2019. október 15., kedd , Teréz

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2005 március

Éppen félidőben… – Hol tart a lisszaboni döntések megvalósítása?

2009. június 17.

Az Oktatás és képzés 2010 munkaprogram helyzetéről, további menetéről készült interjút egészíti ki a 2004 decemberében Luxemburgban tartott felsővezetői fórumon elhatározott követendő lépések összegzése.

Éppen félidőben…

Hol tart a lisszaboni döntések megvalósítása?

2004 decemberében Luxemburgban, a nemzetközi ügyekért felelős vezetők csúcstalálkozóján a jelenlévők az Oktatás és képzés 2010 munkaprogram következő fázisára, a 2005–2006-os esztendőkre ütemezendő tennivalókat vették számba. Döntéseik alapjául a tagországoknak a lisszaboni folyamatról készített részidejű beszámolói szolgáltak.1

A következő két esztendő legfontosabb feladatai lényegében három prioritás köré rendeződnek, amelyek mindegyike alapvetően meghatározza az egész program teljesítésének várható sikerességét. Az egyik az emberi erőforrásokba befektetett köz- és magántőke emelését, a másik az élethosszig tartó tanulás feltételrendszerének kialakítását, a harmadik pedig egy nyílt európai munkaerőpiac létrehozását sürgeti.

Ezek a prioritások lesznek a Santpoorban 2005 júniusában tartandó konferencia témái is. Ide ugyanis már a kész, kidolgozott, konkrét programokkal kell megérkezniük a résztvevőknek. Továbbra is szem előtt kell tartaniuk a program folyamatos bővítésének szükségességét: különösen a 2004-es jelentésben is hangsúlyozott informális tanulásra, a szakképzésre és a felsőfokú tanulmányokra vonatkozó kezdeményezések megsokszorozása révén. Az elkövetkező két év azonban annyiban jelent majd újabb feladatokat is, hogy előtérbe kerül a közösségi ajánlások és a nemzeti sajátosságok összhangjának megteremtése. Ehhez pedig szükség lesz új módszerek elterjesztésére is; a szakértői csoportok, hálózatok kialakításán kívül elsősorban a peer-learning2 különféle tevékenységi formáinak – például versenyek, tanulmányutak, projektek – tagországok közötti népszerűsítésére is.

A program irányítói ugyanis ez utóbbitól várják azon faktoroknak az azonosítását, amelyek feltétlenül szükségesek a sikeres reformok bevezetéséhez, főleg az információ, a jó példák és kezdeményezések átadásához. A peer-learning programokban való részvétel önkéntes; egyelőre még csak néhány ország összefogását feltételezi. Ezekben az országokban azonban a programot el kell fogadniuk a döntéshozóknak, az elmélet és a gyakorlat szakembereinek egyaránt. Természetesen a részvételre jelentkező országokból kialakított mindegyik csoportnak olyan témákat kell választania, amelyek egybeesnek saját érdeklődésével, valamint eddigi tapasztalataival is. A vállalkozó csoportoknak a bekapcsolódása két hullámban történik: az első a 2005-ös év kezdetével indul, a másodikra az év második félévében kerítenek majd sort. Ennek megfelelően állt össze – a tematikailag megoldandó feladatok mellé rendelve – az időbeni teljesítéseket is tartalmazó menetrend.

Az Unió vezetése mindegyik résztvevőtől elvárja azt is, hogy – saját vállalt témáin belül – továbbra is fordítson kiemelt figyelmet a hátrányos helyzetű csoportokra (az alacsonyan képzettekre, a szociális kirekesztődés veszélyeinek kitettekre stb.), valamint az ún. transzverzális prioritásokra (az EU különböző szintű szervezeteinek szintjén érvényesülő prioritások), mint az élethosszig tartó tanulás feltételei megteremtésének és egy új minőségű tanulási környezet kialakításának kötelezettsége.

Továbbra is prioritást élveznek – változatlanul – az európai oktatási és képzési térség megteremtésének feladatai is, különösen a koppenhágai nyilatkozat által kijelölt követelmények, mint például az átjárhatóság (ezt kívánja megvalósítani az Europass), valamint a kulcskompetenciák kijelölésének, a nonformális és az informális tanulás elismerésének, a szakképzés minőségének és a különféle tanácsadások mindenki számára való hozzáférhetőségének a biztosítása. Különösen nagy szerepe van ezekben a folyamatokban a 2004-ben létrehozott Európai Kvalifikációs Struktúra szakértőinek; ők ugyanis a szakképzés fejlesztési feladatait hangsúlyozottan a felsőoktatás és az élethosszig tartó tanulás keretei között tartják fontosnak megvalósítani. (A szakértők egyébként még 2005 első félévében elkészítik saját munkatervüket; és abban meghatározó jelentősége lesz a szakképzési és az európai kredittranszferrendszer működőképes összekapcsolásának.)

E kétéves munkafázis végén – hasonlóan a 2004-es időszakos jelentéshez – a tagországoknak ugyancsak be kell majd számolniuk az elvégzett munkákról, az elért eredményekről, többek közt azért is, hogy a jó kezdeményezések tapasztalatait egymás közt kicserélhessék, és ezáltal a miniszterek európai szinten folytatandó megbeszéléséhez is megfelelő témákat adjanak. A tagállamoktól bekért jelentéseknek ki kell térniük a fentebb említett valamennyi szakterületre vonatkozó helyzet ismertetésére; ehhez – természetesen – a santpoori találkozón minden szükséges szempontot meg fognak kapni. A beszámolók összehasonlíthatósága szempontjából ugyanis azonos szerkezeti elveket kell követniük. Terjedelmük nem lehet több húsz oldalnál, s hogy ne vesszenek el a részletekben, elsősorban a stratégiai/politikai kezdeményezésekre és az elért eredmények nyomán mérhetővé vált változások és tendenciák bemutatására kell fokuszálniuk. Be kell mutatniuk azt is, hogy a feladatok teljesítése érdekében miképpen biztosították a különböző minisztériumok együttműködését, illetve az érintettek – a fenntartók, a szociális partnerek, a regionális és a helyi hatóságok és a civil szféra – bekapcsolódását is.

Az Oktatás és képzés 2010 munkaprogram színvonalának további emeléséhez a következőkre is szükség van.

A munkaprogram látókörének szélesítése

  • nemzeti akcióprogramok készítésével és a tapasztalatok nyilvánosságra hozatalával;
  • a miniszterek tavaly decemberi, maastrichti kommünikéje értelmében az együttműködés kiterjesztésével a szakképzés területére, a fenntartók hatékonyabb bevonásával és részvételével.

Az egész közösséget érintő kezdeményezések elindítása, főként két területen:

  • a kulcskompetencia-struktúra kidolgozásával,
  • a tanárok és a szakmai oktatók képzése révén.

A munkaprogram hatékonyságához szükséges koordináció érdekében az Európai Bizottság egy olyan csoportot kíván létrehozni, amely gondoskodik

  • a programban részt vevő irányítószervek közötti folyamatos kapcsolattartásról,
  • a munka globális – nem pedig részletekbe menő – áttekintéséről, a folytatáshoz szükséges irányelvek megfogalmazásáról.

Ehhez kétféle forgatókönyv is elképzelhető:

  • Olyan koordinációs csoportot kell kialakítani, amely a szociális partnereket európai szinten képviselő szervezetek tagjaiból áll; ennek az lenne az előnye, hogy továbbra is változás nélkül működhetne a koppenhágai koordinációs csoport, hátránya viszont, hogy – esetleg – túl nagy létszámúra sikeredne.
  • Elláthatná ezt a funkciót az a felső szintű testület, amely a már említett decemberi luxemburgi tanácskozáson bizonyos mandátumot megszerzett. Így nem kellene új szervezetet létrehozni, viszont e testület hatáskörét erre a feladatra is ki kellene terjeszteni. Hátránynak bizonyulhat viszont az, hogy ezen a módon a szociális partnerek képviselői kimaradnának az irányításból.

Összegezve az elmondottakat: az elkövetkező két esztendő során tehát új területeket is be kell vonni az Oktatás és képzés 2010 munkaprogramba, és még többféle együttműködési formát kell általa megvalósítani.

Fordította: Mihály Ildikó

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.