2020. június 01., hétfő , Pünkösd, Tünde

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Hátrányos helyzet, második esély >> Esélyt teremtő iskolák

Esélyegyenlőség és hátránykompenzáció: Görgey Artúr Általános és Művészeti Iskola, Onga

2009. június 17.

Rózsa László

Esélyegyenlőség és hátránykompenzáció

Görgey Artúr Általános és Művészeti Iskola, Onga

1. Bevezetés

Onga község Borsod-Abaúj-Zemplén megye székhelyének vonzáskörzetében a nagyobb lélekszámú települések közé tartozik. Jelenlegi népességszáma – Ongaújfalu és Ócsanálos külterületi helyek lakosaival együtt – közel ötezer fő. A családok jelentős része az utóbbi két évtizedben telepedett le a községben, főleg Miskolcról és a megye gazdaságilag hátrányosabb térségeiből.

A település infrastruktúrája sokat fejlődött az utóbbi években (telefon, gáz, szennyvízhálózat, kábeltévé, utak stb.) Ugyanakkor az egyre növekvő társadalmi egyenlőtlenség feszültségként van jelen, a létminimum szintjén vagy alatta élő családoknak önerőből kevés esélyük van a felzárkózásra. A miskolci nehézipari gyáróriások szétesése munkahelyek ezreit szüntette meg az előző években. Az itteni munkanélküliség jóval meghaladja az országos átlagot. Magas a hátrányos helyzetű, ezen belül a cigány etnikumú családok száma.

Általános iskolánk a település egyetlen közoktatási intézménye, jelenlegi tanulólétszáma 540 fő. 39 pedagógus és 18 technikai dolgozó végzi az oktató-nevelő munkát normál és eltérő tantervű tagozaton, a napközi otthoni tevékenységet, valamint a második éve folyó alapfokú művészeti oktatást.

A település és a tanulóközösség heterogén összetétele is meghatározó tényezőként volt jelen, amikor pedagógiai programunkban meghatároztuk a főbb célokat.

A széleskörűen egyeztetett és kialakított oktatópolitikai koncepció alapján pedagógiai munkánk főbb alapelvei a következők:

  • az oktatás és nevelés egyensúlya;
  • az esélyegyenlőség biztosítása;
  • az eredményorientáltság;
  • a nyitottság elve.

A szociálisan hátrányos helyzetben, ingerszegény környezetben élő gyerekek eleve lemaradással kezdik az első évfolyamot. Ugyanakkor valljuk, hogy minden tanuló magában hordozza a tehetség szikráját, amit az élet valamely terén hasznosíthat, mert nem lehet azonosulni az „eleve kudarcra ítélés” gondolatával.

Hogyan valósítható meg a gyakorlatban az esélyegyenlőség? Iskolai tevékenységünk során és az intézmény kapcsolatrendszerében milyen konkrét feladatokat oldunk meg céljaink elérésének sikeréért?

2. Helyzetfelmérés, elemző munka

Az iskola önmagában és az események után kullogva nem képes a helyzet tárgyszerű és pontos feltárására. Szükséges egy minden irányú szakmai együttműködési rendszer kiépítése, amit „be kell járatni” és értékelhető tartalommal megtölteni.

Az óvodával már a beiratkozási időszak kezdete előtt felvesszük a kapcsolatot, mivel tanulói bázisunkat a helyi óvoda adja. Szakmai együttműködésünk e témával kapcsolatos feladatai:

  • a tankötelesek létszám egyeztetése,
  • szakmai konzultáció a gyermekek szociális helyzetéről,
  • az iskola-előkészítő szakasz – nagycsoportos óvoda – figyelemmel kísérése,
  • egyeztetés a nevelési tanácsadóval kapcsolatos kérdésekben.

Közös erőfeszítéseink eredményeként elértük, hogy szinte teljes körű a nagycsoportos óvodai nevelés, integrált csoportokban.

Együttműködésünk kritériuma a pontos, teljes körű beiskolázás elérése.

Az intézményfenntartó települési önkormányzattal több csatornán tartjuk a kapcsolatot.

A hátrányos helyzetű tanulók esélyegyenlőségének megteremtése érdekében igénybe vesszük a képviselő-testület egészségügyi és szociális bizottsága, a Polgármesteri Hivatal Gyámügyi csoportja segítségét. Az intézményünk gyermek- és ifjúságvédelmi felelőse külső tagként jelen van a bizottságban, egy tanítónk – megbízással – családgondozói feladatot lát el. Így közvetlen betekintést nyernek a helyzetekbe.

Községünkben Cigány Kisebbségi Önkormányzat működik, a testület elnöke tagja az Iskolaszéknek mint a képviselő-testület delegáltja. Felvilágosítással, a szülők meggyőzésével segíteni tud az iskolának. Úgy gondolom, hogy kisebb településeken a személyes kapcsolatok, az egyéni „tekintély” jobban érvényesül, mint más, nagyobb társadalmi közegben.

A szociális segélyakciók szervezése, lebonyolítása – kellő előkészítéssel, segítséggel – a Kisebbségi Önkormányzat feladataként sikeresnek mondható.

Hátrányos helyzetű tanulóink többsége rendelkezik a tanuláshoz szükséges tanfelszereléssel. Az önkormányzat rendelete lehetőséget ad a rendszeres gyermekvédelmi támogatás célzott, a gyermek iskolai előmeneteléhez kapcsolódó felhasználására. A meggyőző, felvilágosító munka jelentős része hárul az osztályfőnökökre, akik közvetlenül nyomon követik hátrányos helyzetű tanulóink mindennapjait, így egy kialakított jelzőrendszeren keresztül tudnak kommunikálni a szülővel, a szakemberrel.

A konstruktív együttműködés minden fél számára fontos szempont, mert községpolitikailag feszültségoldó tényező a település legnagyobb intézményében az esélyegyenlőségre törekvés sikere, a tanulói kudarcok csökkentése.

Iskolánk együttműködési mechanizmusában meghatározó jelentőségű a szülőkkel való folyamatos kapcsolattartás. Sajnos a hátrányos helyzetű tanulók esetében ez egyoldalú folyamat, mert ezen tanulók szülei iskolai ügyekben nem keresik a kapcsolatot a pedagógussal. A legtöbb esetben csak vélt sérelmeik kapcsán jönnek be az iskolába, így a nevelő keresi fel a családokat az észlelt tanulói kudarcok megszüntetése érdekében. Tapasztalatunk az, hogy a tanulási nehézségekkel, magatartási problémákkal, esetenként hiányos felszereléssel rendelkező tanulók szülei a fogadónapokra, szülői értekezletekre sem jönnek el, a tanulói kudarcok fő oka tehát a szülői háttér, az odafigyelés teljes hiánya. Ezen a helyzeten önmagában az iskola nehezen tud változtatni; minden nevelési partner segítségét igénybe kell venni.

3. A hátrányos és veszélyeztetett helyzet feltérképezése

Minden tanév elején elvégezzük az iskola tanulóinak szociális-egészségügyi feltérképezését. Hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetűnek tekintjük azokat a gyermekeinket, akiket iskolai előmenetelük szempontjából különböző tényezők gátolnak az elvárható, normál ütemű fejlődésben. E státusok felmérésére egy kategóriarendszert dolgoztunk ki, amely a következő okokat veszi figyelembe:

  • környezeti viszonyok;
  • a gyermek személyiségében rejlő okok;
  • anyagi tényezők;
  • egészségügyi szempontok.

Veszélyeztetettnek tekintjük azt a tanulót, akinek testi vagy pszichés fejlődését az örökölt vagy szerzett organikus károsodások, a környezeti ártalmak vagy a rossz interperszonális kapcsolatok akadályozzák. A veszélyeztető tényezők rendszerint halmozottan hatnak és érvényesülnek.

A helyzetfelmérésekben az intézmény gyermek- és ifjúságvédelmi felelősének irányításával az osztályfőnökök vesznek részt.

A problémák kezelésében, a tanulók helyzetében bekövetkező változások észrevételezésében igénybe vesszük a településünkön második éve működő Gondozási és Szociális Szolgáltató Központ szakmai segítségét. A tanuló iskolai munkájában bekövetkező szembetűnő visszaesés, súlyos magatartási problémák, igazolatlan hiányzások esetén jelzéssel élünk a nevezett intézmény felé, és az ott foglalkoztatott családgondozó besegít az okok feltárásába, a problémás helyzet kezelésébe.

4. Az iskolai tevékenységrendszer – módszerek, megoldások

Hátrányos helyzetű tanulóink iskolai kudarcainak sokféle kiváltó oka van, és ha ismerjük ezeket, akkor a megelőző munka terén eredményesek tudunk lenni. Éppen ezért kiemelt pedagógiai feladat a tanulók életkörülményeinek, viselkedés- és tanulási kultúrájának figyelemmel kísérése, a negatív változásokra utaló jegyek felismerése és a gyors, hatékony pedagógiai reagálás.

Természetesen az iskola lehetőségei behatároltak a megelőzés terén is, nem különben a hátrányos és veszélyeztetett helyzetben élő tanulók otthoni körülményeinek megváltozatásában. A jelzőrendszer pontos, folyamatos és hatékony működtetése lehetőség a problémák felismerésében és kezelésében.

Tanulóink jelentős része szociális, műveltségi hátrányokkal érkezik az iskolába. Gyakorta csonka családban felnőve, munkanélküli felnőttekkel körülvéve, sok esetben elítélendő életvitel, rendszertelen családi viszonyok közötti helyzetben kell a gyermeknek iskolai feladatait teljesíteni, elsajátítani a tantervi követelményeket. Mivel otthoni támogatásra nem számíthatnak, így az iskolában kiemelten kezeljük tanulásszervezésüket.

Iskolánkban etnikai alapon történő tanulócsoport-szervezés nincs! Törekszünk a beiskolázás pontosságára, amelyet az óvodával összhangban végzünk. Az iskolaérettségről szakemberek mondanak véleményt a Nevelési Tanácsadóban, illetve a Megyei Pedagógiai Intézet Szakszolgálata szakértői bizottságában.

A tanulásban akadályozott (enyhén értelmi fogyatékos) tanulók tanítását eltérő tantervű tagozaton kezdjük, ahol gyógypedagógus végzi a nevelő-oktató munkát. A speciális képzés megköveteli a megfelelő szakember alkalmazását, lehetőleg nem nagy létszámú tanulócsoportban. A mi gyakorlatunkban ez az alsó tagozaton két évfolyamos összevonást jelent 12-16 tanulóval. A Szakértői Bizottsággal minden évben vizsgáltatjuk a gyermekek fejlődését, és ha lehetővé válik, visszakerül normál tantervű tagozatba. Nyolcadik évfolyamban minden tanulót integrált csoportban tanítunk.

Többéves tapasztalatunk alapján az a vélemény alakult ki intézményünkben, hogy az alapozó szakaszban, gyógypedagógus vezetésével végzett munka lehetővé teszi a lassabb ütemű haladást, az egyes tanulóra lebontott képzést. A tanévvesztés kudarca nem jellemző, a szülő elfogadja a státust. Az eltérő tantervű tagozat felső tagozatán – 5. évfolyamon – tulajdonképpen megkezdődik az integráció előkészítése, ugyanis egyes tárgyakat szakos tanárok tanítanak. A gyermekek megismerkedhetnek és együtt dolgoznak azokkal a pedagógusokkal, akikkel az integrált oktatás során újra találkoznak. A kollégáknak megfelelő időszak áll rendelkezésre a tanulók megismerésére, a speciális tanterv feltérképezésére.

Az, hogy a tanulásban akadályozott tanuló melyik évfolyamon kerül az integrált tanulócsoportba, függ az egyéni teljesítménytől, képességeitől, mert kategórián belül is vannak különbségek. Nem szeretnénk szakmai „szekértáborok” elvtelen követői lenni, mi az egyes tanuló érdekét, lehetőségét, előrehaladásának esélyét állítjuk tanulásszervezési munkánk középpontjába. Ebben a tanévben például 5. évfolyamon több tanulónk van, akiket reményeink szerint már hatodikban integráltan fogunk oktatni.

Megalapozott véleményünk, hogy a gyermekek egy nagyobb létszámú közösségben is megtalálják a helyüket. Az elmúlt négy év alatt – e rendszer működése során – mindössze egy lánytanuló nem fejezte be a 8. évfolyamot (élettársi kapcsolat létesítése miatt).

Az integráltan oktatott tanulóink sikeresen befejezték általános iskolai tanulmányaikat, megfelelően teljesítették feladataikat. Az eredményességhez hozzájárult még az a tény is, hogy iskolánkban a matematika és az idegen nyelvi oktatást képesség szerinti differenciált csoportokban végezzük. Így a tanulásban akadályozott tanulóink e tárgyakban a fejlesztő, felzárkózató csoportba kerülnek.

A pályaválasztásról szóló kimutatásaink szerint a hátrányos és veszélyeztetett helyzetben lévő végzős tanulóinkat is felveszik a középiskolák, elsősorban – gyengébb tanulmányi eredményeik miatt – a szakképző és szakiskolák.1

Tudomásunk szerint vannak olyan középiskolák, ahol megelőlegezik a tankönyvek árát, sőt ingyenességről is tudunk. Ezeken a helyeken nagyobb az esélye annak, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű tanuló bent marad az iskolarendszerben és hasznosítható szakmai ismereteket szerez.

A cigány etnikumú tanulók és szüleik körében élénk visszhangot, elégedettséget és motivációt váltott ki az ösztöndíj-pályázat. A hátrányos helyzetű gyermekekre vonatkozóan több ilyen anyagilag ösztönző, teljesítményhez kötött pályázatra van szükség.

Mint említettem, iskolánkban egyik évfolyamon sincs etnikai alapon történő szegregáció. Az integrált oktatás során is jelentkezik tanulási lemaradás, tanulói kudarc, amit a tanulásszervezés során kezelni kell.

A továbbhaladási esélyek biztosítása, az egyénre szabott eredményes és hatékony oktatómunka érdekében 5. évfolyamtól matematika és idegen nyelv tárgyakból képesség szerinti differenciált csoportokat alakítottunk tanév eleji felmérés és az alsós osztálytanítók pedagógiai véleménye alapján. Megjegyzem, az alsó tagozaton „nagyfelmenős” rendszerben tanítunk, tehát egy-egy tanító négy évfolyamon át viszi az osztályát, így megalapozott véleményt tud átadni az iskolavezetésnek. Az „A” és „B” csoportokban egyaránt vannak hátrányos helyzetű tanulók, az átjárhatóságot a félévek zárása után biztosítjuk.

A felzárkóztató foglalkozásokra szükség van, hogy tanulóink ne szenvedjenek tanévvesztést, esélyük legyen a továbbtanulásra, tanköteles korukig az iskolarendszerben tudjuk őket tartani.

A cigány etnikumú tanulók számaránya több mint 31%-os. Hátrányos helyzetükből következően felzárkóztatásukat kiemelt helyen kezeljük. A felzárkóztató oktatás területei:

  • tantárgyi fejlesztés (korrepetálás, egyéni korrekció),
  • szocializációs, kommunikációs fejlesztés,
  • egyéni tehetséggondozás.

A legáltalánosabb a korrepetálások rendszere. Minden alsós osztályban heti rendszerességgel tantárgyi felzárkóztatást végeznek a nevelők, ahol a hátrányos helyzetű – főleg cigány – tanulók vesznek részt. Az eltérő tantervű tagozaton egyéni korrekciós felzárkóztatást tartunk. A felső tagozaton évfolyamonként matematika és magyar tantárgyi korrepetálásra kerül sor. Három napközis csoportunkban több mint 80% a cigány etnikumú tanulók aránya. A délutáni napközi tanszoba jelleggel működik.

Tehetséggondozó foglalkozásainkon nagy számban vesznek részt a hátrányos helyzetű tanulók. A szakkörök indításával az átlagosnál jobb képességű tanulók esélyegyenlőségét szeretnénk biztosítani iskolai előmenetelükben, pályaválasztásuk megalapozásában.2 Kiemelt iskolavezetési feladat e tevékenységi körökhöz biztosítani a megfelelő személyi és tárgyi feltételeket.

Sok tanulónk tanulmányi sikertelenségeit sportsikerekkel pótolja. A diákolimpia sportversenyein az elért felkészülési edzéseredmények alapján indítjuk tanulóinkat, sikerrel. Az elmúlt évtizedben háromszor nyerte el iskolánk a „megye legeredményesebb Diáksportköre” címet. Célunk minél több hátrányos helyzetű tanulót bevonni a sportolásba, mert ez biztosítja a legösszetettebb nevelési lehetőséget, az általános jellemformálástól az akaraterőn át a szabadidő hasznos eltöltéséig.

Beneveztünk a labdarúgás utánpótlásbázisát biztosító „Bozsik-programba”, amely korántsem az „elit” környezetből kikerülő gyermekeket szólítja meg. Részt veszünk – mint kiemelt iskola – a Nemzeti Atlétikai Programban, amelynek során számtalan gyermek ismerkedik meg a sportolás örömével és jut sikerélményhez.

Második éve iskolánkban alapfokú művészeti oktatás is folyik zongora, képzőművészet, média, színjáték, néptánc, társastánc tanszakokon. A képzőművészet és társastánc szakokon találunk roma etnikumú tanulókat, akik nagy lelkesedéssel vesznek részt a foglalkozásokon.

A logopédiai terápia és a diszlexia prevenció és reedukció pedagógiai gyakorlatával a célunk nem csupán a sok kudarcot előidéző beszédhibák javítása, hanem átfogó, a teljes beszédfolyamatot érintő fejlesztő program megvalósítása. Sikere a korai felismerésben és a szakszerű munkában gyökeredzik. A programot – még – külső óraadóval tudjuk megvalósítani.

Az iskolai tanulói kudarcok leküzdésének, az esélyegyenlőség megteremtésének egyik meghatározó feltétele, hogy szakmailag felkészült nevelők már az iskoláskor kezdeti szakaszán felismerjék azokat a hátrányokat, akadályokat, amelyek tanulóink előmenetelét nehezítik. Ezért fontos feladat a tudatos továbbképzési rendszer kialakítása, elfogadtatása a nevelőtestülettel, a fenntartóval. Célunk: helyileg biztosítani szakembereket, olyan pedagógusok beiskolázása, akik a tanulási nehézségekkel kapcsolatos, a logopédiai kezelésre, diszlexia prevencióra szorult tanulókkal eredményesen tudnak dolgozni.

5. A szociálpolitikai támogatások helyi gyakorlata

A hátrányos tanulói helyzetből adódó lemaradások, kudarcok kiváltó oka gyakorta a család pénztelensége. Nagyon sok tanulónk szorul szociálpolitikai támogatásra (70%). Nagyon érzékeny területről van szó, ahol egyaránt érvényesíteni szükséges a humánus gondolkodást, a józan tárgyszerűséget, a társadalmi igazságosságot.

Fenntartói támogatások alatt az önkormányzat által nyújtott segítséget értjük. Mindennemű támogatás az anyagi biztonság terén az érintettek esélyét növeli a nagyobb mértékű lemaradás elkerülésére. Az önkormányzat éves költségvetés alapján működik, meghatározott keretek állnak rendelkezésére a különböző típusú segélyezési formákra. A pedagógus képviselők (3 fő) – a tárgyilagosság mentén – kellő súllyal tudják érvényesíteni az iskola és a rászoruló tanulók érdekvédelmét.

A tankönyvtámogatás mértéke évente változik. Több éven keresztül a fenntartó önkormányzat teljes körben ingyenessé tudta tenni tanulóink részére a tankönyvcsaládot. Sajnos az utóbbi két évben csak a központi támogatási normatívát tudtuk a rászorultak részére bocsátani, a fennmaradó részt a kiegészítő családi pótlékból (KCSP) fedezték. A családok anyagi terhein úgy próbálunk segíteni, hogy a tartós tankönyveket az iskolai könyvtár állományába vételezzük és a tanév elején kikölcsönözzük tanulóink részére.

Tanszersegélyben a legrászorultabb tanulók részesülnek. Mértéke és a segélyben részesülők köre évente változó. A helyi Cigány Kisebbségi Önkormányzat saját költségvetési keretösszegéből néhány éven keresztül támogatást nyújtott a roma etnikumú tanulók részére. Az utóbbi két évben jelentős pénzügyi támogatást jelentett az augusztus havi dupla mértékű családi pótlék kiegészítés (iskoláztatási támogatás).

A tanulást gátló felszerelési hiány nem jellemző a jelen időszakban.
A legelhanyagoltabb szülői háttérrel rendelkező tanulók esetében, akiknek a szülők nem vásárolják meg a legszükségesebb eszközöket sem, az iskola beszerzi azokat és a segély összegéből levonja. Ugyanerre törekszik az étkezési térítési díjak, az osztálykirándulások és egyéb közösségi programok vonatkozásában is. Az iskola ragaszkodik ahhoz az elvhez, hogy a támogatási összeg a gyermek iskoláztatását, a nevelésével összefüggő kiadásokat fedezze.

Az iskola saját lehetőségeit is igyekszik kihasználni fejlesztése érdekében, e gazdaságilag hátrányos térség még hátrányosabb helyzetű tanulóinak támogatására, mindazon feltételek megteremtésére, amelyek tárgyi-technikai lehetőségét adják annak, hogy a tanulói kudarcokat csökkentsük, az esélyegyenlőséget biztosítsuk.

Közel tíz éve helyi pedagógusok létrehozták az Ongai Iskoláért Alapítványt, amely komoly anyagi támogatást nyújt a működéshez. Tudvalévő, hogy az állami normatívák nem fedezik a közoktatás költségeit, a „szegény” önkormányzat egyéb kereteiből az igényekhez képest csak kisebb mértékben tudja ezt kiegészíteni, ezért minden lehetőséget kihasználunk a források növelésére. Az alapítvány pénzügyi bázisát az SZJA 1%-os felajánlásai és az általa szervezett egyéb rendezvények bevételei biztosítják. Az alapszabályában rögzítettek szerinti támogatásban részesíti a rászoruló területeket, személyeket.

A pályázati rendszer adta lehetőségeket is maximálisan igyekszünk kihasználni. A kiírások folyamatos figyelemmel kísérésére pályázati felelőst (igazgatóhelyettes) bíztam meg, aki e területet koordinálja, segíti az anyagi és a pénzügyi beszámoló elkészítését. A taneszközfejlesztéstől a hátrányos helyzetű tanulók nyári táborozásáig igen jelentős számú és mértékű pályázaton sikerült nyerni, ami segítette elképzeléseink megvalósítását, megteremtve a projektek pénzügyi fedezetét.

Egy iskola tanulóközösségében a legkülönbözőbb képességű, személyiségű, családi hátterű gyermekek élik a tanév mindennapjait. Megváltozott, felgyorsult világunkban – sajnos – a szülők egy része nem tud, nem akar a változásokkal lépést tartani, szülői kötelezettségeit teljesíteni, jó esetben csak a „gondozási” szerepet látják el, a nevelési feladatokat az iskolára hárítják.

Rendkívüli türelem, pedagógiai felkészültség, tolerancia, kreativitás, pozitív gondolkodás szükségeltetik a hátrányok csökkentésére, a tanulói kudarcok felszámolására. Az előzőekben felvázolt feladatok végrehajtása beépül iskolánk tevékenységrendszerébe, annak végrehajtása és az abban résztvevők munkájának segítése valamennyi pedagógus kötelessége.

Az iskolában alkalmazott, a tanulási sikerekhez és az iskolai kudarcok leküzdéséhez vezető megoldások, módszerek összefoglalása
Sorszám Program Rövid (módszertani) leírás
1. Széles körű kapcsolatrendszer A jól működtetett kapcsolatrendszer célja a hátrányos helyzetű tanulók iskolai eredményességének biztosítása az iskola lehetőségein túlmutató eszközök felhasználásával (óvoda, kisebbségi önkormányzat stb.)
2. Integrált tanulócsoportok Az egyéni haladást figyelembe vevő integráció célja a felzárkóztatás biztosítása, az iskolai kudarc megelőzése
3. Kis létszámú, differenciált csoportok működtetése Ez lehetőséget biztosít egyrészt a prevencióra, másrészt pedig az egyéni képességek maximális figyelembevételére.
4. Sportszakkörök működtetése A sportban elért eredmények motiváló hatása a hátrányok leküzdéséért.

 

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.