2019. december 05., csütörtök , Vilma

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Felnőttoktatás, élethosszig tartó tanulás >> Esély 2000 – konferencia

A közművelődés, az iskolai felnőttoktatás kapcsolatai és lehetőségei

2009. június 17.

Dr. Gelencsér Katalin

A közművelődés, az iskolai felnőttoktatás kapcsolatai és lehetőségei

Az iskolarendszerű felnőttoktatás és a közművelődés általános jellemzői

Ahhoz, hogy a két, részben azonos, részben eltérő kulturális szolgáltató rendszer egymáshoz való viszonyáról, és a meglévő, valamint kívánatos érdemi együttműködésének általánosan érvényesülő lehetőségeiről eszmét és tapasztalatot cserélhessünk, beszélhessünk, érdemes számba venni azokat a meghatározókat, amelyek az iskolarendszerű felnőttoktatás és a közművelődés feladatellátását alapvetően meghatározzák.

A két rendszer működésében közös, hogy igénylői, legitimálói azok a képzés szükségességét felismerő, művelődési szándékaikért időt, energiát, pénzt is áldozni hajlandó felnőttek, akik a művelődési lehetőségét keresik, önként, saját elhatározásukból képzik magukat. Ez az önkéntesség akkor is igaz, ha ezt a munkahely megőrzésének, vagy megszerzésének gazdasági, szociológiai nyomása erősíti.

Az állam a felnőttek iskolarendszerű oktatásának támogatásában figyelembe veszi a felnőttek kereső képességét, az önként vállalt képzésre fordítható anyagi keretek lehetőségét. A magyar állam a felnőttoktatást vállaló intézmények működéséhez, a felnőttek önkéntes szándékú, iskolarendszerű képzéséhez a tankötelezettség hatálya alá tartozó tanulókhoz képest - 1/3, 1/4 -, töredéknyi normatív támogatást biztosít.

Ez a támogatási normatöredék, mivel a felnőttek iskolarendszerű képzésében nincs kialakult rendszer a tanulók anyagi hozzájárulásának kezelésére, önkéntes támogatások befizetésére, az állam és az önkormányzatok által fenntartott intézményekben az iskolarendszerű felnőttoktatás feladatellátásának hátrányos helyzetét meghatározza, fejlesztési lehetőségeit alapvetően korlátozza.

Közös jellemző az is, hogy a helyi önkormányzatok csekély hányada biztosít a normatív állami támogatáson felül többlet-támogatást a felnőttek iskolarendszerű képzését ellátó iskolák működéséhez.

A képzés minőségi és mennyiségi követelményeivel szemben folyamatosan növekvő állami és társadalmi elvárás miatt a képző intézményeket ez a helyzet erősen frusztrálja.

A helyi önkormányzatok közművelődési feladatellátásához, a kulturális javak védelméről és a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló 1997. évi CXL. törvény alapján az állam normatív hozzájárulást biztosít. Ez az összeg minden önkormányzathoz megérkezett 1999-ben 635 Ft/fő, 2000-ben 731 Ft/fő normatív támogatásként az állandó lakosok létszáma alapján.

A különböző típusú települések önkormányzatai a közművelődési feladatok ellátását eltérő arányú saját költségvetési ráfordításból biztosítják.

Erre jó példa, hogy az elmúlt évben meghirdetett "Közművelődés pártoló önkormányzat" díjra NKÖM-hez beküldött önkormányzati pályázatok nyertesei között az első díjat kapott önkormányzat 7000 Ft/fő közművelődési költségvetési keretet biztosított a lakosság iskolán kívüli művelődésének támogatására. A pályázó 167 önkormányzat 3000 Ft/fő átlagösszeget meghaladó ráfordítása is kiemelkedőnek minősíthető.

Tudjuk azonban, hogy a települések több mint 50 %-án még a központi költségvetésből a közművelődési feladatellátásra kapott normatív támogatási összeget sem fordítják a lakosság iskolán kívüli művelődésének ügyére.

Látjuk, hogy az önkormányzatok által alkotott közművelődési rendeletekben az iskolarendszerű felnőttoktatás támogatásának közművelődési vonatkozása csak elvétve jelenik meg. Az iskolarendszerű felnőttoktatás költségvetése az oktatási előirányzatban jelenik meg.

Az iskolarendszerű és iskolarendszeren kívüli, közösségi művelődés minden nemes aktivitása az önkormányzati gondoskodás közigazgatási szisztémáját automatikusan érvényesítve külön-külön intézményi rendszerként működik, jóllehet mindkettő a helyi lakosság szellemi tőkéjének gazdagítását célozza.

A két rendszer jelentősen különbözik a tanulás eredményének méltánylásában is. Az iskolarendszerű felnőttoktatás - a sikeres tanulmányi teljesítmények igazolásaként - államilag elismert bizonyítványokat, okleveleket ad. A bizonyítványok, oklevelek birtoklása a szakmai, a fizetési besorolás növekedését vonhatja maga után, minimális esetben együtt járhat azzal, hogy bár sem a beosztás, sem a bér nem változik, a munkavállaló megtarthatja korábbi munkakörét, biztonságosnak tekintheti munkaviszonyának folyamatosságát.

A közművelődési feladatellátás elsősorban azokat az ismereteket kínálja, amelyek a mindennapi életben való boldoguláshoz, az életminőség javításához, az egyetemes és a hazai kulturális értékek jobb megértéséhez adnak segítséget. Ezen ismeret- és képességkörök gyakran merítenek a helyi értelmiség által gyűjtött, birtokolt tudásokból, máskor egy-egy szellemi divat, vagy aktuális tudásszükséglet elsajátítási lehetőségeit kínálják. Ezen tanulási lehetőségek nem államilag, hanem különböző szakmai érdekszervezetek által szabályozottak, elsajátításuk mértékét nem, vagy ritkán méri vizsga.

Az így elsajátítható tudás fontosságát, jelentőségét nem a bizonyítvány, hanem az egyén és az általa referencia csoportként elfogadott kör életében betöltött szerep, alkalmazhatóság határozza meg, ezért a hozzá való viszony is személyes jellegű.

A közművelődési ismeretszerzésben domináns személyesség és önkéntesség igény az egyik oka annak, hogy az életszervezésben, életalakításban jól alkalmazható egészségügyi, önismereti, lélektani, szociálpszichológiai, mentálhigiénés, természetgyógyász, közhasznú jellegű ismeretterjesztő kurzusok annak ellenére találnak, hívnak a közművelődési intézményekbe évente milliós nagyságrendű érdeklődő közösséget, hogy az ott elsajátított ismeretről nem szól érvényes bizonyítvány.

A lokalitáshoz, a személyes élethez interdiszciplinárisan és intézményközi jelleggel kapcsolódó közművelődési ismeretek kínálatához, a tantervhez keményen kötött iskolarendszerű felnőttoktatás csak kivételes esetben tud, akar alkalmazkodni.

Ez lehet az oka annak, hogy a két kulturális rendszer együttműködése ritka és inkább alkalomszerűnek minősíthető.

A magyar értelmiség kreativitását és a szűkösségből erényt kovácsolni képes leleményességét dicséri, hogy a vázolt elkülönülésekkel, másságokkal szemben az iskolarendszerű felnőttképzésben, a közművelődési feladatellátásban számos együttműködési formára találhatunk példát.

Ezek közül a közművelődési intézmények által kezdeményezetteket ismerem, ezeket szeretném a képzési szintek szerint röviden bemutatni.

Az alapfokú iskolai felnőttoktatás és a közművelődés

Az iskolai felnőttoktatásban az elmúlt évtizedekben jelentősen visszaszorult az alapfokú felnőttoktatással foglalkozó oktatási intézmények száma, így a közművelődési együttműködés is itt a legkisebb arányú.

A nyolc általános, a tízosztályos iskolai végzettség megszerzéséhez az anyaiskolától távoli településen szervezett tanfolyamokhoz a közművelődési intézmények gyakran biztosítják a tárgyi feltételeket, arra is van példa, hogy a tanári képesítéssel és gyakorlattal is bíró közművelődési szakember látja el a szervező funkciót, vagy tartja szakja alapján az órák egy részét.

Az alapfokú oktatásban a közművelődési intézmények részvételét gyakran ösztönzik a kisebbségek iskolai tanulmányait támogató országos pályázatok pénzügyi lehetőségei.

Cigány felnőttek: kereskedelemben dolgozó férfiak, gyermekeket nevelő anyák, cigány önkormányzati képviselők kérésére működött pályázati pénzzel támogatott számos alapfokú tanfolyam, amely magánvizsgára készítette fel a benne résztvevőket. Komoly gondot jelentett e képzésben a NAT normáinak megfelelő, felnőttek életkori sajátosságaihoz igazodó tankönyvek beszerzése, s a magánvizsga letételét vállaló, bizonyítvány adására jogosult oktatási intézmény felkutatása.

A funkcionális analfabetizmus társadalmunk egyik súlyos gondja. Sok írás, fórum értekezik ennek problémáiról. A közművelődési rendszer bevételi kötelezettségének nyomasztó kényszere miatt olyan vonzó formákat a még nem talált ki, amelyek az érintettek számára kívánatosnak minősülnének.

Az országos oktatási és közművelődési pályázati kiírások között sem volt az elmúlt időkben olyan felhívás, amely e nehéz kérdés megoldási alternatíváinak kimunkálására ösztönözte volna a közművelődési intézményeket.

Nincs ismeretem arról, hogy az oktatásügy, az iskolarendszerű felnőttoktatás milyen korszerű formákat alkalmaz, milyen sikeres erőfeszítésekkel szolgálja a funkcionális analfabetizmus megelőzését, csökkentését.

Szakképesítésről bizonyítványt adó felnőttképzés és a közművelődés

Az iskolarendszerű felnőtt szakképzés és a közművelődés kapcsolata sajátságos. Több művelődési házban működnek kihelyezett, szakképzettség megszerzésére irányuló tanfolyamok, amelyeken a szakképző iskola tanárai is oktatnak. Ugyanakkor a közművelődési intézményekben folyó szakképzésben nem az iskolarendszerű felnőttképzés, hanem az iskolarendszeren kívüli szakképzés dominanciája a jellemző.

E képzésekhez a közművelődési intézmény gyakran csak teret, néha szervező munkát is biztosít. Az ilyen tanfolyami képzés egy-egy település munkanélküliségének csökkentéséhez jelentős mértékben hozzájárulhat.

A középfokú szakképesítésről bizonyítványt adó felnőttképzések között kiemelkedő jelentőségű a közművelődési intézmény szakemberei által vezetett tanfolyamokon a számítógépes szakképesítésekre felkészítő képzések száma, valamint a nemzeti kulturális örökség megőrzését elősegítő népi kézműves mesterségekre felkészítő képzések sokasága. Ez a fazekasságtól a bőrművesség, a famegmunkálás, játékkészítés szakmáin keresztül a textiles szakmákig sokféle területen érvényesül.

A vállalkozói kultúra ismeretei, alkalmazási problémái iránt a szakmunkás képesítésre készülő felnőttek között jelentős igény tapasztalható.

A középfokú gimnáziumi felnőttoktatás és a közművelődés

A gimnáziumokban tanuló felnőttek ismereteinek fejlesztéséhez, vizsgakövetelmények teljesítéséhez a közművelődési intézményekben szervezett társadalmi, történelmi, természettudományos ismeretterjesztő előadások kínálnak művelődési alkalmat.

Sok magyar szakos tanár viszi növendékeit a művelődési házak filmklubjának előadásaira, vitáira. Jó együttműködéseket tapasztalhatunk a Magyar Nyelv Hete eseményein, amelyek nemcsak előadásokat, hanem sokszor pályázati - a magyartanárok által méltányolt - lehetőségeket is kínálnak a felnőtt tanulók számára is.

A művelődési házak nyelvtanfolyamai kiegészítik a gimnáziumok nyelvoktatását, a nyelvi klubok az idegen nyelv gyakorlásához adnak lehetőséget.

Tudjuk, hogy a Tudományos Ismeretterjesztő Társaság nagy centrumai, - főként a megyei jogú városokban -, természettudományos laboratóriumainak bemutatói szemléletesebbé teszik a tanulást, elősegítik egy-egy tudományos probléma mélyebb összefüggéseinek felismerését, a gyakorlati alkalmazás lehetőségeiről sokszínű képet adnak. Vannak tanárok számosan, akik élnek ezzel a lehetőséggel, felhívják a tanulók figyelmét az eseményre, ösztönzik, méltányolják a részvételt.

A művelődési házak által fogadott, hivatásos színházi testületek által tartott előadások, hangversenyek az esztétikai kultúra élményszerű megismerését kínálják. Sok gimnáziumból váltanak a felnőtt tanulók is bérletet ezekre az eseményekre.

A közművelődési intézmények kulturális kínálatait, kezdeményezéseit az iskolarendszerű képzésben résztvevő tanárok egy része nemcsak közvetíti, maga is él a lehetőséggel, példájával követésre buzdítja felnőtt tanulóit is.

Amikor a közművelődési intézménynek csak arra ad módot az iskola, hogy a művelődési lehetőség reklámja kézbe kerüljön, gyakran fullad kurdarcba az együttműködési szándék.

Példás értékteremtő formának minősíthető az együttműködés, amelynek keretében a felnőttképzésben résztvevők alkotásainak közismertté tételét, a felnőtt tanulók verseinek kiadását, fotóinak, festményeinek kiállítását az iskola és a közművelődési intézmény, a könyvtár összefogása teszi lehetővé.

Minden olyan kezdeményezés, amely nemcsak tananyagként, hanem a kultúra értékeinek átélt élményeként hat a felnőtt tanulókra, növeli a szimbolikus értékek iránti igénnyel jellemezhető magyar népesség körét.

A szakközépiskolai, a technikumi felnőttoktatás és a közművelődés

A szakközépiskolák és a technikumok zöme olyan városban működik, ahol az ipari termelés koncentrálódik, a kereskedelem, a közigazgatás centrumai találhatók.

A közművelődési intézményekben - gyakran az iskolák kezdeményezésére - megvalósuló, vagy a helyben működő termelő üzemek által tartott szakmai konferenciák, új technológiát bemutató kiállítások, termékbemutatók népszerűek, látogatásuk presztízsteremtő jelentőségű, a tananyag élethez kötődését segíti elő.

A közművelődési intézmények a piacorientált, vállalkozói kultúra fejlesztése érdekében gyakran tartanak vállalkozói fórumokat, jogi, közgazdasági felvilágosító előadássorozatokat, szemináriumokat. A vállalkozók számára szervezett képzések résztvevői között gyakran találhatók azok a felnőtt tanulók, akik maguk is szeretnének non-profit, vagy for-profit vállalkozást alapítani.

A közművelődési intézmények és a településen működő magánvállalkozások közötti kapcsolat lehetővé teszi, hogy az érdeklődők speciális kérdéseikre olyanoktól kapjanak személyes választ, akik a versenyszféra résztvevői.

A felsőfokú iskolai felnőttoktatás és a közművelődés

A felsőfokú szakemberképzésben az önköltséges oktatás lehetőségeinek kiszélesedése, a képzési terek iránti igény megnövekedése több egyetemi városban szükségessé tette, hogy a napközben kisebb arányban kihasznált közművelődési intézmények e feladat ellátásában közreműködjenek.

Nyereség ez a lehetőség a felsőfokú diplomával rendelkező népesség arányát növelni kívánó állam számára, a gazdasági gondokkal küzdő felsőoktatási intézmények számára és a tanulni kívánó, a felsőfokú diploma megszerzését fontosnak tartó idősebb és fiatal felnőtt korosztály számára egyaránt.

A felsőfokú képzés kiemelkedő jelentőségű témaköreinek előadásai a képző intézmények kívánságára gyakran nyílt előadásként is meghirdetésre kerülnek, ami az adott település és környéke érdeklődő, tájékozódni kívánó népessége számára értékes tanulási lehetőség.

A felsőfokú intézmények nappali, esti, levelező és önköltséges tagozatára való jelentkezéshez a közművelődési intézmények az adott felsőfokú oktatási intézmény tanári karával, vagy hallgatói önkormányzatával, vagy a kiemelkedő felvételi eredményeket produkáló gimnáziumok tanáraival évi rendszerességgel felvételi előkészítő tanfolyamokat szerveznek. Ezek a felvételi előkészítő tanfolyamok - a résztvevők írásbeli jelzéseiből tudjuk, hogy - a felnőtt résztvevők életében akkor is nagy jelentőségű tanulási lehetőségekként maradnak meg, ha a felvételi követelményeknek a résztvevők egyike-másika nem tudott megfelelni.

A felsőfokú oktatásban a diploma megszerzéséhez előírt idegen nyelvből teendő államilag elismert nyelvvizsga kötelezettségének teljesítéséhez a magánvállalkozásban folyó nyelvoktatás mellett a helyi közművelődési intézményekben működő nyelvtanfolyamok képzései is fontos segítséget biztosítanak a felnőtt tanulók számára.

A pedagógusok szakmai továbbképzése és a közművelődés

A közművelődési intézmények által foglalkoztatott szakemberek felhalmozott helyi tudása, a népi hagyományok gondozása, az esztétikum, a szimbolikus értékrend átéléséhez és megértéséhez kialakult képességfejlesztő módszerek gyakorlata, az önismeret, a személyes érzékenység fejlesztés kimunkált rendszere olyan felnőttképzési programokat jelent, amelyet a magyar pedagógusok szakmai továbbképzési rendszere méltányol, kívánatos tudásnak tart.

Figyelemreméltó, hogy a globális világ minőségbiztosítási követelményeit rigorózusan előíró, érvényesítő és alkalmazó pedagógus továbbképzési rendszerben a közművelődési intézmények által benyújtott hagyománygondozó, önismereti, művészetértelmező és -alkalmazó, önismereti, kommunikációs hatékonyságot fejlesztő számos más továbbképzési programból több, mint 400 kapott az illetékes pedagógus akkreditációs bizottságtól a továbbképzés indítására lehetőséget.

Ezek között nem szerepel olyan program, amely az iskolarendszerű felnőttképzés tanulási hatékonyságának fejlesztését célozná. Ez azért érdekes hiány, mert a közművelődési tevékenységben a szabad, az öntevékeny, az önművelő jellegű tevékenységnek nagyon sok pozitív hagyománya van. Érdemes volna vizsgálni egyszer ezen hiány okait.

A közművelődés és az iskolai felnőttoktatás fejlesztésének lehetőségei

A helyi kulturális életből, pályázati támogatásból kimaradt lehetőségek következményeként az ENSZ, az UNESCO egész életen át tartó tanulási programja a közgondolkodásban előítéletesen kezelt jelenség maradt. A felnőtt korú tanulás nem kap elég helyi, össztársadalmi elismerést. Nem kap elég méltánylást a felnőttkorban szerzett új ismeret, szakmai képesítés, egy-egy személyes életút tanulás révén történt átalakítása, az új lehetőségekhez való jó alkalmazkodásra felkészítő képzés, a permanensen bővített tudás életformáló jelentősége.

A felnőtt korúak tanulását számos társadalmi csoport, köztük az elit értelmiség is előítéletesen kezeli, a törtetés, az emelkedés nem szabályos útjának, az iskoláskorú tanulással nem egyenlő értékű bizonyítvány vagy diplomaszerzés módjának tartja.

Szükség volna az oktatás és a közművelődés területén olyan helyi, megyei, regionális pályázatok megfogalmazására és kiírására, amelyek a felnőtt társadalom kulturális értékteremtő folyamatainak lehetőségeit gazdagítanák és hozzájárulnának a papokon kívül /a jó pap holtig tanul/ folyamatosan tanuló felnőttek társadalmi elismerésének növekedéséhez.

Kezdeményezni kellene olyan társadalmilag elismert, fontosnak minősített közművelődési és felnőttoktatási fórumokat, programokat, amelyek a ma létező, sokoldalúan működő magyar felnőttképzés értékeit méltányolnák, példaértékű jelenségként mutatnák be a közvéleményre ható tömegkommunikációs rendszerekben.

A helyi, a megyei, a regionális pályázatokon kívül érdemes volna az Európai Unió azon programjaiban a közművelődési intézményeknek és a felnőttek oktatását, képzését végző intézményeknek együtt részt venni, pályázatokkal jelen lenni, amelyek európai horizontúvá tágíthatnák a felnőttek tájékozódási és munkavállalási lehetőségeit.

Sokkal nagyobb figyelmet kellene fordítani az 1997-ben Hamburgban megrendezett V. Felnőttoktatási Világkonferencián hátrányosnak minősített társadalmi csoportok: a nők, az etnikumok és az idősek oktatási lehetőségeinek megteremtésére, fejlesztésére, a felnőttek tanuló kedvének, tevékenységének értékként való elismerésére, helyi, megyei és országos támogatására.

Ha ki tudnánk lépni az intézményi feladatellátás sovinizmusának biztos, de mindig szűk körben érvényesülő szemléletmódjából, ha meg tudnánk találni a permanens tanulás és a kulturális értékkel való együttélés új szokásait ösztönző képzési és elismerési formákat, ha el tudnánk érni, hogy az ember megítélésében, életminőségében ne csak a bizonyítvány, az oklevél legyen fontos, hanem a folyamatos érdeklődés, tanulási kedv, a szellemi értékek gyarapításának szándéka, akkor elérhetnénk, amit Németh László fontos célként már régen így fogalmazott:
"A műveltségre nevelésnek az a feladata, hogy az ember létét szép és hasznos szereppé segítse formálni."

 

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.