2020. május 25., hétfő , Orbán

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Hátrányos helyzet, második esély >> Foglalkoztatásba Ágyazott Képzés (FÁK-program)

Az önálló tanulás támogatása – Bevezetés a mentorpedagógiába

2009. június 17.

Az önálló tanulás támogatása

Bevezetés a mentorpedagógiába

Mayer József

1. Mit jelent a FÁK-program?

Jelenleg nem rendelkezünk pontos adatokkal azoknak a számáról, akik alacsony iskolai végzettséggel, korszerűtlen szakmai végzettséggel rendelkeznek. Óvatos becslések is 1,5-2 millió közé teszik ezt a számot. Az sem mellékes, hogy többségük mely korcsoportokhoz sorolható. Félő, hogy az elmúlt évek vitathatatlanul javuló tendenciát mutató iskolázottsági mutatói sem tudták e súlyos problémát feledtetni. Még aggasztóbb, hogy a fiatal, sok esetben még tanköteles korú iskolaelhagyók állandó „utánpótlást” biztosítanak a foglalkoztathatóság, a munkaerőpiac szempontjából nehezen kezelhető tömegnek. Bár az iskolák a korábbi évtizedekhez képest nehezebben válnak meg „problémás”, az iskola rendjét, az osztályok munkáját is sok esetben megzavaró tanítványaiktól, kedvezőtlen képet mutat az adatsor, amely az általános iskolát 16 éves koruk előtt elhagyók számára vonatkozik.

1995/96 – 5000
1996/97 – 5200
1997/98 – 5000
1998/99 – 5100
1999/00 – 6400

Az alapvető problémát nem csak az okozza, hogy az elmúlt fél évtized alatt közel 25 000 ember kerül ki az iskolákból értékelhető végzettség nélkül, hanem az is, hogy jelenleg nem rendelkezünk megfelelő eszközökkel ahhoz, hogy ezeket az embereket visszavezessük az oktatás világába, amely elkerülhetetlen előfeltétele lenne az igényes szakképzésnek, majd a tartós munkaerő-piaci jelenlétnek. A tanulás iránti ellenszenv a kudarcokkal kísért rövid iskolai pályafutás alatt kialakul, nem beszélve arról, hogy a még meg nem erősített, éppen hogy csak megszerzett alapkompetenciák is gyorsan kopásnak indulnak, illetve felnőttként nem tudnak lépést tartani az új követelményekkel. A funkcionális analfabétizmus önmagában is gátját képezi a tovább és átképzésbe történő bekapcsolódásnak.

Miért kell ezeket az ismert problémákat újra és újra elismételni?

A Szakmai Szociális Szövetség legújabb adatközlése alapján – Gyorsjelentés a szegénységről – feltételezhetjük, hogy az általunk érintett népesség többsége a hazai szegénység kemény magját alkotja. E dokumentum olvasása bárkit meggyőzhet arról, hogy a társadalom perifériáin élők, valamint a társadalom alatti rétegek kulcsproblémája nem az, hogy melyik iskolába iratkozzanak be, sokkal inkább arról van itt már szó, hogyan szerezzék meg a napi élelmiszer-szükségletüket.

A tanköteles koron túli, sok esetben munkanélküli felnőttek oktatásával kevés iskola foglalkozik. A korábbi dolgozók általános iskolái megszűntek, vagy átalakultak olyan intézményekké, ahol ilyen típusú, a felnőttek alapoktatását már nem folytatják. A középfokú intézmények gyakorlatilag a városokban, a nagyobb településeken találhatók, megközelítésük – ismerve a hazai tömegközlekedés helyzetét – egyelőre még számos problémát vet fel mind a gyerekek, mind pedig a felnőtt tanulók szempontjából egyaránt.

A szegények számára ez a helyzet többszörösen is megnehezíti, sok esetben pedig lehetetlenné teszi az iskoláknak, az oktatás helyszínének az elérését. Ez a probléma pedagógiai eszközökkel nem orvosolható. Ahhoz, hogy e hátrányos helyzetű csoportokat helyzetbe hozhassuk a tanulás szempontjából, elsősorban meg kell teremteni azt a feltételrendszert, amely biztosítja számukra az iskolák elérhetőségét.

A tananyaghoz való hozzáférés a következő lépés, amely a taneszközök és a szaktantermek biztosításával valósul meg. Ez sem tűnik egyszerű kérdésnek, hiszen sok esetben olyan iskolákról van szó, ahol például a minőségi oktatás lehetőségét biztosító feltételrendszer hiányzik. Mindenképpen túl kell lépni azon a sok helyütt létező hazai gyakorlaton és szemléleten, hogy számos intézmény a hátrányos helyzetű tanulók oktatásához elégségesnek érzi csökkentett minőséget biztosító feltételrendszer alkalmazását.

További problémát jelent mind az iskolarendszerű, mind pedig az iskolarendszeren kívül folytatott oktatás és képzés esetében az, hogy továbbra is rendkívül magas a kimaradó tanulók aránya. Nem szükséges külön érvelni amellett, hogy ez a tendencia a továbbiakban miért nem tartható fenn. Ahhoz azonban, hogy kedvezőbb mutatókat tudjunk elérni, elkerülhetetlenül szükséges a tanulóbarát környezet kialakítása mellett azoknak a módszereknek az alkalmazása, amelyek alkalmasak a tanulással kapcsolatos motivációk kialakításához, valamint azoknak a pedagógiai szakmai programoknak a kialakítására, amelyek lehetővé teszik az egyénekre irányuló, az egyéni tanulás iránti igényeket teljes mértékben figyelembe vevő megoldások alkalmazását. Számolnunk kell azzal, hogy az ilyen típusú képzések költségei növekedni fognak, mert nem kerülhető meg a tanulók mentális felkészítése a tanulási programokra. A tréning-módszer, a kiscsoportok alkalmazása, az egyéni foglalkozások alkalmazása nélkül nem remélhetünk ezen a területen sikert. A pedagógusok módszertani kultúrájának bővítése, továbbá pszichológusok, trénerek, mentálhigiénés szakemberek alkalmazása további garanciákat nyújthat a sikerre.

A helyi társadalom, a helyi közösségek támogató részvétele eredményezheti iskolán kívül a szemléletformálás talán leghatékonyabb eszközét. Az egy közösségben élők elemi érdeke az iskolázottság növekedése, a kultúra és a művészetek iránti igény szélesedése. Mindezek hatékonyan járulhatnak hozzá a társadalmi integráció erősödéséhez, a szegénység csökkenéséhez, az esélyek kiegyenlítődéséhez.

Az eddig elmondottak meggyőzőek lehetnek tehát abból a szempontból, hogy a hátrányos helyzetű személyek kapcsán pedagógiai szempontból is mindenképpen új megoldást kell keresni.

Ebben a helyzetben született meg az Oktatási Minisztérium, az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány és az Országos Közoktatási Intézet Integrációs Fejlesztési Központjában dolgozó szakértők együttműködése nyomán az a program, amely a

Foglalkoztatásba Ágyazott Képzés

címet viseli. A program előzménye, amely az ötletet adta, az Ózdon kezdeményezett „pedellus program” volt. Az alapvető különbséget két tényezőben lehet megragadni:

  • ebben az esetben hosszú távú, akár 4+1 éves foglalkoztatás biztosításáról van szó valóban hátrányos helyzetű személyek számára,
  • másrészt pedig a foglalkoztatást összekötöttük az oktatással és képzéssel, amelynek az a célja, hogy a támogatott személy ne csak munkát kapjon, hanem valós esélyt is arra, hogy a munkaerőpiacon meg tudja állni a helyét.

Gyakorlatilag minden munka- és képzőhely esetében egy „inkubátort” hoztunk létre, amely védelmet szolgáltat azoknak a személyeknek, akik az iskola sikeres pályázatával „kedvezményezetté” váltak.

Egyetlen komoly feltétel van: csak akkor van mód és lehetőség a foglalkoztatásra, ha a munkavállaló munkájával párhuzamosan eredményes középiskolai tanulmányokat folytat. Ha ez valamilyen ok miatt nem sikerül, akkor a foglalkoztatást meg kell szüntetni.

Ebben a tevékenységében azok a pedagógusok segíthetik őket, akik vállalják azt a szerepet, hogy munkatársukat támogatásban részesítsék annak érdekében, hogy sikeres középiskolai tanulmányokat tudjon folytatni.

2. Kikre irányul a FÁK-program?

Az iskolák által benyújtott pályázat kulcseleme az volt, hogy a kiválasztott személy a cigánysághoz tartozzon. Ennek a döntésnek két meghatározó eleme van:

  1. Az iskolák egy részében sok esetben olyan konfliktusról tudunk, amelyek a többségi társadalomhoz tartozó pedagógusok/szülők (ritkábban tanulók) és az iskolát igénybe vevő cigány tanulók és szüleik között bontakozik ki. Azt várjuk az iskola által alkalmazott személytől, hogy közreműködésével / közvetítő tevékenységével megelőzze, tompítsa, illetve csökkentse az ilyen típusú konfliktusok számát.
  2. A másik fontos elem az, hogy tudjuk, hogy a hazai cigány népesség iskolázottságának szintje messze a többségi társadalom szintje alatt van, ezért munkaerő-piaci pozícióik gyengék, szociális körülményeik rosszak. Mindezek veszélyeztetik a kívánatos társadalmi integrációt. Ugyanakkor látjuk, hogy a hagyományos pedagógiai módszerek alkalmazása mellett még mindig rendkívül magas a cigány tanulók iskolai kudarcainak aránya, ami sok esetben
    • alulteljesítéshez,
    • évismétlésekhez,
    • vagy súlyosabb esetekben az iskola elhagyásához vezethet.
    Ezért sokuk számára nem nyílik mód arra, hogy a kívánt mértékben középfokú tanulmányokat folytathassanak. E program ezeken a problémákon kíván segíteni oly módon, hogy egy új, eddig Magyarországon még nem alkalmazott képzési rendszert hoz létre annak érdekében, hogy a tanköteles koron túli cigány fiatalokat / felnőtteket magasabb iskolai végzettséghez juttassa. A foglalkoztatás, amely optimális esetben tartós jövedelmet biztosít a kedvezményezett munkavállaló számára, reményt adhat arra, hogy olyan élethelyzet alakul ki, amelynek integráns részévé válik a tanulási tevékenység. Érdemes ezzel kapcsolatban a több mint egy évtizeddel ezelőtt megfogalmazott véleményt idézni: „Az alacsony iskolázottság felnőttkori kezelhetőségének korlátai vannak, amelyek legalább annyira pszichikus eredetűek, mint társadalmiak vagy gazdaságiak”.1Az idézett szerző által megjelölt probléma-lista pontosan kijelöli azt a terepet, ahol az új típusú pedagógiai módszertani együttes alkalmazására sor kerülhet.

3. Tanítani, de hogyan?

A program megfogalmazóinak nem állt szándékában az, hogy a pedagógiai tevékenységet végző személyek kijelölését bármilyen módon is befolyásolják. Úgy vélték, hogy a pályázat megfogalmazója (többnyire az iskola valamelyik vezetője) pontosan tudja, hogy a megvalósítás során melyik kollégájára számíthat. Reményeink szerint a kiválasztásnál két szempontot mérlegeltek:

Olyan személyekben gondolkodtak, akiknek a szakmai és módszertani felkészültsége a helyi közösségen belül is elismertségnek örvend, valamint érdekelődésük, nyitottságuk az újdonságok iránt garanciája lehet a program sikerességének.

3.1. Nézzük a feltételeket!

A program egyik meghatározó eleme az, hogy a „tanulók” önálló tanulására épül. Ez önmagában is számos nehézséget vethet fel. Ismeretes, hogy a cigány tanulók iskolai sikertelenségének okai között

  • a szociális helyzet, a családi szocializáció hiányosságai,
  • a nyelvi hátrány,
  • a többségi társadalom előítéletben megfogalmazódó gondolkodása és cselekedetei,
  • az iskolán belül érvényesülő szegregáció egyaránt szerepet játszik.2

Ilyen (esetleges) előzmények után és esetleg ilyen feltételek mellett jelentős egyéni ambíciót kell feltételeznünk ahhoz, hogy az önálló tanulás megvalósuljon. Úgy gondoljuk, hogy túl a perspektivikus tényezőkön, a foglalkoztatás realitásának rendkívül komoly motivációs tényezőnek kell lennie.3

→ Ehhez a segítséget elsősorban azoknak a személyeknek kell biztosítani, akik az egyéni tanulás támogatását vállalták. Hetente két óra áll a rendelkezésükre, amelyért a programból anyagi támogatást kapnak.4

→ A másik támogató elem a vizsgáztatást végző középiskolák részéről épül a programba.5 A vizsgákat megelőző időszakban mód nyílik arra, hogy a vizsgáztatást végző pedagógusok közvetlenül a vizsgára felkészítő tevékenységet folytathassanak a tanulók számára.

3.2. Mi az igazán új mindebben?

Elsősorban az, hogy a tanítás nem a hagyományos tanórákon történik. Ezt azért kell elfogadnunk, mert a program egészének ez a kulcsa.
Ha az elképzelések beválnak, akkor a most kialakított modellt kiterjesztjük a közművelődési intézményekre, valamint általában a munkahelyekre.
Mi következik ebből?
Az, hogy a tanulás támogatását nem csak pedagógusok végezhetik, hanem olyan magasan iskolázott személyek, akik rendelkeznek az általánosan megkövetelhető „iskolai műveltség” elemeivel. Ez a magyarázata annak, hogy most csak két pedagógust vontunk be iskolánként a programba. Feltételezzük, hogy egy „humán” és egy „reál” szakos pedagógus átlátja az adott műveltségterületet, s abban képes szakmailag helytálló eligazítást nyújtani az érdeklődőnek.

3.3. Mit kell megtanulniuk a tanulóknak?

A programban sikeresen pályázott iskolák olyan „tanulókkal” köthettek szerződést, akik befejezett általános iskolai végzettséggel rendelkeznek.6 Számukra az érettségit nyújtó középiskola lehet a cél.

A tananyagot, amelyet el kell sajátítaniuk, a felnőttek számára készített kerettanterv tartalmazza.7 Ebben meghatározták, hogy az egyes évfolyamokon milyen tantárgyakból kell vizsgát tenni. A felkészítésnek ez adja a szilárd időkeretét.
Mivel a program indítása csúszott, ezért az első vizsgákra 2004 augusztusában kerül majd sor az alábbiak szerint:

A tanuló jelenlegi iskolai végzettsége Melyik évfolyam anyagából kell vizsgát tennie?
Befejezett általános iskola Középiskola 9. évfolyam
Befejezett 9. évfolyam – középiskola Középiskola 10. évfolyam
Befejezett 10. évfolyam – középiskola Középiskola 11. évfolyam
Befejezett 11. évfolyam – középiskola Középiskola 12. évfolyam
Befejezett 12. évfolyam – középiskola Érettségi vizsga az őszi időszakban (2004. október)
Befejezett 9. évfolyam nem érettségit nyújtó képzésben Középiskola 9. évfolyam
Befejezett 10. évfolyam nem érettségit nyújtó képzésben Középiskola 9. évfolyam
Hagyományos (3 éves) szakmunkás bizonyítvány Középiskola 10. évfolyam
Középiskolai érettségivel rendelkező OKJ-s szakvizsga

3.4. Hogyan „mentoráljunk”, azaz mit kezdjünk heti két órával?

A mentori tevékenységünk egyik legfontosabb alapelve a kooperációra való törekvés kell, hogy legyen. Ezért először is meg kell teremteni azt a feltételrendszert, amelyben az együttműködés kialakulhat. Ez a következőket jelentheti: megállapodunk abban, hogy

→ Mikor tartjuk a heti két kötelező „penzumot”.

→ Tisztázzuk, hogy milyen taneszközök szükségesek ehhez.8

→ Megbeszéljük, hogy milyen módszereket fogunk alkalmazni az együttműködés során.

Nélkülözhetetlennek tartjuk azt, hogy mindenképpen hallgassuk meg „munkatársunkat és tanítványunkat”! Az általa mondottakat gondoljuk át, és mindazokat az elemeket, amelyeket fel tudunk használni, építsük be munkánkba! Ne felejtsük el, hogy nem az a cél, hogy aszimmetrikus kapcsolatrendszer alakuljon ki! Ez a pedagógia a résztvevők egyenlőségre épülő kooperációját feltételezi! Nemcsak arról van szó, hogy tanítványunk magasabb iskolai végzettséget szerezzen, hanem arról is, hogy mind a ketten részesei vagyunk egy modellértékű képzési rendszer kialakításának! Ez a másik nélkül nem fog menni!

3.4.1. Az időtervezés

A heti két óra kijelölésekor érdemes néhány dolgot végiggondolni!

→ Keressünk olyan időpontot, amely mindegyikünk számára alkalmas s ehhez ragaszkodjunk. Ne maradjon el alkalom, mert az egyéni tanuló számára ez a legszilárdabb, orientáló időkeret.

→ Legyen ez olyan időpontban, amikor a konzultáció, a megbeszélés szakmai szempontból a legeredményesebb lehet. Gondoljuk át, hogy a nap elejére vagy végére tesszük-e az időpontot! A legfontosabb annak a feltérképezése, hogy tanítványunk mikor a legfogékonyabb az ismeretek befogadására, aktív konzultációra, kommunikációra!

→ Vegyük mindig figyelembe azt, hogy mikor lesznek a vizsgák! Ez azért fontos, mert itt a szakmai felkészítésen túl egyre erőteljesebb mentális támogatást is kell nyújtanunk oly módon, hogy ez ne raboljon számottevő időt az érdemi munkától.

3.4.2. Hogyan készüljünk a mentorálásra?

A heti két óra nem tanóra, tehát a hagyományos értelemben vett tanításnak itt semmi esélye sincs. Nem lehet cél az, hogy végigbeszéljük a rendelkezésre álló időt valamilyen téma kapcsán. Melyek lehetnek az állandó elemek a tevékenységünkben?

→ A következő időszakra kijelöljük az egyes tantárgyakra vonatkozó tanulnivalót. Célszerű a tankönyvek nagyobb tematikus egységeiben gondolkodni, mert a tételek is ezeket az egységet fogják át. Ez csak úgy történhet, ha ezt megelőzőn már mi magunk is tájékozódtunk a tananyagban, és tisztázzuk a magunk számára a tananyag súlypontjait.

→ A tananyag-kijelölést követően rövid magyarázatokkal érintjük a legfontosabb elemeket, ezeknek az alapos áttekintésére hívjuk fel a figyelmet.

→ A két óra egyik legértékesebb része az lesz, amikor kérdéseket fogalmaznak meg számunkra a tananyagra vonatkozóan. Ennek a szükségességére egyébként az első pillanattól kezdve fel kell hívni a figyelmet. A feltett kérdések alapján tájékozódhatunk a legbiztosabban arról, hogy tanítványunk hogyan halad előre a tananyagban. Itt érzékelhetjük a hiányokat, a bizonytalanságot, egyszóval azokat a problémákat, amelyeknél meghatározóvá válnak beavatkozásaink, magyarázataink, irányító megjegyzéseink. Ha nincs kérdés, az nagyon nagy baj. Jelzésértéke van:

  1. vagy nem történt önálló tanulás,
  2. vagy hallatlanul felületesen történt.

Ebben az esetben nem léphetünk tovább, mindenképpen tisztázni kell, hogy a kialakult helyzetnek mi lehet a hátterében!

A kérdéseket már korábban is megfogalmazhatják számunkra. Ezt írásban kell kérni, mert így már a foglalkozást megelőzően is módunk lesz ezeket átgondolni.9

3.4.3. „A tanulási út” felépítése

→ A mentor számára támpontot az adott tantárgyhoz kapcsolódó „tételsor” jelent, amelyet a középiskola „követelményként” fogalmaz meg. Látjuk, hogy itt arról van szó, hogy a tételek tartalmazzák azokat az elvárásokat, amelyeket a tanulókkal szemben az adott évfolyamon az egyes tantárgyakkal szemben támasztanak.10
A tételek abban nyújtanak számunkra segítséget, hogy azokhoz ki tudjuk jelölni azokat a tankönyvi fejezeteket, amelyek megtanulása elengedhetetlenül szükséges a sikeres vizsga érdekében.
A tankönyvi fejezetek azonosítása a tanuló számára biztonságot nyújt a felkészülés során. Az „azonosítás” tehát a hangsúlyos helyeket jelenti. Ettől függetlenül törekedjünk arra, hogy a tanulók a tankönyv egészét elolvassák és megtanulják.

→ Megkönnyíti a tanulást az, ha vázlatokat készítünk számukra az egyes tételekhez. A vázlatpontok azokat a kulcselemeket tartalmazzák, amelyeknek megjegyzése lehetővé teszi a tanulók számára azt, hogy vizsgahelyzetekben (tételhúzáskor!) azonosítsák a témára vonatkozó tartalmakat.

→ A tanulás eredményességéről magunknak is meg kell győződni. Ezért célszerű a „félidőben” feladatlapokat készíteni a tanulók számára, amelyeket „szimulált” vizsgahelyzetekben oldatunk meg velük. Ilyenkor a feladat mellé időtényezőt rendelünk, mert az idővel történő gazdálkodásra is fel kell tanulóinkat készíteni. Mindenképpen kerítsünk arra is alkalmat, hogy az egyes részeket szóban is „kikérdezzük” tőlük. Jó, ha ez is „tételhúzással”, felkészülési idővel történik. Ezeket a helyzeteket vegyük nagyon komolyan, ne engedjük, hogy valamilyen ok miatt „puha” szituációk alakulhassanak ki.

→ Minden alkalommal győződjünk meg arról, hogyan vezetik füzeteiket tanulóink. Tekintsük át saját jegyzeteiket, adott esetben nyújtsunk számukra erre vonatkozó tanácsokat.

→ A következő időszakra vonatkozóan mindig adjunk „házi feladatokat”. Ezeknek az elkészítése szilárdabbá teszi az egyéni tanulás struktúráját. Ezek olyan alkalmak, amelyek emlékeztetik arra, hogy a munka melletti tanulás a munka feltétele. Nézzünk erre néhány megoldást!

  • A feladat mennyiségét úgy határozzuk meg, hogy abból naponta valamennyi elvégezhető legyen. Például matematikából minden napra eshet 1 feladat. Irodalomból minden napra 1-1 vers vagy 2-5 oldal olvasnivaló. A feladatokhoz rendeljünk minden esetben időt!

Például:

Tantárgy Feladat Mit kell csinálni? Idő
Matematika

Pitagorasz-tétel megtanulása
Gyakorlás: 6 példa
Naponta 1 feladat

Jegyzetkészítés,memorizálás 15 perc
Példamegoldás füzetbe 5-10 perc
Heti termés: 1 elméleti probléma megtanulása,
6 gyakorló példa elkészítése
 
Magyar irodalom Görög dráma Kötelező olvasmány: Antigoné Elolvasni a drámát!

2-3 óra


Jegyzetkészítés (tartalmi kivonat) 15 perc
Írásbeli feladat
(fogalmazás, „esszé”)
20 perc
Tankönyvi fejezet elolvasása, megtanulása 1-2 óra
Heti termés: 1 kötelező olvasmány elolvasása
1 fejezet megtanulása,
írásbeli feladatmegoldás gyakoroltatása
 
3.4.4. Technikai tanácsok

Nézzünk egy példát arra, amit eddig elmondtunk!
Legyen a választott tantárgy a magyar irodalom.

I. évfolyam

Tételsor (részlet)

  • A középkor irodalma (Dante, Villon, H.B., ÓMS)
  • A reneszánsz Itáliában (Petrarca, Boccaccio)
  • A reneszánsz Magyarországon

Ez utóbbi tételhez nyújtunk segítséget tanítványunknak:

Vázlat:

Mit kell megtanulni? Az alábbiakhoz hozzárendelhető a tankönyv egy-egy fejezete, illetve egy-egy anyagrész.
(Előzetes ismeretek: a reneszánsz fogalma, elterjedése Európában, a reneszánsz ember világképe)

A tanulást segítő vázlat:

  • Mátyás és udvara
  • Vitéz János tevékenysége
  • Janus Pannonius (életút)
  • Janus Pannonius költészete:
    • Búcsú Váradtól
    • Egy dunántúli mandulafára
    • Kikacagja a búcsúsokat

Mi az, amit mindenképpen tudni kell:

  • A reneszánsz hazai jellegzetességei (néhány centrum, elitkultúra, Vitéz János „művelődéspolitikája”, J.P. életútja, 2-4 vers „elemző” bemutatása)

Mit kérünk számon?

A felsorolt néhány elem „elmondása”.
A versek értelmezése a szöveggyűjtemény használatával.

Kijelölhető házi feladat (írásban):

  1. Miért tarthatjuk Janus Pannonius reneszánsz költőnek?
  2. Mutassa be a reneszánsz jellegzetességeit a Búcsú Váradtól című vers alapján!

Azt is megtehetjük, hogy már előre segítséget nyújtunk a tanuláshoz! Egy-egy füzetlapra, esetleg füzetbe olyan szempontokat gyűjtünk, amelyek az adott fejezetek elsajátítását segíthetik. Nézzünk erre is egy példát!

A fejezet (A reneszánsz) változatlan.

  • Alapfogalmak: reneszánsz, humanizmus, Itália,
  • Költők: Petrarca, Boccaccio, Janus Pannonius, Shakespeare
  • Festők, szobrászok: Leonardo da Vinci, Michelangelo, Raffaello, Donatello
  • Gyula pápa, Medici család, Mátyás király
  • A reneszánsz világképe (életöröm stb.). Miben hoz mást (újat) a középkorhoz képest?
  • Janus Pannonius Itáliában és Magyarországon

3.5. Egyéb tanulást támogató megoldások

A mentor tevékenysége nem csak a tanulás segítésére szorítkozik. Számunkra az egyik legfontosabb célkitűzés az, hogy ne csak a tananyag kerüljön „közvetítésre és támogatásra”, hanem legyen mód arra is, hogy a tanuló életmódját, a kultúrához, az életen át tartó érdeklődéshez, ismeretszerzéshez való kapcsolatát is befolyásolni tudjuk.
Ezért minden olyan megoldást fel kell használnunk, amely ezt a törekvést támogatja. Nézzünk ezek közül néhányat!

  • A televízió ismeretterjesztő adásainak szemlézése, majd a figyelem felhívása. Eleinte ennek az adja az aktualitását, hogy minden megtekinthető adást kapcsoljunk tananyagokhoz. Ez egyébként is kívánatos lenne. (Ha nincsenek elérhető közelségben ezek a csatornák (pl. Spektrum), akkor a rendelkezésre állókat kell kihasználni, amennyire ezt a program lehetővé teszi!
  • Az iskolában van Internet-elérhetőség. Ha tanulónk már tudja ezt használni, akkor erre minél több alkalommal bátorítsuk. Irányítsuk figyelmét azokra az „oldalakra”, ahol közvetlenül is mód nyílik tanulásra. Például: Vers.hu, Dráma.hu. stb. oldalak
  • Az sem probléma, ha lehetőséget adunk tanulónknak arra, hogy egy-egy tanórán a gyerekek mellett vehessen részt. Ezek nem könnyű helyzetek, de sikerük számos tekintetben komoly pedagógiai értékeket eredményezhet.
  • A település (és a kistérség) kulturális rendezvényein történő részvétel elősegítése és bátorítása.

4. Hogyan zárul a program?

Tanulónknak érettségi vizsgát kell öt tantárgyból tenni. A három kötelező:

  • Matematika
  • Magyar nyelv és irodalom
  • Történelem

Valamint két szabadon választott:

  • szabadon választott idegen nyelv
  • és egy másik tantárgy, olyan, amelyet a tanuló két tanéven keresztül tanult, azaz két év anyagából osztályozó vizsgája van. (Ha lehetőségünk van javaslatot tenni, akkor azokra a tárgyakra helyezzük a hangsúlyt, amelyeket könnyebben tudnak tanulni. Ilyen például sokak számára a földrajz vagy a biológia.)

Azok, akik már érettségiztek, OKJ-s szakmai vizsgát tesznek. Itt a központi vizsgatárgyak és követelmények adottak.

5. Befejezés

Nem kell hosszasan bizonygatni, hogy a vállalkozás, amelynek részeseivé válnak, szinte minden tekintetben újszerű, gyakorlatilag előzmények nélküli a hazai közoktatás történetében. Számos ponton nehezen leküzdhető nehézségek adódhatnak, amelyek kedvetlenné, rosszabb esetben ellenérdekeltté teszik a résztvevőket. Nézzük meg azokat a területeket, amelyek a rendszer problematikus elemeivé válhatnak!

Probléma Következmény Megoldási és korrekciós javaslatok
A tanuló abbahagyja a tanulmányokat

Ebben az esetben elveszti a munkáját. A foglalkoztatás a tanulmányok eredményes folytatása nélkül nem lehetséges!

Előzetes egyeztetéssel új embert kell a programhoz kapcsolni.
A tanuló sikertelenül vizsgázik Az általános vizsgaszabályok érvényesek. Ha ez egy vagy két tantárgyból történik, utóvizsgát kell tenni! Át kell tekinteni a felkészülési stratégiát, az egyéni (otthoni) tanulási megoldásokat és a problematikus helyeken be kell avatkozni.
Megromlik a kapcsolata mentor és tanítvány között Mivel a tanítványt nem lehet ilyen ok miatt „lecserélni” valószínűsíthető, hogy olyan helyzet alakul ki, amely nem kedvez a tanulástámogatásnak. – Meg kell próbálni helyreállítani a pozitív kapcsolatot.
– Végig kell gondolni az esetleges személyi konzekvenciákat.

A felsoroltakon kívül persze sok más nehezen kezelhető szituáció is előfordulhat. Mindenképpen az a fontos, hogy higgyünk abban: mindig lehet jó megoldást találni a probléma elhárítására.

A felmerülő nehézségekhez napi szinten konzultációs lehetőség áll a mentorok rendelkezésre. Az OKI-ban állandóan jelenlévő program-asszisztens figyeli az e-mailt, hogy a beérkező kérdésekre minél hamarabb tudjunk válaszokat adni.

A kapcsolattartás a vizsgáztatást végző középiskolával is fontos. Az elérhetőségek kiépítését követően lehetőség nyílik szóbeli és elektronikus kommunikáció folytatására is. Ez különösen a vizsgaidőszakok előtt válhat fontossá.

Munkájukhoz sok sikert kívánnak az OKI IFK munkatársai!

Budapest, 2004. április 17.

 

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.