2019. augusztus 24., szombat , Bertalan

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Felnőttoktatás, élethosszig tartó tanulás >> Esély 2000 – konferencia

Az iskolai felnőttoktatás kapcsolódási lehetőségei a szakképzés iskolai és iskolán kívüli rendszeréhez

2009. június 17.

Bordás István

Az iskolai felnőttoktatás kapcsolódási lehetőségei a szakképzés iskolai és iskolán kívüli rendszeréhez

Versenytársak vagy partnerek a népfőiskolák?

Tisztelt Hallgatóság!

I. Alapgondolatok

A címben felvetett kérdések áttekintésekor van néhány olyan alapvető gondolatkör, amelyekre feltétlenül figyelemmel kell lennünk.
Ezek a következők:

  1. A felnőttoktatás és a szakképzés, általában az oktatás intézmény centrikus szegmense a társadalomnak. Ezen fogalmak felvetődésekor minden esetben igazgató irányítása alatt álló tantestületek, tantermek, iskolaépületek jelennek meg az átlagállampolgár szeme előtt. Az elmúlt évszázadok kultúrtörténeti fejlődése vetíti ki ezt a gondolatot, melynek megváltozása a következő évtizedekben sem várható.
  2. A népfőiskolák - ellentétben a nyugat-európai, skandináv gyakorlattal - a mai Magyarországon elsősorban civil szervezetként működnek. Előfordul ugyan néhány esetben, hogy működő népfőiskola valamely intézményhez kapcsolódóan létezik, azonban általánosságban elmondható, hogy a hazánkban kialakult népfőiskolák nagy többségét alapítványi, vagy egyesületi formákban tartják fent.
  3. Függetlenül attól, hogy működési formájukat tekintve az előbb említett felnőttoktatási szakképzési szereplők milyen szervezeti formában működnek, mindkettőjük számára alapvető, a későbbi tevékenységüket alapjaiban meghatározó dokumentum lesz a rövidesen elfogadásra kerülő Felnőttképzési Törvény.

Akkor tehát, amikor az intézményes felnőttképzés, szakoktatás és az intézményen kívüli népfőiskolák viszonyrendszerét kívánjuk megvizsgálni, feltétlenül át kell tekintenünk a már kodifikációs fázisban lévő, készülő Felnőttképzési Törvény alapvető gondolatmenetét. Nem kerülhető ki továbbá az a rövid összehasonlító elemzés sem, amely az intézményes és a civil szervezeti felnőttképzés működési mechanizmusát vizsgálja.

II. A Felnőttképzési Törvény tervezetéről

A hosszas társadalmi viták, szakmai fórumok és szakértők által előkészített - és a parlamenti bizottsági viták fázisához - közeledő Felnőttképzési Törvény koncepciója nagy jelentőségű dokumentum elfogadását feltételezi.

Általánosságban megállapítható, hogy bár történtek kísérletek a törvényi koncepció "szűken történő megfogalmazására" (a jelenleg érvényben lévő, a felnőttképzéssel érintőlegesen foglalkozó törvények bővített újraértelmezését magába foglalandó), általánosságban elmondhatjuk, hogy ez a törvényi koncepció egy nyitott, tartalmi, szervezeti és finanszírozási elemeit tekintve sokszegmensű dokumentum.

Ha eltekintünk a jogi nyelven fogalmazott kodifikációs szöveg merevségeitől, és a paragrafusok mögött megbúvó gondolatokat kezdjük el vizsgálni, úgy a következő részterületek áttekintésére van módunk:

  • szervezeti elemek
  • formai követelmények
  • tartalmi megközelítés
  • finanszírozás lehetséges módozatai.

  1. Szervezeti kérdések
  2. Ha a törvénykoncepcióban megfogalmazott formai, szervezeti gondolatokat vizsgáljuk át, általánosan megállapíthatjuk, hogy a törvény alanya mind a képzendő, mind pedig a képző tekintetében megkülönböztetés nélküli széles merítést állapít meg.

    Nyilvánvaló, hogy a felnőttképzés jogalanya a képzendők esetében alapvető elvként fogalmazódik meg a nemre, nemzetiségre, fajra, illetve az egészségi állapotra való tekintet nélküliség, vagyis a felnőttképzési törvény hatálya kiterjed minden magyar állampolgárra. Jogosult mindenki a törvény által meghatározott képzési formákban részt venni. Ez úgy gondolom, alapvető európai norma.

    Az eredeti viták során nem volt ennyire egyértelmű a képzők jogalanyisága a törvényi koncepcióban. Azonban a vitára bocsátott dokumentum a teljes nyitottság jegyében fogalmaz, így az elfogadandó Felnőttképzési Törvényben képző lehet közoktatási, szakképzési és felsőoktatási intézmény éppúgy, mint vállalkozás, civil szervezet, vagy magánszemély.

    Természetesen a képzést folytatók tekintetében a törvénytervezet jól körülhatárolható akkreditációs rendszert állapít meg, amely a képzés körülményeinek és tartalmának, valamint a képzési formáknak minőségét kívánja biztosítani.

    Ugyanakkor az is megállapítható, hogy a felnőttképzésben működő különböző rendű és rangú ellenőrző tanácsadó, illetőleg akkreditációs szervezetekben a lehető legszélesebb képviseletet próbál biztosítani a leendő törvény. A létrehozandó Országos Felnőttképzési Tanácsban, az akkreditációs bizottságokban jelen lehetnek az intézmények, a szakmai szervezetek, szakértői körök legszélesebb rétegei.

  3. Formai követelmények
  4. Bár voltak jelentős törekvések a Felnőttképzési Törvény hatálya alá tartozó képzési formák szűkítésére, azonban a lefolytatott viták eredményeképpen a készülő dokumentum elismeri a hagyományos formában történő "frontális" képzési rendszereket éppúgy, mint az emberi erőforrás-fejlesztésére szolgáló tréning jellegű csoportmunkát, vagy a távoktatás egyre terjedő modern formáját.

  5. Tartalmi megfontolások
  6. Ugyanilyen nyitottan fogalmaz a Parlament elé terjesztendő anyag tartalmi kérdésekben is. Egyenrangúnak tekintendő és így akkreditálható képzési tartalom a szakképzés, a műveltségnövelő általános képzés, a pályaorientációs képzés, vagy a munkaerő-piacon történő esélynövelő tréning.

  7. A finanszírozás kérdései
  8. Az előbbiekben felsorolt nyitott gondolkodásmódot azonban nem igazán lehetne tartalommal megtölteni, ha mindehhez nincs biztosítva a finanszírozás sokszínűsége. Erről is gondoskodna a készülő törvény. A képzési tartalmaktól és formáktól függően sokszegmensű finanszírozás képzelhető el e tekintetben. Az állami, önkormányzati teljes gondoskodás, mint az intézmény fenntartás módja, éppúgy eleme a készülő törvénynek, mint az egyes oktatási tartalmak részfinanszírozása. Sőt a leendő törvény ennél is továbbmegy. Lehetővé tenné az állam által is támogatott egyéni finanszírozási rendszer kialakítását, amely a társadalom egyedi tanulási igényeinek megjelenését feltételezi, és amely lehetővé teszi annak megvalósítását is.

    Az előzőekből kitűnik tehát, hogy e törvény koncepció elfogadása esetén szinte teljes egészében feltételezi a felnőttképzésben résztvevő különböző szervezeti formák folyamatos és szükséges együttműködését.

III. A szerveztek meghatározottsága

Abban az esetben, ha pontos együttműködési formák létrehozásán és működtetésén gondolkodunk, feltétlenül figyelembe kell vennünk az együttműködő partnerek napi munkájának formai, tartalmi és financiális meghatározottságát.

  1. Intézményi meghatározottság
  2. A felnőttképzés területén működő intézmények működési feltételei három alapvető törvényben pontosan és jól körül vannak határolva. Az 1993-ban elfogadott Közoktatási, Felsőoktatási, Szakképzési törvények a működés szinte minden területét teljes egészében lefedik, szabályozzák. E tekintetben talán csak a Szakképzési törvény képez némi kivételt, ahol a szakképzés, mint az általános magyarországi rendszer egyik formája kimenetében van szabályozva, vagyis a képzési tartalmak, és a vizsgáztatás körülményei vannak meghatározva, a képző intézmények azonban nem kötöttek oly mértékben, mint az előző két törvény esetében.

    Nyilvánvaló azonban, hogy a közoktatási, szakképzési, felnőttképzési intézmények minden tekintetben merev, de jól szabályozott áttekinthető struktúrát alkotnak. E rendszer előnyeként feltétlenül meg kell említenünk a stabilitását, valamint azt, hogy többségében az állami, önkormányzati alapfeladatokhoz tartoznak. Ebből adódóan a finanszírozásuk is többé-kevésbé folyamatos és biztosított.

    Az intézményi rendszerből, ill. az említett törvények szelleméből adódóan az oktatott tartalmak, és az oktatási formák is viszonylag kötöttek. Az intézmények tantervekben, órakeretekben, tantestületekben gondolkodnak. Ez bár lehetővé teszi a folyamatos stabil működést, ugyanakkor főleg a képzési tartalmak tekintetében merevséget hoz magával. Az intézményi rendszer nehezebben tud reagálni a dinamikus társadalmi változások generálta kihívásokra.

  3. A civil szféra a felnőttképzés rendszerében
  4. A felnőttképzési rendszerben működő civil szervezetek bár ugyanazt a társadalmi közeget tekintik célcsoportjuknak, teljesen más feltételek mellett és így más megközelítéssel is működnek. E felnőttképzéssel foglalkozó szervezetek törvényi meghatározottsága sokkal kevésbé merev, ugyanakkor ebből következően kevesebb stabilitást is tartalmaz.

    A civil szervezetek tekintetében elsődleges az 1989-es Egyesülési törvény hatálya, gazdálkodásukat pedig a Nonprofit törvény határozza meg (1997. évi közhasznúságról szóló törvény).

    A népfőiskolákat vizsgálva külön meg kell említeni, hogy ezek a sajátos civil szervezeti formák (többnyire egyesületek) nem csupán a felnőttképzésben érdekeltek, hanem sok esetben közművelődési feladatokat is ellátnak, elsősorban a kistelepüléseken. Éppen ezért elmondható, hogy a népfőiskolák a felnőttképzés és a közművelődés határmezsgyéjén dolgoznak, és ebből következően rájuk az 1997. évi Kulturális alaptörvény is komoly hatást gyakorol. Elmondható tehát, hogy a népfőiskolák a klasszikus felnőttoktatási funkción túl közösségi, helyi szervező szerepet is betöltenek.

    A formális meghatározottságot erősíti és így a működés társadalmi elismertségét erősíti az a tény, hogy mind a népfőiskolák, mind más felnőttképzéssel foglalkozó civil szervezetek esetében léteznek a Szakképzési Törvény hatálya alá tartozó akkreditációk. Sőt a Közoktatási Törvény, illetőleg Kulturális Alaptörvényből eredő továbbképzési feladatok megvalósításában is részt vesznek minisztériumi elfogadottság alapján.

    Miután azonban ezen szervezetek a legritkább esetben tekinthetőek formális értelemben intézményeknek, így az ilyen szervezetek merevségei sem jellemzőek rájuk. Ez abban a tekintetben feltétlenül előny, hogy rendkívül gyorsan tudnak reagálni a társadalmi környezetből érkező kihívásokra. Sőt maguk is részt vesznek az ott felmerülő igények artikulációjában.

    A szervezeten kívüliség azonban azzal a hátránnyal bír, hogy a finanszírozás meglehetősen bizonytalan. Sajnos nem írható le az a klasszikus észak-európai népfőiskolai finanszírozási modell, amely a népfőiskolák fenntartási költségeit egyharmad részben az állam, egyharmad részben az önkormányzat és egyharmad részben a hallgatók állják. Magyarországon általánosan jellemző az alapítványi támogatások túlsúlya. Tendenciájában azonban az is elmondható, hogy az utóbbi években jelentősen nőtt a saját bevételek aránya a teljes finanszírozásban.

    Ennek igazolására az alábbi táblázat és grafikon szolgál, amely a Magyar Népfőiskolai Társaság szervezetébe tartozó népfőiskolák finanszírozási összegeit és arányait mutatja.

A népfőiskolák finanszírozása
 
1997
1998
1999
Összesen
Nem pénzbeli juttatás
16 901 432
12 814 000
18 687 Ft
29 734 119
Tevékenységi bevétel
9 907 736
14 768 000
21 702 220 Ft
46 377 956
Támogatások
31 171 632
82 713 000
95 685 000 Ft
209 569 632
Összesen
31 171 632
82 713 000
95 685 000 Ft
 

IV. A népfőiskolák profilja

Ha a felnőttképzéssel foglalkozó civil szerveztek, és elsősorban a népfőiskolák oktatási tartalmait, profiljait tekintjük, az alábbi nem teljes felsorolás lehet irányadó:

  1. Mezőgazdasági népfőiskola
  2. A mezőgazdasági kultúra és a vidékfejlesztés kérdéseivel foglalkozó népfőiskola az igényektől függően a hagyományos mezőgazdasági technológiákat éppen úgy oktathatja, mint a modern biogazdálkodás fortélyait, és a gazdák vállalkozási lehetőségének és a családi alapú gazdaságok szövetkezésének módszereit. A népfőiskola résztvevői az adott témán belül olyan készségeket és jártasságokat szereznek a gazdálkodás területén, amelyekből a későbbiek során a mindennapi életükben is számba vehető konkrét előnyük is származik.

  3. Korosztályhoz kötődő népfőiskolák
  4. Az egyes életkorszakokhoz kötődő olyan konkrét és elméleti tudás, készségek, magatartás elsajátítását teszik lehetővé, amelyek a problematikus életkorok jobb átélését, emberi feldolgozását segítik. Konkrétan megjelölhető az ifjúsági népfőiskola és az idős korúak népfőiskolája fogalomkör. Az előbbi esetében a felnőtt életbe való lépés nehézségeit igyekszik csökkenteni a népfőiskolai program, az utóbbiéban pedig a nyugdíjas élethelyzettel összefüggő mentális, egészségügyi és szociális kérdések feldolgozására kerülhet sor.

  5. Közéleti, polgári népfőiskola
  6. Elsődleges feladata e népfőiskola-típusnak a helyi közélet aktív vagy lehetséges résztvevőinek felkészítése a közösségi cselekvés különböző módozataira. A tananyag irányulhat a civil szervezet felépítésére éppúgy, mint a helyi politikai életben való részvételre. Fontos és elsődleges elem a közösségi, önkormányzati aktivitás erősítése és a demokratikus cselekvési modellek, technikák, készségek kialakítása.

  7. Szakképzési, munkaerő-képzési népfőiskola
  8. A népfőiskolák nem tekinthetnek el az olyan szakmák, szakterületek, elsajátítására irányuló társadalmi szükséglettől sem, amelyek az egyén számára valóságos anyagi haszonnal kecsegtetnek. E tekintetben az egyes szakmák elsajátítása éppúgy megjelenhet feladatként, mint az általános informatikai vagy idegen nyelvi képzés. Fontos hangsúlyoznunk azonban, hogy a szakképzési irányultságú népfőiskoláknál is előtérbe kerül a közösségi tanulás élménye, a személyiségfejlesztés, az egyéni önmegvalósítás együttes elősegítése.

  9. Környezetvédelmi, ökológiai népfőiskola
  10. A társadalmi és gazdasági problémákon túl Magyarország legsúlyosabb gondjai közé tartozik a biológiai és az ember által teremtett környezet állapota. A környezetvédelemmel foglalkozó népfőiskolák esetében mind a két alkotóelemmel lehet foglalkozni, hiszen az emberi környezetszennyezés nem csupán anyagi természetű lehet. A legfontosabb alapelvként az ember és természet egységének hangsúlyozása valamint a jövőért érzett felelősség felkeltése fogalmazható meg. Ez a típus, tevékenységét tekintve, közel áll a vidékfejlesztéssel és gazdaképzéssel foglalkozó népfőiskolákhoz.

  11. Egészségnevelési népfőiskola
  12. A magyar társadalom egészségi állapota nem csupán a gazdasági nehézségek és az elszegényedés miatt katasztrofális, hanem abból eredően is, hogy a hivatalos oktatási formák évtizedeken keresztül nem fektettek kellő hangsúlyt az egészségnevelés alapvető kérdéseire. A népfőiskolák gondolatiságából kiindulva ezen oktatási terület felvállalása is szükséges, hiszen az élet minősége fogalomkörébe beletartozik az egészség, mint emberi érték. A népfőiskolákon történő egészségnevelési programok a legszélesebb témaválasztékban képzelhetők el a hallgatók társadalmi igényének megfelelően. Az egészségnevelési népfőiskolák kategóriába tartozhat a legalapvetőbb higiénét tanító gyakorlati népfőiskola éppúgy, mint a tudományos igénnyel összeállított természetgyógyászati kurzus.

  13. Szociális népfőiskola
  14. A népfőiskolák alapvető értékeinek egyik sarokköve a szolidaritás, mint a társadalmi együttélés egyik legfontosabb eszköze. Ezen eszmeiség egyik konkrét megvalósulása lehet a szociális irányultságú népfőiskola szervezése. E témakörben megvalósítható pl. a szociális ügyekkel foglalkozó társadalmi munkások képzése. Fontos lehet azonban a szociális önsegélyezés, a szociális szövetkezetek lehetőségeinek feltárása és megtanítása a népfőiskolán. Támogatjuk a szociális szövetkezetek és az önsegélyező pénztárak megvalósításának és kiterjesztésének gondolatát.

    Természetesen mindezek nem tekinthetők tiszta profilnak, mint ahogy az is igaz, hogy nem minden területtel foglalkozik mindegyik népfőiskola.

    A népfőiskolák munkamódszereiket, metodikájukat tekintve használják a klasszikus felnőttképzési módszereket éppúgy, mint azt a sajátos népfőiskolai munkaformát, amely elsősorban a hallgatók aktivitásán, a tanárok és hallgatók folyamatos párbeszédén alapul. Általánosságban megállapítható, hogy a népfőiskolákon jellemző munkaformák közösségi jellegűek.

V. Versenytársak vagy partnerek a népfőiskolák?

Ha visszatekintünk az előadás alcímében felvetett kérdésre, miszerint a népfőiskolák versenytársai, vagy partnerei-e a felnőttképzési intézményeknek, summásan megállapítható lehet, hogy mindkettő.

Versenytársai, hiszen a felnőttképzés, mint a társadalom és az oktatás egyik szegmense, a leginkább piacorientált. Nem véletlen, hogy ezen a területen jelentek meg a legnagyobb számban a vállalkozások. Az átképzési alapok, a felnőttképzést támogató alapítványok forrásai rendkívül jelentősek ugyan, de mindenképpen versenyre kényszerítik azokat a szervezeteket, akik e "tortából" részesülni kívánnak.

Ha felidézzük azonban az előző két fejezetben felvázolt intézményi és civil szervezeti sajátosságokat, megállapíthatjuk, hogy a civil szervezetek, és így a népfőiskolák is egymás rendkívül jó, kiegészítő partnerei lehetnek a felnőttképzési intézményekkel.

Az intézmények olyan stabil háttérbázist jelentenek, amelyek rendkívül nehezen nélkülözhetőek a hosszú távú tervezéshez. Szükséges nem csupán a financiális háttér stabilitása, hanem az intézmények rendelkezésére álló infrastruktúra is.

A népfőiskolák azért lehetnek hasznos és már-már nélkülözhetetlen kiegészítő partnerei a felnőttképzési intézményeknek, mert olyanfajta rugalmassággal rendelkeznek, amellyel az előzőek alaptulajdonságaikat illetően nem. A népfőiskolákban és a civil szervezetekben felhalmozódott szellemi erők, amelyek alapvetően társadalmi igényekből fakadnak, megtermékenyítőik, motorjaik lehetnek a felnőttképzési innovációnak.

Azt, hogy mindez nem elméleti konstrukció, hanem lehetséges gyakorlati tendencia, az is bizonyítja, hogy már jelenleg is léteznek jól működő kapcsolatok intézmények és népfőiskolák között. A felsőoktatással elsősorban a hallgatói képzésben, és a felnőttoktatási kutatásban működnek együtt népfőiskolai szakemberek. A munkaügyi átképzési rendszerekben vannak népfőiskolai szakmai akkreditációk, és a népfőiskolák sok esetben elismert és hatékony partnerei a megyei átképzési, munkaügyi rendszereknek.

Megszámlálhatatlan azon helyi együttműködések száma, ahol a népfőiskolák a helyi szakképzési, közoktatási intézményekkel működtetnek gyümölcsöző, mindkét fél számára előnyös kapcsolatokat. Ezen helyi kapcsolatok - utalva az előzőekben elhangzottakra - nem csupán a felnőttképzés, szakképzés terén működnek jól, hanem a közművelődésre is értendőek. A helyi együttműködések formái az egyszerű terembérlettől kezdve, a közös szakmai programok lebonyolításán át a folyamatos, szerződéses együttműködésig terjednek.

A már korábban elemzett, készülő Felnőttképzési Törvény még tovább ösztönzi az együttműködést mind gondolatiságában mint pedig konkrét törvényi meghatározottságával. A felnőttképzésben dolgozó "civil és nem civil" szakemberek feladata az, hogy e lehetőséget mind hatékonyabban, egymás előnyére ki tudják használni.

Bordás István

 

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.