2019. október 16., szerda , Gál

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2008 február

Fehérvári Anikó :: Esélyegyenlőség a nyelvi előkészítő évfolyamokon

2009. szeptember 30.

A tanulmány arra keres választ, hogy a Világ-Nyelv Program részeként induló nyelvi előkészítő évfolyamokat jellemzően mely iskolák vezették be, illetve milyen társadalmi háttérrel rendelkező diákok bekerülési esélye a legnagyobb. A szerző összehasonlítja a nyelvi előkészítő évfolyamot indító és nem indító középiskolák sajátosságait, elemzi a nyelvi előkészítő képzésben részt vevő és abból kimaradó tanulók jellemzőit, bemutatja a középiskolák felvételi eljárásait, illetve azt, hogy a képzés formája szerint a nyelvi előkészítő évfolyamot indító középiskolákban mennyire érvényesül az esélyegyenlőség.

A rendszerváltást követően a társadalmi és a gazdasági igények hatására az idegen nyelv tanítása volt a közoktatás egyik leglendületesebben fejlődő területe. A kilencvenes évek erőltetett és felemás modernizációja révén rohamosan nőtt a nyelvtanulók száma, és gyors változás történt az oktatott nyelvek szerkezetében is (Imre 2007). Az oktatási tárca az ezredfordulót követően kiemelt ágazatként kezelte a nyelvtanulást, nyelvoktatási stratégiája, a Világ-Nyelv Program tíz alprogrammal indult 2003-ban. „Célja, hogy elősegítse hazánk felzárkózását az idegen nyelveket beszélő európai országok sorába, vagyis minden, az iskolapadot elhagyó fiatal rendelkezzen legalább egy idegen nyelv középszintű és egy másik nyelv alapszintű ismeretével, legyen képes nyelvtudását fenntartani, továbbfejleszteni és más idegen nyelveket is megtanulni. A Világ-Nyelv Program a nyelvoktatás hiányosságainak felszámolását és problémáinak megoldását hivatott elősegíteni.”1 (Világ-Nyelv Program pályázati felhívás) A program egyik jelentős újítása a nyelvi előkészítő évfolyamok bevezetése volt. 2004-től minden középiskola indíthatott az előkészítő (9.) évfolyamon egy-egy olyan osztályt, amelyben a nyelvi képzés kiemelt szerephez jutott. A nyelvi előkészítő évfolyam (NYEK) célja, hogy a tanuló tanulmányai végén emelt szintű nyelvi érettségit tehessen, kialakuljon az idegen nyelv tanulásával kapcsolatos kedvező motivációja, és képessé váljon az önálló nyelvtanulásra, ismereteinek továbbfejlesztésére. A nyelvi előkészítőn tanulók középiskolai képzése öt évre módosult.

Az elemzés célja annak bemutatása, hogy mely iskolák és milyen társadalmi háttérrel rendelkező diákok profitálnak leginkább a programból. Van-e esély arra, hogy a hátrányos helyzetű tanulók intenzív nyelvi képzésben részesüljenek, vagy továbbra is kimaradnak a hatékony nyelvoktatási formákból.

Az első évben (2004-ben) 407 iskola csaknem 12 ezer diákja kezdte meg tanulmányait a nyelvi előkészítő évfolyamon. Az iskolákat pályázati úton választották ki. A nyelvi előkészítő program tanulói a középiskolai normatív támogatás mellett kiegészítő támogatásra is jogosultak.2 A program első éve hozzávetőleg ötmilliárd forintba került. Az Oktatási Minisztérium nyilvántartása szerint 2005-ben tovább bővült az iskolák száma, összesen 431 intézményben indult nyelvi előkészítő évfolyam.

Az elemzés egy 2007-es empirikus vizsgálat főbb eredményeit mutatja be.3 A kutatás során 200 iskolát kerestünk meg, kérdőíves és interjús adatfelvételt végeztünk az intézmények vezetőivel, illetve a nyelvi előkészítő évfolyam tanulóival és az egyéb képzési programokra járó diákokkal. A mintaválasztáskor figyelembe vettük az iskolák régiók és településtípusok, illetve képzési formák szerinti megoszlását. A tanulói adatfelvételben minden iskolában öt nyelvi előkészítő évfolyamon és öt hagyományos képzésben tanuló 9. évfolyamos diákot kérdeztünk meg. Összesen 1947 tanulói kérdőív készült el, ebből 993 nyelvi előkészítőn és 954 nem nyelvi előkészítőn tanuló töltötte ki kérdőívünket. A kontrollcsoportos lekérdezés lehetővé teszi, hogy elemezzük az iskolák tanulói összetételét, megvizsgáljuk, hogy milyen különbségek vannak a hagyományos és a nyelvi előkészítőn tanuló diákok családi és társadalmi háttere között.

A nyelvi előkészítő iskolák jellemzői

A nyelvi előkészítő évfolyamot indító iskolák a képzési formák szerint változatos képet mutatnak. Az országos feladatellátási helyek megoszlásával összehasonlítva azt tapasztaljuk, hogy a hat- és nyolcosztályos gimnáziumok egyötöde, a gimnáziumok 13 százaléka, a szakközépiskolák 12 százaléka és a szakiskolai képzést is folytató intézmények 7 százaléka vezette be a nyelvi előkészítő képzést (1. táblázat). Tehát a nyelvi előkészítő programot elsősorban a magasabb presztízsű középiskolák vezették be.

1. táblázat
Feladatellátási helyek száma képzési formánként (N=182)

NYEK, Igazgatói kérdőív 2007, OKM, 2007.

Az egységes középiskolai felvételi rendszer adatai árnyaltabb képet adnak a nyelvi előkészítő képzést bevezető iskolákról. A 2004-es jelentkezési és a felvételi arányokat összehasonlítva azt tapasztaljuk, hogy a hagyományos gimnáziumok és a szakközépiskolák esetében a többi osztályhoz hasonló volt a nyelvi osztályokba jelentkezők és a felvettek aránya. A szerkezetváltó gimnáziumok esetében viszont a NYEK-es osztályokba könnyebb volt bejutni, mint a hat- és nyolcosztályos gimnáziumi osztályokba (2. táblázat).

2. táblázat
Középiskolai felvételi arányok 2004-ben

Képzési forma Jelentkeztek Első helyen felvettek Felvettek J/f* arány (%) Első helyen j/f*
Nyelvi előkészítő iskolái
Gimnázium 65 808 13 667 12 666 19,25 92,68
Hat- és nyolcosztályos gimn. 7 680 5 753 3 926 51,12 68,24
Szakközépiskola 84 352 19 747 18 859 22,36 95,50
Szakiskola 30 621 7 444 7 450 24,33 100,08
Többi középiskola
Gimnázium 61 883 14 964 12 110 19,57 80,93
Hat- és nyolcosztályos gimn. 12 313 6 929 4 290 34,84 61,91
Szakközépiskola 77 860 20 272 18 275 23,47 90,15
Szakiskola 61 672 15 912 17 227 27,93 108,26

KIFIR, 2004.
*J/f = jelentkezettek/felvettek aránya

A középiskolába való bejutás mellett azt is megvizsgáljuk, hogy milyen továbbhaladási mutatókkal rendelkeznek az iskolák, vagyis hányan kerülnek be a tanulók közül a felsőoktatásba. A nyelvi előkészítők iskoláinak eredményessége hasonló az ország többi középiskolájához, összességében a tanulók 40 százaléka kerül be a felsőoktatásba. A képzési forma szerint viszont a nyelvi osztályt indító gimnáziumok rosszabb, míg a szakközépiskolák jobb felvételi mutatókkal rendelkeznek. Tehát a továbbhaladás adatai szerint a nyelvi előkészítő évfolyamot főként az átlagos vagy gyengébb gimnáziumok és a magasabb presztízsű szakközépiskolák vezették be (3. táblázat).

3. táblázat
A felsőoktatásba jelentkezők és felvettek aránya
2001–2005 között iskolatípusok szerint (%)

Iskolatípus A felsőoktatásba jelentkezők
és felvettek aránya
Nyelvi előkészítő iskolái (N=412)
Gimnázium 60,4
Szakközépiskola 26,1
Vegyes 41,7
Összes 40,8
Többi középiskola
Gimnázium 65,2
Szakközépiskola 23,2
Vegyes 38,0
Összes 41,7

Forrás: Neuwirth 2006.

4. táblázat
Szakmacsoportok szerinti tanulói létszámok aránya (%)

Szakmacsoport Országos
arány
NYEK
arány
Egészségügy, szociális szolgáltatások, oktatás, művészet 14,6 30,9
Kereskedelem, marketing, üzleti adminisztráció 14,9 24,5
Közgazdaság, ügyvitel 7,9 12,2
Vendéglátás, idegenforgalom 12,3 10,3
Ipar 29,1 10,1
Informatika 7,5 7,3
Mezőgazdaság, élelmiszeripar 7,7 3,1
Egyéb szolgáltatás 6,0 1,6
Összes tanuló (fő) 164 154,0 673,0

NYEK, Tanulói kérdőív 2007. OKM, 2007.

A szakközépiskolák presztízsét az oktatott szakma is befolyásolja. Kérdőívünk nem tartalmazta a nyelvi előkészítő évfolyamot bevezető iskolák szakmák és képzési formák szerinti pontos tanulólétszámát, csak a megkérdezett tanulók által tanult szakmákról gyűjtöttünk információt. A tanulók szakmák szerinti arányát és az országos eloszlást a 4. táblázat mutatja be. Ennek alapján látható, hogy a nyelvi előkészítő képzést bevezető szakközépiskolák között sokkal több a magasabb presztízsű – közgazdasági, kereskedelmi, humán – szakmákat oktató iskola, míg az alacsonyabb presztízsű szakmák (ipar, mezőgazdaság) alulreprezentáltak.

A nyelvi előkészítő iskolák tanulói létszámait összesítve, az iskolák több mint felében (54%-ban) több tanuló jár szakképző évfolyamokra, mint gimnáziumba. Mégis az iskolák több mint felében gimnáziumi képzésben működik a nyelvi program (52,6%). Vagyis a vegyes képzési profilú iskolák is inkább a magasabb presztízsű gimnáziumi képzésben indították a nyelvi előkészítő évfolyamot.

Összességében az iskolák tanulólétszámának egytizedét teszik ki a nyelvi program tanulói. Az iskolák többi képzési programjához képest a nyelvi osztályokban az átlagosnál több tanuló van. Míg az iskolákban az osztályok átlagos tanulói létszáma 29 fő, addig a nyelvi osztályokban átlagosan 30 diák tanul. A nyelvi előkészítő évfolyamon az elmúlt három évben az osztálylétszámok folyamatosan emelkedtek. A nyelvi előkészítőn a lányok aránya magasabb, mint az iskolai átlag, viszont azt is megfigyelhetjük, hogy ez a képzés bevezetése óta csökkent, vagyis a két nem aránya fokozatosan kiegyenlítettebbé válik (5. táblázat).

5. táblázat
Tanulólétszámok a nyelvi programban (N=182)

Év Osztályok száma Tanulók
száma
Egy osztályra jutó tanulólétszám Lányok
aránya (%)
2004 458 10 338 29,8 57,5
2005 580 11 714 30,2 57,8
2006 596 12 079 30,4 55,8

NYEK, Igazgatói kérdőív 2007.

Az iskolák 60 százaléka kínál tanulóinak a nyelvi előkészítőn kívül is valamilyen speciális szolgáltatást. Az intézmények egyharmadában működik hat- vagy nyolcosztályos képzés és nyelvi tagozat, és egyötödében valamilyen egyéb tagozatos oktatás. Az intézmények 19 százaléka két tanítási nyelvű képzést is folytat. Az intézmények felében tehát komoly szakmai előzménye volt a nyelvi előkészítő képzésnek. Ahol a gimnáziumi képzés dominál, ott több mint kétszer gyakoribb az egyéb szolgáltatások aránya, mint a szakképző iskolákban.

Az iskolák által kínált szolgáltatások és a tanított szakma alapján az intézményeket öt kategóriába csoportosítottuk. A 6. táblázatból jól látható, hogy mindössze egytucatnyi iskola folytat csupán hagyományos gimnáziumi képzést, a szakközépiskolák többsége vagy a két tanítási nyelvű oktatásban (19%) érdekelt, vagy a munkapiacon kurrens szakmát oktat (közgazdasági, kereskedelem, marketing, idegenforgalom). A nyelvi előkészítő képzést tehát elsősorban olyan középiskolák vezették be, amelyek már addig is igyekeztek bővíteni oktatási kínálatukat.

6. táblázat
Iskolák a képzés formája szerint

Képzési forma Összes Százalék
Hat- vagy nyolcosztályos gimnázium 54 31,8
Nyelvi képzést folytató (tagozat vagy két tanítási nyelvű) 50 29,4
Hagyományos gimnázium 12 7,1
Elit szakmákat oktató szakközépiskola 28 16,5
Nem elit szakmákat oktató szakközépiskola 26 15,3
N 170 100,0

NYEK, Igazgatói kérdőív 2007.

Az iskolaigazgatók több mint fele szerint intézménye a legjobbnak számít a környéken. 48 százalékuk vélte úgy, hogy iskolája közepes presztízsű, és mindössze egy olyan igazgató akadt, aki úgy vélte, hogy iskolája gyenge színvonalú.

Az iskola megítélését az intézmény képzési profilja és szolgáltatási kínálata befolyásolja. Legmagasabb a szerkezetváltó gimnáziumok önértékelése, a legalacsonyabb a hagyományos profilú gimnáziumoké, illetve a nem elit szakmákat oktató szakközépiskoláké (7. táblázat).

7. táblázat
Az iskola presztízse iskolatípus szerint

A környéken a legjobbnak számít Iskolatípus Százalék
Hat- vagy nyolcosztályos gimnázium 67,3 49
Nyelvi képzés (tagozat vagy két tanítási nyelvű) 50,0 42
Hagyományos gimnázium 27,3 11
Elit szakmákat oktató szakközépiskola 52,0 25
Nem elit szakmákat oktató szakközépiskola 45,0 20
N 53,7 147

NYEK, Igazgatói kérdőív 2007.

Az igazgatói véleményeket megpróbáltuk objektív mutatókkal is összevetni. A középiskolák eredményességét a felsőoktatásba jelentkezők és felvettek aránya (2000–2005 között számított átlag) és a nyelvvizsgázók aránya (2005-ös adat) alapján mértük (Neuwirth 2006). A felvételi arány tekintetében nincs különbség az iskola megítélésében, viszont a nyelvvizsgázók aránya jelentős eltérést mutat. A magasabb presztízsű iskolákban majdnem kétszer nagyobb a nyelvvizsgázók aránya (47%), mint a közepesnek vélt intézményekben (26%).

Ugyanezeket a mutatókat az iskolatípussal is összevetettük. Azt tapasztaljuk, hogy a szerkezetváltó iskolákban az átlagosnál sokkal jobb eredményeket érnek el a diákok, de még a hagyományos gimnáziumok eredményei is jobbak, mint a legjobb szakközépiskoláké. Látványosan nagy a különbség az alacsony presztízsű szakmákat oktató intézmények lemaradása és a skála másik végén elhelyezkedő hat- és nyolcosztályos gimnáziumok között. Ez utóbbiakban közel hatszor több a nyelvvizsgázó (8. táblázat).

8. táblázat
A nyelvvizsgázók aránya iskolatípus szerint

Iskolatípus Nyelvvizsgázók
aránya (%)
Esetszám
Hat- vagy nyolcosztályos gimnázium 55,7 49
Nyelvi képzés (tagozat vagy két tanítási nyelvű) 38,4 42
Hagyományos gimnázium 33,5 11
Elit szakmákat oktató szakközépiskola 27,7 25
Nem elit szakmákat oktató szakközépiskola 9,7 20
N 37,5 147

NYEK, Igazgatói kérdőív 2007.

Az iskolák személyi feltételeit a tantestület életkori sajátosságai és képzettsége alapján jellemezzük. A tanárok 14 százaléka 30 év alatti, 56 százaléka tartozik a középkorosztályba, 30 százalékuk 50 év fölötti. A nyelvi előkészítő évfolyamokon a tantestületekhez képest fiatalabb pedagógusok tanítanak (9. táblázat).

9. táblázat
A tanárok életkora (%)

Életkor Összes iskola NYEK Esetszám
30 év alatt 13,5 15,1 163
30–50 év 56,3 63,2 163
50 év feletti 30,1 21,6 163

NYEK, Igazgatói kérdőív 2007. OKM, 2007.

A képzési formák szerint azt tapasztaljuk, hogy a gimnáziumok pedagógusai fiatalabbak, mint a szakközépiskoláké, és nemcsak a pályakezdők aránya magasabb, hanem a legidősebb korosztályhoz tartozók aránya is jóval alacsonyabb, mint a szakközépiskolákban. Adataink az országos eloszlásokhoz hasonlók, a nyelvi előkészítő évfolyamot indító iskolák tanárai életkoruk szerint nem különböznek a többi középiskolától (10. táblázat).

10. táblázat
A tanárok életkori megoszlása (átlagos arány %)

Képzési forma 30 év alatti 30–50 év 50 év feletti Összesen (fő)
Gimnáziumi 13,5 59,8 26,6 70
Szakközépiskolai 12,8 54,5 32,6 79
Átlag 13,1 57,0 29,8 149
Gimnázium országos adat 14,0 60,3 25,6 19 284
Szakközépiskola országos adat 15,0 53,0 31,9 21 254

NYEK, Igazgatói kérdőív 2007. OKM, 2007. (A számításokat Híves Tamás végezte.)

A nyelvi előkészítő évfolyam pedagógusai az iskolák többi osztályában tanítókhoz képest a fiatalabb korosztályokhoz tartoznak. Képzési forma szerint a szakközépiskolai és a gimnáziumi tanárok életkori összetétele kiegyenlítettebb, a két képzés között alig van különbség. Mivel a szakközépiskolákban átlagosan magasabb az idősebbek aránya, így a szakközépiskolai képzésben jellemzőbb, hogy a nyelvi előkészítőn fiatalabb tanárok oktatnak (11. táblázat).

11. táblázat
A tanárok életkori megoszlása a nyelvi előkészítőn (átlagos arány, %)

Képzési forma 30 év alatti 30-50 év 50 év feletti Összesen
Gimnázium 15,3 61,3 23,3 70
Szakközépiskola 14,8 63,9 21,1 79
Átlag 15,0 62,7 22,1 149

NYEK, Igazgatói kérdőív 2007.

A tanárok háromnegyede egyetemi, egynegyedük főiskolai végzettséggel rendelkezik. Ez az arány, ha csekély mértékben is, de elmarad az országos átlagtól. Az oktatott tantárgyak alapvetően befolyásolják az iskolázottságot. A humán és a reál tárgyakat oktatók körében a legmagasabb az egyetemi végzettségűek aránya. Az iskolán belül a szakmai tárgyak oktatóinak általában alacsonyabb a végzettségük, a szakmai gyakorlatot oktatók között pedig nem ritka a középiskolai végzettséggel rendelkező tanár.

Mivel a szakmai tárgyakat tanítók végzettsége jelentősen eltér az iskolai átlagtól, nem meglepő, hogy az iskolák jellemzői közül iskolázottság terén leginkább a képzési forma mutat különbséget. A szakközépiskolák tantestületeiben az átlagosnál alacsonyabb, a gimnáziumokban magasabb az egyetemi végzettségűek aránya. Ugyanakkor a 12. táblázatból azt is láthatjuk, hogy a nyelvi programot bevezető iskolák tanárai képzettségüket tekintve elmaradnak az országos átlagtól.

12. táblázat
A tanárok végzettsége (átlagos arány, %)

Képzési forma Egyetemi végzettségűek
aránya
Iskolák száma
Gimnázium 79,5 70
Szakközépiskola 70,1 79
N 74,2 149
Országos gimnáziumi arány 88,2*
Országos szakközépiskolai arány 68,0

* OKM-adatbázis 2006. Híves Tamás számításai alapján.
NYEK, Igazgatói kérdőív 2007.

Részletesebb képet kapunk a tanárok végzettségéről, ha az adatokat az iskolák szolgáltatásai alapján is elemezzük. Míg a szerkezetváltó gimnáziumokban tanít a legtöbb magasan képzett tanár, addig a hagyományos gimnáziumokban az egyetemi végzettségűek aránya még az elit szakközépiskolák szintjét sem éri el. A legkevésbé kvalifikáltak az alacsonyabb presztízsű szakmákat oktató szakközépiskolák pedagógusai (13. táblázat).

13. táblázat
Az egyetemi végzettségűek aránya az iskola típusa szerint

Egyetemi végzettségűek aránya (%) Iskolatípus Esetszám
Hat- vagy nyolcosztályos gimnázium 80,7 49
Nyelvi képzés (tagozat vagy két tanítási nyelvű) 77,9 42
Hagyományos gimnázium 70,6 11
Elit szakmákat oktató szakközépiskola 72,0 25
Nem elit szakmákat oktató szakközépiskola 61,1 20
N 74,6 147

NYEK, Igazgatói kérdőív 2007.

Az iskolák gondosan megválogatták a nyelvi program tanárait, igyekeztek minél felkészültebb pedagógusokat kiválasztani. Ezt támasztja alá az is, hogy a nyelvi előkészítő évfolyamon tanítók körében több az egyetemi végzettséggel rendelkező tanár (78,5%), mint az iskolák egészében.

Képzési forma szerint ugyanazt a különbséget figyelhetjük meg, mint az iskola egészében: a gimnáziumokban magasabb az egyetemet végzett tanárok aránya a nyelvi programban is, viszont az iskola egészéhez képest nagyobb a különbség. Vagyis a gimnáziumokban fontosabb szerepet játszott a tanárok kiválasztásában a magasabb végzettség. Ugyanakkor a szakközépiskolák között nincs jelentős eltérés a tanárok végzettségét illetően, vagyis a nem elit szakmákat oktató szakközépiskolák is ügyelnek arra, hogy minél kvalifikáltabb tanárok kerüljenek a nyelvi programba (14. táblázat).

14. táblázat
A tanárok végzettsége a nyelvi előkészítő évfolyamon tanítók körében (átlagos arány, %)

Képzési forma Egyetemi
aránya
Összesen
Gimnázium 85,5 70
Szakközépiskola 72,2 79
N % 78,1 149

NYEK, Igazgatói kérdőív 2007.

A tanulók jellemzői

A nyelvi előkészítő képzést folytató iskolákba általában nem könnyű bejutni. Ha a tanuló nem a nyelvi képzést választja, az egyéb programokra is háromszoros a túljelentkezés. A nyelvi előkészítő képzésre pedig még ennél is magasabb. Az iskolánkénti adatok a nyelvi előkészítő esetében igen nagy szórást mutatnak. Míg az iskola egészében egy- és nyolcszoros túljelentkezés között szóródnak az adatok, addig a nyelvi előkészítők között tizenhétszeres túljelentkezés is elfordult.

Az elmúlt három évben folyamatosan emelkedett a jelentkezők létszáma a nyelvi előkészítő képzésben és az iskolák más képzési programjaiban is. Amíg azonban az iskolák egészében nem változott a felvettek átlagos létszáma, addig a nyelvi előkészítőn folyamatos a létszámemelkedés, és egyre nagyobb létszámúak az osztályok (15. táblázat).

15. táblázat
Az iskolákba jelentkezők és felvettek átlagos száma (N=160)

Év Egész iskola Nyelvi előkészítő Túljelentkezés
Jelentkező Felvett Jelentkező Felvett Iskolai arány NYEK aránya
2004 398 129 103 31 3,1 3,3
2005 409 129 128 35 3,2 3,7
2006 418 129 139 37 3,2 3,8

NYEK, Igazgatói kérdőív 2007.

A jelentkezők és felvettek arányát képzési profil szerint elemezve azt tapasztaljuk, hogy a szakközépiskolákba nehezebb bejutni, mint a gimnáziumokba. Viszont a nyelvi előkészítő képzésben éppen fordított a helyzet: a gimnáziumokban indított nyelvi előkészítő évfolyamra jóval nagyobb a túljelentkezés, mint a szakközépiskolákban. Ráadásul a vizsgált három év alatt folyamatosan emelkedett a túljelentkezés mértéke (16. táblázat).

16. táblázat
A túljelentkezés mértéke (%)

Képzési forma Egész iskola Nyelvi előkészítő Összesen
2004/
2005
2005/
2006
2006/
2007
2004/
2005
2005/
2006
2006/
2007
Gimnázium 2,8 3,0 3,1 3,4 3,9 4,1 64
Szakközépiskola 3,3 3,3 3,4 3,0 3,2 3,4 74
N 3,1 3,2 3,3 3,1 3,5 3,7 138

NYEK, Igazgatói kérdőív 2007.

A nyelvi programot indító iskolákba felvett tanulók általános iskolai tanulmányi átlaga nem változott az elmúlt három évben. Az iskola egészéhez képest jobbak a nyelvi előkészítő évfolyamra felvett diákok eredményei (17. táblázat).

17. táblázat
Általános iskolai tanulmányi átlag

Tanév Tanulmányi átlag az egész iskolában Tanulmányi átlag NYEK Összesen (fő)
2004/2005 3,7 3,9 115
2005/2006 3,7 3,9 122
2006/2007 3,7 3,9 117
Átlag 3,7 3,9

NYEK, Igazgatói kérdőív 2007.

A legjobb tanulók a szerkezetváltó képzésbe jutnak be, a hagyományos gimnáziumi képzésben tanulók átlagai az elit szakmákat oktató szakközépiskolákhoz hasonlók, míg a legrosszabb tanulmányi eredménnyel az alacsonyabb presztízsű szakmákat oktató szakközépiskolákba kerülnek be a diákok. Ugyanezek a különbségek a nyelvi előkészítő évfolyamon is megfigyelhetők. A szerkezetváltó gimnáziumokban minden képzési formában egyformák a tanulók átlagai, míg a többi iskolában a nyelvi évfolyamra kerülők átlagai magasabbak. Tehát a hat- és nyolcosztályos gimnáziumok esetében csak egy szolgáltatásbővítést, jelentkezői létszámbővítést jelent a nyelvi előkészítő képzés bevezetése, míg a többi iskolatípusnál a jobb képességű tanulók felvételére nyújt lehetőséget (18. táblázat).

18. táblázat
Általános iskolai tanulmányi eredmény az iskola
szolgáltatásai szerint 2005-ben

Képzési forma Egész iskola Nyelvi előkészítő Esetszám
Hat- vagy nyolcosztályos gimnázium 4,2 4,2 49
Nyelvi képzést folytató
(tagozat, vagy két tanítási nyelvű)
3,8 4,0 42
Hagyományos gimnázium 3,6 3,9 11
Elit szakmákat oktató szakközépiskola 3,6 3,9 25
Nem elit szakmákat oktató szakközépiskola 3,3 3,5 20
Átlag 3,8 4,0 147

NYEK, Igazgatói kérdőív 2007.

Az intézmények háromnegyedében az iskola más programjaiban és a nyelvi előkészítő képzésben is alkalmaznak felvételt. A felvételiztető iskolák 83 százalékában a központi írásbeli teszt a szelekció alapja. Emellett az iskolák egynegyedében szóbeli felvételi is van. A többség azonban a központi írásbeli mellett már csak elbeszélget a jelentkezőkkel (az iskolák fele). A nyelvi előkészítő képzésben is hasonló arányokat mutatnak az iskolákban alkalmazott felvételi eljárások.

A felvételi eljárást és annak részeit leginkább az iskola képzési formája határozza meg. A hagyományos iskolatípusokban alkalmazott felvételi eljárás adatait mutatja a 19. táblázat. Láthatjuk, hogy a gimnáziumi képzésben nagyobb arányban alkalmaznak felvételit, mint a szakképzésben, és míg a gimnáziumban a felvételi leginkább tudásfelmérést – írásbeli és szóbeli vizsgáztatást – jelent, addig a szakképzésben sokkal elterjedtebb a beszélgetés.

19. táblázat
Felvételi eljárás a képzési forma szerint (%)

Képzési forma Van felvételi Írásbeli Szóbeli Beszélgetés Összesen
Gimnázium 81,8 88,7 33,9 38,7 77
Szakközépiskola 70,8 77,3 10,6 61,5 89
N 75,9 82,8 21,9 50,4 166

NYEK, Igazgatói kérdőív 2007.

A szakközépiskolák azonban a nyelvi előkészítő évfolyamon már nem a „puha módszerek” hívei: a hagyományos képzésükhöz képest gyakrabban alkalmaznak felvételit, és az írásbeli vizsga mellett gyakrabban szóbeliztetnek is. A gimnáziumi képzésben nincs jelentős eltérés abban, hogy alkalmaznak-e felvételit vagy sem, inkább abban van különbség, hogy a nyelvi előkészítő évfolyamon kisebb szerepet játszik a szóbeli vizsga, mint a hagyományos képzésben (20. táblázat).

20. táblázat
Felvételi eljárás az iskola képzési formája szerint
a nyelvi előkészítő évfolyamon (%)

Képzési forma Van felvételi Írásbeli Szóbeli Beszélgetés Összesen
Gimnázium 79,2 90,3 25,8 33,9 77
Szakközépiskola 74,4 76,8 14,5 55,1 90
N 76,6 83,2 19,8 45,0 167

NYEK, Igazgatói kérdőív 2007.

Az iskolák szolgáltatásai alapján abban tapasztalunk eltérést, hogy alkalmaznak-e felvételi eljárást vagy sem. Az eljárás mikéntje már nem mutat szignifikáns eltérést. A legmagasabb presztízsűek (szerkezetváltó és két tanítási nyelvű iskola) gyakrabban alkalmaznak felvételit, viszont a nyelvi előkészítő évfolyamon kevésbé szelektálnak, mint az iskola más képzéseiben. A többi intézménytípusnál éppen fordított a helyzet: a nyelvi előkészítő évfolyamon gyakrabban felvételiztetnek, mint az iskola más képzési formáiban (21. táblázat).

21. táblázat
Felvételi az iskola szolgáltatásai szerint (%)

Képzési forma Van-e felvételi
az iskola
egészében
Van-e
felvételi
a NYEK-en
Esetszám
Hat- vagy nyolcosztályos gimn. 84,6 81,1 49
Nyelvi képzést folytató
(tagozat vagy két tanítási nyelvű)
86,0 82,0 42
Hagyományos gimnázium 58,3 66,7 11
Elit szakmákat oktató szakközépiskola 69,2 73,1 25
Nem elit szakmákat oktató szakközépiskola 56,0 60,0 20
N 76,4 75,9 147

NYEK, Igazgatói kérdőív 2007.

Az oktatási tárca Világ-Nyelv Irodája 2006-ban egy kisebb kutatást végzett4, amelynek az volt a célja, hogy felmérjék a NYEK esélyteremtésben elért eredményeit. Összesen 64 iskola tanárait kérdezték meg. A megkérdezettek 44 százaléka szerint leginkább az esélyteremtés miatt indították a nyelvi előkészítőt. Adatfelvételünk nem igazolja ezt a megállapítást. A hátrányos helyzetű tanulók pozitív diszkriminációja csak igen kevés iskolában jellemző. Az iskolák háromnegyede egyáltalán nem foglalkozik azzal, hogy milyen körülmények között él a felvételiző tanuló, habár a tanárok többsége személyesen is találkozik a tanulókkal, hiszen sok helyen van szóbeli vizsga vagy beszélgetés. Az iskolák alig több mint egynegyedében alkalmaznak pozitív diszkriminációt. Közülük a többség azt az elvet alkalmazza, hogy azonos teljesítmény esetén a rosszabb szociális körülmények közül érkező tanulót veszi fel, míg néhány iskola eleve a hátrányos helyzetű tanulót részesíti előnyben (22. táblázat).

22. táblázat
Esélyegyenlőség a felvételi eljárásban (%)

Szelekciós szempontok Az egész iskola Nyelvi elő-
készítő évfolyam
Esetszám
A hátrányos helyzetűeket előnyben részesítik 5,1 3,2 156
Egyenlő teljesítmény esetén a hátrányos helyzetűeket előnyben részesítik 22,4 23,6 156
Nem érvényesítenek ilyen szempontot 72,5 73,2 156

NYEK, Igazgatói kérdőív 2007.

A nyelvi előkészítő évfolyamon és az iskola más osztályaiban alkalmazott szelekciós elvek között nincs számottevő különbség, bár a pozitív diszkrimináció során a nyelvi előkészítő évfolyamon a teljesítményelv érvényesülése valamivel fontosabb, mint az iskola más osztályaiban.

Képzési formák szerint élesek a különbségek. A szakközépiskolákban – ahol eleve magasabb a rosszabb családi körülmények közül érkezők aránya – jobban törekednek az esélyteremtésre, mint a gimnáziumi képzésben (23. táblázat). A képzési forma hatása erősebb, mint az egyéb intézményi szolgáltatásoké, mivel a szerkezetváltó és a hagyományos gimnáziumok egyike sem érvényesít pozitív diszkriminációt.

23. táblázat
Felvételi eljárás az iskola képzési formája szerint
a nyelvi előkészítő évfolyamon (%)

Képzési forma Egyenlő teljesítmény esetén a hátrányos helyzetűeket előnyben részesítik.
Egész iskola
Egyenlő teljesítmény esetén a hátrányos helyzetűeket előnyben részesítik.
NYEK program
Esetszám
Gimnázium 12,5 13,0 64
Szakközépiskola 26,9 26,9 78
N 20,4 21,0 142

NYEK, Igazgatói kérdőív 2007.

A nyelvi előkészítő képzés célja az, hogy a tanuló a képzés végén emelt szintű nyelvi érettségit tegyen. Ha kezdő szintről indul a nyelvoktatás, akkor nem biztos, hogy mindenki tudja ezt a követelményt teljesíteni. Ezért aztán az iskolák többségében haladó szintről kezdik a képzést. Láthattuk, hogy a nyelvi képzésben külön felvételit is alkalmaznak az iskolák. Ez általában szintfelmérő írásbeli vizsga. A vizsga célja az, hogy közel hasonló tudású tanulókat válogathasson össze az iskola, hiszen egy homogénebb csoporttal könnyebben birkóznak meg a nyelvtanárok.

Feltételezéseinket az adatok is alátámasztják. Csak az iskolák egynegyedében indul kezdő szintről az oktatás. Az intézmények 29 százalékában csak haladó szintről és az iskolák felében mindkét szintről indul az előkészítő év.

Képzési forma szerint kétszer többen vannak azok a gimnáziumok, amelyek csak haladó szintről oktatnak, míg a szakközépiskolákban hasonló arányban indítanak oktatást mindkét szinten, sőt a kezdő szintű oktatás aránya csekély mértékben még magasabb is, mint a haladóé (24. táblázat). Ugyanakkor a szakközépiskolákban is differenciálnak, az iskolák felében mindkét szintről indítanak képzést.

24. táblázat
Milyen szintről kezdődik a képzés? (%)

Képzési forma Csak kezdő Csak haladó Mindkettő Esetszám
Gimnázium 18,7 36,0 45,3 75
Szakközépiskola 25,6 23,3 51,1 90
N 22,4 29,1 48,5 165

NYEK, Igazgatói kérdőív 2007.

Az iskola szolgáltatásai még tovább színezik a képet (25. táblázat). A szerkezetváltó gimnáziumokban és a speciális nyelvi képzést is folytató iskolákban a legalacsonyabb, a négyosztályos gimnáziumokban és az elit szakközépiskolákban közel hasonló, de már az átlagot meghaladó az alapszinten kezdő csoportok aránya. Míg az ipari szakközépiskolákban a nyelvi előkészítő évfolyam közel egyharmada indul kezdő szintről. Felvételi nélkül csak az alacsonyabb presztízsű szakközépiskolák nyelvi osztályaiba juthatnak be nagyobb arányban hátrányos helyzetű tanulók.

25. táblázat
A kezdő szintű képzés aránya az iskola szolgáltatásai
szerint (%)

Képzési forma Csak kezdő
szint
Esetszám
Ha- vagy nyolcosztályos gimnázium 15,8 52
Nyelvi képzést folytató (tagozat vagy két tanítási nyelvű) 18,4 49
Hagyományos gimnázium 25,0 12
Elit szakmákat oktató szakközépiskola 23,1 26
Nem elit szakmákat oktató szakközépiskola 32,0 25
N 20,7 164

NYEK, Igazgatói kérdőív 2007.

Ez a differenciálás a felvettek általános iskolai tanulmányi átlagában is megnyilvánul. Míg a csak kezdő szinten nyelvet oktató iskolákban 3,8 az átlagos általános iskolai teljesítmény, addig a csak haladó szinten oktató intézményekben magasabb a tanulók teljesítménye (átlagosan 4,0).

Ez a különbség a középiskolai tanulmányok alatt is megmarad, a haladó szinten tanulók tanulmányi átlaga magasabb, mint a kezdőké (26. táblázat).

26. táblázat
Tanulmányi átlag a belépők nyelvtudásának szintje szerint

Évfolyam Kezdő Haladó Esetszám
9. 3,8 3,9 146
10. 3,6 3,9 89

NYEK, Igazgatói kérdőív 2007.

A nyelvi előkészítő évfolyam tanulóinak tanulmányi átlaga csekély mértékben, de jobb, mint az iskola többi osztályáé (27. táblázat).

27. táblázat
Tanulmányi átlag évfolyamonként

Évfolyam Egész iskola NYEK Esetszám
9. 3,5 3,8 142
10. 3,5 3,7 144
11. 3,6 3,7 139
12. 3,7 139

NYEK, Igazgatói kérdőív 2007.

A képzési forma és az iskola szolgáltatásai szerint azt tapasztaljuk, a gimnáziumokban jobbak a tanulmányi eredmények, mint a szakközépiskolákban. A szerkezetváltó gimnáziumok átlagai a legjobbak, a hagyományos gimnáziumoké messze elmarad ettől, inkább a szakközépiskolai átlagokhoz közelít. Szakmák szerint is jelentősek a különbségek, az elit szakmákat oktató iskolák átlagai meghaladják az alacsonyabb presztízsűekét. Az iskola más osztályaihoz képest a nyelvi előkészítő évfolyamon tanulók átlagai jobbak. Iskolán belül a szakközépiskolákban nagyobb a különbség a különböző osztályok között, a nyelvi osztályok sokkal jobban teljesítenek a többinél, így az elit szakközépiskolák diákjainak teljesítménye ugyanolyan, mint a négyosztályos gimnáziumoké (28. táblázat).

28. táblázat
Tanulmányi átlag a 9. évfolyamon az iskola szolgáltatásai szerint

Képzési forma Egész
iskola
NYEK Esetszám
Hat- vagy nyolcosztályos gimnázium 4,0 4,2 43
Nyelvi képzést folytató (tagozat vagy két tanítási nyelvű) 3,5 3,8 39
Hagyományos gimnázium 3,6 3,8 9
Elit szakmákat oktató szakközépiskola 3,4 3,8 22
Nem elit szakmákat oktató szakközépiskola 3,2 3,5 19
Átlag 3,6 3,9 132

NYEK, Igazgatói kérdőív 2007.

A tanulmányi átlagot összevetettük az iskola személyi feltételeivel. Azt tapasztaljuk, hogy a tanulmányi átlag erős és szignifikáns korrelációt mutat a tanárok végzettségével és korával is. Minél több az egyetemi végzettségű a tantestületben, annál magasabb az átlag, viszont minél több pályakezdő van a tantestületben, annál alacsonyabb az átlag. Az átlag és a szociálisan hátrányos helyzet is negatív kapcsolatban áll egymással, vagyis minél kisebb a hátrányos helyzetűek aránya, annál magasabb az átlag. A nyelvvizsgázók aránya is szoros kapcsolatot mutat a tanulmányi eredménnyel. Minél magasabb a tanulmányi átlag, annál magasabb a nyelvvizsgázók aránya is.

Az iskolák eredményességi mutatóit leginkább a képzési forma befolyásolja. Egy országos vizsgálat eredményei szerint 2006-ban száz 12. évfolyamos tanuló közül átlagosan 39-en jutottak be valamilyen felsőoktatási intézménybe (Neuwirth 2007). Intézmények szerint igen nagyok a különbségek, a gimnáziumokból közel kétharmados a bejutási arány, a szakközépiskolákból csak harmad akkora. A nyelvi előkészítő évfolyamot indító iskolák továbbtanulási mutatói jóval kedvezőbbek, mint az országos átlag, viszont itt is megtalálhatjuk a képzési típusok közötti különbséget. A gimnáziumi képzésben közel kétszer magasabb a felsőfokon tovább tanulók aránya (80,4%), és több mint háromszor (6,7%) nagyobb a nyelvvizsgázók aránya, mint a szakközépiskolai képzésben (46,1 és 2,0%). A hat- és nyolcosztályos gimnáziumokból léptek be a felsőoktatásba a legtöbben, de alig maradtak el ettől a négyosztályos képzésben tanulók. Míg a gimnáziumok között alig van különbség, a szakközépiskolák között elég jelentős az eltérés. Az elit szakmákat oktató iskolákból nagyobb valószínűséggel tanulnak tovább a diákok, mint az alacsonyabb presztízsűekből. A nyelvtudás más összefüggéseket mutat a továbbtanuláshoz képest. Legtöbben a szerkezetváltó gimnáziumokban, illetve a nyelvi képzést folytató intézményekben rendelkeznek nyelvvizsgával. Az elit szakközépiskolák ezen a területen megelőzik a hagyományos gimnáziumokat. A nem elit szakközépiskolák viszont teljesen leszakadtak a többi intézménytől. Ebben az iskolatípusban minimális a nyelvvizsgával rendelkezők száma (29. táblázat).

29. táblázat
Tovább tanulók és nyelvvizsgázók aránya a 2005/2006-os tanévben az iskola szolgáltatásai szerint (%)

Képzési típus Tovább tanulók Nyelv-
vizsgázók
Esetszám
Hat- vagy nyolcosztályos gimnázium 81,0 7,1 43
Nyelvi képzést folytató
(tagozat, vagy két tanítási nyelvű)
64,2 4,8 39
Hagyományos gimnázium 78,5 2,0 9
Elit szakmákat tanító szakközépiskola 51,9 2,5 22
Nem elit szakmákat tanító szakközépiskola 42,3 0,5 19
Átlag 66,4 4,4 132

NYEK, Igazgatói kérdőív 2007.

Az iskolák eredményességét tanulóinak családi háttere is befolyásolja. A nyelvi előkészítő évfolyamot indító iskolákban az elmúlt három évben – ha nem is jelentős mértékben – növekedett a hátrányos helyzetűek aránya (30. táblázat). Habár az iskolák szerint a felvételi eljárásban ugyanazokat az elveket alkalmazzák az iskola más osztályaiban, mint a nyelvi előkészítő évfolyamon, a veszélyeztetett és a hátrányos helyzetű tanulók aránya mégis alacsonyabb a nyelvi programban, mint az iskola egészében.

30. táblázat
A tanulói összetétel változása az elmúlt három évben
(átlagos arány, %)

Tanév Egész iskola Nyelvi előkészítő évfolyam Esetszám
Szociálisan
hátrányos
helyzetű
Veszélyez-
tetett
Szociálisan
hátrányos
helyzetű
Veszélyez-
tetett
2004/2005 14,5 2,4 10,1 1,3 116
2005/2006 14,8 2,8 11,0 2,3 119
2006/2007 15,3 2,9 13,4 2,3 123

NYEK, Igazgatói kérdőív 2007.

Az Oktatási és Kulturális Minisztérium adatai alapján 2007-ben a középfokú oktatásban (gimnázium, szakközépiskola, szakiskola együttesen) átlagosan 13,7 százalék volt a hátrányos helyzetűek és 3,8 százalék a veszélyeztetett tanulók aránya.5 A nyelvi előkészítő programban részt vevő iskolák körében ennél valamivel magasabb a hátrányos helyzetű tanulók aránya, a veszélyeztetett tanulóké pedig valamivel alacsonyabb. Képzési formánként viszont jelentősek a különbségek. Az országos adatok azt mutatják, hogy közel kétszeres a különbség a gimnáziumi és a szakközépiskolai tanulók között, és ugyanez érvényes a szakközépiskolai és a szakiskolai tanulókra is. Vagyis a szakiskolások körében a gimnáziumi tanulókhoz képest már négyszer több a hátrányos helyzetűek és a veszélyeztetettek aránya.

A nyelvi előkészítő évfolyamot indító gimnáziumok esetében magasabb a hátrányos helyzetű tanulók aránya, mint az országos átlag, ebből adódik, hogy a képzési formák között nincs olyan nagy különbség, mint országosan. Viszont itt is jellemző, hogy a gimnáziumi képzésben alacsonyabb a hátrányos helyzetű tanulók aránya, mint a szakközépiskolákban. A veszélyeztetett tanulók esetében más a helyzet: a gimnáziumokban hasonló az arányuk, mint az országos átlag, a szakközépiskolákban pedig magasabb, így a két képzési forma között már számottevő a különbség (31. táblázat).

31. táblázat
A tanulói összetétel változása az elmúlt három évben képzési formánként (átlagos arány, %)

Tanév Gimnázium Szakközépiskola Esetszám
Szociálisan
hátrányos
helyzetű
Veszélyez-
tetett
Szociálisan
hátrányos
helyzetű
Veszélyez-
tetett
2004/2005 13,7 1,3 15,0 3,2 107
2005/2006 13,4 1,4 15,7 3,9 110
2006/2007 13,8 2,0 16,6 3,9 112
Összesen 6,0 1,9 11,4 3,2

NYEK, Igazgatói kérdőív 2007.

A nyelvi előkészítő évfolyamon még ennél is nagyobbak az eltérések. Különösen a veszélyeztetett tanulók aránya mutat látványos különbséget. Mindkét képzési forma jobban szelektál a nyelvi előkészítő osztályban, mint az iskola más osztályaiban. A gimnáziumi képzésben a szelekció eredményeként fele akkora arányban kerülnek be rosszabb családi helyzetű gyerekek, mint az iskola más osztályaiba. A szakközépiskolai képzésben nincs ekkora eltérés a nyelvi és a többi osztály között (32. táblázat).

32. táblázat
A tanulói összetétel változása az elmúlt három évben képzési típusonként a nyelvi előkészítő évfolyamon (átlagos arány, %)

Tanév Gimnázium Szakközépiskola Esetszám
Szociálisan
hátrányos
helyzetű
Veszélyez-
tetett
Szociálisan
hátrányos
helyzetű
Veszélyez-
tetett
2004/2005 8,6 0,3 10,5 4,4 103
2005/2006 9,7 0,7 12,3 3,9 105
2006/2007 7,2 0,8 16,7 3,9 106

NYEK, Igazgatói kérdőív 2007.

Intézményi szolgáltatások szerint csak a veszélyeztetett tanulók aránya mutat szignifikáns eltérést. A szerkezetváltó képzésbe gyakorlatilag nem kerül be veszélyeztetett tanuló, de a hagyományos gimnáziumokban is kisebb az arányuk, mint az elit szakközépiskolákban. Az alacsonyabb presztízsű szakmákat oktató iskolákba kerül be a legtöbb veszélyeztetett tanuló. A nyelvi előkészítő évfolyamon fele akkora a veszélyeztetett tanulók aránya, mint az iskola többi képzési formájában, viszont azt is megfigyelhetjük, hogy a négyosztályos gimnáziumok és az elit szakközépiskolák erőteljesebb szelekciót érvényesítenek, mint mások. Gyakorlatilag ezekben az iskolatípusokban nincs esély arra, hogy veszélyeztetett tanuló is bekerüljön a nyelvi képzésre. A veszélyeztetett tanulók csak a nem elit szakközépiskolák nyelvi előkészítő évfolyamaira kerülhetnek be (33. táblázat).

33. táblázat
Veszélyeztetett tanulók aránya az iskola szolgáltatásai
szerint 2004-ben

Képzési forma Veszélyeztetett
tanulók aránya
az iskola egészében
Veszélyeztetett
tanulók aránya
a NYEK-en
Esetszám
Hat- vagy nyolcosztályos gimnázium 0,9 0,4 31
Nyelvi képzést folytató
(tagozat vagy két tanítási nyelvű)
2,4 1,8 33
Hagyományos gimnázium 2,8 0,0 5
Elit szakmákat oktató szakközépiskola 3,3 0,8 19
Nem elit szakmákat oktató szakközépiskola 4,4 3,3 14
Átlag 2,5 1,3 102

NYEK, Igazgatói kérdőív 2007.

Az igazgatói vélemények kétharmada szerint a nyelvi program inkább tehetséggondozást takar, míg az igazgatók fele úgy véli, hogy felzárkóztatás is. A vélemények legélesebben képzési forma szerint válnak el. Míg a gimnáziumok igazgatói szerint a nyelvi program inkább tehetséggondozás, addig a szakközépiskolai vezetők szerint inkább felzárkóztatás. Viszont az egyes iskolatípusokon belül is nagyok a különbségek. A szerkezetváltó gimnáziumok és az elit szakközépiskolák inkább tehetséggondozó programnak tartják, míg a nem elit szakközépiskolák tekintik leginkább felzárkóztatásnak a nyelvi előkészítőt.

34. táblázat
Mit nyújt a program az iskola szolgáltatásai szerint (%)

Képzési forma Tehetség-
gondozás
Felzárkóz-
tatás
Esetszám
Hat- vagy nyolcosztályos gimnázium 74,0 34,0 53
Nyelvi képzést folytató
(tagozat vagy két tanítási nyelvű)
69,4 51,0 49
Hagyományos gimnázium 58,3 41,7 12
Elit szakmákat oktató szakközépiskola 73,1 53,8 26
Nem elit szakmákat oktató szakközépiskola 45,8 79,2 25
N 67,1 49,5 165

NYEK, Igazgatói kérdőív 2007.

A program megítélésének további jellemzője, hogy ahol kezdő szintről indul az oktatás, ott felzárkóztatásnak, míg ahol haladó szintről, ott tehetséggondozásnak tartják inkább a képzést (35. táblázat).

35. táblázat
Mit nyújt a program I. (%)

Az oktatás szintje Tehetséggondozás Felzárkóztatás Esetszám
Kezdő szint 61,5 51,3 39
Haladó szint 72,0 36,0 50
N % 67,2 49,7 89

NYEK, Igazgatói kérdőív 2007.

Az iskolák tanulóinak szociális összetétele alapján, különösen a veszélyeztetett tanulók aránya szerint is eltér a program megítélése. Ahol magasabb a rosszabb szociális összetételű gyerekek aránya, ott inkább felzárkóztatásnak, ahol alacsonyabb, ott inkább tehetséggondozásnak vélik a programot (36. táblázat).

36. táblázat
Mit nyújt a program II. (%)

A program
megítélése
Veszélyeztetett
tanulók aránya,
2004
Veszélyeztetett
tanulók aránya,
2005
Veszélyeztetett
tanulók aránya,
2006
Esetszám
Tehetséggondozás 2,0 2,4 2,3 77
Felzárkóztatás 3,1 3,9 3,8 63
Átlag 2,4 2,9 3,0 119

NYEK, Igazgatói kérdőív 2007.

A tanulók nyelvtudására irányuló kutatás (Nikolov–Ottó 2006) is vizsgálta, hogy milyen tanulók profitáltak leginkább a programból. A tanulók két lehetőség közül választhattak, hogy miért jelentkeztek a nyelvi előkészítő évfolyamra. Azok a tanulók, akik felzárkózni szerettek volna, kevésbé profitálnak a programból, mint azok, akik a nyelvtanulás szeretete miatt jelentkeztek az előkészítőre. Ugyanis a képzésbe belépők és kilépők nyelvi tesztjeinek eredményei alapján a felzárkózni akarók hátránya egy év alatt sem csökkent. Másik megállapításuk ugyanaz, mint amit ez a vizsgálat is tett, hogy a hozott eredmények szoros összefüggésben állnak az elért eredménnyel. Akiknek az általános iskolában jobb jegyük volt nyelvből, azoknak az előkészítő év után is jobb jegyük lesz.

Összegzés

A nyelvi előkészítő képzést folytató iskolákban erős felvételi szelekció érvényesül a hagyományos és a nyelvi képzésben is. Nincs számottevő különbség a nyelvi előkészítő évfolyamon és az iskola más osztályaiban alkalmazott felvételi eljárás között. Csak igen kevés iskola alkalmaz pozitív diszkriminációt a hátrányos helyzetű tanulók bejutása érdekében. Emellett a nyelvi előkészítő évfolyamon kettős szelekció érvényesül, a hagyományos felvételi procedúra mellett egy másik, nyelvi vizsgát is kell tenniük a tanulóknak. Az iskolák oly módon is szelektálnak, hogy nem kezdő szintről, hanem haladó szintről indítják a képzést.

Emiatt a nyelvi programban a veszélyeztetett és a hátrányos helyzetű tanulók aránya alacsonyabb, mint az iskola egészében. A szerkezetváltó képzésbe gyakorlatilag nem kerül be veszélyeztetett tanuló, de a hagyományos gimnáziumokban is kisebb az arányuk, mint az elit szakközépiskolákban. Az alacsonyabb presztízsű szakmákat oktató iskolákba kerül be a legtöbb veszélyeztetett tanuló. Vagyis a nyelvi előkészítő évfolyamot indító iskoláknak csak egy szűk szeletébe juthatnak be a kedvezőtlenebb családi, társadalmi háttérrel rendelkező diákok.

Irodalom

Balázs Éva (2007): Stratégiától a kistérségi együttműködésekig. In Fókuszban a nyelvtanulás. Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, Budapest.

Imre Anna (2007): Nyelvoktatás, nyelvtanulás, nyelvtudás a középfokú oktatásban. In Fókuszban a nyelvtanulás. Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, Budapest.

Jelentés a magyar közoktatásról 2003. Országos Közoktatási Intézet, Budapest.

Liskó Ilona: A pedagógus-továbbképzés rendszere. Felsőoktatási Kutatóintézet. Budapest, 2003. Kézirat.

Neuwirth Gábor (2007): A középiskolai munka néhány mutatója. Országos Közoktatási Intézet, Budapest.

Nikolov Marianne (2007): A magyarországi nyelvoktatás-fejlesztési politika – nyelvoktatásunk a nemzetközi trendek tükrében. In Fókuszban a nyelvtanulás. Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, Budapest.

Nikolov Marianne – Ottó István (2006): A nyelvi előkészítő évfolyam. Iskolakultúra, 5. sz. 49–67.

Öveges Enikő (2006): A nyelvi előkészítő évfolyam szerepe az esélyteremtésben. OKM. Konferencia előadása.

Tót Éva (2006): A tanárok informatikai kultúrájának átalakulása az 1998/99-ben végzett empirikus vizsgálat eredményeivel összevetve. FKI. Kézirat.

Vágó Irén (2003): Az oktatás tartalma. In Jelentés a közoktatásról 2003. OKI, Budapest.

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.