2019. október 14., hétfő , Helén

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2007 szeptember

Életreform és reformpedagógia – nemzetközi törekvések magyar pedagógiai recepciója

2009. június 17.

Életreform és reformpedagógia – nemzetközi törekvések magyar pedagógiai recepciója

Amikor azt halljuk, reformpedagógia, tudjuk, hogy valami újszerűvel állunk szemben, és azonnal nevek, irányzatok, iskolák jutnak az eszünkbe. Amikor azonban az életreform kifejezést vizsgáljuk, csak sejthetjük, hogy valami tágabb, az élet több területére kiterjedő újításról van szó. Ez a mű megpróbálja bemutatni az olvasónak, hogyan indultak el a reformtörekvések, és ezeken belül hol van a reformpedagógia helye. Nemcsak arról szól, honnan indult az újítás a pedagógiában, hanem bemutatja, hogy egy sokkal komplexebb, több elemből összetevődő dologból nőtte ki magát. Az Életreform és reformpedagógia című kötetnek és a szerzőknek ezt az összetettséget sikerült „hazahozni” és a magyar viszonylatokba belehelyezni. Németh András neve jól ismert nemcsak a neveléstudomány művelői, kutatók és oktatók körében, hanem az egyetemi, főiskolai pedagógiai tanulmányaikat végző hallgatók között is. Ezúttal a reformpedagógiának az életreformokban elfoglalt helyét és annak magyarországi jelenségeit ismerteti meg az olvasóval Mikonya György és Ehrenhard Skiera szerkesztőtársakkal. A tanulmányok szerzői körében az említetteken kívül találkozhatunk Báthory Zoltán, Kiss Endre, Pukánszky Béla, Kovács László, Tészabó Júlia, Baksa Gabriella, Szabolcs Éva, Géczi János, Sztrinkóné Nagy Irén, Sáska Géza nevével.

A műben az életreform kerül a figyelem fókuszába a körülötte kialakuló gondolatok és a belőlük fejlődő tevékenységek megismertetése révén, ahogyan ezek a történelem különböző korszakaiban, különböző helyszínein érzékelhetők. A könyvben megjelenő gondolatok gyakorlatilag annyira közel állnak hozzám, hogy olvasás közben szinte beleéltem magam a Skiera által említett falusi biogazdálkodást folytató közösség mindennapjaiba vagy a gödöllői művésztelep lakóinak hétköznapjaiba, és térben és időben elrugaszkodva esténként az életreformok meghatározó személyiségei között a pesti kávéházakban, klubokban voltam tanúja a progresszív gondolatcsírák kipattanásának. Lenyűgöző számomra, hogy több mint száz évvel ezelőtt is olyan kérdések kerültek felszínre, amelyek véleményem szerint napjainkban még aktuálisabbak.

Báthory Zoltán a Reformpedagógia és életreform című tanulmányában az iskola társadalomra gyakorolt hatásainak a korlátait feszegeti. Vajon a reformpedagógia kiteljesedhet-e életreformmá, azaz képes-e az individuális vagy akár a kollektív személyiségformálásra, életreformálásra? Miben és mennyire feladata az iskolának a kultúraátadás, kultúraátörökítés? Mit és hogyan próbáljon az iskola átadni, megmutatni a társadalomba való beilleszkedéshez? Például a „jó fogyasztóvá” nevelést a McDonalds-kultúrában? Mennyiben más a klasszikus és a reformpedagógia? Mennyire alkalmazhatóak ezek a reformok a mai nyugati társadalomban a laboratóriumi, didaktikailag letisztított körülmények közül kilépve? A kérdések fontos, határmezsgyéket megállapító válaszokat igényelnek, és ebben ez a mű is segítségünkre lehet.

Az életreform-mozgalmak valójában az élet minden fontosabb területén újfajta alternatívát kínálnak (az új élet evangéliuma, a harmadik út), valamiféle gyógyulást keresnek a civilizáció által ütött sebekre – mondja Skiera, aki az elidegenedés legfőbb jellemzőiről mint a ridegség okozóiról ír. A tudomány, a racionalitás, a technika az embert áldozza fel a tőle idegen érdekek oltárán. Mélyen egyet lehet érteni és érezni ezekkel a gondolatokkal, annál is inkább, mert mára az ilyen jellegű negatív hatások exponenciális növekedését tapasztalhatjuk, ha akár a felsőoktatásban részt vevő hallgatók számának növekedésére, akár a számítástechnika térhódítására gondolunk. Bár az életreform-mozgalmak a társadalom peremén bontakoztak ki, elmondható róluk, hogy hatásuk ma is sok területen ismert és érezhető. A reformkonyha, a vegetarianizmus, korábban a nudizmus mára elfogadott kifejezésekké váltak, pedig nem sokan tudjuk, honnan is származnak. Érdemes elolvasni ezt a művet azoknak, akik e meghonosodott kifejezések gyökereiről többet szeretnének tudni. Ahhoz azonban, hogy közülük bármelyik is megvalósulhasson, csakis az egész életet megreformálni kívánó kezdeményezéseken át vezethetett az út, olyanokon, amelyek a reformpedagógiai koncepciókban is szerepelnek. A reformpedagógia a jövő nemzedéke számára a „földi paradicsom”-víziók által hátrahagyott feladatok előkészítését tekintette céljának. Ez azonban nem lehetséges kollektív, az egyének összességének emancipációja nélkül. A kollektív emancipáció hangsúlya adta meg az oktatás és az iskolarendszer számára a reformmozgalmak máig élő jelentőségét.

Ismert hazai és külföldi személyiségek és irányzatok vállaltak szerepet az életreform-mozgalmakban. Sokan talán nem is gondolnánk, hogy a kommunizmus vagy akár a transzcendentalizmus is ezek közé sorolható. Edward Carpenter nevével többször is találkozhatunk a tanulmányok során. Hatása irodalmi, politikai jellegű, de még a 20. századi várostervezésre is kiterjed. Ő az, aki a politikai, transzcendentális, ideológiai és spirituális kezdeményezéseket jól össze tudta foglalni, és például ennek eredményeként kezdhette meg működését a Fellowship Of The New Life iskola Cecil Reddie részvételével. A legtöbb csoportosulásra jellemző volt az urbanizációtól való elfordulás és a természet felé közelítés. Az említett gondolatok már Rousseau-nál is megfogalmazódtak, ám maga a természetes állapot csak a mítoszokból és a természeti népek leírásából „ismeretes”. Ezen a ponton lehet érezni a szerző témával szembeni elfogulatlanságát. Pedig mindannyian jól tudjuk, mitikus célokat kitűzni illuzórikus vállalkozás, ugyanakkor azt is tudjuk, hogy a változtatás valóban égetően fontos és egyre inkább sürgető.

A reform indíttatású tevékenységek a modern kor jelenségeire adott speciális válaszok. A modernizáció hatása az országra és ezen belül természetesen Budapestre kulturálisan és társadalmilag is fontos. Meghatározó jelentőségük volt a Nyugat irodalmi és a Huszadik Század tudományos folyóiratoknak, amelyek a kor politikai, gazdasági berendezkedését, a kultúrát, az erkölcsöt, az életmód és a művészet igényét a politikánál világosabban fogalmazták meg. Kiemelt szerepet töltöttek be a fővárosban az olyan klubok, kávézók, ahol az életreform szellemi elitje is megjelent. Részletes leírást kaphatunk az ezekben kialakuló szokásokról, témákról és viselkedési formákról. Ez annyira magával ragadó, hogy szinte visszavágyunk abba a korba, amikor a szellemi elitet Bartók, Ady, Kodály, Balázs Béla és hasonló nagyságok alkották. Ilyenkor azonban érdemes belegondolni abba, hogy manapság többnyire a televízión keresztül értesülünk a nemzetet, világot érintő fontos kérdésekről, változásokról, ám befolyásolni azt ugyanezen az úton kevésbé tudjuk. Mit érezhetett a változások szeléből akkor az átlagember? Észrevehette-e egyáltalán a modernizáció talaján megszülető új gondolatok, új utak kialakulását, és mennyiben látta járhatóknak a maga számára ezeket? Erről a mű egyetlen tanulmánya szól Batthyány Ervin szinte mesébe illő története kapcsán, aki a birtokán iskolát állíttatott a parasztgyerekek részére. Természetesen az odajáró gyerekek szülei boldogok lehettek a költségek megtakarítása miatt, de vajon érzékeltek-e mást is ebből?

Előfordul, hogy álszenteskedő pojácaként tűnnek fel a Vasárnapi kör tagjai. Absztinensek, Bachot és Beethovent hallgattak, testi (testvér) megszólítás és a nyilvános gyónás azt jelzik, hogy a szerzők is pontosan érzékeltetni kívánják ennek a körnek a korban való „kívülállóságát”. Az írásokból jól érzékelhető az országban kibontakozó reformhangulat felfokozódása a különböző intézmények és folyóiratok működése kapcsán, majd utána a hullám lecsendesedése. Olyan dolgok is előtérbe kerülnek a korhűség megvilágítása során, hogy a mozgalomban sokat vártak az akkor még új tudományoktól, a szociológiától és a pszichológiától. A városi mozitulajdonosok felelőssége, hogy válogassák meg darabjaikat… – vallotta a gyermekközpontú pedagógia. (Talán napjainkban is erősebb érdekképviseletre lenne szükség a médiahatásokkal szemben.) A természetben, a jó levegőn tartózkodás, a sportolás, edzés, egészséges étrend a magyar társadalmat ma is érintő kérdések. A mű megjelenése talán azért is aktuális korunkban, mert az akkori modernizálódás kapcsán felmerülő válaszimpulzusok ma is érvényesek mind a társadalom, a pedagógia, mind pedig az individuum szemszögéből.

Bizonyára sokan érzik úgy, hogy nem volt értelme a sok lexikális tudásanyagot tömörítő iskolai óráknak, mert nem sikerült valódi rálátást nyerni a dolgokra és komplex tudássá alakítani a tanultakat. Az „Életreform és reformpedagógia – nemzetközi törekvések magyar pedagógiai recepciója” olyan mű, amely pontosan ezt a komplex látásmódot képviseli az életreformmal, a reformmozgalmakkal kapcsolatban. Nekem a természeti értékek hangsúlyozása és az ember mint testi-biológiai lény értelmezése a leginkább szimpatikus gondolat. Ha ezt sikerülne megértenie a mai kor nyugati emberének, akkor talán más társadalomban élhetnénk.

A meglepően izgalmas, érdekfeszítő könyv visszarepít minket a történelemben, és szemléletesen mutatja be az adott kor különböző reform indíttatású kezdeményezéseit. Ajánlom a művet mindazoknak, akik történelmi vagy pedagógiai, szociológiai érdeklődésűek, és kerülni kívánják a száraz szakirodalmat. Ajánlott irodalomként jól használható a neveléstörténeti és reformpedagógiai kurzusokon, de az újító pedagógus figyelmébe is szívesen ajánlom. Merem ezt tenni azért, mert a reformmozgalmak reformpedagógiára gyakorolt hatásáról és az összefüggésekről jól áttekinthető, érdekes és széles látókörű képet nyújt.

Életreform és reformpedagógia – nemzetközi törekvések magyar pedagógiai recepciója. Szerk.: Mikonya György, Németh András és Ehrenhard Skiera. Gondolat Kiadó, Budapest, 2005.
Madarász Tibor

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.