2019. október 20., vasárnap , Vendel

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2000 március

A diagnosztikus értékelés tapasztalatai és összefüggései

2009. június 17.

Nemes Ferenc

A diagnosztikus értékelés tapasztalatai és összefüggései

Az alábbiakban három tanulmányt adunk közre, amelyek mindegyike a minőségbiztosítás egyik legfontosabb elemével, az értékeléssel foglalkozik. Nemes Ferenc egy ÁMK diagnosztikus értékelési rendszerének tapasztalatait összegzi, bemutatva azt, hogy a mérés-értékelés különböző fajtái miként illeszkednek egy adott intézmény helyi nevelési rendszerébe. Vörösné Rövid Zita azt mutatja be, miként hasznosítható az osztályfőnöki munka eredményességének mérésében a Kozéki-féle személyiségvizsgáló módszer. Szabó Károly az intézményértékelés egyik legnehezebben megragadható területének, az intézményen belül uralkodó légkörnek a vizsgálatában alkalmazható módszerekről ad áttekintést.

A közoktatásban lezajlott változások eredményeképpen, az intézmények demokratizálódása folyamatában az iskolák és a pedagógusok ma már általában elfogadják a keretjellegű szabályozást (NAT, kerettantervek) és a kimenetszabályozás dominanciáját a pedagógiai munka értékelésében, minősítésében.

A túlzott szabályozottságtól való szabadulás vágya és a hatékonyságkeresés összekapcsolódik, így az autonómia áraként is értelmezik a pedagógusok a kimenetszabályozást. Köztudottá vált, hogy a kimenetvizsgálatok diagnosztikus és minősítő jellegével korrigálhatók és értékelhetők a pedagógiai folyamatok, így a pedagógiai munka is. Már ma is sokan élnek azzal a lehetőséggel, hogy iskoláik, tanulóik tudását külső eszközökkel, külső standardok ismeretében önmaguk számára vizsgálják, mintegy prognosztizálva majdani helytállásukat. A külső mérőeszközök, vizsgáztatási módok kritikus szemlélete is fölerősödött - jogosan -, hiszen a vizsgaeszközök a nevelési-oktatási tervek mai követelményrendszerére épülnek, már sok évvel ezelőtt megtörtént a standardizálásuk, ezért nem eléggé érzékenyek a helyi, egyéni, a mai (aktuális, megváltozott) többlettudás iránt. A kimenetszabályozás rendszerének egésze még csak most körvonalazódik.

*

Teljesítménymérés az ÁMK-iskolában

Az év végi mérés, értékelés kötelező része pedagógiai gyakorlatunknak. A külső eszközökkel, objektív feltételek mellett végzett belső mérések, értékelések lehetőséget teremtenek arra, hogy feltérképezzük az ÁMK (Általános Művelődési Központ) tanítási, tanulási teljesítményeit (évfolyamonként, osztályonként, egyénenként, tantárgyanként stb.).

A kimenetvizsgálatok rendszere az ÁMK általános iskolájában

a) alsó tagozaton:

- a szövegértés képességének vizsgálata (JATE)

- a számolási készség vizsgálata (JATE)

- az irodalomtudás vizsgálata

- a nyelvtantudás vizsgálata

- a matematikatudás vizsgálata

- a környezetismeret vizsgálata

A kutatásban feldolgozott alsó tagozatos adatok a KVALITÁS Kft. országos méréseinek eszközeivel születtek.

b) felső tagozaton:

- év végi tantárgyi tudásszintmérések,

- a 6. és 8. évfolyamon diagnosztikus "vizsgák", szakaszzáró tantárgyi értékelés, melynek eszközei az Alapműveltségi Vizsgaközpont tesztszériái és tételsorozatai (matematika, fizika, kémia, biológia, földrajz, történelem, magyar).

Az 1995-1998. közötti tudásszintmérések statisztikai adatainak integrálása, az iskola egészére vonatkozó kép megrajzolása (normaalkotás) is megtörténik a teljesítményértékelés folyamán.

A mérés jelentősége a tanulók számára

- A tanulókat ösztönzi a tanulásra, szembesíti őket a követelményekkel, segítséget kínál a mérésekre, a vizsgákra készülés folyamatában a tudás megszerzésében. Önmagukhoz viszonyított jobb eredmények elérésére késztet.

- Megerősíti bennük a tanulás értelmét, a jól rendszerezett, ismételt tananyag mobilizálhatóságával megérezteti a tudás örömét.

- Tapasztalathoz juttatja a tanulókat a vizsgaszituációban való helytállásról, az arra való készülésről.

- A helyi értékelési gyakorlatot közelíti az objektivitás felé, ezzel támpontokat ad a tanulói és a szülői aspirációk megvalósíthatóságához, a pályaválasztási, továbbtanulási döntéshez.

A pedagógus számára

- Igazolja a pedagógiai szabadság értelmét, a tanítási stratégia helyességét. Felelősségvállalást követel az eredményekért.

- Jelzést ad az egyes követelményelemek és a tudás kapcsolatáról, a tanításban alkalmazott hangsúlybeli eltérések megtérüléséről, a tanulás gyenge és erős pontjairól.

- Országos standardok ismeretében, illetve nagy populáció mérését szervező szakmai műhelyekhez csatlakozással - normaorientált teszteléssel - összehasonlíthatóvá teszi tanulók, osztályok, évfolyamok tudását.

- Tükröt mutat az értékelés realitását illetően; figyelmeztet a túlzott szigorra csakúgy, mint a megengedhetetlen mértékű liberalizmusra. Segít, hogy az értékelés az igazságosságtól az objektivitás felé változzon úgy, ahogy a tanulói teljesítményváltozások azt megalapozzák.

- A több éven át ugyanazon tantárgyból és egyidejűleg több tantárgyból végzett mérések eredményeinek az országos standardokkal való összehasonlítása által következtetni lehet a pedagógus munkája minőségének, színvonalának egyenletessége, avagy a tantárgyi teljesítmények évfolyamonkénti, esetleg témánkénti összevetésével az előforduló egyenetlenségekre, fel lehet hívni a figyelmet az indokolt fejlesztésekre; vagyis innovációt lehet gerjeszteni.

- Hozzájárul a pedagógus énképének, szakmai hitelességének, testületi státusának korrekciójához, aktualizálásához.

- Megváltoztatja az interakciós szintet: a pedagógusok egymás közötti, pedagógus-vezetők, pedagógus-fenntartó közötti párbeszéd a közös siker érdekétől vezettetve együttműködőbbé válik.

A mérés szükségessége a vezetés számára

- Megbízható adatokat szolgáltat az oktatás eredményeiről, trendjeiről osztályonként, évfolyamonként, tantárgyanként (évente 2-4 tantárgyból végzünk mérést, illetve szervezünk vizsgát).

- Összehasonlíthatóvá teszi iskolánk eredményeit az országos standardokkal, saját korábbi eredményeinkkel.

- Az elemzésekkel ráirányítja a figyelmet a szükséges változtatásokra, fejlesztésekre, ezzel visszahat az oktató-nevelő munka folyamatára a szaktanári, a tanítói munka szintjétől az intézmény egészéig.

*

- Egy intézmény működésének értékelésében az egyik pillér az intézmény önvizsgálata (helyzetelemzése). A mérések-vizsgák egyrészt "kikényszerítik" a tapasztalatok összegyűjtését, megtörténik az eredmények feldolgozása, dokumentálása, archiválása, ez megalapozza a szükséges helyzetismeretet.

Iskolánkban 1995-től 1998-ig végzett diagnosztikus tudásszintmérések iskolai átlagainak eltérése az országos átlagtól (%)
1. táblázat

  1-4. évfolyam  6. évfolyam  8. évfolyam 
Matematika  +12,6  +6,1  +0,9 
Magyar irodalom  +5,6  +6,2  +1,5 
Nyelvtan  +7,8     
Környezetismeret  +4,9     
Fizika  +7,7  +6,4  +0,7 
Biológia    +7,2  nincs országos adat 
Földrajz    +8,5  -0,6 
Történelem    +9,7  +7,3 
Kémia      +4,3 
Összesen  +7,7  +7,3  +2,1 

*

A helyi értékelési rendszer elemei: a tanulók és a tanulás, a pedagógusok és a tanítás, a tartalom és a követelmények. Az értékelésnek helye lehet a folyamat elején, közben, végén; jellegét tekintve lehet diagnosztizáló vagy minősítő. A feldolgozott adatok a szisztematikusan végzett folyamat végén a diagnosztikus pedagógiai értékelésekből származnak. Az adatok az utolsó négy év produktumainak jelzőiként számosságukkal, a külső szabályozás viszonylagos állandóságával, a tantárgyi mérések-vizsgák szisztematikusságával alapot szolgáltattak az egész iskola oktatási paramétereinek meghatározásához, a tendenciák megállapításához, összetevőik elemzéséhez. A helyi értékelési rendszer az átfogóbb rendszerekkel (megyei, országos, nemzetközi) kölcsönhatásban és egységben létezik, és fejlesztése is így történhet. E szintek működése szolgáltathat paraméterezett eszközöket, aktuális standardokat (rétegstandardokat) és olyan szakmai elemzéseket, amelyek közvetlenül orientálják a pedagógiai munkát. A rendszer ésszerű keretek közé szoríthatná az oktatási rendszerre jellemző szelekciót, és megbízható adatokat szolgáltathatna a tanulói, szülői aspirációkhoz is.

A tudásszintmérések egyoldalúan közelítenek a tanulói személyiséghez. Általuk sok sajátosság (érték is) rejtve marad. Tapasztalataink szerint fontos, hogy személyiségvizsgálatok, klímavizsgálatok, szociometriai felvételek, attitűdvizsgálatok is rendszerbe épüljenek, és két-három évenkénti periodicitással kapcsolódjanak a tudásszintmérésekhez. Ezek a vizsgálatok éppen a diagnózist szolgálhatják, hiszen az egyes tanulók helyzete, fejlődése kaphat támpontokat általa.

A minőség garanciája az optimális hatékonysághoz közelítő folyamat. Ehhez szaktudományi, metodikai és szélesen értelmezett pedagógiai kultúra szükséges. Rangot kell adni azoknak a szolgáltatásoknak, amelyek ebbe az irányba segítik a gyakorlatot. Tisztelni kell a bevált pedagógiai megoldásokat (pl. guruló rendszerű egész napos oktatás, felmenő rendszerű oktatás stb.). A létszámnorma nemcsak törvényi előírás, hanem a hatékony nevelés-oktatás feltétele is, hiszen az általános iskola első évfolyamain különösen fontos a differenciálás, az egyénhez illeszkedő ösztönző megerősítő, reguláló hatások sokasága. Sajnos a normatív finanszírozás szorítása, illetve a helyi rendeletalkotás olyan késztetéseket teremthet, amelyek megtörik a pedagógiai munka eredményeinek primátusát.

A pedagógiai gyakorlat, tapasztalat folytonos elemzésével, a továbbképzés, a tapasztalatcsere, a szaktanácsadói közreműködés eszközeivel segíteni kell a tanítási képesség fejlődését, az egyéni stílus, a bátorság, a felelősségvállalás kialakulását. A folyamatban még tudatosabban kell élni az értékelő hatásokkal, tudva, hogy ezek fontosak a tanuló számára, összegződnek a személyiségben, ezáltal befolyásolják a tanuló tanulási erőfeszítéseit, pontosítják énképét és a róla kialakult képet. Rendszeresen vizsgálni kell az eredményeket, megfelelő időpontokban külső, standardizált eszközökkel. S meg kell hogy történjen az adatok elemzése, a konzekvenciák levonása, a tapasztalatok visszahatása. Meghatározott periodicitással minél több tantárgy helyzetéről teljes körű felmérés adataival kell képet alkotni. Ez függetleníthető a vizsgatantárgy választhatóságától.

Az oktatást szolgáló tárgyi, technikai, multimédiás fejlesztésekkel - több információs csatorna párhuzamos használatával -, a rugalmasan használható időkeretekkel, módszertani, szervezési megoldásokkal a minden egyes tanuló fejlődését segítő utakat kell találni, illetve az egésszel harmonizáló, de egyéni tanítási stratégiákat kell kialakítani, tovább építeni.

Méltányolni kell a szülői, tanulói kötődéseket a pedagógus iránt (pedagógusválasztást a lehetséges keretek között), ugyanis az az elfogadás, az együttműködés, az elkötelezettség, a felelősségvállalás fontos összetevője mindkét oldalról.

Az elfogadhatóság kritériuma nehezen határozható meg. A tudásszintmérések eredményei önmagukban nem elégségesek a pedagógus munkájának minősítéséhez. Többoldalú vizsgálatokra, a gyermekeket érő hatásrendszer differenciált érzékelésére és elemzésére van szükség az iskolai hatékonyság megállapításához. (Az eddigi adatok alapján magunk számára reális elvárásnak tekinthető, ha az országos átlag feletti, azt 5-10%-kal meghaladó teljesítményt tekintünk jónak tantárgyi és évfolyam szerinti differenciáltsággal. Az országos átlag alatti [5-10%] teljesítményeket szociokulturális adottságaink, tárgyi, technikai feltételeink mellett különösnek kell tekinteni, és kiegészítő vizsgálatokkal, tapasztalatokkal kell értékelhetővé tenni.)

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.