2020. június 01., hétfő , Pünkösd, Tünde

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Az oktatás társadalmi-gazdasági környezete >> Egyéb tanulmányok

Az oktatás minőségének és eredményességének javítását szolgáló intézkedések a magyar közoktatásban

2009. június 17.

Sinka Edit

Az oktatás minőségének és eredményességének javítását szolgáló intézkedések a magyar közoktatásban

Szakértői háttéranyag (2004. április)

A közoktatás minősége és eredményessége a világ minden fejlett országában az oktatáspolitika legfontosabb céljai közé tartozik. Ennek megfelelően Magyarországon is kiemelt szakmai és politikai figyelem irányul erre a területre. Az oktatási kormányzat az utóbbi évek során nagyon gazdag eszközrendszert hozott létre, amely a közoktatás legkülönbözőbb területeit veszi célba. Az eszközök döntő többsége konkrét jogszabállyal alátámasztott, ami bizonyos értelemben garanciát jelent a működtetésükre.

A minőséget mindenek előtt az oktatási tartalom szabályozása alapozhatja meg. A tantervi követelményeket a Nemzeti alaptanterv határozza meg, amelynek felülvizsgálata 2003-ban történt meg, és az új szabályozás 2004. szeptember 1-jétől lép életbe. A legfontosabb változás egyrészt az, hogy a tankötelezettség 18 éves korig történő kiterjesztésével a tanterv is 10 helyett 12 évfolyamra írja elő a kötelező közös tartalmakat, másrészt pedig abban is eltér elődjétől, hogy az oktatás alapvető feladataként a fejlesztést határozta meg, és ennek következtében csökkent a lexikális tudás jelentősége. A Nemzeti alaptanterv egy stratégiai dokumentum szerepét tölti be, és a kialakuló háromszintű tartalmi szabályozás alapját képezi. A Nemzeti alaptantervet a kormány adja ki. A rendszer második szintje tantervi és módszertani támogatást egyaránt nyújt. Választható kerettantervi ajánlások és különböző oktatási programok segítségével alternativitásra épülő kínálati rendszert biztosít, így támogatja azt, hogy a helyi tantervekbe (a rendszer harmadik szintjébe) zökkenőmentesen épüljenek be a Nemzeti alaptanterv elvei, fejlesztési feladatai. Az Oktatási Minisztérium új háttérintézménye, a Közoktatás-fejlesztési és Pedagógus-továbbképzési Kht., pontosabban annak Programfejlesztő Központja kulcsszereplője lesz az említett oktatási programok kidolgozásának. A Nemzeti alaptanterv felülvizsgálata természetszerűleg maga után vonja a helyi tantervek felülvizsgálatát, ami azt a célt szolgálja, hogy az iskolák újra átgondolhassák alkalmazkodási stratégiájukat tágabb és szűkebb környezetük iskoláztatással kapcsolatos elvárásai iránt, fejlesztési programokat dolgozzanak ki és valósítsanak meg pedagógiai kultúrájuk emelésére, az oktatás-nevelés tartalmának és módszereinek megújítására. Mindez együtt jelentősen javíthatja az oktatás minőségét és eredményességét az egyes iskolák szintjén is.

A tantervek és programok mellett kiemelt szerep jut a tankönyveknek, hiszen a diáknak, és gyakran a tanárnak is a tankönyv jelenti a tananyagot, az elsajátítandó tudást. Ezért nagyon fontos a tankönyvek megfelelő minőségének biztosítása. A tankönyvpiac rendjéről 2001-ben törvény1 született, amely kimondja, hogy a tankönyvellátás közfeladat, az alkotmányban meghatározott művelődéshez való jog érvényesülését szolgálja. Egy könyv tankönyvvé nyilvánításáról a miniszter dönt, és a törvény azt is előírja, hogy a tankönyvvé nyilvánítási eljárás kiterjed a tankönyv gyakorlati beválásának vizsgálatára a taníthatóság és tanulhatóság szempontjából. A beválásvizsgálat, vagyis a kipróbálás a tankönyv minőségellenőrzése. Az oktatási miniszternek a tankönyvekről évente jegyzéket kell kiadnia, amire pályázat alapján lehet felkerülni. A tankönyvjóváhagyás rendszerét miniszteri rendelet2 szabályozta már a törvény megjelenése előtt is, ez természetesen – módosításokkal – érvényben maradt.

Az oktatás minőségének a tartalom oldaláról való megközelítésére illetve biztosítására szolgálhat még a vizsgakövetelmények meghatározása. A közoktatás eredményességének értékelésében meghatározó szerepe van a vizsgáknak. Noha ezek elsőrendű funkciója az egyes tanulók teljesítményének értékelése és elismerése, fontos visszajelzéseket adhatnak egy-egy intézmény, vagy akár az egész oktatási rendszer teljesítményéről is, abban az esetben, ha az eredményeket nem csak intézményi szinten elemzik. 2005-ben kerül bevezetésre az új, kétszintű érettségi vizsga, melynek részletes követelményei miniszteri rendeletben3 jelentek meg, és amelyekben a korábbiaknál nagyobb hangsúlyt kapott a kompetenciafejlesztés. A követelményeket valamennyi vizsgatárgyban két szinten határozták meg, az érettségiző diák döntheti el, hogy mely tárgyból milyen szintű vizsgát tesz. A felsőoktatási intézmény által megjelölt szintű vizsga kiváltja a felvételit.

A minőség és eredményesség fejlesztését és biztosítását szolgáló kezdeményezések közül kiemelkedik az Országos Kompetenciamérés, ami egy-egy kiválasztott évfolyam minden tanulójára kiterjedően méri az alapkészségek (olvasás-szövegértés, matematikai eszköztudás) meglétét. Mérések eddig két alkalommal történtek, 2001 őszén az ötödik és a kilencedik évfolyamon, 2003 tavaszán pedig a hatodik és a tizedik évfolyamon. A következő alkalom 2004 májusában lesz, a hatodik, nyolcadik és tizedik évfolyamos tanulók körében. Az Országos Kompetenciamérés alapvető célja egyrészről az, hogy a mérés során alkalmazott új teszttartalmak és értékelési eljárások új tartalmi fejlesztési igényeket közvetítsenek az iskolák felé, másrészt pedig az, hogy fejlődjön az intézményi szintű értékelési kultúra és ennek módszertani háttere. Szakmailag elsősorban ez indokolja, hogy a mérés az adott évfolyamokon tanulók teljes körét érinti. Hatása leginkább abban nyilvánulhat meg, hogy minden iskola számára lehetővé válik a központilag feldolgozott adatok alapján saját intézménye tanulói teljesítményének elemzése, az országosan kialakuló eredményekhez és mutatókhoz viszonyított értékelése. Az intézményeknek azonban saját helyzetük diagnosztizálása után képeseknek kell lenniük intézkedéseiket megtervezni és megvalósítani. A mérés a közoktatás minőségének javítását és a tartalmi pedagógiai munka fejlesztését szolgáló országos eszközök között az egyik legnagyobb hatású lehet akkor, ha az intézmények képesek megfelelő módon alkalmazni ezt az eszközt. A mérésnek rendszerszinten, az oktatáspolitika számára is jelentős hozadéka lehet, hiszen a kiválasztott évfolyamok biztosítják, hogy szinte az összes magyar (alap- és középfokú) iskola teljesítményéről legyen valamilyen képe az oktatási kormányzatnak.

A tanulói teljesítményeken alapuló, hazai és nemzetközi mérések elsődlegesen azzal szolgálják az oktatás minőségének ügyét, hogy jelzik a problémákat az oktatásirányítás felé. Fontos, hogy kiderüljön az oktatás eredményessége, avagy eredménytelensége, és ehhez megbízható jelzőrendszer működése szükséges. A mérés-értékelés tehát mint minőségbiztosító eljárás is alapvető jelentőségű az oktatási rendszer szempontjából.

Az oktatás minőségéről gondolkodva nem lehet megkerülni a humán erőforrást, vagyis a pedagógusokat, hiszen a minőséget leginkább az ő munkájuk minősége, ha úgy tetszik, az ő minőségi munkájuk alapozhatja meg. Az eszközök, amelyekkel a kormányzat élhet, és élt a pedagógusi munka minőségének biztosításáért, elsősorban a képzés és továbbképzés szabályozását jelentik. A képzőhelyek, lévén felsőoktatási intézmények, automatikusan akkreditáción esnek át, de ugyanígy akkreditálják a továbbképző helyeket és a továbbképzési programokat is. A pedagógusok alap- és továbbképzését egyaránt kormányrendelet4 szabályozza, amely a képesítési követelményekre is kitér. A pedagógusok továbbképzésének kormányzati támogatása, a hét évenkénti kötelező részvétel továbbképzésen, és az, hogy minden iskolának kötelezően továbbképzési tervet kell készítenie, az adott iskolában tanító pedagógusok szakmai színvonalának emelkedésével kell, hogy együtt járjon. Az alapképzésben azonban az egyetemek – szakmai autonómiájukra hivatkozva – gyakran akaratlanul is a közoktatás megújulását, fejlődését hátráltatják, ugyanis a tanárképzés nem, vagy csak nagyon lassan követi azokat a folyamatokat, amelyek a szabályozásban megjelennek. Az egész oktatási rendszer neuralgikus pontja volt a tanári bérek alacsony szintje, egyrészt, mert nagyon kevés fizetésért nem lehet nagyon jó minőségű munkát várni, ám ami ennél fontosabb, hogy az alacsony bér és az előrelépés lehetőségének gyakorlatilag teljes hiánya erős kontraszelekciót eredményezett – és eredményez – a tanári pályán. A helyzetet valamelyest javította a 2002 őszén végrehajtott közalkalmazotti béremelés.

A humán erőforrás tekintetében külön is említést érdemel a közoktatási szakértők tevékenysége. A szakértői rendszert már a ‘93-as közoktatási törvény létrehozta, az oktatásirányítás folyamatos feladata pedig az, hogy a névjegyzékbe kerülésüket (azaz az állami elismerésüket, úgy is mondhatnánk: akkreditációjukat) koordinálja. Az Országos Szakértői Névjegyzék és a szakértői tevékenység szabályozása miniszteri rendelet5 szintjén megoldott, a szakértői névjegyzék szakterületenként tartalmazza az oktatási intézményben szakmai ellenőrzésben való közreműködésre jogosult szakértőket. A névjegyzékbe kerülésnek kifejezetten szigorú, minőségi előírásai vannak, ugyanakkor a szakértői működés minőségét nem vizsgálják, bár az erre vonatkozó irányelvek kidolgozása az Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont feladatait rögzítő kormányrendeletben megjelenik.

A kormány az értékelési feladatok ellátására 1999-ben új intézményt hozott létre6. Az Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont központi közigazgatási szerv, elsődleges feladata, hogy a miniszter intézkedésének megfelelően szakmai ellenőrzést és értékelést szervezzen. Ez az intézmény jelenti azt az infrastrukturális hátteret, ami lehetővé teszi egy országos, minden tanulóra kiterjedő mérés lebonyolítását, a meghatározott feladat- és hatásköre azonban ennél jóval szélesebb, az oktatás minőségének és eredményességének biztosítására sokféle eszközzel rendelkezik. Kidolgozza a fenntartói irányítás körébe tartozó ellenőrzési tevékenység irányelveit, a közoktatási intézmények ellenőrzésének, értékelésének irányelveit, valamint az óvodákban, iskolákban, kollégiumokban folyó minőségbiztosítási tevékenység országosan egységes irányelveit. Emellett pedig évente összegzi és közzéteszi az ellenőrzési, mérési, értékelési és minőségbiztosítási tevékenység tapasztalatait. 2004-ben konkrét fejlesztési céllal egy másik minisztériumi háttérintézmény, a Közoktatás-fejlesztési és Pedagógus-továbbképzési Kht. is létrejött, sokrétű feladatokkal. Ezekkel az intézkedésekkel a kormányzat biztosította az intézményi hátterét a minőség javítását és a közoktatás fejlesztését célzó munkának.

A minőség fejlesztését és biztosítását célzó politika fontos eleme ezek szervezeti szintű garanciáinak kiépítése. Az intézményi szintű minőségbiztosítás arra a megközelítésre épül, hogy a minőség egyik legfontosabb mércéje a szolgáltatás igénybe vevőinek elégedettsége. A minőség problémája a kilencvenes években vált Magyarországon a közoktatás-politika kiemelt területévé. Magyarázata lehet ennek, hogy a centralizált oktatási rendszerben működő ellenőrzési és minőségbiztosítási mechanizmusok a decentralizációval együtt megszűntek vagy elsúlytalanodtak, s így többé nem tudták funkciójukat betölteni. Ugyanakkor más európai országoktól eltérően nem egy olyan rendszer jött létre, ami költségvetési szinten biztosítaná a lehető leghatékonyabb működést, hanem olyan, ami minden elemében az intézményi/helyi szintre koncentrál. Az ellenőrzés, az értékelés és a minőségbiztosítás fogalmának értelmezése az 1999-es módosítás során belekerült a közoktatási törvénybe7, így a jogi szabályozás is megerősítette, hogy a központi irányítás egyik fő célkitűzése lett az intézményi szintű minőségbiztosítási rendszerek kiépítése. Az Oktatási Minisztérium a minőségfejlesztésre vonatkozó céljainak elérése érdekében egy fejlesztési programot hozott létre, Comenius 2000 névvel. A helyi (intézményi) minőségbiztosítási rendszer kiépítését a szaktárca jelentős összegű céltámogatási alappal is ösztönözte. A közoktatás területén folyó minőségfejlesztés célja annak garantálása volt, hogy az oktatási-nevelési intézmények a társadalmi és a helyi igényeknek megfelelő szolgáltatásokat nyújtsanak. A tárca a közoktatási intézmények és a fenntartók minőségfejlesztési, minőségirányítási tevékenységének elősegítésére, koordinálására, továbbá a bevezetéssel kapcsolatos szakmai előkészítő munka, illetve az ezzel összefüggő operatív teendők ellátására, létrehozta a Comenius 2000 Programirodát.

Az oktatási miniszter 2002-ben rendeletet8 adott ki a közoktatás minőségbiztosításáról és minőségfejlesztéséről, melynek hatálya – fenntartótól függetlenül – minden közoktatási intézményre kiterjed. Célja az volt, hogy meghatározza a minőségfejlesztéssel kapcsolatos feladatokat, valamint megalapította az e területen kiemelkedő teljesítményt nyújtó intézmények állami elismerését szolgáló Közoktatás Minőségéért Díjat. A rendelet előírja, hogy minden közoktatási intézménynek folyamatos, önértékelésen alapuló minőségfejlesztési tevékenységet kell folytatnia. Ezt a munkát az Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont irányelv kiadásával segíti, amely valamennyi közoktatási intézmény részére tartalmaz szervezési és módszertani megoldásokat. A rendelet nem korlátozódik az intézmények feladatainak szabályozására, országos minőségfejlesztési feladatokat is előír, elsődlegesen a szakmai segítségnyújtás körében. Ide tartozik a módszertani anyagok kidolgozása, a minőségfejlesztési tanácsadók jegyzékének összeállítása és gondozása (az intézmények a minőségfejlesztési feladatok végrehajtásához minőségfejlesztési tanácsadót vehetnek igénybe), a minőségfejlesztési képzések és továbbképzések szervezése. Az országos minőségfejlesztés keretében kell megszervezni és működtetni a közoktatás országos mérési-értékelési rendszerét, ehhez kapcsolódóan a tanév rendjéről szóló rendelet határozza meg, hogy az adott tanévben milyen mérések megszervezésére kerül sor.

2002 nyarától az új oktatási kormányzat politikájában a minőségbiztosítási program fejlesztését célzó, formai és tartalmi elemek jelentek meg. Elsődlegesen a Comenius-program monopolhelyzetének feloldását célozzák az intézkedések, lehetőség biztosítását más, minőségfejlesztési-intézményfejlesztési modellek akkreditálására is. Emellett pedig komoly igény mutatkozik elsősorban a helyi, intézményi tevékenységet segítő módszertani anyagok fejlesztésére és közzétételére, valamint ezzel összefüggésben a minőségfejlesztési képzések választékának bővítésére. A közoktatási törvény 2003-as módosítása9 valamennyi óvoda és iskola számára előírta saját minőségfejlesztési rendszer kiépítését, és ennek egy, a fenntartó által jóváhagyott önálló dokumentumban (minőségirányítási program) való rögzítését. A minőségüggyel kapcsolatos szabályozás korábban a pedagógiai program részeként jelent meg, mostantól egy külön, nyilvános dokumentum. A programot az intézmény vezetője készíti, és az alkalmazotti közösség fogadja el 2004. június 30-ig. Az önkormányzati fenntartású intézmények esetében pedig egy külön előírás is érvényesül: az intézményi minőségirányítási programnak összhangban kell állnia az önkormányzati minőségirányítási programmal, és ez egyben azt is jelenti, hogy az önkormányzatok oktatásirányító munkájába is változást hozott a törvénymódosítás, önkormányzati minőségirányítási programot kellett készíteniük (amihez az intézményiek igazodnak majd) 2004. január 31-ig.

A közoktatás minőségének és eredményességének biztosításában kiemelt szerepe van az ellenőrzésnek és értékelésnek. Az egyes közoktatási intézmények szakmai munkájának értékelése az intézményfenntartók feladata, melyet a közoktatási törvény10 ír elő számukra, pontosan meghatározva azon eszközök körét11 is, melyeket alkalmazhatnak e tevékenység során. Felhasználhatják a külső szakértők által végzett értékelések és mérések eredményeit, önértékelést tartalmazó beszámolót kérhetnek az intézménytől, illetve kikérhetik az iskolaszék véleményét. Többek között ennek segítését is szolgálták a központi irányítás által 1999-től meghirdetett pályázatok (SZAK, Közoktatás 2001), melyek az önkormányzatoknak biztosítottak lehetőséget szakértői szolgáltatások megvásárlására. A hazai szabályozási környezetben sok múlik azon, hogy egy-egy önkormányzat hogyan birkózik meg fenntartói kötelezettségeivel, milyen szinten látja el az iskolák értékelésével kapcsolatos feladatait. Ha ugyanis nincs arra garancia, hogy meghatározott időszakonként minden egyes iskolában elfogadható szakmai színvonalon elvégzett intézményértékelésre kerüljön sor, akkor nem lehet biztosítani és folyamatosan fenntartani a közoktatás minőségét. Ennek érdekében írta elő a közoktatási törvény 2003. évi módosítása12 a rendszeres (négyévenkénti) fenntartói ellenőrzést.

A rendszer illetve ágazatközi értékelés még nem eléggé elismert tevékenysége az Oktatási Minisztériumnak, De ebben az Országos Közoktatási Intézetben háromévente készülő „Jelentés a magyar közoktatásról” című kötet egy fontos elem. Emellett jelenleg a közigazgatási államtitkár alatt megalakulóban van az ún. Indikátor Bizottság, ami azt a célt szolgálja, hogy az OECD-ben már bevált indikátorokat hazai szinten továbbfejlessze és használja, szintén országos és rendszerszintű értékelésre.

Nemzetközi összehasonlításban a magyar tanulók teljesítménye átlag alatti, az iskolák között pedig aránytalanul nagy mértékű a különbség ezen a téren. Az OECD tanulói teljesítményvizsgálata (PISA) rámutatott arra, hogy a magyar diákok teljesítménykülönbségei mögött nem annyira az egyének, hanem az iskolák különbözősége áll. A teljesítményt leginkább meghatározó két tényező az iskola és a családi háttér, ez utóbbi tekintetében azonban a magyar iskolák meglehetősen homogén képet mutatnak, ami azzal a veszéllyel jár együtt, hogy az iskolák elmélyíthetik a már meglévő egyenlőtlenségeket. Ebből pedig az következik, hogy minden olyan intézkedés, ami a gyengén teljesítő tanulók iskolai sikerének javítását szolgálja, növelheti a magyar oktatási rendszer eredményességét.

Az Oktatási Minisztérium középtávú közoktatás-fejlesztési stratégiája tényként állapítja meg, hogy a magyar iskolák pedagógiai eszközökkel többnyire nem képesek ellensúlyozni a társadalmi hátrányok tanulási eredményekre gyakorolt hatásait, az elkülönítés és a szegregáció igen nagy mértékű. Éppen ezért az oktatáspolitika egyik prioritása az oktatási egyenlőtlenségek mérséklése, az egyes iskolák közötti különbségek, illetve a szociokulturális háttér tanulmányi eredményekre gyakorolt hatásának csökkentése révén. A közoktatási törvény 2003-as módosítása13 jogi eszközökkel igyekezett visszaszorítani a korai szelekciót és a szegregációt. Az általános iskola kezdő szakaszát érinti az a szabály, hogy az első három évfolyamon csak abban az esetben utasítható a tanuló évismétlésre, ha a tanulmányi követelményeket mulasztás (iskolából való hiányzás) miatt nem tudta teljesíteni. Gyenge tanulmányi eredmény tehát nem lehet ok az évismétlésre, illetve csak akkor lehet ezzel élni, ha ezt a tanuló szülei is elfogadják és kérik. Ugyancsak az általános iskola első három évfolyamán, valamint a negyedik év első félévében a törvény alapján numerikus értékelés helyett szöveges értékelést kell alkalmazni. A korai szelekció visszaszorításának eszköze lehet az oktatás alapszakaszának kitolása, amelyben a hangsúly a legfontosabb készségek fejlesztésén van. A jelenlegi iskolaszerkezetben rövid az alapkészségek kialakítását szolgáló kezdőszakasz, ami azt eredményezi, hogy az oktatásban nincs elegendő idő a kulcskompetenciák fejlesztésére. Ehhez nyújt segítséget az a rendelkezés, amely az iskolaszerkezetet ugyan nem változtatja meg, ám lehetőséget biztosít arra, hogy az ötödik és a hatodik évfolyamon a kötelező tanórai foglalkozás harminc-ötven százalékában ne szakrendszerű, hanem képességfejlesztő jellegű oktatás folyjon az iskolákban. Szintén fontos szelekciót csökkentő hatása lehet annak, hogy biztosítani kell a kilenc-tizedik évfolyamon a nevelés-oktatás tartalmi egységét (a Nemzeti alaptanterv alapján), és így az iskolák közötti átjárhatóságot.

A roma és hátrányos helyzetű, valamint a sajátos nevelési igényű tanulók integrációját segíti elő az ún. integrációs normatíva, amely már a 2003-as költségvetésben szerepelt. A középiskolák esetében az esélyegyenlőséget hivatott bizonyos mértékben biztosítani az Arany János Tehetséggondozó Program, amely kistelepüléseken élő, tehetséges, szociálisan rászoruló tanulókat céloz meg. A felsőfokú tanulmányokra való eredményes felkészítés érdekében a programban résztvevő gimnáziumok és kollégiumok pedagógusai, szakértők bevonásával, speciális programot dolgoztak ki a kistelepülési hátrányok leküzdésére. A speciális program többletfeladatainak fedezésére az Oktatási Minisztérium kétszeres normatívát biztosít a tanulók után az intézmények számára, a diákok pedig ösztöndíjat kapnak a települési önkormányzatuktól.

Az egyenlőtlenségek csak akkor csökkenthetőek jelentős mértékben az oktatási rendszerben, ha működik egy olyan jelzőrendszer, amely lehetővé teszi a tanulói célcsoportok, illetve az őket oktató intézmények azonosítását. Ez azért szükséges, hogy a kiegészítő forrásokat, szolgáltatásokat és fejlesztéseket célzottan lehessen eljuttatni. Emellett pedig szükséges lenne egy olyan mérési-értékelési rendszer, amely visszajelzést biztosít az iskolák eredményességéről, felderíti a különösen gyenge teljesítményt nyújtó iskolákat, és ezek felzárkóztatására, a rossz teljesítmény okainak elemzése után, konkrét lépéseket tesz.

Az intézkedések összefoglaló táblázata
Oktatási tartalom szabályozása Nemzeti alaptanterv kiadása és felülvizsgálata
Kerettantervi ajánlások és oktatási programok kiadása
Helyi tantervek felülvizsgálata
A tankönyvpiac rendjének szabályozása
A tankönyvjóváhagyás rendszerének szabályozása Vizsgakövetelmények meghatározása
Tanulói teljesítmények mérése Országos Kompetenciamérés
Nemzetközi és hazai mérések
Országos mérési-értékelési rendszer
Pedagógusi munka minőségének biztosítása A képzés és továbbképzés szabályozása
Közoktatási szakértők tevékenységének szabályozása Béremelés
Infrastruktúra (intézményi háttér) biztosítása Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont Közoktatás-fejlesztési és Pedagógus-továbbképzési Kht.
Intézményi szintű minőségbiztosítás támogatása Közoktatási Minőségfejlesztési Rendszer (irányelvek, állami elismerés, tanácsadók jegyzéke, pályázatok a finanszírozásra, minőségirányítási programok intézményeknek és fenntartóknak)
Intézményértékelés Fenntartói feladatok törvényi előírása, pályázati lehetőség szakértők alkalmazására (SZAK), irányelvek kidolgozása
Gyengén teljesítő tanulók eredményeinek javítását szolgáló intézkedések Évismétlés nagymértékű visszaszorítása az alsó tagozaton
Szöveges értékelés az alsó tagozaton
Az alapkészségek fejlesztésének hangsúlyozása a kezdőszakaszban
Integrációs normatíva
Arany János Tehetséggondozó program

 

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.