2019. október 16., szerda , Gál

1055 Bp., Szalay u. 10–14.

Tel.: (+36-1) 235-7200

Fax: (+36-1) 235-7202

magyar english
Elfelejtett jelszó

Intézeti folyóiratok

Köznevelés
Új Pedagógiai Szemle
Educatio
Könyv és nevelés
Kattintson ide a rendeléshez!
Tudástár >> Új Pedagógiai Szemle 2001 április

Ballér Judit - Miért más?

2009. június 17.

Hozzászólás Ligeti Csákné Miért más? - első osztályos olvasókönyvek összehasonlítása című írásához

Az Új Pedagógiai Szemle 2001. januári számának Tankönyvmellék­letében megjelent összehasonlító tankönyvelemzésnek (Ligeti Csák­né: Miért más?) az egyik könyvére vonatkozó, a Dinasztia Kiadó gondozásában kiadott „A mesék csodái"-ról írt megállapításaival vi­tatkozik a hozzászólás szerzője.

Ligeti Csákné négy elsős olvasókönyvet (programot?) hasonlít össze: a Nemzeti Tankönyv­kiadó, az Apáczai Kiadó, a Romi-Suli és a Dinasztia Kiadó programját. Ez utóbbiról, a Di­nasztia programjáról valótlanságokat állít, ezeket kívánjuk sorra venni.

1. tétel: „...A Romi-Suli Kiadó egy keményfedelű kötetben jeleníti (talán: jelenteti?) meg a tanév teljes tananyagát (ez akár tartós tankönyvként is szolgálhat) és két kis puha fedelű füzetkében a begyakorlás feladatait." A táblázat adata azt közli a Dinasztia könyvéről, hogy kartonált.

Cáfolat: Nos, a Dinasztia könyve is kapható kemény fedelű változatban, tehát tartós tan­könyvként szolgál. Továbbá: a szerző elhallgatja, hogy a Dinasztia ábécéskönyvéhez is van­nak munkafüzetek, mégpedig három. Az Araszoló című munkafüzet - mi feladatfüzetnek nevezzük - az előkészítést szolgálja, a Törpeléptek I. és a Törpeléptek II. az ábécéskönyv fel­dolgozását segíti. (S mennyi ikonocska van bennük, tessék csak megnézni!) Következés­képpen a második táblázat is hamis, mert 0 (sőt 00) feladatot közöl a szövegolvasás blokkban a feladattípusok és a feladatok száma rovatban. Hangsúlyozzuk, a feladatfüze­tekben sok feladat van, legalább annyi, ahány olvasmány.

2. tétel: „A Dinasztia Kiadó díjtalanul adja a tanító kezébe olvasástanítási programját, amelyben részletes leírások találhatók. A módszer a szülők számára azonban nehezen követhető."

Cáfolat: A tanítók segédanyagát nem a szülőknek szántuk, ezért annak nem a szülők szá­mára kell könnyen követhetőnek lennie. A szülőnek, ha segíteni akar gyermekének az olvasástanulásban, elegendő az olvasókönyv.

3. tétel: A szerző az előkészítő időszakról megállapítja, hogy „A Dinasztia könyvében a leggyakoribb tevékenység az átírás, rajzolás, valamint a légzőgyakorlat."

Cáfolat: Az átírást és a rajzolást nem értjük, hiszen az ábécéskönyv tartós könyv, nem sza­bad bele sem írni, sem rajzolni. A 3. táblázat is hamis. Azt mondja - többek között -, hogy a hangok helyére (mármint a hangok szóbeli helyének a megállapítására) a Dinasztia könyvében 4 feladat van. Hangsúlyozzuk, hogy a fentebb említett feladatfüzetek tele van­nak változatos hanganalizálási gyakorlatokkal.

4. tétel: „Mind a négy könyv tagja egy tankönyvcsaládnak: az olvasókönyvön kívül munkatankönyv, munkafüzet készült az írástanuláshoz. Bár szerencsés, hogy a nyomtatott betű mellett megjelenjen az írott betű is a gyerekek előtt, érthetetlen, hogy az olvasókönyvek szűkös helyét az írott betűk bemutatására engedik át."

Cáfolat: A Dinasztia programjában előírt írásfüzet van, mégpedig kettő, egy a betűelemek­hez és a kisbetűkhöz, egy a nagybetűkhöz. Ez nem a hetvenes évek óta kultivált munkafüzet, annál jobb. Ezenkívül van egy írás-előkészítő füzet is, nagy méretben, fokozatosan kisebbe­dő formákkal, pauszpapírral a legnagyobb formák előtt. Ezt az írás-előkészítőt előszeretet­tel használják azok is, akik más programot tanítanak, minden bizonnyal azért, mert meg­vannak benne azok az áhított nagy méretek, melyekről Vekerdy Tamás oly sokat beszél, s megvan benne a fokozatos áttérés a szokásos méretre. Az ábécéskönyv betűtanító oldalá­nak alján valóban ott van az írott betűforma, néhány alapkapcsolással. Miért? Egyrészt azért, mert hangsúlyozzuk a párhuzamos írástanítást. Másrészt azért, mert a betűtanító oldal tükrözi a hang- és betűtanító óra lépéseit, s ebbe beletartozik az írástanítás is. Egység. Egység volt az 1978 előtti módszerben és ábécékben is.

5. tétel: „Elgondolkoztató, hogy a Dinasztia Kiadó törpés ábécéje a nagy formátum mellett nem tartalmaz sok és változatos feladatot. Az a program, melyhez ez a könyv készült, hangsúlyozza a szótagolás szerepét az olvasástanulásban. A betűtanítás kezdetén azonban látványosan hiányoznak az erre utaló feladatok."

Cáfolat: Kérdezzük: a szótagoláshoz nem elegendő, ha szótagolva közöljük a szavakat, s szótagolva, hangosan kérjük kiolvasásukat az első időszakban? Miért kellenek ehhez fela­datok? De azért vannak, a gondosan elhallgatott feladatfüzetekben bőségesen.

6. tétel: A fenti idézet folytatása ekképp hangzik: „Az NTK könyve a hangok ismeretére teszi a hangsúlyt, a Romi-Suli az olvasottak megértésére."

Cáfolat: Az összes többi kiadó nevében is tiltakozunk. A fenti mondat úgy értelmezhető, hogy csak a Romi-Suli kéri a megértést. Minden kiadó, minden ábécé kéri az olvasottak megértését. Az azonban más kérdés, hogy a hangos olvasás és az olvasottak megértése nem áll ellentétben egymással, mint azt oly sokszor sulykolták az elmúlt húsz évben.

7. tétel: „Három könyv használt hívóképet", később ez olvasható: „Mivel taneszköz nincs forgalomban a törpés ábécé hívóképeivel, a tanítók rákényszerülnek a rajzolgatásra."

Cáfolat: Kaphatók színes, az ábécétől külön álló, nagyméretű hívóképek! Miért mondja a szerző, hogy nem kaphatók? Mivel nem tud a hívóképek létezéséről, mindaz, amit a hiá­nyuk okozta helyzetről mond, érvénytelen.

8. tétel: „A Dinasztia könyvében kevés az olvasnivaló. A tanítónak gondoskodnia kell a kiegészítésről."

Cáfolat: Az ábécéskönyv elején valóban kevés a szöveg. Ennek két oka van. Az egyik az, hogy nem engedjük a találgatást, és csak a már tanított betűkkel közlünk szavakat. Amíg tehát három-négy betűt ismernek a gyerekek, valóban nem lehet sok olvasnivalót összeállítani. Igen ám, de ott vannak az elhallgatott feladatfüzetek. Másrészt az előkészítő időszakban és a kis­betűk tanításakor nagy súlyt helyezünk a beszélgetésre, a nyelvi tudatosság fejlesztésére (ezt már a kerettanterv is kéri). A tanórák két részre oszlanak: beszélgetésre, hangtanításra és betű­tanításra, összeolvasásra. Azt is hangsúlyozzuk, hogy a tanító hallgasson meg minél több gye­reket! A csendesebbeket is! Fejlessze a kevésbé fejlett beszédűeket is! Állandóan arról olvasunk-hallunk, hogy keveset beszélgetnek a kisgyerekekkel, alig van alkalom arra, hogy megszólaljanak az iskolában. Arról van szó, amit a pszichológusok is hangsúlyoznak: sokat és kedvesen kell beszélgetni a kisgyermekekkel, meg kell érlelni őket a tanulásra. Ezt a célt szol­gálják a féloldalas eseményképek az első oldaltól végig a kisbetűket tanító részeken.

9. tétel: „A Dinasztia könyvében a váltás nagyon erőteljes." Arra gondol a szerző, hogy a kisbetűs és a nagybetűs rész között nem jó az átmenet, s hozzáteszi: „A korábbi alulterhelést felváltja a túlterhelés."

Cáfolat: Az alulterhelés nem alulterhelés, ha a tanító komoly beszédfejlesztést végez. Ez eb­ben a szakaszban nagyon fontos. További lényeges dolog: a kisbetűs részben van hang­tanítás (a sorrend: hangtanítás, majd betűtanítás). A nagybetűs részben a hangtanításra már nincsen szükség, a hangot ismerik a gyerekek, tehát a hangtanításra fordított idő itt már a tényleges olvasásra fordítható. Sajnos itt is elhallgat a szerző egy kiegészítő eszközt: az olvasólapokat. Ezeket a kisbetűs rész vége felé be lehet kapcsolni, s valóban segítik az átmenetet. Ha a program szellemében tanítunk - és sokan tanítanak vele nagyon sikeresen -, nincsen sem alulterhelés, sem túlterhelés.

10. tétel: A szerző nélküli szövegek kérdéséhez a következőket kell megjegyezni. Valóban sok a saját szöveg, tetszik vagy nem tetszik - ez szubjektív dolog. Nem a „törpemotívum erőltetéséből ered" a saját szövegek nagy száma, hanem abból a tényből, hogy előbb a kisbetűket vesszük, utána a nagybetűket, de sokkal fontosabb a már előbb említett tény: csak a tanított betűkből állítjuk össze az olvasnivalót.

Mivel a kisbetűket vesszük előre, egy régi szokást felújítva piros betűt alkalmazunk a nagybe­tűk helyén, egészen addig, míg be nem lép a tanítandó nagybetű. Nos, kipróbáltuk: piros betűsen, kisbetűvel elég furcsán nézett ki a szerzők neve a szövegek alatt. Ezért úgy döntöt­tünk, hogy a szövegek alá nem írjuk oda a szerzőt, csak a tartalomjegyzékben szerepeltetjük.

11. tétel: „A következőkben csak három könyv feladatait vizsgálhatjuk, mert a Dinasztia Kiadó könyve nem tartalmaz semmilyen feladatot."

Cáfolat: Említettük, hogy három feladatfüzet csatlakozik a programhoz: Araszoló, Törpelép­tek I. és Törpeléptek II. Ezenkívül a 33 olvasólap is feladategyüttes. Sőt felmérések is van­nak, a Törpemérce (tudjuk jól, hogy a kerettantervben nincsenek továbbhaladási feltételek, de ha a tanító tudni akarja, hol tart, elvégezheti a felmérést). Az sem közömbös egy prog­ram megítélésében, ha tudjuk: a Dinasztia-ábécé az integrált magyar nyelvi és irodalmi program már nyolc osztályra kidolgozott együttesének első része. Ez azért fontos, mert tudatos olvasásfejlesztés folyik a felsőbb osztályok tankönyveiben is (sok-sok feladattal).

12. tétel: „A Dinasztia könyvében nagypapa olvas mesét unokájának."

Cáfolat: Olvas a mama is! Meg a testvér is!

Ide kívánkozik a differenciálás problematikája. A Dinasztia-program gondoskodik a nehe­zebben olvasókról, az olvasólapokat elsősorban nekik szántuk. A jól olvasóknak pedig megjelentettük a Kincseskönyvek sorozatot; első kötetet, a Rövid mesék valók leginkább első osztályosoknak, de a többit is lehet használni, felolvasásra mindenképpen. Egyébként a Kincseskönyvek a kerettanterv által is ajánlott folyamatolvasás technikáját alkalmazzák.

A felsoroltak egyszerűen tények. Olyan kérdésekben nem kívánunk véleményt nyilvánítani, amelyek szubjektív értékítéleteket tartalmaznak. Az, hogy az egyik könyv képe kinek és ho­gyan tetszik, nagyon szubjektív, s a szerző értékítéletei is sok helyütt azok. Minden bizonnyal azok a mi ítéleteink is: nekünk tetszenek a törpék.

Sok megjegyzés kívánkozna még Ligeti Csákné írásához. Most csak a bevezetéséhez szeretnénk néhány megjegyzést tenni. Idézzük: „A hosszú évekig tartó egytankönyvűség egyeduralmát az első osztályos könyvek megjelenése törte meg. A központilag elrendelt (megrendelt) ábé­céskönyv mellett népszerűvé vált a macis tankönyvcsalád, a Lovász Gabriella-féle Betűvásár. Az 1985. évi tantervi korrekció már többféle olvasástanítási módszert engedélyezett, s megszü­lettek ezek tankönyvi variációi: a NYIK-program, a globális, az intenzív-kombinált, a pálcikás, a fenomimikai (így!), a heurisztikus olvasástanítási módszer könyvei. A tankönyvpiac kialaku­lásakor a kiadók az eltérő módszerekhez készítettek olvasókönyveket. A kezdeti módszerbeli változatosság azonban az évek múltával alábbhagyott. A tanítók hol ezzel, hol azzal a mód­szerrel és könyvvel próbálkoztak, keresték maguk és a gyerekek számára a legjobb megoldást. A szakmai tanácskozásokon azután bebizonyosodott, hogy valójában kétféle olvasástanítási módszer létezik, a globális, azaz szóképtanuláson alapuló és a szintetikus-analitikus, azaz hangoztató-elemző-összetevő elven alapuló, s e kettőnek számtalan változata van."

1. Az egytankönyvűség 1950 és 1978 között létezett. Hosszú idő? Bizonyára. Azt azért érde­mes megemlíteni, hogy 1950, de különösen 1945 előtt nagyon sok tankönyv „futott" egy­más mellett, az 1930-as években kb. negyvenféle ábécéskönyv volt forgalomban.

2. Az 1978-ban központilag megrendelt ábécéskönyv a Romankovics-féle volt (a mai Romi-Suli), globális előprogramját ma is megtartotta. Tény, hogy ezt ismerik leginkább, különösen azok, akik már régebben vannak a pályán.

3. A tantervi korrekció 1987-ben volt. A szerző által népszerűnek nevezett macis tankönyvcsalád azonos a globális tankönyvvel, s először 1980-ban jelent meg mint az általános iskolában választható program. A Lovász Gabriella-féle Betűvásár az intenzív-kombinált program első könyve, kísérleti programként a korrekció előtt is használatos volt, 1978-ban jelent meg, vá­lasztható programmá valóban a korrekció után lett. A NYIK-program, vagyis a Zsolnai-prog­ram elsős része 1986-ban jelent meg, s ez is a korrekció után lett választható tankönyvvé.

A többi program az 1989-es fordulat után látott napvilágot, így a pálcikás (1990), a heu­risztikus, vagyis a Tolnai-féle (1991), az Apáczai (1993), az ABC-ház, vagyis a Hernádiné-féle (1995), a fonomimikát alkalmazó (1995), a Játékház, vagyis a Meixner-féle (1995), A mesék csodái, vagyis a Dinasztia ábécéje (1996), a Calibra könyve (1996), az NTK könyve (1998). A Dinasztia ábécéjének szerzői Adamikné dr. Jászó Anna, dr. Gósy Mária és Lénárd András. A programok és a módszerek bemutatására I. A magyar olvasástanítás története, szerk. Adamikné dr. Jászó Anna, Tankönyvkiadó, 1990, Az anyanyelvi nevelés módszerei, szerk. Kernya Róza, 1995, valamint Adamikné dr. Jászó Anna: Az írás és az olvasás törté­nete képekben, OPKM, 2000. (Mellesleg az is kíváncsivá teszi az olvasót, hogy miért éppen négy programot választott ki a szerző elemzésre, és miért éppen azt a négyet.)

3. Az olvasási módszerekről két álláspont van. Az egyik azt tanítja, hogy kétféle módszer van: a szintetikus és az analitikus (ez utóbbi az, amit mi globálisnak nevezünk). Ezt a két­felé osztást lehet olvasni az angolszász szakirodalomban, s ezt az álláspontot képviseli Ligeti Róbert és Zsolnai József (vö. A Tanító, 1974. 2. sz. 6-8., 1978. 6-7. sz. 46-53). A másik álláspont szerint háromféle módszer van: szintetikus, analitikus és analitikus-szintetikus, ez utóbbit kombináltnak is nevezik. A hazai és az európai hagyomány az analitikus-szintetikus módszert is megkülönbözteti. A 19. századi hazai szakirodalom analitikus-szintetikus mód­szerről beszélt, majd 1950-ben - orosz tükörfordításként - bevezették a hangoztató-elemző-összevető terminust, a lényeg ugyanaz. A háromféle módszer megkülönböztetése olvasható Meixner Ildikó és Justné Kéry Hedvig könyvében (Az olvasástanítás pszichológiai alapjai, 1967), ezt a hagyományt folytatja Az anyanyelvi nevelés módszertana, melynek olvasás­tanítási fejezetét Adamikné írta, tehát ő is a hármas felosztást fogadja el.

Aki tehát kétféle olvasástanítási módszert különböztet meg, az szintetikusról és globálisról beszél. Egyébként van szintetikus program, Meixner Ildikóé tipikusan ilyen. Aki háromféle olvasástanítási módszerről beszél, az szintetikust, analitikust és kombináltat különböztet meg. Nem tudjuk, miféle szakmai tanácskozások voltak azok, amelyeken bebizonyosodott, hogy nincs szintetikus módszer.

Ligeti Csákné írásának bevezetéséhez méltó a folytatás.

A honlapon található tanulmányok, egyéb szellemi termékek, illetve szerzői művek (a továbbiakban: művek) jogtulajdonosa az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet. A jogtulajdonos egyértelmű forrásmegjelölés mellett felhasználást enged a művekkel kapcsolatban oktatási, tudományos, kulturális célból. A jogtulajdonos a művekkel kapcsolatos anyagi haszonszerzést azonban kifejezetten megtiltja.