2019. október 15., kedd , Teréz

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2008 február

Deák Adrienn :: Egy integrációs program rendszerszerű működése Spanyolországban

2009. szeptember 30.

A szerző a dokumentumelemzés módszere alapján egy integrációs program rendszerszerű működését írja le Spanyolország egy tartományára vonatkozóan. A rendszerfejlesztés kiindulópontja a sajátos nevelési igényű gyermekek helyzetének megváltoztatása. Az 1985-ben indult integrációs program fontos változásokat kezdeményezett a sajátos nevelési igényű tanulók ellátásában, 1990-ben a parlament elfogadta az oktatási rendszer rendezési tervezetének törvényét, amely alapvetően megváltoztatta a spanyol oktatási rendszert. A fő hangsúlyt már nem a gyerek csökkent képességeire, hanem az oktatási rendszernek a tanuló szükségleteihez alkalmazkodó jellemzőire fektették. A navarrai kormány 1993-ban elrendelte a Speciális Pedagógiai Módszertani Központ felállítását, melynek célja a sajátos nevelési igényű, illetve a kiemelkedő képességű tanulók igényeinek jobb kielégítése. Spanyolországban az egyetlen tartomány Navarra volt, ahol 2001-ben valamennyi iskolában kötelező volt a sajátos nevelési igényű gyerekek befogadása és oktatása.

1994-ben az UNESCO Világkonferenciáján a spanyolországi Salamancában fogalmazódott meg az igény, hogy az ezredfordulóra a lehető legtöbb helyen – világszervezetek hatékony anyagi támogatásával – olyan programok jöjjenek létre, amelyek lehetővé teszik a sajátos nevelési igényű gyermekek többségi iskolában történő oktatását.

Az UNESCO 1995-ös párizsi konferenciája után megjelent statisztikai adatok azt mutatják, hogy Spanyolország az élmezőnyben jár az európai országok között az integrált oktatás bevezetésében. Munkám a spanyol–magyar konduktor-, tanítóképzéshez kapcsolódik, így közvetlen tapasztalataim, interjúk és a spanyol szakirodalom alapján adok képet az ország ez irányú törekvéseiről.

Az oktatási rendszer reformja

Az 1985-ben tervezett módon elindított integrációs program fontos változásokat indukált a sajátos nevelési igényű tanulók ellátásában, és egyúttal jelentős hatással volt a speciális oktatási központok céljaira és fejlődésére. Néhány évvel később, 1990-ben a parlament elfogadta az oktatási rendszer rendezési tervezetének törvényét (LOGSE), amely alapvetően megváltoztatta a spanyol oktatási rendszert. Új oktatási célokat tűzött ki, beillesztette a speciális oktatással kapcsolatos új koncepciókat, melyek az előző évek tapasztalatai alapján születtek. A LOGSE-ben foglalt oktatási elképzelések visszhangra találtak a speciális oktatásban, és módosították a speciális központok céljait és szerkezetét. Négy különösen fontos változást kell megemlítenünk:

  • a sajátos nevelési igények koncepciója,
  • az általános tankötelezettség kiterjesztése, új oktatási szakaszok,
  • a szakképzés reformja,
  • az oktatás minőségének javítása.

A sajátos nevelési igény koncepciója

Az utolsó évtizedekben, a Warnock-jelentés1 óta jelentős változás tapasztalható a speciális oktatás koncepciójában. Addig a különböző fogyatékossággal élő tanulókat részesítették speciális oktatásban, nehézségeik oka csökkent képességeikben mutatkozott meg, és oktatásuk általában speciális intézményt és oktatást igényelt.

A sajátos nevelési igény koncepciója új perspektívákat nyitott az elmélet és a gyakorlat terén egyaránt. A tanulási nehézségek megközelítésében már nem a hátrányokat leíró, általában merev és megváltoztathatatlan kategóriákat, hanem az egyes gyermek oktatási igényeit és az azoknak megfelelő oktatási módszereket vették figyelembe. A fő hangsúlyt az oktatási rendszernek a tanuló szükségleteihez és a megoldási módokhoz való alkalmazkodására helyezték. Éppen ezért a sajátos nevelési igényű gyermekek beiskolázása nem valami merev és elmozdíthatatlan dolog. Főleg a tanuló oktatási szükségleteinek intenzitásától és jellegzetességeitől, az intézmény lehetőségeitől, illetve az általuk ajánlott oktatási módoktól függ. Ebből adódóan az új koncepció kiemeli az oktatási rendszer és a vezetés felelősségét a speciális nevelési igényű tanulóknak biztosított lehetőségek terén.

A LOGSE a spanyol törvénykezési folyamatban első ízben megfogalmazza a sajátos nevelési igényre vonatkozó koncepcióját, amelyet három javaslat kísér:

  • a sajátos nevelési igényű tanulók általános oktatási céljainak meghatározása,
  • kiigazítások és változtatások bevezetése a tantervben,
  • a szülők részvétele a gyermekük beiskoláztatását érintő döntések meghozatalában.

A speciális szükségletű tanulók számára megfogalmazott oktatási célok általánosságban megegyeznek a többségi oktatásban részt vevőkéivel. Tehát nincsenek egymástól teljesen eltérő oktatási modellek, következésképpen párhuzamos oktatási rendszerek sem. Csak egyetlen oktatási rendszer van, és a sajátos nevelési igényű tanulók oktatását a szükségleteikhez kell igazítani. Az oktatási rendszer egészét alkotó céloknak és elveknek meg kell jelenniük e tanulók oktatásában is, függetlenül attól, hogy integráltan vagy speciális oktatási központokban tanulnak. Az integrált oktatásban részt vevő intézményeknek megfelelő anyagi eszközökkel, tanárokkal, didaktikai módszerekkel, adekvát iskolai struktúrával és módosított tantervvel kell rendelkezniük, hogy a tanulók elé kitűzött célok megvalósítását hatékonyan tudják segíteni. A sajátos nevelési igényű tanulók oktatásának a közös alaptantervből és a tanulók speciális szükségleteiből kell kiindulnia, meghatározva a szükséges módszereket és eszközöket. A tanuló csak abban az esetben iskolázható be speciális oktatási intézménybe, ha az általa igényelt tantervi adaptáció és eszközigény nem teljesíthető a többségi iskolában.

Végül ki kell emelnünk a törvényben a sajátos nevelési igényű gyermekek szüleinek biztosított szerepet. A LOGSE elismeri a szülők szerepét gyermekük oktatásában, főleg a kezdeti szakaszban. Nemcsak arról van szó, hogy garantálják nekik a jogot – mint minden szülőnek – a megfelelő intézmény kiválasztására, hanem lehetőségük van megismerni a gyermeküknek szükséges segítség különböző formáit, módjait, hogy kompetensen részt vehessenek a legfontosabb döntéshozatalban.

A sajátos nevelési igényű tanulók beiskolázása

A sajátos nevelési igény koncepciója a beiskolázás pillanatában nem a gyermek fogyatékosságára, hanem tanulási képességeinek megfontolt értékelésére, a szükségesnek ítélt eszközökre és a tantervi adaptációra fekteti a hangsúlyt. Éppen ezért a sajátos nevelési igényű tanulók beiskolázására vonatkozó kritériumok nem állandóak és nem is abszolút érvényűek. Figyelembe kell venni a tanulók mindenkori fejlettségi szintjét és a konkrét intézmény lehetőségeit.

Valójában akkor beszélhetünk „speciális oktatási igényű gyermekről, ha a többi tanulóval összehasonlítva – bármilyen okból – több nehézsége támad a tantervben meghatározott anyag életkorának megfelelő elsajátításával, e nehézségeket kompenzálni kell, és ez jelentős adaptációt igényel több mint egy területen”.2

Néhány esetben a speciális oktatás csupán annyiból áll, hogy a tanulónak alternatív hozzáférési módokat biztosítanak a tantervben, például az építészeti akadályok eltüntetésével, augmentatív és kiegészítő kommunikációs rendszerek vagy adaptált technológiai eszközök alkalmazásával. Ebben az esetben hozzáférési adaptációról van szó.

Az esetek nagy részében a sajátos nevelési igény koncepciója általában jelentős, több mint egy tantervi területet érintő adaptációt feltételez; a változtatás az általános és alapvető tartalmi elemek és célok eltörlését jelenti, aminek elengedhetetlen következménye a kapcsolódó értékelési elvek módosítása.

Meg kell különböztetnünk a sajátos nevelés igény állandó és időszakos formáját. A tanulók jelentős százaléka beiskolázása bizonyos szakaszaiban vagy jól behatárolható életszakaszokban (családi helyzet, baleset, trauma stb.) megélhet olyan helyzeteket, amelyek következtében szüksége lehet az előzőekben megfogalmazott adaptációra. Ebben az esetben időszakos speciális oktatási igényről beszélhetünk.

Lehetséges azonban, hogy a tanulási nehézségek állandó jelleggel fennállnak, ami igaz az érzékszervi, értelmi problémákkal küszködő vagy mozgássérült gyermekek esetében; ilyenkor állandó speciális oktatási szükségletekről beszélünk.

Az oktatási dokumentumok dominánsan az állandó speciális oktatási szükségletű tanulókat veszik alapul, amikor a kritériumokat megfogalmazzák.

A speciális oktatási igényű tanulók beiskoláztatása a LOGSE-ban megfogalmazott normalizációs elvek és iskolai integrációs kritériumok által kell hogy történjen. A törvény kimondja, hogy bizonyos tanulók számára a speciális intézmény megfelelőbb lehet, mert szükségleteikhez jobban igazodó eszközökkel, módszerekkel és segítséggel rendelkeznek. Ebben az esetben a speciális oktatási intézménybe való beiskoláztatásra irányuló javaslatoknak a következő kettős megfontolásból kell kiindulniuk:

  • a tanuló szükségleteihez igazodó tanterv és az ehhez szükséges szolgáltatások és eszközök;
  • a lehetőség, hogy az említett tanterv és szolgáltatások egy többségi iskolában is elérhetőek számára.

A fentiek értelmében a speciális oktatási intézményeknek új szerepet kell betölteniük az oktatási reformban megfogalmazott új követelményeknek megfelelően:

  • állandó és súlyos fogyatékossággal rendelkező tanulók oktatása;
  • az oktatás minőségének javítása;
  • nyitás a külvilág felé, melynek célja, hogy az oktatási rendszeren és a közösségen belül aktív egységgé váljon.

Speciális ellátás

A gyógypedagógiai iskolák azok számára nyújtanak ellátást, akiket nem lehet többségi tanintézménybe integrálni, de részt vesznek a kötelező oktatásban. Ha a körzetben nincs gyógypedagógiai központ, egy többségi iskola keretein belül részesülnek oktatásban. A tanulók csak akkor kerülnek gyógypedagógiai intézménybe vagy iskolába, ha alapos okkal lehet feltételezni, hogy igényeiket a többségi intézményben nem tudják kielégíteni. Vannak olyan gyógypedagógiai intézmények is, amelyek speciális fogyatékossággal élő tanulókkal is foglalkoznak.

Ezek az intézmények kötelező általános iskolai oktatást 6-tól 12 éves korig, kötelező középiskolai oktatást pedig 12-től 16 éves korig nyújtanak, és a szociális garancia programját is biztosítják. A kötelező oktatási időn túl átmeneti programokat is szerveznek, hogy megkönnyítsék az átmenetet a felnőtt- és dolgozói életbe. Ezek a programok kétévesek, de lehetőség van évhosszabbításra, így 16-tól 18/19 éves korig vehetők igénybe.

A gyógypedagógiai intézményekben dolgozó tanárok gyógypedagógiára, hallás- vagy beszédpedagógiára képzettek. A kiegészítő szakképzésben vagy az átmenetet segítő programban dolgozó szakképző tanárok tanfolyamokat vezetnek. Az önkormányzatok további segítő és tanácsadó munkatársakat biztosítanak a gyógypedagógiai iskolák számára. A szakemberek száma és szakterülete az egyes önkormányzatok döntésének függvénye. A szakember-tanuló arány függ a tanulók létszámától és a tananyag szükséges módosításaitól.

Az 1990-ben született LOGSE szerint a gyógypedagógiai intézményekben tanulók számára ugyanazokat a célokat tűzik ki, mint a többi tanuló számára. Az oktatási intézményeknek megfelelően kell szerveződniük, és módosítaniuk kell a tananyagot ahhoz, hogy segítsék a tanulókat a célok elérésében. Ezért az oktatás különböző szintjein érvényes általános célok a speciális nevelési igényű tanulók egyéni programjának és tananyag-módosításának referenciájaként szolgálnak mind a gyógypedagógiai, mind a többségi oktatásban.

A felnőttéletet megelőző és kiegészítő szakképzési programok alapvető célja a szakmákhoz, az önálló életvitelhez és a szociális integrációhoz nélkülözhetetlen készségek fejlesztése.

A LOGSE kimondja, hogy a sajátos nevelési igényű gyermekkel szemben támasztott általános követelmények megegyeznek az általános követelményekkel, de szükség van a tananyag módosítására. Azoknak a tanulóknak, akik nem tudják teljesíteni a célokat, olyan oktatási programokat kell biztosítani, amelyek megfelelnek az igényeiknek, hogy megkönnyítsék szociális és munkaerő-piaci beilleszkedésüket. A sajátos nevelési igényű tanulók tananyagának rugalmassá tétele engedélyhez kötött. Az iskolázási kor gyógypedagógiai intézményben 21 év.

Tantárgyak, programok

A gyógypedagógiai intézményekben oktatott általános tantárgyak megegyeznek a kötelező általános és középiskolai képzésben oktatottakkal. Elsősorban az általános iskolai tananyagon végeznek módosításokat. 12 éves korban a tanulók már középiskolai tárgyakat is tanulnak, nagyrészt szakmai tevékenységekhez kapcsolódókat. Az ONCE, a Vakok Szövetsége (Organización Nacional de Ciegos Espanoles) pl. három gyógypedagógiai intézményben biztosít kötelező (általános és középiskolai) oktatást, és ahol megfelelően képzett a szakembergárda, ott szociális ellátást vagy szakképzési programot is. Az általános iskolát befejező sajátos nevelési igényű tanulóknak így lehetőségük van arra, hogy – a kötelező középiskolai oktatás befejezése nélkül – három különböző szakképzési lehetőség közül válasszanak. Előfordul, hogy néhány sajátos nevelési igényű tanuló integrációs céllal kerül be a szociális ellátást nyújtó programba, ahol igényeiknek, képességeiknek és fejlődésüknek megfelelően részesülnek ellátásban. Ez a program integrációban valósul meg. Az oktatási törvény meghatározása szerint ezeket a programokat bevezető szakmai programnak nevezik.

A speciális szociális ellátás olyan sajátos nevelési igényű tanulók számára szerveződik, akik a kötelező középiskolai tanulmányaik után is szeretnének iskolába járni. Ez nem jelenti azt, hogy e tanulók ne vehetnének részt többségi szociális ellátási programokban. A speciális programokat egyéni jellegzetességeikhez, képességeikhez és jövőbeli munkaelképzeléseikhez igazítják. Felépítésük hasonló a tanulóknak általában rendelkezésre álló szociális ellátási programokéhoz. A következő területeken nyújtanak képzést: alapképzés, karrier-tanácsadás, szakképzés, kiegészítő tevékenységek és oktatási tanácsadás. A szakképzés különösen fontos, ha figyelembe vesszük e csoport speciális igényeit. Mind az általános készségek és képességek, mind egy bizonyos szakma elsajátítását célozzák.

Ezek a programok középiskolai, erre a célra szánt gyógypedagógiai intézmények keretei között működnek, lehetőség szerint az önkormányzattal, helyi hatósággal, városi tanáccsal és nonprofit szervezetekkel kötött szerződés alapján.

A felnőttéletet előkészítő átmeneti programokat a sajátos nevelési igényű és emellett súlyosabb fogyatékossággal élők számára hozták létre, akik általános iskolai tanulmányaik ellenére alacsonyabb szinten állnak, ezért nem tudják igénybe venni a fent említett két képzési formát. Ezek a programok kétévesek, de kiterjeszthetők három évre is, általában gyógypedagógiai iskolában hozzáférhetők. Az elsődleges cél, hogy ezek a tanulók megtanulják a lehető legönállóbb felnőttéletvitel alapjait, igénybe tudják venni a társadalom által nyújtott szolgáltatásokat, és ahol erre mód van, megtanuljanak néhány jól körülírt munkát ellátni.

Oktatási módszerek és anyagok

Mind a többségi, mind a gyógypedagógiai intézményekben az ilyen tanulóknak nyújtott segítség összhangban van az általános oktatási elvekkel:

  • A tanuló szintje a kiindulási pont ~ Eszerint a tanulók eltérő intellektuális, kommunikációs és nyelvi, szociális, érzelmi és motoros képességei a meghatározóak.
  • Az eltérő tanulás lehetőségének megadása ~ A sajátos nevelési igényű tanulók mindenki másnál jobban igénylik, hogy a tanultakat alkalmazhassák, és ez megadja a lehetőséget a továbbtanulásra.
  • A tanulók önálló tanulásának biztosítása (megtanulnak tanulni) ~ Ennek érdekében a sajátos nevelési igényű tanulókat olyan készségekkel kell felvértezni, amelyek lehetővé teszik az önálló tanulást.
  • Mind a fizikai, mind az intellektuális tevékenységek elősegítése ~ Az ilyen tanulók aktív résztvevői a tanulási folyamatnak, hogy értsék a saját maguk által folytatott tevékenységeket. Ezt tanáraik és társaik segítségével érhetik el, bár esetükben több és/vagy másfajta segítségre is szükség van.
A tanulók előmenetele

A sajátos nevelési igényű tanulók értékelése ugyanazokat az általános elveket tartalmazza, mint a többségi tanulóké. A gyógypedagógiai intézményekben a tanulók előmenetelének értékelését a megadott programok vagy tantervi változások tartalmazzák, és a tanár (gyógypedagógus), valamint a tanuló oktatásában részt vevők kötelesek alkalmazni ezeket. Egyéb szakemberek lehetnek: hallás- és beszédtanár (logopédus), gyógytornász, pedagógus stb.

A tanári kar önállóan határozza meg a tanuló fejlődésének követésére leginkább alkalmazható kritériumokat. A kritériumok különbözők lehetnek, hogy a meghozott döntések a változatosságok ellenére is tükrözni tudják a haladás mértékét. A fejlesztésről, továbblépésről egyedileg kell döntést hozni, úgy, hogy az ne akadályozza az egyedi célok elérését segítő általános lépések megtételét. A döntéshozatal módszerét és szervezését a tanulók fejlesztésének különbségei is meghatározzák.

Integrációs intézmények, speciális oktatási intézmények és egységek

A sajátos nevelési igényű tanulókkal szemben támasztott oktatási követelmények egyformák a többségi és speciális intézményekben. Mindkettőnek feladata, hogy megfelelő minőségű oktatást biztosítson a különböző sajátos nevelési igényű tanulók számára.

A speciális oktatás koncepciójának egyik nagyon fontos alapelve atöbbségi és speciális oktatási intézmények közötti együttműködés.

  • A speciális oktatási intézmények és egységek fogyatékosokkal végzett munkáját a többségi oktatási rendszerben végzett munka kiegészítéseként kell felfogni.
  • A speciális oktatásban kifejlesztett és használt módszereket és technikákat elérhetővé kell tenni a többségi oktatásban is, hogy az ebben a rendszerben tanuló fogyatékos gyermekek is hasznát vehessék.

A kétfajta intézmény közötti együttműködés nemcsak azért alapvető, hogy megkönnyítse az oktatási formák közötti átmenetet, hanem azért is, hogy gazdagítsa a tanári karok szakmai tapasztalatait, és több figyelmet lehessen szentelni a szülőkre és tanulókra. E célokat különböző tevékenységekkel lehet elérni.

Az együttműködő intézmények tanulóival kapcsolatban a következő konkrét tevékenységekről lehet szó:

  • ambuláns jellegű ellátás 0-tól 6 éves tanulók számára;
  • lehetőség a speciális intézményben tanuló diákok számára, hogy néhány tevékenységet a többségi intézmény tanulóival együtt végezhessenek el, ily módon elősegítve a szocializációt bizonyos szabadidős tevékenységek, pl. kirándulás, sportprogramok keretében.

A szülőket érintő együttműködés – találkozók, informatív beszélgetések és szülők iskolája – keretében ajánlott megteremteni a kétfajta intézmény tanulóinak szülei közötti párbeszédet, hogy a szülők megoszthassák egymással problémáikat, tapasztalataikat.

A két intézménytípus tanári kara közötti együttműködés keretében megvalósítandó feladatok:

  • ismeretanyag- és tapasztalatcsere az értékelési módszerek, az oktatási tevékenység terén, melynek eredményeként a tanulók számára jobb ellátást biztosíthatnak, és szakmai kompetenciájuk is bővülhet;
  • ez a tapasztalatcsere lehetővé teszi a speciális oktatási intézmény tanárai számára, hogy egy általánosabb optikán keresztül szemlélhessék munkájukat. Ugyanakkor a többségi iskola tanárai számára lehetőséget nyújt arra, hogy jobban megismerjék a speciális problémákat és azokat a differenciált megoldásokat, amelyeket a súlyosabb problémákkal küzdő tanulók számára dolgoztak ki.

A sajátos nevelési igényű tanulók iskolai integrációja

Ahogy már utaltunk rá, a speciális oktatás koncepciója jelentős változásokon megy keresztül. Ma már „sajátos nevelési igényű tanulókról” beszélünk azzal a meggyőződéssel, hogy az oktatási rendszernek biztosítania kell azokat az eszközöket, amelyek segítségével ki lehet elégíteni a speciális szükségleteket, bármilyenek legyenek is. Ebből a perspektívából kiindulva minden gyermeknek vannak oktatási szükségletei csak sajátosságának mértéke, minősége változik.

Hogy az iskola megfelelően ki tudja elégíteni a sajátos nevelési igényeket, ez az szükségessé teszi egész oktatási rendszer megújítását. Meg kell változtatni az oktatást és az iskolát, hogy lehetőség nyíljon a sajátos nevelési igényű tanulók minél nagyobb számú integrációjára anélkül, hogy az oktatási rendszerben meghatározott célok teljesítése csorbát szenvedne.

A sajátos nevelési igényű tanulók iskolai integrációja jelentős változtatásokat indukál az iskola felépítésében, a tanórai helyiségek felosztásában. Szükségessé teszi a segítő tanárok létszámának növelését az intézményben, megköveteli a már bevált értékelési módszerek gyakoribb felülvizsgálatát, a tanárok és a tanítás számára nyújtott segítség növelését, valamint a tanárképzés hathatós megújítását.

Az integráció ezen elve szerint a sajátos nevelési igényű tanulók számára előírt tantervnek meg kell egyeznie a többségi oktatás tanterveivel, természetesen a fejlődésüket biztosító tantervi adaptációkkal kiegészítve. Ezek az adaptációk a következőkben foglalhatók össze:

  • a tantervben előírt célok elérésére szánt idő módosítása;
  • a normál tantervben előírt egyes célok, tartalmi elemek és tevékenységek, bizonyos területek és tantervi célok előtérbe helyezése másokkal szemben.

Az adaptáció mértékét alapul véve háromféle egyéni tanterv létezik:

  • normál tanterv néhány módosítással: általában az időhatárok és a legfontosabb didaktikus orientációk módosítása értendő ezen;
  • normál tanterv jelentős változtatásokkal: ebben az esetben az időhatárok módosítása és a tanterv prioritásait érintő változtatások számosak, és kihatnak ennek legfontosabb elemeire, tehát a terület általános céljaira;
  • speciális tanterv: ebben az esetben a kidolgozott egyéni munkaterv módosításai a tanterv elemeinek nagy részét érintik, ami csak részleges integrációt tesz lehetővé.

A sajátos nevelési igényű tanulók oktatási módszereit időről időre felül kell vizsgálni. Az intézménynek, egy pszichopedagógusi csoportnak kell értékelnie azt, és a szülőkkel is konzultálni kell annak érdekében, hogy minden év végén lehetőség legyen a tanuló számára megfelelőbb oktatási módszerek meghatározására.

A sajátos nevelési igényű tanulóknak a kötelező oktatás befejeztével – függetlenül attól, hogy hol történt ez meg – lehetőséget kell biztosítani, hogy tovább tanulhassanak a tankötelezettség után is, hogy oktatásuk a lehető legintegráltabb módon történjék meg. Az erre hivatott intézményeknek garantálniuk kell a megfelelő adaptációkat és feltételrendszert a sajátos nevelési igényű tanulók személyes fejlődése érdekében, hogy minél jobban beilleszkedhessenek a munka világába.

A sajátos nevelési igényű gyermekek integrált oktatásának elősegítése céljából kiadott 1985. március 6-i Királyi Rendelet prioritásai a következők:

  • 25-30 főre csökkenteni az osztálylétszámokat;
  • minden nyolc egységnek egy segítő tanárt biztosítani;
  • ahol szükséges, el kell távolítani az építészeti akadályokat;
  • biztosítani a tanári kar stabilitását;
  • elsőbbséget biztosítani a pszichopedagógusok munkájának.

Navarra tartomány különleges helyzete

A Spanyol Királyság néhány tartománya a központi irányítás mellett számos egyedi jellemzővel rendelkezik, ilyen az észak-spanyolországi Navarra tartomány is. A részben baszk megye elsősorban fejlett mezőgazdasága miatt gazdag területnek minősül. Önálló parlamentje dönt a költségvetés elkészítéséről, ami lehetővé teszi, hogy jelentős pénzösszeget fordítsanak a szociális ellátásra és az oktatás finanszírozására.

Speciális Pedagógiai Módszertani Központ

A navarrai kormány 1993-ban elrendelte a Speciális Pedagógiai Módszertani Központ (Centro de Recursos de Educación Especial de Navarra = CREENA) felállítását, és a közlöny (Boletin Oficial de Navarra) március 15-i számában megfogalmazza a központ struktúráját, céljait, fő tevékenységi területeit, irányítási módját (1. ábra).

1. ábra

A CREENA célja, hogy a sajátos nevelési igényű, illetve a kiemelkedő képességű tanulók szükségleteit jobban kielégítse. Az oktatási intézmények és a pszichopedagógiai módszerek eszköztárát bővíti, illetve kiegészíti, és választ ad a felmerülő kérdésekre. Tulajdonképpen az Oktatási és Kulturális Minisztérium egyik intézménye, melynek célja a speciális oktatás megszervezése és fejlesztése Navarrában, valamint e terület tapasztalatainak és innovációs eszköztárának támogatása.

A támogatottak köre Navarra egész oktatási közössége. Ezen belül is elsősorban:

  • olyan többségi intézmények, ahol sajátos nevelési igényű tanulók is tanulnak;
  • olyan integrációs intézmények, ahol elsősorban hallás-, illetve mozgássérült tanulók tanulnak;
  • speciális intézmények;
  • olyan gyógypedagógiai oktatási egységek, amelyek többségi intézményekben tevékenykednek;
  • bármely olyan más beiskolázási forma, amely kapcsolódik a sajátos nevelési igényű tanulókhoz.

Olyan gyermekeknek is segítséget nyújt a központ, akik valamilyen körülmény miatt nem beiskolázhatók, valamint olyan családoknak is, ahol a gyermeknek olyan sérülése van, amellyel kapcsolatban információra, tájékoztatásra és tanácsadásra van szükség.

A központ szolgáltatásai

Vizsgálat, értékelés és az oktatás segítése

Öt speciális részlegből áll: hallás és nyelvi, viselkedési, mozgás(sérült), pszichológiai, látás(károsult) részleg.

A szakembergárda tagjai pedagógusok, pszichológusok, terápiás tanárok, szociális munkások, fizikoterápiás szakemberek, logopédusok és adminisztratív dolgozók, akik az alábbi feladatokat látják el:

  • a sérült gyermekek beiskoláztatás előtti értékelése és orientációja;
  • javaslattétel a megfelelő beiskoláztatási formára;
  • a beiskolázottak azonosítása, folyamatos nyomon követése és értékelése;
  • a cselekvési és segítségnyújtási program megtervezése;
  • pszichopedagógiai segítségnyújtás;
  • különleges tárgyi eszközök biztosítása;
  • közvetett vagy közvetlen módon résztvétel az oktatási intézmények munkájában;
  • közreműködés az utógondozásban, illetve az esetek értékelésében;
  • a kiemelkedő képességű tanulók felismerése és a velük való foglalkozás.
Eszköz- és információs részleg
  • Információs részleg: információt és tájékoztatást nyújt a családoknak és az oktatási közösségeknek az oktatási eszközökről és a szociális ellátásról, pl. ösztöndíjak, juttatások.
  • Bibliográfiai és dokumentációs részleg: tanácsadási, kölcsönzési, tájékoztatási és terjesztési feladatok (dokumentumok, tananyag, sajátos nevelési igényekre vonatkozó értékelési eszközök).
  • Tárgyi eszközök és új technológiák részlege: az oktatási intézmények normál eszköztárának kiegészítése.
Egyéb feladatok
  • taneszközök megalkotása;
  • közreműködés a pedagógusképzésben;
  • kutatásokban való részvétel;
  • terápiás uszoda mozgássérült gyermekek fejlesztésére;
  • segítő személyzet: tanácsadó (monitorozó), gondozó biztosítása.

A szakemberek külsősként minden navarrai oktatási intézmény munkájában részt vesznek, hogy segítséget nyújtsanak a sajátos nevelési igényű tanulók jobb ellátásában, illetve az említett tanulói kör szüleinek segítése is az ő feladatuk.

E célok elérése érdekében a CREENA szakemberei amellett, hogy részt vesznek az intézmények munkájában, és együtt dolgoznak a tanárokkal, tanácsadókkal, tanulókkal és a szülőkkel, az egész oktatási közösség számára alkalmas didaktikai módszer megalkotásán is dolgoznak. Kiadványaiknak kettős céljuk van:

  • Egyrészt megkönnyíteni, bővíteni a mozgássérült, pszichés és érzékszervi problémákkal küzdő, valamint a kiemelkedő képességű tanulókkal foglalkozó tanári kar ismereteit, hogy ily módon minőségi, szakszerű ellátást tudjanak nyújtani, és képesek legyenek jó döntéseket hozni. Az elsődleges cél, hogy megfelelő képzési és gyakorlati eszközök álljanak rendelkezésre.
  • Másrészt a megalkotott dokumentumok ösztönzőleg hassanak olyan közösségek és munkacsoportok megalakulására, a CREENA szakembereinek irányításával, ahol az általuk kidolgozott anyag alapján történik a csoportos munkavégzés.

A CREENA főigazgatója elmondta, hogy Spanyolországban jelenleg Navarra az egyetlen tartomány, ahol valamennyi iskolában kötelező a speciális pedagógiai szükségletű gyermekek befogadása és oktatása. Az esetlegesen fölmerülő különleges módszerek és eszközök biztosítását a központ vállalja.

Az 2001–2002-es tanév számadatai alapján a tanköteles korú, sajátos nevelési igényűek teljes létszáma 1340 fő, melyből 1105 (82,5%) többségi iskolai oktatásban vesz részt, s csupán 235 tanuló jár speciális iskolába. Az oktatás természetesen itt is megoszlik az állami és a magániskolák között, így a tanulók kétharmada, 665 fő tanul állami, 440 magániskolában. A magániskolákat is a kormány finanszírozza, az oktatás mindenütt ingyenes, de itt bizonyos támogatást lehet kérni a szülőktől az extra szolgáltatásokért. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy nem csupán az oktatás, de az étkezés és az iskolába szállítás sem követel semmiféle anyagi támogatást a szülőktől (2. ábra).

2. ábra

A sajátos nevelési igényű gyermekek 73%-a pszichés problémákat mutat, s a fennmaradó 27% (362 gyermek) oszlik meg a többi kategória között, ezen belül a legmagasabb arányt a motoros problémákkal élők teszik ki, mintegy 66%-ban (3. ábra).

3. ábra

Az iskolákban egy-egy osztályban minimum 8, de legfeljebb 25 diákot tanítanak, közülük két gyermek lehet sajátos nevelési igényű. A CREENA szakemberei attól a pillanattól kezdve, hogy megállapították a speciális nevelési igényt, azon dolgoznak, hogy az iskolai oktatás megkezdésének időpontjára minden szükséges személyi és tárgyi segítség rendelkezésre álljon. Valamennyi iskola speciális asztalokkal, székekkel, számítógépekkel és speciális mozgatóeszközökkel van felszerelve. Az oktatást segítő szakemberek kijárnak az iskolákba, a gyermekek megfigyelése természetes szituációban történik az oktatás folyamán. E folyamatos supervisio nyomán, a személyes szükségletek alapján adnak tanácsokat, módszertani javaslatokat a tanterv adaptációjára. Emellett különös hangsúlyt fektetnek a szülőkkel való foglalkozásra. A gyermek 3-4 éves korában már megkezdődik a szülők tájékoztatása a lehetőségekről és a támogató források feltárása, mint pl. ösztöndíj, egyéb anyagi támogatások, ingyenes iskolabusz és privát szállítások.

Mivel a szülők rengeteget segítettek abban, hogy gyermekeik optimális környezetben tanuljanak, így a navarrai kormány is kiemelt, extra finanszírozást biztosít ennek a területnek.

Irodalom

Boletin Oficial de Navarra. 15 de Marzo de 1993.

Constitución 27/12/1978.

Development of Integration/Inclusion, http://www.europeangency.org/nat_ovs/spain

Educación General Básica, http://es.wikipedia.org

Instituto National de Estadística, http://www.ine.es

Interview with Pedro Olangua Baquedano General Director of CREENA.

La Reforma Educativa y los Centros Específicos de Educación Especial. Ministerio de Educación y Ciencia, Madrid, 1994, 13–15.

Ley 14/1970 de 4 de agusto General de Educación y Financimiento. Madrid, 4.

Ley de Integración Social del Minusválido, 30 de abril de 1982.

Ley 1/1990 de 3 de octubre LOGSE, Madrid.

Ley General de Educación. Ministerio de Educación y Ciencia, Madrid, 13 de julio de 1993.

Libro Balco para la Reforma del Sistema Educativo. Ministerio de Educación y Ciencia, Madrid, 1989.

Real Decreto 334/1985.

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.