2019. október 14., hétfő , Helén

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2001 január

EU-dimenziók a magyar szakképzésben

2009. június 17.

Fedor Mihály

EU-dimenziók a magyar szakképzésben

Európában a szakképzési rendszerek nagyban különböznek egymástól, de vannak minden országban elfogadott irányok és jellemzők. Ilyen az iskolakötelezettségi korhatár emelése általában 16-19 éves korra; törekvés a tanulók egységes oktatására, amely a különböző hátrányokkal rendelkezőkre való kiterjesztést is jelenti, az iskolák közötti átjárhatóságot is biztosító egységes tananyagtartalmak és értékek átadásának igénye stb. Az Európai Unióban alapelv a hátrányos helyzetűek támogatása. Mi is fontosnak tartjuk, hogy azok a tanulók, akik hátrányos helyzetből indulnak, szakképzettséget szerezzenek, azaz lehetőséget kapjanak az életben való boldogulásra. Eltérést okoz az, hogy az oktatás minden országban a piaci szükségleteket igyekszik figyelembe venni. Magyarországon az elmúlt tíz évben a szakképzés teljesen átalakult, hiszen korábban a nagyiparnak, a nagyüzemeknek képzett tanulókat. Mára ez megváltozott. Nem egységes az európai uniós gyakorlatban az sem, hogy mikor lépnek be a szakképzésbe a tanulók.

Az Európai Unióban különböző szakképzési modellek vannak: nappali iskola, szakképzés és gyakorlat együtt, duális modell - ez főleg Németországban terjedt el, ahol a tanulók szakképzése megoszlik az iskolai rendszer, illetve a gyakorlati munkahely között -, valamint vegyes jellegű modellek. A szakképzés minden formájának az a legfőbb célja, hogy biztosítsa a fiatalok képzési igényeinek kielégítését az ismereteket, készségeket, kompetenciákat illetően, valamint a szakképesítést szerzett fiatalok versenyképességét a munkaerőpiacon. Ez utóbbit szeretném hangsúlyozni, mivel Magyarországon maga a verseny sem túl népszerű a szakképzésben, az iskolákban. Talán a hagyományokból alakult így. Negatív megközelítése van a versenynek, holott a pozitív vonásait kellene erősítenünk, és fölkészíteni a tanulókat arra, hogy a munkaerőpiacon versenyhelyzetben meg tudjanak felelni. Erre törekszünk, amikor az új szakiskolai és szakközépiskolai kerettantervekben a pályaorientáció is megjelenik, amely nagyon fontos abból a szempontból, hogy fölkészítheti a tanulókat arra, hogyan tudják eladni magukat a munkaerőpiacon azokkal a képzettségekkel, tulajdonságokkal, önismerettel, személyiséggel, amellyel rendelkeznek.

Ritkán beszélünk arról, hogy mi várható a csatlakozás után, főleg az hangzik el, hogy majd Magyarországról mennek az Európai Unió országaiba dolgozni a fiatalok. Ez nem lesz egyoldalú folyamat, hisz az Európai Unió országaiból is jönnek majd Magyarországra. Vonzó célpont leszünk, egyrészt a befektetések, a gazdaság szerkezete miatt, másrészt azért, mert a fiatalok itt akarják megszerezni a szakmai gyakorlatot. Tehát nekünk föl kell készítenünk a fiatalokat az országon belüli versenyre, az európai megfelelésre, de föl kell készítenünk arra is, hogy az Európai Unióból érkező fiatal munkavállalókkal is versenybe kell kerülniük. Fontos lenne a szakképzés fejlesztése során, hogy a magyar kultúra és a hagyományok figyelembevétele legyen az az alap, amelyhez az EU-minták erősségeinek az átvétele is csatlakozik.

Hogy mennyire fontos a szakképzés minősége, a munkaerő összetétele, abból is kitűnik, hogy az új befektetéseknél ma a befektetők már nem azt nézik elsősorban, hogy van-e út, víz, telefon, autópálya, hanem azt, hogy azon a területen milyen a munkaerő felkészültsége, hogy találnak-e megfelelő munkaerőt. Milyen szakképesítéseket adjunk a fejlesztés során a tanulóknak, milyen szakképzést indítsunk be? Mindez úgy történik, hogy amikor egy intézmény be kíván vezetni egy új szakképesítést, az alapító okiratban meg kell jelölnie azt, és az iskolafenntartó hagyja jóvá. Sok városban nem az iskolában dolgozó pedagógusok mondják meg, hogy milyen szakképzés legyen, hanem az iskolafenntartó dönt erről. Ő pedig tájékozódik, fölméri, hogy várhatóan milyen ipar, milyen kereskedelem települ abba a régióba, és annak megfelelően igyekszik képezni a munkaerőt. Ezért is fontos a különböző fejlesztési tervek elkészítése. Például tudjuk, Nyíregyházán milyen nagy volt a munkanélküliség. A Flextronix gyár 3500 fős üzemet épített itt. Az első kérdés az volt, hogy lesz-e elegendő megfelelő munkaerő ehhez. Néhány szakközépiskolában, ahol korábban olyan elektrotechnikai képzés folyt, amelyet a Flextronix nem hasznosíthatott, azt a képzést megszüntették, és olyat indítottak, amely az ipartelepítést szolgálja. Tehát a fejlesztésben nem mindig az iskola adottságaiból kellene kiindulni, hanem szakképzés esetén a gazdaságból, nem abból, hogy milyen képzettségű tanárok vannak, milyen technikával rendelkezik az intézmény, hanem abból, hogy a gazdaságnak abban a régióban milyen érdekeltsége van. A jövőben ez egyre fontosabb lesz.

A magyar szakképzés sajátossága, hogy előtérbe került a humán tárgyak tanítása. Fontosnak tartom a kommunikációt, a nyelvi és az informatikai képzést, és nem győzöm hangsúlyozni a pályaorientáció, a személyiségfejlesztés, az önismeret szerepét. Ezek ma csak foltokban jelennek meg a magyar szakképzésben, ezeket a jövőben mindenképpen erősítenünk kell. A következő teendő a hazai szakképzésben a világbanki fejlesztések jelentőségének a felismerése. 1991-ben elindult egy világbanki modell, de akkor még nem volt sem közoktatási, sem szakképzési törvény (csak 1993-ban jelentek meg). Már akkor megfogalmaztuk, hogy 16 éves korig nem oktatunk szakmai tárgyakat. Az úgynevezett világbanki modellben az első két évben a 9-10. évfolyamon szakmacsoportos képzést indítottunk be, a 11-12. évben szintén, és gyakorlatilag a szakképzés a szakközépiskolában áttevődött a 13-14. évfolyamra, illetve a szakiskolánál belépett a 11-12. évfolyamon. 1991-ben, amikor a fejlesztők ezt kidolgozták, szentségtörésnek tűnt. Világbanki támogatással előbb 79 iskola (36 millió dolláros projekt keretében), később újabb 79 iskola a Phare-program alapján kezdte meg a munkát, napjainkban pedig szintén egy új világbanki programban 133 szakközépiskola vesz részt. A 133 szakközépiskolának 994 tanára vett részt külföldi tanulmányúton az elmúlt két tanévben, ebben volt négyhetes angol nyelvtanfolyam, elektronikai, gépészeti és számos egyéb továbbképzés. Ezenkívül eszközöket, számítástechnikai szaktantermet, multimédiás egységet, illetve komoly anyagi támogatást kaptak az intézmények.

A szakképzés egyik fő kérdése, hogy az egységes iskoláztatás megvalósítható-e a munkahelyi képzés mellett. Megteremthetők-e a kettős modell feltételei? Itt erős szociális partnerségre van szükség. Az új világbanki modellnek két komponense: A meg B van. A B komponens a középfokú szakmai orientáció, amely a szakközépiskolákra vonatkozik, az A komponens piacorientált szakképzés fiataloknak. A programban részt vevő iskolák mellett egy testület dolgozik, melyben a szociális partnerek is tagok. Ők véleményezik az iskola képzési profilját. A testületnek nagyon erős jogosítványai vannak, megjelennek benne a kamarák képviselői, a megyei szakképzési bizottság képviselői, az iskolafenntartó képviselői, munkaadók, munkavállalók képviselete. Azok, akik az első lépéseket megtették, dicsérik ezt a rendszert, akik még előtte állnak, félelemmel tekintenek rá, és többen fölvetették, miért van szükség arra, hogy ilyen erős szociális partnerek mondják meg azt, hogy mi történjen az iskolában. Nem vagyunk olyan gazdagok, hogy megengedhetnénk magunknak azt, hogy olyan fiatalokat képezzünk, akik azonnal munkanélküliként jelennek meg a munkaerőpiacon. Tüneti kezeléssel természetesen próbálkozik a minisztérium, és azt is tudjuk, hogy nem lehet megmondani öt-hat évvel előre, hogy milyen képzésre lesz igazán szükség, ezért támogatjuk a széles alapozású, szakmacsoportos képzés megvalósítását. Mindenképpen fontos, hogy a fiatalok állást találjanak, ezért került tavaly a közoktatási törvénybe, hogy a második szakma megszerzése is ingyenes. Ez fontos vívmány, óriási előrelépés, hogy állami finanszírozás mellett a második szakképesítést is ingyenessé tettük. Ez a társult országokban szinte egyedülálló. A gazdaság jó állapotának is köszönhető, hogy ezt meg tudtuk tenni, mert a szakképzési alapot, amely abból képződik, hogy a vállalkozások a bruttó bér másfél százalékát befizetik az intézményeknek, az intézmények közvetlenül is megkaphatják szakképzési támogatásként. 2000. szeptember 1-jére 9,2 milliárd forintot terveztünk, ezzel szemben 12,7 milliárd forint állt a rendelkezésünkre. Olyan programokat dolgozunk ki, amelyeket a szakképzési alapból tudunk támogatni, és amelyeket a szakképzési bizottság már elfogadott. Az Országos Szakképzési Tanács úgy döntött, hogy a szakiskolai kerettantervek bevezetésére 1,8 milliárd forintos pályázatot hirdet meg. Ez a pénz már rendelkezésre áll. A versenyképes szakképesítést az biztosítja, ha szélesebb alapozású képzést folytatunk a munkaerő-piaci igények figyelembevételével, s ennek érdekében az elméleti és gyakorlati képzés viszonyának az átalakítására is sor kerül.

Melyek azok a prioritások, amelyek a szakképzés reformjában fontosak a számunkra? A humán erőforrás fejlesztése, a hazai célok összekapcsolása a nemzetközi és EU-trendekkel.

Magyarország az Európa Unió Leonardo da Vinci-programjához csatlakozott, 1997-ben. Ma már teljes jogú tag. Ugyanolyan jogosítványokkal rendelkezik, mint a hollandok, dánok, franciák, a tavalyi évben 14 olyan közös projekt volt, ahol a projekt vezetője magyar, és társultként franciák, hollandok és mások is részt vesznek benne.

A tanterv- és tananyagfejlesztés az oktatók és a munkaadók együttműködése által valósulhat meg. Elmúlt az a világ, hogy elméleti emberek összeültek és tanterveket készítettek. Erre nagyon jó példa az egész világon elterjedt DACUM-módszer, amely azt jelenti, hogy olyan gyakorlati embereket is bevonunk a központi programok készítésébe, akik a szakmájukban a legjobbak. A szakképzési fejlesztési feladatok egyik legfontosabbika a szakmai képzési szerkezet átalakítása, az országos képzési jegyzék korszerűsítése. Ma Magyarországon az országos képzési jegyzékben 934 szakképesítés található. Ez nagyon sok. Dániában például 200 szakképesítés van, míg számos nyugati országban az átlag 300-350 között található. Készítettünk egy előterjesztést, ebben kb. 300-zal kívánjuk a szakképesítések számát csökkenteni. Óriási az ellenállás, hisz minden egyes szakma, szakképesítés mögött egy lobbi is megtalálható. Komoly tárgyalások előtt állunk. Úgy gondolom, mindenképpen el kell végeznünk ezt a korszerűsítést a szakképesítések kölcsönös elismertetése érdekében az Európai Unió mind a 15 országával.

 

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.