2019. október 20., vasárnap , Vendel

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2001 március

Felkészült lélek? Európai tanárok az ezredfordulón

2009. június 17.

A tanulmány felvázolja a 21. század első évtizedének lehetséges tanárszerepeit. A szerző elsősorban azt vizsgálja, hogy a modern információs és kommunikációs technológiák milyen módon alakítják át a tanári tevékenységet s magát az egész iskolaszervezetet. A szerző szerint a tanár a hagyományos ismeretközlő szerepből fokozatosan a tanulási folyamat mentorává, a tudásszerzés technológiai folyamatának menedzserévé válik.

Komenczi Bertalan

Felkészült lélek? Európai tanárok az ezredfordulón

Te fénybe jutsz. Vajon mit érezel,
mikor leírod: Anno 2000?
Áprily Lajos

Írásom bevezető idézetéül egy 33 évvel ezelőtt megjelent tanulmány mottóját vettem kölcsön.1 A versrészlet kijelölte azt a képzelt korszakhatárt - az (akkor) természetesnek érzett fordulópontot -, amikor a gyorsuló ütemben közeledő jövő beköszönt. A múlt században - ízlelem a megszokott szóösszetétel megváltozott jelentését - a 2000-es év nemcsak a költők és sci-fi írók, hanem a tudományos igényű jövőelképzelések, forgatókönyvek, szcenáriók tudós szerzői számára is bűvös időhatár, fókuszpont volt, mint azt számos tanulmány, könyv címe is jelezte.2 Olyan sokáig tűnt jövőnek ez a kerek dátum, hogy szinte észre sem vettük - és megérkezett. Először a számszimbólumok szintjén, majd imént, januárban végérvényesen és visszavonhatatlanul beléptünk a 21. századba, a harmadik évezredbe.

"A 2-es szám hattyúja jön első számnak ezer évre. Elsőnek a három hordót húzza, könnyen, még üresek. Hátulról töltjük majd őket, e számrendszerben ilyen a helyi érték" - írta az új évezredet bevezető számváltásról glosszájában Füzes Oszkár.3 Elgondolkodtatnak a számok. Már maga a vezérszám is többszörös szimbolikával ruházható fel, és megindítja a képzeletet.

Az ezer évig viselt 1-es határozott, szögletes és merev, a kettes ezzel szemben elegánsan hajlított vonalú, kitérő és körülfogó. Az egyes egyértelmű, állító, az alakja szögre, nyílhegyre, lándzsára, rakétára emlékeztet: a határozott célratörés, az egy igazságot keresés ikonikus jele. A kérdező kettes ellenben tudatja, hogy a kor, amelyet ezer évig fog jelezni, nem a teljes bizonyosságok jegyében indul. A kételkedő kettes szám kifejezi bizonytalanságérzetünket és az egyértelműnek gondolt igazságokba vetett hitünk megingását. Úgy érezhetjük, miközben a technika fejlődése nem is gyorsuló, hanem egyenesen száguldó időt hoz ránk, gyakran az is kérdéssé válik, hova megyünk és mi végre.

A hivatkozott tanulmány szerzője - Marx György - írása záró részében kifejtette azt a meggyőződését, hogy "mindenki elmaradhat a gyorsuló világban, de a tanítók soha".4 Bár sok minden változott az elmúlt évtizedekben, ennek a kategorikus imperatívusznak változatlanul érvényesnek kell lennie. Felvenni és megtartani a tempót - ez hivatásunk eredményes gyakorlásának alapvető feltétele. Így hát évezredünk első kérdései szakmánk számára Magyarországon, Európában és az egész világon elsősorban arra vonatkoznak, hogy mit tegyünk mi, tanítással foglalkozók, "hogy lépteinket a világ ritmusához igazíthassuk".5 Ebben az írásban azt vizsgálom, hogyan vélekednek az előttünk álló feladatokról Európában és világszerte. Mit jelent az információs és kommunikációs technika, a globalizáció, a hálózati világ a 21. század elején tevékenykedő tanítók-tanárok számára? Mit gondolnak a tanár jövőbeli szerepéről? Valóban olyan nagymértékű és radikális átalakulások várhatók-e, ahogyan az néhány elemző írásaiból és több eligazítónak szánt dokumentumból kitűnik? Vagy azoknak van igaza, akik sem valószínűnek, sem kívánatosnak nem tartják a radikális változásokat? Sok kérdés tehető fel, de válaszok helyett inkább vélekedéseket találunk, amelyek újabb kérdéseket generálnak. Ez természetes is, hiszen a jövőnek a mából kiindulva több széttartó trendvonala és ennek megfelelően több "virtuális tartománya" van. A változatlanul maradó vagy a jelenhez képest csak lényegtelen mértékben változó tartomány a konstans jövő. Ami visszafejlődik, gyengül, esetleg el is tűnik majd, az a hanyatló jövő tartományát képezi. Ami töretlenül, folyamatosan fejlődik tovább, az a folytatódó jövőt jelenti. Hogy a mai jelenségek, folyamatok, dolgok melyikbe fognak tartozni, azt ma senki sem tudhatja teljes bizonyossággal. A ma még egyáltalán nem - vagy nem észrevéve - mutatkozó, de a jövőben jelentőssé, esetleg meghatározóvá váló dolgok képezik a jövő legizgalmasabb tartományát. Ez a kreatív, teremtett jövő prognosztizálható a legkevésbé. Az előrejelzést az is nehezíti, hogy a társadalom fejlődése inflexiós ponthoz érkezett, és a statisztikus extrapolációk kisebb érvényűek, mint nyugodtabb időszakokban.6 Egy bizonyos: minden, amit papírra vetek, tűnődés, sejtés, óhaj, norma és vélekedés, a végérvényes és valós válaszokat maga a jövő fogja megadni.

Időutazás

Valamikor jövősokkról beszéltek, de ma már úgy megszoktuk a permanens jövőre figyelést, hogy ez az állapot fel sem tűnik. Időnként mégis úgy érezzük, hogy a ma teljesen a jövő szolgálatába lépett, és az állandó előrerohanásban - a múlt elhalványulása mellett - itt kísért a jelen lefokozódása is. Sokszor úgy tűnik, a ma egyedül arra való, hogy a jövőt szolgálja. A változások nem évtizedek alatt, a dolgok korábban megszokott, természetes rendje szerint, szinte észrevétlenül lopakodva, hanem a szemünk láttára, alig követhető sebességgel történnek. A változások gyorsaságát és az előrelátás nehézségeit jól jelzi egy 1983-ban készített vizsgálat, amelynek keretében tanárok és oktatásügyi szakértők jövőről való vélekedéseit kérdezték, Delphi-módszerrel.7 Arra a kérdésre, hogy mikor válik a tanulás intézményesített keretei között általánossá a számítógép használata, mind a tanárok, mind a szakértők a 2010 utáni intervallumot jelölték meg. A számítógép otthoni tanulási célokra történő felhasználásának lehetőségére pedig az egyöntetű válasz ez volt: soha.

Ennek a folyóiratnak a hasábjain Bessenyei István még óvatos alternatívaként jelezte a küszöbönálló paradigmaváltást: "Ugyanakkor a posztmodern világ is itt lopakodik különböző töredékes, szigetszerű formákban, s kihívásai itt is, ott is érzékelhetők. Nézhetünk erre tanácstalan riadalommal és elutasítással, bosszúsággal és veszteségérzettel, a hagyomány iránti nosztalgiával vagy felháborodással, csak egyet nem tehetünk: azt, hogy szemet hunyva és párbeszéd nélkül fogadjuk el a bizonytalan, de már itt kopogtató jövőt."8

Ulf Preuss-Lausitz pedig - egy ugyancsak ebben a folyóiratban közölt tanulmányában - kockázati társadalomról, barkácsolt életútról és több darabból összerakott identitásról beszélt a kezdődő huszonegyedik századi nevelés feladatait és lehetőségeit elemezve.9

Az új évszázadba-évezredbe lépés lélektani hatása is hozzájárult ahhoz, hogy most azt gondoljuk, megelőztek bennünket a változások. Mi nem erre készültünk, erre nem lettünk felkészítve. Képzettségünk, életritmusunk, kultúránk, preferenciáink, szemléletünk, módszereink sok vonatkozásban közelebb vannak a 19. század világához, mint a hirtelen ránk tört mostanihoz.

"Olyan kulturális közegből származom, ahol a dolgok a tegnap világát reprezentálják. (...) Számomra a legnehezebb dolog volt azt megtanulni, hogy mit kezdjek egy olyan kultúrában, ahol a dolgok a holnapot vagy még inkább a holnaputánt jelentik."10

Vannak, akik felkészületlenségünkre és fogyatékosságainkra időnként fel is hívják a figyelmet. A német Wolfgang Bauer Multimédia az iskolában című tanulmányában egy ottani oktatáspolitikus jóslatát idézi. "Az oktatásban évszázadok óta semmi sem változott. A tananyag tudója a tudatlanok elé lép és átadja nekik a tudást. Megjósolhatom önöknek, hogy az a tanár, aki a mai módszereinél és tudásánál marad, néhány év múlva olyan szerepet fog betölteni, mint fűtő a villanymozdonyban."11

Olyanok is vannak, akik (ismét) az iskola fölöslegessé válásáról és megszűnéséről beszélnek. Az amerikai Lewis J. Perelman School’s Out című könyvében így ír: "Az iskola és a tanár hasonló helyet fog elfoglalni a holnap tanulásra épülő világában, mint a kovácsműhely és a lovas kocsi a mai közlekedésben. A tanulás területén bekövetkezett forradalmi változások olyan feleslegessé tették a hagyományos tanárt, mint a patkolókovácsot."12

Howard Gardner professzor legutóbb a The Futurist hasábjain a következőket írta: "A legtöbb tanár és szülő nem rendelkezik azokkal a tapasztalatokkal, amelyek képessé tennék őt arra, hogy felkészítse a fiatalokat egy olyan világra, ahol rendszeresen foglalkozást kell majd váltani. Példák híján a fiataloknak magukat kell felkészíteni arra, hogy eligazodjanak a gyorsan változó karrierlehetőségek és élethelyzetek között."13

A tanár és az iskola jövőjét kétségbe vonó amerikai vélekedések természetesen Amerikában sem jelentik az oktatás jövőjéről való gondolkodás fő áramát. A kormányzat és a társadalom az iskolarendszer továbbfejlesztésében és a tanítás korszerűsítésében látja a jövő kihívásaira adandó válaszok egyik meghatározó elemét. A nagy igényű cél Amerika tanuló nemzetté formálása. Az új nevelés azonban másképpen és másféle iskolában történik majd, mint eddig, és a tanároktól több és jobb munkát igényel.14

(Szép) Új világ

Bár bizonyosat nem tudhatunk, mégis foglalkoznunk kell azzal a kérdéssel, milyen lesz az a jövő, amelyre fel kellene készíteni a ránk bízott fiatalokat, és amelyre nekünk is fel kell készülnünk. Ma úgy látszik, hogy a változások metatrendjét az információs technológiák határozzák meg. Így látják ezt A posztmodern vállalat. Tanulás és hálózatosodás az új gazdaságban című könyv szerzői is.15 A szerzők szerint a korunkat jellemző jelenségek és változások közös alapja az információs technológia robbanásszerű terjedése. Ezen belül két sodró erejű áramlásról beszélnek: az egyik a tanulás térhódítása a gazdaságban, a másik a hálózatosodás. Ezek a folyamatok a vállalatok tanulószervezetekké történő átalakulását idézik elő, és a tudásáramlás válik dominánssá az anyagi áramlásokkal szemben.

"Olyan korszak bontakozik ki a szemünk láttára, amelyben az anyagi termelés, a manufaktúrák alárendelődnek a mentofaktúráknak, a kezek kiszorulnak a termelésből, és az agy, a lélek, a szellem válik a termelés legfőbb tényezőjévé." 16

A termelésben virtualizálódás és dematerializálódás megy végbe, ez együtt jár az emberek közötti kapcsolatrendszerek felértékelődésével, a kommunikációképesség iránti igény előtérbe kerülésével. A korábbi tömegtermeléssel szemben az egyéni igényekre szabás tömegesedése (mass customization) terjed el. Megváltozik a gazdaságban az idő és a tér fogalma, kibontakozóban a "just in time" forradalom. A sikeres vállalati alkalmazkodás feltételei a rugalmasság, a tanulás és a hálózatosodás. "A vállalati tanulás tétje az, hogy ki képes gyorsabban változni, mint a környezete, ki képes lépést tartani a száguldó idővel."17

A szerzők Andrew Grove (Gróf András) a legendás Intel-vezető könyvéből idéznek. Grove a kemény verseny prófétája. Szerinte a sikeres vállalatok - a túlélők - a gyorsítósávban hajtanak, időben észlelik az inflexiós pontot, és beveszik a kanyart.18

Figyelembe véve, hogy az Európai Unió egyik sarkalatos törekvése is az, hogy a tagországok olyan képzést biztosítsanak polgáraik számára, amely hosszú távon és széles körben alkalmazhatóvá teszi őket, nem érdektelen megnézni, milyen követelményeket állít fel a fentebb vázolt vállalati működés a jövendő munkavállalókkal szemben.

Az említett "hírhozó" könyvnek ezzel a témával foglalkozó fejezete a következő sokatmondó címet viseli: Portfolióélet a tanulóvállalatban. "Az életfogytiglan tartó munkaviszonynak és a stabil munkafeltételeknek - úgy tűnik - lejárt az idejük. A munkaerőnek annyira rugalmasnak kell lennie, amekkora rugalmasságot még elgondolni is nehéz, nemhogy megvalósítani. Felkészült lélekkel kell tűrnie a permanens bizonytalanságot, a munka és a kereset ingadozásait, tartalmasan kitölteni a hosszú, munka nélküli periódusokat." 19

Mi lesz a szerepe az oktatásnak, az iskolának az új, tudás alapú gazdaságban?

"Növekvő egyetértés látszik kirajzolódni abban, hogy a tanulás túl komoly ahhoz, hogy csupán hivatásos oktatási szakemberekre és intézményekre bízzák. Az óvodától az egyetemig terjedő oktatási intézmények hierarchiáján túl egy sor más lehetőség is van a tanulásra, és e lehetőségek exponenciálisan bővülnek." 20

A mindezekből felderengő kihívásra a válasz az iskolának mint a tanulást segítő intézménynek új modellje és működésmódja. Az iskolának önmagát továbbfejlesztő, professzionális tanulószervezetté kell alakulnia, újra kell definiálnia és ki kell terjesztenie kapcsolatrendszerét a hálózati információs lehetőségek felhasználásával. Úgy kell átalakítania tanulási környezetét, hogy az innováció támogatója és ne annak ellenállója legyen. Az átfogó nemzeti oktatási rendszerek szerepe, jövőbeli súlya és jelentősége az elkövetkező években fog eldőlni. Ennek többféle kimenete lehetséges, ez valószínűleg az egyes iskolákat is érinti.

A tanárok megváltozó szerepéről sokat olvashattunk az utóbbi években.21 A tanítási-tanulási tartalmak dinamikussá válnak, adaptívak lesznek, messzemenően illeszkedni fognak a tanuló előzetes tudásszintjéhez és személyes tanulási preferenciáihoz. Ez eleinte szakemberek közreműködéssel történik (professzionális tervező-fejlesztő csoportok), később azonban a szoftverek új generációi automatikusan, emberi közreműködés nélkül is képesek lehetnek a folyamatok koordinálására. A jövőbeli szakértői rendszerek részlegesen a legképzettebb munkavállalók munkáját is helyettesíteni fogják. A kérdés csupán annyi: milyen részben. A tanár ma még nélkülözhetetlen segítő a tanulási folyamatban, de már kilépett a didaktikai háromszögből.22 Mai elképzeléseink szerint az elektronikus tanulási környezetben tevékenykedő tanár a tanuló és a tanulási program együttműködését figyeli, és ott segít, ahol és amikor szükséges. Elvileg elképzelhető, hogy később már erre sem lesz szükség. Nem kizárt, hogy egy jól szerkesztett intelligens szoftverrel nemsokára helyettesíteni lehet egy közepes tanárt.

Hol találják meg a tanárok azt az új szerepüket, amely szükségessé, nélkülözhetetlenné teszi őket majd továbbra is a tanulási folyamatban? A The Economist millenniumi különkiadása viszont nem lát reális alternatívát az oktatás hagyományos módszerével szemben.

"Az Amerikában az 1920-as és 30-as években lelkesen támogatott elképzelés, miszerint a tanárokat oktatófilmekkel és rádióadásokkal lehet pótolni, nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Az oktatást szolgáló televíziónak, interaktív számítógépes programoknak és az interneten keresztül történő online-tanulásnak is megvannak a maguk hívői. De semmi olyasmi sem látszik a láthatáron, amely kiszorítással fenyegetné a réges-rég kipróbált és bevált módszert: egy tanár áll egy gyerekcsoport előtt, és szavaival tudást és bölcsességet ad át nekik." 23

Európai válaszok

A dátumváltás cselekvésre késztető hatású lenne akkor is, ha csupán képzelt határként sürgetne bennünket, azonban számos jel utal arra, hogy valóban korszakváltás van folyamatban. Európában máris megszülettek az első válaszok az idő sürgető szavára. A kontinens tudatosan készül az információs korszakra.24> De a tudás alapú gazdaság kemény versenyvilágának kiépítése közben érvényes marad a pozitív társadalmi utópia. A tagállamok vezetői Lisszabonban és Feirában egyetértettek abban, hogy az Uniónak példát kell mutatnia abban, hogy hogyan lehetséges jelentős gazdasági növekedést elérni úgy, hogy közben a társadalmi összetartás is erősödjön.25 Azt a meggyőződésüket is kinyilvánították, hogy az oktatási rendszerek kulcsszerepet játszanak ebben a folyamatban.26

Az Európai Iskolai Hálózat műhelykonferenciája 2000 márciusában többek között azt vizsgálta, hogyan hatnak az új törekvések a tanári hivatás jövőjére. Ezzel összefüggésben Roger Blamire, a hálózat egyik koncepcionális fejlesztője a tanácskozás fontosabb megállapításait összefoglaló tanulmányában szélesebb körű tanári karrierlehetőségek elterjedését jósolja.27 A szövegben szerepel a portfólió-karrier kifejezés. Kérdésemre, hogy ő ezt hogyan értelmezi, a következő választ kaptam: "A portfolió-karrier az üzleti világból átvett fogalom, azt jelenti, hogy az ember élete nem úgy épül fel, hogy van egy-két, egész életre szóló, egyenesen a nyugdíjhoz vezető állása. Ehelyett maga rendelkezik a munkája felett, felelős a nyugdíjáért és a biztosításaiért, és mintegy szabadúszóként dolgozva idejét és tapasztalatait sok kliensnek (nem kizárólag munkáltatóknak) ajánlja fel. A tanári gyakorlat szempontjából ez azt jelenti, hogy életének egy szakaszában a hagyományos osztálytermi tanítás a meghatározó, máskor tananyagfejlesztéssel foglalkozik, esetenként tutori tevékenységet lát el a virtuális tanulási térben stb. Így egy fiatal tanár tevékenysége például különbözne egy olyan idősebb kartársának munkájától, akinek már megerőltető az osztálytermi stressz. Azok a tanárok például, akik igazán jó előadók, a fiatalok jóval szélesebb körére lehetnének hatással az internet segítségével. Talán álomnak tűnik, de a hálózat elméletileg lehetőséget biztosítana rá."28

Roger Blamire nomád munkavállalója jelenleg a tanárok kis, avantgárd csoportja számára tűnik követhető ideálnak. Az Európai Unió oktatásfejlesztési elképzelései továbbra is az Európában hagyományosan kialakult oktatással és tanárfoglalkoztatással számolnak. Igaz, jelentős átalakításokat tartanak szükségesnek, de nem gondolják, hogy ezek kifejezetten szubverzívek lennének. Ez a felfogás mutatkozik meg az Európai Bizottság egyik új, az Oktatási Miniszterek Tanácsa által jóváhagyott dokumentumában is.

"A tanári munka és a tanárszerep az elkövetkező évtizedekben határozott változásoknak néz elébe: a tanítással foglalkozók tanácsadóvá, mentorrá és közvetítővé válnak. Szerepük elsősorban az lesz, hogy segítséget és támogatást biztosítsanak a tanulóknak, akik viszont - amennyire csak lehet - felelősséget vállalnak saját tanulásukért. A nyitottságon és motivált részvételen alapuló tanítási-tanulási módszerek kifejlesztésének és használatának képessége lényeges szakmai kompetenciává válik mind a formális, mind a nem formális oktatás területén. Az aktív tanulás feltételezi a megfelelő motivációt, az ítélőerőt és a tanulni tudás képességét. A tanárszerep mással nem pótolható lényege éppen ezeknek, a tudás létrehozásához és használatához elengedhetetlen humán képességeknek a kifejlesztését jelenti."29

Felkészültek vagyunk a felkészülésre? Mivel fogjuk megtölteni a hordókat?

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.