2019. október 20., vasárnap , Vendel

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2007 október

Életre keltett kutatás. Sántha Kálmán könyvéről

2009. június 17.

Életre keltett kutatás

„Az embernek ki kell tartania a hite mellett, miszerint a felfoghatatlan megérthető, különben nem kutatna.”
Goethe1

A pedagógiai kutatások iránti igény több forrásból eredhet. Felmerülhet gyakorlati tevékenység során az osztályteremben, kiindulhat elméleti tételekből, de elég lehet hozzá egy megfelelő, frappáns kérdés feltevése is. Akár személyes tapasztalat, akár a tudomány nyomása, avagy széles körű innovációs igény hozza létre a kutatást, a társadalmi fejlődés magasabb rendű, misztikus eredője mellett mindig szükség van a Goethe által megidézett emberre is. Az emberre, aki felfigyel a pedagógiai jelenségre, kételkedni, majd vizsgálódni kezd, hogy végül képes legyen újat alkotni. Ahogy a neveléstudomány hajnalán végzett első tudományos kísérletek idején, úgy ma is kell hozzá a pedagógiai kutató, aki újító szándékkal lép fel, hogy eredményesebbé, sikeresebbé tegye a nevelés és oktatás folyamatát.

Egyes kutatók felfedezők, akik ismeretlen területeket térképeznek fel a pedagógia világának szerteágazó földjén. Mások a feltárt felszínt kutatják, és ahogy egyre mélyebbre jutnak, értékes kincseket hoznak a felszínre. A pedagógia sokféle részterületét vizsgáló kutatások mégis büszkélkedhetnek egy közös jellemzővel. Összeköti őket a mögöttük meghúzódó szándék, amely – talán a tudományok széles spektrumát tekintve egyedülálló módon – nem is lehet és sosem lehetett más, mint jobbá tenni egy világot, az iskola világát.

Ez a szándék vezérli Sántha Kálmánt is, aki a Mintavétel a kvalitatív pedagógiai kutatásban című könyvében ezúttal módszertani segítséget kíván nyújtani a pedagógiai kutatók és a neveléstudomány iránt érdeklődők számára egyaránt. Arra vállalkozik, hogy a kvalitatív kutatás izgalmas, sokrétű – ezáltal nehezen definiálható és kezelhető – folyamatából kiragadja a mintavétel témakörét, és a felmerülő kérdéseket körüljárva újszerű választ adjon rájuk. Hat fejezetben foglalja össze és rendszerezi az ismereteket. A kérdéskör tárgyalásának aktualitása nem vitás, hiszen a kvalitatív kutatás kettős helyzetben van: egyrészt nő a népszerűsége, másrészt még mindig sok bizonytalansággal, kétellyel fordulnak felé a kutatók. Sántha Kálmán ezért a mintavétel sajátos módszertani kérdései mellett a kvalitatív kutatás komplex témakörébe is az alapoktól vezeti be az olvasót.

A pedagógiai kutatások segítségével ugyanis az oktatási rendszer legkülönbözőbb területeiről ismerhetünk meg hasznos adatokat, információkat és összefüggéseket. Megismerhetjük például a szülők iskolával szembeni elvárásait. Elemezhetjük, miként alakult a felsőoktatási intézményekben tovább tanulók létszáma az elmúlt években. Megfigyelhetjük, melyek a leglényegesebb kulcskompetenciák az általános iskolában a pedagógusok szerint. Megdöbbenhetünk azon, hogy hány iskolás véli úgy, hogy a tanárok igazságosan bánnak a diákokkal. S most már azt is világosan láthatjuk, hogy mely országban éri el a legtöbb tanuló a legmagasabb olvasási teljesítményszintet. De a pedagógiai kutatások jóvoltából arra az egyszerű kérdésre is választ kaphatunk, hogy hazánkban szeretnek-e a diákok iskolába járni. S miután – hosszú módszertani folyamat eredményeként – megtudtuk a lényeges információkat, tovább töprenghetünk, és immár alátámasztott tudományos ismeretekkel vághatunk neki annak, hogy fontos következtetéseket vonjunk le, és értékes összefüggéseket tárjunk fel.

A szerző által bemutatott kvalitatív kutatás világában képzeletbeli látogatást tehetünk az „átlagos iskola” falain belülre, ahol bepillanthatunk a legrejtettebb, legtitokzatosabb zugokba is. E vizsgálatok ugyanis azt próbálják feltárni, hogy miként gondolkodnak az emberek bizonyos tényállásokról. Arra kíváncsi, hogy a tények, információk milyen személyes jelentőséget hordoznak. Hiszen milyen kutatásra is van szükségünk akkor, ha arra a komplex kérdésre szeretnénk választ kapni, hogy miként gondolkoznak a diákok az iskoláról; milyen kép él bennük az iskoláról? Miért szeretnek iskolába járni és miért nem? A feladat roppant nehéz, mivel nem létezik rá általános válasz, „csupán” személyes történetek, amelyeket az élet számos élménye sző át. Milyen helyzeteket kell megvizsgálnia a kutatónak, milyen módon kell elvégeznie a kutatást, és hány személyes történetet kell megismernie (vagy másképp „mekkora mintát kell vennie”), amikor a „miértekre” kíván megbízható tudományos választ adni? Ezeket a kérdéseket helyezi a középpontba Sántha Kálmán.

Az első fejezetben a kvalitatív kutatást mint önálló területet mutatja be a szerző. Több szempontból közelíti meg általános jellemzőit, módszereit, eljárásait, valamint ezek különböző csoportosítási lehetőségeit, de rámutat a sajátosságaira is. A kvalitatív kutatásra esküdő és azt elutasító kutatók érveit egyaránt felsorakoztatja. A kutatás fejlődéstörténetének felvázolásával pedig a gyökerénél ragadja meg az összetett problémafelvetést. A különböző, filozófiai nézetek és elméleti iskolák bemutatása remekül jelzi, miként járultak hozzá az elmúlt két évszázad során a tudományos megközelítések a kvalitatív kutatás sokrétűségének, komplexitásának, rugalmasságának (ki)alakulásához és fejlődéséhez.

A második fejezet a kvalitatív kutatás folyamatát, felépítésének logikáját értelmezi. A könyv írója kitér a hipotézisek szerepére a kvalitatív kutatások területén belül. Következetesen párhuzamba állítja a kvantitatív és a kvalitatív kutatás elemeit. A célja nem bizonyos megoldások elvetése, hanem a módszerek sajátosságainak világos kiemelése, valamint a két módszer lehetséges integrálásának kifejtése. Segítségével az olvasó megismerheti a kvalitatív kutatás folyamatának körkörös jellegű felépítését, amelyben a fázisok (a vizsgálat tárgyától, kérdésfelvetésétől fogva az adatgyűjtés kérdésein át az eredmények értelmezéséig) párhuzamosan haladnak és hatnak egymásra.

A kvalitatív pedagógiai kutatás alapos általános tárgyalását követően a harmadik fejezetben a kvalitatív mintavétel-kiválasztással és az ezt meghatározó alapkoncepciók kérdésével foglalkozik kimerítően a szerző. A kvalitatív pedagógiai kutatás tükrében (újra)értelmezi a reprezentativitás követelményét, a kutatási etika szerepét, valamint a mintavétellel kapcsolatos elméleti ismereteket. Egy olyan újszerű vizsgálódási folyamat képe rajzolódik ki, amely nem előre meghatározott elméletek, hipotézisek igazolását vagy elvetését, sokkal inkább az elméletek (ki)fejlesztését szolgálja. E rugalmas kutatáshoz megfelelően szokatlan mintavétel kapcsolódik, ahol már nem a reprezentativitás a cél, „hanem az egyedi esetek alapos feltárása” (Sántha 2006, 58.). A módszertani elvek és technikák világos ismertetése mögött egy olyan pedagógiai kutató látásmódja is felrejlik, aki amellett, hogy a kvalitatív kutatás összetett, dinamikus folyamatát szakmai alkalmasságával kívánja alátámasztani, jó légkört is igyekszik teremteni a kutatás során, és partnernek tekinti a résztvevőket.

A negyedik részben Sántha Kálmán nyolc mintavétel-kiválasztási stratégiát és ezekhez tartozó eseteket mutat be. A fejezet elején feltárja az elméleti és a statisztikai mintavétel közti különbségeket, majd összegzi az egyes eljárások jellemzőit. Az érdeklődő olvasó megismerheti az egyes stratégiák jelentőségét, alkalmazásuk előnyeit, veszélyeit és a bennük rejlő lehetőségeket.

Az ötödik fejezetben hat gyakorlati kérdést tisztáz a mintavétel-kiválasztással kapcsolatban, amelyek az olvasóban is megfogalmazódhattak a kötet tanulmányozása során. Érthető, világos választ ad a szükséges minta nagyságára, a mintavétel-kiválasztási eljáráskor fellépő problémák megoldására, a kutatás korlátaira, az általánosíthatóság megvalósítására, a különböző módszerek integrálásának lehetőségeire, valamint a mintavétel-kiválasztás szerepére a kutatás felépítése során.

Az utolsó fejezethez érkezve Sántha Kálmán kutatás-módszertani könyve felvértezi a kutatót (az olvasót) a kvalitatív kutatásokhoz szükséges ismerettel és szemléletmóddal. Jól hasznosítható tudást nyújt a helyes mintavétel-kiválasztás megállapításához és elvégzéséhez: világos elméleti háttérrel szolgál, valamint ellátja a kutatót az elengedhetetlenül fontos módszerekkel és eszközökkel. Ennek megfelelően a hatodik fejezetben már ahhoz a kutatóhoz szól, aki nem veszti szem elől hitét, és tisztában van a kvalitatív kutatásban rejlő lehetőségekkel. A kvalitatív módszerekben sok helyen fellelhető nagyfokú szubjektivitás miatt a szerző felhívja a figyelmet azokra a követelményekre, amelyeket a kutatónak biztosítani kell a tudományosan megalapozott, sikeres eredmények megszerzése érdekében. Sántha Kálmán körültekintően elemzi az objektivitás, a megbízhatóság és az érvényesség sajátos kritériumait, valamint mindazokat a speciális követelményeket, amelyek szerepet játszhatnak a kvalitatív kutatás során. A fejezetek végén található kulcskifejezések, valamint a név- és tárgymutató segíti a könyv feldolgozását.

A tudományos módszertani könyv célja, hogy rámutasson a – kutatók számára sok kihívást jelentő – kvalitatív kutatás folyamatára, különösen egyik lényeges elemére, a mintavétel-kiválasztásra. Segíti az érdeklődőket, hogy alátámasztott, jó kutatást végezhessenek. Amellett, hogy világossá teszi a kutatás-módszertani elveket, a szükséges eszközkészlettel is ellátja az olvasót. Komplex, kritikai gondolkodásra és ehhez tartozó összetett cselekedetre buzdít a gyakorlati eljárás során. Olyan kutatót idéz meg, aki képes felfedezni a „vizsgálati minta” mögötti arcokat, és azokat a személyes történeteket, amelyek hol mosolyt, hol egy grimaszt varázsolnak rájuk. Hogy mennyire lesz eredményes a vizsgálat, az a kutató munkájától és személyétől is nagymértékben függ.

Sántha Kálmán: Mintavétel a kvalitatív pedagógiai kutatásban. Kutatás-módszertani Kiskönyvtár. Gondolat Kiadó, Budapest, 2006.
Dobó István

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.