2019. szeptember 20., péntek , Friderika

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Felnőttoktatás, élethosszig tartó tanulás >> Esély 2000 – konferencia

A társadalomismeretek tanításáról

2009. június 17.

Kóbor Zoltán

A társadalomismeretek tanításáról

A társadalomismeretek az elmúlt évtizedekben alá volt rendelve a történelemnek. Amikor nekiálltunk társadalomismeretben gondolkodni, abból indultunk ki, hogy ez ne állampolgári ismeretek legyenek.

Az volt az első gondolatunk, hogy az állampolgári ismeretek két dolgot célzott meg annakidején. Egyrészt egy elméleti ismerethalmazt arról, hogy hogyan működik egy állam, nevezetesen ugye akkoriban a Magyar Népköztársaság, másrészről pedig ideológiai tartalmat hordozott magában. Ehhez képest az általunk elképzelt társadalomismeret kerettanterv az ettől lényegesen bővebb, sőt azt kell, hogy mondjam, hogy az, hogy társadalomismeret, nem is megfelelő cím neki. A társadalomismeret ebben az esetben csak az első nagy tananyag-egységet jelenti. Igaz, hogy ez a legnagyobb tananyag-egység és a legsúlyosabb benne, de jóval többet tartalmaz ennél, és a célja is jóval több annál, mintsem, hogy pusztán egy leegyszerűsített vagy szűkített társadalomismereteket adjon át.

Most, mivel a funkcióját újra kellene fogalmazni és újra kellene gondolni, ezért fölmerült bennem az a kérdés, bár ez nagyon akadémikus kérdés, hogy ez egyáltalán tantárgy-e? Pontosan a funkciójából eredően. Ugyanis arról van szó, hogy ennek a tantárgynak nem ismereteket kellene közölnie. Vagy pontosabban, csak azért kellene ismereteket közölnie, hogy utána ezekkel az ismeretekkel mindenféle jártasságot és készséget elsajátíttathassunk a tanulóval. Tehát nem elsősorban az ismeretátadás a fontos - a meglátásom szerint - ebben a tantárgyban, hanem sokkal inkább az, hogy kialakítsunk attitűdöket, kialakítsunk módszereket, kialakítsunk viszonyulásokat a tanulókban.

Éppen ezért a tevékenységi formákon van a hangsúly. Nagyon erősen a tevékenységi formákon, és ha majd a tanterv az Önök kezébe kerül, meglátják hogy, egy egész oldalt új tevékenységi formákkal írtam tele. Ami csak eszembe jutott, amit föl lehet használni ilyenkor, azt mind megpróbáltam összegyűjteni. És ezek bizony, szétfeszítik a tantermi kereteket, nem tanteremben megvalósítható vagy csak részben tanteremben megvalósítható tevékenységi formák, ezeknek a zöme olyan, hogy el kell menni valahova, meg kell csinálni valamit, különben az egész nem ér semmit. Maradna egy papíron leírt tudás. Visszakanyarodnék oda, hogy tantárgy-e? Hát igen, tantárgy, mert az iskolában nehéz másnak nevezni, de az a célja, az a feladata, hogy valódi, valóban előkerülő feladatokra a tanuló elé majdan kerülő feladatokra felkészítse.

Az a tantárgy, azt gondolom, ami valóban a praktikumot szolgálja. Itt minden ízében, itt nehéz magas kultúráról beszélni, nem is kell, nehéz elméleti ismeretekről beszélni, azt gondolom, hogy nem is nagyon kell, csak addig a szintig, amennyi szükséges ahhoz, hogy utána a tanuló a gyakorlatban jártasságot szerezzen. Az a fontos, úgy érezze: az a fontos, hogy képes legyen eligazodni a saját érdekei között, meg tudja védeni a saját érdekeit, utána tudjon járni azoknak a dolgoknak, amelyeknek utána kell járnia, pl.: el tudjon intézni segélyeket, el tudjon intézni munkahelykeresést, el tudjon igazodni, hogy egy adott problémával hova kell fordulnia, de családi konfliktust is fel tudjon dolgozni, tehát akár eddig a szintig is el lehet jutni. És azt gondolom, hogy ezek az igények ezek nagyon valós igények manapság, olyan valós igények, amelyek az iskolával szemben megfogalmazódnak, noha régebben ezeket a funkciókat talán nem is az iskola töltötte be, hanem a család, de manapság a család nem működik, ebben az irányban nem működik. Szeretnék a családok - ezt érzem iskolavezetőként, - áttolni az iskolára ezt a felelősséget, és az iskolának ebből, akár tetszik, akár nem, valamennyit át kell vállalnia, és így egy ilyen valós társadalmi igényben fog megjelenni.

A középiskolai kerettantervben a nappaliban szerepel egy társadalomismeret nevű tantárgy, amely a 11. évfolyamra fogalmaz meg tartalmakat illetve tevékenységformákat.

Ettől az általam összeállított kerettanterv lényegesen bővebb, lényegesen több évfolyamra szól, és lényegesen több tevékenységi formát is tartalmaz, tehát azt lehet mondani, hogy a nappalis kerettantervtől teljes mértékben elszakadtunk. Majd most a következő hetek vagy hónapok alatt a lektori vélemények illetve a szakmai egyeztetés fogja eldönteni, hogy mit szól ehhez a felnőttoktatási szakma, fogyasztható-e ez a számunkra, vagy nem?

A tanterv szerkezet a következő: a társadalomismeret, tehát a klasszikus értelemben vett társadalomismeret anyaga az a 10. évfolyamon helyezkedik el, szakiskolában is és középiskolában egyaránt. A középiskola fogalmat használom a gimnáziumra és a szakközépiskolára egyaránt. Ez a társadalomismeret anyag a 10. évfolyamon mindenféle iskolatípusban ugyanannak képzeltem el, hiszen lehet, hogy a szakiskolát végző tanuló számára sokkal fontosabbak ezek az ismeretek, mint esetleg egy érettségit letevő számára, hiszen neki sokkal nagyobb problémákkal kell megküzdenie.

Utána a 11. évfolyamba bejön egy olyan tananyag rész, hogy emberismeret. Ez is ismerős lehet a NAT-ból, tehát nem újdonság és nem a spanyolviasz, az emberismeret azonban bővebb értelmezést kap, mint a nemzeti alaptantervben. Nemcsak bővebbet, más értelmezést. Kimaradnak a biológiai értelmezések, hiszen az nem ennek a tantárgynak a része, viszont bekerülnek az önismereti, kisközösségi kapcsolatok ismeretei, a konfliktusok szerepe. Tehát elsősorban itt egy a szerepeinkben való eligazodást elősegítő dologról lenne szó.

A 12. évfolyamban egy picit a régebbi klasszikusabb gimnáziumi hagyományokat felidézve, a tananyagot etikának neveztem el. Lehet, hogy nem túl szerencsésen, de próbáltam rövid kifejezésre törekedni. Egy erkölcsi, filozófiai és etikai alapvetéseket adhatunk, nagyon kevés órában nagyon csak az alapvetésekre vagy esetleg esettanulmányokra fordítható néhány órában, arra gondolva, hogy egy érettségi előtt álló felnőttnek valószínűleg nagyon határozott értékítéletei alakultak már ki, és ezeket az értékítéleteket meg kellene próbálni érettségi előtt egymással ütköztetni. Legyen egy óra, ahol ütköztetik ezeket a véleményeket esetleg egy értő tanár segítségével, aki fogalmi szinten tud segítséget nyújtani ilyenkor.

A tanterv szerkezete kifejezetten és hangsúlyozottan modulszerkezetű. Az egyes modulok között nagyon ritka a szerves összefüggés. Ez azt jelenti, és azért alakult így, azzal a céllal, hogy bármely modul elhagyható legyen abban az esetben, ha a tanulóink előzetes ismeretei feleslegessé teszik az ezzel való foglalkozást. Hiszen könnyen elképzelhető, hogy olyan tanulócsoportunk van, ahol mondjuk a gazdálkodási ismeretekkel nem kell foglalkoznunk, mert egy csomó olyan ember van, aki már megpróbálta, hogy egyéni vállalkozó legyen, vagy átment ennek különböző fázisain, akkor azt gondolom, hogy teljesen felesleges és ezt nyugodtan lehet ugorni, nyilván egy, az ismeretek felmérése után. Vagy hasonló ilyen modul, amit én mondjuk elhagyhatónak gondolok, a munkavállalói és munkaadói jogokról és kötelességekről szóló modul. Itt, az első órán föl tudjuk mérni azt, hogy a tanulóink ezzel tisztában vannak és nem szükséges további részletekbe való elmélyedés, akkor ez is a kihagyható közé tartozik. A tevékenységi formákat említettem. Szeretném azt mondani, hogy ebben a hagyományosnak nevezhető oktatás vagy ismeretelsajátítási formák csak igen kis százalékban vannak részt. Hadd idézzek párat a jellemző tevékenységi formák közül: a sajtófigyeléstől kezdve az olvasmány és sajtóélmények csoportos feldolgozásán át a valóságos gyakorlati feladatok imitálása illetve valódi megoldása keresztül a személyigazolvány kiváltásáig, segélyek igényléséig, álláskeresésig, útlevélkiváltásig, grafikonok, statisztikák elemzéséig, riportkészítésig, és így tovább, és így tovább. Ezek azok a tevékenységformák, ahol a szó klasszikus értelmében elsajátíttathatjuk azokat a jártasságokat, amelyeket ki kellene alakítani a tanulóinkban.

Még két dolog van, amire szeretném felhívni a figyelmüket ennek a tantárgynak a kapcsán.

Az egyik amit már részben érintettem, ez a résztvevők, a benne résztvevők, vagy a vele foglalkozók személye. A tanulókról már beszéltem, az előzetes ismereteikről, illetve az egész csoport előzetes ismereteiről illetve szükségleteiről. A másik a tanárnak a személye. Én azt gondolom, azt is írtam le, hogy nagy valószínűséggel történelem tanárok fogják majd ezt a tantárgyat tanítani, de gyakorlatilag bárki taníthatja. Sokkal fontosabb ennél a tanárok motivációja. Ezt a fajta tevékenységformát nem lehet motiválatlanul, nem lehet túlmunkában, pluszmunkában ellátni. Vagy valaki szívvel-lélekkel fogja ezt csinálni, vagy nem lesz eredménye. Azért is tartottam ezt rendkívül fontosnak, mert mikor elkezdtem a tantervet kidolgozni, akkor azt csináltam, hogy bementem az önkormányzathoz, megnéztem, hogy lehet-e szerezni nyomtatványokat, utána lehet-e járni, és bizony irdatlan sok időt jelent, mire egy-egy témakörhöz az ember összeszedi azokat az ismereteket, amihez utána el kell vezetnie majd a tanulóit. Tehát a tanítás sajátos tanári felkészülést jelent.

A másik, amire szeretném felhívni a figyelmüket: a szervezési megoldások. A felnőttoktatás lehetővé teszi, hogy különböző szervezési megoldásokkal éljünk. Például a tömbösítéssel, mint szervezési megoldással. Ez a fajta tantárgy adja magát arra, hogy szabadidőben, már mint a tanuló számára szabadidőben vagy megbeszélt időpontokban nem egy tanóra alatt, hanem akkor két-három óra hosszát ráfordítva, akár iskolán kívül is elmenve, megnézve, végigcsinálva a dolgokat, tartsuk meg az órákat. De hát ezek már ugye nem órák...

Összefoglalva, én azt gondolom, hogy talán a legtöbb újdonságot ez a tantárgy fogja hozni az új kerettantervekben. Számítok is rá, hogy valószínűleg igen sok vitát is fog kiváltani, ugyanakkor viszont azt gondolom, hogy a modernizálódó társadalomban óriási szükség van egy ilyen jellegű tantárgyra, óriási szükség van arra, hogy ezt jól csinálják az iskolák, és nagyon remélem, hogy sikerül bevinni a köztudatba.

 

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.