2019. augusztus 21., szerda , Sámuel, Hajna

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Hátrányos helyzet, második esély >> Foglalkoztatásba Ágyazott Képzés 5. - Szerepváltás

A közismereti és szakmai képzés eredményeiről

2009. június 17.

Nádori Judit

A közismereti és szakmai képzés eredményeiről

„Mi magunk legyünk az a változás, melyet látni szeretnénk a világban”
Gandhi

A program elején készített Munka és tanulás kötet interjúinak hangvételét még meghatározta az újdonságtól való félelem, a „Hogyan tudom majd megvalósítani mindezt?” érzete. Négy év elteltével, a szakmai vizsgákat követő beszélgetések már sokkal inkább a megszerzett tudás, tapasztalat, önismeret jegyében azt az örömöt éreztették, amely az elvégzett munka, a sikeres vizsgák nyomán született. Hiszen a program lényege éppen az volt, hogy olyan rugalmas és komplex képzést és foglalkoztatást biztosítson a résztvevők számára, melyben egyéni adottságaiknak, képességeiknek, eddig megszerzett tapasztalataiknak figyelembevétele, valamint az aktív, gyakorlati tapasztalatszerzésben való részvétel jut elsődleges szerephez.

A roma koordinátorok célkitűzése elsősorban az „érettségihez jutás” volt, melyre úgy tekintettek, mint a többségi társadalomba való integrálódás első lépcsőfokára, mely annak a lehetőségét is jelenti egyben, hogy megjelenhetnek a munkaerőpiac azon részén, ahol már nem csak fizikai munkát kaphatnak. Természetesen a hétköznapi értelemben vett „érettséggel” már a program elején is rendelkeztek a koordinátorok, hiszen többségük családos emberként élt/él – sokszor gyermekeikkel együtt készültek a vizsgákra. Bár eddigi életútjuk során kimaradtak a középiskolai képzésből, a program lehetőséget nyújtott a gimnáziumi évek „pótlására”, előzetes tudásukat, tapasztalataikat, igényeiket figyelembe vevő tanulási utak kialakításával. Mentoraik számára is az érettségi volt az egyik legfontosabb megnevezett cél – felkészíteni mentoráltjaikat egy olyan vizsgára, amely a koordinátorok eddigi iskolai kudarcai miatt eleinte lehetetlennek tűnt.

Kihívás és megmérettetés volt tehát a két hívószó mindvégig – az eredmények utóbb igazolták, hogy van létjogosultsága egy ilyen típusú kezdeményezésnek, mely ötvözi a tanulást a foglalkoztatással, mely lehetőséget ad a tanulási kudarcokkal rendelkező roma fiatal felnőtteknek arra, hogy újabb esélyt kapva bizonyíthassák, képesek teljesíteni az eléjük állított követelményeket.

1. ábra. A közismereti képzésben részt vevők százalékos megoszlása a program során megszerzett végzettség szerint 1, 2

A program a megfelelő működési, infrastrukturális, képzői és támogatói háttér megteremtése után a tervezett kezdéshez képest némi csúszással, 2003 végén – 2004 elején indult el. A roma koordinátorok számára az első igazán nagy feladatot a szakmai gyakorlatot adó, a közel két, illetve négy + két éven át munkahelyet jelentő intézménybe való beilleszkedés jelentette. Az, hogy a roma koordinátorokat az iskolák választották, többségében olyan fiatal felnőttek közül, akiket már tanítottak, akik az adott intézményben végezték általános iskolai tanulmányaikat3, segítette az új szereppel való azonosulást, ugyanakkor nagy odafigyelést kívánt a tantestülettől és főként a mentoroktól, hogy a tanulóból kollégává válás folyamata minél könnyebben valósulhasson meg. Természetesen a mentorok4 is új kihívásokkal néztek szembe, egyrészt, hogy megfeleljenek a koordinátorokat vizsgáztató középiskola által megadott tételek, tananyagok elsajátíttatásához szükséges elvárásoknak, másrészt az is újdonságot jelentett a számukra, hogy más típusú együttműködésre volt szükség saját kollégáikkal is, hiszen ahhoz, hogy a mentori foglalkozások jól tervezhetővé váljanak, egyeztetniük kellett a humán és reálszakos mentoroknak, némiképp betekintést nyerve így a másik munkájába.

Új volt természetesen az is, hogy a megszokott tanórai keretet a mentori foglalkozások váltották fel, más szabályokkal, más tartalommal. A tananyagot a felnőttoktatás tanterve határozta meg, ennek nyomán a koordinátorok a vizsgaközpontok levelezős, esti tagozatos tanulóiként lettek „részesei” a rendszernek. Számukra a mentorok jelentették a „tantestületet”, egy humán és egy reálszakos mentor testesítette meg összes tantárgyuk oktatóját.

A vizsgaközpontok (Budapest: Than Károly Gimnázium, Szakközépiskola és Szakiskola, Debrecen: Magiszter Alapítványi Középiskola, Miskolc: Herman Ottó Gimnázium, Ózd: Bródy Imre Szakközépiskola5, Pécs: Gandhi Közalapítványi Gimnázium) tanárai konzultációk során találkoztak a koordinátorokkal, ahol lehetőségük volt a mentori órákon elsajátított tananyaggal kapcsolatos kérdések megvitatására, a vizsgakövetelmények pontosítására, az évközi előrehaladás mérésére szolgáló esszék, házi dolgozatok értékelésére. Ezek a konzultációk a vizsgaközpontok felkészítése során megtervezett ütemterv szerint zajlottak, amely figyelembe vette a koordinátorok igényeit, ennek megfelelően rugalmas idő- és tananyagbeosztást tartalmazott.

A kilencedikes tananyag néhány hónap alatti elsajátítása volt a rendszer „tesztje”, nagyon sok bizonytalankodás (félelem a vizsgáktól, a felkészülés/felkészítés szokatlan módja) után a következő eredmények születtek az első vizsgákon:

2. ábra. A 9. évfolyam eredményeinek átlaga

A diagramon látható, hogy a kötelező érettségi tárgyak közül a matematikavizsga sikerült a leggyengébben, ez már némiképp előrevetítette az érettségi eredményeket is, ugyanakkor a történelem és a magyar nyelv is nehézségeket okozott a tanulóknak.

A mentorok első negyedéves beszámolói, tapasztalataik a vizsgákra való felkészüléssel kapcsolatban a következőkben összegezhetők:

  • ahol két koordinátor volt, ott a felkészülésben erőteljes szerepet kapott a páros tanulás, nemcsak a motiváció volt nagyobb, hanem az ismeretátadás hatásfoka is,
  • az otthoni tanulásra kevés idő jutott, nem sikerült betartani a tanulási időtervben tervezetteket,
  • a mentori foglalkozásokon a jegyzetelés, az olvasottak/hallottak megbeszélése, a kérdésekre való azonnali reagálás volt jellemző,
  • az önálló feladatok megoldása gondot jelentett, folyamatos konzultációra volt szükség, lényegesen többre, mint a meghatározott mentori óraszám,
  • nagyon igényelték a koordinátorok a visszajelzést, az értékelést megoldott feladataikkal kapcsolatban, a jeggyel való azonosítást („Ez hányas lenne egy vizsgán?” típusú kérdések).

A 10. évfolyam már teljes tanévet jelentett, ugyanakkor a mentorok és a koordinátorok elmondása szerint a legnagyobb gondot ebben az évben is még

  • a tanulási stratégiák hiánya okozta,
  • valamint az, hogy a felkészülésre fordított idő nem volt elegendő a hiányzó tantárgyi tartalmak pótlására,
  • illetve az elszántság is megcsappant a gimnáziumi követelményeket látva.

A vizsgacentrumok – alkalmazkodva az egyéni haladáshoz, a mentori beszámolók által jelzett problémákhoz – többszöri lehetőséget biztosítottak a javításra, aminek eredményeképp végül mindenki sikeres 10. évfolyamot zárhatott.

A képzések során igyekeztünk reagálni a fentiekben felsorolt nehézségekre, így olyan tréningeket, képzéseket szerveztünk, melyek segítséget nyújtottak mind a koordinátoroknak, mind a mentoroknak a tanulási technikák, a tanulásszervezés, a kommunikáció, az ismeretszerzési stratégiák területén.

Láthatóan az első tanévben is gondot okozó matematikából a legrosszabb az átlag, de a választható érettségi tárgyak közé tartozó kémia, biológia, földrajz sem mutatott túl jó képet, ezért Budapesten, az eredetileg tervezett földrajz helyett más tárgyak felé kezdték orientálni a hallgatókat a vizsgacentrum tanárai, míg Debrecenben és Pécsett ez maradt az egyik választott tárgy.

3. ábra. A 10. évfolyam eredményeinek átlaga

A 11. évfolyam több szempontból is nehézséget okozott, a gyakorlati munkahelyet biztosító intézmények elvárásai megnövekedtek a koordinátorokkal szemben, egyre több önállóan elvégzendő feladatot bíztak rájuk. Ettől függetlenül nem születtek rosszabb eredmények, mint az előző két periódusban, sőt egyes tárgyaknál az is érezhetővé vált, hogy sokkal nagyobb biztonságot szereztek az ismeretek elsajátításában. Társadalom- és művészetismeretből már rutinszerű volt a beadandó esszék elkészítése, egyre inkább szerepet kapott a megfelelő tartalmon túl a megtervezett, igényes külső is, nagyon nagy gondot fordítottak a koordinátorok az illusztrálásra, mely a szóbeli érettségi során e két tárgynál biztonságot adott a különböző stílusok, korszakok bemutatásához.

A vizsgacentrumok által tartott felkészítések a koordinátorok kérésére sűrűbbé váltak, a tanárok lehetőséget biztosítottak nemcsak a csoportos, hanem az egyéni konzultációra is, illetve arra, hogy az esti tagozat bármely óráján részt vehessenek. Ezzel a lehetőséggel főként Miskolcon és Debrecenben éltek a koordinátorok.

4. ábra. A 11. évfolyam eredményeinek átlaga

A 12. évfolyam már közvetlenül az érettségire való felkészüléssel telt, az érettségi tárgyak kerültek előtérbe, az év végi vizsgák anyaga is igyekezett minél inkább lefedni a leendő tételeket.

A mentorok a következő tapasztalatokat, megállapításokat gyűjtötték össze a negyedik tanévről az utolsó beszámolók során:

  • a koordinátorok megtanultak összpontosítani egy adott feladatra,
  • a tételek kidolgozásához már kevesebb segítséget igényeltek,
  • megnőtt az önállóságuk,
  • javult a kommunikációjuk mind szóban, mind írásban,
  • a vizsgaszituációkban ugyan némi rutinra már szert tettek, de még mindig nagyon izgultak, illetve féltek a vizsgáktól, és ez leblokkoláshoz vezetett a mentori számonkérések során is,
  • komolyan vették a felkészülést, aktívak voltak a mentori foglalkozásokon.

5. ábra. A 12. évfolyam eredményeinek átlaga

Az érettségi

Az év végi vizsgák után szinte azonnal következett az újabb megmérettetés, a kezdetben elképzelhetetlennek tűnő érettségi, a vágyott és a leginkább „félelmetes” vizsga. Nemcsak a roma koordinátorok és mentorok számára jelentett ez mérföldkövet, hanem a program számára is, hiszen az eredményeknek igazolniuk kellett azt a tételt, mely szerint foglalkoztatással egybekötött, iskolarendszeren kívüli, mentori segítséggel való felkészülés is lehet eredményes.

6. ábra. Az érettségi eredményei6, 7

A magyar nyelv és irodalom érettségi írásbeli részén – annak is köszönhetően, hogy ez volt az első az érettségi napok sorában – a legnagyobb gondot a koordinátorok „rémülete”, ijedtsége okozta, a feladatlapokat megkapva negyedórányi „lefagyottság” következett, a tréningek, a mentori órák, a félévenkénti vizsgák sem voltak elegendőek ahhoz, hogy ez ne következzék be. Ennek nyomán kevés idő jutott az egyszerűbbnek tűnő szövegértési feladatokra, az időhiány miatti kapkodás leginkább a pontatlanságban és a helyesírási hibákban érhető tetten. Az érettségi szövegalkotási része már nyugodtabban telt, a választható feladatok lehetőséget adtak arra, hogy a koordinátorok személyisége, gondolatvilága megmutatkozzon, legtöbben a novellaelemzést választották.

A másnapi matematikaérettségi is a magyarhoz hasonlóan indult, ezek a feladatsorok a gimnáziumok tanárai szerint is meglehetősen nehezek voltak (ezt igazolja az is, hogy a vizsgaközpontokban nappali tagozaton érettségizők által elért matematika-írásbeli eredmények is alatta maradtak az elvártnak). Többnyire részpontok születtek, viszonylag kevés volt a teljes feladatmegoldás, de ez várható volt a felkészülés éveinek eredményei alapján.

7. ábra. Az összes érettségi tárgy évenkénti és érettségi átlaga

A harmadik – mindenkinek egységes – írásbeli a történelem volt, ez sikerült a legjobban a három közül, külön kiemelendő a forráselemzés sikeressége, illetve az esszéfeladatok megoldása. A helyesírás viszont itt is gondot okozott.

A szóbeli érettségik lehetőséget adtak arra, hogy az írásbeli hiányosságait javítsák, többnyire a szóbeli felelet húzta felfelé, kompenzálta a jegyeket, rosszabb érdemjegyet nem kaptak a koordinátorok, mint amilyet az írásbelin elértek.

A legjobb érettségi eredmény – 3,8 – egy-egy koordinátor esetében Budapesten, illetve Debrecenben született.

A kötelező érettségi tárgyak esetében, összevetve a felnőttoktatásra vonatkozó országos8, illetve vizsgacentrumonkénti (városi) középszintű érettségi adataival, látható, hogy a program résztvevőinek eredményei nem maradnak el nagymértékben a hagyományos iskolarendszerben tanulók átlagaitól.

8. ábra. A kötelező érettségi tárgyak felnőttoktatásra vonatkozó országos és a programban érettségizettek átlaga

A négy érettségiztető vizsgaközpont magyar nyelv és irodalommal kapcsolatos eredményei azt mutatják, hogy a legnagyobb gondot a kulturális hátrányokból is fakadó, a fentiekben is jelzett helyesírás okozta, hiszen az érettségik eredményeit negatívan befolyásolta az írásbelik során vétett helyesírási hibák száma. A magyar- és történelemérettségi során egyértelmű hiányt jelentett a kötelező irodalmakon (jelen esetben tankönyvi szövegeken) túli, a szélesebb látókör kialakításához elengedhetetlen olvasmányok ismerete.

9/a. ábra. Középszintű érettségi eredmények – Budapest

A budapesti vizsgaközpontban a két választott érettségi tárgy a társadalomismeret, illetve a művészetismeret volt. Társadalomismeretből projektmunka készítésével vizsgáztak a koordinátorok, legtöbben az „1956 utóélete a magyar családok történetében” címet viselő témát választották, igyekezve a saját településükre, a szűkebb környezetükre is vonatkozó emlékeket, feljegyzéseket is figyelembe venni a források feldolgozása során. Társadalomismeretből az átlag 4,14, művészetismeretből 3,1 volt.

9/b. ábra. Középszintű érettségi eredmények – Debrecen

Debrecenben földrajz és biológia volt a szabadon választott vizsgatárgy, mindkettő átlaga 2,71 lett, a koordinátorok választását jelentősen motiválta a tárgyakat mentoráló, illetve a vizsgáztató tanárokhoz fűződő viszony, bár tisztában voltak a tárgyak nehézségi fokával.

9/c. ábra. Középszintű érettségi eredmények – Miskolc

„Azt gondolom, a siker kulcsa az volt, hogy el tudtuk hitetni velük, meg tudják csinálni, képesek sikeresen leérettségizni, vizsgázni. Különös élmény volt az érettségin hallgatni felelni azokat az embereket – akár 10 perces feleletüket! –, akik az első beszámolókon egy-két mondatot mondtak önállóan, vagy még a kérdésekre sem mertek válaszolni. Jó volt olvasni többoldalas írásbeli munkájukat is. Az évek alatt megváltozott tekintetük, testtartásuk, még a hétköznapi kommunikációjuk is” – írta értékelésében Kállai Klára, a miskolci Herman Ottó Gimnázium tagozatvezető-igazgatóhelyettese, a program iskolai felelőse.

Miskolcon volt a legszélesebb a választott tantárgyak köre: kémia, biológia, földrajz és informatika szerepelt az érettségi tárgyak között.

9/d. ábra. Középszintű érettségi eredmények – Pécs

Pécsett mutatkozott a legnagyobb eltérés magyar nyelv és irodalomból a városi átlaghoz képest, az itt vizsgázó roma koordinátorok gyenge eredményeinek egyik oka az lehetett, hogy itt volt a legmagasabb az átlagéletkor, így a már erőteljesen rögzült hibákon (melyek főként az írásképpel, illetve a helyesírással kapcsolatosak) keveset sikerült a képzés ideje alatt javítani. A másik ok a nyelvhasználatban keresendő, a magyar- és a történelem-írásbeli és -szóbeli során többször is előfordult, hogy a mindennapi szókincsükből hiányzó szavakat a lovári nyelv szavaival helyettesítették. A földrajzon kívül az etika volt a második választott érettségi tárgy.

Szakmai vizsgák

Az első szakmai vizsgákra9 2004 decemberében került sor azok részvételével, akik érettségivel kerültek a programba. 2 fő szerzett gyermek- és ifjúsági felügyelői képesítést, 12 fő pedig pedagógiai asszisztensi vizsgát tett. Az érettségivel belépő roma koordinátoroknak egy évük volt a szakmai ismeretek elsajátítására, a gyakorlat megszerzésére, melyet a továbbfoglalkoztatás során tudtak elmélyíteni.

A közismereti képzés résztvevőinek szakmai vizsgáira az érettségit, illetve az őszi pótérettségit követően 2007 decemberében került sor. Az érettségi kapcsán szerzett élményeket, módszereket a koordinátorok az OKJ-s vizsgákon is tudták hasznosítani, beszámolóik arról szóltak, hogy bár a gyakorlatot biztosító iskolában eltöltött négy év könnyebbé tette a gyógypedagógiai asszisztensi, a pedagógiai aszszisztensi, illetve a gyermek- és ifjúsági felügyelői szakmához kötődő tantárgyak tanulását, de ezek sem lettek volna „egyszerűek” az érettségire való koncentrált felkészülés tapasztalatai nélkül.

A szakmák kiválasztása már a pályázatok benyújtásakor megtörtént, az intézmények és a leendő koordinátorok közösen dönthettek, hogy a felkínált három lehetőség közül melyiket választják. Az érettségit követően még volt lehetőség a változtatásra, ez főként azokat a koordinátorokat érintette, akiknek nem sikerült az érettségije, így csak gyermek- és ifjúsági felügyelői végzettséget szerezhettek.10

10. ábra. A megszerzett OKJ-s szakmák típusonkénti százalékos megoszlása

A roma koordinátorok közül legtöbben11 pedagógiai asszisztensi vizsgát tettek, a következő eredménnyel:

11. ábra. A pedagógiai asszisztensek vizsgajegyeinek átlaga

A gyakorlati jegy érzékeltette mindazt a tapasztalatot, melyet intézményükben szereztek a koordinátorok, a mentorok és az intézményvezetők által készített értékelések nagyon pozitív megítélésről, egyértelmű befogadásról, elfogadásról tanúskodtak.

A szakmai követelményekben meghatározott szakdolgozat külső konzulensei mind a pedagógiai asszisztensek, mind a gyógypedagógiai asszisztensek esetében az OFI munkatársai voltak, néhány téma, amelyből kiemelkedően jó szakdolgozatok születtek:

  • jeles napok és hagyományok az óvodában; népi hagyományok ápolása egy falusi iskolában,
  • drogprevenció az általános iskolában; normaszegő viselkedés,
  • drámapedagógia – a hátrányos helyzetű roma tanulók integrált nevelésének elősegítésére,
  • a tanulásban akadályozott gyerekek szabadidős tevékenységeinek lehetőségei iskolán kívül és belül; a tanulásban akadályozott tanulók rajzfejlődése.

Bár kezdetben a gyógypedagógiai asszisztensi szakma tűnt a koordinátorok többségének a legvonzóbbnak, de a követelmények, főként a gyógypedagógiai pszichológia tárgy miatt végül csak 14 fő választotta ezt a szakmát és tett sikeres vizsgát, melynek átlaga az alábbiak szerint alakult.

12. ábra. A gyógypedagógiai asszisztensek vizsgajegyeinek átlaga

A vizsgáztatók külön dicséretben részesítettek mindhárom szakmából több koordinátort is, kiemelve határozott és nyugodt fellépésüket, magabiztosságukat, megalapozott szakmai tudásukat.

Az utolsó mentori beszámolók is megerősítették azt a képet, hogy a négy év alatt elért eredmények lehetővé tehetik/teszik a továbbfoglalkoztatás sikerességét, és a végzett pedagógiai és gyógypedagógiai asszisztensek, illetve a gyermek- és ifjúsági felügyelők fontos és szükséges részét alkotják a továbbiakban is a munkahelyet biztosító intézményeknek.

*

Összegzésként sikeresnek ítélhetjük a programot, hiszen „megtartottuk” roma koordinátorainkat, a lemorzsolódás aránya nem érte el az 5%-ot, sikeres érettségi és szakmai vizsgaidőszakokat zárhattunk. A vizsgákon szerzett személyes tapasztalatok alapján, valamint a vizsgaközpontok és a mentorok véleményét figyelembe véve a képzők által a következőkben megvalósítandó programok még több mentális felkészítést fognak tartalmazni, olyan tréningeket, melyek a résztvevőket a vizsgaszituációkban magabiztosabbá tehetik. Ugyanakkor cél az is, hogy a későbbi programok során olyan ismeretszerzési, tanulási technikák kerüljenek megismertetésre, melyek könnyebbé teszik majd a vizsgákra való felkészülést, a hatalmas ismeretanyag elsajátítását.

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.