2019. június 27., csütörtök , László

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Felnőttoktatás, élethosszig tartó tanulás >> Esély 2000 – konferencia

Hátrányos helyzetű csoportok és a felnőttoktatás

2009. június 17.

Kerülő Judit

Hátrányos helyzetű csoportok és a felnőttoktatás

A hátrányos helyzet, hátrányos helyzetű csoportok

A TÁRKI által végzett társadalmi rétegződésvizsgálat adatai szerint 1999-ben Magyarországon a lakosság 40 %-a élt biztonságos vagyoni, anyagi és kulturális körülmények között, őket tekinthetjük a társadalmi, gazdasági és politikai átalakulás nyerteseinek. A társadalom másik 60 %-a máról-holnapra él, ők azok a vesztesek, akik számára a társadalmi változások biztonságvesztést, leszakadást, tartós szegénységet okoztak.

A TÁRKI Háztartáspanel felmérései a társadalmi érvényesülés keretfeltételeit és ennek megfelelően az egyenlőtlenség szerkezetét vizsgálva arra a megállapításra jutottak, hogy a marginalizálódás és a társadalmi együttműködés kereteiből való kiszorulás meghatározó tényezői között az elmúlt évek kutatásaiban öt nagyobb csoport jellemezhető hátrányos helyzetűként. (1.)

  1. Családi életciklus hátrányai

    • legalább három gyereket nevelő háztartások
    • azok a háztartások, ahol a háztartásfő 40 évnél fiatalabb
    • gyerekét egyedül nevelő szülős háztartások
    • egyedül élő idős egyének háztartásai

    A TÁRKI Háztartáspanel felmérései azt igazolták, hogy az egyedül maradottak, sok gyermeket nevelők és a gyermekeiket egyedül nevelők szegénységi kockázata nagyon magas. Az elmúlt években megnőtt a gyermekek szegénysége. A korábbi családi támogatások kedvezményezettjei mára kiestek a rendszerből. A családi pótlék nem volt inflációkövető, az elmúlt években gyermeket vállalók számára csak a restriktív családtámogatások voltak elérhetőek. A szegénység okainak legjelentősebb meghatározóját e vizsgálatok a képzettség hiánya mellett az elérhető munkahelyek korlátozottságában fogalmazták meg. A TÁRKI vizsgálatai azt is bizonyították, hogy a szegénységi ráták magasabbak a legalább három gyereket nevelő háztartásokban, illetve, ha a háztartásfő 40 évesnél fiatalabb, vagy gyermekét egyedül nevelő szülő esetében.

    A 40 és 60 év közötti életkor esetén kisebbek a különböző háztartási típusok közötti különbségek. Ebben az esetben is nagyobb a valószínűsége az egyszülős és a legalább három gyermeket nevelő családok szegénnyé válásának. A 60 éven felüli háztartásfővel rendelkező háztartásoknak sokkal nagyobb esélyük van az elszegényedésre, ha az idős egyén egyedül él. (2.)

  2. Munkaerőpiac hátrányai

    • munkanélküli háztartásfővel rendelkező háztartások
    • tartós munkanélküliség
    • munkanélküliség halmozódása egy háztartáson belül
    • alkalmi munkából élők

    A munkaerőpiac alapvetően fontos szerepet játszhat a szegénység kialakulásában és fennmaradásában. A munkanélküli háztartásfővel rendelkező háztartások az átlagosnál jóval nagyobb eséllyel válnak szegénnyé. A tartósan munkanélküli taggal rendelkező háztartások illetve a munkanélküliségnek egy háztartáson belüli halmozódása fontos tényezője a szegénnyé válás kockázatának. Ha a munkanélkülivé válás más szegénységi kockázattal párosul és egy háztartáson belül halmozódik, akkor a rövid ideig tartó állásvesztés is komoly próba elé állítja az együtt élőket. A rosszul fizetett és bizonytalan kimenetelű alkalmi munkából származó jövedelmek szintén elégtelennek bizonyulnak a szegénnyé válás kockázatának elkerüléséhez. A vizsgálatok konklúziójaként megfogalmazható, hogy a szegénység csökkentése érdekében elengedhetetlen, hogy új munkahelyek jöjjenek létre, ám ehhez nélkülözhetetlen a képzettség megszerzése érdekében az oktatási rendszer kiterjesztése, a képzettséggel nem rendelkezők oktatásban való részvételének növekedése. (3.)

  3. Regionális egyenlőtlenség

    • az ország keleti részén élés
    • tanyán és községekben élés

    A társadalmi egyenlőtlenségek kialakulását vizsgáló kutatások azt igazolták, hogy az ország keleti és nyugati része közötti jövedelmi, szegénységi különbségek tovább növekedtek, és míg a fejlett észak-dunántúli régiókban kismértékben, az észak-keleti területeken jelentősen emelkedett a szegénységi ráta.

    A település-hierarchia két széle, a községek és a főváros közötti szegénységi kockázat aránya másfélszeres, azaz másfélszer nagyobb a szegénnyé válás esélye a községekben élők esetében, mint a főváros lakóinál. Hasonló az arány a tanyán élők esetében is. (4.)

  4. Képzettségi hátrányok

    • befejezetlen általános iskola vagy legfeljebb általános iskolai végzettség
    • szakmai végzettség hiánya

    Minden szegénységi vizsgálat azt igazolja, hogy az iskolai végzettség és a hátrányos helyzet közötti összefüggés egyértelmű, azaz alacsonyabb iskolai végzettség magasabb szegénységi kockázatot jelent. Az iskolai végzettséget tekintve átlag feletti kockázattal jár az általános iskolai vagy annál alacsonyabb iskolai végzettség. A végzettségi hierarchia - legfeljebb általános iskolai végzettségűek és a diplomások - széle között a szegénnyé válás kockázata a kilencvenes évek elejének hatszoros értékéről 1999-re tízszeresre nőtt. (5.)

  5. Etnikai hovatartozás
  • cigány etnikumhoz való tartozás

A cigányság továbbra is a legmagasabb szegénységi kockázattal rendelkező társadalmi csoport, így a cigány népességnek gyakorlatilag esélye nincs arra, hogy kilábaljon szegénységéből.

Az első esély

Első esély alatt, a tankötelezettségi korban való oktatási részvételt értjük.

Radó Péter az oktatás szempontjából releváns egyenlőtlenségeknek tekinti a családi hátteret, ezen belül az apa iskolai végzettségét, a család szociális, gazdasági és anyagi helyzetét, lakóhelyét, diszkriminált kisebbséghez való tartozását és a csökkent egyéni képességeket.

Felhívja a figyelmet, hogy "az oktatási rendszerbe belépő gyermekeknél figyelembe kell venni ezeket az induláskor meglévő egyenlőtlenségeket. Ám a legkülönbözőbb hátrányok egymást erősítő hatásával is szembe kell nézni." (6.)

  1. Családi háttérből fakadó egyenlőtlenségek
  2. A nemzetközi és hazai vizsgálatok eredményei azt igazolják, hogy "az iskolázottsági lehetőségek hasznosítása terén megjelenő egyenlőtlenségek elsősorban a szülők foglalkozásának, szocioökonómiai státuszának hátteréből, különösen az apa iskolai végzettségéből vezethetők le". (7.) 13 európai országban végzett kutatás eredményei azt támasztották alá, hogy az oktatás expanziója ellenére a szülők iskolai végzettségének hatása az oktatás alsó szintjén a legerőteljesebb, később csökken. Mindezek azt jelentik, hogy a szülők alacsony iskolai végzettségéből eredő hátrányok már nagyon hamar, az iskolai tanulmányok elején jelentkeznek. (8.) Közismert Pierre Bourdieu kulturális tőke-elmélete, mely szerint a kulturális elemek nemcsak, hogy egyre jobban beépülnek a szociális egyenlőtlenségek létrehozásába és fenntartásába, hanem jószerével ezek testesítik meg magát a gazdasági egyenlőtlenségeket. Minden társadalomban elsősorban a család az a közeg, amely a különböző kulturális ismereteket közvetíti a gyerekek számára. Hiányuk akadályozza a gyerekek iskolai sikereit. A lemorzsolódás okát elemző kutatások azt igazolják, hogy az általános iskolát elvégezni nem képes gyerekek közel 90 %-nál a szülők iskolai végzettsége maximum 8 osztály. (9.)
    Az iskola tehát szelektál és reprodukálja az alacsony iskolai végzettséget.

  3. A család anyagi helyzete
  4. A Magyar Háztatás Panel vizsgálat eredményei azt igazolják, hogy minél alacsonyabb egy adott háztartás jövedelme, annál jellemzőbben hiányzik kiadásai közül az oktatásra, kultúrára fordított összeg. (10.)

  5. Lakóhely
  6. Az általános iskolában történő lemorzsolódási adatok azt igazolják, hogy az iskolai kudarc és a település között szignifikáns a kapcsolat, azaz a kistelepüléseken élők között magasabb a végzettséget nem szerzők aránya, mint a városi iskolák esetében. (11.)

  7. Diszkriminált kisebbséghez való tartozás
  8. Kertesi Gábor és Kemény István a kilencvenes években lefolytatott cigány vizsgálatának eredményei azt igazolják, hogy míg a nem cigány tanulók közel 80 %-a szerez az általános iskolainál magasabb végzettséget, addig ez a cigány tanulók esetében mindössze 5 %. Egy cigány tanulónak ötvenszer kisebb az esélye arra, hogy diplomát szerezzen, mint nem cigány társainak. Ennek a hatalmas esélykülönbségnek a legnagyobb része az érettségit adó középfokú oktatásba való belépés pontján keletkezik. (12. 13.)

Második esély

Ha az iskola "rendes korban" nem tudja biztosítani azt a képzettséget, felkészültséget és esélyt, amely a munkaerőpiacon való elhelyezkedést, ezáltal az egyén biztonságát, jólétét képes garantálni, szükséges a társadalomból való kiilleszkedéssel veszélyeztetettek számára olyan lehetőség kidolgozása, amely az újrakezdést, a beilleszkedést hivatott elősegíteni.

Az iskolarendszeren kívüli felnőttoktatást, szakképzést végző intézményeinek megoszlása

Hosszú évek óta foglalkozom szegénységkutatással, a szegénnyé válás és a végleges leszakadás tendenciájának, okainak feltárásával. Mind az e témában lefolytatott vizsgálatok, mind saját kutatási eredményeim azt igazolták, hogy a szegényedés az iskolától, a tanulástól való lehetőségek megfosztottságában írható le. (14.)

Az iskolák elérhetősége, az iskolarendszerű képzésben való részvétel, az iskolák társadalmi mobilitást fékező szerepének vizsgálatáról számtalan szociológiai kutatás készült, bizonyítva az egyén társadalmi helyének reprodukálódásában az oktatási intézmények meghatározó szerepét. A továbbiakban vizsgáljuk meg mi a helyzet az iskolarendszeren kívüli képzésben való részvétel lehetőségeivel.

Az Európai Szociális Charta, az európai szociális jogokat tartalmazó nemzetközi egyezmény, melyhez való csatlakozást az Európai Unió gyakorlatilag belépőjegyként kezel, 10. cikkében a szakmai képzéshez való jogról szólva rögzíti, "1. Kizárólag az egyén adottságaira építve, a munkaadói és munkavállalói szervezetekkel konzultálva, szükség szerint biztosítják vagy előmozdítják minden személy műszaki és szakmai képzését, beleértve a hátrányos helyzetűeket is, biztosítják vagy előmozdítják a felnőtt dolgozók részére a megfelelő és könnyen elérhető képzési lehetőségeket."

A 2/1997. (I.22.) MüM. rendelet alapján a fővárosi/megyei munkaügyi központok 1999. december 31-vel bezáróan országosan 1461 iskolarendszeren kívüli szakképzést folytató intézményt vettek nyilvántartásba.

A hatósági nyilvántartásban szereplő iskolarendszeren kívüli szakképzést folytató intézmények negyedének székhelye Budapest, illetőleg az intézmények 68,5 %-nak székhelye a megye székhelyével azonos. Györgyi Zoltánnak az iskolarendszerű felnőttoktatásról készült 1996-os felmérésének adatai azt igazolják, hogy a felnőttoktatást végző intézmények túlnyomó többségében az adott intézmény településén élők járnak. Azt figyelembe véve, hogy 1999-ban az országban 168 településen volt található felnőtteket oktató szakképzést végző intézmény, azt igazolja, hogy a kisebb településeken élők hátrányba kerülnek. (15.)

Szabolcs-Szatmár- Bereg megyében a nyilvántartásba vett 61 intézmény 15 településen található, ebből 8 város, mindössze 7 a kistelepülések száma. E megyében 228 település van, és amíg a 16 város felében, a 212 község mindössze 3 %-ban volt lehetősége az ott élőknek helyben iskolán kívüli képzésbe való bekapcsolódásra. Ne felejtsük el, a nagyobb távolság költségnövelő tényezőként is hat, akár az egyén, akár a képzést szervező oldaláról nézve.

Az iskolán kívüli képzéssel foglalkozó intézmények megoszlása

  • 45 % felnőttoktatás végzésére létrejött vállalkozás, mindez jelzi a szakma erősödését. Ám azt is igazolja, hogy a felnőttoktatás kemény üzlet, az üzleti szempontok felerősödtek. Ezzel kapcsolatban Peter Krug a következőket fogalmazta meg. "A német tartományok továbbképzési politikájának perspektívái" című anyagában. "Egyértelműen megmutatkozik, hogy kommerciális szempontokból csak azok a továbbképzési kínálatok jelennek meg, amelyek a piacon elkelnek. Ezen túlmenően nagyon sokféle továbbképzési igény és kínálat létezik bizonyos, a továbbképzés által eddig erősen elhanyagolt célcsoportok számára, amelyeket csak állami fenntartással lehet kielégíteni és amelyeket különösen támogatni kell. A felnőttoktatás elérhetősége jelenti továbbá a részvevőkhöz igazodó tanfolyami jelleget, a tanfolyami ingyenességét és folyamatosságát, a fenntartók és a résztvevők azonos állami támogatását és a felnőttoktatásra kiképzett, főállású, azonos kritériumok alapján javadalmazott személyzetet." (16.)
  • 34 %-uk közoktatási és felsőoktatási tevékenységet folytató intézmény
    Az iskolák által szervezett iskolán kívüli képzések esetében kétségtelenül előny, hogy az itt tanítók szakmai ismerettel rendelkeznek, a képzéshez szükséges infrastruktúra is rendelkezésre áll. Helyben adott a szakma oktatásához gyakorlati és tanítási tapasztalattal rendelkező oktató gárda és előnyként kezelhető, hogy úgy az iskola, mint az oktatók az iskolán kívüli képzésekkel többletjövedelemre tehetnek szert.
    Kérdés, hogy az itt tanítók a speciális helyzetben lévő felnőttek oktatásához rendelkeznek-e valamilyen andragógiai, metodikai ismerettel és gyakorlattal.
  • a korábbi, hagyományosan közművelődési intézmények szerepe a felnőttoktatást végző intézményekben erősen csökkent. Budapesten 5, a Megyei Művelődési Központ közül 11 helyen végeztek iskolarendszeren kívüli felnőttoktatást, mindez szintén a megyeszékhelyek jelentőségét növeli. A TIT szerepe megmaradt valamennyi megyei szervezet esetében, Pásztó illetve Siófok esetében városi szervezet is kérte nyilvántartásba vételét.
  • A nyilvántartásban szereplő iskolarendszeren kívüli szakképzést folytató intézmények mindössze 8 %-a tartozik gazdálkodási forma szerinti megoszlást tekintve a nonprofit szervezetekhez. Elgondolkodtató, hogy mindössze 5 népfőiskola (Sárospatak, Szolnok, Dunaújváros, Kék, Zalaegerszeg) végzett szakképzést. A népfőiskolák szerepének erősödése a kistelepülésen élők hátrányainak csökkentésében jelentős szerepet játszhat.
    Sokkal kedvezőbb a helyzet, ha a civil szféra szerepét a szakképzésben résztvevők támogatási oldaláról vizsgáljuk. Országos adatok szerint a szakképzésben résztvevők közel felének, 51 %-nak a képzésben való részvételét alapítványok, egyesületek, közhasznú társaságok, egyházak támogatták 1999-ben.

Nyilvántartásba vett szakképző intézmények megyei bontásban 1999.

  1. sz. táblázat

MEGYE
ÖSSZESEN DARAB
EBBŐL MEGYESZÉKHELYEN
%-BAN
BARANYA
24
87
HAJDÚ-BIHAR
72
83
CSONGRÁD
50
76
VAS
24
75
JÁSZ-NAGYKUN-SZOLNOK
23
74
TOLNA
33
67
HEVES
41
67
BORSOD
64
64
SOMOGY
28
64
VESZPRÉM
31
64
FEJÉR
53
64
SZABOLCS
61
62
KOMÁROM-ESZTERGOM
46
57
GYŐR-MOSON-SOPRON
40
57
BÁCS-KISKUN
33
55
NÓGRÁD
32
53
BÉKÉS
42
52
ZALA
43
47

Az iskolarendszeren kívüli szakképzések jellemzői

1999-ban a nyilvántartásba vett iskolarendszeren kívüli szakképzést folytató intézmények 9012 szakképesítés megszerzését tették lehetővé. A német tartományok továbbképzési rendszerének elemzésekor megállapították "a programok sokfélesége által jellemzett továbbképzés rendszere rendszerezettséget követel. Ehhez valamennyi fenntartóra kiterjedő továbbképzési tanácsadást, oktatók képzését valamint a felsőoktatási intézmények a fenntartók közötti együttműködése keretében továbbképzési kutatásokra van szükség". (17)

Az iskolarendszeren kívüli szakképzésben részvevők iskolai megoszlása

Országosan a megszerezhető szakképzések 44 %-a középiskolai végzettséghez, 33 %-ban alapfokú végzettséghez volt kötött, 8 % -ban iskolai végzettség nem volt szükséges a szakképesítés megszerzéséhez. Mindez jelzi, hogy az iskolarendszeren kívüli szakképzés megszerzésénél a képzőintézmények elsősorban a középfokú végzettségűeket célozzák meg, az ő részvételükre számítanak.

Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 1999-ban iskolarendszeren kívüli szakképzésben 5220-an iratkoztak be, közülük 4840 fejezték azt be. Iskolai végzettség alapján 28,7 % legfeljebb alapfokú, 68,3 %-uk középfokú és 3 %-uk felsőfokú végzettséggel rendelkezett. Az adatok azt igazolják, hogy az alapfokú végzettségűek az országos értéknél is alacsonyabb mértékben döntenek a képzésben, átképzésben való részvétel mellett. Munkaerő-piaci szempontból igen kedvezőtlen ez a tény, hisz az alulképzettség közismerten a tartós munkanélküliség, ezáltal a végleges leszakadás legbiztosabb tényezője. Így vágyálom szinten marad az a stratégia, mely szerint csökkenteni kell a szakképzetlen munkaerő igen magas arányát, mivel a munkanélküliek elhelyezkedésének ez az egyik legfontosabb akadálya.

Annak ellenére van ez így, hogy míg országosan a munkaügyi szervezet a képzésben résztvevők 36 %-át támogatta a foglalkoztatási törvény alapján, addig e megyében a résztvevők fele e szervezetek támogatásával végzett.

Az adatok azt is igazolják, hogy a támogatott képzések jelentős része az alapfokú vagy alapfokot nem igénylő képzésekhez kapcsolódik.

Az alacsony iskolai végzettség problémakörénél megkerülhetetlen a cigányság problémaköre, a cigány népesség munkaerő-piaci helyzete. Kemény István és munkatársai által végzett cigány lakosságra vonatkozó felmérés azt igazolta, hogy a megyék közötti országos rangsorban Borsod megye után e megyében a legmagasabb a cigány népesség aránya. Míg az 1995-ös adatok szerint Borsod megyében az országban élő cigány népesség 14 %-a élt, e megyében arányuk az össznépesség kb. 10 %-ára tehető. Országos felmérések adatai azt igazolják, hogy a cigány népesség keresőképes korcsoportjainak mintegy 90 %-a munkanélküli. Ennek legfőbb oka az egész cigányságra jellemző nagyfokú alulképzettség. Kemény Istvánék felmérése szerint 1995-ben a cigány felnőttnépesség 23 %-nak nincs befejezett alapvégzettsége, 13 % rendelkezik szakmával és 1 %-uk érettségizett. (18.)

1999-ban speciálisan cigány felnőttek számára indított képzések a mezőgazdasági munkás felzárkóztató, fűzvessző és gyékényfeldolgozó, cigánygazda, kosárfonó és kerti bútor készítő, kőműves, felzárkóztató és mg, zöldségkereskedő, parkgondozó, cirokseprű-készítő, gyógynövénygyűjtő voltak. 326-an vettek részt ezeken a képzéseken, ám arra a kérdésre, hogy mennyire jelentettek e képzések végleges megoldást a munkanélküliség problémáján, nem tudunk választ adni, hisz nincs visszajelzés az elhelyezkedési arányokról. Vizsgálatok igazolják, hogy az alacsony iskolai végzettségűeket a képzések utáni további munkanélküliség sokkal jelentősebb mértékben tartja távol minden újabb tanulástól, mint a kvalifikáltabbakat. (19.)

Az iskolán kívüli képzések tanulmányi terület szerinti megoszlása

Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében

A szakképesítések tanulmányi terület szerinti megoszlásának országos adatokkal való összehasonlítása az alábbi lényeges eltéréseket mutatja.

  1. A mezőgazdasági szakképesítéseket adó képzésekben résztvevők aránya két és félszerese az országosnak.
    • Ennek egyik oka kétségtelenül az, hogy e gazdasági ágban igen jelentős az alacsony iskolai végzettséggel betölthető munkák aránya - kétharmada.
    • A megye adottságai, hagyományai
    • E képzéseknél a legkisebb az egy főre jutó tanfolyami költség, alacsony infrastruktúra igény
    • Az is tény, hogy kereset alapján a legrosszabban fizetett munkák a mezőgazdasági munkák
  2. A vendéglátásban, kereskedelemben, idegenforgalom területén tanulók arány fele az országos értéknek.
    • Ennek oka, a megye nem tartozik a hagyományosan kiemelkedő idegenforgalmi területek közé, az e gazdasági ágban a megyében dolgozók aránya alacsony
    • A képzettebbek, saját tőkével rendelkezők számára nyújt biztos megélhetést. A mezőgazdaság. után a legrosszabbul fizetett terület.
  3. A kultúra, egészségügyi és szociális területeteken alacsony a képzésben részvevők aránya.
    • Az e területen dolgozók alacsony munkabére csökkenti a pályák iránti érdeklődést
    • E területen magas a kvalifikáltak aránya
    • A képzési költségek magasak
  4. A gazdasági és igazgatási szakmák iránti alacsonyabb megyei érdeklődés
    • Okai hasonlóak az előzőhöz, e területen a leggyakoribb, hogy a képzésbe való bekapcsolódás feltétele minimum egy idegen nyelv ismerete.
    • A képzési költségek e területen a legmagasabbak, bár kétségkívül a legmagasabb jövedelmet biztosító szakmákra készít fel.
    • A legkevésbé támogatottak, jelentős egyéni befektetést, ráfordítást igényelnek e területen a legdrágábbak az oktatáshoz használt segédanyagok, tankönyvek.
  5. Örvendetes a számítástechnikai képzések iránti népszerűség.
    • Széles területen jelent elhelyezkedési lehetőséget
    • Elsősorban nők által látogatott, a képzéseken magas a nők aránya
    • Azon korosztályok vesznek részt e képzéseken, akik iskolarendszerű képzéséből kimaradtak egyrészt életkori okok, másrészt be nem fejezett iskolai tanulmányok miatt

A képzések gazdasági ág szerinti gyakorisági sorrendje összehasonlítva az ott alkalmazásban állók havi keresetével Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 1999-ben

  2. táblázat

GAZDASÁGI ÁG
KÉPZÉSEK GYAKORISÁGA SZERINTI SORREND
KERESET SZERINTI SORREND
IPAR
I.
II.
GAZDASÁG ÉS IGAZGATÁS
III.
I.
VENDÉGLÁTÁS, KERESKEDELEM IDEGENFORGALOM
IV.
V.
MEZÓGAZDSÁG
II.
VI.
KULTÚRA, EGÉSZSÉGÜGY, SZOCIÁLIS SZAKMÁK
VI.
IV.

Az alkalmazásban állók százalékos megoszlása a tevékenység jellege szerint Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 1999.

  3. sz. táblázat

GAZDASÁGI ÁG
FIZIKAI FOGLALKOZÁSÚAK
SZELLEMI FOGLALKOZÁSÚAK
IPAR
83
27
MEZÓGAZDSÁG
76
34
EGYÉB SZÁLLÍTÁS, KÖZLEKEDÉS, HÍRKÖZLÉS
69
31
KERESKEDELEM VENDÉGLÁTÁS, IDEGENFORGAL.
67
33
KULT, EÜ. SZOCIÁLIS
36
64
GAZDASÁG ÉS IGAZGATÁS
34
66
MEGYEI ÁTLAG
61
39
BUDAPESTI ÁTLAG
45
55
ORSZÁGOS ÁTLAG
57
43

A leghátrányosabb helyzetben lévők lehetőségei a felnőttoktatásban való részvételre

A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Területfejlesztési Tanács megbízásából 2000. májusában e megye 32 településén 1005 cigány háztartás körében készült szociológiai megkérdezés. Az adatfelvételhez használt kérdőív az itt élők demográfiai helyzetére, életkörülményeire, iskolai végzettségére, tanulási motivációjára és gazdasági aktivitására kérdezett rá. A kutatás azt is vizsgálta, hogy a megyében élő cigány népességnek milyen az iskolai végzettsége. (20.)

A cigány lakosság iskolai végzettség szerinti megoszlása

  4. számú táblázat

ISKOLAI VÉGZETTSÉG
ORSZÁGOS MEGOSZLÁS*
1993-BAN %-BAN
SZABOLCS MEGYÉBEN
2000-BEN %-BAN
EGY OSZTÁLYT SEM VÉGZETT
9,4
8,2
BEFEJEZETLEN ÁLT. ISK.
32,8
26,7
BEFEJEZETT ÁLT.ISKOLA
45,5
60,6
SZAKMUNKÁSKÉPZŐ, SZAKISKOLA
10,4
6,3
SZAKKÖZÉPISKOLA, GIMNÁZIUM
1,5
1,2
FŐISKOLA, EGYETEM
0,2
0,2

*Az 1993-as év volt Magyarországon az utolsó, amikor adatvédelmi szabályozás hiányában az iskolai statisztikák még információt gyűjthettek a cigány tanulókról.

Az adatok azt igazolják, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében élő cigány népesség iskolai végzettsége alatta marad az országos adatoknak. Különösen a szakmai illetve a középfokú végzettség megszerzésének alacsonyabbak az esélyei e régióban. Ha még ehhez figyelembe vesszük Kertesi Gábor 1995-ben készült felméréseinek adatait, mely szerint a cigány fiatalok közül közel kétszer annyian garantáltan perspektívátlan szakmákat tudtak csak megtanulni, mint nem cigány társaik, egyértelművé válik, még a szakmai végzettséggel sem védi meg a cigány fiatalokat a tartós és végleges leszakadást kialakító munkanélküliségtől. (21.)

Az 1985/86 tanévben szakmunkásképzőbe járó tanulók megoszlása a kilencvenes években perspektívátlanná vált szakmák szerint

  5. számú táblázat

SZAKMA
SZAKMÁT SZERZETT ÖSSZES CIGÁNY GYEREKBŐL %
SZAKMÁT SZERZETT ÖSSZES NEM CIGÁNY GYEREKBŐL %
BÁNYÁSZ
1,5
0,04
KOHÁSZ
6,7
1,22
GÉPÉSZ
22,9
17,83
ÉPÍTŐIPARI SZAKMÁK
13,8
5,55
ÖSSZESEN
44,9
24,64

Kertesi Gábor adatai azt is igazolják, hogy "sokszor etnospecifikus szakképzési programokat szerveznek számukra, melyek hagyományos, de piacukat vesztett cigány kézműves foglalkozások felelevenítésén alapulnak. A programok sokkal inkább a cigányságról kialakított sztereotípiák, semmint a képzésben résztvevők érdeklődésének kielégítésén esetleg munkaerő-piaci prognózisok alapján szerveződnek." (22.)

A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei cigánykutatás során arra is rákérdeztek a kutatók, hogy a megkérdezetteknek ha lehetőségük adódna, mit tanulnának a legszívesebben.

Tanulási igény életkori csoportonként

  6. számú táblázat

ÉLETKORI CSOPORTOK
TANULÁSI IGÉNY
18 ÉV ALATT
1. JOGOSÍTVÁNY
2. ÉRETTSÉGI
3. DIPLOMA
19 - 45 ÉVESEK
1. JOGOSÍTVÁNY
2. SZAKMUNKÁSKÉPZŐ
3. OKJ-S KÉPZÉSEK
46 - 55 ÉVESEK
1. ÁLT.ISKOLA BEFEJEZÉSE
2. JOGOSÍTVÁNY
3. OKJ-S TANFOLYAM

A 6. számú táblázat adatai azt igazolják, hogy a tanulási igény életkoronként eltérő. A 18 év alattiak az érettségi és a diploma megszerzését sem tartják kizártnak, bár a legkonkrétabb céljuk a jogosítvány megszerzése. A 19 - 45 évesek a jogosítvány mellett újabb szakma tanulását fogalmazták meg. A 46 - 55 éves korosztályok reális esélyként legfeljebb az általános iskolai befejezését látták.
Arra a kérdésre, hogy gyermekeiknek milyen iskolai végzettségséget szánnak, a válaszadók kétharmadánál szakmunkásképző illetve szakiskola fogalmazódott meg. Főként szolgáltatási, kereskedelmi szakmák a népszerűek, ezt követi az ipari, építőipari munkák. A vizsgálat tanúsága szerint szinte teljesen hiányoznak a hagyományos cigány, a mezőgazdasági valamint a kvalifikáltabb tudást igénylő szakmák.

A gyereknek szánt iskolai végzettség megoszlása

  7. számú táblázat

MEGNEVEZÉS
SZÁZALÁKOS MEGOSZLÁS
ÁLTALÁNOS ISKOLA
3,6
SZAKMUNKÁSKÉPZŐ
61,4
SZAKKÖZÉPISK. GIMNÁZIUM
10,9
FŐISKOLA, EGYETEM
16,7
MINDEGY
5,8
NEM TUDJA
1,5

Mind az országos, mind a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei cigány lakosság körében végzett vizsgálatok az igazolják, hogy iskolai végzettségük az átlagosnál alacsonyabb. Ugyanakkor kedvező, hogy gyermekeik számára minimálisan a szakmai végzettség megszerzésében látják a szegénységből való kilábalás lehetőségét. A tanulás ugyanakkor hosszú, nehéz, sok egyéni lemondással járó folyamat, ahhoz, hogy a többségében alacsony iskolai végzettségű családokból érkező fiatalok vállalják a tanulást, ahhoz elegendő sikerrel, motivációval rendelkezzenek speciális formák kialakítására is van szükség. Hisz csak a képzettségi szint növekedése javíthat munkavállalási esélyeiken és járulhat hozzá életmódjuk kedvező változásaihoz.

Jegyzetek

  1. TÁRKI Társadalomkutatási Intézet RT. - Társadalmi Prognózis 2000. Tavasz
    TÁRKI Bp. 2000. 2. old.
  2. Medgyesi Márton - Szívós Péter - Tóth István György: A háztartások jövedelmi szerkezete, egyenlőtlenségek, szegénység és jóléti támogatások
    TÁRKI Háztartáspanel vizsgálatok 1999. 60. old.
  3. Uo.
  4. Medgyesi Márton - Szívós Péter - Tóth István György id. műve 63. old.
  5. Medgyesi Márton - Szívós Péter - Tóth István György id. műve 74. old.
  6. Radó Péter: Jelentés a magyarországi cigány tanulók oktatásáról
    Szakértői tanulmány a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal számára Bp. 1997.
  7. Mihály Ildikó: Esélyegyenlőtlenség - az első híján van-e második esély?
    Új Pedagógiai Szemle 2000. 3.
  8. Mihály Ildikó id. műve
  9. Radó Péter id. műve
  10. Medgyesi Márton - Szívós Péter - Tóth István György id. műve 80. old. Illetve
    Nagy Ildikó: Családok pénzkezelési szokásai a kilencvenes években
    TÁRKI Társadalompolitikai Tanulmányok 14. TÁRKI Bp.1999. 5 - 29.old.
  11. Radó Péter id. műve
  12. Kemény István: A romák és az iskola In: Educatio 1996. tavasz
  13. Kertesi Gábor - Kézdi Gábor: Cigány tanulók az általános iskolában
    Helyzetfelmérés és egy cigány oktatási koncepció vázlata
    In: Cigányos és iskola Bp. 1996. Educatio Kiadó
  14. ld. bővebben Kerülő Judit: Guszev - szociálpolitikáról egy nyomornegyed kapcsán
    Szabolcs-Szatmári Szemle 1991. 4. 459 - 474.old.
  15. A szerző saját gyűjtése és elemzése
  16. Peter Krug: A német tartományok továbbképzési politikájának perspektívái
    Kézirat 1999.
  17. Uo.
  18. Kemény István id. tanulmánya
  19. ld. erről bővebben Marosi Lajos: Munkaerő-piaci képzések hatásvizsgálatának kísérlete szociológiai módszerrel
    In: Dúdolnak a hideg szelek Nyíregyháza 1994. 83 - 95.old.
  20. A kisebbségek helyzetének feltárása és lehetséges programok Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében
    Nyíregyháza 2000. augusztus Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Területfejlesztési Tanács 2000. kézirat
  21. Kertesi Gábor: Cigány foglalkoztatás és munkanélküliség a rendszerváltás előtt és után
    Tények és terápiák Bp. 1995. Kézirat
  22. Uo.

 

 

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.