2019. október 15., kedd , Teréz

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2006 június

A fiatalok életmódja és egészsége lakóhelyük tükrében

2009. június 17.

A tanulmány a dél-alföldi régióban végzett empirikus kutatás tapasztalatait összegzi, amely a 14-21 év közötti fiatalok egészségmagatartását, pszichoszociális egészségét és azok lakóhely/lakástípus szerinti jellegzetességeit vizsgálta. A szerzők szerint a kortárs- és fogyasztásorientált szabadidőstílus inkább a nagyvárosokban és a megyeszékhelyeken, az intellektuális, illetve művészeti szabadidőstílus pedig a kisvárosokban, falvakban élő fiatalokra jellemző. A rizikómagatartások, a gyakoribb pszichoszomatikus és depresszív tünetek nagyobb arányban fordulnak elő a lakótelepen, bérlakásban élők között. Az elemzés egyik legfőbb tanulsága, hogy a lakóhelynek, a lakókörnyezetnek jelentős hatása van a fiatalok életmódjának alakulására, és ezt célszerű figyelembe venni az iskolai egészségfejlesztési programokban.

Keresztes Noémi – Pluhár F. Zsuzsanna – Pikó Bettina

Fiatalok életmódja és egészsége lakóhelyük tükrében

Számos tanulmány mutat rá, hogy a lakóhely jelentős hatást gyakorol a fiatalok egészségi állapotára, egészség-magatartására és szabadidős tevékenységére. Korábbi kutatásainkban lényeges területi különbségeket találtunk a dél-alföldi régió megyéiben (Csongrád, Békés és Bács-Kiskun megye) lakó fiatalok egészség-magatartásában és pszichoszociális egészségében. Jelen kutatásunk célja az volt, hogy a 14–21 év közötti fiatalok egészség-magatartását, pszichoszociális egészségét és azok lakóhely/lakástípus szerinti jellegzetességeit vizsgáljuk meg a dél-alföldi régióban. Megállapítottuk, hogy a kortárs- és fogyasztásorientált szabadidőstílus inkább a nagyvárosokban és a megyeszékhelyeken, az intellektuális, illetve művészeti szabadidőstílus pedig a kisvárosokban, falvakban élő fiatalokra jellemző. A rizikó-magatartások, a gyakoribb pszichoszomatikus és depresszív tünetek nagyobb arányban fordulnak elő a lakótelepen, bérlakásokban élők között. Elemzésünkkel szeretnénk rámutatni arra, hogy a lakóhelynek, a lakókörnyezetnek milyen jelentős hatása van a fiatalok életmódjának különböző aspektusaira, amit célszerű figyelembe venni az iskolákban folyó egészségfejlesztési programokban.

Lakóhely és rizikó-magatartás

Lakóhelyünk, szűkebb és tágabb értelemben vett környezetünk jelentősen befolyásolja egészségünket, egészség-magatartásunkat. A szakirodalomból ismeretes, hogy azok az egyének, akik hátrányos szociális helyzettel és alacsony társadalmi státussal jellemezhető városrészben élnek, gyakran szegregálódnak, és elszigetelődnek a magasabb társadalmi osztályoktól. A szociális szempontból veszélyes környéken élők nemcsak földrajzilag és financiálisan, hanem pszichoszociálisan is elkülönülnek a többi társadalmi rétegtől. Egyfajta „stigmát” viselnek, mert „rossz” környéken laknak (Kawachi–Kennedy 1999). A nem megfelelő környezet hatással lehet a rizikó-magatartások kialakulására is. Tudjuk, hogy a hátrányos szociális környezet nemcsak elősegíti a dohányzás kialakulását, hanem csökkenti a leszokás esélyét is (Stead–MacAskill–MacKintosh–Reece-Eadie 2001). Azon a környéken pedig, ahol magas a bűnözés, jellemzően nagyobb a munkanélküliség, és gyakoribb az alkoholfogyasztás is. Ezekben az esetekben az itt élők rizikó-magatartások segítségével igyekeznek feszültségüket, depressziójukat csökkenteni (Hill–Angel 2005).

Rizikó-magatartások a dél-alföldi régió megyéiben

Előző kutatásainkból kiderült, milyen fontos a különböző egészség-magatartási formák eloszlásának területi vizsgálata. A dél-alföldi ifjúságkutatás során megállapítottuk, hogy a dohányzás életprevalenciája Békés megyében, az alkoholfogyasztásé Bács-Kiskun megyében, a drogfogyasztásé pedig Csongrád megyében volt a legmagasabb. A rizikó-magatartások ilyen eloszlása a különböző megyék gazdasági és földrajzi adottságaival is kapcsolatba hozható (Keresztes–Makó–Klembucz–Hanusz–Pikó 2005). Az egészség-magatartások mellett a pszichoszociális egészség néhány indikátortényezője (pszichoszomatikus és a depresszív tünetek) is jellegzetes megyénkénti eloszlást mutat. Békés és Bács-Kiskun megyében a pszichoszomatikus tünetek mértéke közel azonos, ami nagy valószínűséggel abból adódik, hogy a két megye is közel azonos helyet foglal el a régióban, Csongrád megyében ezek a tünetek szignifikánsan magasabbak. Ennek egyik oka az lehet, hogy Csongrád megye – ezen belül Szeged – kiemelt szerepet tölt be a régióban (egyetemi város, dinamikusan fejlődő gazdaság, nagyobb urbanizációs stressz-szint). A depresszív tünetek a három megye közül Békés megyében voltak a legalacsonyabbak (Keresztes–Pikó 2005).

Lakótelep és egészségi állapot

Nemcsak Magyarország különböző területein, régióiban, megyéiben kell számolnunk a rizikó-magatartások eltérő mértékével, hanem egy adott városon belül is nagy különbségeket találunk. A lakótelepekkel érdemes kiemelten is foglalkoznunk. A lakótelepi lakásokat az 1950-es években kezdték építeni, de számuk az 1970-es években nőtt meg igazán. Eleinte nagyon vonzóak voltak, hiszen magasabb komfortfokozattal rendelkeztek, mint az akkori, más építésű lakások (Egedy 2000a). A magyarországi lakáspiac egyötödét lakótelepeken található lakások teszik ki, hazánk népességének nagy része, egyes számítások szerint 2,3 millió ember él ilyen környezetben. Lakótelepek szinte minden városban találhatók, ezért Magyarországot méltán nevezhetjük a „kis lakótelepek országának” (Egedy 2000b). A lakótelep az Urbanisztikai évkönyv szerint „… egységes terv alapján, szervezett formában, általában típustervek alapján megvalósuló lakásépítési forma, rendszerint közös telkeken elhelyezkedő többszintes lakóépületekkel” (Perényi 1987). Ez a megfogalmazás rámutat a problémákra is. Ezekhez a lakásokhoz ritkán tartozik zöldterület, ha van, annak tulajdonviszonyai tisztázatlanok, így azt senki nem tartja rendben. A lakásállomány egyhangú, a kislakások dominálnak. Az összes lakótelepi lakás 1,8%-át teszik ki csupán a 80 m2-nél nagyobb lakások (Egedy 2000b). Azért is érdemes a lakótelepekkel külön foglalkoznunk, mert megfigyelhető, hogy az itt élő népesség korösszetétele jelentősen eltolódott. Az idősek alulreprezentáltak, nagyobb arányban vannak jelen a fiatal szülők és a gyermekes családok. Más lakóhelyi formáknál lényegesen magasabb itt a fiatalok, elsősorban a 15–29 és a 40–49 évesek aránya (Egedy 2000b, 2002). Érdemes megemlítenünk, hogy a lakótelepeken élő családok között gyakrabban fordulnak elő csonka családok, „ami társadalmi és szociális problémák jelenlétét mutatja, és jövőbeni megjelenését jelezheti előre” (Egedy 2000b, 279.).

A lakótelepi életforma presztízse nagymértékben csökkent a rendszerváltás után. A magasabb jövedelmű és végzettségű lakók fokozatosan elköltöznek innen, helyükbe alacsonyabb végzettségű, rosszabb életszínvonalon élő lakók érkeznek. Így a lakótelepek társadalma fokozatosan homogenizálódik (Egedy 2001). Ez nagy veszélyt rejt magában, hiszen külföldi kutatásokból már ismerjük, hogy az alacsonyabb társadalmi osztályokhoz tartozóknak annál jobb az egészségi állapotuk, minél heterogénebb az a környezet, ahol élnek (pl. sok magasan kvalifikált, magas átlagjövedelemmel rendelkező ember lakik környezetükben) (Hou–Myles 2005).

Szabadidős tevékenységek

Az utóbbi néhány évtizedben a fiatalok életmódjában jelentős változásokat figyelhetünk meg a kitolódott serdülőkor (posztadoleszcencia) következtében (Furlong–Cartmel 1997). Megnőtt a szabadidejük, és újfajta szabadidős tevékenységek jelentek meg (Pikó–Vazsonyi 2004). A szabadidős tevékenységek vizsgálata azért kiemelten fontos, mert kapcsolatba hozható a fiatalok rizikó-magatartásával és közérzetével is (West–Sweeting 1996). Bizonyos szabadidős tevékenységek rizikót jelentenek a fiatalok számára, míg mások éppen ellenkező hatást fejtenek ki (Ary–Duncan–Duncan–Hops 1999). Az úgynevezett strukturált tevékenységek (iskolában, iskolai klubban, szülők felügyeletével, illetve velük együtt eltöltött idő) protektív hatásúak a rizikó-magatartásokkal szemben (Pikó–Fitzpatrick 2002). Ellentétben az úgynevezett strukturálatlan tevékenységekkel (kortársakkal töltött idő, céltalan csavargás), amelyek gyakran összekapcsolódnak a fiatalkori devianciákkal (Vazsonyi–Pickering–Belliston–Hessing–Junger 2002).

A kutatás

Célkitűzés

Az említett empirikus kutatások alapján jogosan vetődnek fel a következő kérdések. Mennyiben tér el a lakótelepen élő fiatalok egészségi állapota a más lakókörnyezetben, más lakástípusban élő társaikétól? Hogyan befolyásolja a fiatalok egészség-magatartását és egészségi állapotát az a környezet, ahol élnek? Jelen kutatásunkban 14–21 év közötti fiatalok egészség-magatartását, egészségi állapotát vizsgáltuk lakóhelyük tükrében. Kutatási eredményeinkkel szeretnék hozzájárulni az iskolákban zajló egészségfejlesztési programok hatékonyságához.

A minta

Felmérésünket 2004-ben végeztük Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megyei középiskolások körében véletlenszerűen kiválasztott iskolák és osztályok segítségével, egy dél-alföldi régióra reprezentatív mintán. Az 1200 kérdőívből 1114 volt értékelhető, így a válaszadási arány 92%-os volt. A tanulók átlagéletkora 16 és fél év (szórás: 1,3). A válaszadók 39,9%-a fiú (444 fő), 60,1%-a lány (670 fő).

Adatfelvétel és mérés

Az adatgyűjtéshez önkitöltéses kérdőíves módszert alkalmaztunk, melynek legfontosabb célja volt feltérképezni a dél-alföldi régió ifjúságának mentális egészségét, egészségtudatosságát, egészség-magatartását, szabadidős tevékenységét és az ezeket befolyásoló pszichoszociális tényezők rendszerét.

A kérdőív a szociodemográfiai tényezőkön túl kiterjedt a fiatalok pszichoszociális egészségi állapotára, káros és preventív egészség-magatartására, illetve szabadidős tevékenységeire is.

Lakóhely

A lakóhely életmódra, egészségi állapotra gyakorolt hatását az állandó lakóhely segítségével vizsgáltuk. A nyílt kérdést a következő két kategóriába kódoltuk, és a további elemzésekben ezeket használtuk: település (1 = falu és kisváros, 2 = nagyváros és megyeszékhely) és a lakástípus (1 = lakótelepi öröklakás, 2 = társasházi öröklakás, 3 = bérlakás, 4 = családi ház).

Káros és preventív egészség-magatartások

Az egészség-magatartási formák előfordulási gyakoriságát három hónapra vonatkoztatva vizsgáltuk (Luszczynska–Gibbons–Pikó–Teközel 2004). A megkérdezettek öt-, illetve hatfokozatú skálán fejezhették ki cselekvésük gyakoriságát (dohányzás, alkohol- és drogfogyasztás, fizikai aktivitás, étkezési kontroll), ahol 5 vagy 6 jelölte a legmagasabb előfordulást, 1 vagy 0 a legalacsonyabb előfordulást/elutasítást.

Pszichoszociális egészség

A pszichoszociális egészséget az egészségi/edzettségi állapot önminősítésével, a pszichoszomatikus tünetek gyakoriságával, az élettel való elégedettséggel és a depresszív tünetek gyakoriságával mértük.

Az egészségi/edzettségi állapot önminősítését a következő kérdéssel vizsgáltuk: Milyennek tartod egészségi/edzettségi állapotodat a hasonló korúakkal összehasonlítva? A megkérdezetteknek négyfokozatú skálán kellett értékelniük egészségi állapotukat: 1 = rossz, 2 = még éppen elfogadható, 3 = jó, 4 = kiváló (Pikó 2000).

A kérdőív tartalmazta az ebben az életkorban leggyakoribb pszichoszomatikus tüneteket is: idegességből eredő fejfájás, hát- és derékfájás, alvási problémák, kimerültség/gyengeség, gyomorégés vagy gyomorfájás, idegességből eredő hasmenés, túl gyors, szabálytalan szívdobogás (palpitáció). A tünetek előfordulása szerint négy kategóriát különböztettünk meg: 4 = gyakran, 3 = időnként, 2 = ritkán, 1 = soha. Az adott válaszokhoz értéket rendelve, majd ezeket összeadva skálát készítettünk, amelyen a minimális érték 7, a maximális érték pedig 28 volt (Pikó–Barabás–Boda 1997).

Az élettel való elégedettséget a „The Satisfaction With Life Scale” (Diener–Emmos–Larsen–Griffin 1985) segítségével mértük, amely egy igen elterjedt mérőmódszer magyar serdülők körében (Luszczynska–Gibbons–Pikó–Teközel 2004). A skála öt állítást tartalmazott, például: „Az életem legtöbb szempontból közel van az ideálishoz.” A megkérdezetteknek ezeket az állításokat kellett értékelniük egy hétfokozatú skálán (1 = egyáltalán nem értek vele egyet, 7 = teljesen egyetértek). A skála megbízhatóságát jellemző Cronbach’s alpha értéke 0,85 volt.

A depresszív tüneteket a Children’s Depression Inventory (CDI) eredetileg 27 itemes rövidített (8 itemes) változatával vizsgáltuk. Ez önminősített, depresszív tüneteket mérő skála, amelyet a Beck Depression Inventory (BDI) felnőttek körében használt kérdőívből készítették kifejezetten fiatalok számára (Kovacs 1992), és már hazai vizsgálatokban is validálták (Pikó–Fitzpatrick 2003). Mind az eredeti, mind a rövidített változat egyetlen tünetet mér, a szomorúságot/kedvetlenséget, amelyet 1-től 3-ig kódolunk. A skála Cronbach’s alpha-értéke 0,72 volt.

Szabadidő

A szabadidős tevékenységek struktúrájának feltérképezéséhez tizenöt különböző tevékenységet soroltunk fel (Karvonen–West–Sweeting–Rahkonen–Young 2001; West–Sweeting 1996), ezek felölelték a szabadidős tevékenységek legkülönbözőbb formáit (mozi, színház, olvasás, sport, hobbi, tévé/videó, házi munka, vallási rendezvények stb.). A tevékenységek gyakoriságát négyfokozatú skála segítségével mértük. A válaszlehetőségek a következők voltak: 1 = soha, 2 = ritkán, 3 = időnként, 4 = gyakran) (Pikó 2005).

Eredmények

Leíró statisztikák

A lakáshelyzet leíró statisztikáit vizsgálva azt tapasztaltuk, hogy a megkérdezettek nagy többsége (78%) családi házban lakik. Lakótelepi öröklakásban 12,1%, társasházi öröklakásban 7% és bérlakásban 2,9%. A településtípus szerinti elemzés eredményei alapján elmondhatjuk, hogy a megkérdezett fiatalok 68,1%-a faluban/kisvárosban, 31,1%-uk pedig nagyvárosban/megyeszékhelyen él. Egészségi állapotát a nagy többség jónak találta (62,6%), edzettségi állapotukkal kevésbé voltak a fiatalok megelégedve: 53,9%-uk ítélte jónak, de jelentős volt azok aránya is, akik még éppen elfogadhatónak minősítették (22,9%). A pszichoszociális egészség többi tényezőjének leíró statisztikájáról a következőket állapítottuk meg. Pszichoszomatikus tünetek: min. 7, max. 28, átlag 14,2; szórás 4,1; az élettel való elégedettség: min. 5, max. 35, átlag 23,2, szórás 6,1; depresszív tünetek: min. 8, max. 24, átlag 10,7, szórás 2,5. A szabadidős tevékenységek közül a zenehallgatás (80%), a barátokkal való beszélgetés (78,1%) és a tévé/videónézés (61%) volt a legkedveltebb. Ezután következett a hobbitevékenység (42%), a bulizás (33,9%), sportolás (33,6%), számítógépezés (30%) és az olvasás (23,9%) (1. ábra). A megkérdezett fiatalok egészség-magatartásáról elmondhatjuk, hogy 29,8%-uk dohányzott, 14,1%-uk fogyasztott alkoholt, 2%-uk fogyasztott illegális drogot, 65,6% sportolt, és 27,2%-uk figyelt oda étkezésére rendszeresen az elmúlt 3 hónap során (2., 3. ábra).

1. ábra • Legkedveltebb szabadidős tevékenységek (százalékos gyakoriság)

 

2. ábra • A káros egészség-magatartási formák eloszlási gyakorisága a teljes mintán (százalékos gyakoriság)

 

3. ábra • A preventív egészség-magatartási formák eloszlási gyakorisága a teljes mintán (százalákos gyakoriság)

A pszichoszociális egészség és a lakóhely összefüggései

A lakóhely pszichoszociális egészségre gyakorolt hatását varianciaanalízissel (ANOVA) vizsgáltuk, és azt tapasztaltuk, hogy a lakástípus szignifikáns kapcsolatban áll a pszichoszomatikus, valamint a depresszív tünetek gyakoriságával. Az elemzések azt mutatták, hogy ezek a tünetek gyakrabban fordulnak elő a bérlakásban élők között. Az élettel való elégedettség, az egészség és az edzettség önértékelése, valamint a lakástípus között azonban nem találtunk szignifikáns összefüggéseket, bár az élettel való elégedettség a bérlakásban élők között volt a legalacsonyabb.

A lakóhely szerinti t-próbás elemzések alapján megállapítottuk, hogy az élettel való elégedettség a faluban/kisvárosban élők között szignifikánsan magasabb, mint a nagyvárosban/megyeszékhelyen élők között. A többi változónál (depresszív tünetek, pszichoszomatikus tünetek, egészség és edzettség önértékelése) nem találtunk szignifikáns összefüggéseket (4. ábra).

4. ábra • A pszichoszociális egészség és a lakóhely összefüggései (átlagértékek)

A káros és a preventív egészség-magatartási formák összefüggései a lakóhellyel

Az egészség-magatartások gyakoriságát mérő öt-, illetve hatfokozatú skálákat az elemzésekben három kategóriába vontuk össze: 1 = nem; 2 = alkalmanként, 3 = rendszeresen. Chi2-próbával vizsgáltuk az egészség-magatartások (dohányzás, alkoholfogyasztás, drogfogyasztás, szabadidős fizikai aktivitás, étkezési kontroll) és a lakóhely, valamint a lakástípus közötti összefüggéseket. Megállapítottuk, hogy a dohányzás gyakorisága a bérlakásban élők között a legmagasabb (40,6%). A lakótelepi (38,2%) és társasházi (37,7%) öröklakásban élők között is igen magas ez az arány, a családi házban élőknél pedig szignifikánsan alacsonyabb (27,1%). A drogfogyasztással kapcsolatban azt tapasztaltuk, hogy a lakótelepi öröklakásban élők között a legmagasabb az alkalmi fogyasztók aránya (15,3%). Ezt követik a bérlakásban (12,5%), majd a társasházi öröklakásban élők (7,8%). A családi házban élőknél az arány szignifikánsan alacsonyabb (3,8%). Az egészség-magatartás többi eleménél (alkoholfogyasztás, szabadidős fizikai aktivitás, étkezési kontroll) nem találtunk szignifikáns kapcsolatot a lakástípussal (5. ábra).

5. ábra • A rendszeres dohányzás és az alkalmi drogfogyasztás összefüggései a lakástípussal (százalékos gyakoriság)

Ha a káros és a preventív egészség-magatartási tényezőkből faktoranalízissel létrehozunk két faktort (káros és preventív), és ezek összefüggéseit varianciaanalízissel (ANOVA) vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy a káros egészség-magatartási formák aránya a bérlakásban és a lakótelepi öröklakásban élőknél a legmagasabb, míg a preventív formáknál nem tapasztaltunk szignifikáns összefüggéseket. A lakóhely szerinti t-próbás elemzésnél, korábbi vizsgálatunkhoz hasonlóan azt tapasztaltuk, hogy mind a káros, mind a preventív egészségmagatartások skálapontszámai a nagyvárosban/megyeszékhelyen élőknél szignifikánsan magasabbak (Keresztes–Makó–Klembucz–Hanusz–Pikó 2005) (6. ábra).

6. ábra • A káros és a preventív faktorok összefüggései (átlagértékek)

A szabadidős tevékenységek és a lakóhely összefüggései

A szabadidős tevékenységek struktúrájának elemzéséhez faktoranalízist használva négy faktor különült el (Pikó 2005). Az 1. faktort kortárs- és fogyasztásorientált szabadidőstílusnak neveztük el, amelyre leginkább az jellemző, hogy a fiatalok bulizással, csavargással, plázák vagy egyéb bevásárlóközpontok látogatásával, beszélgetéssel, esetleg tévé- és videonézéssel töltik szabadidejüket. Az olvasás negatív előjellel szerepel ebben a faktorban. A 2. faktor az intellektuális és művészeti stílus elnevezést kapta, erre leginkább a mozi, a színház, a popkoncertek látogatása, az olvasás, esetleg a beszélgetés jellemző. A 3. faktor az úgynevezett élménykereső és technicizált szabadidőstílus, amelyben a legerősebb változó a számítógép/internet használata, emellett magában foglal olyan tevékenységeket, mint a sportolás, a hobbi vagy a zenehallgatás. A 4. faktor a konzervatív-hagyományos elnevezést kapta, és elsősorban a házimunka, vallásos rendezvényeken való részvétel és az olvasás tartozik ide (Pikó 2005).

A lakóhelynek és a lakáshelyzetnek a szabadidő felhasználására gyakorolt hatását t-próba és varianciaanalízis segítségével vizsgáltuk.

Következtetés

A 14–21 év közötti fiatalok egészség-magatartását, pszichoszociális egészségét és ezek lakóhely, lakástípus szerinti jellegzetességeit vizsgáló felmérésünk alapján megállapítottuk, hogy a dél-alföldi régióban, Békés, Csongrád és Bács-Kiskun megyékben a társadalmi környezet jelentős befolyást gyakorol a fiatalok életmódjára és egészségi állapotára is.

A technikai és társadalmi fejlődés jelentős változásokat hozott az emberek életmódjában és szabadidős tevékenységében (Furlong–Cartmel 1997). A fiataloknak nemcsak több lett a szabadidejük, de új szabadidős tevékenységek is megjelentek (Pikó–Vazsonyi 2004). A fiatalok szabadidő-struktúrájának elemzésekor azt tapasztaltuk, hogy a kortárs- és fogyasztásorientált szabadidőstílus a nagyvárosokban és a megyeszékhelyen élőkre jellemző, az intellektuális-művészeti, valamint az élménykereső és technicizált stílus a faluban/kisvárosban élőkre, a hagyományos-konzervatív szabadidőstílus pedig a családi házban élőkre. A többi összefüggést nem találtuk statisztikailag szignifikánsnak (7. ábra).

7. ábra • A szabadidős tevékenységek és a lakóhely összefüggései (átlagértékek)

A fogyasztásorientált és a kortársakkal együtt töltött szabadidővel kapcsolatba hozható a megyeszékhelyeken élő fiatalok magasabb aránya, jobb anyagi helyzete és a szabadidős létesítmények nagyobb száma. Ez azonban veszélyeket is rejthet magában. Az intenzívebb kortárskapcsolatok ugyanis szoros összefüggésben állnak a rizikó-magatartásokkal. Bizonyos tevékenységek rizikót jelentenek a fiatalok számára, mások pedig éppen ellenkező hatást fejtenek ki (Ary–Duncan–Duncan–Hops 1999). Köztudott, hogy azok a fiatalok, akiknek baráti körében többen dohányoznak, vagy rendszeresen fogyasztanak alkoholt, nagyobb valószínűséggel vesznek részt rizikó-magatartási formákban (Pikó 2002). A gazdasági szempontból előnyösebb helyzetben lévő megyeszékhelyeken a drogfogyasztás prevalenciája is magasabb, mint a kisebb településeken (Keresztes–Makó–Klembucz–Hanusz–Pikó 2005). Veszélyt jelenthet maga a környezet is. Budapesten, a Józsefvárosban végzett felmérés szerint a 14–19 éves tanulók nem mozdulnak ki lakókörnyezetük közvetlen közeléből. Csak a megszokott gondokkal találkoznak, nem motiválódnak egy jobb élet elérésére. Nem látnak maguk előtt példát, kihívást, nem akarnak tovább tanulni, sőt a kötelező iskolákat is nehezen végzik el (Uzzoli 2000a,b).

A kisvárosokban és a falvakban az intellektuális és művészeti szabadidőstílus a gyakoribb. Ez valószínűleg annak is köszönhető, hogy ezeken a településeken kevesebb a szórakozóhely, nem épülnek plázák, kisebb mértékű a fogyasztásorientáltság, így a fiatalok más típusú szabadidős tevékenységekben vesznek részt. Emellett szerepet játszhat az is, hogy a hagyományos kézműves mesterségek (kosárfonás, gyertyaöntés), ha kis számban is, de jelen vannak.

Érdekes kérdést vet fel a lakótelepek és az itt található bérlakások szerepe. A magyarországi lakótelepek mára jórészt uniformizálódtak, homogenizálódtak, ingerszegény a lakókörnyezet, számos szociális probléma halmozódik fel (Egedy 2001). Nehezíti a helyzetet, hogy a magas rezsiköltségek miatt csökkent a kereslet ezekre a lakásokra (Egedy 2003). Az itt élő szülők többsége nem tudja biztosítani sem a megfelelő lakás-, sem az anyagi körülményeket gyermekeinek. Így a fiataloknak nincs lehetőségük magasabb követelményeket támasztó iskolákban tanulni, és az ezzel járó költségeket fedezni. Korábbi tanulmányokból pedig ismeretes, hogy a rossz szociális helyzet az egyik legfontosabb egészségügyi kockázati tényező (Uzzoli 2000b), ami homogén környezetben különösen veszélyes (Hou–Myles 2005). Ezt alátámasztja az a megfigyelésünk is, hogy a pszichoszomatikus és depresszív tünetek a bérlakásban élők között a leggyakoribbak.

A lakótelepeken és bérlakásokban élőknél nemcsak a pszichoszomatikus tünetek magasak, hanem nagy arányban fordulnak elő rizikó-magatartások is (Stead–MacAskill–MacKintosh–Reece–Eadie 2001). A lakótelepeken a fiatalok között szoros társas kapcsolatok (bandák) jönnek létre, amelyek a társas hatások révén elősegítik a rizikó-magatartások kialakulását (Pikó 2002). Maga a környezet sem igazán kedvező, hiszen a fiatalok nem látnak példát maguk előtt. Ehhez hozzájárul az, hogy a bérlakásokban és lakótelepeken alacsony jövedelmű családok élnek, és az itt élő fiatalok egyik legnagyobb problémája a mindennapi megélhetés. Problémáikat pedig gyakran rizikó-magatartásokkal vezetik le (Hill–Angel 2005). A kedvezőtlen társadalmi környezetben, a rossz minőségű lakókörnyezetben az embereknek a szociális problémáik mellett nem marad idejük, energiájuk a minőségi élet megteremtésére (Uzzoli 2000b,c).

Irodalom
Ary, D. V. – Duncan, T. E. – Duncan, S. C. – Hops, H. (1999): Adolescent problem behavior: The influence of parents and peers. Behaviour Research and Therapy, 37. évf. 217–230.
Diener, E. – Emmons, R. A. – Larsen, R. J. – Griffin, S. (1985): The Satisfaction with Life Scale. Journal of Personality Assessment, 49. évf. 71–75.
Egedy Tamás (2000a): Szegregáció és társadalmi kirekesztés a nagyvárosi lakótelepeken. Földrajzi Közlemények, CXXIV. (XLVIII.) évf. 1–4. sz. 93–108.
Egedy Tamás (2000b): A magyar lakótelepek helyzetének értékelése. Földrajzi Értesítő, XLIX. évf. 3–4. sz. 265–283.
Egedy Tamás (2001): A lakótelepek társadalmi környezetének átalakulása a rendszerváltás után. Földrajzi Értesítő, L. évf. 1–4. sz. 271–283.
Egedy Tamás (2003): A lakótelep-rehabilitáció helyzete hazánkban. Földrajzi Értesítő, LII. évf. 1–2. sz. 107–121.
Egedy Tamás (2002): A kelet-német és magyar lakótelepek eltérő sajátosságai. Budapesti és lipcsei esettanulmányok. Földrajzi Értesítő, LI. évf. 1–2. sz. 139–150.
Furlong, A. – Cartmel, F. (1997): Young people and social change. Individualization and risk in late modernity. Open University Press, Buckingham.
Hill, D. T. – Angel, J. R. (2005): Neighborhood disorder, psychological distress, and heavy drinking. Social Science and Medicine, 61. évf. 965–975.
Hou F. – Myles, J. (2005): Neighbourhood inequality, neighbourhood affluence and population health. Social Science and Medicine, 60. évf. 1557–1569.
Karvonen, S. – West, P. – Sweeting, H. – Rahkonen, O. – Young, R. (2001): Life, social class, and health-related behaviour – A cross cultural comparison of 15 year olds in Glasgow and Helsinki. Journal of Youth Studies, 4. évf. 393–413.
Kawachi, I. – Kennedy, B. P. (1999): Income inequality and health: pathways and mechanisms. Health Services Research, 34. évf. 215–227.
Keresztes Noémi – Makó Mariann – Klembucz Erzsébet – Hanusz Klára – Pikó Bettina (2005): Magatartási kockázati tényezők összehasonlító epidemiológiai vizsgálata a dél-alföldi régió ifjúsága körében. Magyar Epidemiológia, 3. évf. 195–208.
Keresztes Noémi – Pikó Bettina (2005): Pszichoszociális egészségfaktorok összehasonlító epidemiológiai vizsgálata a dél-alföldi régió ifjúsága körében. Magyar Epidemiológia, 3. évf. 217–228.
Kovacs, M. (1992): The Children’s Depression Inventory (CDI). Multi-Health Systems, Toronto.
Luszczynska, A. – Gibbons, F. X. – Piko, B. – Teközel, M. (2004): Self-regulatory cognitions, social comparison, and perceived peers’ behaviors as predictors of nutrition and physical activity: A comparison among adolescents in Hungary, Poland, Turkey, and USA. Psychology and Health, 19. évf. 577–593.
Perényi I. (1987): Urbanisztikai évkönyv. Építésügyi Tájékoztatási Központ, Budapest, 446.
Pikó, B. – Barabás, K. – Boda, K. (1997): The frequency of common psychosomatic symptoms and its influence on self-perceived health in a Hungarian student population. European Journal of Public Health, 7. évf. 243–247.
Pikó Bettina (2000): Health-related predictors of self-perceived health in a student population: the importance of physical activity. Journal of Community Health, 25. évf. 125–137.
Pikó Bettina (2002): Egészségtudatosság serdülőkorban. Akadémiai Kiadó, Budapest.
Pikó, B. F. – Fitzpatrick, K. M. (2002): Without protection: Substance use among Hungarian adolescents in high risk settings. Journal of Adolescent Health, 30. évf. 463–466.
Pikó, B. F. – Fitzpatrick, K. M. (2003): Depressive symptomatology among Hungarian youth: A risk and protective factors approach. American Journal of Orthopsychiatry, 73. évf. 44–54.
Pikó, B. F. – Vazsonyi, A. T. (2004): Leisure activities and problem behaviours among Hungarian youth. Journal of Adolescence, 27. évf. 717–730.
Pikó Bettina (2005): Középiskolás fiatalok szabadidőstruktúrája, értékattitűdjei és egészségmagatartása. Szociológiai Szemle, 2. sz. 88–99.
Stead, M – MacAskill, S. – MacKintosh, A. M. – Reece, J. – Eadie D. (2001): „It’s as if you’re locked in”: qualitative explanations for area effects on smoking in disadvantaged communities Health and Place, 7. évf. 333–343.
Uzzoli Annamária (2000a): Az egészségi állapotot befolyásoló és meghatározó tényezők. „Földrajz az egész világ.” Geográfus doktoranduszok V. országos konferenciája, Miskolc, 2000. október 6–7. Konferenciakötet, 384–389.
Uzzoli Annamária (2000b): A budapesti 14–19 év közötti korosztály életkörülményeinek vizsgálata esettanulmányok alapján. Tér és Társadalom, 2–3. sz. 229–237.
Uzzoli Annamária (2000c): Az egészségi állapot vizsgálata Budapest VIII. kerületében. Comitatus Önkormányzati Szemle, július–augusztus, 48–56.
Vazsonyi, A. T. – Pickering, L. E. – Belliston, L. – Hessing, D. – Junger, M. (2002): Routine activities and deviant behaviors: American, Dutch, Hungarian, and Swiss youth. Journal of Quantitative Criminology, 18. évf. 397–422.
West, P. – Sweeting, H. (1996): Young people’s lifestyle origins and consequences for health, health behaviours and transitions to adulthood. Paper presented at the 6th Biennial Conference of the European Society of Health and Medical Sociology, Budapest, Hungary.

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.