2019. október 20., vasárnap , Vendel

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 1997 június

Egy európai oktatási program a demokratikus állampolgárért

2009. június 17.

Vass Vilmos

Egy európai oktatási program a demokratikus állampolgárért

Az ezredforduló felé közeledve a tudományos-technikai fejlődés felgyorsulásával és az információrobbanással az oktatási programok szerepe is megnövekedett. Olyan készségek, képességek és kompetenciák kifejlesztésére van szükség, melyek biztosítják a sokoldalúan képzett munkaerő, a tudatos állampolgár, a művelt ember felnevelését. Ennek tudatában az Európa Tanács útjára bocsátott egy hároméves oktatási programot Oktatás a demokratikus állampolgárért néven, melynek nyitó konferenciája 1996. június 24-25-én volt Strasbourgban.

Maitland Stobard, az Európa Tanács Oktatási, Kulturális és Sport Bizottságának igazgatóhelyettese megnyitó beszédében felvázolta az 1997-ben induló program tartalmát, lehetséges struktúráját, céljait, feladatait és beilleszkedését az Európa Tanács, a Kulturális Együttműködési Tanács és az Oktatási Bizottság további programjaiba. Külön kiemelte a munkálatok politikai és történeti hátterét. Mintegy 44-48 ország, köztük a közép-kelet-európai országok oktatásirányítási szakemberei, pedagógiai szakértői, tanárai vesznek részt a munkában, amely később az USA, Kanada és Izrael csatlakozásával globális programmá válhat. Elképzelései szerint az induló program két fő részből áll: egy közoktatási és egy felnőttoktatási területből, amelyek mögött a demokratikus állampolgár jogai, kötelességei és a folyamatos tanulás gondolata húzódik meg. Az Európa Tanács programja szoros kapcsolatban áll más, az összeurópai ügyben szintén szerepet játszó intézményekkel (EU, UNESCO, OECD). Célként fogalmazta meg a prioritások kijelölését, a program kapcsolódási területeinek felvázolását (a már említett intézményeken kívül kiemelten a társadalmi szerveződések szerepét is), a tanárképzési módszerek megújítását és a program folyamatos és sokrétű elterjesztésének kidolgozását.

A történeti háttér

Az Oktatás a demokratikus állampolgárért program szorosan illeszkedik ahhoz a folyamathoz, amelyet az Európa Tanács az európai parlamentáris demokráciák közreműködésével az 1950-es évektől indított el. A testület munkája a következő területeket ölelte fel: a demokrácia, az emberi jogok, a média és a kommunikáció, az interkulturális kapcsolatok, a társadalmi szerződések, a tolerancia, a női egyenjogúság, a helyi együttműködés és az európai örökség.

Az 1954-ben a 44 tagállam által aláírt Európai Kulturális Konvenció nyomán megalakult a Kulturális Együttműködési Tanács, amely felelős és integráns része az Európa Tanács oktatási és kulturális munkájának, melyet különféle bizottságok segítenek (oktatási, egyetemi, kulturális). A folyamatok 1989 után a közép-kelet-európai országok csatlakozásával felgyorsultak, elsősorban az európai szabadságjogok és a plurális demokráciák védelme, támogatása és megerősítése; az európai identitás, valamint a kontinens társadalmait érintő kihívásokra való közös válaszok kutatása témaköreiben. Ennek megfelelően a Kulturális Együttműködési Tanács 90-es évekbeli oktatási programjai egyaránt felölelik a kötelező és a felnőttoktatást. Példa erre az 1991-es A középiskolai európai oktatás programja, amely olyan ismeretek, képességek és attitűdök nyújtását irányozta elő, melyek az aktuális társadalmi kihívások megoldásához járulnak hozzá, valamint multikulturális megközelítéssel kellő alapot nyújtanak a felsőoktatási tanulmányokhoz és a munkára való felkészüléshez. Fontos részét alkotta a programnak az európai kulturális örökség tudatosítása és az ehhez szorosan kapcsolódó felelősségteljes polgári magatartásforma alakítása is.1

1989-ben 17 ország részvételével megalakult az Európai Fejlesztési és Kutatási Intézet, amely az oktatás tartalmi szabályozásának kérdését szoros kölcsönhatásban vizsgálja a demokratikus állampolgári képességek fejlesztésével.2

Jelentős tevékenységi területét alkotják a Kulturális Együttműködési Tanács által elindított és az Európa Tanács támogatásával kiterjesztett oktatási programoknak az állampolgári ismeretek oktatásának elméleti és gyakorlati problémáit elemző és értékelő összejövetelek. Ezek sorában kiemelkedő szerepet játszottak az 1994-es uppsalai, temesvári, madridi, valamint az UNESCO szervezésében megtartott 1995-ös bécsi konferenciák, amelyeken már a közép-kelet-európai demokratikus folyamatok olyan nehézségeit is vizsgálták, mint például a piacgazdasági átmenet társadalmi következményei, a gazdasági változások és a munkanélküliség kapcsolata, s középpontba került az idegengyűlölet és az antiszemitizmus elleni harc, a kisebbségvédelem, a tolerancia és a demokratikus értékek tiszteletére nevelés kérdésköre is. 1994. március 23-24-én az oktatási és kultuszminiszterek madridi tanácskozásán az Oktatás a demokráciáért, az emberi jogok és a tolerancia program értékelése kapcsán a jelenlévők szorgalmazták a folyamatok kiszélesítését, melyet az ENSZ a Tolerancia nemzetközi éve (1995), a bécsi csúcstalálkozó és a Varsóban létrehozott Állampolgári Ismeretek Európai Információs Központja fémjelzett. Körvonalazódott egy olyan európai állampolgár iránti igény, aki ismeretekben, információkban gazdag, felelős, alkotó résztvevője a társadalomnak, tudja és használja jogait és kötelességeit, tisztában van a demokratikus értékekkel. A 90-es években fontos szerepet játszó programok mögött nemcsak az említett konferenciák tapasztalatai húzódnak meg, hanem több nemzetközi szervezet (EU, UNESCO, ENSZ, OECD) által megfogalmazott azon célkitűzések is, amelyek szorgalmazzák a demokráciára nevelés kérdéskörének kutatását, amely biztosítja az egységes szemléletmód kialakulását, a kutatási eredmények beépítését az oktatás minden területére, beleértve a felnőttoktatást és a tömegtájékoztatási eszközök felhasználását is.

Az Oktatás a demokratikus állampolgárért program 1996-os strasbourgi konferenciája

Az említett sokszínű előzmények és a programhoz csatlakozó 40 résztvevőnek az állampolgári ismeretek tanítása terén szerzett eltérő tapasztalatai, az eltérő célok, módszerek és szakszóhasználat (Citizenship Education, Civics, Civic Education, Human Rights Education stb.) egy közös terminológia megfogalmazását igénylik.

A közoktatási szekcióban a terminológiai tisztázást követően a vita gyakorlati kérdésekről folyt. Például arról, hogyan kell az oktatásban figyelembe venni a társadalmi tapasztalatokat és értékeket. Egyetértés született abban is, hogy az állampolgári ismeretek tanítása nem kizárólag önálló tantárgyként képzelhető el. Tartalma, célkitűzése és követelményrendszere elsősorban a földrajz és a történelem tantárgyhoz kötődik. A történelemmel mint az emberiség kollektív memóriájával való kapcsolata főként az európai örökség és az emberi jogok szempontjából kiemelkedő, de a jelenkori demokratikus értékek, a meglévő előítéletek és tévképzetek vizsgálata szempontjából is figyelemre méltó. A tolerancia és a kölcsönös tisztelet fejlődéstörténetének ismerete azonban egyenesen megkívánja, hogy túllépjünk e két tantárgy tartalmi keretén. Ugyanúgy a földrajz által közvetített, az államok által felosztott világ globális problémáinak hangsúlyozása, bár kétségkívül kiegészíti a történelmi ismereteket, nem fedi le teljes szélességében a program által elképzelt állampolgári ismeretek tartalmát (az iskolai életet, a jelenkori problémák tárgyalását és a társadalmi élet szabályainak elemzését). Más oldalról az iskolai élet mint a politikai társadalom mikrokozmosza taníthatja a diákokat a demokratikus elvek tiszteletére, a konfliktusok elemzésére és a különböző konszenzusteremtő technikákra, a felelősségteljes gondolkodásra, a logikus érvelésre. Mindez alapvető a demokratikus attitűdök kialakulása szempontjából is.

Kiemelkedő szerepet játszik az állampolgári nevelésben a globális problémák megvitatása és a lehetséges megoldási tervek kidolgozása (pl. a környezet, az egészség, a túlnépesedés és a munkanélküliség vizsgálata).3 Ezen területek tartalma sem kapcsolódik kizárólagosan egy tantárgyhoz. Az inter- és multidiszciplináris megközelítés a legjárhatóbb út, ami viszont módszertani szempontból főként a csoportmunkát, az egyéni kutatást és a demokratikus vitákat helyezi előtérbe. Ennek megfelelően az Oktatás a demokratikus állampolgárért program jórészt a demokratikus jogok és értékek kialakulásának és a politikai rendszerek működésének történetét tartalmazza, szoros kapcsolatban az identitás, az állampolgárság, az európai jogok és a demokrácia kérdésével. A küldöttek hitet tettek a közösség szabályait és a konfliktusok megoldását erősítő, a valós társadalmi élet és az iskolai mindennapi tapasztalatokhoz kapcsolódó multikulturális módszerek mellett.

A jelenlévők felidézték a demokráciafogalom fejlődéstörténetét. Az alapokat a polisz demokratikus jogainak biztosításával az ókori Athén rakta le, melyeket a felvilágosodás korszaka az általános emberi jogokkal bővített. A XIX. század az általános politikai és választójog megadásával egészítette ki a folyamatot, míg a XX. század a szociális jogok megfogalmazásával tette teljessé a demokrácia fogalmát. A terminológiai zűrzavar megszüntetésére a második lépést a résztvevők úgynevezett munkadefíniciók kidolgozásával tették meg, amelyekben az állampolgári ismeretek fogalmi szintjeit strukturálták. A szélesebb értelemben vett állampolgári nevelés az értékek, az ismeretek, a tevékenységek és gyakorlatok olyan készlete, amely a fiatalokat és a felnőtteket mint a társadalom polgárait együtt készíti fel a demokratikus életre. Egy másik megfogalmazás szerint az állampolgári ismeretek a tartalmak, a képességek és az értékek átvitele és elsajátítása, ami lehetővé teszi a demokratikus társadalom sokszínű működését. Egy szűkebb, főként az emberi jogok és kötelességek tanítását előtérbe helyező meghatározás szerint az állampolgári nevelés az általános emberi jogok ismeretét és elemzését foglalja magában. Más szóval: az emberi jogok védelméhez szükséges képességek elsajátítását, az ezt alkalmazó és tisztelő iskolai és társadalmi légkör kialakítását.

A felnőttoktatási szekció az európai országok jelenlegi helyzetéből indult ki. A müncheni székhelyű IFO gazdaságkutató intézet ez évi júniusi konjunktúraelemzése szerint Európa nyugati felében idén 0,5 százalékponttal, azaz 11,5 százalékra emelkedik a munkanélküliségi ráta. Ezért nem véletlen, hogy a demokratikus állampolgárt a középpontba helyező felnőttoktatási programnak is központi gondolata az egész életen át tartó folyamatos, az európai követelményeknek megfelelő állandó tanulás koncepciója, amely biztosíthatja a rugalmas, sokrétű munkavállalási és munkaváltási lehetőségeket, az európai szakmai követelményeknek való megfelelést, általánosan szólva, az összeurópai kompetenciákat és képességeket. Bár a felnőttoktatás része az állami oktatási rendszernek, nem korlátozódik kizárólag iskolai folyamatokra, annál szélesebb területet ölel fel. Fontos tényezője az állami oktatási intézmények és a nem állami társadalmi szerveződések kapcsolatrendszere is. Hiszen, ahogy azt a Kulturális Együttműködési Tanács által 1992-ben szervezett Demokrácia és a középfokú oktatás Kelet-Európában tudományos tanácskozás megállapította, az oktatás demokratizálása a demokrácia tükörképe, amely hozzájárul a rendszer további fejlődéséhez.4 Éppen ezért értelmetlen és nem is célszerű az iskolai és nem iskolai felnőttoktatást különválasztani. Az állandó tanulás, a továbbképzés elengedhetetlen feltételei a gazdasági és társadalmi problémák kezelésének az egyre gyorsabban változó Európában.

A demokratikus állampolgár európai szemmel

Az európai társadalmak számára a társadalmi-gazdasági kihívások meghatározzák az oktatás feladatait is. A tanulók demokratikus képességeinek fejlesztése alapvető feladat az új generációk társadalmi beilleszkedése szempontjából. Az állampolgári ismeretek tanításának módszertana szorosan összefügg az egyes országok hagyományaival és az európai kihívásokra (pl. geopolitikai változások, a gazdasági fejlődés hatásai, a plurális demokráciák kényszerei és nehézségei, a városiasodás és a területi-társadalmi egyenlőtlenségek, a diszkrimináció és az előítéletek, a kisebbségek helyzete, a tudomány fejlődése és a természeti erőforrások felelősségteljes felhasználása) adott válaszaikkal. Nézzünk erre néhány példát!

Skóciában például a Tantervi Tanács szerint az állampolgári ismeretek tantárgy kiemelt területe az oktatásnak. Az iskola (hasonlóképpen a családhoz) speciális szerepkörrel rendelkezik; a társadalmi példák tárháza, a demokratikus attitűdök fejlődésének színtere. A technológia tantárgy tantervében például a magasan képzett munkaerő, a tudomány tantárgy programjában a politikai, a kulturális és az erkölcsi döntések olyan követelményrendszerbe illeszkedve szolgálják ezt a célkitűzést, melyek a demokratikus állampolgár képzésének irányába hatnak. Újabban a Tantervi Tanács által kidolgozott programokban kiemelt szerepet kap az iskolai környezet és az értékek kapcsolata, valamint a "Helyben cselekedj, globálisan gondolkodj!" oktatási-nevelési alapelv. Az 1980-as évektől a Tanács az 5-14, a 14-16 és a 16 év feletti korosztály számára számos tantervi programot dolgozott ki. Az 5-14 éveseknek szóló, jelenleg bevezetés alatt álló project kiemeli a társadalmi fejlődést szolgáló demokratikus képességek fejlesztését. Ezt a célt jól szolgálja a részletes, úgynevezett Nemzeti útmutatóban szereplő Környezeti tudományok tantervi terület, amely a természet- és társadalomtudományi ismeretek egy részét, a technológiát, az egészségtant és az informatikát integrálja. A 10 évesek számára az útmutató egy, az Élet a társadalmunkban elnevezésű programot tartalmaz, amely a középiskolákban Modern tudományok néven folytatódik tovább. A Tantervi Tanács által kiadott Tantervi tervezés a középiskolák számára című munka, a 14-16 éves középiskolai korosztály részére nyolc tantárgyi területet (pl. Nyelv és kommunikáció, Társadalom és környezet) felölelő programot és részletes óratervet tartalmaz. A Modern tudományok tantárgy négy állampolgári témát ölel fel (Élet a demokráciában, A társadalom változásai, Az ideológiák, A nemzetközi kapcsolatok). Kiemelt terület a környezeti és a társadalmi változásokról szóló Jelenkori társadalomtudományok programja, amely a tanulók számára szabadon választható és előírt tantárgyi blokkokat egyaránt tartalmaz. A Szakképzési és Oktatási Tanács által kidolgozott tantárgyi program (Társadalmi és szakmai képességek) segítségével a tanulók ismereteket szereznek az iskolán kívüli életről (munka, közösség, lakóhely), képessé válnak a közösségi események megtervezésére. Az ún. középiskolák feletti, a nem kötelező oktatás számára jelenleg fejlesztés alatt álló 16+ program végleges formába öntését a Szakképzési és a Vizsga Tanács végzi. Ennek fontos része egy 40 órás európai tudományos blokk, amely az alábbi témaköröket tartalmazza: Élet és munka Európában, Környezeti folyamatok, Konfliktus és együttműködés, Európa és a fejlődő világ. Az egyes fejezetek a tanulók érdeklődésének megfelelően az állam, a politika, a gazdaság, a jog és a környezetvédelem kérdéseivel foglalkoznak. A Tantervi Tanács által elkészített dokumentumok támogatják a kereszttantervi megoldásokat, a vállakozás, a környezet, az európai dimenzió, a nemi öntudat, a média, a multikulturális és az antirasszista témák megjelenítését az iskolai oktatásban.

Az észak-írországi oktatási rendszerben az 1989-ben megkezdett tantervi reform a minden tanulóra vonatkozó ismeretanyagot hat műveltségi területre osztotta fel (Angol, Matematika, Természettudomány és technológia, Környezet és társadalom, Kreatív és kifejező tudományok, Idegen nyelv), melyek kereszttantervi témakörökkel (Oktatás a kölcsönös megértés érdekében, Egészség, Gazdaság, Kulturális örökség, Informatika, Pályaválasztás) egészültek ki. A demokratikus állampolgári ismeretek oktatása főként az alsó középiskolai szinten történik (14-16 évesek), hiszen a GCSE vizsga jogi és társadalomismereti témaköröket is tartalmaz. A vizsgakövetelmények a történelem, a politika és a szociológia tantárgyak tartalmát érintik. Az említett kereszttantervi témák közül figyelmet érdemel az Oktatás a kölcsönös megértésért terület, amely kiemeli mások tiszteletét, az egymástól eltérő kultúrák megbecsülését és a társadalmi konfliktusok békés rendezésére való törekvést. A főbb témák tantervi részletezése: Nyelvi, kulturális és vallási identitás; Észak-Írország jelenkori történelme; A média kritikai megközelítése; Az egyéni és a társadalmi jogok és kötelességek; Az igazságszolgáltatás; Az esélyegyenlőség és a kisebbségi jogok; A helyi döntéshozó szervezetek, intézmények működése; Az erőszak formái és a konfliktusok megoldási lehetőségei. Az iskolai helyi tanterveknek és kísérleti programoknak fontos részét képezik az állampolgári jogok és kötelességek, valamint a demokratikus attitűdök tanítása. Az ulsteri egyetem az iskolákkal és az ifjúsági szervezetekkel közösen kidolgozott tervezetei közül kiemelkedik az Európai Regionális Fejlesztési Alapítvány és a Channel 4 televíziós csatorna közös programja, amely a legfontosabb társadalmi, gazdasági és kulturális kérdésekkel foglakozik. Készülőben van egy, a 14-16 éves korosztály számára indítandó európai jogok oktatásáról szóló program, amely a Brit Nemzetközösségi Intézet támogatásával a későbbiekben Indiára, Botswanára és Zimbabwére is kiterjedhet. Érdekes vetülete az észak-írországi állampolgári oktatásnak a Gordon Cook Alapítvány által szervezett hároméves tanárképzési program, amely az utóbbi 25 év konfliktusait elemzi, és hangsúlyozza a politikai párbeszéd és a demokratikus állampolgári attitűdök szerepét.5

A demokrácia építésének útján még csak a kezdeti lépéseket megtevő közép-kelet-európai régió olyan sajátos problémákkal küszködik, melyek hatással vannak az állampolgári ismeretek tanítására is. Több résztvevő megemlítette az oktatásirányítás finanszírozásának problémakörét, a nyugati tapasztalatok összegyűjtésének fontosságát. Mivel a demokrácia megerősítésében kulcsszerepe van az állampolgári ismeretek és képességek oktatásának, így nem véletlen, hogy a tartalmi szabályozás decentralizációja (Csehország, Magyarország), a tanárképzés új alapokra helyezése (Lengyelország, Oroszország, Magyarország) és a tantárgy cél-feladat-követelmény rendszerének a pontosítása adta a felszólalások főbb gondolati tartalmát. A közép-kelet-európai példák sorából feltétlenül említést érdemel a német Etika program, a horvát óvodai kísérlet (A polgárok jogai), a bolgár Kék-Duna regionális project (UNESCO-szervezés) és a Civitas program (Litvánia, Magyarország). A tartalmi szabályozás kérdésében a folyamatok az állami alaptantervre épülő, a helyi lehetőségeket és igényeket figyelembe vevő decentralizált tantervi tervezés felé mozognak, amelyek az állampolgári ismeretek oktatását önálló vagy integrált tantárgyként egyaránt lehetővé teszik (Horvátország, Litvánia, Csehország, Magyarország). Az épülő piacgazdaságok a munkaerő színvonalának az emelését kívánják meg, szoros összefüggésben a felnőttoktatás új alapokra helyezésével és a munkanélküliség hatékony kezelésével.

Az Európa északi és déli részéről érkezett küldöttek kiemelték a média kritikai megközelítésének fontosságát, az aktív társadalmi részvétel erősítését és a tantervi fejlesztőmunkát. A demokratikus állampolgár fogalmának és képzésének összeurópai tapasztalatait összegezve a plenáris ülésen elnöklő Father Liam Carey hangsúlyozta az Oktatás a demokratikus állampolgárért program feladatait, távlati lehetőségeit, amelyek egyrészt párhuzamosan haladnának az európai integrációs folyamatok kiszélesedésével, másrészt megerősíthetnék azokat az állampolgári jogokat és kötelességeket, amelyek utat nyitnak egy rugalmas, az esélyegyenlőséget biztosító európai állampolgári oktatás felé.

A hazai tapasztalatok

Magyarországon az állampolgári ismeretek tanítása komoly, több évszázados történelmi hagyománnyal rendelkezik. Az 1777-es Ratio Educationis központi kérdésként kezelte az állampolgári nevelést. A napjainkig ható erőteljes historikus megközelítés azonban sokáig nem tette lehetővé a tantárgyi tartalom komplex megjelenítését (gazdaság, szociológia, etika, pszichológia stb). Az 1960-70-es évek végétől indultak el azok a meghatározó változások, melyek lehetővé tették a modern társadalomtudományok ismeretanyagának beépítését a hazai történelemtanítás gyakorlatába. Ekkor kezdődtek meg a család, a társadalom, a munkahely, a lakókörnyezet és a táguló világ kölcsönhatásainak elemzései, majd az 1978-as tantervi szabályozással az integrált történelem-állampolgári ismeretek, illetve társadalmi ismeretek tanítása került az előtérbe. A hazai politikai-gazdasági rendszerváltás és az összeurópai kihívások a demokratikus személyiségfejlesztés új elemeit rejtették magukban. A társadalmi ismeretek tantárggyá szerveződtek (1988), kísérleti problémacentrikus oktatási programok indultak el (Arató László, Jakab György), melyeknek középpontjába egyrészt az állampolgári képzés, másrészt a globális problémák kerültek.6 A tartalmi szabályozás munkálatainak előrehaladtával (a NAT elfogadása, a helyi programok és tantervek kidolgozása) és a demokratizálódási folyamat szélesedésével növekszik az igény olyan jellegű állampolgári képzés iránt, amely fejleszti az alapvető történelmi ismeretekhez kapcsolódó demokratikus készségeket és képességeket. Ezt segítik elő a már említett műhelymunkák mellett az 1990-ben elkezdett Civitas program Jó polgár koncepciója7 és a hozzá kapcsolódó, a NAT műveltségi területeihez (Ember és társadalom, Ember és természet) igazodó új felsőoktatási tanárképzési programok, valamint a globális nevelés elképzelései. Az állampolgári ismeretek tanítása csak világosan megfogalmazott tartalom-cél-feladat-követelmény struktúrában képzelhető el.

Távlatok-lehetőségek

A kétnapos strasbourgi konferencia az összeurópai tapasztalatok összegyűjtésén túl a jövő feladatait is felvázolta. Világossá vált, hogy szükség van egy jól körülírt fogalmi rendszerre, amely a főbb oktatási csomópontok meghatározásával segíti az állampolgári oktatást. Célszerű olyan adaptálható taneszközök elkészítése (tantervek, tankönyvek, útmutatások), melyek tartalmazzák egyrészt az Oktatás a demokratikus állampolgárért program közös gondolatait, másrészt lehetővé teszik egy világos cél-feladat-követelmény struktúra megfogalmazását is. Ez a folyamat szorosan kapcsolódik a tanárképzés reformjához és a multikulturális-globális oktatási szemléletmód erősítéséhez. A program a már meglévő tapasztalatokra épülve az állampolgári ismeretek új szintézisét adja az alábbi feladattervnek megfelelően:

- A program tartalmának, tantárgyi struktúrájának (önálló vagy integrált tantárgy, kereszttantervek) meghatározása.

- A demokratikus állampolgár képzése pontos cél-feladat-követelmény rendszerének összeállítása.

- Adaptálható, az iskolai gyakorlatra és a tanulói tapasztalatokra épülő oktatási eszközök elkészítése.

- A közoktatás és a felnőttoktatás közötti átmenet biztosítása (pl. post-secondary), a folyamatos tanulás erősítése.

- A tanárképzés módszertani megújítása.

- A nemzetközi szervezetekkel (EU, ENSZ, UNESCO), az Európa Tanács korábbi programjaival és a különböző társadalmi szerveződésekkel való kapcsolat biztosítása.

- A különböző szakcsoportok munkálatainak elemzése, az egységes álláspontok megfogalmazása és a program elterjesztésének (jelentések, jegyzőkönyvek, szöveggyűjtemények, tankönyvek, tantervek, CIVNET-disk, CD-ROM) kidolgozása.

- A program átfogó és részletes évenkénti értékelése.

- Az Európa Tanács oktatási stratégiájának megfogalmazása, segítése.

Az említett összeurópai feladatok a hazai állampolgári képzést is meghatározzák. Remélhető, hogy a NAT-hoz illeszkedő, a demokratikus állampolgári nevelést szem előtt tartó pedagógiai programok és helyi tantervek figyelembe veszik az európai tendenciákat. A közös sajátosságokkal rendelkező és hasonló problémákkal küszködő közép-kelet-európai országok tapasztalatcseréje (akár budapesti helyszínnel) erősítheti és gazdagíthatja ezt a folyamatot. Ennek érdekében, a már meglévő alapokra egy módszertanilag gazdag, a tanítás során jól használható, a mindennapi gazdasági és politikai kihívásokra választ adó oktatási stratégia kidolgozása szükséges.

Egy új európai oktatási program indulása mindig izgalmas pillanat. Az első lépések azt mutatják, hogy az Oktatás a demokratikus állampolgárért program alapvető szerepet vállal a különböző állampolgári tanítási technikák közös szintre hozásában; az öntudatos, a jogait ismerő és érvényesítő állampolgár képzésében és egy a történelmi hagyományokra épülő globális oktatási szemléletmód elterjesztésében. Így válhatnak a jövő század állampolgárai aktívabb, szélesebb társadalmi tájékozottsággal rendelkező toleráns felnőttekké.

Irodalom

Adult Education, Democracy and Development. 1996, CDCC.

Citizenship Education. 1995, CDCC.

Curriculum Development: Civic Education in Central and Eastern Europe. 1995, UNESCO.

Democratisation and reform of secondary education in Central and Eastern Europe. 1992, CDCC.

Education for Democratic Citizenship (Introductory Paper). 1996, CDCC.

A jó polgár. (A Civitas program iskolai tanterve.) Calibra, é.n.

Arunas Povilinuas: Citizenship Education in Secondary School. 1996, CDCC.

Standing Conference of European Ministers of Education Council of Europe. 1994.

A Strategy for Action: The Education Committee's Priorities for the Years 1997-2000. Education Committee, 1996.

Vass Vilmos: "Globális tanterv" (elméletben és gyakorlatban). Budapesti Nevelő, 1995/1.

Vass Vilmos: The teaching of civics (theory and practice) by Hungary. 1996, CDCC.

What is a CDCC Project? 1993, CDCC.

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.