2019. október 19., szombat , Nándor

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 1997 június

Felkészülés az erőszakmentes konfliktusmegoldásra

2009. június 17.

Felkészülés az erőszakmentes konfliktusmegoldásra

Naponta szemtanúi vagyunk a gyerekek közötti konfliktusoknak. Nemegyszer "áldozatként" magunk is az erőszak szenvedő alanyaivá válunk. Szülők és pedagógusok egyaránt keresik, hogyan csökkenthető a felnőtt-gyerek és a gyerek-gyerek kapcsolatokban az érzelmi feszültség, miként oldhatók fel a gyakran fizikai bántalmazásban is kifejeződő ütközések.

Aligha található alkalmasabb időpont a konfliktuspedagógia új kézikönyvvel történő gazdagítására. Jamie Walker munkája - amelyet a Nemzeti Tankönyvkiadó jelentetett meg az 1995-ös német kiadás alapján, Horváth György fordításában - minden pedagógus számára értékes forrásul szolgálhat a tanítványok megismeréséhez, az iskolai konfliktusok megelőzéséhez és megoldásához, a személyiségfejlesztő játékok vezetéséhez.

A szerző az "Erőszakosság és konfliktusfeloldás" című európai tanulmányi program keretében közel egy évtizede foglalkozik a témával. Tevékenysége a berlini Heinrich Zille Általános Iskolában folyt, ahol az órarendbe beépítve a gyerekek által játékórának nevezett foglalkozásokat vezetett. A foglalkozások alapvető funkciója a prevenció. "A szociális készségek elsajátítása révén kell a fiataloknak megtanulniuk, hogy konstruktív és erőszakmentes módon kezeljék konfliktusaikat" - írja Walker.

Az erőszakmentes konfliktuskezelés azt jelenti, hogy olyan megoldást találjunk, amelyben mindkét résztvevő számára lehetőség nyílik szükségletei kielégítésére. Mi szükséges ehhez, melyek nélkülözhetetlen feltételei? A szerző ezeket a következőkben jelöli meg: 1. Önbecsülés és mások megbecsülése. 2. Készség a meghallgatásra és megértésre. 3. Beleérző képesség. 4. Önérvényesítés (anélkül, hogy másoknak ártanánk). 5. Együttműködés a csoportban. 6. Nyitottság és kritikai gondolkodás. 7. Fantázia, kreativitás.

A bevezetésben olvashatók a gyakorlatok vezetéséhez végiggondolásra javasolt kérdések, amelyeket a szerző négy csoportba oszt: konfliktusok a fiatalok között; konfliktusok a fiatalok és a pedagógus között; a pedagógus konfliktusa önmagával; konfliktusok a testületben és az iskola vezetőségével.

A játékokat és gyakorlatokat magában foglaló könyv közel azonos súllyal fordítja az olvasó figyelmét a konfliktusokra és a nevelőre. A bevezetésben megfogalmazott 40 kérdés, majd az egyes részeknél található kérdések önismeretre ösztönöznek, segítik a pedagógust saját érzései, beállítódása, viselkedési szokásai tisztázásában. Például: "Mi az első reakciója (a civakodókra ráordítani; szétválasztani őket; semmit sem tenni; szemet hunyni és remélni, hogy az egész nem lesz olyan borzasztó kimenetelű)?" (41. o.) - "Mennyi (verbális és fizikai) agressziót tűr el a tanulók részéről? Mit nem enged meg az osztályban? Milyen ponton avatkozik be?" (42. o.)

Az ismert, eddig megjelent játékgyűjteményektől eltérően a konfliktuskezelést a nevelési folyamat egészébe ágyazza a szerző. Felhívja a figyelmünket arra, hogy a játékok csak akkor töltik be a megfelelő funkciójukat, ha az iskolai élet egészét is hasonló szellem jellemzi. "A program annál eredményesebb lesz, minél inkább beilleszthetők az elvei és munkamódszerei az oktatás egészébe. Ami azt jelenti például, hogy nemcsak önértékelés-fejlesztő gyakorlatot végzünk, hanem a mindennapos iskolai munkában is arra törekszünk, hogy a fiatalok pozitív megerősítést kapjanak, és ne csak a szerepjátékban, hanem a mindennapi érintkezésben is meghallgassuk a másikat." (33. o.)

A gyűjtemény új vonása a jelenségek differenciált elemzése. A játékleírásokat a gyerekekkel folyó munka elméleti hátterének elemzése vezeti be, és az egyes gyakorlatok kapcsán többnyire ugyancsak megismerteti a pedagógus olvasót a gyerekek feltételezett lelkiállapotával, a játék közben keletkező érzésekkel, véleményekkel.

A játékokat és gyakorlatokat Jamie Walker a következő témacsoportok köré rendezi: 1. Ismerkedés és lazítás; 2. Az önértékelés fejlesztése; 3. Kommunikáció; 4. Együttműködés; 5. Fiúk és lányok interakciói; 6. Erőszakmentes konfliktuskezelés; 7. Magatartás az erőszakkal fenyegető helyzetekben.

Az egyes gyakorlatok tartalmazzák a javasolt életkort, ha szükséges, az előkészítést, a kellékeket, a játék leírását, az értékelést, a lehetséges variációkat, valamint a játék ötletének forrását. Esetenként a "Játékcél" megjelöléssel találkozunk. Ez önmagában ellentmondás volna, hiszen a játék önkéntes, spontán tevékenység, belső motívumai magában a játék folyamatában és nem az eredményében lelhetők fel. A gyakorlatoknál valójában azonban ezen alcím alatt lelki-személyiségbeli történések, esetleges változások megjelöléséről van szó, s nem valóságos célokról.

Hasonló fenntartások lehetnének az "Értékelés" vissza-visszatérő szempontjával kapcsolatban is. Azonban nem az iskolai értékeléshez hasonló aktust rejt ez a szempont, hanem arra ösztönzi a játékvezetőt, a pedagógust, kérdezze meg a gyerekeket, hogy érezték magukat, mire gondoltak játék közben, mi a véleményük, esetleg mit "tanultak" a gyakorlat során.

A gyakorlatok egyes csoportjait a jelenségről szóló elméleti bevezető előzi meg. Ebben a szerző kitér a fiúk és lányok közötti különbségekre, és azokra a pedagógiai módszerekre, tudatos és nem tudatos nevelői megnyilvánulásokra, amelyek segítik vagy esetleg gátolják a gyerekek fejlődését. Például a lányokat a pedagógusok inkább magatartásuk, a fiúkat teljesítményük alapján emelik ki. Ez ahhoz vezethet, hogy a lányok kevésbé érezhetik magukat értelmesnek, mint a fiúk.

A hazai hasonló kiadványokkal összevetve a hét témacsoportból kiemelkedik az "Együttműködés" kidolgozottsága, valamint a "Fiúk és lányok interakciói" című alfejezet.

Az "Együttműködés" játékait bevezető elméleti részben a szerző a témát kapcsolja a konfliktusmegoldási folyamathoz, hangsúlyozva, hogy ez a társas képesség a csoportban nélkülözhetetlen. "A játékok útján - írja - a résztvevők megtanulják, hogy érvényesítsék akaratukat olyan dolgokban, amelyek nagyon fontosak számukra, és engedjenek akkor, ha ennél a dolognál fontosabbak maguk a kapcsolatok. Közösen kutatnak fel új utakat." (113. o.)

A szerző érdeme, hogy nem zárkózik el az iskolarendszert érintő vitás kérdésektől, kritikai észrevételektől sem. Megállapítja például, hogy mivel az iskola mint szervezet kényszertársulás, az együttműködési elv "feszült viszonyban van iskoláink struktúrájával és a bejáratott hagyományos oktatási formákkal". (113. o.) Ehhez társul a gyakori versengés, amely sok gyereket gátol emocionális, kognitív és kreatív képességeinek kibontakoztatásában.

Walker nevelési szempontból elemzi, milyen képességeket igényel a gyerekektől és a pedagógustól az együttműködés megvalósítása. (Például a felnőttől: partneri érintkezés a tanulókkal, a gyerekek szükségleteinek szem előtt tartása, lemondás a domináns szerepről; a gyerektől: kölcsönös érdeklődés és elfogadás, kommunikációs képesség, készség a segítségkérésre és a segítség elfogadására.)

Ezt követően három területen fogalmaz meg önvizsgálatra, elemzésre ösztönző kérdéseket: 1. A pedagógusok és a fiatalok együttműködése. (Például: Vannak-e tanulók, akik az oktatásban való együttműködést megtagadják? Miért teszik ezt? Miként reagál erre a többi tanuló? Ön miként jár el ebben a szituációban? Hogyan szeretne eljárni?) 2. A tanulók közötti együttműködés. (Például: Mennyire járulnak hozzá a tanulók közötti együttműködés fejlesztéséhez az oktatás megszervezésére, az ültetésre és a teljesítményértékelés módjára és mértékére vonatkozó didaktikai döntések? Mennyiben eredményeznek konkurenciát együttműködés helyett?) 3. Együttműködés az iskola és a szülői ház között. (Például: Miként reagálnak a szülők, ha gyermekük tettesként vagy sértettként érintett az osztály valamely problémájában?) 4. Együttműködés a tantestület és az iskola vezetősége között. (Például: Betartják-e a feladatmegosztásra, kompetenciaterületekre és a szünetek ellenőrzésének beosztására vonatkozó megállapodásokat?)

Majd a játékok leírását olvashatjuk, tovább bontva a fő témát: Együttműködési játékok; Nem verbális együttműködés; Versengés és bizalomépítés; Csoportos döntések.

A német iskolákhoz hasonlóan nálunk is számos pedagógiai probléma forrását jelentik a fiúkkal és a lányokkal kapcsolatos előítéletek, nemi sztereotípiák, a két nemmel való bánásmód. A szerző árnyaltan tárgyalja a konfliktuskezelés szempontjából a jelenséget. Véleménye szerint: "Az a cél, hogy mindkét nem számára kitágítsuk a lehetséges tulajdonságok, viselkedésformák és tevékenységek körét." (133. o.) Személyes hangvétele ebben a témában is jellemző. Megszólítja a pedagógus olvasót: "Mindannak, ami az iskolában történik, mindig van valami köze az Ön szerepéhez, amit Ön mint nő vagy férfi betölt. Mint tanárnő vagy tanár Ön példa is a tanulók számára. A nemhez kötődő elvárásokkal és magatartásformákkal való intenzív foglalkozás a játékórák keretében feltételezi az Ön személyes hajlandóságát is arra, hogy vállalja a szembesülést saját énképével és női vagy férfi mivoltából eredő szerepével. Az Ön saját szocializációja ugyanis elkerülhetetlenül befolyásolja a fiúkkal és lányokkal való viselkedést, azt, hogy mit vár el a lány és a fiú tanulóktól, mi az, amit értékel vagy kifogásol bennük." (134-135. o.)

A kézikönyv új vonása, hogy részletesen foglalkozik az erőszakkal fenyegető helyzetekben megjelenő viselkedéssel. Bemutatja az áldozat lehetőségeit, az elkerülés és megakadályozás útjait, az erőszakmentes védekezés, a tettes-áldozat dinamika megváltoztatásának módjait. Példákkal illusztrált leírást olvashatunk a fenyegető helyzet enyhítésére, mint például "A szituáció újraértelmezése"; "A támadó zavarbaejtése"; "Beszélgetés a támadóval". A témakörhöz ugyancsak szerepjátékok kapcsolódnak.

A játékok és gyakorlatok vezetéséhez adott útmutatás körültekintő, sokoldalú. Jamie Walker hangsúlyozza, hogy bár a játékok egymásra épülnek, fontos, hogy a pedagógus rugalmasan, saját osztálya jellemzőihez, a gyerekek aktuális élményeihez, problémáihoz igazodva válassza ki az "anyagot".

Lényeges, hogy a részvétel a gyerekek számára önkéntes.

Javasolja, hogy a szülők tájékoztatása mellett egy-egy játékot mutasson be az osztályfőnök a szülői értekezleten.

A munkában utalás történik az iskolai "továbbképzési csoportra", amely a tapasztalatokat megbeszéli. A leírás alapján ez - talán némileg a mi osztályfőnöki munkaközösségeinkhez hasonló - belső műhely lehet, ahol a pedagógusok konzultálnak egymással, ahol véleményt és tapasztalatot cserélnek.

A könyvet szakirodalom és a 130 játék jegyzéke zárja.

A kézikönyvet osztályfőnököknek ajánljuk, akik az elméletileg megvilágított sokszínű, ötletes gyakorlatokból válogatva segíthetik tanítványaik társas készségeinek fejlődését, miközben - a szerző szándéka szerint is - vidám perceket szereznek a fiataloknak és önmaguknak egyaránt.

Jamie Walker: Feszültségoldás az iskolában című könyvéről. Budapest, 1997, Nemzeti Tankönyvkiadó.

Kósáné Ormai Vera

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.