2020. június 01., hétfő , Pünkösd, Tünde

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Hátrányos helyzet, második esély >> Esélyt teremtő iskolák

Speciális igényű tanulók a középiskolában: Öveges József Szakközépiskola, Szakiskola és Gimnázium, Budapest

2009. június 17.

Dr. Köpf Lászlóné

Speciális igényű tanulók a középiskolában

Öveges József Szakközépiskola, Szakiskola és Gimnázium, Budapest

1. Bevezetés

Napjainkban általánosan hirdetett oktatáspolitikai alapelv, hogy meg kell teremteni a közoktatásból idejekorán kimaradók, lemorzsolódók pótló iskolarendszerét, amelyet összefoglalóan a második esély iskolájának hívnak.

Ismert, hogy jelentős a tanulmányaikat valamilyen okból félbehagyók, a többször ismétlők, a különböző iskolatípusok között értelmes célok nélkül hányódó fiatalok száma. Az ő részükre valóban biztosítani kell a többszöri nekirugaszkodás lehetőségét, akár a hagyományos iskolai kereteken túl is.

Véleményem szerint a valódi megoldás azonban az, ha a működő iskolák válnak differenciáltabbakká, figyelembe veszik a különböző tanulócsoportok sajátosságait, és így biztosítják minél több fiatal számára a kedvező starthelyzetet, amely előrevetíti az iskolai tanulmányok eredményes befejezésének esélyét is. Ez ma még fel nem becsült anyagi erőket szabadítana fel más fontos célokra, és akkor még nem is beszéltünk – pozitív irányba tekintve – az emberi erőforrások hatékony felhasználásáról, negatív irányba tekintve pedig – a tömérdek kudarc lélekromboló hatásáról.

Az iskolarendszer, az oktatás feltételeinek differenciálása szempontjai közül csak egy, de a jelen írás témájaként kiemelkedő a diszlexia problémaköre.

A magyar társadalomban az oktatáshoz, a művelődéshez való jog és az iskolázási kötelezettség régóta deklarált. A fogyatékosok speciális oktatásának feladata is régen ismert. A diszlexia kutatása is már a XIX. században elkezdődött. Magyarországon mégis csak az 50-es években indult el a diszlexiásokat segítő szakmai munka.1

A diszlexia olyan sajátos tanulási nehézség, részképesség-zavar, mely a nyelvi kommunikáció területén nyilvánul meg, és így érinti az ismeretszerzés minden területét. Bár a tünetegyüttest létrehozó tényezők nagy része korrigálható, kialakíthatók a kompenzációs technikák, az érintettek többségénél mégis végigkíséri az egész tanulási időszakot, és jelen van a felnőtt ember életében is.

Ez indokolja, hogy ne csak a kisgyermekkorban, hanem a tanulás-kép-zés teljes folyamatában, így a középfokú oktatás során is figyelemmel legyünk ezekre a sajátosságokra. A szakirodalom az egyes évjáratok 7–10%-át tekinti érintettnek, így belátható, milyen jelentős társadalmi csoportról van szó. Nem lehet tehát lemondani a diszlexiások célirányos segítéséről egy olyan világban, mely alapvetően írás-olvasáscentrikus.2

2. Módszerek és megoldások

Az Öveges József Szakközépiskola, Szakiskola és Gimnázium a főváros legnagyobb középiskoláinak egyike. Közel 1200 diák tanul falai között gimnáziumi oktatásban, a szakközépiskolai tagozat három szakmacsoportjában, a szakképzés terén kilenc szakma között választhatnak, három technikusi szak áll a rendelkezésükre. Az iskolai rendszerű felnőttoktatásban érettségire való felkészítés folyik. A fenti létszámot és lehetőségeket különböző iskolarendszeren kívüli szakmai tanfolyamok is kiegészítik. Az elmúlt évek tapasztalatai igazolták a „sok lábon állás” fenti modelljének helyességét, amely a képzési formák közötti átjárhatóságot is biztosítja, és különösen érzékelhető jótékony hatása a diszlexiás tanulók körében.

Intézményünk 1994 óta programszerűen foglalkozik diszlexiás diákok érettségire való felkészítésével, szakmai képzésével. Ezt a feladatot az iskola alapító okirata is tartalmazza.

Az oktatásirányítás és a törvényi direktívák így avval számolnak, hogy egy osztályközösségben legfeljebb 1-2 valamilyen fogyatékossággal küzdő tanuló található. Nálunk, a budapesti Öveges József Középiskolában ehhez képest azonban másfajta szisztéma alakult ki. Az elmúlt évek bizonyították, hogy közel 10 évvel ezelőtt fontos feladatot vállaltunk. Tükröződik ez a társadalmi igény az iskola létszámarányaiban, ma már több mint 400 a diszlexiás tanulók száma, akik nemcsak a fővárosból, a dél-budai agglomerációból, hanem az ország szinte minden részéről, sőt a határainkon túli magyarlakta területekről is érkeznek hozzánk.

Már a kezdetekkor önálló diszlexiás osztályokban gondolkodtunk. Ez a megoldás sok vitát váltott ki, de nekünk meggyőződésünk volt, hogy az integráció és a szegregáció elvét egyszerre kell érvényesíteni. Az önálló osztálykeret ugyanis biztosítja a szegregáció előnyeit ott, ahol erre szükség van, az oktatás mindennapi folyamatában, de megvalósítja az integrációt is, amennyiben a diszlexiás oktatás része az iskola sokszínű tevékenységének, a diszlexiás tanulók egy nagy iskolaközösségben élnek, dolgoznak. A kialakult megoldás biztosítja az egyéni jogok csoportos érvényesítését is. Persze a mi iskolánkban is tanulnak diszlexiás diákok a hagyományos osztálykeretben – ez a választás a szülő és a diák joga.3

Ilyen például a tanterv. Iskolánkban 1995 óta helyi tanterv alapján tanulnak a diszlexiás diákok. „Menet közben” igazítottuk ezt a NAT követelményeihez, és természetesen a kerettantervekhez is. Sajnos a kerettanterv szűkítette mozgásterünket a diszlexiás sajátosságok érvényesítésében, például az óraszámok elosztása területén, korlátozta a tananyag-átcsoportosítás lehetőségét is. A közoktatási törvény ez év nyarán sorra került módosítása ugyan újból nagyobb szabadságot biztosít az intézményeknek e téren, de az idő szűkössége miatt evvel a lehetőséggel élni még nem tudtunk. A nevelőtestület később foglalkozik majd a kérdéssel, bár nagyon meggondolandó minden módosítás, mert újból rengeteg eljárásjogi feladatot, adminisztrációs kötelezettséget és anyagi ráfordítást jelentene. Ezekből az elmúlt időszakban pedig már volt elég. Az iskola diszlexiás osztályoknak szóló helyi tanterve azonban ma is tartalmaz olyan specialitásokat, melyek segítik a hátrányok leküzdését.

Iskolánkba a normál felvételi eljárás során lehet jelentkezni. A felvételi tájékoztatókban hirdetjük diszlexiás osztályainkat. Írhatnék arról, hogy a központi számítógépes rendszer, a KIFIR program hogyan kezeli ezt a kérdést, de erre most nincs lehetőség, csak annak jelzésére, hogy a rendszer által használt elnevezések gyakran riasztóak a jelentkezők számára, így nem segíti, inkább gátolja őket a megfelelő oktatási forma kiválasztásában.

A felvételinél figyelembe vesszük a tanulási nehézségeket, ezért azt nem kötjük jó általános iskolai átlageredményhez. Az iskola tanárai, mentálhigiénés szakembere és logopédusok részvételével felvételi beszélgetést szervezünk. Törekszünk meggyőződni arról, hogy a jelentkezőkben menynyire erős az eltökéltség, hogy nehézségeik ellenére is elvégzik a középiskolát. Ez a szülők és a tanárok által támogatott akarat ugyanis – a tapasztalatok szerint – alapvető feltétele az eredményes munkának. Igyekszünk minél több jelentkezőnek megadni az esélyt, helyet biztosítani az iskolában.

A felvétel kezdetektől szakközépiskolai képzésre történik. Ez is több problémát okozott. A kezdeteknél a szülők és a tanulók részéről megfogalmazódott a felvetés, jobb lenne a gimnáziumi forma, a szakmai tantárgyak túlzottan leterhelik majd a különben is nehezebben tanuló diákokat. Iskolánk azonban elsősorban szakképző intézmény, a fenntartó is ebben a képzési formában érdekelt. Továbbá a mi tapasztalataink szerint a végzettek többsége középfokon tanul tovább, itt szerez szakmai képzettséget, a felsőfokon pedig a többségük a műszaki pálya felé tart. Ezért érdemes már a középiskolai évek alatt szakmai szempontból orientálni, ez segíti az érettségi utáni szakmaválasztást, lerövidítheti a szakmai képzés idejét, de sajátos készség-képességfejlesztő hatással is bír. Az első induló diszlexiás osztályunk még az érettségi mellett szakmai képesítő vizsgát is tett, később áttértünk az úgynevezett világbanki képzésre, majd 1998-tól az új típusú szakközépiskolai modell vált általánossá. A tanulók alapvetően az érettségire készülnek, és e mellett részesülnek szakmai orientációban. Kezdetben csak egyet, a gépészet-fémtechnikai orientációt kínáltuk, később ez a kínálat bővült az elektronikai-elektrotechnikai, majd a környezetvédelmi szakmacsoportos képzéssel. A bővítés azért történt, hogy a különböző érdeklődésű tanulók választani tudjanak, és a lányok is megtalálják a hozzájuk közelebb álló szakmai irányt, bár nálunk is igazolódik az általános statisztikai jellemző, a diszlexiás tanulók többsége fiú.

A szakközépiskolai forma érettségire való felkészítést jelent. 1998-ban azonban – kísérletképpen – elindítottunk egy szakiskolai osztályt is. A diszlexiás szakiskolai osztályok száma azóta évfolyamonként kettőre nőtt, és ma már ott vannak a diszlexiás tanulók a szakképző évfolyamokon is.

A diszlexiás képzésben fontos tényező az alacsonyabb osztálylétszám, valamint a tantárgyak egy részénél a további csoportbontás lehetősége.

Az oktatás során igyekszünk támaszkodni a modern technika, az informatika, a multimédia nyújtotta lehetőségekre, de fokozottan alkalmazzuk a tanítás-tanulás hagyományos, jól bevált eszközét, a tanári szót, törekedve az ismeretszerzés és a tudás számonkérése során is a szóbeliségre.

Élünk tehát – de nem visszaélünk – a közoktatási törvényben a diszlexiások számára biztosított lehetőségekkel. Ezek között fontos szerepet játszik az értékelés alóli felmentés. Erről mi úgy gondolkodunk – és ezt igyekszünk megértetni szülővel, diákkal egyaránt – hogy mindenki abban érdekelt, hogy bizonyítványa olyan legyen, mint a többié, vagyis minél kevesebb legyen a felmentés. A diszlexiás tanuló is használja ki lehetőségeit, minden tantárgy vonatkozásában törekedjen a középiskolai követelmények teljesítésére. Természetesen mégis sor kerül felmentésekre, de ezeket a tanulmányok minél későbbi időszakára igyekszünk kitolni, az érettségihez közeledve, ha azt látjuk, hogy a nehézségek foka a záróvizsga eredményességét kockáztatná. Iskolánkban az elmúlt években a várakozásnak megfelelően az idegen nyelvből kértek és kaptak legtöbben felmentést. Az idegen nyelvet követi a matematika. A részleges felmentés lehetősége elsősorban a magyar nyelvtant és az idegen nyelvet érintette a helyesírás-értékelés, valamint az írásbeliség alóli felmentés formájában. Figyelemre méltó a mindennapi testnevelési órák alól felmentettek magas száma is. Ezért is vált fontossá, hogy iskolánkban megteremtődjenek a gyógytestnevelés feltételei, amelyhez a fenntartónk, a Fővárosi Önkormányzat mellett a XI. kerületi Önkormányzattól is segítséget kaptunk.4

Azt mondhatom, hogy a diszlexiás tanulók döntő többsége igyekszik kihasználni lehetőségeit, az átlagnál jobb munkaerkölccsel, akaraterővel küzdi le nehézségeit. Mégis jelentős a lemorzsolódás, amely főleg a 9–10. osztály között következik be, bár ez a jelenség nemcsak a diszlexiásokat érinti, és szerte az országban gondot jelent. Az adatok arra utalnak, hogy a tanulók egy jelentős része nehezen birkózik meg az iskolaváltással, nehezen szokik hozzá a középiskolai követelményekhez.

A lemorzsolódás leggyakoribb oka a bukás, a listát a matematika vezeti. Azt hiszem, ezen nincs mit csodálkozni, ha ismerjük a diszlexia és az egyéb diszfunkciók összefüggéseit, valamint a fogalmi gondolkodás nehézségeit, a nyelvi jelek mellett a számok és más jelrendszerek elsajátítási, alkalmazási problémáit. A matematikát a történelem követi a sorban. Ez talán meglepő. A mi tapasztalataink azonban azt mutatják, hogy a történelem a legnehezebb tárgyak egyike a diszlexiások számára. Az időben való tájékozódás problémái, a jelentős mennyiségű adat indokolja ezt alapvetően. Átlagos nehézséget jelent a szakmai tantárgyi követelményekhez való igazodás. Figyelemre méltó, hogy az eddig említett a tantárgyakat csak követi a sorban az irodalom és a magyar nyelvtan, miközben a sztereotípiák azt diktálnák, hogy ezek jelentik a diszlexiások számára az igazán nagy próbatételt.

A lemorzsolódás adatai mögött nem csak a tanulási nehézségek állnak, jelentős a morális összetevők hatása is. Tapasztalható például távolmaradás a javítóvizsgáról, az újabb kudarctól való félelem miatt, valamint a mulasztás, főleg a szakiskolai osztályokban. Pozitív viszont, hogy súlyos fegyelmi vétség miatt csak egy tanulót kellett eddig eltanácsolnunk. További 46 tanuló más okokból távozott az iskolából, például a vidéki diákok közül vannak, akik nem tudnak a családtól való távollét okozta problémákkal megküzdeni.

Joggal vetődik fel a kérdés, mi lesz a lemaradókkal? Döntő többségük osztályt ismétel és kis késéssel ugyan, de sikeres záróvizsgát tesz. Vannak olyanok is, akik más osztályba, képzési formába mennek át. Törekszünk arra, hogy az iskolán belül teremtődjenek meg a pályamódosítás lehetőségei. A „legyen érettségid és szakmád” követelményének teljesítése ugyanis különböző utakon lehetséges. Az „előbb az érettségi, utána a szakmatanulás” sorrendje mellett a „szakmatanulás, utána érettségi” megoldása is kialakult gyakorlat az iskolában.

A lemorzsolódás mellett szólni kell egy ellenkező tendenciáról is. Menet közben is érkeznek hozzánk tanulók más iskolákból, mert később szereznek tudomást erről a lehetőségről, vagy azért, mert a másik iskolában bebizonyosodott, nehézségeik szükségessé teszik, hogy ebben az iskolában tanuljanak tovább. A problémák ellenére is azt mondhatom, összegezve az elmúlt évek tapasztalatait, hogy a végzett munka összképe pozitív. Az eredményességet a diszlexiás szakközépiskolai osztályok adataira támaszkodva szeretném bemutatni.

A diszlexiás diákok tanulmányi eredményei javuló tendenciát mutatnak, többségük általános iskolai eredményeihez képest, de az iskola diszlexiás oktatása eredményeit időben összehasonlítva is. Sőt, azt is elmondhatjuk, hogy a diszlexiás osztályok tanulmányi eredményei gyakran jobbak, mint a nem diszlexiás osztályoké! A tavalyi tanév végén például a szakközépiskolai osztályaink tanulmányi átlaga 3,1 volt. A diszlexiás osztályoké – ha kis mértékben is – de jobb. Hozták a Pí-értéket!

Az elmúlt években 10 diszlexiás szakközépiskolai osztályunk érettségizett, összesen 170 fővel. Közülük 168-an voltak eredményesek, csak ketten buktak, ők is csak 1–1 tantárgyból, és a következő vizsgaidőszakban javították eredményüket. A diszlexiás osztályok érettségi átlaga 3,15. A leggyengébb 2,7 – a legjobb pedig 3,8 volt. Az elmúlt tanév meghozta a kitűnő érettségit is két tanuló esetében. A vizsgaelnökök elismerően szólnak a diszlexiás diákok érdekében végzett munkánkról – erről a vizsgajegyzőkönyvek tanúskodnak.

Természetesen az érettségi esetében is érvényesülnek a közoktatási törvényben biztosított jogok. A magyar nyelv és irodalom tantárgy esetében például a jelöltek 92%-a kért és kapott részleges mentesítést az irodalomdolgozat helyesírási értékelése vonatkozásában, az írásbeliség alól pedig 24%. Magyar dolgozatát eddig közel 20 tanuló írta számítógépen. Diszkalkuliája miatt 16 diák, a vizsgázók 9,4%-a kapott felmentést a matematika érettségi alól, más tantárgyat választva helyette. A választható tantárgyak közül a biológia a legkedveltebb, talán a környezetvédelmi szakmai orientációnak is köszönhetően, és figyelemre méltó az idegen nyelvet érettségi tárgyként választók aránya (36%). Az idegennyelv-tanulás pedig – mint tudjuk – a diszlexiások oktatásának neuralgikus pontja. Ennek ellenére az elmúlt tanévben a 49 érettségire jelentkező diszlexiás szakközépiskolai tanuló közül 28-an választották az idegen nyelvet érettségi tárgyként – igaz, annak szóbeli formáját – annak ellenére, hogy az idegen nyelvi érettségi még nem volt kötelező. Az idegennyelv-tanulást támogatta a Leonardo da Vinci program, amelynek segítségével közel ötven diszlexiás diákunk vett részt skóciai szakmai tanfolyamon, elektronikát tanultak angol nyelven. A németesek pedig ausztriai és hazai felkészítő nyelvi táborban fejlesztették idegen nyelvi kommunikációs készségüket. Sokat remélünk a diszlexiás tanulók idegennyelv-tanulása területén a Fővárosi Önkormányzat által a 9-10. osztályosok számára indított programtól is, amelybe 90 diszlexiás diákunk kapcsolódik be. A program az angol és a német nyelvet tanuló, érettségire készülő középiskolásokra terjed ki. A mi iskolánkban ezek a fő nyelvek a diszlexiások számára is, bár más nyelvekkel is próbálkozunk körükben, elsősorban az olasszal.

Az érettségi jegyzőkönyvek arról tanúskodnak, hogy a közismereti tárgyak mellett szakmai tantárgyakat is választanak a diákok. 2001-ben például az elektronika-elektrotechnika szakmacsoportban érettségizett 21 tanuló közül 15-en választották az elektronika alapjait, és a tantárgyi átlag 4,0 lett. Ők többségükben most az ipari elektronikai technikusképzésben vesznek részt. Reméljük, itt is bizonyítják majd a sokak által megfogalmazott előítélet ellentétét, a diszlexiás tanuló képes megfelelni e szak követelményeinek is.

Örvendetes, hogy egyre több diszlexiás diák vesz részt az iskolában folyó szakmai képzésben, az idei tanévben például 81 fő. A szakképző évfolyamokon általában nem tudjuk biztosítani az önálló osztálykeretet, a diszlexiások együtt tanulnak nem diszlexiás társaikkal, de ekkor is segítik őket tanáraik, oktatóik, akik speciális ismereteiket, gazdag gyakorlati tapasztalataikat vetik latba az eredményesség érdekében. Az idei tanévben azonban ezen a megoldáson is részben túlléptünk. Sikerült megőrizni az önálló osztálykeretet a 11. szakképző évfolyamon is. Szakképzési tapasztalataink kedvezőek. Motiváló erőt jelent például a szakmai gyakorlat az elméletorientált középiskolai oktatás során, a manuális készségek javítását is szolgálja, amely ebben a körben különösen fontos feladat.

Más területeken is törekszünk a nagy és finommozgások fejlesztésére, evvel is növelve a diszlexiások felzárkózási esélyeit. Ezt szolgálják például a speciális testnevelési órák, a tantervbe épített néptáncoktatás, valamint a népi kézműves foglalkozások is. A diszlexiások általános fejlesztését segítik az iskola logopédusai és mentálhigiénés szakembere is.

A diszlexiások aktívan vesznek részt a diák öntevékenységi formákban, a sport- és kulturális vetélkedőkön, a diákönkormányzat munkájában. Itt sem maradnak el társaiktól, sőt, gyakran ki is emelkednek közülük. Jelentős sportsikerek állnak mögöttük, köztük egy olimpikoné is. Diszlexiás diák képviselte társait az elmúlt két év során az iskolaszékben – aki egyébként kitűnőre érettségizett. A diszlexiás diákok „fogadták örökbe” jelképesen Öveges József életművét a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban.

Diszlexiás tanulóink is neveznek szakmai-tanulmányi versenyekre, ahol már figyelemre méltó sikereket is elértek. 1999-ben egy diszlexiás diák nyerte az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyt alkalmazott számítástechnikából. Az elmúlt tanévben egy másik diszlexiás tanulónk az Országos Szakmai Tanulmányi Versenyen elektronika-elektrotechnika szakmacsoportjában harmadik lett. Ők felvételi nélkül kerülhettek az egyetemre. Azt, hogy az iskolai néptánccsoport, az énekkar tagjainak többsége ebből a körből kerül ki, hogy ott szerepelnek versmondóként az iskolai ünnepségeken, mutatja: a diszlexiás diákok az iskolában jól érzik magukat, nyitottá válnak, megtanulják vállalni önmagukat, ismerve hátrányaikat. Legnagyobb eredményünknek ezt tekintjük.

3. Kapcsolataink

Ebben a munkában sok segítőnk, együttműködő partnerünk van. Kiemelten kell szólni a fenntartó, a Fővárosi Önkormányzat, az Oktatási Bizottság és az Ügyosztály anyagi, erkölcsi és szakmai támogatásáról.

Szólni kell a szülőkről, akik az átlaghoz képest jóval nagyobb mértékben segítik az iskolát, ezt mutatja, hogy – immár hagyományosan – közülük kerül ki a szülői munkaközösség elnöke. Sok segítséget kapunk a Beszédvizsgáló Országos Szakértői és Rehabilitációs Bizottságtól, a nevelési tanácsadóktól, a Deák Ferenc Kollégiumtól, akikkel szinte napi munkakapcsolatban vagyunk.

A legnagyobb erő talán mégis az iskola nevelőtestülete, akik pedagógiai, emberi elhivatottsággal vállalták és végzik ezt a feladatot. Folyamatosan gyűjtik gyakorlati tapasztalataikat, képezve magukat az eredményesség érdekében. Többségük speciális tanfolyamokat végzett, a posztgraduális képzés során egyetemi-főiskolai szakdolgozataikat szentelték e témának. Az iskola nevelőtestülete jó színvonalú elméleti munícióval rendelkezik, miközben gyűlnek és rendszereződnek a továbblépéshez nélkülözhetetlen gyakorlati tapasztalatok is. E kétirányú felkészültség ma már a tanulást-tanítást szolgáló segédletekben, munkafüzetekben, tanulmányokban, számítástechnikai programokban és további tervekben is testet ölt. A nevelőtestület tagjai részt vesznek a szakmai és civil szervezetek – pl. a Pozitív Egyesület – munkájában. Iskolánkban szerveződött meg a Magyar Pedagógiai Társaság Diszlexiás Gyermekek Fejlesztéséért Szakosztálya.

Együttműködünk a diszlexiás diákok oktatását vállaló többi iskolával is. Az indulás óta segítőnk a Diszlexiás Gyermekek Egyesülete. Igyekszünk persze mi is segíteni, elsősorban a leendő és a már gyakorló pedagógus kollégáinknak, hogy minél többen ismerjék meg a diszlexia problémakörét, ezért a Fővárosi Önkormányzat gyakorlóiskolájaként és az FPI-vel közösen akkreditáltatott pedagógus-továbbképző tanfolyamunkkal betekintést nyújtunk tapasztalatainkba.

4. Befejezés

A budapesti Öveges József Középiskola közel egy évtizedes tapasztalatai bizonyítják, hogy a közoktatás fejlesztése során érdemes törekedni a különböző tanulói csoportok sajátosságainak érvényesítésére. Érdemes erre emberi és anyagi erőforrásokat áldozni, mert azok döntően megtérülnek, és lehetővé teszik, hogy minél kevesebbszer legyen szükség a második és sokadik esélyre.

Az iskolában alkalmazott, a tanulási sikerekhez és az iskolai kudarcok leküzdéséhez vezető megoldások, módszerek összefoglalása
Sorszám Program Rövid (módszertani) leírás
1. Speciális osztály működtetése Homogén csoport (diszlexiás tanulók) kialakítása a lemorzsolódás és az iskolai kudarc megelőzésére

 

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.