2020. május 25., hétfő , Orbán

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Arany János Programok  IKT  OFI  OKJ  SDT  Vizsgacentrum  biztonságos iskola  egészségtudatos iskola  erőszakmentes  kiadvány  konferencia  kétszintű érettségi  letölthető  oktatás  próbaérettségi  pályázat  rendezvény  ÚPSZ  Új Pedagógiai Szemle  érettségi 

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Sajátos nevelési igényű tanulók >> Befogadó iskolák, elfogadó közösségek

Az innovációs törekvések gyümölcse az integráció

2009. június 17.

Lőrincz Zsuzsa

Az innovációs törekvések gyümölcse az integráció

Istvánffy Miklós Általános Iskola

7900 Szigetvár, Szent István ltp. 2.

„Mindegy, hogy képességeid mekkorák,
fő, hogy a tőled telhető legjobbat formáld belőlük és általuk.”

Weöres Sándor

Az iskola bemutatása

Történeti áttekintés

A szigetvári Istvánffy Miklós Általános Iskola összevont intézmény, a Tinódi Lantos Sebestyén Általános Iskola, Óvoda, Zene- és Művészeti Iskola intézményegysége. Az összevont intézménybe tartozik a Tinódi Lantos Sebestyén Általános Iskola, az Istvánffy Miklós Általános Iskola, 3 óvoda és egy Zene- és Művészeti Iskola. Az összevonás három évvel ezelőtt pénzügyi okok miatt történt. Az intézmény önálló pedagógiai programmal rendelkezik, részben önállóan gazdálkodó.

Szigetvár történelmi múltú város Baranya megyében, Pécstől 30 kilométerre. A ma körülbelül 10 000 lakosú település 1996-ban kapott városi rangot, amelynek következtében a peremterületek oktatási fejlesztésének tervei között szerepelt még egy általános iskola építése.

Változások között

A Szent István lakótelep első bérházaival együtt készült el az iskola 12 tantermes épülete 1977-ben.

Az első évben 382 tanuló tanult itt, és a következő években egyre nőtt a létszám. Több mint 10 éven keresztül a tanulók elhelyezését csak délelőtt-délutáni váltásban tudták megoldani. A legtöbb tanuló az 1988/89. tanévben volt: 773 fő.

A létszám azóta fokozatosan csökkent. A változás oka a hoboli tagiskola kiválása és a születések számának folyamatos csökkenése.

Jelenleg a tanulólétszám 389, melyből 19 tanuló nevelődik integráltan. 16 tanulócsoportban 1–8. évfolyamig folyik az oktatás-nevelés.

Az Istvánffy Miklós nevet 1997 óta viseli az iskola.

A gazdasági hovatartozás is többször változott az évek során. Az Alapfokú Gondnokság megszűnése után önállóan gazdálkodó intézménnyé vált 1993-ban, majd a 2000/2001. tanévtől a képviselő-testület határozata alapján ez megszűnt, mert a Tinódi Lantos Sebestyén Általános Iskola intézményegységeként működött tovább.

A környezet

Az Istvánffy egy iskola a város peremén. A nagyobbrészt lakótelepi, kisebb részben családi házas lakókörnyezetből és a környező falvakból érkező tanulók családi háttere, körülményei átlagosak. Az iskola környezete és feltételei nem térnek el jelentősen a magyarországi átlagviszonyoktól és problémáktól.

Szakmai kihívások

Az iskola már az induláskor azzal a pedagógiai feladattal szembesült, mely az 1978-as új tanterv megvalósításának során jelentkezett. E tartalmi változás megfelelő szakmai felkészültséget, nyitottságot követelt az akkori tantestülettől, amelyet támogatott az alapító vezetők által kialakított demokratikus légkör is.

Az 1989/90-es tanévben a meglévő szakmai feltételek jó alapot szolgáltattak a további modernizációs tevékenység elindításához. Pirisi Jánosné és Pesti Gézáné vezetésével ezekben az években az alsó tagozatos szakmai munka minőségi változáson ment keresztül. Közel 10 éves fejlesztő tevékenység eredményeként megszületett egy olyan átfogó pedagógiai szisztéma, amely modellértékű a gyermekközpontú pedagógiák között.

A program rugalmas tanrendje, értékelési rendszere, amely a szöveges értékelést helyezi előtérbe, kidolgozott tehetségprognosztizáló-gondozó művészeti programja, a differenciált tanulásszervezési módok hatékony alkalmazása lehetővé teszik, hogy más iskolák is adaptálhassák.

A 15 éves innovációs törekvések gyümölcseként mára az intézmény kivívta a szakmai elismertséget a szűkebb és tágabb környezetében is. A térség bázisiskolájává vált, hospitálások, továbbképzések színtere lett.

Több mint 70 iskola 800 pedagógusa gyűjtött itt tapasztalatot, több pedagógusképző intézményben is a tananyag része a programjuk (Budapest, Kaposvár, Szombathely).

A fejlesztési program segítségével mindennapi gyakorlattá vált a sokféle tanulásszervezési mód alkalmazása, a nyitott, befogadó szemléletű hétköznapokban szinte magától értetődő volt, hogy hét évvel ezelőtt a sajátos nevelési igényű gyermekeket is befogadták. Azóta folyik integrált nevelés az intézményben.

Tanulók

Azok a tanulók, akik nem a lakótelepen és a környéken lévő családi házas övezetben élnek, a környező falvakból (Zsibót, Magyarlukafa, Botykapeterd, Dencsháza, Szentegát) járnak be.

A hátrányos helyzetűek aránya 30%. A veszélyeztetett tanulók száma évente 1-3 fő. Ennek ellenére a pótvizsgák, osztályismétlések nem jellemzőek az intézményben.

Az iskola teljes tanulólétszámából 19 tanulót oktatnak, nevelnek integráltan. A 2., 3. és 6. évfolyamon 3-3, a 4., 7. és 8. évfolyamon 1-1, és az 5. évfolyamon 7 sajátos nevelési igényű gyermek tanul együtt társaival.

Az integráltan oktatottak közül egy olyan van, aki korábban speciális iskolában tanult. A többiek integráló óvodából jöttek: az Istvánffy az első iskolájuk.

Az integrált nevelésben részt vevők közül enyhe fokban sérült értelmi fogyatékos 17 fő, mozgáskorlátozott 1 fő és gyengénlátó 1 fő. Az iskola nemcsak egy adott fogyatékossági típus képviselőit fogadja, hanem minden olyan sérült gyermeket, aki hozzájuk jelentkezik.

Szülők

A szülők és az intézmény között aktív kapcsolat van. Ezt a kölcsönös nyitottság jellemzi: részt vesznek az iskola által szervezett programokban, az iskola pedagógiai céljait megvitatják, véleményezik, támogatják. A Szülői Munkaközösség és az Iskolaszék vezetése együttműködik.

Az integráltan oktatott tanulók szociális körülményei átlagosak.

A szülők legtöbbje szakmunkásként vagy betanított munkásként (70%) dolgozott a városban működő konzervgyárban és cipőgyárban, de a gyárak felszámolása után munkanélkülivé váltak. Jelenleg kisebb-nagyobb vállalkozásokban próbálják megélhetésüket biztosítani. Mintegy 25%-uk a lakótelepen működő kórház alkalmazottja.

A lehetőségeikhez mérten anyagilag is és erkölcsileg is támogatják az intézményt. A tudás érték a családokban, ezért ösztönzik gyermekeiket a tanulásra, a továbbtanulásra.

1. táblázat • Az integrált tanulók szüleinek iskolai végzettsége (2003)
Iskolai végzettség Anya Apa
Általános iskola 10 8
Középiskola 1 3
Felsőfokú iskola 2 2
A szülő nem ismert(állami gondozottak) 6 6

Pedagógusok

Az iskolában 30 pedagógus munkakörben foglalkoztatott dolgozó van. A sajátos nevelési igényű gyermekeket nevelő 19 pedagógus közül egy gyógypedagógus, öt tanító és tizenhárom általános iskolai tanár. Két pedagógus két és fél éves integrált nevelés szakot végzett az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Karán. A különböző irányú, a szakmai-módszertani felkészülést, az integrált nevelés megvalósítását segítő képzéseken kívül a pedagógusok egymástól is folyamatosan tanulnak.

Az intézményvezető rendszeresen látogat órákat. Az órán tapasztalt jó gyakorlatokat, módszertani fogásokat ajánlja a többi pedagógusnak, amely fogásokat a mozaikbemutatókon, mikro- és makrotanításokon mindenki megismerhet a házi továbbképzés rendszerében. A bemutatott jó gyakorlatok így közkinccsé válnak és beépíthetők a további pedagógiai munkába.

A pedagógusok számítástechnikai ismeretei segítik a differenciált tanulásszervezés megvalósítását, az osztályokban található számítógép a tanulói képességfejlesztések szerves része: eszköz és eredmény egyszerre.

A sajátos nevelési igényű gyermekeket tanítók számára cél a gyógypedagógiai végzettség és a pszichológus végzettség megszerzése. De folyamatos tanulási helyzetet teremt a tanítók, tanárok mindennapi erőfeszítése, a tapasztalatok és ötletek rendszeres cseréje.

Pedagógiai program

Értékek

A pedagógiai tevékenység középpontjában a „gyermekbarát” nevelés, a személyre szabott fejlesztés és flexibilis tudás áll.

A személyiségfejlesztés az iskolai tevékenység minden elemében hangsúlyos.

Az alapvető készségek biztos kialakítása, a képességek fejlesztése, a tehetséggondozás, a szociális hátrányok csökkentése ugyanolyan kiemelt figyelmet kap, mint a tanulási nehézségek enyhítése. A tudatosan tervezett és a folyamatba illeszkedő, a visszacsatolások lehetőségeit adó foglalkozások segítik a felkészülést az önálló, folyamatos ismeretszerzésre. Ez biztosítja, hogy a tanulók megtalálják azt a területet, amelyben szívesen és eredményesen tudnak tevékenykedni, és ami saját sikeres életútjukat segíti.

Az iskolában folyó pedagógiai tevékenységek a jövő elvárásait is figyelembe veszik.

Ezért kap kiemelt szerepet – már első évfolyamtól – az információs, kommunikációs technológiák ismerete. A jól felszerelt számítógépes szaktanterem mellett a tanulók az osztályokban saját számítógépeiket is használhatják, és természetesen a pedagógusok ezen a területen is felkészültek. A felső tagozaton a differenciált tanulásszervezés eszközeként jelenik meg a tanórákon a számítógép.

Az idegennyelv-oktatásnál tudatosan figyelnek annak megszerettetésére. A motivációs kedv fenntartását a sikerek lehetőségeinek kimunkálásával segítik: a pedagógusok a differenciált tanulásszervezési eljárások alkalmazásával érik el, hogy mindenki a saját tempója szerint haladhat.

A művészeti neveléshez kidolgozott tehetséggondozó program biztosítja, hogy a művészeti területek valamely ágában kiemelkedő képességekkel rendelkező gyerekek iskolai keretben kapjanak megfelelő segítséget tehetségük felismeréséhez és a folyamatos fejlesztéshez. A gyerekek szabad választással vesznek részt a csoportok tevékenységében. Ebbe a munkába széleskörűen bevonja az intézmény a Szigetváron és környékén élő művészeket, szakembereket.

Emberkép

A kérdésre, hogy milyen emberképet követnek, az igazgatónő megmutatja a Pedagógiai Program egy részletét:

„Modern, naprakész, a társadalmi igényeknek megfelelő ismereteket befogadni tudó és az általános műveltség alapjainak elsajátíttatása mellett, a mindig újat akaró, megújulni tudó gyermek nevelése.”

Ebben az intézményben a pedagógiai munka középpontjában a közösségre figyelő, közösségben építkező, személyre szóló, egyéni sajátosságokhoz igazodó fejlesztés áll.

Kiemelt területei: a test és a lélek harmonikus fejlesztése, a szocializáció folyamatainak elősegítése, az elemi műveltségbeli alapok feltételrendszerének megteremtése és a tanulási stratégiák életkornak és feltételeknek megfelelő kialakítása.

Célok, feladatok

Fontos célkitűzésként szerepel az intézmény pedagógiai programjában a nemzeti kultúra értékeinek megismertetése és megőrzése, a helyi hagyományok ápolása, amelyek az egyéni és közösségi tevékenységek gyakorlása során valósulnak meg. A történelmi múltú város ideális környezet erre: az intézmény pedagógusai ki is használják ezt. Az intézményi hagyományok ápolását a szülők számára szervezett nyílt napok, közös ünnepségek (jótékonysági bál, farsang, nyuszi, diszkó) és az Istvánffy-napok szolgálják.

Módszertani megújulás

A pedagógiai munka színvonalának tartása és emelése érdekében a differenciált képességfejlesztés és a jól bevált tanulásszervezési modellek mellett negyedik évfolyamtól a kooperatív tanulási technikák kapnak jelentős szerepet. Az évek óta használt, kipróbált, célszerűen módosított feladatrendszerek használata és továbbépítése erősíti, felerősíti a módszerek hatását. Diagnosztizáló vizsgálatok segítik a tanulók önértékelését és a pedagógus munkáját is a további feladatok kijelöléséhez.

A tanulók önismeretének kialakulása folyamatában fontos az énképformálás, amelyet a Gordon-módszer „értő figyelmével” és „aktív hallgatással” megszervezett reggeli beszélgetések naponta segítenek.

A hátrányos helyzet, a sajátos nevelési igény és a tehetség

A nevelőtestület pedagógiai kultúrájának folyamatos fejlesztése a sikeres oktatás, nevelés, az integrált nevelés egyik fő eleme. A helyben szervezett továbbképzések, az alkalmazott pedagógiai módszerek, módszertani fogások megismerése, megvitatása, részvétel a területi továbbképzéseken, új eljárások tanulása, korszerű szakmai ismeretek átadására előadások szervezése, a számítógépes ismeretszerzés alkalmazása a tanítás-tanulás folyamatában folyamatos önképzéssel és továbbképzéssel valósul meg, a pedagógusok módszertani repertoárjának bővülését szolgálja.

Az informatikai kultúra fejlesztése is segíti az olvasóvá nevelést, a könyv- és médiatár-használati ismeretek, számítástechnikai alapismeretek elsajátítását, a tájékozódás, ismeretszerzés fejlesztését, az Interneten való búvárkodás helyzeteinek megteremtését. Az intézményben nem csak az idegen nyelv ismerete, hanem a nyelvtudás hasznosítása is cél. Különös gondot fordítanak a mindennapi kommunikációban előforduló nyelvi elemek elsajátíttatására.

Minden iskolai megmozdulás, a sokszínű, változatos tevékenységrendszer kialakítása a gyerekek érdeklődéséhez, életkori sajátosságaihoz és egyéni fejlesztési üteméhez igazodik.

Gazdag kínálatot adnak a szabadidő eltöltésére: a színház- és mozilátogatások, felkészülések az ünnepekre, ajándékkészítés, könyvtárhasználat, az iskolai és diákolimpiai versenyeken való részvétel különböző sportágakban serkentik a tanulók egymásra figyelését, kommunikációját. A művészetek iránti érdeklődés felkeltését komplex esztétikai program (vizuális kultúra, irodalom, dráma, népművészet, tánc, a különböző művészeti ágakkal való ismerkedés, a kirándulások, tanulmányi séták, téli-nyári táborok, kézműves táborok, és játszóház a napköziben) segíti.

Tanítás, tanulás

A gyermekek személyiségének egyéni jellegzetességeihez, igényeihez igazított, részletesen kidolgozott pedagógiai szisztéma segíti a motivált tanulást.

Az intézmény minden pedagógusa támogatja az egyéni képességek kibontakoztatását, segíti a gyerekeket a tanulási nehézségekkel való megküzdésben. Ugyanolyan fontosnak tartja a kiemelkedő képességek optimális fejlesztését, mint azoknak a hátrányoknak a csökkentését, amelyek a gyerekek szociális-kulturális környezetéből vagy eltérő ütemű éréséből, fejlődéséből származnak.

Mindez olyan rugalmasan működő iskolában valósul meg, ahol a tanulók jól érzik magukat, tudják, tapasztalják, hogy minden értük történik.

Amint belépünk az épületbe, azonnal szembetűnik a színes, érdekes, sokoldalú iskolai élet sokféle jele, amelyben a tanulás, a játékok és a munka egymást erősítve fonódik össze.

A rugalmas időbeosztás (ld. később) minden gyermeknek annyi időt és olyan módszereket biztosít az alapokat jelentő követelmények biztos, hézagmentes elsajátítására, amennyire és amilyenre egyéni képességeitől, fejlődési ütemétől függően szüksége van. Kötelező előírások helyett a szabadon választott sikeres tevékenység biztosítja a folyamatos motivációt. A tanítási órákon az egyéni sajátosságokhoz való alkalmazkodás fejlett önismeretre, önértékelésre alapozva, a tanító által végzett differenciálás helyett öndifferenciálással, önfejlesztéssel megy végbe. Az alkalmazott differenciált tanulásszervezési módok mennyiségi és minőségi differenciálást egyaránt lehetővé tesznek. A különböző szintekre méretezett fejlesztő feladatrendszerek mindennapos használata biztosítja az optimális fejlesztést.

Az 1–3. osztályban nincs napi felelés. A formatív (fejlesztő) értékelés szöveges, amely sokkal árnyaltabb, részletesebb képet ad a tanulók előmeneteléről, ugyanakkor mindig pozitív elemekkel tűzdelt – ezért motiváló is.

Az értékelési rendszer olyan részletesen kidolgozott, hogy az bármelyik nevelőtestület számára továbbképzési anyag lehet. A folyamatos, adott rendszerben működtetett diagnosztizáló felmérő feladatsorait a pedagógusok alkották meg. Alkalmazásuk során minden tanulóra vonatkoztatva tudja a pedagógus, hogy a következő fejlődési szakaszban hol, kinél és miben van szükség egyéni fejlesztésre.

A felső tagozaton a differenciált tanulásszervezés során aktív szerepet kapnak a számítógép adta lehetőségek. Természetes, megszokott és előre tervezett a csoportmunka és a páros munka előtérbe helyezése, a tanulók önálló ismeretszerzési, kommunikációs képességeinek kialakítása, fejlesztése. A tanítás helyett a tanulásra helyezik a hangsúlyt a pedagógusok. Mindennapos a kísérletek, tevékenykedtetés, egyéni tapasztalatszerzés biztosítása.

A helyi és az egyéni különbségek

„Itt nincs a 45 perc és a 10 perc szokásos iskolai ritmusa”

Az intézményben rugalmas napi foglalkozási rend működik. Mereven elkülönülő 45 perces órák helyett nagyobb „tevékenységblokkokban” szervezik a gyerekek iskolai életét. A délelőtt (8–12) rendelkezésre álló 240 percet a következőképpen osztják be: nyolctól egy kétórás blokkban dolgoznak úgy, hogy közbeiktatnak felfrissülést biztosító tevékenységet. A rendelkezésre álló 120 percet rugalmasan kezelt határokkal, különböző tartalmú, jellegű és időtartamú tevékenységekre tagolják. 8–10-ig vannak hosszabb ideig tartó foglalkozások, amelyeken az új anyag elsajátításának megszervezése és az elsődleges rögzítés folyik. Vannak közepes időtartamú, kb. 20 perces foglalkozások, amelyeknek szaktárgyi feladata a gyakorlás, képességfejlesztés. Vannak rövid, kb. 10 perces szakaszok, amelyek szerepe kifejezetten a pihentetés, feladatuk a szinten tartó gyakorlás.

Ezek a rugalmas keretek. Sem a gyermeknek, sem a pedagógusnak nem kell egy csengővel jelzett merev rendben, megszabott keretek között dolgoznia.

A tevékenységek sajátosságaihoz illeszkedően számtalan variáció kínálkozik a különböző idejű és különböző funkciójú foglalkozások kiválasztására.

Jól bevált gyakorlat a hetenként 3 alkalommal, a három csoport számára együtt megtartott 20-20 perces zenés-játékos torna, amely kiegészíti a testnevelésre jutó, a szükségesnél sokkal kevesebb időt.

Miért éppen így?

A foglalkozási rend kialakításánál a pedagógusok figyelembe vették a 10 perces szünetek funkciója és valódi hatása közötti nagy ellentmondást. A kérdés pszichofiziológiai oldalát vizsgálva kitűnik, hogy a 10 perces szünetek nem jelentenek jó megoldást. A serkentés és gátlás kiterjedésének folyamatai az agykéregben ennyi idő alatt nem mennek végbe és nem mennek át egymásba olyan gyorsan, mint gondoljuk. A hagyományos 45 perces tanórával és a 10 perces szünettel szervezett rendszerben a gyerekek naponta többször kényszerülnek akkor abbahagyni a mozgást, amikor belelendülnek, amikor nagy bennük a vágy a mozgás folytatására. Ez olyan frusztrációs tényezővé válhat, amely egyik oka lehet a gyermek nyugtalanságának, a gyermeki agresszivitás fokozódásának.

A hosszú, kb. 50 perces szünet hatása egészen más, felhasználásának lehetőségei sokkal jobbak. A hatás 6–10 éves korban egyértelműen jó. A gyerekek kapkodás nélkül végezhetik el a szükséges tennivalókat: kézmosás, tízórai stb., és utána marad idejük a felfrissülésre. A hosszabb kikapcsolódás lehetővé teszi, hogy a 11 óra utáni időszakban is eredményesen tartsanak akár matematikaórákat is. A gyerekek ekkor is képesek magas koncentrációt igénylő intenzív munkára, és a zavaró körülményekről sem vesznek tudomást.

Átmeneti gondot az okozott a tanítóknak, hogy kevés volt a hely a táblán ahhoz, hogy egyszerre 2-3 órához végezhessék el a feltételeket biztosító előkészületeket. A sajátosan szabad, rugalmasan szervezett délelőttökhöz szokott gyerekeknek természetes, ha ezt úgy oldják meg, hogy tevékenységváltáskor – amíg a pedagógus az előkészületeket végzi – ők spontán tevékenységet választhatnak.

A két intenzív szellemi munkát igénylő órát általában egy rövidebb ének-, tánc- vagy játékfoglalkozás választja el egymástól. A tanulók számára nem megterhelő ez a foglalkozási rend. A más iskolából érkező tanulók szinte azonnal alkalmazkodnak hozzá.

Egy másik iskolából érkező gyermek első nap a tanulás végén csodálkozva kérdezte: „Már hazamegyünk?”
Relaxálás az iskolában

A rugalmas napirendnek szerves része a nagyobb blokkokba beépített tevékenységváltással vagy relaxálással megvalósított pihentetés. A relaxálás a pedagógiai célokat szolgáló, pszichológiailag megalapozott pedagógiai eljárásokkal végzett lazítás. A tanító ezt akkor alkalmazza, amikor a gyerekeken a fáradtság jelei mutatkoznak. Leggyakoribb formája, amikor halk megnyugtató zene szól, és közben maguk választotta mesét hallgatnak a gyerekek – a szőnyegen ülve, fekve vagy a helyükön. Közben feladatuk is van: behunyt szemmel elképzelik, amit hallanak. A testi és pszichikai ellazulás a gyerekek döntő többségénél létrejön, és sokkal jobban kipihenik magukat akár 3-4 perc alatt így, mint egy zsibongóban eltöltött 20 perces szünetben.

A tanórák

A rugalmas működésnek része az óratervi merevségek oldása is. A mindenkor érvényes tantervi-óratervi keretek között szervezi az iskola a tanulást. Ezt úgy teszik rugalmassá, hogy a diagnosztizáló eredményvizsgálatok alapján megállapítják, hogy melyik tevékenység-összetevőnek van átmenetileg időtöbbletre szüksége. Ezt a szabad sávból kapott idővel vagy időleges óraszám-átcsoportosítással biztosítják a tanítók szabadon, saját belátásuk és felelősségük alapján.

Nem homogén osztályok

Első látásra a tanulók képességeiben, fejlődésében mutatkozó különbségek áthidalására a legegyszerűbb megoldásnak tűnik a nívószintek vagy speciális képességek alapjára épített homogén osztályok létrehozása. Ezt a megoldást az iskola testülete nem tartotta elfogadhatónak. Ezért a kezdő szakaszban a vegyes összetételű osztályokon belül különböző szinteken, időlegesen és változó öszszetételben dolgozó csoportok létrehozásával szervezik a tanulást.

A hagyományosan „becslés” alapján megvalósuló differenciált fejlesztésnél sokkal nagyobb eredményességet, hatékonyságot biztosít az iskolában alkalmazott rendszerbe szervezett, diagnosztizáló eredményvizsgálatokra épülő, 3 szintre kidolgozott fejlesztő feladatlapokkal megvalósított differenciálási szisztéma.

Többletmunka a pedagógustól

A pedagógusok felkészülését, az óra szervezését, az óravezetést megnehezíti a tanulók közötti fejlődési ütem különbsége. Elkerülhetetlen volt a munkaszervezési, órafelépítési típusok kidolgozása. Ez megkönnyíti a tanító és a tanulók munkáját, kezelhetővé teszi a fejlődési ütemeltéréseket és szintkülönbségeket.

A pedagógusok tehát nem a tanulókat differenciálják, különböztetik meg fejlődési ütemük szerint, hanem a tanulás, munkavégzés feltételeit szervezik meg differenciált lehetőségek felkínálásával. A tanulók maguk döntik el, hogy a felkínált – szintben és formában eltérő – lehetőségek közül nekik melyik felel meg aktuálisan a legjobban, melyiket választják. Ezt öndifferenciálásnak nevezik a pedagógusok, kicsit mentegetőzve, hogy jobb, magyar kifejezést nem találtak rá.

Az öndifferenciálás alapvető feltételei közé tarozik az aktuálisan pontos diagnózis. Ez azt jelenti, hogy a tanítónak is és a tanulónak is tudnia kell, hol tart a gyermek, mit kell a leginkább gyakorolnia, milyen szinten vállalkozhat a gyakorlásra, tanulásra. Fontos a tanulók önellenőrzési-önértékelési képességeinek tudatos, következetes fejlesztése, a megfelelő eszközrendszer, szintezett követelményrendszerek, az ezeknek megfelelő feladatlap-rendszerek és a szisztematikusan differenciált tevékenységszervezés.

A szülők véleménye is az, hogy a gyerekek nyugodtabbak, kevésbé fáradtak, mint nagyobb testvéreik voltak első osztályos korukban. Ennek a nyugodt munkaritmus mellett az is oka lehet, hogy a zsibongók hallás- és idegrendszert károsító zajszintjétől legalább részben védve vannak, és a hosszú szünetből a játékra fennmaradó 20-30 percet lehetőség szerint az udvaron töltik.

Tanulói önellenőrzés

A tanulók első osztálytól megszokják, hogy az önellenőrzés-önértékelés célja nem a minősítés, nem az osztályozás, hanem annak kiderítése, hogy mit nem tud még, mit kell még megtanulnia ahhoz, hogy eredményes munkát végezhessen és ezzel sikerélményhez jusson. A tapasztalat az, hogy nagyon is kritikusak önmagukhoz.

Az önellenőrzés formájaként, szervezeti kereteként a csoportos ellenőrzés vált be leginkább. Az önellenőrzés nem fejeződik be a hiba megállapításával. A tanulók azt is megszokták, hogy „ki kell nyomozni”, mi volt a hiba, és mi lehet ennek az oka? Csak ez biztosítja az ellenőrzés diagnosztizáló funkcióját, és csak ez teszi lehetővé, hogy a tanulókban tudatosuljon, mit kell legközelebb gyakorolniuk a még jobb eredmény, még nagyobb siker érdekében.

Választhatnak maguknak a gyerekek motiváló, a fejlődést kifejező és jutalmazó, rajzos-szöveges kártyácskákat. Ezek célja a motiváció, de a szülők tájékoztatása is. A kártyák a tanulmányi idő elteltével egyre kisebb szerepet töltenek be.

Az értékelési rendszer

Egyértelmű, hogy ha értékelési szándékaink elsősorban a folyamatfeltáró diagnosztizálást és fejlesztést szolgálják, akkor ahhoz nem normára irányuló, hanem egyértelműen kritériumorientált, vagyis minőségre irányuló értékelési rendszerre van szükség.

A diagnosztizáló eredményvizsgálatok célja nem a minősítés, osztályozás, hanem annak felderítése, hogy kik azok, akik egy adott konkrét tevékenységelemet már elsajátítottak, és kik azok, akik még nem. Tehát kinek mit kell intenzíven, koncentráltan gyakorolni a következő időszakban.

Ennek a célnak eléréséhez alkalmazzák az iskolában a szöveges értékelést. Az 1–3. évfolyamokban nem osztályoznak, hanem a képességfejlődés szerkezetét és folyamatát feltáró szöveges értékelést végeznek. A 4. évfolyamon átmeneti szakaszként az 1. félévben szóban, a 2. félévben írásban is megjelenik az osztályzat a szöveges értékelés mellett. Azt még a jövőben kell kialakítani, hogy a szaktanárok az ötödik-hatodik évfolyamon is alkalmazzák az osztályozás mellett a szöveges értékelést.

Innováció, vezetői elkötelezettség

Több mint húsz év alatt a belső fejlesztések mindenki számára megismerhetők. Az intézmény vezetője társszerzője annak a kötetnek, amelynek célja, hogy az iskola szerkezete és az iskolai osztályokban folyó tanulásirányítás minél nagyobb mértékben vegye figyelembe a gyermekek egyéni különbségeit. Eredményeként az országban először több tantárgyban differenciált elemi iskolai feladatbank jött létre (matematika, magyar).

E fejlesztőmunkáról folyamatosan jelentek meg publikációk országos szakmai lapokban, helyi folyóiratokban.

Igazgató: „A számomra fontos hatékony, sikeres vezetés elvárásai, megoldásai egy olyan vezetési struktúrában oldhatók meg, ahol a fejlesztés megvalósítási időszakában az interperszonális kapcsolatok szorosabb kiépítését kulcsfontosságú feladatként kezeljük. A vezetési struktúrában felállított hierarchiák csak viszonylagosak, hiszen a demokratikus vezetésben legfontosabb, hogy a pedagógusoktól jövő-menő információk befolyásolják a vezetői döntést.”

E vezetési struktúra új eleme, hogy a gyermekbarát intézményben a tanulóktól jövő információk is alakítják a pedagógiai program megvalósítási folyamatát, az iskola életét, működését.

Az intézményvezető a demokratikus vezetés módszereit alkalmazza az iskolában.

A tájékoztatás többcsatornás, a döntések konszenzuson alapulnak. A nevelők szakmai önállóságát tiszteletben tartja az iskolavezetés, és a pedagógusok szakmai-módszertani tudásának szinten tartását többféle módszerrel, képzéssel segíti. Fontos elv az egyéni bánásmód a pedagógusokkal szemben is. Prioritást élvező vezetői feladat a nevelők értékeinek feltárása, a helyes önismeret segítése, és ezáltal a megfelelő hely megtalálása a közösségben, törődés a tantestület helyzetével, munkakultúrájával, légkörével.

Az intézmény vezetési struktúrájára jellemző, hogy az intézményegység-vezető igazgatóhelyettesi státuszban van. Az alsós és a felsős munkaközösség-vezetők a szakmai munkát segítik. Az iskolatitkár és egy élelmezésvezető közvetlenül segíti a vezető munkáját. Az igazgatótanács-tagok (3 fő) tagjai a „nagy” igazgatótanácsnak, amely a többi intézmény képviselőjét is magában foglalja. A teljes intézmény vezetőjét nevezik igazgatónak.

Tárgyi feltételek

A már induláskor jól felszerelt iskola azóta is igyekszik minden korszerű, az oktató munkához szükséges eszközt beszerezni. Már akkor rendelkeztek számítógépekkel, amikor az még nem terjedt el, nem kapott ekkora figyelmet. Több támogató segítségével fokozatosan alakították ki a számítástechnikai szaktantermet. Emellett még 3 szaktanterem és minden alsós terem rendelkezik számítógéppel, amely a tanítás-tanulás folyamatában a differenciált tanulásszervezést segíti.

Az évek során a könyvtár is folyamatos fejlődésen ment át. CD-lejátszóval, számítógéppel bővült az eszköztár.

Kapcsolatok

Az iskola kapcsolatrendszerére a nyitottság jellemző.

A szülők igényei, elvárásai már a pedagógiai program előtt világossá váltak, hiszen ez irányban felmérést végzett az intézmény. A közös programokon részt vesznek a szülők, a tájékoztatás rendszeres a pedagógusok részéről is. A beiskolázásra jellemző, hogy a létszám nem csökken: évek óta két tanulócsoportot tudnak indítani első osztályban.

Az óvodákkal is nagyon jó szakmai kapcsolat alakult ki. Közös rendezvények a március 15-e kiállítás és az iskolai beilleszkedést segítő óvoda-iskola sikeres átmenete érdekében elindított óvónő-tanító oktatási forma.

A szomszédban lévő Nevelési Tanácsadóval is jó a kapcsolat. Logopédus jár át rendszeresen az iskolába.

A Baranyai Pedagógiai Szolgálatok Központjának meghatározó szerepe van a pedagógusok szakmai, módszertani kultúrájának fejlesztésében és az adott oktatáspolitikai információ áramoltatásába az intézményben. A Központ az iskola fejlesztési koncepcióját folyamatosan figyelemmel kísérte, segítette és támogatta a mások hozzáférését is a programhoz.

Az intézményt évente iskolák pedagógusai, főiskolák hallgatói, posztgraduális képzésen részt vevők látogatják. Több pedagógiai főiskola módszertani műhelyévé vált. Együttműködési szerződéssel a kétújfalui iskola adaptálta az értékelési rendszerüket.

Az iskola összevonásával kialakult új helyzet korrekt kapcsolattartást igényel. Az összevont intézmény főigazgatójának pozitív a hozzáállása az intézményhez, támogatja a fejlesztőmunkát. Mindkét általános iskola és az óvodák alapító okirata tartalmazza feladatként az integrált nevelést. A fenntartó biztosítja a tehetséggondozó-prognosztizáló program pluszköltségét.

A 17 iskola együttműködéséből született iskolaszövetség bázisintézményeként, Szigetváron és térségében egy 3 éves kísérlet részeként, „mini pedagógiai intézetként” szolgáltatásokat nyújt az Istvánffy, igényeket mér fel, koordinál.

A kísérleti program célja felmérni, hogy a környező települések iskoláinak mire van szüksége: milyen információs rendszerrel működjön a kapcsolattartás, milyen szakmai munkaközösségek legyenek, milyen továbbképzéseket kell indítani. Minden intézmény a gyermeklétszám arányában anyagilag is támogatja a programot, ez biztosítja az önfenntartó működést.

Az integrációról

„Nincs a világon két egyforma szál fű, fa, virág, nincs két azonosan érző, gondolkodó ember. Ahány gyermek, annyiféle: mind egymástól eltérő adottságokkal, érdeklődéssel, teherbíró képességgel érkezik az iskolába, fejleszthetőségük, fejlődési ütemük is más és más.

Hogyan is lehet azonos méretű, színű, fazonú „uniformist” rájuk erőltetni: az egyiknek túlságosan bő, a másik feszeng benne?!”

Előzmények

A centralizált, valamennyi gyermek számára egységes és kötelező tanterv az egyiknek meghaladta a képességeit, a másikat nem késztette erőfeszítésre. A ‘80-as évek második felében – felismerve ezt az ellentmondásos helyzetet – több próbálkozás, kísérlet indult a korábbi merevségek oldására, a gyermekek egyéni adottságaihoz igazodó fejlesztési programok kidolgozására. A Hogyan igazodjunk a helyi és egyéni különbségekhez? című programot az intézmény pedagógusai készítették (Pirisi Jánosné, Pesti Gézáné).

A szigetvári intézményben hosszú éveken át folyó innovációs, modernizációs törekvések leírása ez a munka.

A sajátos nevelési igényű gyermekek az iskolában

A személyiség kiegyensúlyozott fejlődése és az integráció valódi tétje az oktatási módszerek individualizációja integrált környezetben.

A társadalmi és iskolai integráció segíti a hátrányos helyzetű személyt saját adottságai, lehetőségei és a tőle különböző adottságú emberek közötti integrációban.

Van-e „jó recept” az integrált nevelésre-oktatásra?

Külön, pontosan kimunkált program a „nagyon más” gyermekek számára, hogy tovább hangsúlyozódjék a másságuk, vagy az élet részeként mindenfajta kisebb-nagyobb különbséget befogadó, elfogadó környezet kialakítása, ahol nem különleges a fogyatékos gyermek, hanem egy a különleges, egyedi és megismételhetetlen többi egyedi és megismételhetetlen gyermek közül?!

A gyerekek nagyon kellemesen élik meg mindennapjaikat ebben az iskolában.

Nem látható azonnal és egyértelműen – hiszen nincs elkülönítve – , hogy ki az integráltan nevelődő kisgyermek. Egyszerűen mindenki kedvvel dolgozik különböző feladatokon, különböző osztályon belüli és kívüli helyszíneken.

A pedagógusok elhivatottságnak, és professzionális szinten működtetett szakmának tekintik a munkájukat. Elmondják, hogy belülről fakadó igénynek érzik az állandó megújulást, szeretik a gyermekeket. Munkájukat láthatóan őszinte odaadással, lelkesedéssel végzik, fogékonyak az új iránt.

Szükséges többlet a sikeres integrációhoz

Az iskola véleménye szerint a sikeres integrációhoz szükséges a tárgyi és személyi feltételek biztosítása, a család részéről pozitív támogatás és az értékelés rugalmassága.

Véleményük szerint az a jó, ha minden osztályban csak 1-2 sajátos nevelési igényű tanuló van, és az osztálylétszámok nem haladják meg a 20 főt. Fontos, hogy a gyógypedagógus hetente legalább 4-6 órában segít, és az egész tantestület együttműködik.

Ez az innovatív tantestület olyan pedagógiai programot dolgozott ki, amely figyelembe veszi a gyerekek adottságaiban-képességeiben és fejlődési ütemében meglévő különbségeket, egyéni sajátosságokat. Ezekre alapozva kialakította rugalmas működési szervezetét és eszközrendszerét, meghatározta az elsajátítandó, elsajátítható korszerű tartalmakat, a tantárgyszerkezetet és értékelési rendszert. És ebbe a rendszerbe természetes, hogy „belefér” a sajátos nevelési igényű gyerek.

Az iskolában a diagnosztizálás igen fontos szerepet játszik és beépült a pedagógusok mindennapi pedagógiai gyakorlatába. Nem érzések, becslések alapján vállalják fel a tanulók egyéni fejlesztését, hanem nagyon pontosan kidolgozott diagnosztikus eredményvizsgálatok jelölik ki számukra a további feladatokat.

Az iskolában nemcsak a fogyatékos tanulókhoz igazodnak a tanulás szervezeti keretei, hanem minden tanulóhoz. Ezek az osztályok befogadnak diszlexiás, diszgráfiás és magatartási zavarokkal küzdő gyerekeket is. Ez is igazolja, hogy a heterogén összetételű csoportok működését tartják hatékonynak a pedagógusok.

A lassan fejlődő gyerekeknek időnyereségre van szükségük az első években. Ezért a legegyszerűbb megoldás, hogy a különösen lassan fejlődő gyerekek osztályismétléssel vagy fejlesztő csoportban, fejlesztő pedagógus segítségével 2 év alatt sajátíthatják el az első évfolyam anyagát. Ez a kétéves első osztály nem azonos a hagyományos osztályismétléssel. A rugalmas tanévhatár, a kb. novemberig meghosszabbítható első osztály a tanulók jelentős részének sokat segít.

Az intézmény motivációi az integráció kibontakozásában

Igazgató: „Ez nagyon egyszerű. Minden gyermek a miénk, aki ideszületik. Természetes, hogy nálunk maradnak a fogyatékossággal élő kisgyerekek is. Mindenki elfogadja ezt.”

1996-ban az intézményvezető egy nemzetközi kurzuson vett részt, ahol olyan, a többségi iskolákban tanító pedagógusok, vezetők voltak, akiknél már megvalósult az integráció.

Az integrált nevelésre vonatkozóan a szülőkben is és a nevelőtestületben is megfogalmazódott az igény. A sajátos nevelési igényű tanulók integrált neveléséről tantestületi döntés született.

A fogyatékossági típusok szerint nem történt „válogatás”. 7 éve befogadnak sajátos nevelési igényű: enyhe értelmi fogyatékos, mozgás-, hallás- és látássérült tanulókat. Az előbbiekben említett szemlélet alapján úgy gondolták és gondolják ma is, hogy aki odaszületik akármilyen sérüléssel is, annak az iskolájukban a helye. A mindennapi pedagógiai gyakorlatukat úgy alakították, hogy ennek a kihívásnak megfeleljenek.

Az intézményvezető szerint a szülők sem szeretnének elszakadni gyermeküktől, nem akarják, hogy egy távolabbi intézménybe, egy másik településre járjanak a gyermekeik (a legközelebbi speciális intézmény Szentlőrincen van).

Az iskolavezetés elégedett a sajátos nevelési igényű gyermekek szüleinek az integráció sikerességét támogató együttműködési készségével.

A többi szülő is elfogadta az integrált nevelést, kezdetben sem okozott problémát a fogyatékos gyermekek befogadása. Volt egy átmeneti időszak, amikor több szülő elvitte gyermekét másik iskolába – no, nem az integráció miatt, hanem azért, mert az intézmény az első három évfolyamon megszüntette az érdemjegyes osztályzást. A teljesítménycentrikus szülők nem fogadták el a szöveges értékelést, mert mindenképpen szerették volna tudni, milyen osztályzatot kapna gyermekük. Mára már ez sem probléma: a pedagógusok megmutatták, hogy lehet úgy is értékelni – igaz ez sokkal több idő a pedagógusnak – , hogy a szülő árnyalt képet kapjon gyermekéről, és a gyermek is tudja, hogy miben jó, miben kell még fejlődnie.

Az intézmény életében az integrált nevelés bevezetése nem okozott konfliktusokat.

A befogadó pedagógusok véleménye

A szemlélet

Az integrált nevelés megvalósulásának legfontosabb eleme, hogy az ehhez szükséges szemlélet kialakuljon az integráció minden szereplőjében. A 15 éves innovációs, modernizációs törekvések gyümölcse az integrált nevelés is, ugyanúgy, mint a differenciált tanulásszervezés, a rugalmas tanrend, az értékelési rendszer és még sorolhatnánk.

Az eredmények eléréséhez kellett egy céltudatos, szakmailag felkészült, ösztönző vezető és a nyitott, újra fogékony, változtatni tudó, felkészült nevelőtestület.

Az integrált nevelésben részt vevő pedagógusok közül hatan tanítók, kilencen tanárok, hárman napközis nevelők. Egy gyógypedagógus a közvetlen munkatársuk.

A pedagógusok elkötelezettségét sugározzák az általuk preferált értékek. A legfontosabb értékek között említik a nevelést és személyiségfejlesztést, a tanulói készségek és képességek fejlesztését, a kedves, harmonikus tanár-diák kapcsolatot, a toleranciát. Nagy jelentőséget tulajdonítanak a heterogén csoportok szervezésének, az egyéni fejlesztési lehetőségek megteremtésének, a tehetséggondozásnak. Az együttműködés és a csapatmunka, a pedagógusok módszertani tudásának folyamatos karbantartása itt alapvető elvárás. Jól látható, hogy a pedagógiai munka hatékonyságának emelését, az integrált nevelés eredményességét alapvetően meghatározza a pedagógusok szemlélete.

Elvárások a vezetővel szemben

A vezetővel kapcsolatos elvárások között elsőként szerepel, hogy mindenkor a gyermekközpontúságot képviselje. Ebben az elvárásban érezhető az az igény a pedagógusok részéről, hogy az iskolában történtek mindenkor legyenek alárendelve a gyermekek igényeinek, szükségleteinek, vegyék figyelembe a tanuló egyediségét. Nyilván a gyermekközpontúságot sokan zászlajukra tűzik, ebben az intézményben minden tevékenység ebbe az irányba hat.

A pedagógusok biztonságérzetét erősíti, ha a vezető világos, egyértelmű elvárásokat fogalmaz meg, reálisan értékel, segítő, motiváló, elismerő, feszültségmentes, oldott légkört alakít ki. A biztonságérzet segíti a pedagógusokat mindennapi munkájuk végzésében, és ösztönzi őket az önképzésre, fejlődésre.

A pedagógusok az integrált nevelés személyi feltételeit jónak tartják, a tárgyi feltételeket megfelelőnek ítélik. Az integráló intézmények megítélésével a közoktatásban és a fenntartók körében nem elégedettek.

Változtatási igények

Az integráció eredményessége érdekében a következő változtatásokat tartják fontosnak a pedagógusok:

  • Az integráció tárgyi feltételei
  • Az integrációban érintett pedagógusok szakmai továbbképzései
Néhány vélemény az integrált neveléssel kapcsolatban, ami a jövőbe mutat: „Törvényi garancia legyen arra, hogy az a pedagógus, aki az integrációban részt vesz, kapjon kiemelt anyagi támogatást.”
„Az integrációban részt vevő pedagógusok erkölcsi elismerése mellett több anyagi elismerést kapjanak azok a pedagógusok, akik részt vesznek ebben a munkában. Nemcsak ťagyukatŤ, hanem szívüket, lelküket is beleteszik.”

A hosszú évek óta az integrált neveléssel foglalkozó pedagógusok úgy érzik, hogy a nagyobb erőfeszítést kívánó feladatokat nem ismerik el anyagilag. Az iskolán belül, amikor az integrált nevelés még néhány osztályban valósult meg, az iskolavezetés a kiemelt munkavégzésért járó keresetkiegészítéssel (régebben: minőségi bérpótlék) valamennyire el tudta ismerni ezt a munkát. Mára, amikor már a hetedik évfolyamig jutott az integráció, sok pedagógust érint. Az integrált nevelés mint prioritás, mint kiemelten támogatandó munka kikerült ebből a körből: mivel már majdnem mindenki csinálja, nem elegendő a „külön” díjazásra ez a pénz. Hiszen csaknem mindenkit el kellene ismerni munkája alapján. Így az iskolavezetésnek az erkölcsi ösztönzés maradt az eszköze a tanárok motiválására.

Az integrációs „program” jellemzői

Az integráció minden tanórán, minden tantárgyban és tanórán kívüli foglalkozáson megvalósul. Az integrált gyerekek az iskolában töltött idő túlnyomó részében az osztályteremben vannak, együtt az osztálytársaikkal. Osztálytermen kívül heti 1-2 óra speciális fejlesztést kapnak – vagy a gyógypedagógustól, vagy a konduktortól.

Az első két évfolyamon heti 4 órában fejlesztő pedagógus segíti a munkát. Koordinátorként minden pedagógussal kapcsolatban van, és minden gyermeket meg kell ismernie. A Syndelar programmal vizsgál és végzi a fejlesztést.

A 3–4. évfolyamon a gyógypedagógus egyénileg vagy 2-3 fős kis csoportban foglalkozik a gyermekekkel.

Alkalmazott oktatási forma még a kéttanítós modell. A gyógypedagógus és a tanító együtt-tanítása a differenciált tanulásszervezési modellek beépítésével működik, heti 1-2 alkalommal. A hét többi napjára a sajátos nevelési igényű tanuló számára a szakember fejlesztő feladatokat jelöl ki – ő azok közül válogat az egyéni feladatkeresés során.

Az integráltan oktatott tanulók követelményei eltérnek az ép társaikétól. Kiemelt fontosságú a gazdag és multifunkcionális tematika. Az oktatási programokat párhuzamosan dolgozzák ki a pedagógusok a sajátos nevelési igényű és a többi tanuló számára. Nagyon fontos, hogy ebben a munkában a tanító, tanár együttműködik a gyógypedagógussal.

Az 1–3. évfolyamon szöveges értékelést alkalmaznak a pedagógusok, magasabb évfolyamokon osztályzattal is értékelnek. A diagnosztikus eredményvizsgálatok pontossá teszik a fejlesztés irányát. Azt tartják a két legfontosabb dolognak, hogy szeressen a gyermek iskolába járni, és a tanuláshoz vezető utat is örömmel járja. Az értékelés alapelve, hogy minden gyermekben van érték: a tanító dolga, hogy ezt megtalálja és erre építsen. A pozitív szemlélet, hozzáállás, a pozitív megerősítés alapja az értékelésnek.

Az integrációban érintett pedagógusok naponta cserélnek egymással információt, a szülőkkel havonta. A szülőket az otthon gyakorolható feladatok segítésére is megtanítják. Segítik, hogy a gyermek a családban biztos érzelmi háttérre találjon.

Az óralátogatás és feladatai

Az iskolavezetés rendszeresen végez óralátogatásokat. A vezető a látogatásai során azt figyeli, hogy a gyerekek megkapják-e a nekik megfelelő fejlesztést, és az óramegbeszélésen a gyermekről beszélnek, a további lépésekről. Az intézményvezető minden gyermeket ismer. A pedagógusoknak lehetősége van a szupervízióra. A pedagógusok értékelésében is a pozitív megerősítés, az értékek megtalálása és az erre való építés áll.

A vezető, ha lát valamelyik órán egy jó megoldást, egy módszertani fogást, akkor még aznap összehívja a pedagógusokat, és mikrotanítást, mozaikbemutatót tartanak. Így a pedagógusok mindig tanulnak egymástól. Van, amikor makrotanításon egy teljes órát bemutatnak a differenciált óraszervezés egyfajta modelljét vizsgálva. Vannak kidolgozott óramodellek, de ezen a pedagógusok változtathatnak. Fontos, hogy a tanulónak minden perce értékes perc legyen.

Eredmények

Az intézmény tevékenységének célja az volt, hogy a lehető legjobban igazodjon a tanulók személyiségének, egyéni tulajdonságainak vonásaihoz, igényeihez.

Eredménynek tekintik, hogy

  • a rendszeresen végzett saját eredményvizsgálatok, külső mérések és a továbbtanulási mutatók egyaránt bizonyítják, hogy a tanulók személyisége az elvártnak megfelelően fejlődik,
  • az iskolában dolgozók szemléletében, gyakorlatában sikerült elfogadtatni a diagnosztizáló-fejlesztő értékelést és a differenciált képességfejlesztést,
  • az évenként az iskolát látogató hallgatók, pedagógusok nagy száma bizonyítja, hogy nemcsak helyi, regionális, hanem országos méretekben is sikerült fejlesztési centrummá válni, amely segíti más iskolák megújulását is.

Az integráltan nevelt tanulók közül eddig egy gyengénlátó fiú fejezte be tanulmányait. Sorban megnyerte a matematikaversenyeket. Jelenleg Pécsett, gimnáziumban tanul. A többi integráltan nevelődő gyermek még az iskolában van. Ők még nem értek el a pályaválasztásig.

A pedagógusok büszkék arra, hogy az iskola tanulói rendszeresen szerepelnek tanulmányi versenyeken. A résztvevők jelentős száma és a sikeres szereplés elsősorban a differenciált fejlesztésnek köszönhető.

A tehetséggondozó programnak köszönhetően több tanuló különböző művészeti ágban találta meg további boldogulását. Egy volt tanuló elvégezte a művészeti iskolát és hivatásos táncos.

Átmeneti nehézségek

Az intézmény pedagógiai fejlesztő tevékenységének kialakítására a fő indíték az volt, hogy úgy látták: az alsó tagozat, kezdő szakasz elvesztette „saját arculatát”. Nem vette figyelembe a gyermekek adottságaiban, képességeiben és fejlődési ütemében létező különbségeket, egyéni sajátosságokat.

Erre a problémára keresve megoldást 1989-ben a 45 perces órák megszűntek, és helyettük nagyobb „tevékenységblokkokban” szervezték a gyerekek iskolai életét.

Majd kísérleti engedéllyel az 1–3. évfolyamon megszüntették az osztályozást. Ekkor néhány szülő elvitte más iskolába gyermekét, de mára már ez nem okoz problémát.

A fejlesztés megkezdése után két pedagógus elment az iskolából, de mostanra egy stabil, nyitott csapat található az intézményben.

Összegzés

„Mindannyian képességek és fogyatékosságok keverékei vagyunk: mindegyikünk képtelen bizonyos dolgokat megcsinálni, de még több dolgot igen. Az „ép” és a „fogyatékos” elkülönítése csak fokozatbeli különbség. … Az integrált neveléshez vezető út nehéz és akadályoktól sem mentes, de a végére érhetünk, ha elég elkötelezett ember akarja végigjárni.

…Az integráció a legtöbb európai országban már megvalósult és nagy a valószínűsége, hogy ugyanez Magyarországon is be fog következni.”

Wendy Lynes

A szigetvári Istvánffy Miklós Általános Iskola elkötelezett vezetői és pedagógusai mindannyiunk számára példát adnak arra, hogy pedagógiai gyakorlatunkban tudjunk nagyszerű dolgokat végrehajtani. Merjük és akarjuk tudomásul venni, hogy mindenki más, mindenki más adottságokkal, képességekkel rendelkezik. Ha ezt komolyan vesszük, akkor úgy is kell cselekednünk, nemcsak beszéd szintjén, hanem a napi gyakorlat szintjén is.

Ez a testület cselekedett. Hosszú, nehézségekkel tarkított úton értek el odáig, hogy ma már sokan tanulnak tőlük. S ha van recept, akkor az ennyiből áll – Báthory Zoltán és az igazgatónő után szabadon:

Szemlélet – Eszköz – Képzés

A szemlélet elengedhetetlen az integrált nevelés vállalásához. A szemlélet, hogy „minden ide született gyermek a miénk”, biztosítja a befogadást, az elfogadást minden egyedi és megismételhetetlen gyermek számára.

A szemlélet még önmagában nem elég.

Ha már megvan a megfelelő szemlélet, nagyon fontos az eszközrendszer. A testület kidolgozta az egyéni képességekre figyelés eszközrendszerét is.

Ha van szemlélet és eszközrendszer, kell hogy a pedagógusok tanuljanak meg és tudjanak differenciálni. Képezték magukat, tanultak és tanulnak.

Itt, Szigetváron, az Istvánffyban ez így működik. Tanulható, követhető.

Az intézmény eddigi munkája, eredményei bizonyítják, hogy érdemes komolyan vennünk a pedagógiai gyakorlatot, érdemes professzionális szinten művelni, azért, hogy a kisgyermekek, akiket ránk bíztak, megtalálják az életben a boldogulásukat és egészséges, boldog emberként éljék életüket bármilyen másságukkal együtt.

Ajánlom mindenkinek a szigetvári Istvánffy Miklós Általános Iskolát elmélyülésre, részletes megismerésre.

Az intézmény elérhetősége:

Istvánffy Miklós Általános Iskola

7900 Szigetvár, Szent István ltp. 2.

Tel.: (73) 310-570

Tel./Fax: (73) 311-309

 

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.