2019. augusztus 22., csütörtök , Menyhért, Mirjam

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Felnőttoktatás, élethosszig tartó tanulás >> Esély 2000 – konferencia

Történelem

2009. június 17.

Kaposi József

Történelem

Olyan tantárgyat képviselek, amely nemcsak a felnőttoktatásban, hanem a nappali képzésben is nagyon fontos szerepet játszik, amit azért, vagy azáltal leginkább még törvényileg is garantálnak, hiszen benne szerepel a kötelező érettségi tárgyak között. Mielőtt a tantárgyról beszélnék, egy picit értelmezném azt a struktúrát, hogy mit jelent az, hogy kerettanterv? Mert azt gondolom, mind az írók oldaláról, mind pedig a felhasználók oldaláról fontos, hogy lássuk, hogy milyen struktúrába épül be, hol, melyik lépcsőfokon található a kerettanterv.

Itt van a piramis tetején a nemzeti alaptanterv, amelynek egyik fajta lebontása a kerettanterv. A kerettanterv az iskolai munkában kétféle módon fog majd realizálódni, készül belőle egyszer egy helyi tanterv, és minden valószínűség szerint készül, tanmenet, vagy tematikus terv. Ez az utolsó fokozata. Ez azt jelenti, hogy ebben a struktúrában a kerettanterv nem a legutolsó és nem egy befejezett produktum. Ahhoz, hogy ez a tanítási óra szintjén működni tudjon, még nagyon sok elemet hozzá kell tenni, hozzá kell rendelni. Ilyen értelemben a kerettanterv a tanítási oldalról nézve csak félkész termék, ami akkor válik késszé, amikor a helyi körülmények között kiegészül vagy plusz anyagokkal, vagy plusz anyaggal nem egészül ki, de kiegészül azokkal a metodikai eljárásokkal, amelyeknek a segítségével a kerettantervben lévő tartalmak, a kerettantervben lévő fejlesztési célok megvalósíthatók. Ez egyben azt is jelenti, hogy a kerettanterv is műfaját tekintve egy magtanterv, ami kiegészíthető, ami a helyi alkalmazás során nagyon sokféle megoldásban testet ölthet. Tehát a kerettanterv nem is mintatanterv a helyi tanterv számára. Ez azt is jelenti, hogy a kerettantervben lévő tananyagtartalom máskép is strukturálható helyi tantervbe. Hogy mondjak egy példát: mondjuk a szakiskolai kerettanterv anyaga követ egy hiányos, de kronologikus rendet. Azt gondolom, ha ugyanez a tananyagtartalom a szakiskolában helyi tanterv szintjén tematikusan is megjelenhet, és nem csak kronologikusan. Ez azért fontos, mert ezzel itt mindenki tisztában van, akkor pontosan tudja értelmezni azokat a dokumentumokat, amelyek majd itt elkészülnek és amelyeket majd a helyi tanterv szintjére kell fogalmazni.

A másik fontos dolog, amit szeretnék még ehhez kapcsolódóan mondani, hogy a kerettanterv milyen fő fejezeteket tartalmaz, és ezeknek mi a célja, miért ez a struktúrája. Az első, ez a célok és feladatok. A második, a fejlesztési követelmények. A harmadik, a tevékenységek. A negyedik, a tartalmak, az utolsó pedig a továbblépés feltételei. Így épül fel a nappali iskolák számára készült kerettanterv. Azzal a különbséggel, hogy ez a rész megfogalmazódik az általános iskolánál maradva, hogy egyszerű legyen gondolkodni - az 5., 8. osztály számára, ezek pedig az adott osztály, tehát az 5., 6., 7., 8. osztálynak külön-külön fogalmazódnak meg. Tehát a tevékenységek jelennek meg, hogy belépő tevékenységek, a tartalmak és a továbbhaladás feltételei. Így néz ki az a kerettanterv.

Két dolog látszik ebből az egészből. Az, hogy nagyon fontos szerep jut a tevékenységeknek vagy tevékenységformáknak. Két dolog miatt is. Egyrészt azért, mert a tartalmak elé kerülnek, másrészt azért, mert a továbbhaladás feltételei, sok esetben nemcsak a tartalomra rímelnek, hanem a tevékenységekre is. Ez pedig azt jelenti, hogy az az elképzelés, amely mellett, vagy amely nyomán született meg a kerettanterv, nagyon fontos dolgot, nagyon fontos feladatot szán a képességfejlesztésnek és a képességfejlesztés mellett egy csomó olyan kompetenciának a kialakításához, amely a mindennapi életben és a mindennapi gyakorlatban elengedhetetlenül szükséges. Az elmúlt időszakban, azt szokták mondani a kultúrpolitikában, hogy volt három T. Én azt mondom, hogy a kerettantervben pedig van három K. Ez nem a készítőkre és nem a készítők foglalkozására utal, hanem arra, hogy a kerettanterv egyik központi eleme, a kommunikáció, amelyik nagyon sok tantárgyban megjelenik, a másik fontos eleme a kreativitás fejlesztése, amelyik abban nyilvánul meg, hogy a tevékenységek által kell, a tevékenységek keretében kell elsajátíttatni mindent, vagy sok mindent, és a harmadik pedig a kooperativitás, vagyis az együttműködő-készség, hiszen nagyon sok olyan tevékenység és nagyon sok olyan anyag van, ami csak ezáltal valósítható meg. Lehet, hogy egy picit túlzottan gyors tempóban próbálok haladni, mert nagyon szűkre szabott az idő, de mégiscsak én ezeket nagyon fontosnak tartottam azért elmondani, mert talán az egész műfajt jobban lehet érteni. Nagyon hangsúlyoznám azt, hogy a tevékenység után található a rendszerben a tartalom, hogy ez az "után" ez azt is jelenti, hogy az egész rendszerben fontosabb súlyúnak tekintettük, magukat a tevékenységeket, mint a tartalmat.

A történelem általános iskolák számára kiadott kerettanterv visszatért ahhoz a hagyományhoz, amit az általános iskolák régóta vártak, hogy a nemzeti alaptanterv, ami megtörte az általános iskola képzési struktúráját, a kerettanterv visszaállította azt, hogy ötödiktől nyolcadikig, tehát az őskortól egészen napjainkig veszi, dolgozza föl a történelmet. Azzal a különbséggel, hogy 5., 6. évfolyam és a 7., 8. évfolyam egymástól filozófiájában eltért. Az 5., 6. évfolyam meghagyta a nemzeti alaptantervnek azt a szándékát, hogy a történeteken keresztül a gyerekek sajátos életkorához jobban igazodó szakasza legyen a történelemnek, és a 7., 8. pedig megint csak visszakanyarodva a nemzeti alaptantervhez, azt a vonalat viszi, amikor ott már elkezdődik a kronologikus történelemtanítás.

A felnőttoktatási kerettanterv erre a különbségre, amit itt a nappali tagozatos számára megfogalmazott kerettantervben van, nem lehet tekintettel, mert minden valószínűség szerint a felnőttoktatási kerettantervet nem 10, 12 évesek fogják tanulni. Tehát, amikor a felnőttoktatási kerettantervet el kellett készíteni, akkor a történelem esetében ezt az 5., 6. osztály anyagát alapvetően másként kellett kezelni, mint a nappali tagozatosnál. Ez az egyik fontos dolog, amiben eltér. A másik, az általános iskolában, - és egyelőre csak maradjunk az általános iskolában - az általános iskolában önálló modulként ott van a társadalomismeret. Na most a felnőttképzésben én azt gondolom, hogy nem nagyon lesz modul, vagy ha lesz, akkor olyan módon, mint ahogy az iskolák jelentős részében beépítve valamely tantárgyba és erre természetesen lehetőséget ad a kerettantervi rendelet. Tehát amikor a történelem kerettanterv készül, akkor nemcsak a történelmet hanem az állampolgári ismereteket is figyelembe kell vennünk, hiszen az állampolgári vagy társadalmi ismeretek az általános iskolát vagy alsó fokú szakaszt, ahogy ma pontosan hívja a törvény, végzettek számára is el kell sajátítani, sőt, ugye, ha valaki abból indul ki, hogy lehet hogy a felnőttképzésben résztvevő nem is biztos, hogy továbblép, akkor ennek az elemnek, a társadalom állampolgári elemnek nem másodlagos szinten kell megjelenni, hanem bizony előrébb kell lépni és ez az előrelépés azt is jelenti, hogy ez az általános iskolában az általános iskolai tantervhez képest dominánsabban van jelen, hiszen beépül, bekerül egy modul, ami az általános iskolában külön jelenik meg. Én úgy gondolom, hogy kiindulópontnak ugye akkor azt látjuk, hogy egyrészt nincs 5., 6.-ban ilyen választóvonal, nem különbözik az 5., 6., 7., 8., Hangsúlyozottan jelen van a társadalom és állampolgári ismeret.

Mi az, amit még figyelembe kell venni a kerettanterv készítésénél? Az, hogy ott évfolyamonként fogalmazódnak meg a belépési tevékenységek, hiszen ezek a belépési tevékenységek nagyon nagy mértékben függnek az adott kor pszichológiai személyiségbeli fejlődéséhez. Ezért a tevékenységek nem évfolyamonként, hanem egyben, mint tevékenységformák jelennek meg. Hogy világos legyek, és ne csak ilyen elvi szinten maradjak, ugye ott teljesen természetes, hogy 5.-ben nem lehet korabeli forrást olvastatni történelemből. Mert egyszerűen hemzseg a különböző idegen kifejezésektől, állandó lábjegyzetekkel lehetne csak elolvastatni néhány sort. Úgy gondolom, hogy egy 14 éves, vagy 15 éves, aki esetleg 5., 6. osztálynál jár, minden valószínűség szerint ilyen forráshoz már hozzákezdhet, mint ahogy a nappali képzésben is megjelenik 9. évfolyamon az ilyen forrásnak az olvasata. Tehát itt a tevékenységformáknak egy olyan rendszerét kell kialakítani, ami nem évfolyamokra épülő, hanem az egész képzést figyelembe veszi.

Harmadrészt a történelem az általános iskola nappali tagozatánál nagyjából vagy majdnem egészében felöleli az őskortól a napjainkig az egész történetet. A felnőttképzésben meg kell lépni azt, amit egyébként a szakiskolai kerettanterv is meglépett, hogy nem az egész történelmet akarja bemutatni, hanem a történelemnek csak bizonyos szeleteit. Tehát amikor más a történelem kerettanterv, akkor azt is látjuk, hogy nem akarja automatikusan visszaadni a nappali tagozat teljes egészét, hanem csak a szeleteit, és ennek pedig alapvetően az az oka, hogy a történelem egészét úgyse lehet bemutatni, mindig csak egy-egy pillanatképet lehet adni, és ezt a felnőttoktatásban nyugodtan lehet vállalni, mert ez a folytonos vonal, mert a történelemnek fejlődése van. Ezek azt gondolom, már olyan elemek, amelyek mindenki számára világosan meghaladottak. Tehát a történelem kerettanterv ilyen értelemben nem a teljes történelmi tananyagot adja az általános iskolában, hanem annak elemeit. És ez rögtön azt is jelenti, hogyha ez így van, lehetőség nyílik a történelem tantárgy keretében a tevékenységformák, a különböző ismeretszerzési, kifejezés-képességbeli, tájékozódási, időbeli, térbeli tájékozódási kompetenciák kialakítására.

Azáltal, hogy a tananyag tartalom kevesebb, azáltal a tevékenységekre, a tevékenységekben való munkálkodásba nagyobb lehetőség nyílik. Úgyhogy amikor ezt úgy szoktam hétköznapian megfogalmazni, hogy a történelem tanításában az ismerjük, tudjuk mellé megjelenik az, hogy csináljuk. És fogadjuk el, mi történelemtanárok azt, hogy egy forrásnak az értelmezése az is épp ugyanolyan tudás, mint az, hogy valaki tudja a mohácsi vész vagy az aradi vértanúk kivégzésének napját. Lehet, hogy ez sokaknak nem tetszik, de az a felmérés, amit a felnőttoktatásban végeztünk az új érettségi követelmények kapcsán, arról győzött meg, hogy a mechanikus ismeretek fölidézése még úgy, ahogy működött. De az, hogy az ember és polgárjogok nyilatkozatából egy forrást kellett értelmezni, az már nagyon veszélyes terep volt. Meg kell, hogy mondjam, hogy a feladatot összeállító bizottsággal közelharcot vívtam, hogy tegyük be ezt a feladatot. Nem akarták, mert azt mondták, ezen nincs kérdés, benne van minden válasz. Mondom, tegyük be. Nézzük meg, hogy valóban ki tudja-e mindenki olvasni abból a 8 sorból vagy 6 sorból azt, ami ott le van írva. Kiderült, hogy nem tudja mindenki kiolvasni. És akkor rögtön eljutottunk ahhoz a fontos felismeréshez, hogy igenis, az legalább olyan fontos kompetencia, hogy el tudjam olvasni azt, ami előttem van, minthogy föl tudjak idézni valamit, ami sok esetben kronológiában, sok esetben máshol is fölidézhető. Félreértés ne essék, én nem gondolom azt, hogy ismeretek nélkül lehet képességeket fejleszteni, azt viszont gondolom, hogy különösképpen a felnőtt korosztály számára, visszább a tartalomból, azért, hogy azok a képességek, amelyek felnőttkorban is hasznosíthatók kifejlődjenek. Tessék csak végiggondolni, hogy az a felnőtt ember ma azt kapja meg, hogy mi van az emberi és polgári jogok nyilatkozatában, holnap pedig azt, hogy mit határozott számára a bíróság. Ami legalább ugyanolyan nehéz feladat annak, aki nem tudja magát a szöveget megérteni, mint az emberi és polgári jogok nyilatkozatának megértése. Azt szeretném hangsúlyozni, hogy a történelem kerettanterv ilyen értelemben kevesebb lesz a felnőtt tagozaton, kevesebb lesz az anyag, nem fogja felölelni az egész történelmet, elsősorban azokra a hangsúlyokra tesz, amelyek a magyar történelem súlypontjait jelentik, és azokra az elemekre, amelyek a fejlesztést, a képességek kialakítását szolgálják.

Beépül az állampolgári és társadalmi ismeret, hiszen hol igazodjon el, mi legyen az a pont, ahol ő a társadalomban el tudjon igazodni, a történelem persze szép példatár. Sok mindenre szolgál igazságul. Mindig találunk a történelemben valaminek az igazolására vagy a nem igazolására adatot. Ugye ez épp ugyanúgy működik, mint a statisztika. A történelem is nagyon sok mindenre fölhasználható, és általában a történetírás azt is teszi, hogy mindig a saját korának szemüvegén dolgozza fel a múltat. Ez rendben van, ezt elfogadjuk. De a történelemtanítás elsősorban arra kell, hogy irányuljon, hogy azok a képességek, készségek kialakuljanak, amelyek a történelem megértését, a történelem földolgozását és ilyen értelemben a társadalmi viszonyok megértését, a társadalmi viszonyok földolgozását teszik lehetővé.

A középiskolai kerettanterv kapcsán van két kérdés. Az egyik az alapvizsga, a másik pedig az érettségi.

Az alapvizsga egészen biztosan a következő hónapokban át fog alakulni. És nem csak egyszerűen, hanem radikálisan. Az alapvizsga egyértelműen annak a csoportnak szól, aki nem tud érettségit tenni. Ma úgy néz ki, a trendek arról szólnak, hogy a korosztályok 30 %-a lehet potenciálisan az alapvizsga letevője, hiszen ha így halad a trend, akkor 70 %-a a korosztálynak érettségizik. Ez azért is problematikus, mert ugye évek óta 70 000-en érettségiznek, miközben a 140 000-es korosztályok már lefogytak 110 000-re, és ha valaki a demográfiai adatokat ismeri, az tudja, hogy már 100 000 alatti korosztály is van. Na most ez pontosan jelzi azt, hogy az alapvizsgát potenciálisan az a 30 % fogja csak letenni, aki nem tud érettségit tenni. Legalább is elsőre nem tud érettségit tenni. Ezért induljunk ki abból is, hogy lehet, hogy az alapvizsgát letevők egy része egy későbbi időpontban alkalmas lesz az érettségi vizsga megszerzésére. Na most éppen ezért, ha ez így van, akkor az alapvizsgát azoknak kell megfogalmazni, annak a 30 %-nak, aki ma leginkább a szakiskolában található. Ehhez a szinthez kell mérni az alapvizsga-követelményeket, ez pedig gyökeresen eltér a mai követelményektől, mert a mostani alapvizsga koncepciója még úgy fogalmazódott meg, hogy mindenkinek legyen érdemes alapvizsgát tenni, legyen az gimnazista vagy szakközépiskolai tanuló, és ezért a szint mind a tantárgyak számát tekintve, mind pedig az egyes tantárgyi vizsgákat tekintve magasabb, mint amit normál körülmények között el lehet várni egy szakiskolai tanulótól.

Másrészt, amit nagyon szeretnék hangsúlyozni, hogy a kerettantervben a szakiskolai programból ezért készült kettő. Nem azért, mert az egyik alapvizsgára készült és a másik nem. Mind a kettő alapvizsgára készít, csak az egyik egy lassabb ütemű felkészítést tesz lehetővé, a másik pedig annak a korosztálynak vagy annak a diákcsoport számára esetleg egy gyorsabb ütemű felkészítést tesz lehetővé. A másik fontos dolog, hogy nem a szakmába lépés vagy a szakma tanulás feltétele ma már az alapvizsga, hanem a szakma megszerzésének feltétele, tehát az alapvizsgát nem feltétlenül a 10 évfolyam után lehet letenni, hanem a 12., évfolyam végén is le lehet tenni és a kerettanterv szerint a 11-12. évfolyamra is van közismeret, tehát azokban az intézményekben, ahol olyan tanulók járnak, aki 10.-re nem jutnak el az alapvizsgáig, azokat bizony a 11.-ben és 12.-ben is lehet készíteni az alapvizsgára. Mert ott milyen az a 222 óra, amit ott megfogalmaznak, az helyi szintű döntés alapján fordítható erre, egy jobb iskolában vagy egy jobb közösségben. Mindezt azért gondolom én fontosnak, mert jelzi, hogy az alap-, a szakiskola, és a szakiskolával összekapcsolódó alapvizsga nem feltétlenül lezárója kíván lenni egy képzési folyamatnak. Az is kíván lenni természetesen azoknak, akik úgy gondolják, hogy nem tanulnak tovább, vagy nem akarnak magasabb szintű tanulmányokat folytatni. Az alapvizsga és a szakiskola az lehetőséget ad arra, hogy egy késleltetett ütemben, de bekapcsolódjanak a diákok a középiskolai képzésbe is. Mint ahogy ma is nagyon sokan a szakmunkások szakközépiskolájában érettségihez jutnak, ugyanígy számol a szakiskola egész rendszere azzal, hogy a szakiskolát végzettek egy része érettségit fog szerezni.

A mai magyar iskolarendszer ezeregy ok miatt nemcsak a butákat sodorja peremre, hanem sok esetben a nagyon értelmeseket - csak a nehezen szocializálhatókat.

Az érettségi esetében nagyon sok minden fölvetődik döntésként. Felnőttoktatási oldalról mindenképpen fontos az, hogy alacsonyabb szintű, alacsonyabb rendű érettségit lehessen csak szerezni. Az biztos, hogy a felnőttoktatás felkészítési oldalról nem tudja mindenkinek garantálni azt, hogy - ha az érettségi követelményeket nézzük -, hogy emelt szinten tudjon érettségit tenni. Ez részint az ott lévő tanulók képzettsége miatt sem lehetséges, részint pedig az ott lévő időkeretek miatt sem lehetséges. Tehát mindenki számára ezt nem lehet garantálni. A középiskola sem nagyon tudja, - a normál középiskola, de a felnőttoktatás ezt biztosan nem tudja. Viszont garantálnia kell. Az érettségi követelménynek feltétlenül olyannak kell lenni a felnőttoktatásban, amelyik nagyjából egészében kompatibilis a normál középiskolai érettségivel. Nem könnyű a feladat. Az a felmérés, amiről én itt beszéltem, tavaly is, meg az idén is megismétlődött. Mit mutat a felmérés? Egyszer azt mutatja, hogy a középszintű feladatokat figyelve a gimnazisták és a szakközépiskolák között átlagban mintegy 10 % teljesítménykülönbség van. És azt mutatja, hogy a nappali - és most egybevontam a gimnáziumot és a szakközépiskolát -, és az esti, levelezőképzés között pedig nagyjából általában 20 %-nyi teljesítménykülönbség van. Most ez mit jelent? Azt jelenti, hogy a középszintű érettségi követelményeket - és ez lesz majd a következő hetek feladata, - úgy kell megfogalmazni, hogy ebbe beleférjen ez a rendkívül széles sáv, amit itt előbb a teljesítmények oldaláról nagyjából sikerült bemutatnom. Tehát azok, akik gimnáziumba járnak, és nem kívánnak történelemből továbbtanulni, de azok is, akik az esti, levelezői képzésben vesznek részt. Ez pedig csak úgy lehetséges - és erre szolgál az új érettségi vizsgamodell történelemből is -, hogy itt is kiemelt szerep jusson a kialakítandó képességeknek és készségeknek, mert így lehet kompenzálni azt a különbséget, ami az időbeli elsajátítás és a között van, hogy az egyik helyen esetleg 5 óra van, a másiknál ugyanarra az anyagra 3 óra. De hogyha egy fejlettebb személyiség, egy tanulás iránt motiváltabb - és ilyen azért a 17-18 éves közötti levelező tagozaton elég szép számban akad - foglalkozik azzal az anyaggal, akkor ez biztosabban fog sikerülni.

Nagyon érdekes, hogy ennek ellenére, hogy itt ilyen különbségek voltak, voltak olyan feladatok, amelyekben a levelező tagozatosok még a szakközépiskola átlagos szintjét is meg tudták haladni. És elsősorban azok a feladatok, amelyek mondjuk a képességek felé mutattak, vagy az általános történelmi érdeklődés felé. Tehát az érettségi követelményeknek, a szándékaink szerint úgy kell majd megfogalmazniuk, hogy a levelező tagozat, esti tagozat számára is legyen. Ez csak akkor lehetséges, hogyha a kompetenciavizsgálat, a képesség-vizsgálat központibb helyet kap a konkrét ismereteknél. Mindez azért fontos, mert a következő hetekben szeretnénk átdolgozni a követelményeket.

Sokan ismerik azt a 100-as rendeletet, amelyben az általános követelmények vannak, talán kevesebben a részletes követelményeket. Az én elképzeléseim most úgy szólnak, hogy nincsenek általános meg nincsenek részletes, hanem vannak vizsgakövetelmények. Elfelejtjük az előtte lévő jelzőt. És van vizsgamodell. A vizsgamodell segít azokban a feladatokban, azoknak a feladatokra való felkészítésre, amit az írásbeli vizsga takar, merthogy történelemből ha minden igaz - és eddig még senki nem cáfolta -, írásbeli vizsga lesz, a nappali tagozaton és természetesen az esti, levelező vagy felnőttképzésben is. A bizonyos vizsgamodell elsősorban az írásbeli feladatokra, az írásbeli feladatok elkészítésére, az írásbeli feladatokon való sikeres szereplésre készít fel. Mi lesz a szóbelivel? A szóbeli is megmarad. Más funkciójú szóbeli lesz, nem olyan szóbeli, amelyik mechanikusan azt az anyagot kéri vissza, ami az egyes tanórán elhangzott, hanem egy probléma centrikusabb szóbeli, ahol talán a tényanyag megint csak azt tudom mondani, kevesebb szerepet kap, mint az a fajta kompetencia, amit itt az előbb ismertettem, ami térbeli tájékozódás, időbeli tájékozódás, kifejezőkészség, ismeretszerzés, és feldolgozási készség.

Van a tankönyv. Van a tankönyv, ami sok mindent tartalmaz. Annak szűkített változata természetesen a kerettanterv. Az érettségi követelmény vagy a vizsgakövetelmény tartalmi és ismeret oldalról még a kerettantervnél is csak kevesebb lehet. Merthogy a kerettanterv arról szól, hogy ezekről, amelyek a kerettantervben benne vannak, minimum szólni kell a tanórán. Az, hogy milyen szinten, ilyen struktúráját nem adja meg a kerettanterv. Tehát amikor pl. egy név van a kerettantervben, - Hamurabbi, mondjuk - azt nem lehet tudni, hogy az most azt jelenti, hogy én mint tanár bemutatom a képét, vagy hogy én egy forrást földolgozok róla, vagy azt jelenti, hogy én egy egész tanórát foglalkozom ezzel a történelmi személyiséggel. A vizsgakövetelmény ismeret oldalról akár kevesebb is lehet, de a képességek vizsgálata tekintetében azokra a tevékenységekre fog épülni, amelyek itt az általános iskolában és a középiskolában is megfogalmazódtak.

 

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.