2019. október 20., vasárnap , Vendel

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 1997 június

A fegyverszüneti status quo jelképe és valósága

2009. június 17.

A fegyverszüneti status quo jelképe és valósága

A második világháború után Magyarországon működött Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB) történetének bemutatására vállalkozott könyvében Földesi Margit. A téma ilyen megközelítésben - a szerző szavaival élve - "terra incognita"-nak számít történeti irodalmunkban, noha ez a korszak más vonatkozásban már kitűnően feltárt..

A könyvnek mintegy "koordináta-rendszerét" képezi a fegyverszüneti egyezmény és a békeszerződés. A Szövetséges Ellenőrző Bizottságot ugyanis a szövetséges nagyhatalmak (Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Szovjetunió) és Magyarország képviselői által 1945. január 20-án, Moszkvában aláírt fegyverszüneti egyezmény hívta életre; azzal a feladattal, hogy "szabályozni és ellenőrizni fogja a fegyverszüneti feltételek végrehajtását". A második világháborút jogilag lezáró békeszerződés pedig - amely 1947. szeptember 15-én lépett életbe - Magyarország fegyverszüneti státusának megszüntetésével egyidejűleg felszámolta a Szövetséges Ellenőrző Bizottságot is.

E két nemzetközi jogi dokumentum között tulajdonképpen két főbb szálra fűzhető a kötet mondanivalója. Az egyik vonulat a magyarországi SZEB intézménytörténetével, hivataltörténetével foglalkozik; a másik, ehhez szorosan kapcsolódó szál pedig a Szövetséges Ellenőrző Bizottság konkrét tevékenységét, a politikai és a közéletre gyakorolt hatását vizsgálja.

Mielőtt a tulajdonképpeni témáról írna Földesi Margit, mintegy háttérként rövid áttekintést ad arról, hogy a többi, háborús vesztes európai államban (Olaszországban, Bulgáriában, Romániában, Finnországban) milyen szempontok és elvek érvényesültek az ellenőrző bizottságok létrejöttében. E nemzetközi horizont megrajzolása történeti és módszertani szempontból egyaránt indokolt.

A könyvnek a magyarországi Szövetséges Ellenőrző Bizottság intézménytörténetével foglalkozó részei számos új ismeretet nyújtanak a SZEB alapszabályáról és felépítéséről, az egyes missziók létszámáról és személyi összetételéről, a konzultációk és információáramlások mikéntjéről, a SZEB működési mechanizmusáról. Hogy csak néhány példát említsünk. A disszertációban első ízben olvasható a SZEB alapszabálya. Eszerint ez a nemzetközi intézmény hét osztályon (személyzeti, politikai, közigazgatási, katonai, légi erők, folyami flotta, gazdasági osztályokon) keresztül alapos tájékozottsággal rendelkezett a korabeli magyar politikai, gazdasági és közéletről. Ismeretes, hogy a magyarországi Szövetséges Ellenőrző Bizottságban az elnöki jogkör és a döntő szó a Szovjetunióé volt; azé a nagyhatalomé, amelynek hadserege hazánk területén a háborús katonai hadműveleteket végrehajtotta. De az már nem vagy csak igen kevéssé ismert, hogy a SZEB-ben a szovjet, amerikai és angol missziók mellett csehszlovák és jugoszláv missziók is működtek. Ezen missziókról a könyv ugyancsak első ízben ad áttekintést és értékes ismereteket. S "közben", egy-egy miniesszé keretében több SZEB-politikus (pl. K. J. Vorosilov, V. P. Szviridov, W. S. Key) portréja is kirajzolódik.

A munka másik fő vonulata a Szövetséges Ellenőrző Bizottság konkrét tevékenységét, közelebbről a magyar bel- és külpolitikára gyakorolt hatását és szerepét elemzi. A fegyverszüneti egyezmény elrendelte, hogy a SZEB ellátása és mindennemű költségei a magyar államot terhelik. A könyv a SZEB mindennapjaira vonatkozó, számos "emberközeli" tényt és adatot sorakoztat fel. Részletesen olvashatunk például arról, hogy tagjainak lakásáról, szállásáról, élelmezéséről, közlekedési költségeiről, szórakozásának biztosításáról a magyar kormány hogyan gondoskodott; s e feladatok milyen anyagi és egyéb terheket róttak reá.

A könyv legterjedelmesebb része a SZEB és a nagypolitika kapcsolatát vizsgálja. Több fejezeten keresztül veszi számba Földesi Margit, hogy a SZEB erőteljesen beleszólt a kormányalakítástól kezdve a helyi önkormányzatok összetételéig a politikai és személyi döntésekbe; engedélyezhette, illetve betilthatta a politikai pártok, egyesületek működését; korlátozhatta a parlament tevékenységét; letartóztatásokat eszközölhetett; gyakorolhatta a cenzúrát stb. Így például a SZEB sürgetésére született meg 1945 márciusában a kormány földosztásról szóló rendelete; vagy 1945 decemberében a német nemzetiségű lakosság kitelepítéséről szóló kormányrendelet. 1946 nyarán a Belügyminisztérium a SZEB nyomására oszlatott fel számos egyesületet, illetve azoknak több száz helyi szervezetét. A SZEB-nek a magyar politikai és közéletbe történt egyik legsúlyosabb beavatkozását a parlamentáris demokrácia, a többpártrendszer és a koalíció ellehetetlenítése jelentette. E folyamatban a Független Kisgazdapárt elleni úgynevezett "szalámitaktika" végigvitele "csupán" az egyik módszer, illetve eszköz volt.

A szakirodalomban Balogh Sándor, Izsák Lajos, Gergely Jenő, Vida István, Korom Mihály  és más történészek monográfiái már az 1970-es évektől kezdve rávilágítottak a SZEB-nek a hazai politikai és közéletre gyakorolt megnyilvánulásaira. Földesi Margit könyvének érdeme ebben a vonatkozásban mindenekelőtt az, hogy a SZEB működését "csokorba gyűjtve", saját kutatásaival gyarapítva kísérelt meg teljes képet nyújtani a Szövetséges Ellenőrző Bizottság politikát befolyásoló és történelmet alakító jelenlétéről.

E kép megrajzolásakor a szerző azt hangsúlyozza, hogy a SZEB egyértelműen a Magyar Kommunista Pártot támogatta és ha másként nem ment, hatalmi szóval és tettel billentette a mérleg nyelvét a kommunista párt javára. Ugyanakkor nem kerülte el a figyelmét az sem, miszerint olykor az is megesett, hogy a szovjet misszió fékezte a túlzó kommunista törekvéseket, amennyiben azok nem találkoztak a szovjet hatalmi-politikai érdekekkel. A kötetből kirajzolódik, hogy a Szövetséges Ellenőrző Bizottság a fegyverszüneti státus időszakában megfellebbezhetetlenül a legfelső politikai és gazdasági döntéshozó szerv volt Magyarország számára. A szerző tárgyilagosságra való igényét jelzi, hogy a SZEB működését árnyaltan, a maga összetettségében látja és láttatja.

A kötet alapvető forrásait a Politikatörténeti Intézet Levéltárában, a Magyar Országos Levéltár Jelenkori Gyűjteményében, a Hadtörténeti Intézet Levéltárában, a Budapest Főváros Levéltárában és a Prágai Központi Levéltárban található dokumentumok, elsősorban orosz és angol nyelvű anyagok alkották. Közülük például a Szövetséges Ellenőrző Bizottság egyes üléseinek jegyzőkönyvei, a missziók jelentései, a SZEB Gazdasági Hivatalának anyagai, a SZEB ügyintézéséről és a sajtóval való kapcsolatáról vagy éppen a SZEB mindennapjairól tanúskodó iratok e könyvvel váltak első ízben publikussá. A levéltári források mellett Földesi Margit merített a korabeli sajtóból, a parlamenti naplókból és irományokból, a Magyar Közlönyökből, a Hatályos Jogszabályok Gyűjteményéből, a memoárirodalomból és különféle dokumentumkiadványokból.

A jó könyv nemcsak ismereteket közvetít, hanem gondolatokat is ébreszt és továbbgondolásra is ösztönöz. Ezért talán érthető, hogy az olvasó szívesen olvasna többet a SZEB és a külpolitika, valamint a SZEB és a gazdaság kapcsolatáról például arról, miként befolyásolta a SZEB Magyarország háború utáni diplomáciai kapcsolatainak alakulását. Milyen szerepe volt a SZEB-nek a magyar-csehszlovák lakosságcsere létrejöttében? A szovjet-magyar gazdasági keretegyezmény alapján létrejött vegyes vállalatoknál a SZEB hogyan működött? Az egyes jóvátételi szerződések létrejöttében és végrehajtása során milyen szerepet játszottak a SZEB illetékes (szovjet, jugoszláv, csehszlovák) missziói? Az olvasói kérdéseknek természetesen kényszerű határt szabnak a lehetőségek; mindenekelőtt a források rendkívüli szétszórtsága (Budapest, Moszkva, Washington, London, Belgrád, Prága) miatt. Ezért e kívánságok inkább csak annak szeretnének hangot adni, hogy a folytatásra feltétlenül érdemes kutatásokat milyen irányban lehetne tovább bővíteni.

A Szövetséges Ellenőrző Bizottság Magyarországon 1945-1947 című kötet széles forrásbázison nyugvó, új tudományos eredményeket hozó munka. A szerző olyan témát, illetve időszakot mutat be, amely az utókor számára nem kevés tanulsággal szolgálhat. Ezért a könyv a történelmet oktatók és a XX. századi történelem iránt érdeklődő olvasók figyelmébe jó szívvel ajánlható.

Földesi Margit: A Szövetséges Ellenőrző Bizottság Magyarországon 1945-1947. Bp., 1995, IKVA Kiadó, 203 p.

Föglein Gizella

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.