2019. október 20., vasárnap , Vendel

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2001 január

Családkép a kisiskolások tankönyveiben

2009. június 17.

Dálnokiné Pécsi Klára

Családkép a kisiskolások tankönyveiben

A 6-10 éves gyerekekre érzelmileg erősen hat az a világ (képi vagy szöveges formában), amelyet a tankönyvszerzők kialakítanak. A testvér nélkül felnövekvő gyermekekben és ott is, ahol már van nagyobb testvér, fölerősödhet a kistestvér iránti vágy. Ennek a korosztálynak a szülei még fiatalok, szülőképes korban vannak. A tankönyvekből sugárzó családi értékek alakíthatják a szülők szándékait, értékrendszerét. A szülők többnyire kisiskolás gyermekeikkel együtt olvassák, nézegetik az olvasókönyveket, tehát az azokból áradó értékrend befolyásolhatja a fiatal szülőket, akik szülői szerepüket is folyamatosan tanulják.

Átnézvén 24 olvasókönyv valamennyi szövegét és szövegrészletét (az első osztályban a szókincset), valamint a képanyagokat, statisztikát készítettem azokról a tevékenységekről, történésekről, beszélgetésekről, helyzetekről, irodalmi műfajokról (mese, monda, vers) és az érzelmi, akarati, intellektuális szándékokról, amelyek a szövegekből, a képekről áradnak. (A tankönyvek listáját a tanulmány végén mellékelem.)

A tankönyvválaszték igen nagy, ilyen mennyiségű könyv meglehetősen objektív képet ad a tárgyalt kérdésekről: arról az értékrendről, amelyet a tankönyvek a családoknak elfogadásra ajánlanak, a szűkebb és tágabb család helyzetéről, valamint arról a demográfiai állapotról, amelyet tükröznek.

Módszertani kérdéseket nem érintek, tankönyvbírálatot nem végeztem. Kizárólag az olvasható és a vizuális információt, valamint az élményanyagot vizsgáltam és összesítettem. A család témaköre különböző szinteken és mélységben merülhet föl.

w Önálló mű formájában (pl. Zelk Zoltán Este jó, este jó című, a szülői szeretetről, az otthon melegéről szóló versét a legtöbb könyv illusztrálja is a kisgyerekét átlelő anya alakjával.)

w Egy mese elmondása kapcsán, ahol csak a keretben jelenik meg egyik vagy másik szülő alakja.

w Első osztályban a betűk tanításakor.

w Gyakran állatok, törpék, mesefigurák az olvasmány szereplői, de hangsúlyozottan emberi tulajdonságokkal. Gyakran családtagként értelmezhetők: pl. A hét kecskegida című mese vagy A mesék országában című könyvben a Törpék országában a családtagok emberi alakot öltöttek.

w Ha a rajzos ábra testvéreket vagy szülő-gyermek kapcsolatot sejtet, de a szövegkörnyezet vagy a rajz nem tartalmaz egyértelmű utalást, nem vettem be a statisztikába.

w A szöveg és a rajz sokszor nincs "szinkrónban". Például a szövegben négytagú családról olvashatunk, de az illusztráció egy szülőt és egy gyermeket mutat. Tehát a statisztikában eltérő eredmény jelenik meg.

w Ha az ábrán egy szülő-egy gyermek jelenik meg, ez nem jelent föltétlenül csonka családot vagy egykét, mindenesetre vizuálisan ez marad meg a könyvet lapozóban.

A tanítók az anyafeldolgozás során a családképet erősíthetik vagy bagatellizálhatják, mert az órának éppen más az anyaga. Nincsenek méréseim arról, miként hatnak ezek a tanulókra. Pusztán a leírt szövegre és az ábrázolásra koncentráltam. Az Otthon-család-szeretet témakör tárgyalása során bizonyára tudatosodik bennük a családkép, a Természet témakörben tudat alatt erősödhet, ha a kép együtt túrázó családot mutat, vagy a szövegben a szülők együtt figyelik meg gyerekeikkel a természetet, az állatokat. Vagyis az évek során változó intenzitással, a tudatra hatva vagy a tudatalattit befolyásolva alakul a tanulókban a családkép.

Felmerülhet a kérdés, hogy milyen a jó könyv a családkép szempontjából. Ez a tankönyvírók nagy dilemmája.

w Ideális családot mutasson be: gyakran vannak együtt, kirándulnak, szeretet árad a sorokból, képekről, nincs elvált szülő, árva gyerek, nincs konfliktus, súlyos nevelési helyzet.

w Valóságos családot mutasson be: az együttlét feszültségekkel is terhes, szeretetlenség, közömbösség is jelen van, magányos gyerekek, bizonytalan, kiegyensúlyozatlan felnőttek élnek együtt.

Mivel a 6-7 éves gyerek erősen kötődik a mesevilághoz, az álomvilághoz, hajlok arra, hogy a jó tankönyvekben a mérleg nyelvének inkább az idealizált család felé kell elbillennie. Ezáltal egy követhető, elérendő családkép kialakulását segíthetjük. De azonnal adódik az ellenérv: nem idegenedik-e el az a kisgyerek az olvasókönyv világától, aki súlyos családi problémákkal küszködik, aki az idealizált képekben nem ismer rá saját küzdelmes, szomorú világára?

Erkölcsi értékek a családban

A 24 könyvből szeretettel áthatott, érzelmileg gazdag gyermekvilág bontakozik ki. Egyoldalú az anya szerepének kiemelése. (A simogató, biztonságot nyújtó apa ritkán van jelen. A testvérek révén kitágul a világ, velük lehet játszani, titkokat elmesélni egymásnak, tanácsot kérni. Az ilyen szituáció nagyon ritka a könyvekben. A szülők jó viseletre, illemre nevelnek (köszönés, udvarias modor, étkezési szabályok, tisztálkodás stb.), de a nevelési cél inkább a passzív megfelelés, mintsem az aktív cselekvés. Inkább az ellenőrző, semmint a nevelésbe besegítő szülővel találkozunk. Jellemző példa a passzivitásra az a helyzet (több könyvben is fölbukkan), amikor a kisgyerek születésnapját ünneplik. A szeretetet az ünnepelt csak befogadni tanulja meg. Nincs példa arra, hogy ő maga lepi meg valamely családtagját születésnap alkalmából.

A család biztonságot, szeretetet nyújt a kisgyereknek, a szülő támasz, segítség (gyönyörű verseken, illusztrációkon keresztül).

Hiányzik az iskolai kudarcot együtt leküzdő, a konfliktushelyzetben vigasztaló, tanácsot adó családtag, a kitartásra, az újrakezdésre buzdító, az önérzetben erősítő, biztató szülő.

A tudás, a művelődés, az ismeretszerzés fontos érték, de ez mindig a végeredményben, a bizonyítványt értékelve s nem az odavezető, azt megszerző útban jelenik meg. Sok a könyvet lapozgató gyerekkép. Furcsa módon azonban könyvet, újságot csak az apa olvas, az anya kezében csak akkor van könyv, ha az esti mesét olvassa föl. Nincs problémafelvetés, nincs ellentmondás a világban. Nem vitatkozik a család, nem beszélnek meg gondokat. Jó és rossz létezik: a felnőttek jók, a gyerekek rosszak. Ez alól üde kivétel a Romi-Suli harmadikos könyvében Siv Widerberg A tanító néni azt mondja című verse, amelyben a kisgyerek ellentmondásokkal találkozik. (A Szülők durván beszélnek, a tanító néni egészségtelenül táplálkozik.) Ugyanebben a könyvben szenzációs összeállítás Pintér Lajos Rajz őszi tűzfalon című képverse, amely egy erős, bátor apát ábrázol, akire fölnéz a kisfiú. Kontrasztként mellette Orbán Ottó Érdeklődő című verse Medveczky Ágnes remek illusztrációjával, amely a kérdések sokaságát fölvető gyereket, de a fiára ügyet sem vető apát ábrázolja.

A munka egyoldalúan jelenik meg. Sokszor találkozunk sztereotip képekkel. Az anya házimunkát végez: főz, mos, vasal, varr, esetleg gyerekével együtt bevásárol. Az apa otthon javítgat valamit, a nagymama szintén házimunkát végez, a nagypapa kertészkedik. A szülők, vagy még aktív nagyszülők hivatásáról, az örömmel végzett munkáról, szakmaszeretetről nincs szöveg, nincs kép. A munka legtöbbször nehéz fizikai tevékenység és nem alkotó jellegű.

Külön kellene beszélni a szegénység és a gazdagság bemutatásának kérdéséről. (De a probléma mélyebb tárgyalására szűk ez a keret.) A népmesékben a szegény ember kilátástalan nyomorban él, de az erkölcsi értékek az ő oldalán vannak. a gazdag ember születésétől fogva bőségben él, és az erkölcsi hiányok nála jelentkeznek. Nincsenek mai történetek, amelyek ezt a bonyolult kérdést a tanulók szintjén érintenék. Pedig a társadalmi különbségekkel, a tisztességes vagy tisztességtelen vagyonszerzéssel, a munkavégzés különböző formáival találkoznak mindennapi életükben. Meg kellene kísérelni választ adni vagy együtt dolgozni velük. Mindenesetre nagyobb hangsúlyt kellene adni az örömmel végzett, erkölcsi és anyagi elismerést jelentő munkának.

Természetszeretetre, az állatvilág megismerésére a család igen nagy mértékben nevelhet. Nagyon sok kép és szöveg utal az együtt kiránduló, túrázó, az állatokat megfigyelő, gondozó családra. Külön téma lehetne egyébként annak a vizsgálata, milyen állatokat mutatnak be a könyvek. Vegyes a kép. Sokszor jelenik meg városi gyerek számára is ismert kutya, macska. (Nagyon helyes, hogy a puli, a kuvasz, a komondor fajták ismertetését fontosnak tartja néhány szerző.) Érdekes, hogy a városi hobbiállatok, papagáj, pinty, teknős alig szerepelnek. A falusias környezetben élők számára vagy a falusi rokonokat meglátogatóknak oly mindennapos háziállatok (tyúk, liba, kacsa, disznó, ló, tehén, kecske) sok könyvből teljesen hiányoznak. A közvetlen környezetünkben élő állatok, az éppen gondozott háziállatok érzelmi kötődést fejezhetnek ki. Kisebb mértékben kellene a távoli földrészeken élő, csak állatkertben látható vadállatokat (zsiráf, oroszlán, tigris, kenguru, elefánt) bemutatni. Legalábbis a sorrenden lehetne változtatni. A természethez mint értékhez szorosan kapcsolódik az egészség kérdésköre. Az egészséges táplálkozás hangsúlyt kap, de teljesen hiányzik például a sportoló szülő, testvér.

A magyar táj bemutatása, épített környezetünk megjelenítése, múltunk feltárása a hazaszeretet értését is erősíti. A szövegek, a képek azt sugallják, hogy legtöbbször a nemzeti ünnepek során éljük át a haza szeretetének érzését. Ez rendjén is van, de szükség volna olyan szövegekre is, amelyek a magyarságtudatunk hétköznapi, természetes, érzelmileg nem feltétlenül túlfűtött megélésére is módot adnak. A Hétszínvirág című harmadikos olvasókönyvben részleteket olvashatunk Gárdonyi Géza Isten veled, gólya madár és Petőfi Sándor Ősz elején című verséből, amelyekben a fészkét elhagyó gólyamadárról hallhatunk. Mellette illusztrációképpen egy nádtetős, gólyafészkes ház látható. Ha ennél a témánál hangsúlyozzuk, hogy mennyire jellemző a magyar vidékre a gólya, melyet védenünk is kell, akkor a tanulóban is erősödik a magyarságtudat. Ha a tanuló az illusztrációban gyakran ismer föl jellegzetes magyar faluképet, ismert nevezetességeket, tájakat, népviseletet, akkor a mindennapok során erősödik benne a kötődés ehhez a kultúrához, és nem csak kiemelt alkalmakkor, ünnepeken.

A kikapcsolódás, a szórakozás, amely a családi kohéziót növelheti, amely lelki-testi felüdülést nyújt, egyoldalú. Csak a már említett kirándulási szituáció megjelenítése gyakori. Hiányoznak a társasjátékot játszó, horgászó, múzeumba, színházba járó, együtt muzsikáló, együtt sportoló, focizó, várakat, arborétumokat fölkereső, vagy csak beszélgető családok. Az elektronika modern eszközei úgyszólván teljesen hiányoznak a könyvekből. Tévé, rádió előfordul, láthatunk írógépet is (?), de például számítógép - egy kivétellel - egyáltalán nincs, alig látni lemezjátszót, CD-lejátszót, hifitornyot, diavetítőt, videót, telefont. Tehát ezek mint a szórakozás családi vagy egyéni formái nincsenek jelen a könyvek által sugallt családi életben.

A civil társadalom megerősödésének nincs semmiféle tükröződése a könyvekben. Nincsenek szervezetek, kezdeményeződések, egyletek, baráti társaságok. Nincs egyetlen települési probléma, amelyet a szülők, nagyszülők próbálnak megoldani.

A családtagok jellemzői, a család szerkezete, kapcsolatai

A szülőkhöz való kötődés rendkívül erős. Ezt az érzést fokozzák a már említett állatmesék is (például Gárdonyi meséje a tűzből kölykeit kimentő, és végül önmagát föláldozó anyamacska története). Valóban fontos a szeretet biztonsága, de jobbnak tartanám az árnyaltabb, összetettebb anya-apa képeket.

Szakítani kellene a sztereotípiákkal, mert nem hitelesek. Az apa, a családfenntartó ritkán jelenik meg, ő a dolgozó, rá fölnéz a gyerek. Az anya a hétköznapokban van jelen, házimunkát végez, este mesét mond. Az igazi érzelmi kötődés hozzá fűződik. Az apa inkább távoli, példaképszerű. Egyébként az elvált, az özvegy, az árva fogalmak elő sem fordulnak. Féltestvérek egyáltalán nincsenek. Örökbe fogadott gyerek egyetlen mesében szerepel.

Megfigyelhető az is, hogy a szülők egymással alig beszélnek, csak gyermekükön keresztül jelennek meg. A nagyszülők szinte mindig falun élnek és nagyon öregek, ábrázolásuk rendkívül sablonos. A nagymama divatjamúlt ruhában, fejkendőt, kontyot visel, házimunkát végez, vagy lányunokájával játszik. A bajuszos nagypapa bottal, papucsban, fiúunokájával törődik, vagy kint a kertben kapál, gyümölcsöt szed. Teljesen hiányoznak a magukat szellemileg-külsőleg jól tartó, aktív nagyszülők.

Tankönyveinkben az egyedüli gyerek a domináns. Sok gyerek csak a mesében fordul elő (állatkölykök emberi alakban), a szegény ember családjában, akinek "annyi gyereke volt, mint a rosta lika". Tehát a sok testvér azonos a szegénységgel. Egy-két esetben szól a szöveg vagy kép a most megszületett kisbabáról. Egyetlen könyv ábrázol állapotos anyát. Tehát a megszületendő új testvér fölötti örömet, a várakozást - tankönyveinkben - nem élhetik meg gyermekeink.

A család nagyon szűk világban él. A nagyszülőkkel sehol sem élnek együtt. Ilyen fogalmak, hogy nagynéni, nagybácsi, keresztszülő, unokatestvérek szinte teljesen hiányoznak. A rokonság nem jelenik meg, de alig van kapcsolat szomszédokkal és - legnagyobb csodálatomra - sem a szülők, sem a gyerekek barátai nem játszanak szerepet. Nincs esküvő, nem ünneplik a nagyszülők aranylakodalmát, nincs keresztelő, nem várnak egy külföldön élő rokont, nem ballag az unokanővér, nincs temetés, lakásavatás, soha sincs egy névnapi családi összejövetel. Nem kell mondani, mennyi szeretetet, biztonságot nyújthat egy olyan közösség, amely alkalmanként bővülhet vidám, segítőkész rokonokkal, szomszédokkal. Rajtuk keresztül a 6-10 éves gyerek világa kitágul.

Külön vizsgálat tárgya lehetne - itt érintőlegesen említem -, hogy nincsenek az átlagostól eltérő beteg vagy fogyatékosságban szenvedő szülők, gyerekek. (Enyhén értelmi fogyatékos, mozgáskorlátozott, nagyothalló, csökkent látású, cukorbeteg, lisztérzékeny stb.) Egyetlen kivétel a klasszikus Móra-mese a kis Bicebócáról, amelyet sok tankönyvszerző beépített a könyvébe.

A beszűkült család földrajzilag is beszűkült világban él. A kínai, japán, afrikai népmesékkel való ismerkedés mellett szomszédaink, a határon túl élő magyarok és nyelvrokonaink mesevilágának bemutatása is fontos lenne. (Példa erre a Hétszínvilág című negyedik osztályos könyvben a felvidéki, kárpátaljai, székely népmesék megismertetése.) A család erkölcsi rendjébe tartozó kérdés legnagyobb kisebbségünkhöz, a cigánysághoz való viszony.

Homogén világot tárnak elénk a tankönyvszerzők. A problémáról nem vesznek tudomást, nem létezőként kezelik. Kivétel három mese, amelyek a fifikás, az öntudatos és az ügyes, furfangos cigányról szólnak. (Arany ábécé, I. osztály, Tolnai Gyuláné: Harmadikos olvasókönyv és a Hétszínvirág a harmadik osztály számára.) Egyetlen illusztráció mutat egy hegedülő cigányt, egyszer fordul elő a cigányzene szó és a cigánykereket hány kifejezés. A többi kisebbség számaránya ugyan alacsony Magyarországon, de a szövegekben semmi utalás sincs arra, ahogy néhány százezer magyar állampolgár kettős identitású.

Ábra

A tankönyvek szövegeit megkíséreltem tartalmilag csoportosítani. Az okozott nehézséget, hogy az első osztályban természetesen kezdetben csak szavak vannak, sőt akad könyv, amelyik a képek "olvasásával" kezd, összefüggő szövegek csak később jönnek. Azt vizsgáltam, hogy mi a témája az adott történetnek, párbeszédnek, versnek, versrészletnek, vagy éppen egy betűhöz kapcsolódó szókincs, szókapcsolat milyen asszociációkat vált ki. Ha nehéz volt dönteni, akkor persze a legdominánsabb szerzői szándékot vettem figyelembe.

A mese, a monda vagy az álom megjelenítése az alsóbb osztályokban jellemző, a negyedik osztályban több a történelmi jellegű szövegek, visszaemlékezések száma. Sok szöveg, szövegrészlet akad, ahol a legfontosabb szerzői szándék a szeretet kifejezése, és ha ez annyira meghatározó, túláradó, akkor egyéb tartalmi vonatkozásokat (az ünneplést, a játékot stb.) nem vettem figyelembe. Sok a vers, versrészlet, mondóka, ezek pontos számbavétele - épp töredékes voltuk miatt - nem lett volna pontos. A lényeg a nagy mennyiségben van, amely a legtöbb könyv érzelmi gazdagságát meg is határozza.

A tankönyvek szellemisége alapján elmondhatjuk, hogy a család szoros érzelmi kapcsolatot jelent a kisgyerek számára. Nevelési értékei azonban nem mindenben felelnek meg átalakult világunknak: a leegyszerűsített valóság az élet bonyolult problémáira nem tud megfelelő választ adni. Gyermekeink kevés fogódzót kapnak életünk összetett kérdéseihez. Az atomizált kiscsaládok nem nyitnak a tágabb világ felé.

A vizsgált tankönyvek jegyzéke

Nyelvi, irodalmi és kommunikációs nevelés. Feladatgyűjtemény. I. osztály, Budapest, 1999, Nemzeti Tankönyvkiadó.

Nyelvi, irodalmi és kommunikációs nevelés. Szó és betű. Olvasókönyv az általános iskola 1. osztálya számára. Budapest, 1995, Nemzeti Tankönyvkiadó.

Nyelvi, irodalmi és kommunikációs nevelés. Csillagjáró Fehér Ráró. Olvasókönyv az általános iskola 1. osztálya számára. Budapest, 1990, Nemzeti Tankönyvkiadó.

Nyelvi, irodalmi és kommunikációs nevelés. Múltunk, jelenünk, jövőnk. Olvasókönyv az általános iskola 4. osztálya számára. Budapest, 1988.

Hétszínvarázs. Olvasókönyv 2. osztály számára. Celldömölk, 1993, Apáczai Kiadó.

Hétszínvirág. Olasókönyv az általános iskolák 3. osztálya számára. Celldömölk, 1996, Apáczai Kiadó.

Hétszínvilág. Olvasókönyv az általános iskola 4. osztálya számára. Celldömölk, 1999, Apáczai Kiadó.

A mesék csodái. ABC és olvasókönyv. Budapest, 1996, Dinasztia Kiadó.

Olvasókönyv az általános iskola első osztálya számára a betűtanulás utáni időszakra. Mogyoród, 1993, 1999, Ro-ka Bt.

Olvasni tanulok. Ábécéskönyv a szóképes előprogramra épülő elemző-összetevő eljáráshoz. Mogyoród, 1994, Ro-ka Bt.

Környezetismeret. 1. osztály. Baja, 1995, Ábécéskönyv Kiadó.

Olvasókönyv az általános iskola 4. osztálya számára. Budapest, 1993, Nemzeti Tankönyvkiadó.

Elsős olvasókönyv. Mogyoród, 1997, Romi-Suli.

Másodikos olvasókönyv. Mogyoród, 1996, Romi-Suli.

Harmadikos olvasókönyv. Mogyoród, 1996, Romi-Suli.

Ábécéskönyv az általános iskola 1. osztálya számára. Heurisztikus programozási olvasás- és írástanítás. Budapest, 1990, Tankönyvkiadó.

Olvasókönyv az általános iskola 3. osztálya számára. Heurisztikus program. Budapest, 1992, Nemzeti Tankönyvkiadó.

Mesék földjén, hadak útján. Olvasókönyv az általános iskola 3. osztálya számára, Budapest, 1999, Dinasztia Kiadó.

Gyöngyfüzér. Gyakorló olvasókönyv 4. osztályosoknak. Celldömölk, 1999, Apáczai Kiadó.

A világ csodái. 2. osztályos olvasókönyv. Budapest, 1998, Dinasztia Kiadó.

Arany ábécé. Gyakorló olvasókönyv 1. osztályosok számára. Celldömölk, 1997, Apáczai Kiadó.

Első olvasókönyvem. Az 1. osztály számára. Celldömölk, 1994, Apáczai Kiadó.

Az én ábécém. Olvasókönyv az első osztály számára. Celldömölk, 1994, Apáczai Kiadó.

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.