2019. október 20., vasárnap , Vendel

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2007 február

A bemeneti mérések tapasztalatai egy szakiskolában a 2005/2006-os tanévben

2009. június 17.

Közismert, hogy a magyar közoktatás egyik legneuralgikusabb területe a szakiskolai képzés, mivel az idekerülő tanulók jelentős hányada hiányos tudással érkezik az általános iskolából. A tanulmány egy olyan iskolai mérés eszközeit és fontosabb eredményeit mutatja be, amelynek rendszerét, értékelési eljárásait adott iskola dolgozta ki. Ezért nemcsak a lesújtó bemeneti eredményekre, hanem a mérésmetodikai és eredményértelmezési utalásokra is felhívjuk az olvasó figyelmét.

Zsilinyiné Tóth Ágnes

A bemeneti mérések tapasztalatai egy szakiskolában a 2005/2006-os tanévben

A középfokú szakképzés a közoktatás keretében szakközépiskolában (érettségit adó), szakképző iskolában és szakiskolai képzés során történik. Az utóbbiak zárása a szakmunkásvizsga lehet.

A gimnázium, a szakközépiskola és a szakképző iskola közötti átjárhatóságot az biztosítaná, ha az első két évfolyamon a közismereti tárgyak tanításában, tantervében nem lenne lényeges eltérés. A gyakorlatban ez nem működik zökkenőmentesen, különbség van az idegen nyelvek számában, és a magyarországi oktatásban meglévő szelekció folytán az egyes iskolatípusokba különböző képességű, motiváltságú tanulók járnak. Az érettségit nem adó szakképző iskolák presztízse az elmúlt években jelentősen csökkent, csak azok a tanulók választják ezt a képzési formát, akik számára nem adódik más lehetőség. A tizedik évfolyam végén csak akkor lehet iskolatípust váltani, ha a két intézmény közel azonos tantárgyakat tanít, követelményrendszere is hasonló, vagy ha a tanuló vállalja a különbözeti vizsga, vizsgák letételét. Az alapműveltségi vizsga nem kötelező, így az egyes iskolák maguk határozzák meg a 11. évfolyamba lépés feltételét. Az alapműveltségi vizsga tartalmazza azokat az alapkompetenciákat, amelyeket az NSZI Szakiskolai Fejlesztési Programja megfogalmaz a 11. évfolyamba lépés feltételeiként.

Iskolánk többcélú intézmény, a gimnáziumi oktatás mellett egy osztályban szakképzés folyik. A tantestület döntése alapján csak úgy lehetséges a szakiskolai tanulók átvétele a gimnáziumi osztályokba vagy a levelező tagozatra, ha a tanuló két évfolyam után a gimnázium 10. évfolyamára kéri felvételét, és bizonyos tantárgyakból különbözeti vizsgát tesz. Ennek az az oka, hogy a szakképző iskolába járók tudásszintje jóval alatta marad a hasonló korú gimnáziumi tanulókénak. Azok a gimnáziumok, amelyek nem tartoznak az „elitek” közé, nem tarthatnak felvételi vizsgát, ezekben nem működik, illetve fordítottan működik a szelekció, ezért szembekerülnek azzal a ténnyel, hogy azok a tanulók is beülnek az iskolapadba, akiknek a gimnáziumi tanulás kényszer, nem rendelkeznek a tananyag önálló elsajátításához szükséges alapkompetenciákkal, nem tanultak meg tanulni, alulmotiváltak. Mindez fokozottan jellemző a szakképző iskolák diákjaira.

A szülők célja, hogy a gyermekeiknek legalább érettségijük legyen, azután tanuljanak szakmát, pedig a fordított út is lehetséges, és érettebb fejjel az ismeretek megszerzése is könnyebb lehet. Egy jól elsajátított szakmával, idegen nyelvi ismeretekkel ma több lehetőség áll a fiatalok előtt, mint az érettségi meglétével. A munkaügyi központok jelentése szerint ma Magyarországon szakmunkáshiány van. Mindemellett igazából megoldatlan probléma a szakmunkásképzés.

Az a tanulócsoport, amellyel foglalkozunk, a középiskolás korosztály igen csekély hányadát, a statisztikák szerint 4,7 százalékát teszi ki, de ez az arány magas, ha a tanulók tényleges számát tekintjük. Ők azok, akik valamilyen okból hátráltatottak a tanulásban, kényszerűségből ülnek az iskolapadban, hiszen korábban 16 éves korukig, 2006-tól a középfokú oktatásba belépők 18 éves korukig tankötelesek. Alacsony motiváltságuk következménye az érdektelenség a tudás, a szakma iránt. Sokan lemorzsolódnak, de jelentős azoknak a száma, akik végig a közoktatás keretei között maradnak úgy, hogy nem sajátítanak el használható ismereteket, mert nem képesek rá, vagy nincs rá igényük. Feltételezhető, hogy többen csak azért „koptatják az iskolapadot”, mert a szülők csak így kaphatnak családi pótlékot és egyéb szociális ellátást. Alacsony szocializáltságuk következtében igénytelenség jellemzi őket önmagukkal és környezetükkel szemben is. Ők azok, akiket az általános iskolák úgy engednek ki, hogy nincsenek meggyőződve arról, hogy rendelkeznek-e az új ismeretek befogadásához szükséges tudással. Ők a „hátsópados” gyerekek, akik esetében örül a tanár, ha csendben vannak, és nem zavarják az órát, vagy „kiborul”, mert nem tud tanítani tőlük. Ezek a gyerekek kerülnek tömegével a szakképző iskolákba, ahol az első két évben a szakmai alapismeretek (szakmai orientáció) mellett a felzárkóztatás a cél. A közoktatási törvény értelmében 16 éves korig, tehát a szakiskolák és a szakközépiskolák első két tanévében csak szakmai alapozás folyhat, konkrét szakmai ismereteket nem tanulhatnak a tanulók. Igaz ugyan, hogy több szakma esetében a 16. évüket betöltöttek bekapcsolódhatnak a képzés 3. évfolyamába úgy, hogy az első két év képzésében nem vesznek részt, de ez nagyon ritka. Egyetértek azzal a véleménnyel, hogy meg kell próbálni a lehetőségekhez mérten korszerű ismereteket átadni a leendő szakmunkásoknak, lehetőséget kell kapniuk a felzárkózásra, a motiváció növelésére. Nem lehet azonban felzárkóztatni, a meglevő hiányosságokat pótolni osztálynyi méretekben, hiszen szinte minden tanuló olyan sajátos problémákkal küzd, amelyek gátjai a tanulásnak. Ezeket a gátakat kell először valahogyan feloldani, azután sikerülhet fejleszteni.

A Szakiskolai Fejlesztési Program keretében a nyertes intézmények és a szakértők olyan tervet és módszereket dolgoztak ki, amelyek segíthetik a felzárkóztatást. Eredményeikről, elkészült projektjeikről az interneten keresztül értesülhetünk. Ám ezek megvalósítása szinte lehetetlen a többi intézmény számára, mert köti őket a tanulócsoportok minimális létszámának előírása, valamint az a tanterv, amelyet az iskola pedagógiai programja megfogalmazott és a fenntartó jóváhagyott. A helyzet nagyon rossz az iskolákban, mindenhol saját elképzeléseik szerint próbálják a tanulókat benntartani az intézményben, maguk próbálkoznak a fejlesztésekkel.

Az iskola tanulóit jellemző adatok

A 9. évfolyamos bemeneti mérésünk saját fejlesztésű mérés, lehetővé teszi a tanulók hátrányainak felderítését, kiszűri az esetleg tanulási zavarral küzdőket. Kidolgozásához az iskolapszichológus segítségét is kértük.

Iskolánkban 1992 óta folyik zöldség- és dísznövénytermesztő szakképzés térségi beiskolázási feladattal. Vagyis azok a tanulók, akik egyetlenegy intézménybe sem nyertek felvételt, nálunk folytathatják tanulmányaikat. Kezdetben 40 fő volt a létszám, majd évről évre csökkent, de az utóbbi három évben újra emelkedik, ma eléri a kezdeti időszakban betölthető keretszámot. A nagy létszám nem teszi lehetővé a felzárkóztatást, nem engedi meg az egyénre szabott foglalkozást, pedig a tanulók mindegyike külön bánásmódot igényelne. Magas a lemorzsolódók száma, az iskolakerülés általános szokássá vált. Nehéz utolérni ezeket a gyerekeket, mert legtöbbször a szülő sincs tisztában azzal, hogy hol vannak.

Az 1. táblázat azt mutatja, hogy az első két év tanulmányi eredményeinek átlaga gyengébb, mint a következő két évé. Ennek többek között az az oka, hogy a harmadik évfolyamra már csak azok maradnak, akik vagy megszerették valamennyire a szakmát, vagy jobbak a képességeik. A 13. évfolyamon érettségihez kötött szakképzés folyik, így természetesen jobb az eredmény.

1. táblázat • Tanulmányi átlagok (évfolyamonként, %)
Tanév 2001–2002 2002–2003 2003–2004 2004–2005
9. évfolyam 2,64 2,66 2,55 2,79
10. évfolyam 3,01 2,87 3,12 2,93
Az első két év átlaga 2 825 2,765 2,835 2,89
11. évfolyam 3,11 3,17 2,71 3,01
12. évfolyam 3,17 3,56 3,35 2,95
A második két év átlaga 3,14 3,365 3,03 2,98
13. évfolyam 4,02 3,82 3,62

A hiányzások alakulását két tanévben vizsgáltuk meg. Ha azt feltételezzük, hogy a tanulók átlagosan hetente 30 órát töltenek az iskolában, az egy főre eső hiányzás a szakképző iskola 9. évfolyamán körülbelül négy hét, a 10. évfolyamon három és négy hét közötti, a felsőbb évfolyamon alig haladja meg a két hetet. Igen magas az igazolatlan hiányzások aránya. Törvényi előírás, hogy a kiskorú tanuló szüleit már az első igazolatlan óra után értesíteni kell. Tíz órát meghaladó hiányzás esetén a területileg illetékes jegyzőt fel kell kérni, hogy járjon el az ügyben. Ha az igazolatlan hiányzás meghaladja a 30 órát, és a tanuló már nem tanköteles, kizárják az iskolából, ha tanköteles, akkor a tantestület dönthet arról, hogy osztályozható, vagy hiányzásai miatt osztályozó vizsgát kell tennie.

2. táblázat • A hiányzások statisztikája (óra/fo)
Tanév Hiányzás 9. évfolyam 10. évfolyam 11. évfolyam 12. évfolyam
2003/2004 Igazolt 121,40 109,30 67,80 67,00
  Igazolatlan 16,30 16,40 2,70 4,70
  Összes 137,70 125,70 70,50 71,70
2004/2005 Igazolt 100,30 98,10 67,85 67,00
  Igazolatlan 8,87 12,20 2,69 4,62
  Összes 109,20 110,30 70,54 61,69
Átlagos hiányzás Összes 123,50 118,00 70,52 66,69

A 3. táblázat a lemorzsolódás két tényezőjét mutatja a szakképző iskolában, két tanévben. Nagyarányú a lemorzsolódás az első három évfolyamon, ám az is tapasztalható, hogy a hangsúly eltolódik. A 9. évfolyamon az egyéb okból lemorzsolódók száma magas (pl. másik iskolába távozik), felsőbb évfolyamokon több a bukások száma, az évismétlés.

3. táblázat • A lemorzsolódás adatai (%)
Tanév A kimaradás oka 9. évfolyam 10. évfolyam 11. évfolyam 12. évfolyam
2003/2004 Bukás (évismétlés) 10,5 7,1 23,0 0,0
  Egyéb okból iskolai jogviszonya megszűnt 31,6 7,1 7,7 7,7
  Összesen 42,1 14,2 30,7 7,7
2004/2005 Bukás (évismétlés) 2,9 33,3 23,1 0,0
  Egyéb okból iskolai jogviszonya megszűnt 29,4 4,2 0,0 7,7
  Összesen 32,3 37,5 23,1 7,7

A felmérés

Felmérésünk arra irányult, hogy milyen előképzettséggel rendelkeznek a szakiskolai oktatásba belépő tanulók, oktatásuk során milyen hátrányokat kell kompenzálni, mennyire képesek az új ismeretek elsajátítására, az önálló tanulásra. Az iskolapszichológus segítségével megpróbáltuk felkutatni azokat a tanulókat, akik valamilyen tanulási zavarral rendelkeznek, hogy egyedi fejlesztéseket is megvalósíthassunk. Ennek megfelelően az alapkompetenciákat vizsgáltuk. Ezek az olvasási készség, a hangos olvasás képessége, az anyanyelvi képesség, a szövegértés, valamint a matematikai alapképességek.

A felmérésben részt vevő tanulók

A felmérésben 30 szakiskolás tanuló vett részt. Közülük hárman már az első hetekben kimaradtak, más iskolába távoztak, így 27 tanulóról vannak adatok. A beiskolázáskor regisztrált helyzet a következő. Az iskola 9. szakképzős évfolyamára felvett tanulók

  • 15%-a túlkoros, az évismétlők kivételével,
  • 92%-a a bihari körzetben lakik,
  • 46%-a érkezett a helyi általános iskolából,
  • 8%-a nevelőotthonban él,
  • 31%-a helybeli,
  • 23%-a kollégista,
  • 46%-a vidékről naponta bejár,
  • kb. 50 % roma származású.

A fenti százalékos arányok között nem szerepelnek az évismétlő tanulók adatai.

A tanulók háttéradatai

A 4. táblázat adatai csupán tájékoztató jellegűek, hiszen többen nincsenek tisztában szüleik iskolai végzettségével. Viszont tény, hogy a szakképző iskolába járó tanulók szülei általában alacsonyan iskolázottak. (Mérések tanúsága szerint a szülők, különösen az anya iskolai végzettsége nagyban befolyásolja a gyerek tanulmányi előmenetelét.)

4. táblázat • A szülok iskolai végzettsége a tanulók szerint
Iskolai végzettség Anya (%) Apa (%)
8 általános 65 57
Szakmunkásképző 17 22
Érettségi 9 0
Nincs válasz 9 21

Térségünkben az országos átlaghoz viszonyítva magas a munkanélküliség, a statisztikai adatok szerint van olyan település, ahol tartósan 40 százalék körüli. A szakiskolába járó tanulóink szüleit vizsgálva még nyomasztóbb a helyzet. A 60-70 százalékos munkanélküliség mellett a nyugdíjasok aránya is igen magas, a szülőknek csupán 17 százaléka aktív.

1. ábra • A szülők munkahelyi státusa (%)

A tanulók 56 százalékának két vagy több testvére van. A magasabb gyermekszám a szociálisan hátrányosabb családokra jellemző. Viszonylag alacsony azoknak a tanulóknak a száma, akik egy szülővel nőnek fel, szüleik elváltak, vagy valamelyik szülő már nem él.

2. ábra • A testvérek száma

A háttérkérdőív egy kérdése a családban található könyvek számára vonatkozott. A válaszokból megállapítható, hogy csupán egy tanuló családja rendelkezik kb. 1000 db könyvvel, a többi családban 100 vagy annál kevesebb könyv van. Sok esetben elenyészően kevés a könyvek száma. Ez arra enged következtetni, hogy tanulóink nem olvasnak eleget, környezetük ingerszegény. A tanulók kb. 30 százaléka rendelkezik saját számítógéppel.

A mérőeszközök

A mérőeszközök részben saját fejlesztésűek (matematika), részben már korábban alkalmazottak. A hangos olvasást és az anyanyelvi képességet mérő teszt, valamint a szövegértésteszt az általános iskola 4. évfolyama számára készült, a matematikateszt ismeretanyaga sem lépte túl az általános iskola 6. évfolyamának követelményeit, több feladat esetében ennél is alacsonyabb évfolyamok ismeretanyagát kérte számon. A mérőeszközök összeállításakor, illetve kiválasztásakor figyelembe vettük az előző évek tapasztalatait, amely szerint számottevőek a szakiskolás tanulók elmaradásai. A mások által korábban elvégzett felmérések szerint a lemaradás csupán két év, mi azt tapasztaltuk, hogy ez akár négy év is lehet. A szaktárgyi méréseken kívül osztályfőnöki felmérés is készült egy évek óta alkalmazott mérőeszköz segítségével, amelynek alapján a tanulók szocioökonómiai hátterére következtethettünk. Ennek a kérdőívnek a segítségével térképeztük fel a tanulók háttéradatait, természetesen figyelembe vettük a személyiségi jogokat.

A felmérés lebonyolítása

A matematikafelmérést szeptemberben végeztük el, amikor már megtörtént bizonyos ismeretek ismétlése, a tanulóknak elvileg bele kellett volna „rázódniuk” az iskolai munkába. Ekkor már többen hiányoztak, mint közvetlenül az év elején, de a hiányosságokat pótoltuk, egy későbbi időpontban megírattuk a felmérést azokkal a tanulókkal is, akik nem voltak jelen az első méréskor. Ez nem okozott problémát, a tanulók nincsenek annyira motiválva, hogy esetleg megkérdezzék a többieket a tesztről. Az eredmények ezt igen jól tükrözik.

Az anyanyelvi képességeknek, a hangos olvasás képességének és a tanulók szövegértésének felmérésére novemberben került sor. Mindhárom felmérés eredményeiből hiányzik egy-egy, azoké, akik nem vettek részt a mérésben. Az anyanyelvi képesség eredményeit torzíthatja, hogy a tanulók egymás mellett ültek, nem készült két különböző feladatlap, elkerülhetetlen volt az összedolgozás, ez egyes esetekben észrevehető a kitöltött feladatlapokon.

Ennek ellenére úgy gondoljuk, hogy a kapott eredmények jól tükrözik szakiskolai tanulóink felkészültségét, megállapítható belőlük az önálló tanulásra való alkalmasságuk.

Eredmények

Matematika

A felméréshez két ekvivalens tesztet állítottunk össze, amelyek reliabilitása Cronbach a = 0,89, ami jónak mondható.

A szakiskolába felvett tanulók mindegyike megírta a felmérést. A rendelkezésre álló előző adatok szerint a felvett tanulók nyolcadik osztályos félévi osztályzatának átlaga 2,15, a matematika tantárgy félévi átlaga 2,04. Félévkor 20 százalékuk bukott matematikából, van olyan tanuló, aki a közismereti tantárgyak mindegyikéből elégtelen osztályzatot kapott nyolcadik osztályban félévkor. A tanulók 3 százaléka matematikából 4-est kapott, 17 százalék érkezett közepessel.

A szakiskolások számára olyan diagnosztikus mérőeszközt állítottunk össze matematikából, amelynek a segítségével megállapítható, hogy az elemi készségek mennyire rögzültek, milyen hiányosságaik vannak, amelyeket a lehetőséghez mérten pótolni kell, illetve melyek azok az elemek, amelyekre biztosan építhetünk.

A felmérés feladatainak megoldottsága

1. feladat: A valós számok számegyenesen történő ábrázolása

a) Egész számok. A tanulók 67 százaléka ábrázolni tudja az egész számokat a számegyenesen. 10 százalékuk nincs tisztában a számegyenes fogalmával, koordinátarendszert rajzolt.

b) A közönséges tört vagy tizedes tört alakban megadott számok ábrázolása.

A tanulók 23 százalékának sikerült, ami elég alacsony megoldottságot jelent. A szakképző iskolába jelentkezett tanulók bizonytalanok a tört számokkal kapcsolatos feladatokban.

2. feladat: Mértékegység átváltása

Az átlagos 29 százalékos teljesítmény azt jelenti, hogy a szakiskolás tanulók készségszinten nem tudják a mértékegységeket átváltani. A feladatban a kg, a tonna, a dkg és a gramm szerepelt. Legbiztosabbak a kilogramm dekagrammá való átváltásában, de ez sem elég meggyőző.

3. feladat: Műveletek valós számokkal

a) Az egész számokkal való műveletekben fontos szerepet játszik a műveletek sorrendjének biztos tudása. Bár az egyes részlépéseket viszonylag magas százalékban megoldották a tanulók, helyes eredményt senki sem kapott. Így az átlagos megoldottság 31 százalék.

b) A közönséges törtek összeadása, közös nevező keresése a tanulók 45 százalékának sikerült. Az egyes feladatelemek megoldottsága százalékban azonos, azaz a tanuló vagy meg tudta oldani a feladatot, vagy nem.

c) Az előjeles számok összevonása átlagosan 41 százaléknak sikerült. Ez alacsony megoldottságnak számít, hiszen az általános iskolában sokat foglalkoznak a témával.

4. feladat: Egyszerű egyenletek

a) Az alapfeladatban nem szerepel semmi buktató, egyszerű egyenletrendezést követel meg. A tanulók csupán 18 százaléka kapott jó eredményt. Ebből az derült ki, hogy szakiskolásaink nem tudnak egyenletet megoldani.

b) Az egyszerű törtes egyenletet senki sem tudta megoldani.

c) A zárójelek felbontását és egyenletrendezést igénylő feladat esetében a tanulók 18, illetve 14 százaléka felbontotta a zárójelet, de továbblépni nem tudott.

A feladatok megoldottsága alapján megállapíthattuk, hogy szakiskolásaink nem tudnak egyenletet megoldani, nem rendelkeznek azokkal a készségekkel, amelyekkel a matematika nyelvén megfogalmazott, matematikai jelrendszerrel leírt állításokból az ismeretlen meghatározható.

5. feladat: Területszámítás, szakmai számítási feladat

Az ültetendő palánták számát egy tanuló tudta meghatározni. Ebben a feladatban szükség volt egy ismert síkidom területének meghatározására. A területszámítás alapjainak ismeretével nem rendelkeznek a tanulók. A szöveggel megadott feladatok megoldása nagy nehézséget okoz azoknak a tanulóknak, akik nincsenek a szövegértési képesség birtokában.

Az eredmények nemek szerinti megoszlása

A lányok teljesítménye jobb a számegyenesen történő ábrázolás és a műveletek elvégzése területén. A fiúk teljesítménye jobb a mértékegységváltás és az egyenletmegoldás területén, bár a különbség nem szignifikáns.

5. táblázat • A feladatok nemenkénti megoldottsága (%)
Átlagos megoldottság Feladat
1a 1b 2 3a 3b 3c 4a 4b 4c 5
Fiú 55 19 39 25 33 42 29 0 13 8
Lány 82 28 17 38 60 40 25 0 3 0

A feladatlap átlagos megoldottsága (26%) is azt mutatja, hogy a lányok jobb teljesítményt értek el (29%), mint a fiúk (24%).

50 százalék feletti teljesítményt a tanulók 13 százaléka ért el, a legjobb teljesítmény 64 százalék, amelyet fiú ért el (tanulmányi eredménye a nyolcadik osztály első félévében 1,4 volt, matematikából is megbukott).

A tanulók 40 százaléka nem érte el a 30 százalékos teljesítményt sem, 10 százalékuk 10 százaléknál is gyengébb teljesítményt nyújtott.

Az eredmények azt mutatják, hogy a tanulók fele komoly hiányosságokkal rendelkezik matematikából, nagy szükség lenne a felzárkóztatásukra. A hiányzó ismereteket és készségeket kiscsoportos foglalkozásokkal esetleg pótolni lehetne.

Hangos olvasás

A felmérés célja az olvasás minőségének vizsgálata volt az általános iskolások számára készült ellenőrzőlap segítségével. Az erre a célra választott nyomtatott szöveg könnyűnek mondható, 9 sorból (205 szótagból) állt. A szöveg hangos felolvasására két perc állt a diákok rendelkezésére, az időt a szöveg kézhezvételétől számítva kezdtük el mérni. Az ellenőrzőlapon a következő szempontok szerint értékeltük az olvasás minőségét:

  • az olvasás tempója (gyors/megfelelő/lassú),
  • az olvasás folyamatossága (folyamatos/ütemes/akadozó/betűző),
  • az olvasás pontossága (hibátlan/betűtévesztés/betűkihagyás/mást olvas),
  • az írásjelek érzékeltetése (jól érzékelteti/nem érzékelteti),
  • hangsúlyozás (kifejező/monoton),
  • hangerő (jól hallható/túl hangos/túl halk).

Ezek közül az olvasás pontosságánál egyszer előforduló hibákat is meg lehetett jelölni. Összesítéskor eltekintettünk az olvasási hangerő figyelembevételétől, mivel kivétel nélkül minden tanuló jól hallhatóan olvasott, ezért ennek a szempontnak esetünkben nem volt differenciáló értéke.

Az olvasás tempója a diákok 76,2 százalékánál megfelelő volt. Jellemző, hogy míg az osztály egy része lassan olvas, nem volt senki, akinek az olvasási tempója túl gyors lett volna. A tempó és a folyamatosság összevetésénél azonban látszik, hogy a megfelelő olvasási sebesség nem mindig párosul folyamatossággal. Legalább annyian olvastak ütemesen, szólamokban, mint ahányan akadozva. A gyerekeknek csupán 28,6 százaléka tudta a szöveget folyamatosan felolvasni. Még színesebb képet mutat az olvasási pontosság. Itt nagyon gyakori volt a kettős hibázás (betűt hagy ki, és mást olvas, betűt téveszt, és mást olvas, betűt téveszt és hagy ki stb.). Hibátlanul csupán hat gyerek tudta elolvasni a szöveget. Az írásjelek érzékeltetése, a kifejező olvasás általában azoknak sikerült, akiknek nem voltak komolyabb nehézségei az olvasás pontosságával, folyamatosságával. Akiknek az energiáját a szavak pontos felolvasása kötötte le, azok érthetően nem tudtak a kifejezés minőségével foglalkozni. Ugyanez mondható el a hangsúlyozásról is.

A szöveg olvasásához szükséges idő átlagosan 64 másodperc volt, de ez egyénekre lebontva meglehetősen szórt képet mutat (40-től 135-ig). Összességében azt tapasztaltuk, hogy a tanulók nem érik el az életkoruknak megfelelő színvonalat. Öt gyerek esetében az olvasási teljesítmény értékelhetetlen volt. Általánosan jellemző az osztályra a mechanikus olvasás, ennek következtében gyakoriak a félreolvasások, a monoton hangsúly miatt pedig gyakorlatilag lehetetlenné válik a szövegértés. Ez a probléma már előrevetíti a várható nehézségeket az önálló tanulás, feladatvégzés terén. Az osztály összesített átlaga: 45 százalék, ebből a fiúk átlaga 39,71, a lányoké 51,33 százalék.

Anyanyelvi képesség

A feladatok által lefedett részképességek már az általános iskola alsóbb osztályaiban nélkülözhetetlenek, és a szakiskolai tanulmányok alapját képezik. A korábbi évek tapasztalataiból merítve a választás az általános iskola negyedik osztályai számára készült feladatlapra esett, mivel a megelőző felmérések, illetve a hangos olvasás eredményei olyan alapvető hiányosságokra világítottak rá, hogy célravezetőbbnek tűnt feltárni azt a pontot, ahol ezek a hiányosságok gyökereznek, ahelyett, hogy életkoruknak megfelelő szintű feladatlapok kitöltésének hiábavaló próbálkozására bírjuk a diákokat. Az eredmények sajnos igazolták elképzeléseinket.

A feladatlapon található kilenc feladatot a gyerekek az iskolai magyaróra keretei között oldhatták meg (azaz 45 perc állt rendelkezésükre).

Az első feladatban egyszerű szótagolási feladatot kellett elvégezniük, ez azonban sokaknak komoly problémát jelentett. A feladatot a tanulók 26,9 százaléka tudta hibátlanul megoldani.

A második feladatban a megadott példához hasonlóan szavakhoz kellett toldalékokat hozzáadni, illetve toldalékokat leválasztani. Szembetűnő volt a feladat félreértelmezése, a legtöbben képtelenek voltak elszakadni a megadott példától, s annak mintájára oldották meg a feladatot, nem törődve azzal, hogy létezik-e az adott szó abban a formában vagy sem. A feladatot a tanulók 19,2 százaléka tudta hibátlanul megoldani.

A harmadik feladat volt a legegyszerűbb: betűrendbe sorolás. A szavak hibátlan másolására is lehetett pontot kapni. Ennek ellenére a hibátlanul dolgozó gyerekek aránya 61,5 százalék, ami azt jelenti, hogy több mint az osztály egyharmadának az ábécével is gondjai vannak.

A negyedik feladat egy kilencsoros írott szöveg feldolgozása, a szöveghez kapcsolódó kérdések megválaszolása. Ahogy ez a különálló szövegértési vizsgálatban is megjelenik, az eredmények igen szórtak. Több gyerek mechanikusan kereste a válaszokat, ha felfedezte a kérdésben szereplő szót a szövegben, azt a részt kimásolta. A megoldottság, a hibátlanul dolgozó tanulók aránya 34,6 százalék.

Az ötödik feladat első része a rövid-hosszú magánhangzók felcserélésével kapott jelentésváltozás érzékelésével, a szavak értelemszerű mondatba illesztésével volt kapcsolatban. A feladat második része a j, illetve az ly betű helyesírásának ellenőrzésére szolgált. A tanulók 19,2 százaléka tudta hibátlanul megoldani a feladatot. Ez az eredmény egyértelműen bizonyíték arra, hogy a tanulók nagy része 14 évesen nem tud helyesen írni.

A kilenc feladat közül a hatodikkal volt a legtöbb probléma. A feladatban a mondatvégi írásjeleket kellett kitenni, majd kiválasztani a felkiáltó, a kérdő és a felszólító mondatokat. A mondattípusok kiválasztását a tanulók több mint a fele el sem kezdte. A feladatot egyetlen tanuló sem tudta hibátlanul megoldani. Ezzel szemben 61,5 százalék azoknak az aránya, akik erre a feladatra nem kaptak pontot.

A hetedik egy behelyettesítős feladat volt, értelmes szóvá kellett alakítani a megadott szórészt. Ez is nehéznek bizonyult, senki sem tudta hibátlanul megoldani. Ez utalhat szókincsük szegénységére és kontextusfüggő gondolkodásmódjukra egyaránt.

A nyolcadik feladatban szinonimákat kellett kiválogatniuk a gyerekeknek. Az itt kapott eredmények azt mutatják, hogy ezen a téren jelentős eltérés van az osztály tanulóinak teljesítményei között. A tanulók 11,5 százaléka oldotta meg hibátlanul a feladatot, sokan csupán egyet tévesztettek. Így az eredmény jónak mondható.

Az utolsó feladatra már sokaknak nem maradt idejük, vagy ha igen, hát csak félig készültek el vele. Elsőként egy versből idézett részlet megjelölt szavait kellett értelmezniük, „lefordítaniuk” a hétköznapi nyelvhasználatra. Itt a feladat teljes meg nem értettsége derült ki. Volt, aki leírta a megjelölt szót még egyszer, volt, aki nem tudta kiragadni a szó jelentését, mások önkényes szóválasztásukkal teljesen átalakították az idézet jelentését. A feladat második részében szólások jelentéseit kellett meghatározni. Itt sem született hibátlan megoldás.

A hangos olvasás felmérése során már nyilvánvalóvá vált, hogy a tanulók többségének komoly problémát jelent az elolvasott szöveg megértése. Ez a hiányosság gyakorlatilag lehetetlenné tette a tesztfeladatok megoldását, ugyanis sokan láthatóan nincsenek tisztában azzal, mit kér a feladat, milyen irányban kellene gondolkodniuk. A legtöbb problémát a mondatvégi írásjelek megtalálása, a szövegértés, illetve a szinonimák keresése jelentette. Többeknek nem volt elegendő a rendelkezésre álló idő, negyvenöt perc alatt nem tudták befejezni mind a kilenc feladatot. Az eredmények elmaradnak az ebben az életkorban elvárhatótól. (Ezek a kielégítőnek nem nevezhető eredmények az általános iskolások számára készült feladatlapokon születtek!)

Összesítve: az osztály átlageredménye 52,92 százalék, ebből a fiúk átlaga 46,38, a lányoké 59,46 százalék.

Szövegértés

A diákok 40 percet kaptak a szövegértési feladatok megoldására. Nem mindenki használta fel a rendelkezésre álló időt, a legtöbben 25-30 perc után beadták a feladatlapot.

A diákok kilenc- (A csoport), illetve tizenkét (B csoport) soros szöveget olvastak el. Ezek az egyszerű, logikusan felépített szövegek nemcsak ismeretbővítésre alkalmasak, hanem érdekesek is.

A szöveg elolvasása után három feladatot oldottak meg.

1. feladat: „Válaszolj a következő három kérdésre a szöveg alapján!” G Ez a feladattípus nem igényel kreativitást, a kérdésekre adandó válaszok szinte szó szerint szerepelnek a szövegben. A diákok egyszerűen kikeresték a válaszokat. (Bár a szövegértés nem egyenlő a másolással!)

2. feladat: Három állításról kellett eldönteni, hogy igaz vagy hamis G Ez a feladattípus összetettebb: a szövegre vonatkozó állításokról kell eldönteni (és nem kimásolni!), hogy igazak vagy hamisak.

3. feladat: „Adj másik címet a szövegnek!” és „Egészítsd ki a mondatot a szöveg alapján!” G A két feladat nem egyenlő nehézségű, ez tükröződött is a megoldásokban. A mondat kiegészítése könnyebben ment, sokan próbálkoztak ismét a „kimásolós” módszerével, általában sikerrel. Ahhoz azonban, hogy új címet tudjanak adni a szövegnek, érteni is kell azt. Nemcsak az egyes mondatok jelentését kell tudni értelmezni, hanem „át kell látni” az egész szöveget. Voltak, akik nem is oldották meg ezt a feladatot, azt mondták, hogy túl nehéz.

6. táblázat • Az egyes feladatelemek megoldottsága (%)
  1. feladat 2. feladat 3. feladat Összesen
Átlag Szórás Átlag Szórás Átlag Szórás Átlag Szórás
Összteljesítmény 84,60 12,05 76,35 24,63 47,50 44,35 69,48 19,46
Fiúk 82,80 7,27 79,70 23,55 45,00 49,72 69,20 19,62
Lányok 86,40 15,71 73,00 26,48 50,00 40,82 69,80 20,36

Az eredményekből látható, hogy a kreativitást nem igénylő feladatok megoldása nem okozott akkora gondot, mint a többi. Az is kiderült, hogy a lányok olvasási képessége jobb a fiúkénál.

A második feladat megoldásában a logikai képességek is szerepet játszottak, ebben a fiúk jobbak. Ezek a különbségek azonban nem szignifikánsak.

A harmadik feladat megoldása is a lányoknak sikerült jobban, verbális képességeik ebben az életkorban felülmúlják a fiúkéit.

A feladatlap megoldottságából azonban nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, hiszen a nyolc-tíz soros szöveg megértése, a kérdésekre adható válaszok nem voltak az életkornak megfelelőek. Az azonban nyilvánvalóvá vált, hogy szakképző iskolás tanulóink ezen a területen is le vannak maradva a korosztály teljesítményéhez képest. A tanulók 25 százaléka ért el 50 százalékos vagy annál gyengébb eredményt, ami jelzi, hogy ezen a területen is nagy szükség van a képességek fejlesztésére. 25 százalékuk 90 százalékos vagy annál jobb eredményt ért el, ők valószínűleg rendelkeznek mindazon képességekkel, amelyek feltétlenül szükségesek az önálló tanuláshoz.

7. táblázat • Az eredmények összesítése
  Matematika Hangos olvasás Anyanyelvi Szövegértés Összesen
Teljesítmény (%) Szórás Teljesítmény (%) Szórás Teljesítmény (%) Szórás Teljesítmény (%) Szórás Teljesítmény (%) Szórás
Szakiskola 26 17,22 45 31,74 53 16,22 69,5 19,46 46 15,16
Fiúk 24 19,36 40 35,07 46 15,75 69,0 19,62 42 16,83
Lányok 29 14,82 51 27,51 59 14,39 70,0 20,36 52 11,42

Összegzés

A felmérés eredményei azt mutatják, hogy a szakiskolát megkezdő tanulók olyan lemaradásokkal, hiányosságokkal rendelkeznek, amelyek nem teszik lehetővé az önálló tanulást, az ismeretszerzés hatékony módját. Nem rendelkeznek azokkal a képességekkel, amelyek birtokában eredményesen folytathatnák a tanulmányaikat.

A problémák a mai iskolákban jelen vannak, és egyre halmozottabban jelentkeznek. Mit tehet az iskola a tanulók eredményeinek javításáért? A lehetőségek korlátozottak, mivel nem áll rendelkezésünkre elegendő olyan pedagógus, aki foglalkozhatna a tanulásban lemaradókkal. Nincs lehetőség a kiscsoportos és a közel azonos szinten állókkal történő külön foglalkozásra. A tanórai differenciálás azért nem oldható meg, mert a tanulók nem rendelkeznek kellő motivációval ahhoz, hogy önállóan is tudjanak dolgozni, így ez a módszer fegyelmezetlenséghez vezet.

Próbálkozni azért lehet és kell is. A tananyag szelektálásával, „testre szabott” feladatokkal, az érdeklődés felkeltésével javíthatunk a helyzeten. Segítségünkre lehet a pedagógiai szakszolgálat fejlesztő pedagógusa, aki foglalkozik azokkal a tanulókkal, akiknél az elemi készségek is hiányoznak. Az eredmények eléréséhez nagy kitartásra, ötletességre van szükség, és ez komoly kihívás a mai pedagógusok számára.

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.