2020. május 25., hétfő , Orbán

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Sajátos nevelési igényű tanulók >> Befogadó iskolák, elfogadó közösségek

Minimális kedvezmény, maximális segítés

2009. június 17.

Zseák Sándorné

Minimális kedvezmény, maximális segítés

Neumann János Számítástechnikai Szakközépiskola és Gimnázium

1144 Budapest, Kerepesi út 124.

Az iskola bemutatása

„Lehet, hogy gyenge néha még a hangunk,
Lehet, hogy léptünk még bizonytalan,
De indulunk: a szépet, a jót akarjuk,
S érezzük, hogy hitünknek szárnya van!”

(Juhász Gyula)

A zuglói Neumann János Számítástechnikai Szakközépiskola és Gimnázium fiatal intézmény: a korábbi általános iskolát – a demográfiai hullám lecsengése után – 1988-ban vette át a fővárosi önkormányzat, és négy osztállyal elindította a számítástechnikai szakközépiskolát. Az iskola összlétszáma ma 691 fő, 23 osztályban folyik a képzés, a tantestület létszáma 60 fő. A színvonalas középiskolai és szakmai képzésen túl hátránykompenzációs programot is működtetnek. Az integrált nevelés szinte egyidős az iskolával: 1991-ben egy vak tanulóval kezdődött, jelenleg 40 integráltan oktatott gyerek tanul az iskolában.

A mai iskolarendszernek igen sok közvetlen és közvetett elvárásnak kell megfelelnie, hiszen az iskolára hatással bíró külső változók, mint például a helyi társadalom, a szülők, a diákok, a fenntartó, a felsőbb szintű oktatási intézmények elvárásai nyomást gyakorolnak az iskolára, lehetőségek megteremtését kívánják, utat keresnek. Olyan iskolai képzés megvalósítását igénylik, ahol – kimondva vagy kimondhatatlanul – értékes, használható, anyagi javakká konvertálható tudást szerezhetnek. Igényként jelentkezhet a megfelelő speciális képzések elérhetősége, a továbbtanulás elősegítése – az oktatásnak választ kell adnia ezekre.

A Neumann Szakközépiskola befogadó ezekre az igényekre, hiszen az eddigi sikeres pedagógiai tevékenységük, a hátránykompenzációs program működtetése, az integráltan oktatott tanulók létszámának folyamatos növekedése is ezt bizonyítja.

Közgazdasági szakközépiskola lévén az első években ügyviteltechnikát kellett (volna) oktatni, de ennek keretében számítástechnikát tanítottak, így a Commodore-64-gyel kezdték a tanítást. Ma már, több mint 150 legkorszerűbb számítógépen oktatják a szakmát: programozást, térinformatikát, szoftverüzemeltetést. Állandó internetes kapcsolatuk van a nagyvilággal.

A Neumannban még a törvény megjelenése előtt elkezdődött a fogyatékos tanulók együttnevelésének-oktatásának gyakorlati megvalósítása. Az intézményben természetes a mozgáskorlátozott vagy a vak gyerekek jelenléte. A középiskola rugalmas iskolavezetéssel, gyermek- és feladatközpontúan, igényes oktató-nevelő munkával kezeli, segíti, oldja meg az ezzel járó feladatokat.

Számítástechnikai szakközépiskolaként folyamatos feladatot jelent a már meglévő számítógéppark korszerűsítése, illetve annak lehetővé tétele, hogy az iskolában tanuló látás-, illetve hallás-, valamint mozgáskorlátozott gyerekek munkáját is nagyban megkönnyítsék az új hardver- és szoftvereszközök. Az őket tanító tanárok sok energiájába került, amíg kialakult a nekik szóló, speciális képzési módszer és eszközrendszer, de példájuk mutatja, hogy nagyszerű eredményeket képesek elérni.

Békéscsabán, az INFO ‘93 konferencián hangzott el: „a Neumann Szakközépiskolában a vak gyerek kiszakad a sérültek közösségéből, és ez már önmagában is más irányba terelheti lelki, szellemi érdeklődését. Az új környezetben azonban vigyázni kell arra, hogy a sérült tanuló az egészségesekkel egyenlő mértékben férhessen hozzá a tananyaghoz, taneszközökhöz – többek között a számítógépekhez”. (Megjelent az Inspiráció című lapban)

Lehet-e ez az iskola is olyan, mint a többi – sajátos arculatával, problémáival? Lehet-e ugyanolyan az az intézmény, ahol negyvenen, különböző fogyatékossággal, együtt élnek, tanulnak a többiekkel? Mit üzenhet ez az iskola a többinek, hogyan valósulhat meg a gyakorlatban a fogyatékos tanulók eredményes integrált nevelés-oktatása?

Törvényi segítség

A közoktatásról szóló törvény több olyan intézkedést tartalmaz, amely tágítja az integráció lehetőségeit. Így például a fogyatékos gyermek integrált oktatását-nevelését végző pedagógus munkáját a fogyatékosság típusának megfelelő képesítéssel rendelkező gyógypedagógus, esetleg utazó gyógypedagógus segítheti. A helyi tanterv az egyes évfolyamok követelményeinek teljesítéséhez egy tanítási évnél hosszabb időt is megjelölhet.1

A Neumann Szakközépiskola a törvény adta lehetőségekkel élve – pl. a tizedik szakképző évfolyam megismétlése – segíti az integrációban részt vevő tanulók előmenetelét.

A papírmentes iskolától a papírmentes munkahelyig

Az intézmény képzési rendszerében kiemelt helyen szerepel a digitális technikák megismertetése, az informatika lehetőségeinek felismerése, használata a szakmán és azon kívül is. A kor követelményei ezek, hiszen manapság a korszerű számítógépes ismeretek alkalmazása beletartozik egy leendő munkavállaló ismereteibe, felhasználói szinten alkalmaznia kell a ma már alapkövetelménynek számító informatikai tudást, mint például a táblázat, az adatbázis kezelését, a szövegszerkesztési ismereteket, a különféle szoftvertechnológiai ismereteket stb. Az információs, kommunikációs technológiák birtoklása kulcs a felnőtt korban a boldoguláshoz.

Az iskola céljai között határozta meg, hogy szakmailag tájékozott és érdeklődő, az informatika, a gazdaság fejlődését követni akaró, hagyományos és modern értelemben művelt, a társadalomban eligazodni tudó, kulturált, káros szenvedélyektől magát távol tartó, igaz értékekre nyitott, megbízható, felelős munkakört betölteni képes fiatalokat bocsásson ki 4+2 év múlva.

Az iskolának meg kell felelnie a kor és a társadalom kihívásainak, az ennek való megfeleléssel kiváltságot kap, hogy színvonalas oktatást nyújtson. Az iskola igyekszik emelni tevékenységének színvonalát, több lábon állásra törekszik, szerteágazó, a keresleti oldal által meghatározott igényeknek próbál megfelelni.

A fejlődés irányát abban jelölték meg, hogy a jelenlegi, 16 éves korban történő (korlátozott) informatikai szakmaválasztásról át kívánnak állni a 18 éves korban teljes informatikai, közgazdasági szakmaspektrumból választás lehetőségét kínáló iskolára.

A társadalom gyors változásához alkalmazkodva alkalmassá kívánják tenni diákjaikat, hogy megfeleljenek a kor új kihívásaira (korszerű ismeretek tanítása, pl. vállalkozási ismeretek, a demokrácia gyakorlása).

Az iskolában folyó nevelő-oktató munka pedagógiai alapelvei

„A fejlődés ellen nincs gyógymód… Csak a szükséges emberi tulajdonságokat határozhatjuk meg: türelem, rugalmasság, intelligencia.” (Neumann János)

Az 1993-ban elfogadott közoktatási és szakképzési törvény, valamint az először 1994-ben kiadott Országos Képzési Jegyzék (OKJ) az iskolarendszerű és az azon kívüli szakképzés gyökeres tartalmi és szerkezeti megújulásához vezetett. A legdinamikusabban a számítástechnikai profilt kínáló intézmények száma bővült, 16-szor annyi helyen indítottak ilyen képzést, mint ahány intézményben megszüntettek.2

A Neumann János Szakközépiskolában a felvételi vizsgára való felkészítés mellett az érettségire épülő szakmai képzés mindig a legfontosabb feladatok közé tartozott, a szakképzés folyamatos változása közepette szem előtt tartották, hogy az igényeknek megfelelő, modern ismeretek kerüljenek oktatásra, pl. programozás, térinformatika.

A speciális szakiskolát végzett fogyatékos (ép értelmű, de érzékszervi vagy mozgáskorlátozott) tanulók szakközépiskolai érettségire felkészítő 3 éves tematikája szerint az óraterv meghatározza, hogy mindhárom évben magyar nyelv és irodalomból heti öt, történelem és állampolgári ismeretekből három, angol nyelvből négy, matematikából három, művészetekből egy, testnevelésből kettő, fizikából a tizedik évfolyamon kettő, illetve szakmaorientáció óra hat legyen. A szakmacsoportos alapozó órák igen magas száma – az utolsó két évfolyamon heti tíz óra – biztosítja a pályaorientáció megvalósulását.

Pályaorientáció és szakmai orientáció szinte minden szakképző iskolában folyik, ebben az iskolában a kiemelt óraszám figyelemre méltó. Ráhangolást jelent a választott szakmacsoportra, megkönnyíti a konkrét szakma kiválasztását.

A szakközépiskolák közül azok, amelyek a világbanki program szerint működnek (a Neumann is ilyen), megfeleltek az új szabályozásnak is: helyi tantervükben ezért kevés változtatást kellett tenni.

A szaktárgyi tantervek a szakközépiskolai kerettantervi célkitűzéseket és tartalmakat valósítják meg, a szakiskolában két év alatt megtanultakat beszámítva, beépítve, illetve azokat kiegészítve. (A kémia, a biológia, és a földrajz tantantárgyak tantervi követelményeit a fenti képzésben részt vevő fogyatékos tanulók már a szakiskolai képzésük 2 éve alatt teljesítették.)

A közismereti informatika és a szakmacsoportos alapozó tantervek az épek részére írtakkal megegyeznek, a testnevelés egyénre szabott speciális gyógytorna vagy úszás. A dupla 2 óra/hét osztályfőnöki órák a fogyatékosok mentális gondozását szolgálják. Ezeknek az óráknak az a célja, hogy a speciális problémákat – egészségügyi intimitások, másság elfogadása, fogyatékosok az épek közösségében – megbeszéljék, megoldásokat keressenek.

Az iskola tárgyi fejlesztésének részét képezi a tornaterem korszerűsítése, különös tekintettel a mozgáskorlátozott tanulók testnevelésóráinak a megoldására. A sajátos nevelési igényű tanulók gyógytestnevelés- (vagy mozgásnevelés-) órán vesznek részt, illetve a problémának megfelelően a gyógytornász egyénileg foglalkozik a gyerekekkel.

Versenyeredményekről

Az iskolai eredményességnek a tanulói teljesítményekben megjelent mutatói is vannak. Ilyenek például a felsőoktatásba való bekerülés, a középiskolai tanulmányi versenyeken elért eredmények.

Az iskola tanulói évről évre nagy létszámmal és egyre eredményesebben vesznek részt a különböző sport- és tanulmányi versenyeken.

Amit az épek nyerhettek az integrációtól

Az Ifjúsági Innovációs Versenyen az iskola diákjai 1995-ben és 1996-ban a világelső (3 fős) csapat voltak. Az általuk kifejlesztett Braille-nyomtató és órai jegyzetelő gép 103 projekt közül nyert. Saját találmányukat valósították meg, melynek lényege, hogy a nem látók részére bármilyen számítógéppel szerkesztett szöveg azonnali „kinyomtatását” és „olvashatóságát” teszi lehetővé. 1996-ban első díjat nyert pályamunkájuk: a Braille-dokumentumok számítógépes feldolgozása, 1997-ben pedig a Laslo Emil által kifejlesztett Braille-kijelző című pályázat aratott elismerést. A Braille-kijelző a számítógép képernyőjén lévő szöveg megjelenítését biztosítja egy lapon, melyen egy speciális egeret lehet mozgatni. Mágnesek segítségével az egéren elhelyezett kis gombok föl-le mozgathatók, ezáltal a Braille-írásnak megfelelő inger keletkezik az olvasó ujjban. Így a nem látók is tudnak olvasni a monitoron.

Természetesen ezen kívül számos más versenyen is jeleskednek az iskola tanulói. Például az Országos Szakmai Tanulmányi Versenyen programozásból, a Nemes Tihamér Számítástechnikai Versenyen, a Garai országos programozási versenyen, az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyen matematikából, az Arany Dániel Matematikaversenyen, az Implom József Helyesírási Versenyen, a Kazinczy Ferenc Szép Magyar Beszéd Versenyen, az Édes Anyanyelvünk Nyelvhasználati Versenyen, Vers- és prózamondó versenyeken, a Budapesti Komplex Közgazdasági Versenyen, az angol – német műfordítóversenyen, és még sorolhatnánk a különféle sporteredményeket is: úszás, kosárlabda, labdarúgás, torna, atlétika, karate eredményeit.

Az első látogatás idején az egyik mozgáskorlátozott fiú egy kerületi szavalóversenyre készült, ahol második helyezett lett.

Micsoda nagyszerű lehetőség, élmény együtt versenyezni, eredményesnek lenni.

Felzárkóztatási feladatok

Az iskolában egy évtizede foglalkoznak testi és érzékszervi fogyatékos gyerekek integrált nevelésével, oktatásával és informatikai szoftveres szakmai képzésével. E testi és érzékszervi fogyatékosok – döntően – a hátrányos helyzetüket kompenzálni, az integrált képzésükre felkészíteni hivatott speciális intézetekből jöttek. 1999 óta felveszik az egyéb speciálisan hátrányos helyzetű (súlyos cukorbeteg, gyógyult leukémiás, baleseti utógondozott stb.) diákokat is.

Továbbra is feladatuknak tartják a vak, siket (nagyothalló) és mozgáskorlátozott tanulók integrált oktatását.

A mozgáskorlátozottak, nagyothallók és siketek minden tanórán ép társaikkal vannak együtt, számukra külön képzést, tanítást nem szerveznek, de lehetőséget biztosítanak a tanári magyarázatok diktafonos rögzítésére. A vakok számítógéptermi óráit speciális eszközökkel, speciális környezetben tartják.

Hirdetett elv: minimális kedvezmény – maximális segítség

A fogyatékos tanulók mindennapjainak megszervezésére a természetesség jellemző. A nevelőtestület minden megszólaló tagja úgy fogalmaz, hogy „itt mindenki végzi a dolgát, nem történik semmi különös”. Pedig a pozitív hozzáállás, a speciális lehetőségek megteremtése azt bizonyítják, hogy olyan tanulási környezetet sikerült megteremteni az elmúlt évek alatt, ami az integrált nevelés megvalósításában példaértékű. Példaértékű a tanár-diák, középiskola és általános iskola, középiskola és speciális (gyógypedagógiai) intézmény stb. együttműködése, együttgondolkodása az integrációs oktatás-nevelés ügyében, érdekében.

A hallássérülteket idegen nyelvből – egyedi kérésre – felmentik; számítógépes órán a tanárral „szemben” ülve dolgozhatnak. Ellenőrzés, számonkérés során tekintettel vannak információ-átadási korlátaikra. Ha kérik, mindig írásban adhatják vissza azt, amit halló társaiktól szóban várnak. Az érettségi és szakmai vizsgákon is van lehetőségük a szóbeli vizsgát írásban teljesíteni.

Igény szerint – szinte korlátlanul – délutáni korrepetálást, segítséget és ezzel párhuzamosan tehetséggondozási formákat kínálnak és adnak a gyerekeknek. (Szakkör, verseny-előkészítés stb.)

A pedagógiai programból kiragadott rész tükrözi az integrált neveléssel kapcsolatos elképzeléseket, feladatokat. Az óralátogatások tapasztalatai, hogy ebben az intézményben a különböző fogyatékossággal élők egyenrangúaknak számítanak mind bánásmódban, mind értékelésben. Igazgató: „nálunk az integráció természetes, ezek a gyerekek természetesen vannak, természetesen vesznek részt mindenben, nincs külön fejlesztési program, nincs külön tervezet.”

Felmerül a kérdés, hogy okozott-e konfliktust az iskola életében az integráció, hiszen az osztályteremben, a folyosón, a tanári szobában nap mint nap számtalan konfliktus fordul elő. Az iskolai konfliktusokat elemezve kiderül, hogy ezek egy része valamilyen mélyebb probléma tünete. Ebben az iskolában nagyon pozitív ennek a megítélése is.

A tanulók között, az integráció miatt, előfordul a konfliktus, pedagógusok között egyáltalán nem. A pedagógusok és a diákok között sem, míg az iskola és a fenntartó között egyáltalán nem fordul elő. A szülők és az iskola között sem jellemző a konfliktus kialakulása, hiszen a beiratkozás napján a leendő elsősök szüleit szülői értekezleten tájékoztatják az integrációs programról azzal a céllal, hogy a szülők készítsék fel gyermekeiket arra, hogy az iskolában sajátos nevelési igényű tanulók is vannak.

A szülők döntő többségét ez nem zavarja, örülnek annak, hogy gyerekeik segítik fogyatékos társaikat. A fogyatékos tanuló megtanulja, hogyan kommunikáljon ép társaival, kire számíthat. A többieket pedig toleranciára, együttműködésre ösztönzi.

A Dr. Mező Ferenc Általános Iskola

Az általános iskola egy lakótelepi iskola. A családok mindennapi megélhetési gondjai, a több generáció együttélése egy lakótelepi lakásban, a cigányok problémái, és még lehetne sorolni, megjelenik az iskola életében. Az iskola befogadó a környezetében élők gondjaival, problémáival szemben. Amikor a sajátos nevelési igényű gyermekek együttnevelése mellett döntöttek, kapcsolatot építettek speciális iskolával is, de a mindennapos együttműködés a Neumann-nal valósul meg.

A középiskola és az általános iskola között kiváló együttműködés van. Az integrációs program megvalósulása közös munka eredménye. Az együttműködés jellemzi az iskolavezetést, a tantestület tagjait, a gyerekek egymás közötti tevékenységét, vagyis széles körű kooperációról beszélhetünk.

Az általános iskola alig száz méterre található a Neumann Középiskolától, így az iskolák közötti átjárás a diákoknak időben nem jelent problémát. Igaz, a tanítási órák közti szünetek összehangoltak, illetve a gyakorlati napokon csak a középiskolában tartózkodnak a diákok, nem kell vándorolniuk a számítástechnikai órák miatt.

A szakiskolai osztályok

Az általános iskolában a szakiskolai osztályok kaptak helyet. Kezdetben a mozgáskorlátozott gyerekeket a testnevelők hozták-vitték a második emeletre, később a környezetet alakították a helyzetnek megfelelően. Lift nincs, ezért a földszinti tantermekben találhatók azok az osztályok, ahol a különféle fogyatékossággal élők tanulnak.

Ezekben az osztályokban mozgáskorlátozottak, más fogyatékossággal élők vannak – agyvérzéses, agydaganatos betegek. A szakiskolai képzés az ötéves képzés előkészítő éveinek számít, a tizedik év végén lehet egy szakiskolai vizsgát tenni vagy pedig a tizedik év megismétlésével folytatni tovább a tanulmányokat.

A sajátos nevelési igényű tanulók ebben az intézményben külön osztályokban tanulnak – ez nem nevezhető funkcionális integrációnak.

Motiváció az integrációs program kibontakozásában

Az iskola működésének első évétől Gergely András az igazgató, aki nagy önállóságot biztosít kollégáinak. Az iskola alapításakor a számítástechnikai iskola és az integrált képzés összekapcsolása nem volt tudatos. Az integráció gondolatát a társadalmi környezet sugallta, hiszen a Vakok Iskolájának megkeresésére 1991-ben merült fel a kérés, hogy az egyik tehetséges tanulójuk megkezdheti-e tanulmányait a Neumannban. Az első esetből egy fokozatosan kiszélesedő együttműködés lett. Az iskola integrációs programja apránként bontakozott ki, vált természetessé.

1991-ben egy vak tanuló, ezt követően minden évben egy-két nagyothalló, majd mozgáskorlátozott gyerek került az iskolába. Így alakult ki a jelenlegi létszám – és gyakorlat. A 2002/2003. tanévben hat hallássérült, öt látássérült, huszonöt mozgáskorlátozott tanuló járt, ezenkívül hárman diszlexia problémájával küszködnek, illetve van egy autista tanuló is.

Egy integrációs oktatási program során az eltérő családi háttérrel rendelkező, különböző képességű és fejlettségű gyermekeket együtt fejlesztik. Ez segíti a társadalmi párbeszéd kialakulását, a társadalmi mobilitás valóságos lehetőségének megteremtését.

A fogyatékos tanulók lehetőségei az iskolában

A tanulók osztályban való elhelyezkedése, az, hogy milyen módon alakítjuk ki a tanulócsoportokat, alapvetően meghatározhatja az integrációs célkitűzések sikerét. A heterogenitás fő elvként alkalmazása nagy felkészültséget igényel a pedagógus részéről. Önmagát kell fejlesztenie, hogy jól boldoguljon ezekkel a csoportokkal is.

Az integrációban önként feladatot vállaló tanár úgy oldja meg az óra levezetését, a számonkérést, a tanítási óra mozzanatait, hogy az osztály minden egyes tagjának érthető, fejlődést biztosító.

Az iskola kilencedik évfolyamán, ahol öt párhuzamos osztály található, átlagosan két fogyatékossággal élő gyerek tanul. Kivéve a szakképző osztályt, ahol nyolc a mozgáskorlátozottak létszáma. A tizedik osztályokban hasonló a helyzet, itt is az ismétlő szakképző osztályokban magasabb a sérült gyerekek létszáma (hét-nyolc fő), az érettségit követő szakképző osztályokban egy-két fő található.

A fogyatékossággal élő tanulók lehetőségei

A jó képességű tanulók már kilencedik évfolyamtól a szakközépiskolai osztályban kezdik meg tanulmányaikat. A 9–10. évfolyamon két szakiskolai osztályban a kevésbé tehetséges, hátrányos helyzetű diákok számára működtetik a hátránykompenzációs szakiskolai programot.

A szakiskolai programban részt vevő diákoknak a 10. évfolyam elvégzése után két lehetőségük van: vagy megtanulják a számítógép-kezelői szakmát, ami kiegészítve pl. egy könyvelői vagy vámügyintézői végzettséggel már jó perspektívát jelenthet, vagy további három év alatt felkészülhetnek az érettségire. Öt év alatt eljuthatnak az érettségi vizsgáig, vagy ha ez nem sikerül, akkor is megszerzik a középiskolai végbizonyítványt. Ennek birtokában pedig több szakma megtanulását választhatják. Pl. általános gazdasági és statisztikai ügyintéző, banki ügyintéző, biztosítási ügyintéző, idegenforgalmi ügyintéző, iskolatitkár; óvodatitkár, okmány ügyintéző, szállítmányozási ügyintéző, TB ügyintéző, üzleti ügyintéző stb.

A tanuló számára megnyugtató, hogy választási lehetőség van annak megfelelően, hogy a tanulmányi előmenetele hogyan alakul, de megnyugtató a szülőnek is, hogy öt évig az iskolarendszerben maradhat gyermeke, hogy szakmát tanulhat. Ennek érdekében példaértékű és egyedülálló a középiskola együttműködése a Dr. Mező Ferenc Általános Iskolával.

A hátrányos helyzetű gyerekek számára tehát kétféle programmal találkozhatunk. Iskolai pályafutásuk természetesen ennél is sokkal változatosabb: van, aki a hátránykompenzációs osztályból is lemorzsolódik, míg a szakközépiskolások között szép számmal akadnak olyanok, akik elvégzik az iskolát, leérettségiznek, sőt az egyetemre is bejutnak.

Az érettségizett tanulók előtt a továbbtanulási lehetőségek széles skálája található. Kiváló tanulmányi eredménnyel, felvételivel vagy felvételi nélkül bejuthatnak a felsőfokú intézményekbe, választhatnak az államilag finanszírozott és a költségtérítéses képzések között. Sokan azonban még tizennyolc évesen sem tudják eldönteni, hogy mit szeretnének tanulni, mit akarnak csinálni, vagy a tanulmányi előmenetelük nem teszi lehetővé a felsőfokú jelentkezést. Így az érettségit követően a szakmai képzéseken vesznek részt, ahol az iskola által kínált, az Országos Képzési Jegyzékben szereplő szakmák közül választhatnak: pl. programozó, térinformatikus, gazdasági informatikus.

Feri, aki már az érettségire épülő felsőfokú OKJ-s képzésben vesz részt, elmondta, hogy amikor a vakok intézete után valaki bekerül egy ilyen iskolába, akkor neki kell megtalálni az utat a többiekhez. Ő is részt vett a gólyatáborban, ugyanúgy, mint a többiek, ezzel is bizonyítani akarta boldogulását. Szerencsésnek érzi, hogy otthon nem „pátyolgatták”, három testvére van, egy ikertestvére, aki lát, nem volt a bánásmódban kivételezés. Barátai vannak régről is, innen is, tehát ebben sincs hiány. Azért jelentkezett ebbe az iskolába, mert itt szakmát is szerezhet. Jelenleg programozást tanul.

A nehézségek ellenére minden évben szép számmal kerülnek be a felsőfokú intézetekbe az iskola tanulói, köztük a sérült tanulók is. Az eddigi statisztikák alapján a tizennégy vak és gyengénlátó érettségizett közül tizen továbbtanultak, a többiek OKJ-s szakmát sajátítottak el. A siket és nagyothallók közül a kilenc főből hárman felsőfokon, a többiek a szakképző évfolyamon, a hét mozgáskorlátozott tanulóból hárman szintén a felsőoktatásban folytatták tanulmányaikat. A választott szakirány sokféle, a programozó matematikustól az informatikusig minden területen megtalálhatók Neumannosok.

Száz út vár ránk?

Vajon mi történik azokkal, akik a középiskola befejezése után – érettségivel, OKJ-s szakmával vagy a nélkül – kikerülnek az iskolapadból, és szeretnének munkába állni? A társadalom mennyire tudja tolerálni az ilyen munkavállalók helyzetét? Mekkora az elhelyezkedés esélye akkor, amikor az egészséges emberek munkába állása is problémát jelent a munkahelyek hiánya miatt.

Vannak olyan megyei munkaügyi központok, ahol egy rendezvénysorozattal próbálják szélesíteni a továbbtanulás, a munkába állás lehetőségeit. Ezeken a rendezvényeken a nyolcadikos diák a középfokú továbbtanulás lehetőségeiről, az érettségi előtt álló diák a felsősokú tanulásról kaphat tájékoztatást, bemutatást. A rendezvény a munkahelykínálat megjelenésekor a speciális, a különböző fogyatékossággal élők elhelyezkedését is segíthetné, kínálhatná.

Az integrált oktatás mutatói

Az intézményvezető személyisége, hozzáállása, kapcsolattartása más intézményekkel nagyban befolyásolja az iskola életében az integrációs program fejlődését, továbbhaladását. A Neumann János Szakközépiskola igazgatója személyes garancia ennek megvalósítására. Az utókor számára lenne megnyugtató, ha eddigi eredményeit, a program megvalósítását írásban is rögzítené, hiszen az eddigiek már igazolják az eredményeket.

A sajátos nevelési igényű tanulók kötelező tanórai és tanórán kívüli foglalkozásai minden évfolyamon, minden tanórán integráltan folynak. A következő tantárgyakat tanítják integráltan: anyanyelv és irodalom, matematika, idegen nyelv, biológia, fizika, kémia, informatika, ének, rajz, szakmai ismeretek.

Egyaránt alkalmazzák a hagyományos és a szokásos értékelési módot a tanulók tanulmányi teljesítményeinek minősítésben. Ezzel a minősítéssel természetesen összefügg, hogy az integrációban érintett pedagógusok kicserélik tapasztalataikat egymással, illetve a szülőkkel is.

Előrehaladást jelentene, ha ez a tapasztalatcsere nemcsak alkalomszerű lenne. Sajnálatos azonban, hogy az integrált oktatásban részt vállaló pedagógusoknak nincs lehetőségük a folyamatos konzultációra. Az időhiány, a rendszeres elfoglaltságok, elkötelezettségek akadályozzák a folyamatos tapasztalatcserét, pedig az erre vonatkozó igény megvan, ennek hasznossága vitathatatlan.

Az igazgató véleménye szerint nincs igény külső segítségre az integráció megvalósításához – ez azt is jelzi, hogy az intézmény vezetése, tanári kara, az iskola belső életében részt vevők együttesen meg tudják oldani az ezzel kapcsolatos feladatokat, problémákat, az önálló elképzelések számára így egyre nagyobb lehetőség nyílik.

Személyi feltételek

A fogyatékosság egy állapot. A gyermek egyedi sajátosságai eltérnek az átlagostól – ennek megfelelően a lehetséges fejlődés eléréséhez sajátos feltételek, pedagógiai eszközök, módszerek (attitűdök), segédeszközök biztosítása szükséges. Azért, hogy a befogadás megvalósulhasson, az egész tantestületben szemléletváltásra van szükség, differenciáló, önértékelésre is alapozó pedagógiát kell alkalmazni, a gyógypedagógusnak pedig segítő partnerként kell a feladatok, a problémák megoldásában részt vállalni.

Fontos, hogy a tantestület befogadásra kész legyen, hogy minél több tanár vállalja az integrált nevelést, oktatást, „hogy elég tudós légyen, hogy jó lelkiismerettel s isteni félelemmel, amit tud, azt másokkal közölje, tanítványait, mint atyjok, úgy szeresse”.3

Az intézményben a sajátos nevelési igényű tanulókat nevelő, oktató munkában tizenketten vesznek részt. A fogyatékos tanulók ellátásának személyi feltételeit az iskolavezetés megfelelőnek ítéli. A Mozgásjavító Általános Iskola és Diákotthon gyógypedagógusa utógondozóként hetente két alkalommal foglalkozik a szakiskolás mozgáskorlátozott diákokkal.

Az iskola szervezeti felépítésében, az iskolavezetésben a nevelési igazgatóhelyettes feladata a fogyatékosokkal kapcsolatos feladat megszervezése. Évente egy-két alkalommal, kibővített vezetőségi ülésen a fogyatékosok helyzete, „ügye” kiemelt helyet kap. Természetesen folyamatosan figyelemmel kísérik az integrációval kapcsolatos problémákat, feladatokat.

Kapcsolatok – gyógypedagógiai szolgáltató központok, szakemberek

A gyógypedagógusok beszélgetésekkel, tájékoztató anyagokkal készítették fel a tanárokat a fogyatékos diákokkal való foglalkozásra, speciális esetekben pedig szakembereket küldenek pl. egy Braille-ben írt szöveg lefordításához. Az iskolának nincs saját gyógypedagógusa, de megítélésük szerint a középiskola tanárainak nem kell gyógypedagógiai kompetenciával rendelkezniük. Tantárgyakra tanítják a gyerekeket, így a tanítás során segítik őket a megfelelő fejlődés elérésében.

Tárgyi feltételek

Az iskola tárgyi felszereltségében nem tapasztalhatók szembetűnő dolgok. Az látható, ami egyre több iskolában megtalálható. A mozgássérült gyerekek számára az épületet alkalmassá tették, hiszen a bejárathoz rámpa és korlát tartozik, a WC-ben kapaszkodó található, a helyiségeken olyan ajtó, hogy kerekesszékkel is be lehet menni.

A tornateremben, az ebédlőben együtt tornáznak, ebédelnek a többiekkel, együtt élik az iskolások mindennapi életét. Ami speciális, az a számítógépterem felszereltsége.

A kétféle, vakok számára készülő számítógép közül az iskolában a beszédszintetizátorral felszerelt található. A VOICE nevű szoftver segítségével a gép minden leütött billentyűt „kimond”, ENTER leütésekor a teljes begépelt sort „elismétli”. A tanuló fülhallgatóval dolgozik, és – a grafikus lehetőségeken kívül – a számítógép szinte minden funkcióját kihasználhatja. Ez a megoldás olcsóbb a másiknál, tudniillik van Braille-írás megjelenítővel dolgozó komputer is. (40 karakteres tapogatólécen a betűk a mátrixnyomtató fejénél szokásos módhoz hasonlóan jelennek meg.) Ezt a számítógépet Ausztriában gyártják és kb. 13,76 ezer euroba kerül. Igaz, ott támogatást kap az a munkáltató, aki vakok számára is használható munkahelyet alakít ki.4

Számítógépek a tanulók szolgálatában

A tanulás szempontjából a vak diákoknak van a legnehezebb dolguk, hiszen ők nem tudják használni a látóknak készült könyveket. Egy pályázat keretében az iskola minden vak gyerek számára kapott egy laptopot, így azon jegyzetelhetnek az órán, a lemezt hazavihetik, akinek pedig nincs otthon gépe, az hazaviheti a laptopot. A számítógépet egy „beszélőprogram” segítségével használják: a szoftver hallhatóvá teszi a monitoron megjelenő szöveget.

Az iskolában a vak gyerekek számára külön gépterem áll rendelkezésre, ahol három munkahely található beszélőgépekkel, így számukra 1-2-3 fős csoportokban tartják a számítástechnikai órákat.

Ez az a környezet, törődés, tárgyi felszereltség, ami példaként áll előttünk.

Akadályok a tanulásban

Motivációs erőként hat a fogyatékos tanulók jelenléte az eszköz fejlesztésében is, hiszen a tanárok-diákok közös munkáját könnyítik meg a találmányok, újítások.

A vak diákoknak a tantárgyak közül legnagyobb gondot a geometria jelenti, hiszen teljesen a vizualitásra épít. Az iskola tanára összeállított számukra egy geometriai és függvénytani szemléltetőfüzetet, amelyben az ábrák tapinthatók és Braille-feliratokkal vannak ellátva. Ugyancsak az iskolában készült el a digitális beszélő „függvénytáblázat”. Nem egyszerűen a függvénytáblát írták át hangzó formába, hanem a CD megtanítja azokat a matematikai jelöléseket, amelyeket a gépek fogadni képesek. A CD nemzetközileg is újdonságnak számít, angolul és németül is jól használható.

Nagy büszkesége az iskolának a versenyeredményeknél már említett nyomtató, amely a képernyőn síkírásban megjelenő szövegeket Braille-írásban nyomtatja ki, ez kiegészül a Braille-írást felismerő és digitalizáló programmal. Ezzel nyertek a Neumannos diákok innovációs világversenyt.

Az iskola egykori tanulója, a Braille-nyomtató egyik fejlesztője:

„Az ötlet Győző Miklós tanár úrtól származott. Volt egy szakkörszerűség, ahol elkezdtünk rajta gondolkodni, kitaláltuk, hogyan lehetne elkészíteni. Mi a mechanikai részek kapcsolódását, illetve ennek az interfészét, programját terveztük meg.

Nehéz volt, de szívesen csináltuk. Egy idő után, amikor elindult az innovációs verseny pályázata, akkor lett egy kicsit tervszerű a dolog, akkor már tudatosan dolgoztunk rajta, addig csak hobbi volt az egész.”5

A tanárok szerepe

Az integrált nevelésben, oktatásban részt vevő tanárok szerepe különbözik a többiekétől, hiszen egy sajátos feladatot kell megoldaniuk. Több energiát, időt emészt fel az órára való felkészülés, az óra vezetése, a gyerekkel való törődés, bánásmód. Más módszer alkalmazása válhat szükségessé a tanítás, nevelés minden területén.

Mivel a sajátos nevelési igényű gyermekek számára megfogalmazott követelmények nem térnek el a többiekétől, ezért fontos a tankönyv, a tanári módszer, az előrehaladás ütemének helyes megválasztása. A tanulók sajátos problémájuk miatt komoly nehézségekkel néznek szembe pl. az idegen nyelv oktatásában is. Tanulóként más-más módszer alkalmazása válik szükségessé.

Vajon melyik a nagyobb eredmény, siker, elismerés; megtanítani egy jó képességű gyereket az idegen nyelvre (vagy bármi másra), vagy egy agyvérzéses, mozgáskorlátozott tanulót eljuttatni egy jobb szintre?

A munkában részt vevő pedagógusoknak több időre van szükségük az integrált órákra való felkészüléshez – ezért kevés idő marad a szakmai tapasztalatcserére.

Az időhiány, a szakmai tapasztalatcsere hiányának ellenére mindkét iskolában a fogyatékosokkal való foglalkozást önként vállalják a tanárok. Leginkább a több mint tíz éve tanító kollegák munkájára lehet számítani.

A nehézségek ellensúlyozását jelenti, hogy mindkét iskola tanárai anyagilag és erkölcsileg motiváltnak érzik magukat az integráció felvállalásában, ez ösztönző lehet a többi tanár számára is.

Különböző utak a követelmények eléréséhez

Néhányan a pedagógusok közül az integrált oktatásban részt vevő gyerekek tanulmányi követelményeit, minden tárgyból, a többség azonban csak némely tárgyból ítélte azonosnak az épekével. Ebben a tanítási helyzetben különösen nem lehet könnyű feladat ugyanazt a tantárgyi követelményt teljesíteni, hiszen még inkább a tanulók képességeihez igazodva kell az előrehaladás minden mozzanatát megtervezni, végrehajtani.

A jogszabályok lehetővé teszik, hogy akinek az íráskészsége gyenge, az szövegszerkesztővel dolgozzon. Minden fogyatékos plusz egy órát kap írásbeli munkájának a kidolgozásához. A vizsgázók kérhetik az írásbeli vizsga szóban, illetve a szóbeli vizsga írásban való teljesítését, továbbá az instrukciókat meg kell kapniuk a számukra érzékelhető formában, tehát a vak diák hangzó, a hallássérült írásos utasítást kap.

Az eddigi tapasztalatok alapján a szóbeli vizsgán a nagyothalló diákok sajátos helyzetéből adódó problémát kell leginkább megoldani, hiszen az ő szóbeliségük nehezen érthető. A vak diákok írásbeli vizsgáinál nem kézírásos dolgozat kerül értékelésre, hanem a szövegszerkesztővel készített, nyomatott változat. Matematikából a vak diákok rosszabb eséllyel indulnak a többieknél, hiszen a geometriai feladatok megoldása számukra nagy nehézségekkel jár. A szakképzésben is a vak diákok lehetőségei szűkülnek. Számukra csak a programozás érhető el, vizuális igényei miatt a többi szakma nem.

A vizsga formailag eltérő, de tartalmilag nem. A sajátos nevelési igényű diákok pontosan ugyanolyan követelmények szerint vizsgáznak, mint ép társaik. Nem felmentést kapnak, hanem méltányos vizsgakörülményeket.

Együttműködés a két iskola között

A közoktatáson belüli tanulás jövőjére gondolva bizonyosnak látszik, hogy az élethosszig tartó tanulást megalapozó, alapkészségeket megszilárdító bevezető szakasza kiemelt szerephez jut. Ennek során fokozatosan megtörténik az óvoda és az általános iskola alsó tagozatának szakmai fúziója, középpontba kerül az alsó és felső tagozat illeszkedése.

Az általános iskola felső tagozata csak akkor tűnik pedagógiai értelemben kezelhetőnek, ha a középiskola alsó részeként egy belátható és jól szervezett tanulási út kezdeteként szolgál. A középiskolai szakaszban kulcskérdés a tanulói motiváció növelése.

A belátható utat említik pozitívumként azok a szülők, akik fogyatékos gyermekeiket a Neumann középiskolában taníttatják, hiszen a Mező Általános Iskola igazgatónője, Litkai Ferencné és tanári kara, valamint Gergely András igazgató úr és tanári kara között egyedülálló, példaértékű együttműködés van az integrált oktatás megvalósítása érdekében. Az általános iskola és a középiskola között kezdetektől a szoros együttműködés, együttgondolkodás a jellemző. Mindenféle írásos megállapodás mellőzésével (ami az utókor számára fontos lenne!) hatékony, egymást segítő tevékenységet valósítanak meg. Az ötéves képzés, aminek az első két éve előkészítő, szakiskolai képzés, az általános iskola épületében kap helyet. A számítástechnikai órákat a középiskolában, a többi órát itt tartják meg. Az osztályfőnökök az általános iskola tanárai, akik önként vállalták fel ezt a feladatot.

Az általános iskola fizika-munkaközösségének vezetője elmondta: kezdetben nem tudta elképzelni magáról, hogy mozgáskorlátozottakkal foglalkozzon. Most a feladatot kihívásnak tekinti. Eddig számára ismeretlen érzéseket, motiváltságot váltott ki ez a munka. Tapasztalata alapján nem sajnálkozva kell a gyerekekkel foglalkozni, hanem az egyéni problémájuknak megfelelő bánásmódot kell alkalmazni. Pl. amikor az egyik kislány 18 évesen került először közösségbe, nagyon kemény csatát jelentett mindenkinek. Határozottan, sokszor keményen kellett kéréseire nemet mondani, rendre utasítani.

A heterogén csoportok előnyei

Mindkét iskola közössége megtanultegyütt élni a sajátos nevelési igényű tanulókkal, azok problémáival. Ez természetesen nem volt könnyű feladat. Mára az intézményben mindennapi gyakorlattá alakult a különböző fogyatékossággal élőkről való gondoskodás, segítés. Mind a taxisofőr, aki az iskolába szállítja a gyerekeket, mind az iskolatitkár vagy az a gazdasági vezető, aki kezdetben elképzelhetetlennek tartotta az ilyen gyerekek közelségét, törődik velük, elfogadja őket.

A tanárok fontosnak tartják, hogy a sajátos nevelési igényű diákok heterogén csoportokban vegyenek részt az oktatásban, hiszen ők is ugyanolyan jól vagy rosszul tanuló diákok, mint a többiek. A kisgyermekkortól heterogén csoportban tanuló diákok a másságukkal kapcsolatban felmerülő negatív emberi reakciókhoz és saját korlátaikhoz fokozatosan szoknak hozzá, és nem a homogén csoportból, felnőtt korban kikerülve, hirtelen szembesülnek azokkal. A heterogén csoport fogyatékosai toleranciára tanítják a nem fogyatékosokat is, empátiájukat növelik.

Természetesen adódnak konfliktusok is. Néhány évvel ezelőtt egy középiskolás vak fiúval történt. Mindenben maximalista volt, saját magával és társaival szemben is, szinte rosszul érezte magát, ha csak négyesre felelt. Kritikussága, néha utálatossága miatt az osztálytársaival nagyon rossz viszonya alakult ki. Társai az elektromos eszközeit (diktafont, laptopot) áramtalanították, szétpakolták. A fiút a tizedik év után egy másik, párhuzamos osztályba kellett áthelyezni. Az új közösségbe való beilleszkedés sem volt egyszerű, de kölcsönösen elviselve egymást sikerült leérettségiznie. Az ELTE főiskolai kara angol nyelv szakára vették fel, ma már végzett tanár.

Változtatások igénye az eredményesség érdekében

Egy adott intézmény működési körülményeiben a vezetés színvonala, az iskola pedagógiai klímája, a tantestület innovatív beállítódása jelenti azt a keretet, amelyben az egyes pedagógusok a saját alkotó szándékukat megvalósíthatják. A nevelési-oktatási intézmények működését több szempont alapján minősíti a szakmai közvélemény, az iskolahasználók (diákok, szülők és tanárok). E szempontok közé sorolhatók az intézmény működési feltételei, az oktató-nevelő munka általános pedagógiai törekvései, az iskola kapcsolatrendszere, az intézményi gazdálkodás, a helyi sajátosságok, az iskolai eredmények alakulására ható tényezők, és még sorolhatnánk.

Az intézmény pedagógusai az integráció eredményessége érdekében kiemelten szükségszerűnek látják a tárgyi feltételek javítása mellett a pedagógusok szakmai munkájában, továbbképzésében történő változtatást, javítást.

A minőség versenyében egyre meghatározóbbá válik az a társadalmi-pedagógiai potenciál (környezet, iskola, család), amelyben az egyes iskolák élnek és működnek. A pedagógiai munka eredményessége nagymértékben függ a cél-, feladat-, és követelményrendszer tudatos egymásra épülésétől, a tanítási-tanulási folyamat „kimenetorientált” jellegétől. A pedagógusok a kérdőív tanúságai szerint az alkotó, kezdeményező, újító iskolavezetéstől elvárják, hogy menedzselje az iskolát, világos, egyértelmű elvárásokat fogalmazzon meg, biztosítsa az integrált neveléshez a személyi feltételeket, mindenkor a gyermekközpontúságot képviselje.

Finanszírozás

A közoktatás finanszírozási rendszerének alapelvei lényegében változatlanok maradtak, de jelentős korrekciókat vittek bele a rendszerbe. Erősítették az állami szerepvállalás garanciális elemeit, a támogatások szektorsemlegességét, emellett a szakmailag és politikailag preferált feladatok ellátását a korábbinál differenciáltabb kiegészítő normatívák, illetve új központi céltámogatások bevezetésével segítették elő.

A fogyatékos tanulók esetében a szakértői bizottsági határozattal rendelkező diákok után a fenntartó háromszoros normatívát kap; ez az állami garancia. A működést azonban nem a normatíva biztosítja, hanem az, hogy a fenntartó fővárosi önkormányzat elfogadta és segíti az iskola működését.

A feladatfinanszírozás képes megoldani az intézmények finanszírozásból adódó gondjait.

A fenntartó az iskola bérkeretét egy fix összeggel megemelte, tehát a működés anyagi feltételei biztosítottak. Az integrációból adódó pluszfeladatok ellátásáért a tanároknak fizetni tudnak.

Ebből a keretből kerül finanszírozásra a vak diákok kis csoportban (1–3 fő) megvalósuló számítástechnikai órája. Azok az osztályfőnökök, akiknek az osztályába fogyatékos diák jár, kapnak egy pluszórát a velük való foglalkozásra, illetve a velük kapcsolatos ügyek intézésére.

A korrepetálásokhoz vagy más tanórán kívüli elfoglaltságokhoz általában egy minimális csoportlétszám tartozik, de a sajátos nevelési igényű gyermekek esetében akár egyetlen tanuló korrepetálását is kifizeti az iskola.

A fenntartó jóvoltából az iskola tud a sérülteknek tanulószobai foglalkozást tartani. A szakiskolai osztályokban ez kötelező, a diák kivételesen és csak külön kérésre menthető fel a foglalkozás látogatása alól.

A szakiskolai osztályokban a létszám harminc fő fölött van, de ahol a diákok harmada, néha fele szakértői bizottsági papírral rendelkezik, a háromszoros normatívának köszönhetően 15–18 fős osztályokat tudnak indítani.

Az iskola igazgatója az integrált oktatáshoz szükséges anyagiakat kezdetektől elő tudta teremteni szponzorok, szakképzési támogatás szerzésével, hiszen a programot előbb kezdték meg ebben az iskolában, mint ahogy arra a támogatást megkapták.

Elmondható, hogy megelőzve minden törvényi változást, módosítást, ebben az intézményben már akkor elkezdődött az integráció, amikor máshol még talán nem is hallottak róla.

Mi a siker?

A sikert több szempontból is elemezhetjük. Sikeres az a pedagógus, aki a hallássérült gyereket megtanítja az angol szavakra, mondatokra. A szülő sikeresnek ítéli az iskola oktató-nevelő munkáját, ha gyermekét szakmához, érettségihez juttatja. A fenntartó elismeri azt az iskolát, ahol a felvételi, a versenyeredmények, a nyelvvizsgaeredmények alapján színvonalas munka folyik, ha az integrációban részt vevők közül minél többen érnek el megfelelő eredményeket.

Minden ember életében nagy jelentősége van annak, ha sikereket ér el a tanulásban, a munkában, a hobbijában, a magánéletében.

Egy kilencedik osztályos tanuló magyar dolgozatából a Siker címmel:

„Én az apró sikereknek is nagyon tudok örülni, mert óriási erőfeszítésembe kerül a célok elérése. Számomra nagyon nagy eredmény volt, amikor megtanultam számítógépen írni. Megkönnyítette a dolgom, mert a kézírásom lehetetlen volt. Másik nagy siker, amikor megtanultam biciklizni. Pótkerekes a biciklim, de nagyon sokat jelentett nekem, hogy ezzel is megy. Aztán apró sikerek, de én nagyon örültem neki, például, amikor rájöttem, hogy fel tudom venni a zoknit, vagy amikor megtanultam szívószállal inni. Enni is tudok, de az nagyon komplikált. Speciális kanalam van, tányérra helyezhető peremem, és még egy tányér a kezem alá. Szóval nagyon bonyolult! Az is siker, ha jó jegyet kapok, mert belátom, hogy megérte tanulni. Vagy pl. számítástechnika-órán tanulunk valami újat, és otthon sikerül megcsinálni, nekem ez is nagyon nagy siker és öröm. Sok mozgássérült társamhoz hasonlóan én is lehetnék elkeseredett, reményvesztett. De pontosan a sok elért apró sikereim révén optimistán tekintek a jövőbe.”

Összegzés

Tíz év nagy idő…

– írta az iskola fennállásának évfordulója alkalmából a Neumann János Számítógéptudományi Társaság alelnöke.

Egy iskola valójában nem az épület – persze az is – , hanem emberek közössége, tehát igazgató, tanár és diák, ennek a három embercsoportnak egy bizonyos, optimális halmaza. Ha jól ítélem meg a helyzetet, a Neumann-iskolában sikerült az optimumot megközelíteni, ennek a fiatal oktatási intézménynek már kialakult a szellemisége, amit – többnyire – csak sok évtized után szokott az ember megérezni. A számítástechnikában – szívesen mondom – három nap egy esztendő, ha ezt a tételt a Neumann-iskolára is alkalmazom, akkor – bár az iskola »fizikailag még csak« 10 éves, »a szellemisége azonban pontosan olyan, mint a régi, 100 éves, nagy múltú iskoláké«”.

A sajátos nevelési igényű tanulók integrációjában a Neumann János Számítástechnikai Szakközépiskola egy követhető nevelési-oktatási modellt tár elénk, hiszen országos szinten nagyon kevés középiskolában beszélhetünk integrált oktatásról.

Az iskola vezetője emberi hozzáállásának köszönhetően kezdődött el az integráció, és ma már a lehető legtermészetesebb módon folytatódik, és tesz eleget az 1993. LXXIX. törvény által megfogalmazottaknak: „a fogyatékos gyermek joga, hogy különleges gondozás keretében állapotának megfelelő pedagógiai ellátásban részesüljön.”

Egy iskolának nagyon sokfelől kell „megtámogatnia” a gyereket, és ebbe beletartoznak azok a tanulók is, akik például teljesen érthetetlenül beszélnek, mert nagyothallók, nem tudták megtanulni a hangképzést, de fél év után, a környezetükben élők már remekül le tudják fordítani, hogy mit mondanak. Ha ezt a tantestület természetesnek veszi, ez átsugárzik a gyerekekre és a szülőkre egyaránt.

Ebben az iskolában ez a természetes hozzáállás tapasztalható.

A többi iskolának szánt üzenetben megfogalmazható: az integráció megvalósítása többletenergiát igényel minden részvevőtől. Konfliktusokkal jár, járhat, ami kialakulhat tanulók és tanulók, pedagógusok és tanulók, pedagógusok és pedagógusok, pedagógusok és szülők, szülők és szülők között. A megvalósítás során problémát jelenthet az anyagi fedezet biztosításának hiánya, a személyi és tárgyi feltételek hiánya.

Az integráltan oktatott tanulók fejlesztését célzó tevékenységekkel kapcsolatos szakmai továbbképzések segítői lehetnek a pedagógusnak, a folyamatos információcsere a gyógypedagógiai szakemberekkel, az osztályban tanító más kollégákkal a mindennapi munkát könnyíti meg.

Az együttnevelés eredményességéről

Az intézmény gyakorlatában fellelhető tanulság, hogy a fogyatékos tanulók esélyei javulnak, ha az iskolák megfogalmazzák az integrációval, a befogadással kapcsolatos konkrét elképzeléseiket, terveiket. A bizalom elnyerése, a vállalt feladatok teljesítése nagy felelősséget hárít mindenkire. A pedagógiai programoknak tartalmazniuk kell az elvárásokat a fogyatékos tanulókkal, a nevelőtestülettel, a szülői közösséggel, az iskolafenntartóval szemben. Minél szélesebb körben kell bevonni a munkatársakat mind a tervezés, mind a megvalósítás szakaszába.

Az együttnevelés lehetőségét garantálja a törvényi szabályozás: ezt kell kiaknázni a fogyatékos tanulók eredményes nevelésének-oktatásának megvalósulása érdekében.

Az iskolában tapasztalt integrációs oktatás üzenete a többi iskolának, hogy meg kell teremteni azt a tanulási környezetet, amiben a heterogén csoportokban foglalkoztatott sajátos nevelési igényű tanulók fejlődése is biztosított, ahol nemcsak a fogyatékosok, de az épek is tanulhatnak társaiktól: tolarenciát, megértést, egymás segítését.

 

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.