapú szerződést” kap.

Határozott idejű szerződések

Ebben a részben áttekintjük az Európában ajánlott határozott idejű szerződéseket, egyrészt a rendelkezésre álló szerződéstípusokra, másrészt az ezekhez a szerződésekhez kapcsolódó állásbiztonság mértékére vonatkozóan. A jelenlegi elemzésből nyilvánvaló, hogy az ilyen szerződések fő indoka a tartósan távol lévők helyettesítése. Határozott idejű szerződésekre hagyatkoznak akkor is, amikor nem megfelelő végzettségű tanárokat alkalmaznak.

Határozott idejű szerződéseket köztisztviselők esetében igen ritkán kötnek, bár a tanároknak rövid távú tanítási igényeket is elkerülhetetlenül ki kell elégíteniük Európa-szerte. Ezért azokban az országokban, ahol köztisztviselői státust ajánlanak, bizonyos típusú (kvázi) szerződéses státus is létezik a rövid időre alkalmazott tanárok számára. Franciaországban például részben külön erre a célra kinevezett köztisztviselői tanárok alkalmazásával elégítik ki a helyettesítési igényeket. Más országokban a helyettesítő tanárok általában azok, akiknek még nem sikerült köztisztviselői státust szerezniük (például a spanyol interinos). Luxemburgban számos chargés de cours kapott állandó státust egy 1997-es bírósági pert követően.

Csak nagyon kevés országban nincs semmiféle korlátozás az általános foglalkoztatási törvényekben megszabottakon kívül a tanárok határozott idejű szerződéseire vonatkozóan. Így van ez Hollandiában és az Egyesült Királyságban, bár ez utóbbi országban a 2002 októberében hatályba lépett rendelkezések (Határozott idejű foglalkoztatottakra [a kedvezőtlen bánásmód megakadályozására] vonatkozó rendelkezések 2002) szerint – bizonyos kivételekkel – ha egy alkalmazottal, akit legalább négy évig folyamatosan foglalkoztattak, ismét határozott idejű szerződést kötnek úgy, hogy a munkaviszonya folyamatos marad, ennek az új szerződés a törvény szerint állandó szerződés érvénye lesz.

Nincs korlátozva a tanárok határozott idejű szerződéseinek megújítása Belgiumban, Luxemburgban és Litvániában. Finnországban egy határozott idejű szerződést csak akkor lehet megújítani, ha azt egy tartósan távol lévő helyettesítésére vagy más törvényes okból kötik – ilyen ok lehet a tanórák számának bizonytalansága, különösen a szabadon választható tantárgyak esetében. A finn alkalmazottak 6-tól 25 havi fizetésnek megfelelő kártérítésre jogosultak, ha a munkáltatónak nem volt törvényes oka egy határozott idejű szerződés megszüntetésére. Más országokban a határozott idejű szerződés megújítása (hasonló tanítási feladatokra) vagy tilos, vagy csak olyan, szerződésben rögzített időszakra lehetséges, amely után a munkaadó köteles állandó státust ajánlani. Dániában két év folyamatos foglalkoztatást követően a tanárnak állandó státust kell ajánlani. Németországban három egymást követő, határozott idejű szerződésnél többet nem lehet kötni. Ausztriában hat év után a tanároknak állandó szerződést kell kapniuk, a Cseh Köztársaságban a tanári végzettségűek esetében a határozott időre szóló szerződés ismétlése csak alapos indokkal lehetséges, Magyarországon öt év után csak állandó szerződés lehetséges, és Szlovákiában határozott idejű szerződést legfeljebb három évre lehet kötni, ezt csak egyszer lehet megújítani, majd állandó szerződést kell kötni.

Néhány országban nagyon rövid időre szóló szerződéseket is ajánlanak a tanároknak. Dániában óradíjas szerződéseket is lehet kötni, ezek három hónapnál rövidebb időszakra szólnak. A tanárok legalább három órára kapnak óradíjat minden olyan napra, amikor bent kell lenniük az iskolában. Ezeket a szerződéseket egyik napról a másikra meg lehet szüntetni. A svéd tanárok is lehetnek óradíjasok, s nincsenek korlátozások az ilyen szerződések időtartamára vonatkozóan. Görögországban a tanárok hetenként maximum 11 órára kaphatnak óradíjat. Finnországban, ha a szerződés öt vagy ennél kevesebb tanítási napra szól, a tanár szintén óradíjat kap, és ezt nem veszik figyelembe a fizetésemelések kiszámításakor. A Cseh Köztársaságban, Észtországban, Litvániában, Magyarországon és Szlovéniában nincs korlátozva a határozott idejű szerződések minimális időtartama.

A Cseh Köztársaságban van egy rövid időszakra felajánlható alternatív foglalkoztatási viszony, amelyet munkaviszonyon kívüli foglalkoztatásnak neveznek. Ez egy sajátos, határozott idejű szerződés, főleg rövid távú, speciális kurzusok tartására szól, és indoklás nélkül, nagyon rövid felmondási idővel (15 nap) felbontható.

Bár nyilvánvaló, hogy a határozott idejű szerződéssel foglalkoztatott tanárok állásbiztonsága nem ugyanolyan mértékű, mint az állandó státusban lévőké, a felmérés szerint a munkafeltételeik ugyanolyanok vagy nagyon hasonlóak. Ausztriában a Hauptschule tanárainak új tanári kódexe szerint az ideiglenes státusú tanárok az ilyen típusú foglalkoztatás hátrányainak kompenzálására valamivel magasabb fizetést kapnak.

Részmunkaidős szerződések

Részmunkaidős szerződések egész Európában léteznek. Nagyon kevés ország van, ahol csak kivételes esetben engedélyezik a részmunkaidős foglalkoztatást, ezek valamennyien olyanok, ahol a tanárok köztisztviselők, és a részmunkaidős foglalkoztatást ellentétesnek tartják a közszolgálat ethoszával. Más országokban a részmunkaidős tanítást kifejezetten ösztönzik. Így van ez Ausztriában, ahol a tanári munkaerő-felesleg csökkentésének eszközeként hivatalosan jóváhagyták a részmunkaidős tanári állások számának növekedését. A Cseh Köztársaságban a képzett tanárokkal kötött részmunkaidős szerződések száma ugyancsak emelkedett, de más okokból. A tanárok munkafeltételeinek 1996-ban történt megváltoztatását (elsősorban a tanári óraszámok felemelését) követően az oktatási szektorban sok munkaadó inkább részmunkaidőben foglalkoztatta tanárait, mintsem hogy elbocsássa őket.

Néhány új tagországra jellemző, hogy a tanároknak egynél több tanári szerződésre van szükségük ahhoz, hogy meg tudjanak élni. Szlovákiában például sok tanár egyidejűleg több helyen is dolgozik részmunkaidős szerződéssel, különösen, ha vonzó képzettsége van, például idegen nyelv szakos. Észtországban olyan mértékben elszaporodtak a többszörös tanári állások, hogy 2003. szeptember 1-je óta törvény tiltja a két, egyidejű tanári szerződést. A cseh tanároknak a törvényes heti munkaidő felének megfelelő másodállásuk lehet (évente maximum 100 munkaóra) az úgynevezett munkaviszonyon kívüli foglalkoztatás keretében. Ha a munkateher felső korlátját elérték, a munkáltató köteles állandó foglalkoztatási szerződést ajánlani részükre.

Fordította: Nyirő Zsuzsanna

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.