2019. december 05., csütörtök , Vilma

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Felnőttoktatás, élethosszig tartó tanulás >> Esély 2000 – konferencia

Gondolatok, dilemmák, javaslatok a fizika tantervekben

2009. június 17.

Vantsó Erzsébet

Gondolatok, dilemmák, javaslatok a fizika tantervekben

A tantervek felépítése

Minden tanterv első fejezetei a célok és feladatok meghatározása; az általános fejlesztési követelmények körvonalazása, és azoknak az - elsősorban szellemi - tevékenységformáknak a felsorolása, amelyek a célok megvalósításához, a kívánt fejlődéshez vezetnek.

A fizikatanítás célja kétségkívül minden iskolatípusban az általános természettudományos műveltséghez való hozzájárulás, a fizikának a többi természettudományban és a technikai fejlődésben, ezáltal a minket körülvevő, életminőségünket meghatározó mesterséges környezet kialakításában betöltött szerepének megvilágítása.

Emellett nem kevésbé fontos a továbbtanulás előkészítésében betöltött szerepe: fel kell készítenie a tanulókat részint a szakmatanulásra, részint egy magasabb fokozatú iskolában a további fizikai ismeretek befogadására.
E célok határozzák meg a tárgy oktatásának feladatait, a fejlesztési követelményeket és a tevékenységformákat.

A célok megközelítése, a készségek fejlesztése konkrét témakörök, tartalmak feldolgozásán keresztül történik, ezért minden tantervkészítés alappontja a megfelelő tananyag kiválasztása, a témakörök sorrendi felépítése, a tanévekre bontás. A tanterv teljesíthetősége a rendelkezésre álló időkeret, a tanulási segédletek, a módszerek, valamint a követelmények egymáshoz való viszonyán múlik. A következőkben e két kérdéssel: a tananyag-választással és a követelményekkel kapcsolatos gondolatokat szeretnék vázolni.

A tananyag kiválasztása

A legfőbb szempont, hogy egységes, egymásra épülő fogalomrendszert kell kialakítani.
Ennek során azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni a tárgy oktatási hagyományait, valamint a megfelelő nappali iskolai fokozat tananyagát.

Felnőttoktatási sajátságként figyelembe kell venni, hogy minden tanévben, sőt a tanév során is csatlakoznak tanulók az egyes csoportokhoz, így az előképzettség minden szempontból heterogénebb, mint a nappalin. Figyelembe kell venni, hogy a felnőttoktatásnak rehabilitációs feladatokat is be kell töltenie. Tekintettel kell lenni arra, hogy a felnőtt gondolkodása gyakorlatorientált és praktikus, valamint, hogy a felnőtteknek a mindennapi életből szerzett és munkatapasztalataik révén szerteágazó fizikai ismereteik vannak. Ezek az ismeretek azonban általában egymással nem összefüggő ismeret-szigeteket alkotnak, amiket egységes fizikai képbe kell integrálni. Sokszor valamely félreértett, vagy rosszul értelmezett jelenségről megrögzült kép kifejezetten akadályozza, nem elősegíti a megismerést.

Az általános iskolában tanulók zöme jelenleg a 7-8. évfolyamra összpontosul. Ezért a fizikának - bár teljességre nem törekvő - lineáris felépítésű tárgyalása e két évfolyamon történik.

Az 5-6. évfolyamon a Természettudományos ismeretek Fizika blokkjának célja a tárgy tanításának előkészítése, - elsősorban a természettudományos módszerek megismertetése, valamint a többi természettudományos tárgy tanításához szükséges fizikai fogalmak előkészítése. Első fejezete, A fizika módszerei, a módszereket (megfigyelés, kísérlet, mérés, fogalomalkotás, grafikonkészítés, számítások) "gazdaságosan" egy konkrét fizikai témakörnek, az egyenes vonalú egyenletes mozgásnak a feldolgozásán keresztül mutatja be. A Kölcsönhatások fejezetben a hangsúly az erő fogalmán és a termikus kölcsönhatásokon van. A harmadik nagy témakör, a Fizikai fogalmak és eszközök a természettudományokban, a sűrűség, a nyomás, a halmazállapotok és változásaik - a földrajz tanulásában elengedhetetlen - fogalmak kialakítására összpontosít.

A következő két tanévben a témák gyakorlat-közeli feldolgozására való törekvés a címekből is kitűnik. A 7. osztályban a szilárd testek és a folyadékok mechanikáját a hőtani és energetikai alapfogalmak megismerése követi. A 8. évfolyam anyaga az Elektromos alapjelenségek és egyenáram, majd Az elektromos áram hatásai, az elektromos munka és teljesítmény. A harmadik fejezet az elektromágneses indukcióval és a váltakozó árammal, az utolsó a fénytannal foglalkozik.

A tananyag figyelembe veszi a nappali általános iskolához képest való azon különbséget, hogy míg a nappali általános iskolát az esetek döntő többségében - a tankötelezettség 16 éves korig való kiterjesztése miatt - további képzés követi, a felnőttek általános iskoláiból kikerülők nagy részének ez lesz az utolsó iskolai végzettsége. Így a XX. század fizikájának ismerete nélkül nem zárulhat le a tárgy oktatása. A modern fizika elemeire két fejezet utal: a 7. osztályban a Hő és energia törzsanyagbeli fejezethez tartozó kiegészítő és tájékoztató anyag tartalmazza a következőket is: Energiahordozók, tüzelőanyagok. Szén- és szénhidrogén bázisú erőművek környezeti hatása. Nem égetéssel való energia-felszabadítás: atomenergia felhasználása. Megújuló természeti energiaforrások. Az emberiség energia-felhasználásának változása. Az energiatakarékosság szükségessége. A 8. évfolyamon a Fénytanhoz kapcsolódó utolsó részfejezet címe: Távoli világok üzenete. Ebben a fejezetben a fény által a csillagokról közvetített információink, valamint más sugárzások és tulajdonságaik ismertetése kaphat helyet.

Itt kell kitérnünk a tantervek jellemző felépítésére, amelyet valamennyi iskolatípusban nemcsak a természettudományos tárgyak, hanem jobbára minden tantárgy tantervi felépítése követ.

Minden fejezetben a Témakör megnevezése mellett Törzsanyag, valamint Kiegészítő és tájékoztató anyag rovatokat láthatunk.

A Kiegészítő és tájékoztató anyag rovatban találhatók

  • azok a konkrét, valóság-közeli jelenségek, amelyekből induktíve levonjuk a törzsanyagban felsorolt fogalmakat,
  • azok a jelenségek, eszközök, folyamatok, amelyeknek a magyarázatát a törzsanyagban tanultakra alapozzuk;
  • azok az ismeretek, amelyek a továbbtanulást, a továbbtanulókat kívánják szolgálni, tehát például a nagyobb elmélyedést és nagyobb matematikai felkészültséget kívánó levezetések;
  • valamint az olvasmány szintű érdekességek.

A kiegészítő- és tájékoztató anyag nemcsak a tanárnak szól: jeleznie kell a tanuló számára is, hogy milyen irányban bővítendők ismeretei a továbbtanulás előkészítése céljából.

A szakiskolák számára kétféle nappali kerettanterv is készült, - mindkettő óraszáma olyan, hogy a felnőttoktatásban is alkalmazhatók. Az egyik csupán ismétlő jellegű, nem lineáris felépítésű. Gyenge tanulók számára készült, számításokat nem tartalmaz, és szellemében leginkább arra hasonlít, amit a más előadásokban említett feladatközpontú (projekt módszerű) oktatásnak nevezünk. Két nagy fejezete közül az első a gépkocsi fizikája (mind a mechanika, mind a hőtan és az elektromosságtan oldaláról megközelítve), a másik nagy fejezet az energia fogalmát járja körül minden oldalról. Emellett van egy olyan 9-10. osztályos szakiskolai program is, amely az ez évfolyamokon "megszokott" tananyagot tárgyalja, és felkészít az alapismereti vizsgára.

Amennyiben a felnőttoktatás is készít szakiskolai programot, akkor az - célszerűen - választék-bővítő legyen. Így a felnőttek szakiskolái számára készült tanterv a fenti kettő között helyezkedik el szellemében és követelményei mélységében.

A 9. évfolyamon a Mozgás és erő, valamint a Munka és energia téma kerül tárgyalásra, példaként használva a gépkocsit és más, mindennapi életből és háztartásból vett jelenségeket, eszközöket. A tizedik évfolyamon az elektromosság és elektromágnesség a téma - a háztartási eszközökhöz kapcsolódva -, és itt kerül sorra az általános iskolai anyagban találhatóhoz hasonló fejezet, amelynek címe A jelenkor kihívásai. Ez tartalmazza a XX. század fizikájának elemeit, amelyeket a felnőttek tanításából nem lehet elhagyni: energia-téma, atomenergia, környezetszennyezés kérdése, és a sugárzások, amelyek a gyógyászattól kezdve mindennapi életünket átszövik.

A kiegészítő anyag tartalmazza a megfelelő matematikai leírást, a számítások elemeit, amit a csoport összetételének ismeretében lehet kisebb-nagyobb mélységben tárgyalni. Ez adja az esetleges alapismereti vizsgára való felkészítés lehetőségét.

A szakiskolai tananyag tehát - akár a nappali, akár a felnőttek iskoláinak szánt tantervekben - lényegében ismétlő, megerősítő, felzárkóztató jellegű. A tananyag felépítése azonban nem követi az általános iskolában tanultakét, és nem is tartalmaz minden általános iskolai fizika témakört. Legfőbb jellemzője a szakiskolai programoknak a másfajta csoportosításban való ismétlés.

Ennek kapcsán essen néhány szó az ismétlésről, a fizikától függetlenül, minden tantárgy vonatkozásában.

Az ismétlésről, szintrehozásról általában

Az ismétlés - a hiányos előképzettség, a ki nem alakult tanulási készségek, a minden évfolyamra, sőt tanév közben belépő nagyszámú, heterogén tudású tanuló miatt - kulcskérdés a készülő felnőttoktatási tantervekben. E tantervek jellemzője, hogy minden tantárgyból tanévenként úgynevezett Szintrehozó blokk előzi meg a tanévre előirt tartalmak, témák felsorolását. Mi a különbség "ismétlés" és "szintrehozás" között?

Tudjuk, az a fajta ismétlés, amikor ugyanolyan sorrendben, ugyanolyan felépítésben, mint ahogy tanítottuk, vagy tanították valaha, megpróbálunk átismételni valamit, az soha nem működik. Még ha - a szűkös órakeretek között nagyon soknak számító - 5-6 órát rá is szánunk, egy egész tanév anyagát nem lehet dióhéjba foglalni. Egy lehetséges módszer, ha sorban kiemeljük a kulcsfontosságú kérdéseket, és ezeket mélyítjük el, de a leghatékonyabb módja az ismétlésnek, ha más sorrendben, vagy más vezérfonal mentén csoportosítva ismétlünk, mint ahogy eredetileg tanítottunk. Ezzel időt is lehet megtakarítani, valamint korábban ki nem épült kapcsolatokat lehet létesíteni a tananyag egyes részei között. Így kerülhet sor a korábban már említett félreértések, téves feltételezések, hibás logikai összekapcsolódások felbontására és helyes újrastrukturálására is.

Hangsúlyozzuk tehát, hogy a mechanikus, újratanítás jellegű ismétlés legtöbbször csak a beidegződött hibák "gyakoroltatására" vezet. Ismert példa erre a matematika tanításából a törtekkel való műveletek ismételtetése, és - megkockáztatom - a helyesírásnak a mechanikus ismétléssel való gyakoroltatása is ilyen.

Fizika a középiskolában

A legnehezebb dolgunk, abból a szempontból, hogy minden kívánalomnak megfelelő tananyagot tanítsunk, kétségkívül a középiskolában van. Emiatt az általános- és szakiskolai tantervvel ellentétben a középiskolai - szakközépiskolákra és gimnáziumokra egyaránt érvényes - fizika tanterv a megszokott felépítéstől eltérő vonásokat mutat.

Tekintsük át dióhéjban, mi is az egységes felnőtt középiskolai tanterv alapkoncepciója, különös tekintettel a természettudományos tantárgyakra.

A lényeges, eddigiektől eltérő vonás, hogy a kilencedik és a tizenkettedik évfolyam céljában, és így tananyagában is elkülönül a 10-11. évfolyamtól.

A kilencedik évfolyam a tanulók rendkívül heterogén ismeretszintje, kifejezőkészsége, tanulási gyakorlata, motivációja miatt a felzárkóztatás, a szintre hozás időszaka. Ebben a tanévben érdemes kevesebb ismeretet közölni, - inkább az egyes tantárgyak további, több-kevesebb mértékben önálló tanulmányozásához szükséges készségeket, képességeket, a tantárgyra jellemző tanulási módszereket kell kialakítani. A közölt ismeretek konkrét, a mindennapokhoz kötődő, nagyfokú absztrakciót nem igénylő mivolta is ezt segíti elő.

Ennek megfelelően, - amint ezt már az óraterv-tervezetben látták, - a 9. évfolyamon nem fizika, biológia, stb., hanem egy Természettudományos ismeretek című tantárgy szerepel, amelynek egy-egy blokkját alkothatják a fizikai, kémiai, biológiai, földrajzi ismeretek.

A tantárgy elnevezése is figyelmeztet tehát arra, hogy ezen az évfolyamon még nem az egyes természettudományok egységes fogalomrendszerének kiépítése történik, hanem előkészítés.

A kilencedik évfolyamnak a következőktől való leválasztását nemcsak a szintre hozás, készségfejlesztés indokolja, hanem az is, hogy a tizedik évfolyamra várható nagyobb létszámú új jelentkező, a szakmunkás végzettséggel rendelkezők belépése. (Az egységes középiskola 10 - 12. évfolyama fogja várhatólag betölteni a megszűnő szakmunkások szakközépiskolai képzését.) A 10. évfolyamra belépők számára a minimális szintre hozás után kell biztosítani az egységes fizikai fogalomrendszer kiépítését. A tanítási tapasztalatok alapján ugyanis nem kellően eredményes - annak ellenére, hogy nem tekinthetők e tanulók előképzettség nélkülinek a tantárgyból , - ha egy több évre tervezett fogalomépítő folyamat második tanévébe kapcsolódnak be.

Ezen okok miatt a fizika szokásos fogalomrendszerének kiépítése lényegében a 10-11. évfolyamra kerül. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a korábban négy tanévre tervezett tananyagot két év alatt kell, a megszokottnál kisebb óraszámban tárgyalnunk (!). Ezt a hihetetlen nehézséget csak a módszerek és a követelményszint újragondolásával lehet áthidalni. A lehetőségekre a követelményekről szóló fejezetben térünk ki.

A kilencedik osztályos fizika fejezetei tehát fogalmilag előkészítik a későbbi rövid tárgyalást, a maguk tárgyalási módjának példáján át megismertetik a tanulókat a fizikai megismerés módszereivel, a számításos fizikai feladatok megoldásával, ami az általános iskolai követelményekhez képest új elvárás, valamint valamelyest "tehermentesítik" a 10-11. osztályt, bizonyos fizikai témakörök feldolgozásával. Ezek között - első látásra meglepő és elítélhető módon - olyan is szerepel, amely a nappali középiskolai tantervekben nem kapott helyet. Ilyen téma például a geometriai fénytan és a hőtan egyes egyszerű fogalmai. Azonban a felnőttoktatás nem hivatkozhat arra, amire a nappali iskola, hogy tudniillik a tanuló éppen az általános iskola utolsó éveiben tanulta ezeket a témákat. Nekünk számítanunk kell azokra is, akik 15-20 éve kerültek ki az iskolából. Középiskolai képzésükből nem hagyhatók ki éppen ezek az oly szemléletes és gyakorlat-közeli témakörök. Megtérül a rájuk fordított idő a tanulók szemléletének fejlődése által!

A 9. évfolyam központi fogalma a Kölcsönhatások.

Tartalma: mechanikai, hőtani, fénytani alapfogalmak a kölcsönhatások fogalma köré csoportosítva. A gyakorlati életből jól ismert jelenségekhez, eszközökhöz kapcsolódó, könnyen elvégezhető, nem eszközigényes kísérletekkel jól alátámasztható témák a fizikai megismerés módszereinek tudatosítását, az elemi számításos feladatmegoldás elsajátítását is elősegítik. Matematikából csak a képletbe való behelyettesítést és a törtekkel való számolást igényli, így a számolásból való felzárkóztatást is segíti.

Tartalmak:

  1. Mozgás és kölcsönhatás
  2. (Az egyenes vonalú egyenletes mozgás, a tehetetlenség, erő, kölcsönhatás törvénye, lendület és megmaradása)

  3. A termikus kölcsönhatás
  4. (Hőmérséklet, égéshő, fajhő, a termikus kölcsönhatás során átadott energia mértéke: a hő; hőtágulás, halmazállapot-változások)

  5. A fény és kölcsönhatása a testekkel
  6. (A fény visszaverődése, a fény törése - a törvény kvalitatívan -; fénytani eszközök szerepe. A fehér fény felbontása.)

A tíz-tizenegyedik évfolyam anyaga nagyjából lineáris felépítésű. Az, hogy az elektromos tér a tizedik, a mágneses tér a tizenegyedik évben kerül tárgyalásra, a mechanikai hullámos a tizedik, az elektromágneses hullámok a tizenegyedik évben szerepelnek, valamint, hogy a kilencedik évben tanultak részint tizedik, részint tizenegyedik évfolyamos anyaghoz kapcsolódnak, a résztémák közti kapcsolatépítést, belső ismétlést tesz lehetővé.

10. évfolyam: Mechanika és elektromosságtan

Tartalma: a mechanika és az elektromosságtan fogalomrendszerének kiépítése.

Témakörök:

  1. A testek változó mozgása
  2. (Egyenes vonalú egyenletesen változó mozgás, a szabadesés.)

  3. Dinamika
  4. (A dinamika alaptörvénye, erőtörvények, erők együttes hatása, pon…… egyensúlya, egyensúlyban levő folyadékok)

  5. Munka és energia
  6. (Munka, teljesítmény, mechanikai energiafajták és megmaradási törvényük)

  7. Görbe vonalú mozgások
  8. (Az egyenletes körmozgás kinematikája és dinamikája, az általános tömegvonzás, harmonikus rezgés, hullámok kialakulása és terjedési jelenségei)

  9. Merev test egyensúlya és forgása
  10. Elektromosságtan
  11. (Az elektrosztatikus tér, egyenáram, hálózatok, az elektromos munka és teljesítmény.)

11. évfolyam: Termodinamika, elektromágnesség, atomfizika

Tartalma: a termodinamika, az elektromágnesség fogalomrendszerének kiépítése; az atomfizikai alapfogalmak megismertetése.

Témakörök:

  1. Termodinamika
  2. (Gázok állapotváltozásai, az I, és a II. főtétel. A molekuláris hőelmélet alapgondolata)

  3. Elektromágnesség
  4. (A mágneses tér jellemzése, Lorentz-erő, indukciós jelenségek, váltóáram, elektromágneses hullámok, a fény mint hullám)

  5. Atomfizika
  6. (A fény kettős természete, az elektron mint részecske és mint hullám, az atom szerkezete)

  7. Magfizika
  8. (Az atommag szerkezete, a radioaktivitás, a nukleáris energia)

  9. A csillagászat elemei
  10. (A csillagok fejlődése, a Világegyetem története)

A tizenkettedik évfolyamon a fizikaoktatás célja - akár más, kötelezően választható érettségi tantárgyaké - elsősorban az érettségire és/vagy továbbtanulásra való felkészítés, csak az e tárgyat választó tanulók számára. Feladata a 10-11. évfolyamon tanult jelenségközpontú, feladatokkal csak illusztrált fizikát (bővebbet erről a követelmények említésénél) megerősíteni, kibővíteni. A korábbi kiegészítő anyagot tehát be kell emelni a törzsanyagba, hiszen várhatólag a nappali iskolával azonosak lesznek az érettségi követelmények. Ez - a korábban említett módon a rendelkezésre álló idő lehető legjobb kihasználása, valamint a tananyag egyes részei közötti új logikai kapcsolatok kiépítése céljából - a fogalomrendszernek új csoportosítása révén érhető el:

  1. Egyenes vonalú mozgások kinematikája és dinamikája
  2. (A dinamika alapjai. Newton törvényei.)

  3. Nem egyenes vonalú mozgások kinematikája és dinamikája
  4. (Kör- és rezgőmozgás)

  5. Erő és egyensúly
  6. (Tömegpont, pontrendszer, kiterjedt merev test, folyadékok)

  7. A mechanika megmaradási törvényei
  8. (Lendület-, perdület- és energiamegmaradás)

  9. Az elektrosztatikus és a mágneses tér
  10. Egyenáramú hálózatok
  11. Az indukció
  12. Hullámok
  13. (Mechanikai és elektromágneses; a fény és terjedési tulajdonságai)

  14. Termodinamika
  15. Az anyag felépítése
  16. (kinetikus gázelmélet, atomfizika, magfizika.)

Módszerek és követelmények

Első, mindhárom iskolatípusra érvényes megállapításunk: változtatni kell a szemléletünkön!

Ha csak egy pillantást is vetünk az alábbi táblázatra, rögtön észrevehetjük, hogy a fizikára fordítható óraszám a jövőben a megszokotthoz képest jelentősen csökken. Ez évek óta megfigyelhető valamennyi iskolatípus nappali óratervében is.

 
9. évfolyam
10. évfolyam
11. évfolyam
12. évfolyam
A tantárgy neve és óraszáma esti tagozaton
Természettud. ismeretek
Fizika
Fizika
Fizika
heti 4 óra

heti 1 óra

heti 1 óra

Érettségire előkészítő blokk, választott

ebből fizika évi 37 óra
évi 37 óra
évi 37 óra
évi 20 óra

nem érettségizőknek összesen 111 óra
4 tanév alatt

Heti óraszáma a kifutó gimn. tantervben, esti tagozaton
heti 1 óra
heti 1 óra
heti 2 óra
heti 3 óra
évi 30 óra
évi 30 óra
évi 60 óra
évi 84 óra
mindenkinek összesen 204 óra
4 tanév alatt
Összehasonlításul
Heti óraszáma a nappali gimn. kerettantervben
heti 1,5 óra
heti 2,5 óra
heti 2 óra
 
évi 56 óra
évi 92 óra
évi 74 óra
összesen 222 óra 4 tanév alatt
Heti óraszáma a NAT-on alapuló helyi nappali tantervekben
heti 2 óra
heti 2 óra
heti 2 óra
heti 1 óra
évi 74 óra
évi 74
évi 74 óra
évi 37 óra
összesen 259 óra 4 tanév alatt
Heti óraszáma az előző nappali gimnáziumi tantervekben
heti 2 óra
heti 2 óra
heti 3 óra
heti 2 óra
évi 72 óra
évi 72 óra
évi 108 óra
évi 64 óra
összesen 316 óra 4 tanév alatt

Természetesen fizikatanár lelkünk nem örül ennek a tendenciának. Sokan úgy mondják, a természettudományok az új tantervek nagy vesztesei. Emellett egyetértünk azzal, hogy a tudományok növekvő ismeretanyagát nem lehet az újabb nemzedékekbe növekvő mennyiségű tananyagként "belepumpálni", valamint, hogy a korábbinál nagyobb szerepet kell kapnia az iskolában a kommunikációfejlesztésnek, a nyelvtanulásnak, bizonyos mindennapi társadalmi, etikai kérdések megtárgyalásának. Így el kell fogadnunk, hogy a "megszokotthoz" képest kétharmada-fele óraszámban kell fizikai ismereteket átadnunk. Ez feltétlenül módszer- és szemléletváltást követel. Nem kell azonban azt hinnünk, hogy ez - például a felnőttek iskoláiban - egyoldalúan visszalépést jelent a megkövetelhető fizikatudásban. Attól kell csupán visszalépnünk, hogy a feladatmegoldást fogadjuk el a fizikatudás legfőbb szintmérőjének, hovatovább, hogy csak a feladatmegoldáson ellenőrizzük a fizikatudást, amint ezt a gyakorlatban számtalan esetben láthatjuk. A felismerés, összehasonlítás - megkülönböztetés, stb. gondolkodási műveletek alkalmazását is értékelnünk kell. A problémamegoldó gondolkodás, amit a feladatmegoldás igényel, a gondolkodási műveletek legmagasabb szintje, aminek meglétét nem várhatjuk el a továbbhaladás minimum-feltételei között. Az a fajta feladatmegoldás pedig, amely kész sémák alkalmazását, betanult képletekbe való behelyettesítést igényel - felesleges, mert nem fejleszti a tanuló képességeit. Másként fogalmazva: a feladatmegoldás a tudás-elemek szintézisére való képességet jelenti. Mozgósítani kell hozzá az összes megszerzett rész-képességet, így minimális követelményként nem kívánhatjuk meg. A továbbhaladás tekintetében elfogadhatónak kell tekintenünk azt is, ha a fizikai ismeretek alkalmazásának ezt a fajtáját csak segítséggel, csak elemeiben tudja a tanuló teljesíteni.

Természetesen tanítanunk, gyakoroltatnunk kell a szűkösebbre szabott időben is a feladatmegoldást. Nemcsak azért, mert az érettségire fizikát választók tudását meg kell alapoznunk, és nemcsak az érettségire fizikát választóknak! A fizika alapozza meg a kémiai, a biológiai, stb. ismereteket, - a fizikának kell alapoznia a természettudományos ismeretszerzés módszereinek megismertetésében is. Azt is meg kell mutatnia tehát, hogy a természettudományok a maguk területén az ismereteket a matematika nyelvére "kódolják", és ezt a kódot olvasnunk, értelmeznünk, "dekódolnunk" kell. Ezért szükségesek a levezetések, feladatmegoldások valamennyi tanuló szemléletének formálásához.

A tanításban, a követelmény-állításban azonban előtérbe kell helyeznünk a jelenségmagyarázatot, a hétköznapi élet fizikáját. Ez a kísérleti fizikának a megerősödését is kell, jelentse. Nemcsak a "zsebben hordható" kísérletek arzenálját szükséges bővítenünk, de hangsúlyosan háztartási eszközök, hétköznapi jelenségek ábra, modell, makett alapján való magyarázatára kell összpontosítanunk. Ez lehet a fizikatanítás lehetősége a következőkben.

 

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.