2019. október 14., hétfő , Helén

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2001 május

Benkő Zsuzsanna - Lippai László :: Teljességigény egy egészségműhelyben

2009. június 17.

A tanulmány a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Alkalmazott Egészségtudományi Tanszékének egészségműhelyében folyó mentálhigiénés képzések programjait mutatja be. Az első részben a képzési programok elméleti hátterét, az egészség, a mentálhigiéné értelmezési kereteit vázolják fel a szerzők. A tanulmány második része a különböző szakok tantervén keresztül ad betekintést a mentálhigiénés munka szerteágazó tartalmaiba. A tantervek megvilágítják, hogy milyen összetett ismeretekből és készségekből tevődik össze a lelki egészség védelme, fejlesztése.

Azt hiszem, az egészség fogalmát előbb-utóbb tisztázni kell, 
nem orvosoknak, hanem költőknek és gondolkodóknak...
Amit a klinikákon egészségnek tartanak, annak fertőtlenítő szaga van...
Az egészség nem steril.Az egészségnek gyümölcsillata van.
Hamvas Béla: Gyümölcsóra

A képzési program háttere

Képzési programunk egészségértelmezései

A Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Karán működő Alkalmazott Egészségtudományi Tanszék megalakulása óta az egészség egyfajta komplex szemléletének képviseletére vállalkozott. Az egészség értelmezése, fejlesztése és megőrzése, valamint az egészségvédelem, mentálhigiéné feladatainak, irányának meghatározása egymással szorosan összefügg. Ezért a tanszék képzési programjainak részletes bemutatása előtt érdemes összefoglalni az egészséggel kapcsolatos néhány olyan gondolatot, amelyek meghatározóak voltak számunkra a tanszék képzési kínálatának kialakítása során.

Az egészségről alkotott elméletek alapvetően két egészségfogalomról szólnak: a megőrzött egészségről, illetve a betegség gyógyításával visszaállított egészségről. Hügeia és Aszklépiosz mítosza szimbolizálja e két különböző nézőpontot. Hügeia követői számára az egészség és annak megőrzése a dolgok természetes rendje, amelyhez az embernek joga van, ha életét bölcsen irányítja. Ezért azt tekintik a legfontosabb feladatnak, hogy felfedezzék és tanítsák azokat a törvényeket, törvényszerűségeket, amelyek biztosítják, hogy az ember ép testben ép lélekkel éljen. Aszklépiosz hívei viszont úgy hiszik, hogy az orvoslás fő feladata a betegség kezelése, az egészség helyreállítása a születés vagy élet zavarai okozta mindennemű tökéletlenség korrigálásával.

A biológia és az orvoslás 17. században meggyökeresedett műszaki, technikai, természettudományos szemléletű megközelítése a mai napig érvényesül. Az egészségügyben az akut ellátást szolgáló kórház képe az uralkodó, ahol a technológiai eszközök koncentrálódnak, és kevés figyelmet fordítanak a betegségek természeti, társadalmi, környezeti és magatartásbeli meghatározóira. Ezt a megközelítést ma biomedicinális betegségmodellnek nevezzük. Ezzel a modellel szemben fejlődött ki a pszichoszociális modell, mely a megbetegedések kialakulásában a lelki és társadalmi körülményeket is hangsúlyozza. A biopszichoszociális modell értelmében a betegség és megelőzés élettani, lelki és társadalmi tényezőinek együttes, szisztematikus elemzése szükséges. Bár az előbb felsorolt értelmezések között lényeges eltérések vannak, abban mindegyik hasonló, hogy kiindulópontja a betegség.

Az egészség fogalmának megközelítésére, meghatározására nincs általánosan érvényes, tudományosan elfogadott meghatározás. A sok érdekes megközelítés közül akad, aki a szeretetre és munkára vonatkozó tudásunk képességét emeli ki (Sigmund Freud). Mahatma Gandhi szerint az egészség azt jelenti, hogy az ember jól érzi magát, szabadon mozog, jó étvágyú, feladatait normálisan ellátja, és nem kell orvoshoz fordulnia. Parsons szerint az egészség az egyén optimális teljesítőképességének állapota, amely azoknak a szerepeknek és feladatoknak a betöltésére teszi képessé, melyekre szocializálódott.

Ez a néhány kiragadott példa is azt mutatja, hogy elméletileg az egészségtudomány megszámlálhatatlan megközelítés, lehetőség és téma szerint osztályozható. Azok az értelmezések, amelyek az egészséggel foglalkozó diszciplínákat rakják egymás mellé, főleg az orvostudományt, a pszichológiát és a szociológiát említik, az utóbbi időben kiegészítve az ökológiával.

Az egészségértelmezéssel foglalkozó szakirodalom egyik lehetséges - konszenzust kínáló - egészségmeghatározását a WHO dolgozta ki, mely a testi, lelki és szociális jólétről, megelégedettségről is szól. Bár ebből a definícióból nem derül ki világosan, hogy mit ért a testi, a lelki és a társadalmi szintek integrációján. A megelégedettség, illetve a jó közérzet személyes volta és annak következménye sem igazán mérhető. Nem sikerült megfogalmazni egyértelműen a betegségek és a rizikófaktorok közti összefüggést sem. A WHO meghatározása az egészséget nem folyamatként ábrázolja, hanem végső állapotként mutatja be, és nem zárja ki a lelki és szociális életproblémák medikalizációjának a veszélyét sem. A WHO meghatározását a legtöbb bírálat főképpen utópikus színezete miatt érte. A definíció fő erényét pedig az adta, hogy az egészséggel foglalkozó tudományok közötti kompromisszumot teremtette meg. Az eredeti WHO-meghatározás a lelki, szellemi és ökológiai elemekkel bővült. Ezeket az elemeket is többféleképpen értelmezték. Némelyek a lelki egészséget az emberi élet értelemkereséseként értelmezték (Kickbusch 1989).

A mai egészségértelmezések többsége integratív modelleket vázol fel. A természeti, társadalmi környezet, a rendelkezésre álló források mértéke, a problémák leküzdése, a sikerélmény, az elégedettség mind-mind az egészségi állapot meghatározói (Becker 1992).

Az egészséget passzív állapot helyett többnyire folyamatként értelmezik. A cselekvőkészség fejlődése az egész életen átível, az egyén új kompetenciák elsajátítására törekszik. Badura például az egészséget a problémamegoldásra és az érzelmek irányítására való képességként értelmezi, ami lehetővé teszi a pozitív énkép, a testi-lelki elégedettség megőrzését és újra- artikulálását (Badura 1992). Életmód-koncepciójában azt vizsgálja, hogy egyrészt az emberek milyen viselkedési stratégiákkal rendelkeznek az igényeik és képességeik közti eltérés leküzdésére, másrészt a társadalom és a környezet milyen magatartásformák lehetőségét teremti meg (Badura 1993).

Több elemző paradigmaváltásról ír: a múlt században általánossá lett aszketikus egészségértelmezést a 20. század nyolcvanas éveinek végén váltja fel a hedonista megközelítés. Az aszketikus egészségmegközelítés az önmegtartóztatáson, a takarékosságon, az önkontrollon keresztül jutott kifejezésre. A meghatározó nevelési módok a kényszer, a tiltás és a szigorú viselkedési szabályok. Ebben a rendszerben a lelki panaszokra is koncentrálnak, és az egészségneveléssel az egészséget veszélyeztető magatartás feletti ellenőrzést igyekeznek tökéletesíteni. Az elmúlt években bekövetkezett paradigmaváltás értelmében a hiányok helyett a források, a panaszok, bajok helyett a boldogság, az elégedettség kerül előtérbe. Az úgynevezett hedonista egészségértelmezés szerint az egészséget a jókedv, a pozitív gondolkodás, az élvezet, a jó közérzet, az önmegvalósítás jelenti. Az egészség az önmegvalósítás értelmében előállíthatóvá, megteremthetővé vált (Keupp 1992).

A jelenleg folyó viták alapján az látszik kikristályosodni, hogy az egészség dinamikus fogalom és az életre koncentrál. Az egyén a természeti és társadalmi környezetével folytatott átfogó és aktív összeütközések eredményeként talál rá az őt gátló és segítő feltételekre - az életfeltételekre. Az egyes megközelítések közötti megegyezés lényege az egészség multidimenzionális volta: testi, lelki és társadalmi szempontok egyaránt léteznek, ezek egymástól nem elválaszthatók, még ha súlypontozásaik különbözők is. Az egészséget a jó közérzet és a megelégedettség minden területe alakítja - így a környezeti, társadalmi, szomatikus és lelki tényezők. Az egészség társadalmi bázison alapuló individuális értékként definiálható, és ezért beszélhetünk az egészségre történő szocializációról. Így az egészség társadalmi szempontból "jó"-nak tekinthető, tükrözi a társadalmi viszonyok, kapcsolatok szubjektív feldolgozását és a velük való megbirkózást (Hurrelmann 1993) is.

Végül: az egészség funkcionális fogalom, megvalósulása az élet különböző szakaszaiban más és más, és erőteljesen függ az életkörülményektől és a környezeti kultúrától. Ez határozza meg az egészség gyakorlati jelentőségét.

Az egészséget meghatározó társadalmi környezet

Bár a kilencvenes évek elején Magyarországon az egészségvédelem, egészségnevelés és az egészségmegőrzés fogalma volt hagyományosan használatos, szemléletünkhöz, céljainkhoz mégis új fogalmat kerestünk. Olyan magyar kifejezést kerestünk, mely az egyén saját aktivitását, az őt körülvevő és benne zajló folyamatok alakítását is képes visszaadni, tehát nem csupán körülötte és vele történnek a dolgok, hanem ő is aktív résztvevője a történéseknek. Így esett a választásunk az egészségfejlesztés kifejezésre, mely az 1986-ban a WHO-ban elfogadott Ottawa Charta koncepcióját is hívebben adja vissza.

A magyar népesség egészségi állapotát tükröző statisztikai adatok, elemzések hátterében meghúzódó okok között társadalmi, mentálhigiénés és genetikai természetűeket egyaránt találunk. A szív- és érrendszeri megbetegedések, az alkoholizmus, a dohányzás, a neurotikus és pszichoszomatikus kórformák kialakulásában mindhárom fent említett ok szerepet játszik.

A családmodell szerkezetében bekövetkezett változások számos olyan új feladatot, helyzetet hoztak, melyek mind a szülőket, mind a gyerekeket felkészületlenül érték. A nők tömeges munkába állása az állami intézményekre hárította a korábban családi körben megoldott feladatokat. A gyerekek születése, nevelése, az idős emberek betegsége, a betegek gondozása, ápolása, halála mind professzionális szereplők kezébe került.

A szociális környezetet mérgező munkanélküliség közvetve vagy közvetlenül minden harmadik-negyedik családot érinti. Ez a helyzet nem lassú, folyamatos változás eredményeként következett be - mint a fejlett polgári társadalmakban -, hanem a rendszerváltást követően szinte robbanásszerűen alakult ki, sokkolva a népességet. A magyar lakosság település és képzettség szerinti megoszlása és a kialakult munkanélküliség között szoros az összefüggés, és ebben gyors javulás nem várható.

Az életstílus, az életmód - amely az egészségértelmezésnek és az egészségfejlesztésnek is alapvető vizsgálódási tárgya - a társadalmi gyakorlat hasznos tipizálási lehetősége. Az életmód az egyén identitásának megismeréséhez szolgáltat alapot, ehhez tartozik a munka, az étkezés, az öltözködés, a pihenés, a rekreáció, a sporttevékenység, a viselkedés, amelyek nyitottak a változásokra, hisz az emberek alkalmazkodnak az új feltételekhez, értékekhez. A szociológusok jelentős része szerint az életmód, az életstílus és a környezet erőteljesebben befolyásolja a magatartást, mint a társadalmi rétegződésben elfoglalt hely. Hogy ez mennyire van így, máig kérdéses, de az tény, hogy az életmód, életstílus egyre inkább a magatartás meghatározó része. Az emberek képességüknek és motivációjuknak megfelelően próbálják egészségi állapotukat formálni, végső soron az emberek valamilyen cél eléréséhez használják fel egészségüket. Ilyen célok lehetnek a munka, a hosszabb élettartam, a jobb fizikai erőnlét vagy a kedvezőbb külső megjelenés. Az egészség tehát olyan teljesítménnyé válik, amelyet az egyén önmaga ér el. A nyugati társadalmak médiái az egészséget és a vele szorosan összekapcsolódó fitness- és sporttevékenységet önálló életmóddá nyilvánították. A magyar népesség rossz egészségi mutatóiban az egészséges életmód igényének és lehetőségének a hiánya tükröződik, és az életmód lehet az egészségfejlesztés egyik lehetséges beavatkozási területe is (Benkő 1999).

Az egészségfejlesztés mellett a mentálhigiéné hangsúlyozását egyrészt azért tartottuk fontosnak, mert az egészséggel kapcsolatos két tevékenység mind súlypontjában, mind metodikájában sajátosságokat hordoz magában. Ez utóbbi megközelítés többek között a személyiség szakszerű felkészítését követeli meg, valamint a gyógyító és megelőző beavatkozás kompetenciahatárainak markáns kijelölését is. Másrészt a magyarországi nagyszámú megbetegedések, veszélyek - szakmai és történelmi ismereteink szerint - meghatározóan lelki okokra vezethetők vissza.

A modern társadalmak dinamikáját az alábbi társadalmi alrendszerekkel írhatjuk le: gazdaság, politika, adminisztráció, tudomány, oktatás, vallás, egészségügyi szolgáltatások, család. Hagyományosan az egészségügyi intézményrendszer a betegek ellátását szolgálja. Az egészségnek intézményes struktúrája, hálózata, önálló társadalmi alrendszere nincs, és ezért igyekszik belépni mindegyik alrendszerbe. Tehát az egészség nem egy intézmény, nem egy társadalmi alrendszer, nem egy meghatározott professzionális szakma feladata, felelőssége, hanem a társadalom teljes intézményhálózatát átfogó feladat (Grossmann, R. - Scala, C. 1993). A társadalmi helyzetelemzés, a társadalmi alrendszerek működéséről vallott felfogásunk, valamint saját szakmai és intézményi tapasztalataink, ismereteink, kompetenciánk arra késztetettek bennünket, hogy az oktatás területén avatkozzunk be. Bár számunkra is világos volt, hogy a törvényalkotás, a politikai döntéshozatali szféra hasonló szemléletű kapcsolódása nélkül kezdeményezésünk partikuláris marad. Szerencsére a rendszerváltással kialakult demokratikus intézményrendszer lehetővé tette, hogy elképzeléseink legitim keretek között, a makropolitikai struktúrába ágyazottan valósulhattak meg. Így döntésünk a képzés súlypontjainak, szakmai tartalmának, társadalmi illeszkedésének meghatározására korlátozódott (Benkő 2000.)

Hasonló problémák a fejlett ipari országok társadalmát is jellemzik. Megoldási kísérleteik több szinten és módon bontakoznak ki. Jelen vannak a társadalmi alrendszerekben e problémák kezelésére a professzionalisták, valamint a laikusok. A professzionalisták vagy önálló, ezekre a feladatokra specializált intézményekben dolgoznak mint hivatásos egészségnevelő, egészségfejlesztő, mentálhigiénikus szakemberek, vagy más különböző alaptevékenységre specializált intézményekben főállású egészségnevelőként dolgoznak, vagy alaptevékenységükbe ágyazottan látnak el egészségfejlesztő, mentálhigiénikus feladatokat. Az Egyesült Államokban főleg az első variáció a domináns, míg Nyugat-Európa legtöbb országában az utóbbi. A laikusok főleg önsegítő csoportokat hoznak létre és tartanak fenn.

Az egészségfejlesztő képzés nemzetközi háttere

A Manchester Metropolitan Egyetemen hosszabb előzményekre visszatekintő egészségfejlesztő képzés egyike azoknak a brit egyetemeken működő posztgraduális képzéseknek, melyek célja olyan szakemberek képzése, akik a lakosság egészségminőségének emelését hivatottak szolgálni. A képzés célja, hogy a kurzuson részt vevők a szükséges tudásanyagot, módszereket elsajátítva saját munkahelyükön egészségfejlesztőként tevékenykedhessenek. A képzés alapvetően az egészségtudományok eredményeinek gyakorlati alkalmazására koncentrál. Céljuk a kliensekkel való együttműködés kialakítása, mely magában foglalja a kollaboritív tevékenységet, az emberek motiválását, ösztönzését. A cél megvalósítását szolgáló módszereik igen sokszínűek: workshopok, önsegítő csoportfoglalkozások, párokban történő problémamegoldó tanulás a hagyományos ismeretszerzés mellett. A koncepció lényege az emberek önállóságra nevelése, önértékelésük, önbizalmuk elmélyítése. Az egészségfejlesztés ilyen megközelítése alapvetően különbözik a múltban használt, tekintélyelven alapuló nevelési módszerektől. A brit egészségfejlesztő posztgraduális képzések programjai olyan elveken alapulnak, mint a fogyasztót támogató kapcsolat, a fogyasztás, a választás szabadsága és a kliensbe vetett bizalom. Az így kialakított partnerviszony csökkenti a szakember és a hozzá nem értők közötti szakadékot (Heathcote 1994).

Különböző újítások központjaként vált ismertté a felsőoktatásban a maastrichti Holland Limburg Egyetem. Egészségtudományi fakultásának jellegzetességei az interdiszciplinaritás, az aktív tanulás, a szakmai gyakorlat és a gyakori tanári és hallgatói önértékelés. A Limburg Egyetem különböző egészségtudományi curriculumai a problémákra építő tanulási metódusban gyökereznek. Ez sokkal inkább tanítvány, mint tanárcentrikus megközelítés, mivel az önálló tanulásra és értékelésre ösztönöz. A tananyag alapját nem az előadások képezik, hanem a programokhoz kapcsolódó esettanulmányok és a szakirodalom.

A WHO Koppenhágai Európai Regionális Iroda és a Lüneburgi Egyetem és Főiskola Egészség-tudományi Intézete 1979 óta évente egyéves nemzetközi egészségfejlesztési kurzust hirdet. A képzés az egészségügy, az oktatás, a szociálpolitika, a politika területén kulcspozícióban dolgozó szakembereknek szól. Az oktatás elméleti és gyakorlati szinten folyik. Az individuális munka, a csoportmunka, a plenáris vita, az előadások, az intézménylátogatások, a workshopok, a szerepjátékok széles skáláját alkalmazzák. Ezen a kurzuson eddig tíz magyar szakember vett részt (Kaba Schönstein 1994).

A bécsi központú Egyetemközi Egészségtudományi Intézet szintén a WHO koppenhágai irodájával együttműködve alakította ki nemzetközi részvételű posztgraduális programját, melynek fő témája a szervezetfejlesztés és az egészségfejlesztés összefüggése és a projekt menedzsment (Scala 1994).

Németországban, Bielefeldben az elsők között jött létre Alkalmazott Egészségtudományi Intézet, mely számos egyetemi, önkormányzati, egészségügyi és oktatási intézménnyel közösen alakította ki curriculumát. Az interdiszciplinaritás elveire épülő posztgraduális képzés nagy hangsúlyt fektet az egyes résztvevők individuális gyakorlati képzésére (Badura 1990).

A bemutatott modellek abban közösek, hogy az egészséget komplex fogalomként kezelik, hisz mindannyian az Ottawa Chartaból indulnak ki. A bemutatott külföldi modellek tartalmi súlypontjai közötti különbség, a módszertani sokszínűség az egyes országok kultúrájában, felsőoktatási struktúrájában, intézményrendszerének változatosságában rejlik. Mindegyik program segítséget jelentett saját modellünk kidolgozásában.

Hazai oktatási és kutatási előzmények

1991 szeptemberében megfelelő szakmai előkészítés után 30 órás egészségnevelés tantárgyat hirdettünk meg a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán. A multidiszciplinaritás elveire épülő programot a főiskola harmadéves hallgatói számára hirdettük meg, de általános iskolai pedagógusok, orvosok és védőnők is látogatták. Az előadásokat pszichológus, gyermekorvos, pszichiáter, filozófus, szociológus, lelkész tartotta. A félévet lezáró beszámoló után a hallgatók véleményét, minősítését névtelen válaszaik alapján összegeztük (Benkő-Rékasi 1992). Az értékelés további munkára, kutatásra ösztönzött bennünket.

Saját hazai kutatásaink, nemzetközi és hazai tudományos társasági tapasztalataink (Benkő 1990; Benkő 1992) alapján jutottunk arra a következtetésre, hogy diplomások számára posztgraduális formában szervezzünk képzést. Nemzetközi tapasztalataink alapján a képzést projektformában, modellkísérletként indítottuk el, betartva a projektkészítés és megvalósítás nemzetközileg is elfogadott szabályait: a pontosan meghatározott feladat, a döntéshozás megfelelő struktúrájának kialakítása, a feladat megvalósítására alkalmas team felállítása, a szükséges háttérfeltételek (idő, pénz, hely) biztosítása, részletesen kidolgozott intézkedési terv, folyamatosság a terv végrehajtásában, megtervezett projektmarketing, folyamatos önértékelés és beszámolás, harmonikus kapcsolattartás az anyaszervezettel, kiépített projektvezetés, külső segítség, tréning és szervezeti konzultáció megszervezése (Grossmann, R. - Scala, C. 1993).

A modellkísérlet sikerességét mutatja, hogy a projekt kapcsán megalakult multidiszciplináris team munkájának eredményeként megvalósult képzés folytatása, továbbfejlesztése és bővítése érdekében az akkori Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán, 1995-ben megalakulhatott az Alkalmazott Egészségtudományi Tanszék.

Az Alkalmazott Egészségtudományi Tanszék jelenlegi képzési struktúrája

Képzési struktúránk jelenlegi formájában a felsőfokú szakképzéstől a graduális és posztgraduális képzésen át a pedagógus szakvizsgáig terjedően egy egymásra épülő koherens rendszert alkot. A továbbiakban azonban a könnyebb áttekinthetőség kedvéért kronológikus rendezőelvet használtunk. Így talán érzékeltethető lesz az a folyamat is, amelyben oktatási tapasztalataink formálták a képzési rendszerünkről kialakult elképzeléseinket. Így a továbbiakban az alábbi képzéseinket mutatjuk be:

  • Egészségfejlesztő mentálhigiénikus szakirányú továbbképzés
  • Egészségtan főiskolai és egyetemi szintű tanár szak
  • Egészségnevelés - mentálhigiéné 120 órás tanártovábbképzés
  • Egészségfejlesztő mentálhigiénikus szakvizsgára felkészítő program pedagógusoknak

Egészségfejlesztő mentálhigiénikus szakirányú továbbképzési szak - a szegedi modellkísérlet

A képzési cél és program ismertetése

Alapvető célunk az volt, hogy az interszektoralitás és multidiszciplinaritás szempontjait figyelembe véve olyan képzést hozzunk létre, amely egyszerre képes egészségfejlesztő és mentálhigiénés ismereteket nyújtani különböző előképzettségű diplomások számára. A képzés fontos feladata, hogy a résztvevők - pedagógusok, óvónők, védőnők, menedzserek, népművelők, lelkészek, orvosok, jogászok, rendőrök, katonatisztek stb. - közös nyelvet alakítsanak ki.

A képzés elsősorban nem önálló szakma megszerzését szolgálja. Olyan ismereteket, képességeket, szemléletet közvetít, melyeket a legkülönfélébb szakterületeken dolgozók saját eredeti képzettségükbe és ezáltal munkájukba integrálva nagy társadalmi haszonnal alkalmazhatnak.

Ahhoz, hogy a Magyarországon viszonylag újnak tartott ismeretanyagot, megközelítési módot, szemléletet, alkalmazott módszereket el tudjuk sajátíttatni a résztvevőkkel, négy féléves oktatási programot dolgoztunk ki. A képzési program, mely 400 tanórából áll, 40%-ban elméleti, 60%-ban gyakorlati részre és terepgyakorlatra tagolódik. Az oktatás hétvégén blokkosított formában történik.

Elméleti rész

Az oktatókkal szemben nemcsak a magas szintű elméleti felkészültség és oktatási gyakorlat a követelmény, hanem az is, hogy az átadott elméleti ismereteket a résztvevők gyakorlati tapasztalataival összevessék és összhangba hozzák, ezzel az elméleti diszciplínákat alkalmazott tudományként építve be a képzésbe. A foglalkozások az ismeretközvetítést és az egyes témák kiscsoportban történő feldolgozását, tehát a problémafeltáró, -elemző és -megoldó technikát is magukba foglalják.

Tantárgyblokkok

Az elméleti bevezetőben vázolt szemlélet alapján az egymáshoz közel álló és egymást szorosan kiegészítő diszciplínákból tantárgyi blokkokat hoztunk létre, melyeket szakmai integrációnak neveztünk el.

Mivel a képzésben oktatott egyetlen diszciplína sem rendelkezik kizárólagossággal a másik fölött, az oktatóknak nagyon szorosan együtt kell működniük. Ennek a többéves szakmai együttműködésnek köszönhetően szakmai integrációkat hoztunk létre. Ez azt jelenti, hogy a részvevők a kiscsoportos feldolgozás keretében, 2-3 tudományos diszciplína képviselőjének segítségével egyszerre közelítik meg az egészségfejlesztés, mentálhigiéné szempontjából különösen fontos témákat. (Az egyes integrációkat lásd részletesebben a tantárgyi felsorolásoknál!)

Gyakorlati rész

Az egyes félévek során szintén blokkosított formában személyiség- és készségfejlesztő gyakorlatokra kerül sor. Ezeken a gyakorlatokon a 25-28 fős évfolyam két kisebb csoportra oszlik. Három alkalommal kerül sor terepgyakorlatra. Az első 30 órás gyakorlatot egyénenként teljesítik a résztvevők, a második 30 órát 2-3 fős csoportokban abszolválják szintén az általunk felkért intézmények egyikében. A harmadik alkalommal már saját munkahelyükön szakdolgozatukon dolgoznak.

A képzés tartalmi ismertetése

A képzés tartalmának kialakításakor azt a szempontot tartottuk szem előtt, hogy itt elsősorban az egészséggel kapcsolatos társadalmi, lélektani és szomatikus ismereteket közvetítjük. A medicinális ismereteken belül a fő hangsúly azokra a területekre esik, amelyek ismeretével a jelölt be tud kapcsolódni az egészségfejlesztés mellett a primer prevenció, valamint a rehabilitáció folyamatába.

Az oktatott diszciplínákat a következő öt blokkba csoportosítottuk.

Társadalmi és népegészségtani ismeretek

Az egészségfejlesztés szempontjából releváns társadalmi ismereteket és módszereket közvetíti: család/életmód és egészségszociológia, etika - bioetika, szociálpolitika, menedzsment - egészségügyi menedzsment, népegészségtan, egészségfejlesztés, egészségpedagógia, szociális munka alapismeretek, statisztika.

Lelki fejlődés és fejlesztés blokk

A tantárgycsoport felöleli a pszichológián belül a fejlődéslélektant, a személyiségpszichológiát, a pszichoterápia, a mentálhigiéné és a gyógypedagógia alapjainak megismertetését, valamint a résztvevők saját élményszinten személyiség, szociális és művészeti készségfejlesztő csoportmunkában vesznek részt.

Medicinális ismeretek

A résztvevők az ember egészséges testi fejlődésével a medicinális alapismeretek keretében ismerkednek meg, valamint sor kerül a krónikus testi-lelki betegségek alapjainak, szomatikus és mentálhigiénés vetületeinek tárgyalására is a belgyógyászati, a gyermekgyógyászati, a pszichiátriai, a gyermek- és serdülőkori pszichiátriai kurzusok során.

A multidiszciplinaritás megvalósítási formája, tantárgyi integrációk

A multidiszciplinaritás elvi és a teammunka gyakorlati követelményeinek megfelelően a képzés szempontjából kiemelkedően fontos - alapvetően az egyes diszciplínákkal több ponton kapcsolódó - témákat tantárgyblokkok közötti integráció formájában oktatjuk.

Eddigi integrált témáink a következők:

A család pedagógiai, pszichológiai, szociológiai rendszerszemléletű megközelítése az egészség és a mentálhigiéné szempontjából a legfontosabb társadalmi kiscsoport árnyalt feldolgozását szolgálja.

A devianciák szociológiai, népegészségtani, pszichológiai szempontú elemzése az alkoholizmus, öngyilkosság, illegális drogfogyasztás, bűnözés problematikájára irányul.

A részképességek zavarait a gyógypedagógus és a gyermekpszichiáter közösen dolgozza fel.

Az integrációk általában ötórás, úgynevezett "mini workshopok" keretében valósulnak meg. Eddigi tapasztalataink arra ösztönöznek bennünket, hogy a jelenlegihez hasonló alapos szakmai, módszertani előkészítés után további integrációkat hozzunk létre.

Terepgyakorlat

A résztvevők a gyakorlatok keretében lehetőséget kapnak arra, hogy az egészségfejlesztés, mentálhigiéné legkülönbözőbb színtereit megismerjék, és a későbbiek folyamán ezekben, illetve ezekkel egészségfejlesztő, mentálhigiénés projekteket dolgozzanak ki és valósítsanak meg. Ennek keretében mód nyílik arra is, hogy egy alkalommal komplex egészségfejlesztő projektben vegyenek részt.

A gyakorlóhelyeket az intézmények szektor szerinti megoszlásában csoportosítottuk:

  • egészségügyi intézmények,
  • oktatási intézmények,
  • pénz- és profitorientált intézmények,
  • államigazgatási intézmények,
  • nagy rizikójú intézmények (katonaság, rendőrség),
  • nem állami intézmények (alapítványok, egyesületek).

A résztvevők számára a gyakorlóhelyek kiválasztásánál figyelembe vesszük, hogy lehetőleg más jellegű intézményt ismerjenek meg, mint amilyenben dolgoznak. Amíg az első terepgyakorlaton egyéni megfigyelésre és elemzésre kerül sor, addig a másodikra igyekszünk 2-3 fős teamek kialakításával hozzásegíteni a hallgatókat, hogy a különböző foglalkozásúak között megvalósítható csoportmunkát gyakorolják.

A harmadik terepgyakorlat a résztvevők saját munkahelyén történik, s ez idő alatt készítik szakdolgozatukat a jelöltek.

Minden gyakorlati periódust követően szakmai konzultáció következik, melyen az előre kiadott szempontok alapján elkészült napló pontosítására van lehetőség.

A Terepgyakorlatok szemináriumi feldolgozása tárgy keretében a hallgatók ismertetik egymással is tevékenységüket, és itt már az egyéni konzultáció eredményeit hasznosítva mutatják be munkájukat. Ezzel a több szinten strukturált gyakorlati, beszámolási módszerrel mind az individuális munka, mind a csoportmunka elmélyítésére, értékelésére sor kerül. A szemináriumi munka pedig lehetővé teszi, hogy mindenki minden gyakorlóhelyre "eljusson".

Záróvizsga

Posztgraduális képzésünk záróvizsgája - a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően - két fő részből áll. Minden résztvevő szakdolgozatot készít. A szakdolgozatnak tartalmaznia kell az irodalomfeldolgozás, -elemzés mellett - a két év során megismert tudományos módszerek egyikének alkalmazásával - empirikus vizsgálatot is. A hallgatók választását széles körű témagyűjtemény segíti. A záróvizsga szóbeli része a szakdolgozat védésével kezdődik. A második részben a jelölt a szakdolgozatához kapcsolódóan három elméleti kérdést dolgoz fel. A diploma minősítése a szigorlati eredmények, a szakdolgozat és az elméleti kérdésekre adott osztályzat alapján számítódik ki.

Felvétel a képzésbe

A felvételi követelmény egyetemi vagy főiskolai diploma, (jelentkezési lap, önéletrajz). A felvételi beszélgetésre kiscsoportos és egyéni formában kerül sor. Először ismertetjük a jelentkezőkkel a képzés lényegét, felhasználhatóságát a különböző munkaterületeken, valamint azt az erőfeszítést, melyet két éven keresztül vállalniuk kell, ha a képzésbe bekerülnek. A kiscsoportokban előre strukturált kérdések alapján folyik a beszélgetés. A jelöltek elmondják, mit várnak a képzéstől, és milyen területeken tudják/szeretnék alkalmazni. A kiscsoportos beszélgetés után néhány kérdésre írásban válaszolnak a felvételizők, majd utána következik az egyéni beszélgetés. A felvételi bizottságban különböző képzettségű (pszichológus, orvos, szociológus) oktatók vesznek részt. A 3-4-szeres túljelentkezés lehetővé teszi a lehető legszélesebb szakmai skálán dolgozó jelöltek (25 fő) kiválasztását. További fontos szempontunk a települési megoszlás és a munkahelyi beosztás.

Az országos képzési hálózat kialakítása

1992-ben indítottuk útjára a képzést, s a folyamatos szegedi képzés mellett 1994-ben Orosházán létesült először kihelyezett tagozat. 1996-ban alapos szakmai és szervezési munka után a szegedi modell alapján kihelyezett tagozat kezdte meg tevékenységét a Miskolci Egyetemen, a győri Széchenyi István Főiskolán, a szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolán, a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Pollack Mihály Főiskolai Karán és Kecskeméten. A kihelyezett tagozatok akkreditációjával (a pécsi Pollack Mihály Főiskolai Kar kivételével) a kihelyezett tagozatok képzése folyamatossá vált. A hálózat kiépítését az 1995-ben szerveződő országos mentálhigiénés mozgalom keretében létrejött Mentálhigiénés Programiroda is lehetővé tette.

1998-ban a szekszárdi Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola, a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola és a debreceni Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola, valamint a Pécsi Tudományegyetem Egészségügyi Főiskolai Karának csatlakozásával országos hálózattá alakult. Minden felsőoktatási intézményben - a felsőoktatási integrációs folyamat bázisán - 15-20 szakember projektmunkájára épül. A Regionális Mentálhigiénés Programirodák a terepgyakorlatok szervezésével kapcsolódtak a képzéshez.

A országos hálózat munkáját az 1995. szeptember 1-jén létrehozott Alkalmazott Egészségtudományi Tanszék koordinálja. A tanszék szakmai munkáját, felelősségét jelentős mértékben segíti az 1995 decemberében megalakult Alkalmazott Egészségtudományi Szakmai Bizottság, mely a Szegedi Felsőoktatási Szövetség intézményeiből delegált 11 minősített oktatóból áll.

Kapcsolat a munkahelyekkel

Tapasztalataink azt mutatták, hogy a képzés elindításakor az egészségfejlesztés, a mentálhigiénés munka lényege a legtöbb munkahelyen nem volt egészen világos a vezetők előtt. Jó szándékukról tanúbizonyságot tettek, amikor hozzájárultak beosztottjaik továbbtanulásához. Ennek ellenére hallgatóink gyakran észleltek munkahelyükön meg nem értést, idegenkedést, amikor munkájukban az új egészségfejlesztő és mentálhigiénés szemléletet alkalmazni kezdték. Először modellkísérletként - brit kollégáink segítségével - a munkahelyi vezetők számára workshopot szerveztünk. Ezen a találkozón először ismertettük képzési programunkat, kitérve arra, hogy véleményünk szerint miként tudják/tudnák az egyes intézmények és a vezetők az intézmény érdekében hasznosítani a képzésben megszerzett tudást. Ezt követően néhány hazai munkáltató ismertette tapasztalatait a képzésben résztvevők munkájáról. Majd kiscsoportos beszélgetésre került sor, melyen a hasonló jellegű munkahelyi vezetők egy-egy oktató koordinálásával megvitathatták a konkrétan felmerülő igényeket, esetleges nehézségeket. Így egyben visszajelzést is kaptunk képzésünk tartalmáról, gyakorlati konvertálhatóságáról. Modellkísérletünk elemzése után ezt a kapcsolattartási formát rendszeresítettük képzésünkben. Ez lehetővé teszi, hogy a mindenkori társadalmi igényekre - ezen a csatornán is - nyitottak és érzékenyek maradjunk (Benkő 1994).

Egészségtan főiskolai és egyetemi szintű tanár szak

Előzmények

Az Alkalmazott Egészségtudományi Tanszék 1995-ben dolgozta ki az Egészségtan főiskolai és egyetemi szintű tanár szak curriculumát. E curriculum kidolgozása és oktatása csak a formálódó Szegedi Felsőoktatási Szövetség keretein belül valósulhatott meg, hisz mind a curriculum kidolgozásában, mind pedig az 1997-ben meginduló főiskolai szintű oktatásban a mai Szegedi Tudományegyetem számos intézményéből vesznek részt oktatók (32 egyetemi, főiskolai oktató). A graduális szintű főiskolai és egyetemi képzés kidolgozásához elengedhetetlenül fontos volt a korábban már ismertetett modellkísérletben dolgozó multidiszciplináris team is, főként a posztgraduális képzés során kialakult integrált szemlélet és az addigi tapasztalatok felhasználása miatt.

A szak tantárgycsoportjainak kialakításában meghatározó volt a kormány 160/1997. (IX. 26.) sz. rendelete a főiskolai és egyetemi szintű egészségtan-tanár szakok képesítési követelményeiről. Az Alkalmazott Egészségtudományi Tanszéken a művelődési és közoktatási miniszter 1997 októberében, 55.807/97. XVIII. sz. határozatában hagyta jóvá, (kérelmének megfelelően) a főiskolai szintű szak indítását.

Képzési cél

A főiskolai szintű képzés célja "olyan tanárok képzése, akik a testi, lelki, szociális egészség fogalmára alapozott egészségtani, egészségmegőrző és mentálhigiénés ismeretekkel rendelkeznek; felkészültek arra, hogy a hazai általános képzést folytató oktatási-nevelési intézményekben az 5-10. évfolyamokon, valamint a szakképzésben és az iskolarendszeren kívüli képzésben szakképzettségüknek megfelelően tanári oktató-nevelő munkát végezzenek; akik az egészséges életmódot, a test- és egészségkultúrát modellként alkalmazzák és közvetítik, illetve egészségügyi és egészségpedagógiai szakismereteik rendszerezésével és alkalmazásával képesek a mentálhigiénés szemlélet kialakítására, tudományterületük alkotó művelésére és továbbfejlesztésére."

A képzés fő tanulmányi területei

A képzés nappali tagozaton folyik a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Karán. A képzési idő 8 félév, összesen 2335 tanóra. A szak három képzési területre tagolható. A szakterületi képzés 1435 tanórát tesz ki, a pedagógusmesterség 600 tanóra, az általánosan művelő és értelmiségképző terület pedig 300 tanóra.

A továbbiakban terjedelmi okok miatt csak a szakterületi képzés szerkezetét mutatjuk be. A szakterületi képzés az alábbi ismeretközvetítő és képesség/készségfejlesztő tantárgycsoportokból áll.

Társadalomtudományi tantárgycsoport

Az egészségtan és az egészségfejlesztés szempontjából releváns társadalmi, jogi, közgazdaságtani és etikai ismereteket közvetíti a következő tárgyakon keresztül: egészségszociológia, családszociológia, egészségfejlesztés, egészségmegőrzés, mentálhigiénés alapismeretek, kisebbségtudományi alapismeretek, multikulturális nevelés alapjai, kommunikáció, környezetvédelem, szociálpolitika, egészségügyi jog, egészségbiztosítás-politika, menedzsment, bioetika, biometria, a rekreáció elmélete és módszertana, esztétikum és magatartásforma, környezetetika.

A hallgatók egészségszociológiai ismereteikről szigorlaton is számot adnak.

Pszichológiai tantárgycsoport

Ebben a tantárgycsoportban kapott helyet - a pszichológia néhány alapterületének oktatásán kívül - a személyiségfejlesztés, a kommunikációs és a szociális készségfejlesztés, valamint a művészeti készségfejlesztő gyakorlat is. A pszichológiai blokkban tehát átfogó, a hallgatók későbbi egészségfejlesztő és mentálhigiénés munkáját kellőképpen megalapozó gyakorlati képzés is folyik. A blokkban részletesebben a következő tárgyak találhatók: személyiséglélektan, személyiségfejlesztő gyakorlat, kommunikációs készségfejlesztés, szociális készségfejlesztés, a tanácsadás módszertana, a relaxáció módszertani alapjai, vizuális kultúra, mozgáskultúra, zenekultúra, olvasáskultúra, biográfiai analízis.

A "Személyiséglélektan" a szigorlati tárgy ebből a tantárgycsoportból.

Medicinális tantárgycsoport

A hallgatók ebben a blokkban ismerkednek meg az ember egészséges testi fejlődésével, a magyar társadalom epidemiológiai (járványtani) helyzetével, az aktuális népegészségtani problémákkal, valamint sor kerül a krónikus testi és lelki betegségek szomatikus és mentálhigiénés vetületeinek tárgyalására is. A tantárgycsoportot a Szegedi Tudományegyetem Általános Orvosi Karán dolgozó oktatókkal szorosan együttműködve alakítottuk ki és oktatjuk jelenleg is. A blokkba a következő tárgyak tartoznak: népegészségtan, medicinális alapismeretek, krónikus betegségek megelőzése (bel-, gyermekgyógyászat), krónikus betegségek megelőzése (pszichiátria, gyermekpszichiátria), addiktológia, szenvedélybetegségek, rehabilitációs ismeretek, gyógypedagógiai alapismeretek, gyógytestnevelési alapismeretek, természetgyógyászat, balesetvédelem és elsősegélynyújtás.

A medicinális blokk tárgyai közül a "Népegészségtan" zárul szigorlattal.

Szakmai gyakorlati blokk

Az elméleti és a gyakorlati oktatás mellett a terepgyakorlatok alkotják a graduális képzés harmadik fő pillérét. A terepgyakorlatok keretében a hallgatóknak lehetőségük nyílik az egészségnevelés, az egészségfejlesztés és a mentálhigiéné színtereinek megismerésére és a megszerzett ismeretek alkalmazására. A hallgatók a posztgraduális képzésnél már ismertetett módon minden évben más típusú gyakorlóhelyet választanak az egészségügyi, az oktatási, az államigazgatási, a profitorientált, a civil szféra, illetve a nagy rizikójú intézmények körül.

A hallgató a gyakorlatról írásbeli beszámolót készít, majd egyórás megbeszélés keretében számot ad kijelölt oktatójának. Ekkor az esetleges szakmai vagy személyes problémákat tisztázni tudják.

Az egyéni beszámolók után szemináriumi keretek között egymással is ismertetik a hallgatók a terepgyakorlatokon szerzett tapasztalataikat, ami módot ad az információk megsokszorozására, különböző problémák, feladatok felismerésére, megfogalmazására. A hallgatók a harmadik évfolyamot követően háromfős csoportokban, a teammunkát és a projektkészítést gyakorolva teljesíthetik gyakorlatukat.

Szakmódszertani blokk

A blokkban található kurzusok során a nevelési folyamat mindennapos gyakorlatába ágyazható egészségnevelési, egészségfejlesztési módszerek, valamint az egészséges életvezetési stratégia képzésszintű kialakításának szakmódszertani megalapozása történik egyrészt gyakorlati órák, másrészt speciális iskolai módszertani gyakorlat keretében.

Záróvizsga

Graduális képzésünk záróvizsgája - posztgraduális képzésünk gyakorlatának megfelelően - két fő részből áll. Minden szakdolgozatnak tartalmaznia kell a szakirodalom feldolgozása, elemzése mellett egy olyan empirikus vizsgálatot is, melyet a hallgató a tanulmányai során megismert tudományos módszer alkalmazásával készít el. A hallgatók választását itt is széles körű témagyűjtemény segíti. A záróvizsga szóbeli része a szakdolgozat védésével kezdődik. A második részben a vizsgázó a szakdolgozatához kapcsolódóan három elméleti kérdést dolgoz fel.

A diploma minősítése a szigorlati eredmények, a szakdolgozat és az elméleti kérdésekre adott osztályzat alapján számítódik ki.

Felvétel a képzésbe

A Felvételi Tájékoztatóban megjelölt feltételek mellett egyéni interjú alapján választjuk ki a képzésben részt vevő hallgatókat.

Egészségnevelés - mentálhigiéné 120 órás továbbképzés pedagógusoknak

Előzmények, a továbbképzés háttere

A négy 30 órás modulból álló, összesen 120 órás tanártovábbképzést, - a fent ismertetett képzésekhez hasonlóan - multidiszciplináris team dolgozta ki. Szándékunk az volt, hogy posztgraduális és graduális képzéseink tapasztalatai alapján a közoktatásban - óvodában, általános iskolában, szakképző intézményben, gimnáziumban - dolgozó pedagógusok szélesebb rétegei számára is fel tudjunk kínálni szemléletformáló, gyakorlatorientált kurzusokat.

A továbbképzés célja

A multidiszciplináris team a közoktatás területén dolgozók részére olyan komplex szaktudást nyújtó modulok kidolgozását tűzte ki célul, melyek lehetővé teszik a testi-lelki-szociális egészség megőrzését, fejlesztését. Ezért a tematikában hangsúlyosan szerepelnek az emberismeret és önismeret képességeinek fejlesztéséhez, bármely közoktatási vagy közművelődési intézmény egészségnevelő-mentálhigiénikus feladatainak megvalósításához, egészségnevelési akciók megszervezéséhez, kivitelezéséhez szükséges ismeretek, készségek.

A képzés moduljai, a modulok tartalmi ismertetése

Az alábbi modulok opcionálisak, a résztvevők egyedi igényeik, érdeklődésük, lehetőségeik szerint választhatnak. Bármelyik modul önmagában is teljesíthető, de természetesen lehetséges az összes modul elvégzése is.

I. modul: Egészséges életmód (30 óra)

A modul célkitűzése, hogy a szociológiai, pszichológiai és orvosi szempontok integrált bemutatásával az egészség differenciált értelmezését nyújtsa, és megkönnyítse az ismeretek gyakorlati alkalmazását a hatalmi - intézményi - döntéshozatali mechanizmusok ismertetésén, valamint a projektkészítés elméleti-gyakorlati elsajátításán keresztül. A kurzus során az egészségfogalom különböző paradigmák szerinti értelmezésén túl az egészségértelmezések átfogó bemutatása történik. Az életmód szociológiai és élettani szempontú megközelítése, valamint a társadalmi alrendszerek és az egészség kapcsolatának elemzése készíti elő az egészségfejlesztés lehetőségeinek, az egészségfejlesztő iskolának a bemutatását. Az elméleti ismeretek gyakorlati alkalmazását a projektkészítés kipróbálása teszi lehetővé.

II. modul: Lelki egészségvédelem (30 óra)

A modul tematikájának magvát az életút során megjelenő kritikus periódusok és az egészség-betegség határainak elemzése; a családi struktúra szociológiai kezeléséhez, a családban megjelenő konfliktusok hátterében meghúzódó pszichikai okok feltárásához szükséges elméleti ismeretek, tapasztalatok közvetítése képezi. De releváns ismereteket kívánunk nyújtani az intellektuális sérülés biológiai, pszichikai és társadalmi kritériumaiban való eligazodáshoz is. A kurzus során a családnak az egészséges személyiségfejlődésben játszott szerepét, jelentőségét a pszichológiai és a szociológiai megközelítések integrálásával mutatjuk be, a tanácsadás lehetőségeit is szem előtt tartva. Elemezzük a család fogalmának történeti és társadalmi funkcióváltozásait és a családi modelleket. Górcső alá kerülnek a személyiségfejlődés sajátosságai is: az anya-gyermek kapcsolat jelentőségétől kezdve a serdülőkori sajátosságokig. A gyógypedagógiai ismeretek sem maradnak el, az általános ismereteken túl az értelmi fogyatékos, a részképességzavarokkal, a figyelemzavarral és a tanulási, magatartási zavarral küzdő gyermekek rehabilitációjára helyezve a hangsúlyt.

III. modul: Egészséges társadalom (30 óra)

A kurzus célja, hogy a résztvevők a természeti, társadalmi és életmódbeli tényezők okozta egészségkárosodások megelőzésének megtervezéséhez nélkülözhetetlen elemi jártasságokra tegyenek szert. Ezért a magyar lakosságra vonatkozó adekvát epidemiológiai alapismereteken túl a közösségi mentálhigiéné erejének és a társadalmi mozgalmak jelentőségének felismertetését, valamint a családi és iskolai szociális program készítéséhez szükséges jártasságok kialakítását is fontosnak ítéltük meg. Ezen túlmenően szaketikai ismereteket is kaphatnak a résztvevők bizonyos iskolai döntéshelyzetek kezelésének megkönnyítésére. A kurzus tematikája részint szociálpolitikai, részint népegészségtani, részint mentálhigiénés ismeretekből tevődik össze, de bizonyos szaketikai szempontok bemutatására is lehetőség nyílik.

IV. modul: Konfliktuskezelő tréning (30 óra)

A tréning célja, hogy a résztvevők szituatív helyzetekben, csoporttréning keretében sajátítsák el a kommunikációs folyamatok során megjelenő torzulások, torzítások felismerését. Lehetőségük nyílik a tréningen megismerkedni a konfliktuskezelés területeivel és típusaival. A konfliktuskezelés technikáinak kipróbálása módot ad a konszenzus és a kooperáció, a hatalom és a konkurencia alaphelyzeteiből fakadó konfliktushelyzetek kreatív kezelésének elsajátítására is.

Jelentkezés, felvétel, értékelés

A képzéseket jelenleg a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Karának Szakképzési Intézetével együttműködve szervezzük. A jelentkezés feltételeként az egyetemi, főiskolai pedagógus végzettséget jelöltük meg. Az értékelés háromfokozatú minősítési rendszerben, modulonként történik. A modulok végén - az Országos Pedagógus-továbbképzési Akkreditációs Bizottság 1998. évi akkreditációjának megfelelő - tanúsítványt állítunk ki, amely beleszámít az Oktatási Minisztérium miniszteri rendeletének értelmében a pedagógusok számára hétévente kötelező 120 órás tanártovábbképzésbe.

Egészségfejlesztő mentálhigiénikus szakvizsgára felkészítő program pedagógusok számára

Képzési cél

A pedagógus szakvizsgára felkészítő egészségfejlesztő mentálhigiénikus program célja, hogy a pedagógusi munkakör betöltésére jogosult, felsőfokú iskolai végzettséggel és szakképzettséggel rendelkezők az 1993. évi LXXIX. törvény 17.§-ának (5)-(6) bekezdésében szabályozott szakvizsgák szabadon választható résztanulmányait (41/1999. (X.13.) OM rendelet) e képzés keretében teljesítsék.

A képzési programot azoknak a pedagógusoknak ajánljuk, akik óvodapedagógusi, tanítói, tanári, gyógypedagógusi, kollégiumi nevelői, szociálpedagógusi, könyvtárosi, szakoktatói munkakörben dolgoznak, különösen akkor, ha intézményvezetői, gyakorlatvezetői, tanítói vagy tanári, szakértői, vizsgaelnöki, szaktanácsadói megbízatást látnak el és a fenti munkakörökhöz, megbízatásokhoz szükséges szakmai és mesterségbeli ismereteiket szeretnék bővíteni.

Képesítési követelmény

A felkészítés során a pedagógusok képessé válnak az egészségfejlesztő és mentálhigiénés kultúra területén a közvetítő szerep betöltésére. Hozzájárulnak az oktatási-nevelési intézményekben az egészséges életmód és életszemlélet megalapozásához, feltételeinek megteremtéséhez, szükség esetén korrekciójához. Az elsajátított prevenciós módszerek felhasználásával közösségi akciók, klubfoglalkozások keretében gyakorolják a mentálhigiénés kultúra terjesztését, fejlesztését. Alkalmassá válnak e terület fejlődésének önálló követésére, illetőleg a tudományos eredmények alkalmazására mindennapi munkájukban.

A képzés időtartama és felvételi követelménye

A képzés 5 szemeszteres, a résztvevők felvétele pedagógus szakvégzettséghez és legalább három év szakmai gyakorlathoz kötött.

A képzés területei

Az Egészségfejlesztő mentálhigiénikus szakvizsgára felkészítő programot, - a fenti OM rendeletnek megfelelően - két tanulmányi terület alkotja. A képzés egyik részében, a kötelezően oktatott tanulmányi terület kurzusain a pedagógusi tevékenység ellátásához szükséges elméleti és gyakorlati ismeretek megerősítésére és újabb ismeretekkel történő bővítésére van lehetőség, mintegy 180 tanórán keresztül. A képzés másik részében, a választható tanulmányi terület szemeszterei során 195 tanórán keresztül az Egészségfejlesztő Mentálhigiénikus szakvizsgára készülhetnek fel a résztvevők.

Terjedelmi okok miatt, jelen cikkben csak a választható tanulmányi terület képzési struktúrájának bemutatására nyílik lehetőségünk.

A választható tanulmányi terület képzési struktúrája

Az egészségfejlesztő mentálhigiénikus szakvizsgára felkészítő programunkban is olyan tantárgycsoportok, modulok kidolgozására törekedtünk, amelyek alkalmasak az egészségfejlesztés-mentálhigiéné komplex szemléletének kialakítására, a terület meghatározó alaptudományainak (társadalomtudományok, pszichológia, orvostudomány) elméleti és gyakorlati jellegű eredményeinek közvetítésére, az ismeretek hatékony felhasználásához szükséges szakmódszertan bemutatására, és a terepgyakorlaton keresztül módot nyújtanak a résztvevők szakirányú tapasztalatainak bővítésére is.

A program a következő modulokat tartalmazza.

Társadalomtudományi modul

Az Etika, bioetika tantárgy célja, hogy az erkölcsi nevelés és az etikai problémákra irányuló figyelemfelkeltés módszereivel hozzájáruljon az egészségfejlesztő mentálhigiénés képzés sikeréhez. Fontos olyan pozitív erkölcsi értékek közvetítése, illetve megerősítése, mint például a család, az egészség - mint érték - védelme, az élet alapvető tisztelete, a másik emberhez való pozitív viszonyulás.

A Életmód és családszociológia tantárgy célja, hogy a családot a történelmi folyamatba és a társadalomba beágyazottan mutassa be, hogy a résztvevők megismerjék a családi és társadalmi funkciók változásait, valamint a család modellszemléletű megközelítését. Az életmód-szociológia kapcsán az életmód társadalmi és egyéni (családi) meghatározó tényezői kerülnek előtérbe, de megtörténik az életstíluscsoportok jellemzőinek elemzése is.

Az Általános statisztika tantárgy során a hallgatók az általános statisztika alapjaival ismerkednek meg, hogy az általános statisztika eszközrendszerének segítségével elsajátítsák a társadalmi és gazdasági jelenségek elemzésének elveit.

A Kisebbségtudományi alapismeretek oktatói az előítélettől mentes gondolkodáshoz, az attitűd formálásához szükséges ismeretek nyújtására, valamint a multikulturalizmus koncepciójának bemutatására vállalkoztak, mely az ezredforduló globalizálódó társadalmi viszonyai között Magyarországon is egyre szükségesebb. De bemutatják az etnikai, nemzetiségi kisebbségeket is a kisebbségekkel kapcsolatos társadalmi folyamatok vizsgálatával, elemzésével együtt (választható).

Pszichológiai modul

A Közösségi, iskolai mentálhigiéné kurzus a korszerű mentálhigiénés szemlélet elméleti és gyakorlati kérdéseit vizsgálja. A résztvevők mentálhigiénés problémák rendszerszemléletű megközelítésével a prevenció egyéni és közösségi szintű lehetőségeit elemzik. A kurzus alapul szolgál a témaspecifikus továbbfejlesztéshez és a terepgyakorlatokhoz is.

A Fejlődéslélektan tantárgy során a fejlődés genetikai és környezeti meghatározottságának elemzésén keresztül az egészséges személyiség fejlődésének bemutatása történik. A kurzus célja az, hogy a résztvevők ismerjék meg az egyes életkorok fejlődési sajátosságait, a személyiségfejlődés kritikus periódusait és jellemző jegyeit. Sor kerül a lelki egészség-betegség határainak elemzésére is.

A Konfliktuskezelő tréning célja, hogy a résztvevők felismerjék a kommunikáció során megjelenő torzulásokat, torzításokat. Lehetőségük nyílik továbbá a konszenzus és a kooperáció, a hatalom és a konkurencia alaphelyzeteiből fakadó konfliktushelyzet kreatív kezelésének elsajátítására is.

Medicinális modul

Medicinális alapismeretek: a tantárgy célja olyan alapvető ismeretek nyújtása, amelyek elsajátítása után a résztvevők képesek megérteni az orvostudomány alapvető megállapításait, új felismeréseit, az emberi test alapvető szerveződési szintjeit, a kémiai, biológiai szerveződési elveket, az élettani és korélettani fogalmakat és az emberi test strukturális és funkcionális szerveződését.

Belgyógyászat: a résztvevők megismerkednek azokkal a krónikus felnőttkori betegségekkel, melyek leggyakrabban okoznak munkaképtelenséget. Az elhízás és kóros lesoványodás dinamikája szintén helyet kap az előadásokban. Továbbá tájékozódnak a krónikus betegségek okairól és részletesen megismeri a megelőzés lehetőségeit.

Gyermekgyógyászat: a tantárgy részét képezi a fontosabb biológiai és szociális szempontok bemutatása a gyermek egészségi állapotának megítélésénél. A betegségek megelőzésének szempontjain, a veleszületett egészségpotenciál fejlesztésén kívül a főbb krónikus betegségekről és az egészségtan oktatásáról esik szó.

Gyermek és serdülőpszichiátria: a résztvevők alapvető ismereteket kapnak a gyermek- és serdülőkori pszichiátriai megbetegedésekről és a kezelési lehetőségekről. A gyermekpszichiátriai rész ismerteti a gyermekeknél jelentkező leggyakoribb pszichés zavarok kóreredetét és tüneteit. Részletesen foglalkoznak az iskolai teljesítmény- és viselkedészavarokkal, valamint azzal, hogy mit tehet a pedagógus ilyen esetekben.

Az Elsősegélynyújtás és balesetvédelem kurzuson az e körbe tartozó kérdéseket tágabb értelemben, illetve konkrétan az iskolára és annak környezetére vonatkoztatva dolgozzák fel a résztvevők. Foglalkoznak a jó balesetvédelmi gyakorlat elméleti, gyakorlati és pszichológiai aspektusaival, az általános alapelvekre, tudásra és gyakorlati képességekre helyezve a hangsúlyt. A kurzus alapul szolgálhat a továbbfejlesztéshez és a témaspecifikus alkalmazáshoz.

Szakmódszertani modul

A Egészségfejlesztés, egészségnevelés módszertana tantárgy célja az egészségnevelés, egészségfejlesztés elméletének és gyakorlatának, időszerű kérdéseinek bemutatása. A kurzus feladata a nevelési folyamat mindennapos gyakorlatába ágyazható, a mentálhigiénés problémák megelőzését, korrigálását, az egészség megőrzését segítő elmélet és empirikus ismeretek integrálása, továbbá azok készségszintű alkalmazásának kialakítása.

Iskolai terepgyakorlatok szemináriumi feldolgozása

A képzés során megszerzett elméleti és gyakorlati tudás alkalmazása oktatási, nevelési intézményben végzett gyakorlat során.

A számonkérés formái

A program záróvizsgával végződik. A záróvizsgára bocsátás feltétele az intézményi tantervben előírt követelmények teljesítése, valamint a bíráló(k) által elfogadott szakdolgozat benyújtása. A záróvizsga a szakdolgozat védéséből és egy szóbeli vizsgából áll. A szóbeli vizsga témakörei a főbb tanulmányi területek tananyagából alakítandók ki oly módon, hogy a különböző tantárgyak közötti összefüggések, kapcsolatok előtérbe kerüljenek. A záróvizsgán a hallgatónak a témáját saját intézményére (illetve munkájára) vonatkoztatva is be kell mutatnia.

A szakirányú továbbképzési szak és a szakvizsgára felkészítő program átjárhatósága

Tanszékünk lehetőséget ad a résztvevőknek arra, hogy ha igénylik és megfelelnek a szakvizsgára felkészítő program felvételi követelményeinek, akkor párhuzamosan is végezhessék az Egészségfejlesztő mentálhigiénikus szakirányú továbbképzési szakot és az Egészségfejlesztő mentálhigiénikus szakvizsgára felkészítő programot. Ebben az esetben a választható tanulmányi terület anyagának egy része az Egészségfejlesztő mentálhigiénikus szakirányú továbbképzési szak keretében is elsajátítható. Ekkor a kötelezően oktatott tanulmányi terület moduljaira - melyek a pedagógusi tevékenység ellátásához szükséges elméleti és gyakorlati ismeretek megerősítésére és újabb ismeretekkel történő bővítésére szolgálnak - a képzés 5. szemeszterében kerül sor.

Összegzés

Egészségfejlesztő mentálhigiénikus szakirányú továbbképzésünkön országosan 2001 szeptemberéig 1208 főt képeztünk ki. Ezeknek a szakirányú diplomával rendelkező szakembereknek a 62%-a pedagógus, akik a hét fő kiképző helyünket - a Szegedi Tudományegyetemet, a győri Széchenyi István Főiskolát, a Miskolci Tudományegyetemet, a Pécsi Tudományegyetemet, a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskolát, a debreceni Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskolát, a Nyíregyházi Főiskolát - figyelembe véve településre, nemre, életkorra, végzettségre nézve szinte reprezentatív módon képezik le a magyar pedagógustársadalmat.

A főiskolai szintű, graduális Egészségtan-tanár szakunk próbaévfolyamának 15 hallgatója tavaly végzett. Jelenlegi évfolyamainkat, nagy érdeklődés mellett, a felvételi kvótánk alapján 18-22 hallgatóval tudtuk elindítani. 120 órás tanártovábbképzésünkön eddig mintegy 60 pedagógus vett részt, jelenleg folyó kurzusainknak további 16 résztvevője van. Az Egészségfejlesztő mentálhigiénikus szakvizsgára felkészítő programunkban jelenleg 35 pedagógus készül szakvizsgájának letételére.

 

Irodalom

Badura, B.: Zusatzstudiengang "Gesundheitswissenschaften und öfentliche Gesundheitsförderung" an der Universitat Bielefeld. In Gesundheitsförderung Aus und Fortbildung WHO-Seminar in Greifswald 17-20. November 1991.

Badura, B. (1992): Gesundheitsförderung und Prävention aus soziologischer Sicht, Köln. In Paulus, Peter /Hrsg./ Prävention und Gesundheitsförderung. Perspektiven für die psyshosoziale Praxis. S. 43-52.

Badura, B. (1993): Soziologische Grundlagen der Gesundheitswissenschaften, Weinheim und Basel, Hurrelmann / Laaser /Hrsg/: Gesundheitswissenschaften. Handbuch für Lehre, Forschung und Praxis.

Benkő Zsuzsanna (1990): Egészségfejlesztés és Mentálhigéné oktatása tanárszakos hallgatóknak. Gyermek és Ifjúságpszichiátriai Társaság I. kongresszusa. Visegrád.

Benkő Zsuzsanna - Rékasi János (1992): Az Egészségnevelés, az egészségtámogatás tantárgyról. Oktatói reflexiók. A TŰ, II. évf. 4. szám.

Benkő Zsuzsanna (1992): A mentálhigiéné, az egészségnevelés és egészségtámogatás az alap- és továbbképzésben. Népegészségügyi Tudományos Társaság első kongresszusa, Budapest.

Benkő Zsuzsanna (szerk.) (1994): Az Egészségfejlesztő és mentálhigiénés szakember a társadalomban. Workshop munkaadóknak és a képzés résztvevőinek. Szeged, JGYTF.

Benkő Zsuzsanna (1999): Egészségtudományok és egészségfejlesztés oktatása. Népegészségügy, 80. évf. 3. szám.

Benkő Zsuzsanna (2000): Habilitációs tézisek. Semmelweis Egyetem, 24. (kézirat)

Grossmann, R. - Scala, C. (1993): Health Promotion and Organizational Development Developing Settings for Health Vienna.

Heathcote, G. (1994): Posztgraduális képzés az egészségügyi oktatás és az egészség-fejlesztés terén az Egyesült Királyságban, és ezek modelljei, valamint stratégiái. In Az Egészségneveléstől az Egészségfejlesztésig. Szeged, JGYTF, Szerkesztő: Benkő Zsuzsanna.

Kaba-Schönstein, L (1994): Nemzetközi egészségfejlesztő posztgraduális képzés. A pultiprofesszionális képzés jól bevált modellje. Az Egészségneveléstől az Egészségfejlesztésig. Szeged, JGYTF.

Keupp, H. (1992): Gesundheitsförderung un psychische Gesundheit: Lebenssouveränität und Empowerment, München. Psychomed, 4/4.

Kickbusch, I. (1989): Öffentliche Gesundheit, Frankfurt. In Labisch, Alfons /Hrsg/: Kommunale Gesundheitsförderung - aktuelle Entwicklungen, Konzepte, Perspektiven.

Laaser, U. - Hurrelmann, K. - Wolters, P. (1993): Gesundheitsförderung und Gesundheitserziehung, Weinheim und Basel. In Hurrelmann /Laaser /Hrsg/: Gesundheitswissenschaften. Handbuch für Lehre, Forschung und Praxis.

Ottawa Charter for Health Promotion WHO, 1986.

Scala, C. (1994): A szervezeti struktúra fejlesztésével az Egészségfejlesztéstől az Egészségnevelésig. Az Egészségneveléstől az Egészségfejlesztésig. Szeged, JGYTF, Szerkesztő: Benkő Zsuzsanna.

Widdershoven, G.M.B. - Strik, M.H. (1994): Egészségtudományok és egészségfejlesztés oktatása a Maastricht-i Egyetemen. In Az Egészségneveléstől az Egészségfejlesztésig. Szeged, JGYTF, Szerkesztő: Benkő Zsuzsanna.

 

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.