2019. október 19., szombat , Nándor

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2009 január

Csernoch Mária – Bujdosó Gyöngyi :: Vizsga- és versenyfeladatok szövegbeviteli hibái és ezek következményei

2009. szeptember 30.

A szerzők az alkalmazói versenyek és az ECDL-vizsgák szövegszerkesztéssel és prezentációkészítéssel kapcsolatos feladatsorait elemzik, rámutatva az elvileg mintaértékű feladatsorok típushibáira. Az ártalmatlannak látszó „elgépelések” következményeként a szövegek számos szintaktikai, szemantikai és törde­lési hibával kerülnek a tanulni szándékozókhoz. Foglalkoznak többek között az értelem­zavaró „elírásokkal”, valamint azokkal a helyesírási hibákkal is, amelyek a szóközök, írásjelek helytelen használatából, illetve egyéb szövegbeviteli hibákból erednek. Céljuk, hogy a verseny- és vizsgafeladatok készítői nagyobb felelősséggel tekintsenek a feladatsorokra, hogy azok ne tartalmazzanak alapvető szövegbeviteli hibákat, és valóban példaértékű segédanyagként szolgálhassanak a szövegszerkesztést tanulók és tanítók számára.

Bevezetés

Hosszasan körül lehetne írni és magyarázgatni, de nem érdemes, hogy a szövegszerkesztés oktatásával gondok vannak. Egyszerűbb és őszintébb, ha szembenézünk a problémával. Mire alapozható ez a merész és rendkívül súlyos kijelentés? Magyarázatot kapunk rá, ha megnézzük napjaink legnagyobb szöveges adatforrását, az internetet, az itt elérhető Word-dokumentumokat. Azt fogjuk tapasztalni, hogy e dokumentumok szinte kivétel nélkül hibásak, megsértik a magyar helyesírás és a szövegszerkesztés alapvető szabályait. Azt demonstrálják, hogy a szövegszerkesztés egyik területének az oktatása sem eléggé hatékony.

Sokan azt vallják, hogy nincs ezzel probléma, hiszen a felhasználók száma és a szövegszerkesztéshez használt szoftverek egyszerű kezelhetősége ellentmond a fenti állításnak. Felmérések (KSH, 2007) valóban azt mutatják, hogy Magyarország lakosságának 62%-a használt már életében számítógépet, illetve 58% tekinthető tényleges számítógép-használónak. Számos felmérésből (lásd Bujdosó 2007) az is egyértelműen kiderül, hogy a számítógépet használók közel 90%-a szöveget is szerkeszt. A szövegszerkesztés tehát igen elterjedt számítógépes tevékenység. Magas továbbá azoknak a száma is, akik nemcsak saját munkájuk megkönnyítésére használnak szövegszerkesztőt, hanem a szövegek továbbadását, terjesztését is felvállalják, ezzel együtt azt is bemutatva, milyen szövegszerkesztési ismeretekkel rendelkeznek.

Tapasztalataink azonban azt mutatják, hogy sokaknak téves elképzeléseik vannak arról, hogy mit is jelent a szövegszerkesztő programok helyes használata (Csernoch 2009), illetve milyen egyéb elvárásoknak kell megfelelni ahhoz, hogy egy szövegszerkesztővel készített munka igényes legyen, és nyomtatásra, továbbküldésre alkalmassá váljon. Sajnos a vizsgált szövegek alapján az is nyilvánvaló, hogy a szerző előképzettségétől1 független a típushibák megjelenése.

Mi lehet ennek az oka? Miért nem teljesítenek jobban azok, akik az iskolák informatikaóráin vagy alap- és középfokú számítógépes tanfolyamokon szerzik/szerezték szövegszerkesztési ismereteiket, illetve azok, akik rendelkeznek olyan vizsgabizonyítvánnyal, amely azt igazolja, hogy tudnak szöveget szerkeszteni?

A választ keresve alkalmazói vizsgák és versenyek feladatsorait elemeztük. Azért választottunk ilyen feladatokat, mert úgy gondoljuk, szerepük szerint a tesztfeladatok példaértékűek, így minőségük nagy hatást gyakorol a szövegszerkesztés-oktatás főbb irány­vonalaira. A vizsgált szövegekben számos típushibát fedeztünk fel. Jelen keretek között csak a legalapvetőbbek tárgyalására hagyatkozhatunk.

A cikkben szereplő ábrák alapján tekintjük át a témakört. Az ábrák három csoportba sorolhatók.

  • Alkalmazói versenyek és ECDL-vizsgák feladataiban megjelenő hibák. A bemutatott mintákat az eredeti fájlból vágtuk ki, vagy papírról olvastuk be, és semmit sem változtattunk rajtuk.
  • Gyakorlott felhasználók hibáit bemutató ábrák (1. és 2. ábra).
  • A szerzők által készített ábrák. A helyesírás-ellenőrző hibáit és képességeit bemutató minták a szerzők munkája során megjelenő hibákat és hibás működéseket szemléltetik. A 22. c) és a 26. b) ábrák korrigált megjelenést mutatnak.

Szükséges ismeretek

A szövegszerkesztés rendkívül összetett tevékenység, amely több terület elemeinek együttes alkalmazását követeli meg. Hangsúlyoznunk kell az alkalmazás jelentőségét, mivel számos esetben azt tapasztaljuk, hogy a felhasználók rendelkeznek ugyan bizonyos elméleti ismeretekkel, de ezek alkalmazása egy adott szituációban nem feltétlenül történik meg.

A továbbiakban összefoglaljuk, milyen különböző alkalmazói szintű ismeretek szükségesek a szövegszerkesztéshez.

Szövegbevitel

Ahhoz, hogy szövegszerkesztővel szerkesztett szövegről beszéljünk, először egy számítógépen előállított és tárolt szöveghez kell hozzájutni. Ennek legegyszerűbb, „legősibb” módja, ha begépeljük a szöveget. A gépeléshez szükség van a billentyűzet és a felhasználandó karakterek ismeretére. Sok esetben azonban gyakorlott felhasználóknak is gondot okoz a szóköz, a mondatvégi írásjelek használata, a nulla, valamint az o és O betű megkülönböztetése (Prószéky–Kis 1999), a kötőjelek és a gondolatjel helyes alkalmazása (uo.). Az 1. és 2. ábra ezekre a karakterhibákra mutat néhány példát.

Az lehetne a megoldás, ha minden gyerek megtanulna gépelni az iskolában. Jelen pillanatban azonban ettől nagyon messze állunk, és sajnos a 2008-as kerettantervben sem jelent meg önálló tantárgyként a gépírás.

Helyesírás

A gépelési ismereteken túl elengedhetetlen a magyar helyesírás szabályainak helyes alkalmazása (A magyar helyesírás szabályai, a továbbiakban MHSZ; MHSZ, 1984; Prószéky–Kis 1999), mivel nem mindegy, hogy mit gépelünk. Számos esetben tapasztaljuk, hogy nyomtatott szövegekben olyan hibák jelennek meg, amelyek kézzel írott szövegekben szinte soha. A nyomtatott szövegek tisztábban mutatják a hibákat, mint a kézzel írottak, ahol számos esetben apró csalásokat is el tudunk követni, ha elbizonytalanodunk. A helyesírás-ellenőrzőbe vetett maximális bizalom is szaporíthatja helyesírási hibáinkat (lásd például 3., 4., 5. ábra). „A magyar nyelvi ellenőrző programok készítői szerint a szövegekben levő helyesírási hibák 80–85%-a kiszűrhető szóellenőrző programmal, míg a nyelvhelyesség-ellenőrző programok további 5-10% észlelését és javítását teszik lehetővé…” (Prószéky–Kis 1999). Ezek a számok is mutatják, hogy még a helyesírás-ellenőrző programok készítői is elismerik, hogy további ellenőrzésekre van szükség, ha szeretnénk a lehető legtöbb hibát kiszűrni a szövegből.

A szövegszerkesztő program ismerete

Egy egyszerű, de jól szerkesztett szöveg elkészítéséhez mindenképpen szükség van legalább egy szövegszerkesztő program legalapvetőbb parancsainak ismeretére és azok szakszerű alkalmazására. Ezen a téren is számos hiányosság tapasztalható, de ezek tárgyalása egy másik témakörbe tartozik, amelyet itt nem kívánunk érinteni.

Tipográfia

Kissé túlzásnak tűnhet a hétköznapi szövegszerkesztéssel kapcsolatosan a tipográfiát említeni, holott valójában ez az információk megjelenítésének szabályrendszere. Ez a terület foglalkozik „a szöveges közlés megformálásával, a kép és szedett szöveg együttes elrendezésével” (Virágvölgyi 2004).

Érdemes lenne tehát a tipográfiai alapszabályokat (például Bardóczy 1985; Gyurgyák 1996; Prószéky–Kis 1999; Virágvölgyi 2004) is betartani, hiszen a szövegszerkesztés végeredménye egy mások által is olvasandó dokumentum – legyen az nyomtatott vagy elektronikus.

Ezen a területen találhatjuk azonban a legnagyobb hiányosságokat. A szövegszerkesztési hibáktól hemzsegő szövegek esetén a szövegek esztétikus megjelenítéséről irreleváns beszélni. A szerkesztési szabályokat betartó szövegek között is tömegesen találni azonban olyanokat, amelyek figyelmen kívül hagynak minden létező tipográfiai szabályt. Feltehetően abban a tévhitben élnek a szövegek készítői, hogy egy szöveg akkor jó, ha tele van aggatva mindennel, mint egy karácsonyfa. Terjedelmi okok miatt ezek ismertetésére nem térünk ki ebben a cikkben.

Szövegbeviteli és helyesírási hibák

A következőkben bemutatjuk, hogyan valósul meg a szövegszerkesztés folyamán a két alapvető tényező – a gépelés és a helyesírás – szabályainak az alkalmazása. Az 1., 2. ábra mintái már láttatták, hogy nincs minden rendben ezen a területen, pedig a bemutatott minták szakemberek munkái. Érdemes lenne megvizsgálni, mivel magyarázható ez a hiányosság. Csak felületesség? Miért nem törekszenek a szakemberek sem a gépelési, szintaktikai és szemantikai hibák elkerülésére?

E fejezet ábráinak segítségével azt szeretnénk reprezentálni, milyen szövegbeviteli és helyesírási hibákat követtek el az elvileg mintaértékű verseny- és vizsgafeladatok készítői a kiadott feladatsorokban. Olyan gépelési hibákat fogunk bemutatni, amelyek következményei súlyos szintaktikai, szemantikai és tipográfiai hibák. Érintőlegesen foglalkozunk egyéb tipográfiai hibákkal is, valamint a szövegszerkesztés kivitelezése során elkövetett technikai részletekkel. Szintaktikai hibákon értjük a helyesírás szabályainak megsértését, míg a szemantikai hibák közé soroljuk a tartalmi hibákat, jelenjenek meg ezek akár a feladat kitűzése során, akár a mintafeladat szövegében.

Bármilyen szöveget készítünk – legyen az kézzel írott, nyomtatott vagy elektronikus –, be kell tartani a helyesírás szabályait. Magyar nyelvű szövegek esetén természetesen a magyar helyesírás jelenleg érvényben lévő szabályai követendők, amelyeket már minden általános és középiskolás tanulónak ismernie kell. A kiválasztott vizsga- és versenyszövegeket először aszerint elemeztük, hogy mennyire tartják be a helyesírási szabályokat.

Szóközök

A szóközök használatát az MHSZ, valamint a gépírási szabályok és a tipográfiai előírások tartalmazzák. A 6. ábra a), c) és d) mintáján a kettőspont előtt fölösleges szóköz(ök) szerepel(nek) (MHSZ, 1984, 239.). A c) mintán egyetlen szövegen belül is változik, hogy a kettőspont előtt van szóköz vagy nincs. Az a) és e) mintán a mondatvégi írásjelek előtt fölösleges szóköz található (MHSZ, 1984, 239.). A b) mintán a kettőspont után egy extra nagy helykihagyás látható, míg a vesszők után hiányzik a szóköz. Az f) mintán a felsoroláson belül néhol van szóköz, néhol nincs.

Idézőjelek

„A szövegbe ékelt szó szerinti idézetet általában idézőjelpár fogja közre. Az idézőjelet (kézírásban és nyomtatásban) az idézet kezdetén alul, az idézet végén pedig fölül tesszük ki.” (MHSZ, 1984: 256.) Ezen túlmenően figyelni kell arra is, hogy nyomdai idézőjelet használjunk. Ehhez segítséget nyújt az, hogy az újabb Word-verziók alapértelmezésként a nyomdai formát illesztik be (Microsoft Word Súgó). Ennek ellenére számos hibás megoldással lehet találkozni, ahogy azt a 7. ábra c) mintája és a d) minta második idézőjelpárja mutatja. A d) minta további érdekessége, hogy egy dokumentumon belül is fellelhető mind a nyomdai, mind az írógépi idézőjel.

További „nagy gond, hogy a különböző nyelvekben eltérő az idézőjel használata” (Virágvölgyi 2004), így gyakran előfordul, hogy a magyar helyett az angol idézőjeleket használják: a) minta.

Az idéző- és zárójelek használatáról az MHSZ a következőképpen rendelkezik: „…a kezdő zárójel és idézőjel hozzátapad az utána következő, a berekesztő zárójel és idézőjel pedig az előtte álló szóhoz…” (MHSZ, 1984, 239.). A 7. ábra c) mintáján a tipográfiailag helytelen ritkítás miatt keletkezett „hézag” a nyitó idézőjel után és a berekesztő idézőjel előtt. A 7. ábra b) mintáján a nyitó idézőjel után a szöveg készítője begépelt egy szóközt.

Elválasztó- és kötőjel, nagykötőjel, gondolatjel

Az elválasztó- és kötőjel, valamint a nagykötőjel és gondolatjel használata általában teljesen következetlen. Ezek a vízszintes „vonalkák” felelősek leginkább a kavalkádért. A legrövidebb az elválasztó- és a kötőjel, amelyek használati eseteit és módjait az MHSZ pontosan leírja. A következő méretű a nagykötőjel és a gondolatjel, melyek használatáról is pontosan rendelkezik az MHSZ. A leghosszabb „vonalkát”, az angolszász gondolatjelet a magyar nyelvű szövegben nem használjuk. A három különböző hosszúságú „vonalka” és a szóköz használata, illetve hiánya számtalan különböző megoldást eredményezhet, amelyek többsége helytelen. (Vonatkozó fejezeteket lásd MHSZ, 1984, elválasztójel: 223–238., kötőjel: 260–262., 265., nagykötőjel: 263., gondolatjel: 250.; Virágvölgyi 2004.)

A 8. ábra a) és f) mintája „valamitől valameddig” viszonyt próbál érzékeltetni, így mindkét esetben nagykötőjelet kellett volna használni szóközök nélkül (MHSZ, 1984, 263. e) pont). A d) mintán láthatjuk, hogy a megválasztott írásjel helyes, de a szóközzel együtt a háromból két esetben hibás a kombináció. A b) mintán az írásjel helyes, de nincs szóköz a nyitó gondolatjel után és a záró gondolatjel előtt. A c) és e) mintán jól alkalmazták a szóközöket, de nem megfelelő írásjeleket szúrtak be: az egyiken túl hosszú, a másikon túl rövid a „vonalka”. A g) és h) minták azt mutatják, hogy egyazon dokumentumon belül is lehet többfajta hibás megoldást találni. Ebben a két példában hibás a választott jel, mivel nyilvánvaló, hogy nagykötőjelet kellett volna alkalmazni, sőt a g) mintán két fölösleges szóköz is megjelenik.

A 9. ábra a) mintáján a megfelelő gondolatjel-karaktert sajnos nem mindenhol követi szóköz. A gondolatjelek használatára elrettentő példa a 9. ábra b) mintája. Hibás a felhasznált jel. Ebben a részletben a gondolatjel kettős szerepet tölt be. Először a párbeszédet jelöli, másodszor a közbevetés beszúrására szolgál. Nagyon szerencsétlen módon a párbeszéd és a közbevetés „gondolatjele” pontosan egymás alá esik, így nehéz eldönteni, hogy melyiknek mi a funkciója. Elkerülhető lett volna ez a probléma, ha a párbeszédeket következetesen az első sor behúzásával vagy függő behúzással formázták volna meg. A következő hiba a mintán, hogy a párbeszédet bevezető gondolatjel utáni szóközök normál szóközök, így nyújthatóak, tehát különböző méretűek lettek. A szövegben jól látszik egy újabb sajnálatos hiba: a félkövér betűstílusú kérdések előtt félkövér gondolatjel van, míg a válaszok gondolatjele normál betűstílusú, holott azoknak azonosnak kellene lenniük.

Számok

A számok és az időpontok a dokumentumok állandó hibaforrásai. Ebben az esetben azonban nemcsak a szóközök hibás használata és hiánya jelent gondot. Egyéb, oda nem illő karakterek és formázások is megjelenhetnek, annak ellenére, hogy a számok és a keltezés használatát az MHSZ pontosan megfogalmazza (MHSZ, 1984, 288–299.).

A 2. ábrán már bemutattunk olyan mintákat, amelyekben a nulla karakter helyett a kis és a nagy o betű szerepelt. A 8. ábra f) mintájában az időintervallum megadására jól használták az órát és a percet elválasztó pontot. Helyesírási hibának számít azonban a kötőjelnek, a kötőjel előtt és után elhelyezett szóköznek, valamint a h karakternek a használata.

„…az öt- vagy ennél több jegyű számok írásában a számjegyeket a hátulról számított szokásos hármas számcsoportok szerint tagoljuk, s az egyes csoportokat közzel választjuk el egymástól.” (MHSZ, 1984, 289.) Ennek ellenére a 10. ábra a) és d) mintáján a szóköz helyett pontot használtak, míg a b) és c) mintáján egyáltalán nincs ezres tagolás. A szedési szabályok azonban azt is megadják, hogy nem törhető szóköz használata javasolt, mivel nem célszerű a számot bármelyik köznél is két sorba törni.

Gyakori hibaforrás a tizedes törtek szedése annak ellenére, hogy az MHSZ egyértelműen megfogalmazza, hogyan kell ezeket begépelni: „A számjegyekkel írt tizedes törtek egész és tört értékei közé (köz nélkül) tizedesvesszőt teszünk.” (MHSZ, 1984, 291.). Némi zavart okozhat a Microsoft helyesírás-ellenőrzője, amely azt javasolja, hogy a tizedesvessző után tegyünk egy szóközt (5. ábra). Ez természetesen nem magyarázza meg azt, hogy sokan miért cserélik le pontra a tizedesvesszőt (11. ábra: „0.5%”).

Az MHSZ 289. és 291. fejezeteit figyelmen kívül hagyva egy rendkívül egyéni megoldás született a 11. ábrán bemutatott reprodukálandó feladatban, ahol a pont mint univerzális helyettesítő karakter jelenik meg. Egyszer a szóközt helyettesíti az ezres csoportosításban, majd tizedesvesszőként is funkcionál. Ezzel szemben az idő megadásakor a pont helyett kettőspontot használ a feladat összeállítója.

Ezen az ábrán hibás továbbá az „1998. januárt 1-től” dátumban a hónap és a nap ragozása, mivel a helyes megoldás „1998. január 1-jétől” lett volna. Ez a szabály is kristálytisztán szerepel az MHSZ-ben (MHSZ, 1984, 296.). Becsületére legyen mondva a helyesírás-ellenőrzőnek, hogy az újabb verziói tényleg aláhúzzák a hibás megoldást, mint ahogy azt a 12. ábra a) mintáján láthatjuk is. Ebben az esetben a helyesírás-ellenőrző azon túl, hogy aláhúzza a hibás megoldást, megadja a vonatkozó szabály számát és szövegét is, amit a 12. ábra a) és b) mintáján mutatunk be. Ebből látható, hogy a helyesírás-ellenőrzőt lehet jól is használni. Egyetlen dolgot nem szabad tenni, teljesen a helyesírás-ellenőrzőre hagyatkozni.

Még néhány megjegyzés a 11. ábra tartalmával kapcsolatban:

  • Intervallumok megadásakor „következetesen” kötőjelet használnak a nagykötőjel helyett.
  • Abban viszont már nem következetesek, hogy hogyan kombinálják a kötőjelet a szóközzel: a hét napjai között nincsenek, a szám- és időintervallumok megadásakor viszont már vannak felesleges szóközök.
  • „Felett” nagybetűs a szám után.
  • A szám után néhol van „Ft”, néhol nincs.
  • Hibás a „Kamat” oszlopban a számok igazítása.
  • „Kamatfizetés” aláhúzott.
  • Következetlen a „kamatfizetés” és a „jutalékfizetés” egybeírásában.

Mértékegységek

A mértékegységek használata újabb hibaforrást jelent. A mérőszámot és a mértékegységet közzel kell elválasztani. Számos esetet találhatunk azonban, ahol egybe vannak írva: 10. ábra c) minta és 13. ábra a) minta. A gondolatjelhez és a számok ezres tagolásához hasonlóan azonban ebben az esetben is nem törhető szóközt célszerű használni. Ennek két oka is van. Nem igazán szerencsés, ha a mérőszám és mértékegység két külön sorba kerül, amint az a 13. ábra c) és d) mintáján látható. Azt is érdemes szem előtt tartani, hogy a normál szóköz nyújtható, míg a nem törhető szóköz állandó szélességű. A b) mintán a mérőszámok és a mértékegységek között normál szóközt alkalmaztak, melyek így óriási szélességűek lettek.

Az a) minta színes palettán mutatja be a mértékegységek írásának lehetséges hibáit:

  • Nincs mértékegység.
  • Van mértékegység, de nincs szóköz a szám és a mértékegység között.
  • Van mértékegység és van szóköz a szám és a mértékegység között. A szóközök azonban nagyon eltérő szélességűek.
  • A mértékegység néhol „pt”, máshol „p”.

Szedési és tördelési hibák

A kép méretének megadása

A kép méretének megadását nehezíti a két szám között található szorzókereszt (×) alkalmazása. Való igaz, hogy a billentyűzeten nincs ilyen karakter, de ez még nem indokolja a helyettesítő karakterek használatát, ahogy az írógépek esetében ez kényszerűség volt (Virágvölgyi 2004). A szövegszerkesztőknek jóval szélesebb a karakterkészlete, mint az írógépeké volt, így semmi mást nem kell tenni, csak szimbólumként beszúrni ezt a karaktert: 6 × 9. Jobb hatást érünk el, ha egy keskeny szóközt szúrunk be a szorzókereszt elé és után. A keskeny szóközt a Különleges karakterek táblájából szúrhatjuk be. Ha teljesen precízek akarunk lenni, akkor az egyenletszerkesztő segítségével szúrjuk be a képletet.

A 14. ábra mintái azt mutatják, milyen sok helytelen megoldást lehet kitalálni a képek méretének megadására. Így például a szorzókereszt helyett található kis x betű: d) és e) minta; nagy X betű: a); csillag: b); körülöttük néhol szóközzel, néhol nélküle. A hibát elkerülendő a c) mintán szöveges megfogalmazással próbálkoztak, ennek következményeként kétszer adták meg a szélességet. A két hiba kombinációját láthatjuk az a) mintán, ahol a kereszt helyett nagy X betű szerepel, a szöveges megfogalmazásban pedig a magasság helyett is szélességet adtak meg.

Felsorolás

Ebben a fejezetben arra mutatunk néhány példát, hogy milyen nehézségek elé állították a feladatsorok készítőit a felsorolások. A bemutatott példák egy része a feladatsorok instruk­ciós részéből származik. Továbbra is úgy gondoljuk azonban, hogy egy alkalmazói ismereteket számon kérő feladatsornak szövegszerkesztési szempontból mintaértékűnek kellene lennie, tehát a hibáknak nem lett volna szabad megjelenniük a feladatsorokban.

Sajnos csak a legritkább esetben fordul elő, hogy a felsorolásban szereplő számokat helyi­értékük szerint igazították volna. Így elérve a 10. elemet a listán, a szám és a szöveg között megváltozik a távolság, mint ahogy azt a 18., 19., 20. ábra is mutatja.

Gyakran jelentkező probléma, hogy a felsorolás jelének sikerül valami egészen furcsa karaktert választani. Az itt bemutatott mintákon is található számítógép, kezecske és hatalmas pötty is (15–20. ábrák).

Nem ritka, hogy egy dokumentumon belül is többféle felsorolást használnak. Változik a betűméret, a betűstílus, a felsorolás jelének a helye is. A 16. ábra a) mintáján az „1.1” még félkövér, de az „1.2” már nem, az „1.2”-n belüli felsorolásnál a jelet követően néhol van szóköz, néhol nincs. A b) mintán a 3–5. félkövér, de a 6–7. már nem. Ugyanez igaz a 19. ábrára is. A 17. ábra b) mintáján a középső sor betűtípusa eltér az előtte és utána álló sorokétól. Az a) mintán az „1.” beljebb kezdődik, mint a „2.”, és az „1.” nincs aláhúzva, míg a „2.” igen. A 20. ábrán a „12.” és a „14.” dőlt, a többi normál betűstílusú. Az, hogy a „14.” után mi indokolta a „17.”-es sorszám megjelenését, nehezen magyarázható. Az is kérdés, hogy automatikus számozást használva hogyan lehet ezt elérni. Mindezeken túl a felsorolás elemeinek a behúzása is eltérő.

Láthatóan a felsorolások több szintjének a formázása is problémás. A 15. b), a 16. b) és a 17. a) minták egyikén sem egyértelmű az alacsonyabb szintű felsorolások behúzása.

Elválasztási és elhelyezési problémák

Az elválasztás szabályait szintén megfogalmazza az MHSZ. Használatáról annyit ír, hogy „elég gyakori, hogy helyszűke miatt (vagy más okokból) a szónak vagy szóalaknak egy részét a sor végéről át kell vinni a következő sorba” (MHSZ, 1984, 223.). Egyik ilyen ok lehet annak a tipográfiai szabálynak a figyelembevétele, hogy a szóközöknek közel azonos szélességűeknek kell lenniük (Bardóczy 1985; Gyurgyák 1996; Prószéky–Kis 1999; Virágvölgyi 2004). A túl nagy szóközök ugyanis szétesővé teszik a sorokat, és az egymás alatti nagy szóközök üres „utcákat” (21. ábra) hozhatnak létre a szövegben (Virágvölgyi 2004).

A vizsgált szövegek – sajnálatos módon – alig tartalmaznak elválasztást, aminek következtében számos esetben előfordul, hogy túl nagy a különbség a szóközök szélessége között. Esetenként ezek a szóközök már olyan szélesek, hogy szinte olvashatatlanná teszik a szöveget, mint ahogyan azt a 21. ábra verseny- és vizsgafeladatai is mutatják.

Megemlítünk néhányat a 21. ábra mintáinak jellemző hibáiból. A kétoldali kizárás a hiányzó elválasztással együtt hatalmas szóközöket eredményezett a keskeny hasábokban, amelyek több helyen széles „utcát” hoztak létre. Ezektől a széles „utcáktól” a szöveg szinte olvashatatlanná válik. Az egyhasábos szövegben „úszó” kép Virágvölgyi szerint a körbefuttatás lehetetlen esete, mivel egy sor nem folytatódhat ugyanabban a sorban távolabb. Tovább rontja az olvashatóságot, ha a kép és a szöveg távolsága túl kicsi, csakúgy mint a betűtípus, -fokozat és -változat átgondolatlan keverése.

Közismert, hogy a Word iniciálészerkesztője alapértelmezésben nem illeszti az iniciálé alapvonalát a süllyesztés utolsó sorának alapvonalához. Nem foglalkozik azzal sem, hogy az iniciálét alulról és jobbról határoló térközök optikailag egyenértékűek legyenek. Alkalmazása tehát csak körültekintéssel és korrekcióval javasolt (22. ábra). Virágvölgyi szerint „súlyos hiba, amikor az iniciálét követő szóközt a mellészedett sor elején hagyják”. Ilyen hibát mégis láthatunk a 22. ábra a) és b) mintáján.

Szintaktikai és szemantikai hibák

Sajnálatos módon a vizsgált feladatsorok számos szintaktikai és szemantikai hibát is tartalmaznak. Sokfélét találhatunk az instrukciók között a nehezen érthetőtől a nyelvtani hibákkal megtűzdelt szövegen keresztül a hibás utasításokig.

A korábban bemutatott minták sem mentesek ezektől. Például a 15. ábra c) mintájának első sorából hiányzik egy névelő. Ugyanitt a felsorolások kis kezdőbetűvel kezdődnek, holott mondatzáró írásjellel végződnek. Található azonban kivétel is: a felsorolás negyedik eleme ugyanis nagy kezdőbetűvel kezdődik, viszont éppen ezt nem zárja írásjel. A felsorolás u­tolsó eleme mondatszerkezetét tekintve eltér a többitől, mivel csak ennek nincs állítmánya. A 18. ábra második sorában hiányzik a tárgy ragja.

A 23. ábra a) mintájának első mondatában nyelvtanilag minden helyes, csak egy kicsit nehezen érthetőnek találjuk. A zárójelben szereplő mondat viszont kisbetűvel kezdődik.

A 23. ábra b) mintáján több hiba is szerepel. A feladat első utasítása azt mondja, hogy alapértelmezésben a karakterek mérete 12 pt legyen. A következő mondat szerint minden egyéb karakterméret mellett megengedett még a 12 pt is. A másik hiba, hogy nem derül ki egyértelműen, minek a háttérszínére kell figyelni. Valószínű, hogy a karakterek háttérszínéről van szó, de a birtokviszony jelölése elmaradt. Ebben a szövegben is hiányzik az elválasztás, így túl nagy szóközök keletkeztek.

Nézzük most a 23. ábra többi mintáját is röviden! A c) mintán a szám előtt egy névelő maradt el, így egy kicsit kusza lett a mondat. A d) mintán egy cím olvasható, ez nyelvtanilag ugyan helyes, de tartalmát tekintve nem egyértelmű. Az e) mintán bemutatott szövegben nehezen magyarázható a kérdő mondat közepén egy pont. Az f) és g) minták a szintaktikai hibán túl szemantikai hibát is tartalmaznak, ez a helytelen igeragozásból adódik. A h) minta mondata egy tipikussá váló hibát tartalmaz: az elveszőben lévő -ban, -ben ragot ez a mondat is nélkülözi. Az i) minta egy hasonlóan gyakori hibát rejt, amely egyre inkább átterjed az SMS-ezők világából a mindennapi használatba, az írásjel utáni szóköz hiánya. A minta másik hibája, hogy redundáns kifejezést tartalmaz, mivel az URL már magában hordozza a hely szót, amely valójában a cím.

A 24. ábra mintái egyazon feladatsor ugyanazon két feladatának két verzióját mutatják. Hogy miért különbözik a két számozás? Az a) minta a gyerekek feladatsorából készült, míg a b) a javítókulcsból. Az eltérő számozás magyarázata az, hogy a javítókulcsból kimaradt egy feladat az 5. előtt. Az viszont egyértelmű, bármelyik verziót olvassuk is, hogy mindkét feladat szövege hibás.

A 25. ábra mintájából korábban már mutattunk részleteket a 7 d), 8 g) és 8 h) mintákon. Most egy nagyobb szeletet vágtunk ki a szövegből, mert csak így tudjuk megmutatni a szövegen belüli következetlenségeket. A szöveg első négy sora első ránézésre középre igazított, de ha közelebbről megnézzük, egyértelműen látszik, hogy a cím nincs középen. A 26. ábrán látható az eredeti és a valóban középre zárt szöveg. A 25. ábra reprodukálandó feladatának második sorában az „Olimpia” nagybetűvel kezdődik, míg néhány sorral lejjebb (9. sor) már helyesen, kisbetűvel. Könyvutalvány egy szó, szemben a mintán látható könyv utalvánnyal. Ázsia és Peking közé vagy vesszőt, vagy nagykötőjelet kellett volna tenni. Az olimpiai játékok kisbetűvel írandó (MHSZ, 1984). Ha tulajdonnévnek tekintjük, akkor viszont mindkét szót nagy kezdőbetűvel kellene írni (3. sor). A helyesírási hibákon túl számos szedési és szerkesztési hibát is tartalmaz a szöveg. Peking (3. sor) indokolatlanul ritkított. Az aláhúzás három helyen is megjelenik annak ellenére, hogy kerülendő kiemelési technika. Mindezeken túl a 6. sorban a szóközt is aláhúzza, míg a másik két helyen nem.

A feladatsorokban léteznek olyan szemantikai hibák is, amelyek a helytelen terminológia használatából adódnak. A 27. ábrán látható feladat egyetlen kérdése négy terminológiai hibát hordoz, ami igen figyelemreméltó egy ilyen rövid mondattól. Itt a kérdezők „dialógus ablakot” említenek, ilyen fogalom azonban nem létezik, van ezzel szemben párbeszédpanel. Ehhez hasonlóan „eszközsáv” sincs, van azonban eszköztár. Nincsenek „ikonok” sem az eszköztárakon, vannak viszont gombok. Ez utóbbi hiba még olyan értelemben is zavaró, hogy ikonok tényleg léteznek a Wordben, de semmi közük sincs az eszköztárakhoz (sem az „eszközsávokhoz”). Az említett párbeszédpanel hivatkozott lapja – és nem „füle” – viszont ténylegesen parancsok felvételét említi, ami tovább bonyolítja a válaszadó dolgát. A fül csak a lap nevét tartalmazza, az alkalmazható eszközök a lapon vannak (Bujdosó–Csernoch 2008a, 2008b).

Összegzés

A cikkben felsorolt példák sokkolóak lehetnek. Mondhatja valaki, hogy mi magunk találtuk ki ezeket. Nem így van. Az itt bemutatott példák sajnos valóságosak, megjelentek valamelyik verseny- vagy tesztfeladatban. Ezek a hibák egy kis odafigyeléssel elkerülhetők lettek volna. A feladatsorok összeállítói – nem tudni, milyen megfontolásból – nem tesztelték a feladatokat. Ha igen, akkor nagyon felületesen. A nyelvtani hibák kiszűrése érdekében érdemes lenne nyelvi lektornak megmutatni a feladatsort. A tipográfiai hibák számának csökkentésére pedig célszerű lenne egy-egy ilyen jellegű feladatsor összeállítása előtt megismerkedni a tipográfia legalapvetőbb szabályaival.

A tipográfiai problémáknál nem véletlenül hivatkozunk mindössze három szakkönyvre. Ezzel azt szeretnénk demonstrálni, hogy elegendő lenne mindössze két-három megfelelő könyvet elolvasni ahhoz, hogy alapszintű tájékozottságot szerezzenek arról, amit számon kérnek. Persze nem mindegy, melyik három könyvről van szó! Olyat érdemes választani, amelyet elismert szakemberek írtak.

A felsorakoztatott minták egyértelműen mutatják, hogy az elemzett vizsga- és versenyfeladatok számos szintaktikai, szemantikai és szedési hibát tartalmaznak. Úgy gondoljuk azonban, hogy a szövegszerkesztést számon kérő vizsgák és versenyek feladatsorának példaértékűnek illene lennie.

Van azonban még egy rendkívül súlyos probléma, amellyel a feladatok készítőinek előbb vagy utóbb meg kell barátkozniuk. Az a tény, hogy ők is tévedhetnek, és bármikor tanulhatnak újat még olyanoktól is, akiknek a szakmai tudása nem éri el a feladatsorok készítőinek szakmai tudását. Ha sikerülne ezt az idilli állapotot elérnünk, akkor talán nem születnének olyan válaszlevelek, amelyekből egy félsornyit bemutatunk: a 28. ábrán láthatjuk a 24. ábra feladatainak összeállításáért felelős tanár válaszlevelének egy részletét.

A tanítás-tanulás folyamatában el kellene érni, hogy legalább a gyakorló tanárok hozzájuthassanak olyan szövegekhez, amelyek nem tartalmaznak szövegszerkesztési hibákat. Ha ez sikerülne, akkor a helyes példák mintaként szolgálhatnának a tanításban és a későbbi felhasználásban is.

Ehhez feltétlenül szükségesnek tartjuk, hogy mindazok, akik vizsga- és versenyfeladatokat állítanak össze, példaértékű és – ha lehetséges – hibátlan feladatsorokat készítsenek és tegyenek közzé.

Hibátlan szöveg csak nagyon kevés létezik, viszont átolvasásokkal csökkenthetjük a hibák számát. Bizonyára ebben és az összes eddig megjelent írásunkban is maradtak hibák a számos átolvasás és javítás ellenére is. Mégis úgy gondoljuk, hogy egyszer el kell kezdeni valahol azt a munkát, amely a szövegszerkesztés-oktatás jelenlegi hatékonyságán javítani fog.

Irodalom

Bardóczy Irén (1985): Magasnyomóforma-készítés I. Nyomdaipari tankönyv, 4. kiadás. Műszaki Könyvkiadó, Budapest.

Bujdosó Gyöngyi (2007): Új utak a tipográfiai tudásmenedzsmentben. PhD-disszertáció, Debreceni Egyetem.

Bujdosó Gyöngyi – Csernoch Mária (2008a): Valójában kik vizsgáztak le szövegszerkesztésből? Vizsga- és versenyfeladatok patológiája és diagnosztikája. IF2008 konferencia, Debrecen, 2008. augusztus 27–29.

Bujdosó Gyöngyi – Csernoch Mária (2008b): Problémák a szövegszerkesztés verseny- és ECDL vizsgafeladataival kapcsolatban. SzámOkt 2008 konferencia, Csíksomlyó, Románia, 2008. október 10–12.

Csernoch Mária (2009): Teaching word processing – the theory behind. Teaching Mathematics and Computer Science. (Benyújtva)

ECDL oktatócsomag CD melléklete (2004) – Informatikai és Hírközlési Minisztérium, Budapest.

Gyurgyák János (1996): Szerkesztők és szerzők kézikönyve. Osiris Kézikönyvek. Osiris Kiadó, Budapest.

Kerettanterv 2008. http://www.okm.gov.hu

KSH 2007: A magyarországi háztartások infokommunikációs (IKT-) eszközökkel való ellátottsága és az egyéni használat jellemzői. http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/xftp/idoszaki/ikt/ikt07.pdf

MHSZ: A magyar helyesírás szabályai. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1984.
http://www.mek.oszk.hu

Microsoft Excel 2003, Súgó.

Microsoft Word 2003, Súgó.

Microsoft Excel Felhasználói kézikönyv (1993). Microsoft Corporation.

Microsoft Windows User's Guide (1991). Microsoft Corporation.

Microsoft Windows Felhasználói kézikönyv (1991). Microsoft Corporation.

Microsoft Word Felhasználói kézikönyv (1993). Microsoft Corporation.

Prószéky Gábor – Kis Balázs (1999): Számítógéppel emberi nyelven. SZAK Kiadó Kft., Bicske.

Virágvölgyi Péter (2004): A tipográfia mestersége – számítógéppel. Osiris Kézikönyvek. Osiris Kiadó, Budapest.

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.