2019. december 05., csütörtök , Vilma

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Felnőttoktatás, élethosszig tartó tanulás >> Felnőttoktatás és -képzés az iskolarendszerben és azon kívül

Felnőttoktatás és -képzés iskolarendszerben és azon kívül

2009. június 17.

Singer Péter

Felnőttoktatás és -képzés iskolarendszerben és azon kívül

– Összegzés –

Ebben a kötetben a szerzők tanulmányaikban felvázolják az iskolarendszeren belüli és azon kívüli magyar felnőttoktatás és -képzés változásait a rendszerváltás óta eltelt több mint egy évtizedben, illetve képet alkotnak a XXI. század eleji helyzetről.

A közelmúlt

A rendszerváltás előtt a felnőttoktatást alapvetően (néhány kivétel természetesen akkor is volt1csak az iskolarendszeren belüli képzéssel lehetett azonosítani. Ma az iskolarendszeren kívüli felnőttoktatás állandóan változó és egyre bővülő világ, amelynek intézményei és tanulói számával valamint kínálati sokszínűségével felülmúlja az iskolarendszerű felnőttoktatást. Ez a piaci igényekhez igazodó oktatási szektor állandó mozgásban van (ahogy egy igazán jól működő piaci résztvevő), ezért igazán pontos áttekintésre egyik tanulmány sem vállalkozhatott. Inkább a jelen helyzet pillanatfelvételei ezek a folyamatosan változó oktatási piac rezdüléseire reagáló területről.

Az első alapvető kérdés az, hogy milyen okok vezettek a felnőttoktatás rendszerváltás utáni robbanásszerű változásához, az oktatás/képzés ilyen mértékű felvirágzásához? A válasz igazából szinte közhelyes, de több elemű:

  • Magyarország megváltozott gazdasági-társadalmi körülményei;
  • az állami szerepvállalás visszahúzódása szinte minden területen;
  • a globális világ kihívásai;
  • az egyént is állandó megújulásra, teljesítményjavulásra késztető versenyhelyzetek.

Ezek következményeként a felnőtt korú lakosság jelentős része érezte úgy, illetve éreztette vele munkáltatója2, hogy munkája megtartásához vagy új munkahely megszerzéséhez bizonyítványok, oklevelek megszerzése szükséges. Őszintén meg kell mondani, hogy az iskolarendszerű felnőttoktatás a rendszerváltás utáni 5-6 esztendőben az oktatási funkció mellett bizonyos szociális feladatot is ellátott. Mivel a munkahely megtartásának/megszerzésének érdekében beiratkozó, leggyakrabban családos felnőttek számára, akiknek gyakran egzisztenciája függött az érettségi (ritkábban befejezett 8 általános iskolai osztályról szóló) bizonyítványtól, a tanároknak minden segítséget meg kellett adniuk a megfelelő végzettség megszerzéséhez.

Tehát a beiratkozók alapvető motivációja a „papír”, a végbizonyítvány megszerzése volt. Persze, igazságtanság lenne nem szólni azokról, akik számára az iskolában hozzáférhető tudás is fontos volt, akár mert továbbtanulási céljaik voltak, akár „csak” az érdeklődésük miatt. A ‘90-es évek elején érettségi bizonyítványt adó felnőttek iskoláiba iratkozók többsége szakmunkás bizonyítvánnyal rendelkezett. Ez formailag – törvényi szabályozásnak köszönhetően – időbeli nyereséget hozhatott számukra, mivel a szakmunkás bizonyítvány az első középiskolai évfolyamot kiváltotta, így rögtön l0. (régebben 2.) évfolyamra iratkozhattak be.3

A következő kérdés, hogy jelentős tömegek miért nem az iskolarendszerű oktatásban találták meg a számukra szükséges oktatást, képzést? Erre egyértelmű választ nem könnyű adni. Annyi azonban biztos, hogy az iskolarendszerű felnőttoktatás nem tudta kielégíteni azokat az – elsősorban szakmaszerzés iránti – igényeket, amelyeket a gazdaság és a gazdasági kihívásokra érzékeny munkavállalói réteg támasztott. Átképzések, továbbképzések sorára volt gyorsan – gyorsabban, mint ahogy ez átmehetett az iskolarendszerű felnőttoktatási intézményeken az ötlettől a megvalósításig – szükség. Ezekre vállalkozások4 jöttek létre, majd gyorsan növekedve újabb és újabb oktatási területekre merészkedtek, többnyire sikerrel. Gyors növekedésük arra is bizonyíték, hogy mekkora az igény a képzésre, hogy igenis van Magyarországon és jelentős számú a „tanuló társadalom”, illetve, hogy a felnőttek jelentős része a XX-XXI. század fordulóján – ha nem is deklaráltan, de – tisztában volt, van azzal, hogy az élethosszig tartó tanulás (a „lifelong learning”) a következőkben nem megkerülhető életmóddá válik. Az iskolarendszeren kívüli intézmények: vállalkozások és népfőiskolák ezt igen korán feflismerték, és ezt az igényt akarták, akarják kiszolgálni. Az iskolarendszerű felnőttoktatás intézményei közül is egyre több értette, érti meg, hogy jövőjének kulcsa a felnőtt korú tanulók tanulási igényeinek minél rugalmasabb, – mondhatni – egyénre szabottabb kielégítése, az iskolák kapuinak szélesre tárása.

További válaszlehetőség, hogy nem bíztak az iskolarendszerű felnőttoktatási intézményekben korábbi negatív tapasztalataik vagy előítéleteik miatt. Illetve nem találták elég jónak, számukra megfelelőnek a képzési kínálatot, módszereket, tanulásszervezést vagy éppen a külső, belső környezetet, amelyben a felnőttek iskoláinak zöme működik.5

Ha az iskolarendszerű és iskolarendszeren kívüli felnőttoktatás különbségeit kellene számba vennünk, előkelő helyen szerepelne a szűkebb értelembe vett tanulási környezet jelentős különbsége6. Az iskolarendszeren kívüli intézmények – talán a legkisebb vállalkozásokat leszámítva – olyan tanulási környezetet igyekezett kialakítani, amely felszereltségének színvonalával a régóta működő, általában önkormányzati fenntartású – sokszor általuk is mostohán kezelt – intézmények nem vagy csak nehezen tudták/tudják felvenni a versenyt.7

A jelen

A ‘90-es évek közepétől a szakmunkás iskolák megszűnése, illetve átalakulása8 miatt és egyéb, elsősorban gazdasági-társadalmi okok miatt a felnőttek iskoláiba egyre fiatalabbak jelentkeztek. Az idősebb korosztályok képviselői mellett a tankötelezettségi koron éppen túl lévő, különböző iskolákból különböző okok9 miatt kimaradó fiatalemberek ültek be az iskolapadba. Azaz egyre többen lettek a szakmával sem rendelkezők. Az OKJ10 bevezetése után pedig nyilvánvalóvá vált, hogy a szakmák jelentős – különösen a jobb piaci értékkel bíró – részéhez csak érettségi bizonyítvánnyal lehet hozzáférni.

Az eddigiekben elmondottak világossá teszik, hogy érettségi bizonyítványt csak az iskolarendszeren belül lehetett és lehet szerezni11, ugyanakkor a szakmák elsajátításához már többféle út vezetett és vezet a felnőtt korúak számára. Az ún. „OKJ-s” szakmák oktatására az iskolarendszeren belül és kívül is vállalkoznak intézmények. Ki lehet mondani, hogy itt a legnagyobb a harc a felnőtt korú tanulókért. A szakképzés üzlet. Az oktatási piac legjelentősebb részét ez teszi ki. A különböző forrású támogatások mellett a felnőtt jelentős hozzájárulást hajlandó fizetni önmaga képzéséért, ha azt piacképesnek, a későbbiekben jól eladhatónak találja, illetve úgy ítéli meg, hogy a kereslet az iránt a szakma iránt olyan mértékű, hogy a befizetett tandíja jó befektetés lesz, és azt rövidesen vissza tudja kapni, megsokszorozhatja.

Az OKJ-ban jelenleg 21 szakmacsoportba sorolt több mint 800 szakma12 közül választhatnak a képzést vállaló iskolarendszerű vagy iskolarendszeren kívüli intézmények. Nyilvánvalóan az lenne az ideális, ha ezek irányítói is a kurrensebb, a régiójukban keresettebb szakmák képzésére vállalkoznának. Ugyanakkor sok szakma esetében a képzési feltételek teljesítése (gépek, eszközök, anyagok, szakemberek stb.) szab határt az igényeknek, gyakran komoly beruházást igényel egy másik szakma oktatásának vállalása. A tőkeigényes képzés az iskolarendszeren kívüli – cégek, alapítványok, magánemberek által fenntartott – intézmények számára vonzóbb, mivel ezek az iskolarendszerű, önkormányzat által fenntartott intézményeknél rugalmasabbak, gyorsabbak, és így finanszírozásuk is hatékonyabb. A most bevezetett programakkreditáció pedig a jogi feltételek esélyegyenlőségét jelentik számukra.13

Sajnálatos és tragikus módon nyílik egyre nagyobb távolság – ahogy megfigyelhető a mai magyar társadalomban is – a hátrányos helyzetűek, elsősorban roma felnőttek oktatása és a legnépszerűbb, leginkább kvalifikált munkaerőt igénylő szakmák képzése között. Itt most nemcsak a felsőfokú képzések vagy a felsőoktatásban való részvételről van szó, hanem szakma és szakma közti különbségről is. Az információs társadalom küszöbére érkezett Magyarországon jelentős társadalmi rétegek vannak még elzárva a korszerű technikát igénylő (ez szinte minden esetben a számítógép valamilyen szintű felhasználói ismeretét jelentő) szakmáktól, éppen a megfelelő tudás, illetve a megszerzésének lehetőségének hiánya miatt. Ebből következően szinte csak olyan szakmához van hozzáférésük, amelyek a fentiekből adódóan alacsonyabb piaci értékűek, megszerzésükkel nem nyílik új perspektíva a hátrányos helyzetben élő felnőtt előtt. Az iskolarendszerű felnőttoktatásban 2001-ben bevezetett felnőttoktatási kerettanterv éppen ezen kívánt segíteni az informatika és az idegen nyelv tantárgyak kötelezővé tételével, azaz, hogy az iskolarendszerű felnőttoktatásban tanulók is mindenféleképpen hozzáférjenek (ráadásul ingyen) azokhoz az eszközökhöz és tudáshoz, amelyek utat jelenthetnek újabb képzések felé.

A hátrányos helyzetűek oktatásában a mostaninál is jelentősebb szerep juthat a népfőiskoláknak, amelyek az iskolarendszer intézményi hálózatán kieső és a vállalkozói intézmények profitorientált céljain túl lévő helyekre is képes eljutni, és olyan oktatást, képzést megvalósítani, amely a hátrányos helyzet felszámolásához adhat esélyt.

A közeljövő

Az iskolarendszeren kívül működő intézmények szervezési, működési feltételei14, oktatási gyakorlatai, programjai valószínűleg sok olyan tartalommal és módszerrel bírnak, amelyek sok szempontból termékenyítőleg hathatnak az iskolarendszeren belül működő iskolákra, amennyiben megismernék ezeket. További kutatás témája, feladata ezek összegyűjtése, rendszerezése és a felhasználó intézményekhez való eljuttatása. Nyilvánvalóan – anyagi és szakmai – segítséget kell nyújtani az iskolarendszerű felnőttoktatási intézményeknek, hogy a csak általuk megvalósítható társadalmi, oktatáspolitikai célokat, a rájuk szabott feladatokat hatékonyan tudják teljesíteni egy egyre élesebben folyó verseny körülményei között.

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.